Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

rest tl EC 1969. DECEMBER 4.. CSÜTÖRTÖK MISKOLC 25 évvel ezelőtt, 1944. december 4-áll Moszkvában ágyúsortűz kö­szöntötte Bszak-Magyarország fon­tos vasúti csomópontja és ipari központja, Miskolc felszabadulá­sát. A negyedszázados jubileum alkalmából szerdán a városban egész napos ünnepséget rendez­tek, amelyen megjelent Aczél György, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Bodnár Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, Papp Lajos miniszterhelyettes, a Minisz­tertanács Tanácsszervek osztályá­nak vezetője, Havasi Béla, a mis­kolci városi pártbizottság első titkára és özv. Rónai Sándorné, a munkásmozgalom régi harcosa. Ott voltak az ünnepségen a miskolci harcokban résztvett szovjet csapatok magasrangú tisztjei: M. D. Cigankov és M. Ny. Utyenkov ezredesek, vala­mint a szomszédos csehszlovák testvérváros, Kassa küldöttsége, Stefan Csavara, a kassai városi nemzeti tanács elnökének vezeté­sével. Délelőtt a Hősök terén katonai díszszemlét tartottak, ahol Galo- vicz János ezredes mondott be­szédet. A város dolgozóinak ünnepi gyűlését a miskolci Nemzeti Szín­házban tartották meg. Dr. Feke­te László vb-elnök köszöntő sza­vai után Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emlékezett meg a Avas-aljai vá­ros történelmi sorsfordulójáról, felszabadulásáról. Köszöntötte a város lakosságát M. D. Cigankov, a szovjet hadse­reg ezredese és Stefan Csavara, Kassa város nemzeti tanácsának elnöke. Az iltooáilók réme: Lőrinc, a budaszentlőrinci barát Hajdani haramiák Lenge magyarban, Avignonban Út Velencén Velencébe A kapornál' apátúr Régi útjaink— s valaha egyet­len úttalan út volt kerek Ma­gyarországon — már István király idejében annyira ve­szélyesek voltak, hogy a ki­rály törvényeiben azonnali akasztással büntette az úton­állási. De nem sokat ért ez a fenyegetés. 1224-ben három gazdag ve­lencei kalmárt — Petro Al­berti, Vito Pentulo, Donato Olivo volt a nevük —, fosztot­tak ki a Dunántúl a honi ha­ramiák. Nyolcszáz aranyat ra­boltak el tőlüik. A XIV. század elején egyik, az avignoni pá­pai udvarba induló ma­gyar úr járt pórul. öt a mai francia—olasz határ közelében. fosztották ki. S mekkora-volt a — lenge ma­gyarban — Avignonbá érkező ÉV VÉGÉIG; 20 metrókocsi Tegnap befutott a Budapesti metró Fehér úti végállomásá­ra 4 új motorkocsi. Szakem­berek népes gárdája fogadta. Ezt megelőzően már négy ko­csit vettek át s próbáltak ki. A további járműveknél kü­lönböző, kísebb-nagyobb vál­toztatásokat kértek a szállító szovjet ipartól. Ilyen az oldal, illetve mennyezeti műanyag­borítás, a kapaszkodórudak Gyerekek az országúton Ügy látszik, vannak akik nem tanulnak ... összeszorul az ember szíve, amikor négy­vagy ötéves gyerekek az autók elé szaladnak. Szirénázva jön a mentőautó, s ilyenkor mind­járt az első kérdés is megfo­galmazódik: £s a szülők? Ök vajon merre járnak ilyenkor? Nagykőrösről Cegléd felé vitt utam. Üzemanyagot szál­lító teherautók, nyergesvonta- tók, traktorok és személygép­kocsik sebesen haladtak a végcél felé. Nos innen a kö­vetkező történet... Az országút szélén két, négy­öt év körüli gyerek tipeg, szo­rosan egymás kezét fogva. S bár süt a nap, a szél elég csí­pős. A kötött piros és sötét­kék pilótasapkák alól alig lát­szanak ki a szemek és a pisze orrok. Az autók szüntelenül dudálnak, a két gyerek mindig időben félrehúzódik. — Hogy hívnak? — kérde­zem a pirossapkás apróságtól. Nincs válasz. A kisfiú gyor­san feltalálja magát. Megiga­zítja félrecsúszott kék sapká­ját, s ügy válaszol. — Marikának hívják, ö az én testvérem. Engem meg La­cinak ... és jövőre már isibe megyek ... Félrebúzódunk az árokszél­re. — Hová igyekeztek ebben a »agy forgalomban? — A nagymamával a piacra mentünk bevásárolni, de ő még húsért áll sorba. Azt mondta induljunk csak haza, mert elég hosszú a sor... De már mindjárt otthon leszünk... — s egy 100—150 méterre levő, kis házacska felé mutat. I A kertajtó becsapódott. Laci és Marika ezúttal szerencsé­sen hazaérkezett... Reméljük, a nagymama legközelebb — délelőtti bevásárlása után — kézenfogva viszi haza uno­káit. — fg — PEST MEGYEI HÍRLAP • Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága es a Pest megyei Tanács lapja Főszerkesztő? SUI1A ANDOB Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős madó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest. Vili., Somogyi Béla u. fi. II. em. Riadóhivatal: Budapest. Vili.. Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható központi telefon: 343—100. 142—220 Gépíró szobák: M3—100,280. illetve 343—100/413. Titkárság: 131-248. Egyéb szamok: 141—462. 141—258. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 ferjU2ti a Magyar Posta. Előfizet­hető Bármely postahivatalnál, a nesbesltoknei. a posta Hírlapüzle­teiben ős a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp.. V.. József nádor tér l. «,), Előfizetést díj t hónapra 20 forint. átcserélése fáról, alumínium­ra. Ma még a hagyományosan üvegbúra alatt villanykörte szolgáltatja a fényt, később fénycsövek adják a világossá­got. A most beérkezett négy jármű áramszedőit, különböző, szállítás közben akadályozó vagy szükségtelen berendezé­seit, két hét alatt helyére sze­relik. Ezt követheti a szállító fél megbízottjának jelenlété­ben az üzembe helyezés, a he­lyi próba. Száz kilométer le­futása után már készek arra, hogy részt vegyenek az ápri­lis 4-én induló metróforga- lomban. Az eddig érkezett és időben befutott motorkocsikat év vé­géig újabbak követik, úgy, hogy rövidesen 20 jármű áll a budapesti földalatti vasút rendelkezésére. T. Gy. magyar diplomata meglepeté­se, amikor támadóit a szent­atya főemberei között ismerte fel! 1417-ben Borbála király­né küldte Velencébe harmin- cad-ispánját, az itáliai erede­tű Bernardi Gáspárt s a fran­cia eredetű Budai Mariust. Alig hagyták el az itáliai Ve­lencébe tartó utasok a ma­gyarországi Velencét, a Bala­tonnál Ötvös János budai ember és „kompániája” tört rájuk, s 1300 aranyukat rabol­ja el. 1395-ben Egervári Lászlót és Lőrinc fiát — akik tarsolyukban 100 arannyal ép­pen a zalai káptalanhoz tar­tottak, s a kapornaki malom­ban szálltaik meg —, nem ki­sebb ember, mint maga Fe­renc, a jámboréletű kapornaki apátúr álmukban halálra nyi- lazta s kifosztotta. 1475-ben a római pápa ol- dozta fel bűnei terhétől Lő­rincit, a budaszentlőrinci pálos kolostor egyik szerzete­sét’ Lőrinc barát, mielőtt felvette a szőrcsuhát, a ki­rály szolgálatában egy ve­szedelmes útonálló bandát göngyölített fel. Ügybuzgal­mában a harairpiák vezérét karóba húzatta, társait fel­akasztatta, csupán egyikük járt jól; neki csak a jobb ke­zét vágatta le Lőrinc. 1498-ban a Párizsból Be­csen át Budára tartó Balbi Jeromost — később II. Lajos király belső emberét —,. a je­les humanistát, a Vértes-hegy­ségben fosztják ki útonállók. Vagyona, lovai s ruházata elveszítését Balbi egy ékes latin versezetben énekel­te meg. Az útonállókat azonban sosem találták meg. Bakócz érsek ezekben az időkben —, ha Esztergomból Bécsbe me­nesztett küldöttséget — har­minc fegyveres lovassal kí­sértette embereit. Verses vendégfogadó A fehér falon márványt utánzó, műanyagitábláik — versidézetekkel. Az országban sincs még egy ilyen „verses ven­déglő”. Egy idé­zet: „Nem voltam soha vízivó jó­szág / Se eszét vesztett kuka ré­szeg / Okos bará­tom marad min­den nemes nedű / S minden finom étek.” Talán figyel­meztető, tanító szónak saánták az idézeteket? Vagy csupán a költőre, Berda Józsefre akartak emlékez­ni, s emlékét ke­gyelettel őrizni? Róla nevezték el a vendéglőt is, amely nemrég nyílt meg egy kis ceglédi utcácská­ban. Tervezik, hogy havonta iro­dalmi estet ren­deznek, s ami en­nél is érdekesebb: a zene hárfahang lesz. Az országban alig 3—4 amatőr hárfás ,van már csak, de egyetlen vendéglőben sem lehet hárfát halla­ni. Hangulatos, múlt idéző terem, amely nem hasonlít sem­mire: egyedülálló. S akaratlanul megfogalmazódik az emberben: mi­ért nincs több ilyen jellegzetes, hagyományápoló, kulturált vendég- fogadó? (-di) Pá LYAVALASZTASI TAIACS 14-16 ÉVES FIÚKNAK: Jelentkezhettek tízféle korszerű építőipari szakmára szakmunkástanulónak. A képzés helye: Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza vagy Baja — a jelentkező választása szerint. Indokolt esetben kollégiumi elhelyezés. A szakmunkásképzés kezdete: 1970. SZEPTEMBER 1. A szerződéskötéseket megkezdtük. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót a Bács megyei Állami Építőipari Vállalattól: Kecskemét, Klapka utca 34. Feljegyezték, hogy az egyik hosszabb útra indulót arra intették a budai várpalotá­ban: vigyen magával fegyvert, ha útrakel! Mire így felelt az anyámasszony katonája: — Hogyne! Hogy még azt elszedjék! is A sirályok elmenekültek... A téliesre fordult időjárás elriasztotta a Szegeddel szom­szédos fehértói madárszálló neves vendégeit, az október­ben érkezett sirályokat. Több mint 3000 danka-, ezüst- és heringsirály hagyta el a rezer­vátumot. Mielőtt útrakeltek, megtisztogatták a már lecsa­polt és lehalászott halastava­kat. Mit kell tudni az 1970. évi népszámlálásról? Az Elnöki Tanács rendeleté­re Magyarország területén ■ az 1969. december 31. és 1970. ja­nuár 1. napja közötti éjféli állapot alapul vételével általá­nos népszámlálást kell tartani. Az ezzel kapcsolatos tudniva­lóikat szerdán sajtótájékoztatón ismertette Huszár István ál­lamtitkár, a Központi Statiszti­kai Hivatal elnöke. Elmondta, ] hogy a népszámlálással egy­idejűleg összeírják a lakásokat I és intézeti háztartásokat — 1 kórház, munkásszállás, diák­otthon stb. — továbbá a lakó­házakat, az intézeti és egyéb lakott épületeket. A népszámlálás legkisebb egysége a számlálókörzet. Az országban összesen 40 800 számlálókörzetet alakítottak ki. A belterületeken egy-egy számlálóbiztosra általában 290, a külterületeken 120 lakos ada­tainak összeírása jut. A nép- számlálás lebonyolításában, az A Szabadság-brigád vállalása Ibolya Hevesiéknél A Csepel Vas- és Fémmű­vek csőgyári részlegében1 9 szocialista brigád versenyez az aranyjelvény megszerzéséért. A brigádok egyik legfőbb fel­adatuknak tekintik, hogy a se- Lejtet minimálisra csökkentsék. De nemcsak a termelés terü­letén érnek el figyelemre mél­tó eredményeket. A Szabad­ság brigád 16 tagja még olyas­valamit is vállalt, amiről na­gyon jó érzés hallani. De erről inkább szóljon a brigádvezető, Hevesi Lajos: — Brigádunkban egyrészt nőtlen fiatalemberek, másrészt idősebbek dolgoznak. Korban különböznek egymástól, de egyben megegyeznek: végtele­nül szeretik a gyerekeket így jutottunk arra az elhatá­rozásra, hogy szorosabb kap­csolatba lépünk a Fóti Gyer­mekvárossal. Alapszervi párt- titikárunk, Tál György és a műhelyfőnökünk, Schwahoffer Ede gyorsam összeköttetést te­remtett a gyerekekkel. Huszon­nyolc első és második osztá­lyos — tehát 7—9 éves gyere­ket magunkhoz veszünk, aján­dékokkal kedveskedünk nekik, visszük őket mindenfelé. Meg­próbálunk otthont teremteni a számukra. Megismertetjük ve­lük üzemünket, kollektívánkat. Hátha egyszer majd felnőtt­ként visszatérnek és sikerül a gyárban végleg második ott­hont találniuk. — Hallottunk önről még va­lamit.. . — Hát, igen, én személy sze­rint is nagyon örülök, hogy így alakult a dolog. Ibolya most már negyedik elemibe jár, nagy kislány. Két és fél éves volt, amikor örökbe fo­gadtuk a feleségemmel. Fót- ról...- tg ­Szöveg nélkül. (Kertész László rajza) — Három évre előre szer­ződésileg lekötötte a halász­telki Járműfejlesztési Inté­zet kapacitásának a felét a Csepel Autógyár. MINIKR OKIK Én nem értem a bíróságot. Van egy ember, akit azért ítélnek el, mert megdézsmál­ja a MÁV vagyonát Ezt és eddig értem. De ez az émber vasat lopott a MÁV-tól és azt adta el a MÉH-nek. Egy­részt nem értem, hogy a MÉH hogyan nem vette észre: nem olyan vas ez, amit a kamrából kotrunk össze az úttörők tá­mogatására: másrészt meny­nyit kellett lopnia ennek az embernek, és mennyi ideig, hogy valamiféle pénzhez is jusson a vasból. Mert azt mindenki tudja. hogy a vasért kilónként alig adnak többet, mint egy vasat. Nyilvánvaló, mázsaszám kel­lett hordania, ha nem tonna­számra. Erre a bíróság bör­tönre ítéli: hogy kipihenje magát. Ha én lettem volna a bíró, arra ítéltem volna, hogy • egy nap alatt szállítsa vissza mind, egymaga. Szemet sze­mért, vasat vasért! Egyébként ebből is kiderül, hogy valóban a vas országa lettünk: ki lop már nálunk malomkövet?! ★ Igen. Tavasz. Jön. Mert jön­nie kell. Nárcisz a kirakatban. Hóvirág, ibolya, barka. Patta­násig feszülő rügyek az ága­kon. Másként futnak már a felhők az égen, s más, kékeb­ben kék az ég színe. S már ereje van a napnak. Hogy süt, hogy melegít, hogyan forrósít- ja szívemet dalra, szerelemre, versre, meg mindenre. Ó, te pompás te mindig ifjú, te so­ha meg nem unható tavasz... — akartam felállni a pádról, miután e sorokat lelkesen jegyzetembe véstem. — Uram — szóltam oda egy szerencsére éppen arra járó­nak — legyen olyan kedves, segítsen felállni! — Kérem... — lépett hoz­zám a férfi, és udvariasan fel- rántott tavaszt álmodó he­lyemről ... — Talán a lába fáj? — Nem... Semmi baja... Csak odafagytam a pádhoz — mondtam és a tavaszról dú­dolva egy dalt, náthától da­gadt orral tovadideregtem. ★ Cseng a telefon. Indulok csuromvizesen a fürdőszobá­ból. Felveszem. Egy hang: — Halló! Szuromi-lakás? — Nem kérem, ez a... — Akkor meg, mi a fenét kapkodja fel a kagylót! — ri- vall rám az ismeretlen hang, és ... katt... k Töprengve állok a ház falán függő tábla előtt. Vajon mi lehet rajta? A por, a sár, a pi­szok, vagy talán az évszáza­dok vastagon borítják az egy­kor olvasásra szánt betűket, hogy még egy archeológus számára is dicsőség lenne megfejteni, mit ■ rejt a piszok mélye. Eh, a kíváncsiságért áldozni is kell! Kézzel, zsebkendővel, kesztyűvel dörzsölöm a kor és a por rétegelt, mígnem fára­dozásomat siker koronázza és már olvashatom is a tábla szövegét: „Tiszta udvar — rendes ház...” Gyurkó Géza adatgyűjtésben hatvanezer ember vesz részt. A 41 000 számlálóbiztos és a 14 000 fe­lülvizsgáló a népszámlálások során kialakult gyakorlatnak megfelelően, többségében pe­dagógus. A Művelődésügyi Mi­nisztérium az iskolai szünet idejét — a népszámlálás miatt — december 22 és január 14 közötti időpontban jelölte meg. Az összeírást 1970. január 3. és 14. között bonyolítják le, ennek ellenére az ada­toknak az 1969. december 31. és 1970. január 1. kö­zötti, éjféli állapotot kell tükrözniük. A számlálóbiztosok összeírják az állandó bejelentővel ren­delkező személyeket akkor is, ha máshová szóló ideiglenes bejelentőjük van, továbbá az ideiglenesein bejelentett sze­mélyeket annak ellenére, hogy állandóan másutt laknak, vé­gül a lakás be nem jelentett lakóit, összeírják azokat is, akik a népszámlálás időpont­jában huzamosabban^ vagy ideiglenesen külföldön tartóz­kodnak. Az eddigi népszámlá­lások tapasztalatai' szerint az ország lakóinak több mint 90 százaléka az összeíráskor ál­landó lakihelyén tartózkodik. A lakosság többi részét két helyen, tehát állandó és ideig­lenes lakóhelyén is összeírják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a statisztikában ugyanaz a személy kétszer is szerepel majd, mert ilyen esetekben mindkét helyen ellenőrzőlapot állítanak ki és ezeket egyezte­tik. A népszámlálást úgyneve­zett kétlépcsős módszerrel bonyolítják majd le. Ennek lényege, hogy a lakosság 75 százalékáról egyszerűbb, 25 százalékáról pedig részlete­sebb adatfelvétel készül. A 25 százalékos reprezentatív összeírás elegendő arra, hogy sok részletes elemzést az or­szág egész lakosságára vo­natkoztatva elvégezzenek. A népszámlálás személyi prog­ramjában az alkérdésekkel együtt összesen 37, a repre­zentatív összeírásban 83 kér­dés szerepel. , A mostani népszámlálás során nem kérdezik az össze­írtak nemzetiségét, hanem az anyanyelvet — természetesen Ismét számításba veszik, hogy ki, milyen nyelveken beszél az anyanyelvén kívül. Először nem szerepei a népszárrilá­lás kérdőíven az a vonatkozó kérdés, hogy az összeírásra kerülő személy ’tud-e írná, ol­vasni. A foglalkozási adatokat minden 1955 előtt született személyről összeírják. A fog­lalkozási kérdésekre részletes válaszokat várnák. Nem ele­gendő a foglalkozás általános megjelölése, például gyári' munkás, hanem pontosan meg kell jelölni a munkakört például anyagmozgató, áru­kihordó, stb. Az ország lakás- és épület­állományáról az 1960. évűnél részletesebb adatfelvétel ké­szül. Ez az összeíró ív három részből áll majd; az egyik az épület, a másik a lakás, a har­madik a lakásban összeírt sze­mélyek adatait tartalmazza. Kimutatás készül ,a lakás cél­jára készült üzlethelyiségek­ről, továbbá az épületekről, kor szerinti megosztásban is. A népszámlálási „menet­rend” szerint az összeírás nagy részével január 12-ig e! kell készülni. A KSH februárban gyors jelentést tesz közzé az or­szág lakóinak számáról, megyék szerinti bontásban. Júniusban nyilvánosságra hozzák a lakosság számára vo­natkozó adatokat községi, il­letve városi bontásban. 1970 végéig elkészül a népszámlá­lás első, részletesebb tanul­mánya. 1971—1972-ben jelen­nek meg a megyei kötetek, ezekkel párhuzamosain az or­szágos jellegű kiadványok A népszámlálás egyik érdekes­sége, hdgy a 80 évesekről, il­letve az ennél idősebb kordák­ról külön adatfelvételt is vé­geznek, a kérdéseket úgy állí­tották össze, hogy a feldolgo­zás során vizsgálni tudják az öreg korúak élettörténetét és jelenlegi helyzetét. E vizsgá­lat eredményét külön kötetben is kiadják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom