Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-27 / 301. szám

* *..V r MEC. 1969. DECEMBER 30., KEDD ’'kKírSap fmwmtihmm as Gondolná az ember, ilyen­kor decemberben megpihenhet az elnök, kevesebb a gond, a baj, mint tavasztól késő őszig. Hajdú András, a hévízgyörki Dózsa Népe Termelőszövetke­zet elnöke cáfolja ezt. Amikor benyitok az irodájá­ba, éppen tárgyal. A zsámboki Petőfi Termelőszövetkezet ve­zetőivel. Szarvasmarhát jöttek vásárolni a vendégek, meg is járták már a tanyát, megszem­lélték a portékát, most már csak az árban kell megegyez­niük. Nem akarom zavarni a tár­gyalást, várok türelmesen. Időnként kihallatszik az irodá­ból egy-egy félmondat: .koszt­romai nem kell”, „a magyar- tarkát visszük, azok szép jó­szágok ...” A vásár sikerrel zárul, mind­két fél elégedett. A vendégek távozása után az elnök mégis panaszkodik. — Van négyezer rekesz első osztályú sárga- és fehérrépánk. Nem kell senkinek. Azaz a Nagykőrösi Konzervgyár meg­venné, de mi a hatvaniakkal vagyunk kapcsolatban. Azok pedig nem tartanak igényt az árunkra. És sorolja hosszan, hogy kíbabráU velük az idén a Hatvani Konzerv­gyár: — Tavaly nyolc-tizenkét fo­rintért vették az uborkánkat. Az idén már csali öt-hat forin­tot fizettek kilójáért. Ugyan­akkor üvegben huszonnyolc deka uborkát tíz forintért áru­sítanak. Ez érthetetlen ... Vagy például: kilónként öt fo­rintért, öt forint ötvenért vet­ték át tőlünk a fejtett zöld­borsót! Ilyen körülmények kö­zött hogyan merjünk vásárol­ni borsófejtő gépet? Nagykőrös ebben is jobb piac lett volna számunkra, de Hatvan alig több, mint tíz kilométer ide, Nagykőrös pedig legalább nyolcvan. Az igazság az, hogy ma már nem termelni művé­szet, hanem eladni az árut! Pedig az idei esztendő ter­mésátlagaira nérii lehet pana­sza a Szövetkezet vezetőinek. Szinte kivétel nélkül minden jobban fizetett a tervezettnél. Burgonyából például hatvan mázsát terveztek holdanként, száz mázsát adott. Cukorrépá­nál százötven mázsával szá­moltál?, kétszáz mázsa termett belőle holdanként Az uborka bevételi tervét másfél millió forintban állapították meg és a nehéz értékesítés ellenére is félmillióval több lett belőle a hasznuk. — Mindennek ellenére az idén nőm zárunk olya i Jó esztendőt, mint tavaly... — kesereg az elnök. — És ez nem a jelenle­gi vezetőség hibája, hanem még az elődöké, öt-hat eszten­dővel ezelőtt két és fél millió forint hosszú lejáratú hitelt vett fel ez a gazdaság. Szar- fás istállókat építettek belőle. Hogy hol? Például százhúsz növendékmarha részére az er­dőn. Az idén hatvan marhánk volt ott, de csak egy hónapig futotta számukra a legelő. Kénytelenek voltunk lebonta­ni. Ugyancsak ez történt a százhúsz férőhelyes süidőneve- lővel. Egy ideig raktárként használtuk, de mert nem zár­ható, végül ez is lebontásra került. Az idén pedig már fi­zetni kellett a hosszú lejáratú hitelek első részletét, közel egymillió forintot. Ez az egyik oka annak, hogy az idén nem érjük el a tavalyi ötvennégy forintos munkaegységet. A kérdés akaratlan: csak ez azok?1’7” *• ’•“’""u ...­— Ez Is — hangsúlyozza az elnök. — A másik: tavaly hetvenezer forint volt a gazda­ság szociális és kulturális alapja. Az idén már százhet­venezer! Ugyanakkor, akik ta­valy legalább kétszázötven munkanapot dolgoztak, azok­nak fizetett szabadság járt. Ta­valy ez még nem volt. Az min­denesetre öröm, hogy több, mint százan vannak szövetke­zetünk tagságából, akik tavaly elérték a kétszázötven munka­napot. Az anyagi kihatása en­nek azonban igen jelentős. A régi szerfás istállók és nagyon gyenge minőségű lege­lők helyén negyven hold erdőt telepítettek az idén. És ígérik, hogy karácsonyig, ha csak közbe nem szól végérvényesen az időjárás, elkészülnek a száz hold kajszibarack telepítésével is. Amíg le nem hullott az első hó, hat traktor dolgozott a hé­vízgyörki határban. Még mint­egy nyolcvan hold szántani- valójúk van. Bíznak benne, ha elolvad a hó, néhány nap alatt végeznek vele. Az irodákban teljes a nagyüzem. Három bri­gád leltározik. És megkezdőd­tek a zárszámadás előkészüle­tei is. — Az esztendő végére mennyivel számolhatnak az emberek? — kérdezem búcsú­zóul az elnököt. — Az esztendő elején ötven forintot terveztünk egy mun­kaegységre. Az már biztos, hogy a tervezett összeget min­denki megkapja. Hogy lesz-e valamivel több vagy sem, eb­ben a pillanatban még nem tu­dom. Még nincs vége az esz­tendőnek. A pontos számveté­sen most dolgozik a könyve­lés. Gond akad tehát bőven az esztendő végén is. Ezek a gon­dok azonban sokkal kelleme­sebbek, mintha azon kellene töprengenie az elnöknek, mi­ből fizessék ki a megígért pénzt P­Deutscher Kalender A hazánkban élő német­ajkú dolgozók életéről, mun­kájáról, kulturális tevé­kenységéről ad átfogó képet a Magyarországi Német Dol­gozók Demokratikus Szövet­ségének gondozásában meg­jelent Deutscher Kalender. JANUÁR 5: NyeremBíiybetétkönyv­sorsalás Az Országos Takarékpénz­tár január 5-én Budapesten, a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házában rendezi a nyereménybetétkönyvek 1969. negyedik negyedévi hú­zását és az 1969. évi fő sor­solását. Mindkét húzáson a december 29-ig váltott és a sorsolás napján érvényben levő nyeremény be tétkönyvek vesznek részt. Lángálló tűzoltóruhák 200 Celsius fokon is védel­met nyújtó, lángálló ruha- aqjjag gyártási kísérletei . fe­jeződtek be a Kehderfonó és Szövőipari Vállalat újsze­gedi gyárában. Polieszter- szövetre tizenöt mikron vas­tagságú, fényvisszaverő alu­fóliát préseltek, a két réteg közé helyezett műanyagfólia segítségével. Az újfajta ruha­anyag a laboratóriumi pró­bákon jól vizsgázott, s majd viselési próba dönti el gya­korlati alkalmazását. Reagálás cikkünkre: A torai vezetők levele Munkatársunk válasza Mielőtt a Túrái Községi Ta­nács levelét közzétennénk, rö­viden elmondjuk az előzményeket. Október 12-én megjelent ri­portunkban — Befejezetlen házak Túrán — megírtuk, hogy a községben feltűnően hosszú idő óta épülnek, ráadásul mi­nőségi hibákkal, azok a házal?, amelyek az ismert kormány- rendelet értelmében, a cigány­putrik helyett adnak megfe­lelő új lakhelyet a cigányság­nak. Egyik informátorunk Lajkó András volt, a községi tanács műszaki ügyintézője. Erre a cikkre nem reflektált a községi tanács. Rögtön a cikk megjelenése után másnap, vb-ülést hirdet­tek és október 14-én Lajkó Andrásnak felmondtak, azzal a megokol ássál, hogy nincs szakképzettsége. Kötelessé­és egyikünk sem kívánja részletezni az ebből fakadó, kifogásolt magatartást. Az írógép száguld. A bíró már hall­gat, a néni valószínűleg kívülről tudja a szöveget. Közben a köpcös, szem­üveges ülnök hol a feleségemét, hol engemet tanulmányoz. Valószínűleg nem bánná, ha részletezni kívánnánk a házasságunkon belül fakadt, s kifo­gásolt magatartást, mert ez az egész így neki nagyon unalmas lehet. Persze az is előfordulhat, hogy az ülnök egy­szerűen csak azon gondolkodik, hogy két ilyen egészséges, egymáshoz illő fiatal mi az ördögért rúgja fel a há­zasságot, amikor itt van; látszólag semmi bajul? egymással. Persze, nem szól, legfeljebb azt mondhatja magá- bári: milyen bolondok! De ki tudja, hogy min gondolkodik. Az írógép még mindig kattog. — Legyünk őszinték, a török jobb volt, mint Orbán! — mondja a bíró az ügyvédnek. — A közönség még az eredményhir­detéskor is fütyült — mondja az ügy­véd. — Szerencsénk volt. — Ehhez az is kell. Az ökölvívó Európa-bajnoki ágról be­szélnek — állapítom meg. Éppen volna egy-két hozzászólni valóm a témához. Tulajdonképpen Orbán teljesen tiszta ütéseket vitt be, s ez számít, nem az. hogy a török bunyós mit küszködött össze vele szemben. A pontozók is Or­bánt látták jobbnak négy-egy arány­ban. Gedónak senki sem vitatta a baj­nokságát, s őt csak három-kettő arány­ban találták jobbnak a pontozók ... Csakhogy illik-e beleszólni az alpe­resnek a bíró és a felperes ügyvédje között zajló magánbeszélgetésbe? Ügy döntök, hogy nem illik. Éppen ezért türtőztetem magam, s bölcs hallgatásba burkolézok. A z írógép egyszerre elhallgat mel­lettem. A bíró most nekem int, én következem. Az adataimat precizen, szabályszerűen mondom. Egy kérdés azonban mégis meggondolkod­tat. — Mióta élnek külön? Magamban számolom a hónapokat. — Minél több, annál jobb — mondja a bíró. Bemondom, hogy nyolc hónap. A bíró elégedett. Leülhetek. Gépkattogás, szöveg. — Szerintem is a házasságunk felbom­lásának lényegében a köztünk lévő és a természetünk különbözőségéből ere­dő meg nem értés volt, ez vezetett a kölcsönös, teljes elhidegüléshez és ah­hoz; hogy életközösségünk még a múlt év novemberében végleg megszűnt. Ezt a bíró mondja, mintha én mond­tam volna. A mama ujjai száguldanak. Ez is előregyártott elem lehet Végül mindegyikünk kap egy pél­dányt a szövegből. Elmehetünk. A bé­kéltetés nem sikerült. Harminc napon túl kitűzik a második tárgyalást; a véglegeset. Kint a folyósón apósom vár ben­nünket — Ilyen hamar? — Megy ez, mint a karikacsapás. — Igen — mondja az öreg —, néze­gettem itt az ajtón. Fél tizenegyre már ki van tűzve egy másik tárgyalás. — Mit szólsz, apa? — Nem sírtam! — mondja a feleségem. — Én sem! — mondom rezignáltam Apósom felnevet, a feleségem vadul, bosszúsan néz rám. — Mit cinikuskodsz? Védekezem: — Végül is te adtad be a válópert. Nem? — Igen. de miért adtam be? — Gyerekek, most már ne veszeked­jetek! — mondja apósom, aki csupa diadal. Belénk karót — Gyertek, igyunk egy kávét! A presszóban az öreg konyakot is hozat. Meleg van, a szék kényel­metlen, a műbőr huzathoz hozzá­tapad a nadrág, a vékony vászonzakó. Mi hallgatunk, rossz kedvünk van. Az öreg arról beszél, hogy a bíróság fo­lyosóján majdnem leverték a lábáról a gyerekek. — Borzasztó, hogy vannak perek, ahová a gyereket is becitálják. Csak azért, hogy megmondja, melyik szü­lőnél akar maradni. Micsoda idők! — Még szerencse, hogy nálunk nincs gyerek — mondja a feleségem elgon­dolkozva. Nem szólok semmit. — Én szerettem volna — mondja a feleségem. — Jobb, hogy nincs — állapítja meg apósom. Hallgatunk. Majd a feleségem azt mondja: — Borzalmas ez a meleg. — Egy mozdulattal átnyúl az asztalon és meg­igazítja az ingem nyakát. — Becsúszil? a zakód alá! — Kösz! — mondom, és az öreghez fordulok: — Eljössz tanúnak? Mond­ták, hogy a köve „kező tárgyaláson kell egy tanú. — Én is jó vagyok? — Azt mondták, mindegy, hogy ki­csoda. , — Szívesen, gyerekek — nevet az öreg. — A családban marad. —| Tényleg apu, legyél te a tanúnk! — mondja a feleségem is. — Rajtam nem múlik, kislányom! Persze, hogy nem — tűnődöm —, sőt, ha meggondoljuk... De megint nem mondok semmit. Inkább indítvá­nyozom, hogy menjünk. A z utcán ők jobbra, én balra in­dulok. Körülbelül húsz lépés után be kell fordulnom egy má­sik utcába. Nem tudom megállni, visz- szafordulok. A feleségem is vissza­kapja a fejét, kicsit lelassulnak léptei, s néz, nézzük egymást, aztán mint aki észbe kap, megfeledkezett magáról, előre veti a tekintetét. Tudom, hogy most már nem fordul többé vissza, s a kedvemre elnézegethetem még egy ki­csit a kékségét, amely olyan, mint a tenger volt, szép, tiszta, napos délelőt- tökön; ahol együtt jártunk. günknek éreztük, hogy megír­juk az esetet. Erre reagál a községi tanács vezetőinek levele: „Az 1969. évi november 2-t lapban megjelent „Ki fizeteít rá? Megtorlás kisközség mód­jára” c. cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük: Október 14-én valóban vb- ülés volt, mivel elmaradt az október 9-i tanácsülést előké­szítő i'b-ülés, amely a munka- tervben szerepelt. Tekintve, hogy a tanácsülés előkészítése a rb feladata, és a tanács ha­tározatát a megyei tanács vb- hez október 20-ra fel kellett terjeszteni, így szükséges volt, hogy az elnapolt ülést a fenti időpontban megtartsuk. Lajkó András a vb határo­zatát megj ellebbezte és a munkaügyi döntőbizottság no­vember 1-i hatállyal, a cikk megjelenésétől függetlenül visszahelyezte és jelenleg is itt dolgozik. Nem az október 12-i cikk hatására lett Lajkó And­rásnak felmondva, hanem már augusztusban a járási tanács személyzeti csoportjának veze­tőjével történt megbeszélés alapján korábban fel kellett volna mondani, mivel szak­képesítésének megszerzésé­re nem nyílt lehetősége, mert a felvételi vizsgán nem felelt meg. A cikk szerint a községi tanács Lajkó Andrást kikérte egy jól kereső munkahelyről, de a valóság az, hogy a neve­zettnek és apjának többszöri kérésére történt a községi ta­nácsnál való alkalmazása. Nem felel meg a valóságnak az1 sem, hogy a felvételi vizs­ga sikertelensége után volt szándéka állást változtatni. Lajkó András a felvételi vizs­ga előtt említést tett, hogy volna máshol munkalehető­sége és ekkor a vb-elnök ta­nácsolta, hogy várjuk meg a felvétel eredményét. A járási tanács vb építési osztályának vizsgálata csak az adminiszt­rációs feladatokra terjedt ki, amely az ő feladatának csak egy része, és azt megfelelőnek találták, de az egyéb irányú munkájával kapcsolatban az építési osztály is tud nyilat­kozni. A műszaki ügyintéző feladata lett volna az is, hogy a lakhatási engedélyek kiadá­sával kötelezze a kisiparost a hibák kijavítására, ezt mun­kája során következetesen el­lenőrizze és szerezzen érvényt a határozatnak. A tanács vezetői sokat fára­doztak azon, hogy a cigány­putrik a köz-égben felszámo­lásra kerüljenek, és sok fel­adatot jelentett az 50 új épület engedélyezési eljárása, akkor, amikor még műszaki ügyin­téző sem volt a községben, te­hát ugyanezen vezetők a há­zak befejezése előtt „bosszúi” állnak? Helytelen az újságírónak azon megállapítása, hogy azok kérik, hogy nagyközség legyen falujuk, akik kisebb hatáskör­ben is egészen kisközség mó­don vezetnek — akkor, ami­kor a járási párt- és tanács vezetőit, de a helyi szervek vezetőinek véleményét sem kérte ki, nem beszélve arról, hogy a különféle rendezvénye­ken megjelent és a nagyköz­séggé szervezést kérő ezer dol­gozónak is más a véleménye­Kérjük fentiek alapján a ténynek megfelelő helyesbítést a cikkre vonatkozóan. Visy György vb-titkár Takács Gyula vb-elnök Ui.: Az egyoldalú vélemény alapján megjelent cikket kö­vetően rágalmazó, névtelén le­velekkel zaklattál? a vb veze­tőit és ezért javasoljuk, hogy a jövőben alaposabb vizsgálat előzze meg a hasonló hibák előfordulását.” Megjegyzéseink: 1. Vajon a munkatervben előzetesen beütemezett októ­ber 9-i vb-ülésre is betervez­ték Lajkó András felmondá­sát? Bizonyára már nehéz lenne kideríteni. 2. A munkaügyi döntőbi­zottság, jól tudván, hogy nem felelt meg a felvételi vizsgán, mégis visszahelyezte Lajkó Andrást állásába. Tehát nem­csak mi, hanem a hivatalból illetékesek is úgy látták, hogy jogtalanul kapott felmondást, akkor is, ha nem a mi cik­künk hatására történt ez. De bármilyen okkal történt, meg­írást kívánt 3. Egy jelző, vagy határozó használatának engedélyezésé­ért — nevezetesen „kisközség módra” —, az újságírónak ta­lán nem okvetlen kell felke­resnie a járás párt- és állami vezetőit. 4. „Egyoldalú” véleményem — különben Visy György vb- titkárral beszélgettünk —, úgy látszik, nem maradt egyolda­lú: a munkaügyi döntőbizott­ság alátámasztotta. 5. Természetes, hogy dicsé­ret illeti a tanács vezetőit az új cigánytelep építkezésének kezdeményezéséért. De egyál­talán nem illeti dicséret azért, hogy a továbbiakban az épít­kezés sok szomorúságot oko­zott a túrái cigánylakosságnak. Első cikkünkben ezt írtuk meg. De erre levelet, reklamá­ciót, helyreigazítási kérelmet nem kaptunk. Pedig nemcsak akkor kell reagálni, amikor helyreigazítást kérünk, hanem akkor is illene, ha valamilyen közérdekű és fontos témáról ír elmarasztaló cikket az új­ság. Berkovits György Mosolyért Január 2L-á az eladók udvai Lapunkban is beszámoltunk | már a Centrum Áruházak ér­dekes kezdeményezéséről: úgynevezett mosoly-csekkel j honorálják a vásárlók a leg- i ügyesebb eladók udvariassá-! gát. A január 2-án kezdődő j verseny részleteiről Tarján : István vezérigazgató tájékoz- ! tatta tegnap az újságírókat. : Mint elmondotta, ezzel a ve- j télkedövel is elő szeretnék se- j gíteni a fővárosi és vidéki j Centrum Áruházak a kulturál­tabb kereskedelmet, a vásárlók ! érdekében. Valamennyi vevő rendelkezésére áll a csekklap, I amit, ha érdemesnek talál, ki- : tölthet az illető elárusító nevé­re. Az igazgatóság figyelem­mel kíséri, és rendszeresen ér- j tékeli a versenyt, majd év vé- gén a legtöbb csekklappal ren- ! delkező eladók között értékes ! díjakat sorsol ki. Például: az | első helyezett egy Trabant \ gépkocsit kap, négyen pedig I : Trabant n kezdődik iassági versenye külföldi utazáson vehetnek részt. Ezenkívül kiváló dolgo­zó kitüntetéssel, és más elis­meréssel honorálják az áruhá­zak dolgozóinak udvariasságát. Szeretnék ezzel az akcióval buzdítani a centrumosok a ke­reskedelem egyéb ágazatainak dolgozóit is, hasonló vetélke­dőkre. Bejelentette a vezérigazgató, hogy a karácsony előtti nagy forgalomban jótékonyan érez­tették hatásukat a különféle kedvezmények. Négymillió fo­rint értékű ajándékot kapta1; a vásárlók, s a gyermekcipő­ket 1970-ben is 10 százalékkal olcsóbban árusítják. Most ar­ra törekszenek, hogy tovább bővítsék az olcsóbb árufélesé­gek választékát Kapcsolatit teremtettek és tárgyalásokat folytatnak az Ipánál, ennek érdekében. — S —

Next

/
Oldalképek
Tartalom