Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-26 / 300. szám
PtST HEGYEI %M(rlaP 1969. DECEMBER 29., HÉTFŐ ..SZERESSÉTEK JULÓT...“ Film a galgamácsai lestőassionyró! „Eladó a menyasszony, száz forint' a menyasszony .. Elénk, természetes színek, bordó százasok, reppenő szoknyák, lakodalom, falusi lakodalom, népi hagyományok mozdulnak meg a fürge ecset nyomán a galgamácsai kultúr- ház KlSZ-klubjában. A festővászon alján: Vankóné, Dudás Júlia. öróla az egyetlen „naiv” paraszt festőasszonyról szólt Mol- dován Domokos rövidfilmje, melynek ősbemutatója pénteken volt, Galgamácsán. Megtelt a szegényes kultúr- ház, melyben a két kályha köhögve fűt és hideg párát leheltet az emberekkel. Megteltek a széksorok mácsaiakkal, aikik mindennapjaiban ismerik Dudás Julót, nem látják őt a balatoni „Marina” előtt féltő gonddal művét szemlélni, annál inkább disznóöléskor, lag- sákon együtt mulatni földijeivel. Nem látják színeket keverni, csak a szemét látják, olhogy megmarkolni igyekszik a mozdulatokat, és elraktározni emlékezetében. Erről az oldaláról igyekszik nekünk, nézőknek megmutatni, hozzánk közelebb hozni az egyszerű parasztasszonyt Moldován Domokos. A falubeliek régi ismerőst üdvözölhették a bemutatón: dr. Ortutay Gyula, akadémikust, aki nemegyszer járt már Galgamácsán gyűjtőúton és aki megölelve Dudás Julót meghatóttan mondta: — Szeressétek a Julót, mint ahogy mi szeretjükl A hideg, szakadozott függö- nyű színpad megtelt gyerekekkel, akiknek vezetője szintén Vankóné és akik megőrizték a lassan elfeledett népszokáso5-ös létszámú szemgzETi lakat@$bhisádot egy műszakos műhelymunkára exoREisI felvessünk. Jó kereseti lehetőség. Vác és Vidéke ÁFÉSZ Vác, (a Gumigyár mellett.) kát: a fonót, a kiszi-dobást, a böjti játékokat és a gyermek- lakodalmast. Utoljára három évvel ezelőtt találkozhattak a fővárosiak a mácsai pöttömökkel, akik nagy sikert arattak az Egyetemi Színpadon, színes, népi hagyományokat bemutató műsorukkal. Aztán újra a színpad előtt a vetítővászon és újra peregni kezd a film, megmozdul Vankóné kezében az ecset, élni kezdenek a színek és megelevenednek a mácsai ünnepek. A nézőtéren végighullámzik a taps és a nevetés, mikor egy- egy falubelire ismernek a filmkockákon. Mindenki eljött erre az ünnepségre; a filmalkotók, a .járási pártbizottság képviselői; hiszen ez nem is ünnepség, ez ünnep, a Galga menti kisközség év végi ünnepe. Egyet fur- csállottunk — a községi tanácstól senki nem látogatott el a kultúrházba. j'Jótí i*iií w v* V» Budapesten a Bem mozi és a Híradó tűzte műsorára a színes rövidfilmet és a Híradó mozi előcsarnokában kiállítás is nyílt Vankóné, Dudás Juló rajzaiból és próbafreskójából. És búcsúzzunk Moldován Domokos filmjének záróidézetével, Juhász Ferenc szavaival: „Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek ..., mert az ember hal ki velük.” T. E. Operaévkönyv Csaknem száz oldalon, ízléses kivitelben, színes felvételekkel is gazdagon illusztrálva megjelent a Magyar Állami Operaház évkönyve. A kötet visszapillantásit nyújt az elmúlt évad fontosabb operai eseményedre. Egyebek között szerepelnek az évkönyvben a bemutatókról és felújításokról, a magyar operai együttes, illetve művészek külföldi vendégszerepléséről, valamint a Budapestre látogatott operis- tákról szóló fényképes tájékoztatók, továbbá értesül az olvasó arról is, hogy a karmesterek, magánénekesek és magántáncosok milyen új feladatokat, illetve szerepeket kaptak az elmúlt évadban. — Az Express Ifjúsági és Diáit Utazási Iroda jövőre is megrendezi a korábbi években kedveltté vált országjáró diákok verőcei találkozóját, és a nyár folyamán diákzsebhez méretezett áron nyitja meg a horányi és a verőcei ifjúsági kempinget. Tv-figyelő: , Karácsonyi turmix A maratoni ünnep' elmúltával — úgy érezzük — a Magyar Televízió minden dolgozóját (a kritikus először szól a műszaki-technikai személyzetről is!) csak dicséret illetheti a sok-sok ízből kevert karácsonyi bóléért, amivel a nézőket a három, illetve inkább négy ünnepnap alatt megajándékozták. Rövid szünetektől eltekintve, jóformán reggel 9 órától este 11 vagy 12 óráig műsort sugároztak.* A bólét kitűnő alapanyagból keverték. Ha csak zeneileg játsszuk vissza először a fő témákat: 24-én, szerdán a párizsi operából a legjobbak szólaltatták meg Mozart, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Sztravinszkij, de Falla és J. Strauss műveit, korábban az Állami Elkészült a rádió legkorszerűbb stúdiója: egy zenei közvetítő kocsi A rádió kérésére, terven felül, és mindössze két hónap alatt készítettek egy zenei közvetítő kocsit a Labor Műszeripari Művek dolgozói. A Bródy Sándor utcai székházban levő stúdióknál is sokkal korszerűbb mozgó stúdió az esztergomi gyár és a rádió műszaki gárdájának együttműködésével jött létre. A terveit a rádió szakemberei készítették el. A különféle mozgó laboratóriumok és orvosi rendelők gyártásában már nagy gyakorlattal rendelkező üzem dolgozóinak ezúttal sok speciális, rádiósfeladatot kellett megoldaniuk. Így például tökéletes hangszigetelést, jó akusztikát, teljes por- j mentességet, jól klimati- zálható légteret kellett biztosítaniok. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy az esetleges üzemzavarokat gyorsan el tudják hárítani. Ezért például a kábelcsatornákat nem a falba, hanem az autó padlójába építették be, így a hibás részt egy-egy padozat felemelésével gyorsan • ki tudják cserélni. Gondot okozott a berendezdsek célszerű elhelyezése is, hisz a kocsi jóval többet visz magával, mint bármelyik mozgó laboratórium. Többek között áramátalakító szekrényt, nagy központi kapcsoló- táblát, elektromos erősítő tápegységeket kellett beépíteni. Három stúdiómagnetofonnak és ezek szala.gtárolójának, 13 csatornás nagy keverőasztalnak, az alkatrészek számára egy háromajtós szekrénynek és sok minden másnak kellett helyet biztosítani. Az érzékeny berendezések számára gumi ágyat építettek be, hogy megóvják a rázkódásoktól. Az adás eseményeinek megfigyelését monitor, a stáb kényelmes munkáját pedig beépített székek biztosítják. A rádió műszaki gárdája beépítette már a kocsiba a berendezéseket, és megkezdték a .készülékek bemérését. Az eddig használt Mercedes típusú közvetítő kocsijuknál jóval tökéletesebb járművel annyira elégedettek, hogy két újabb kocsit rendeltek az esztergomi gyártól. Az egyik a rádió, a másik a tv munkáját segíti majd. Népi Együttes tánckara népdalfeldolgozásokat adott elő, a „Dal, amelyet szeretnek az emberes-ben pedig a kedvenc Gilbert Bécaudot hallhattuk. Csütörtökön a kedves „Röpülj páva” felszabadulási népdal- verseny elődöntőjét közvetítették. Ugyanazon a napon Si- mándy József portréban kaptunk klasszikus muzsika- és operaegyveleget. Pénteken a rádió könnyűzenei bemutatója hozott örömet a tánczene kedvelőinek, szombaton Bücher Mihály zongorázott és ha a zenéről beszélünk, szemünk és fülünk esztétikai befogadó határait tágítva emlékezhetünk meg Prokofjev világhírű balettjének, a Rómeó és Júliának tévéváltozatáról. Leonyid Lev- rovszkij koreográfiája mély tartalmú és kifejező volt, Vámos László rendező pedig korszerű eszközökkel keltette életre a darab eddig rejtett szépségeit. Nem sikerült kevésbé a műsorturmix prózai része sem. A kissé halványabb szerdai produkciók (Emberek és emberkék) után a csütörtök már nemes izgalmat okozott. Megírtuk, de még egyszer megemlítjük: Szinetár Miklós rendezésében az „Ember tragédiája” nívós, nagyszerű tévéalkotás. Az adás először október 19-én szerepelt a tévé műsorában, másodszor nézve is élményt jelentett. Nem lehet nem megjegyezni: Szinetár azzal, hogy nem akart semmit „hozzátenni” Madách monumentális művéhez, végeredményben a legkitűnőbb rendezői fogást alkalmazta. Egyszerű, tiszta, szép munka, művészi ihletésű, valóban ünnepi műsorba illő darab. Különösebb kockázat nélkül jósolhatunk külföldön is sikert az „Ember tragédiája” televíziós filmjének. Feltétlen elismerésit keltő visszaidézés vélt a Gelléri Andor Endre műveiből készült „Egy önérzet története” című film is. Pénteken ritka jó és üde csemegének örülhetitek a fiatalok a „Maugli” című szovjet rajzfilm vetítésekor. Az ókori operettviccek után, ismét derű: Balázs Sándor „Most nevess Ibolykája”. A 86 éves író zárszava: „Isten és néző legyen nekem irgalmas”... Nos, nem kell irgalmasnak lenni, a nevettetós vágya valódi nevetést termett. Érdekes dolog, hogy a különben romantikus „Kockázat” sorozat is feljavult az ünnepekre, ez a pénteken vetített rész, talán az eddigi legjobb volt. Izgalmas, fordulatos jeleneteit, feszült figyelemmel nézhettük végig. Szombation nem a nagy, hanem inkább a kisebb produkciók tetszettek: „... szeretnék szépen beszélni" ... a maga megható témájával és hasznosságával, valamint a szokásosan érdekes Delta tudományos híradó. SzQts Dénes Lucullus gyomrában A Körút közepén, a Lucullus étterem előterét — vörös márványburkolattal ugyan —, talponállóvá alakította a szíves vendégszeretet. Rögtön szemedbe ötlik: sietősen esznek itt az emberek. Látod azt az asszonyt, ott, a sarokban? Kopott szürke kabátban, szürke a haja is, arca is. Hogy habzsolt! Pedig nem látszik rosszul tápláltnak. Elnehezült, vaskos teSTfe, húsos, petyhüdt arca netm beszél éhezésről. Hallod, annál a másik „asztalnál” reklamál egy prémgal- lércs cigányfiú. Amíg elment Jaffát inni, eltűnt az étele. A fehér köpenyes lerámoló — ahogy a vendéglátó zsargon nevezi az üres tányérokat éthordó szolgáját Lucullusnak , máris hevesen tiltakozik a méltatlan vád ellen. S az ő becsületén valóban nem esik folt. Azonnyomban kideríti: a mi szürke asszonyunk lopta el a rizseshúst. S hiába ripakodik rá a lerámoló, tovább habzsol, s bizonygatja, hogy nem lopta, hanem kapta a tányér ételt. Kitől? Azt már nem tudja megmutatni, elment azóta. És egy sovány, eres kéz elrántja szája elől a falatot, diadalmasan viszi az igazi tulajdonosnak. A fiú mosolyog. „Csak nem gondolja, hogy megeszem. Vigye vissza, hadd egyen szegény.” A tányér visszakerül. A szürke asszony nem pirul el. Nincs zavarban. És senki sem sóhajt fel. Senki sem figyel oda. Senkit sem érdekel. Ok is csak esznek, s ha te megkérdezed a lerá- molót, ki ez az asszony, egy legyintés lesz a válasz. S a szürke asszonyt már meg sem mered kérdezni. S *már magadtól sem mered megkérdeni: miért félsz a válaszoktól? Kifordulsz a Lucullus étterem gyomrából, sétálsz a sziporkázó hóhullásban, s eltűnődsz: ha ezt látná Lucullus, a római, az ókori, a fényűző étkezés művésze... Budapesten, 1969 karácsonyán. Paládi József A BÁCS KISKUN MEGYEI ÉPÍTÉSI ÉS SZERELŐIPARI VALLALAT kecskeméti és Kecskemét környéki munkahelyre felvesz épületgépész és villamosipari szaktechnikusokat és technikusokat, fűtés-, gáz-/ vízvezeték-, és villanyszerelő szak- betanított és segédmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Kecskemét, Tatársor 1/a. (5) — Persze, előfordulnak ilyesmik. De meg kell jegyeznem, hogy ez a Kocsis Andrea feltűnően csinos nő, széles baráti körrel rendelkezik, azonkívül a főiskolán, ahol korábban tanított, rengeteg fiatalemberrel ismerkedett meg, tanárokkal, diákokkal... Ezért nem látszik egészen valószínűnek. hogy mindennek ellenére, ha már partnerre vágyik, feltétlenül valami mocskos éjszakai csavargót akar az erdőből vagy a hidak alól felszedni magának. Továbbá ... — Álljon meg a menet! — szakította félbe Palmer. — Kérem, vésse jól az eszébe, hogy az élet nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. i j Igen, az élet bonyolult. És a . női lélek — külön rejtély! Az a hölgy biztosan unta már a sok elpuhult doktort, tojásfejű tudóst, valami vad, belevaló fickóval szeretett volna összekerülni, akinél nem a filozo- fálsatás a lényeg. A fiatalember gyorsan lehajtotta a fejét, nehogy a tekintetében felvillanó gúnyos szikra leleplezze, s csak kis idő múltán emelte fel újra. — Tetszik látni — mondta álnok csodálkozással —, erre például nem is gondoltam. Talán azért nem, mert az az ürge, akivel a lány a hídon megismerkedett, alacsony volt, pocakos és x lábú. Azonkívül az imént a magnóról is hallható volt, hogy saját szavai szerint akár Andrea apja is lehetne. És öngyilkos is akart lenni. Az összkép tehát nem egészen egy belevaló vad fickót mutat. Ráadásul annyit már sikerült Kocsis Andrea életéből kinyomoznom, hogy nem híve az ilyen könnyű kalandoknak. Sőt minden jel szerint halálosan- bele van esve a főnökébe, Ambrózy professzorba, a több mint húszévnyi korMilönbség ellenére. A környezetiében nyílt titok, hogy ez a vonzalom kölcsönös, és nemcsak platói, és hogy a prof nem véletlenül kérte maga mellé éppen ezt a lányt asz- szisztensnek. és nem valakit az intézetben munkatársai közül. Csend támadt. — Hm, ez érdekes — szólalt meg végre Palmer elgondolkozva. — Tudja, barátocskám, hogy mi jutott hirtelen eszembe? Egy idea. Akár hiszi, akár nem, ez az Andrea nem szerelmi partnerra, hanem öngyil- kopjelöltre vadászott ezeken az éjszakai kirándulásain. Bizony, alighanem ez történt! A göndör hajú tanítvány halk1 imát rebegett magában. — Hála az égnek, mégsem teljesen idióta a vén krampusz, sikerült a kezébe adnom a fonalat, bejött az én utcámba. — Hangosan nem szólt semmit, csak tisztel’etteli, várakozó pillantással nézett főnökére. — Méghozzá olyan öngyil- kosjelöltre vadászott — folytatta amaz —, akit legalábbis átmenetileg terve végrehajtásának elhalasztására bírhat. Érdekes, nagyon érdekes. — Felkelt az íróasztal mellől, hátratett karokkal sétálni kezdett a szobában fel-alá. Hátulról úgy nézett ki japános házi köntösében, mint egy kiöregedett gésa. Megállt az ingaóra előtt, megnézte magát az üvegajtóban. A látvánnyal — fura módon — nagyjából meg lehetett elégedve, mert felvillanyozottan fordult /hátra. — Most már csak azt kell kikövetkeztetnem, hogy miért volt szüksége Kocsis Andreának pont egy ilyen speciális társadalmi képződményre, mint ez a Honda, és hogy ösz- szefügg-e mindez a mi ügyünkkel? — Pompás — mondta műelragadtatással a látogató. — kezdettől meg voltam győződve, hogy Palmer úr ebben az egész dologban észrevesz majd valamit, ami mindenki másnak elkerülte volna a figyelmét. Százat egy ellen, hogy most is fején találta a szöget! Hiába, az ön hatalmas tudása, nemzetközi tapasztalatai... Ami pedig a továbbiakat illeti, volna egy szerény ajánlatom. Biztos vagyok benne, hogyha most lepergetnénk az eddigi anyagot, akkor az, kiegészítve az imént lejátszott hangfelvétellel, ismét adna valami új induicióit a főnok úrnak és előbbre hozná a rejtély megoldását. Az öregúr elmosolyodott. Ettől kísértetiesen hasonlóvá vált egy mangalicához, amelynek megvakarták a füle tövét. — Maga túl sokat tételez fel rólam. De nem bánom, megpróbálhatjuk. A látogató felpattant, a könyvszekrényhez sietett, elfordított egy rekeszt, matatott valamit, a házigazda pedig közben lekapcsolta a csillárt. A szoba sötétbe bbrult, az elfordított rekesz mögött halk duruzsolással1 egy keskenyfilm vetítőgép lépett működésbe. A szemközti falsíkon előbb csak egy nagy, téglalap alakú fehér folt jelent meg, majd forgalmas utcarészlet. A sok jövőmenő ember közül egy jól megtermett, kissé hajlott hátú, mackós-mozgású, negyvenöt év körüli emberen állapodott meg a kamera. Előbb oldalról, majd szemből mutatta, aztán ebben az állásban a kép megmerevedett. Markáns arcú, nagy orrú, busa szemöldökű férfi volt az illető. Egyidejűleg halkan, de jól érthetően a kísérőszöveg is elkezdődött. — Ez doktor Apobrózy Béla. negyvennyolc éves, a biokémiai tudományok doktora, Kossuth-díjas, egyetemi docens, a Biokémiai Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese. Értelmiségi szár-, mazású, egyetemi tanulmányait summa cum laude fejezte be. Már egyetemi hallgató korában. szünidőkben a Biokémiai Kutató Intézetben dolgozott, a diploma megszerzése után rögtön ide vették állásba, a kutató-csoportba került. Nőtlen, szülei nem élnek, távolabbi hozzátartozóival laza kapcsolatot tart. A politikai rendszerrel lojális. Pártonkí- vüli, a Béketanácsnak és más társadalmi szervek elnökségének tagja. Erős dohányos, mindenfajta szeszes italt kedvel, de mértékkel. A pénzzel bánni nem tud, könnyen barátkozó, könnyen sértődő, indulatos természet. Szekszuális kapcsolatai — enyhén szólva — kiterjedtek voltak az utóbbi évekig. Fiatal korában aktivan sportolt, válogatott teniszező volt, erős fizikumú, munkabírása is átlagon felüli. Intézetében és a tanszéken népszerű, szeretik, közepes előadó. Kossuth-díját Harminchat éves korában, a nuk- leinsavval kapcsolatos kutatásaiért kapta. A jelenleg általa vezetett kutatócsoport munkássága szervesen kapcsolódik ahhoz a világszerte folyó tudományos tevékenységhez, amely a nukleinsavnak ismeret- és élményraktározó, továbbító, átörökítő funkcióit elemzi. E téren Ambrózyék teljesítményét nemzetközileg is nagyra értékelik a szakemberek. Váltott a gép, egy keskeny utcácskát mutatott be, valahol a budai hegyekben, talán túlzás is az utca szó, inkább dűlőt, a dűlő végén egy magányos kis villát. Előbb a homlokzati rész volt látható, a főbejárat, majd a hátsó front a verandával, aztán az* élőkért. a kis gyümölcsös a villa mögött, a magas vaskerítés, részletesen minden ... — Ez az épület — hangzott fel a kommentátor hangja — Ambrózy apai öröksége, itt lakik. Három szoba, személyzeti szoba, mellékhelyiségek, garázs, manzárd lakótér és pince. A professzor általában otthon vacsorázik. Háztartását egy Horváthné nevű idős asz- szony vezeti, Ambrózy valamikori cjlajkája. (Folytatjuk.)
