Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

I

2

1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK

Kádár János angyalföldi foesaéde

Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársnők, elvtársak!

Szívből üdvözlöm a nagygyűlés minden részvevőjét s személyükben a XIII. kerület, Angyalföld dolgozó embereit.

— Ilyenkor, az év végén az emberek általában áttekintik a mögöttük levő esztendőt, felmérik a helyeztet és pillantást vetnek a jövőbe. Ez hasznos és jó dolog. A most záruló esztendő áttekintésén túlmenően nekem másfajta kötelezettségem is van Angyalföld dolgozóival szemben. Körülbelül két és fél esztendővel ezelőtt itt fogadták el országgyűlési képviselői jelölésemet. E gyűlésen jómagam — csakúgy, mint az ország többi választókerületének képviselőjelöltje — azt a kötelezettséget vállaltam, hogy a választók, a kerület, városunk és az ország ügyeiben becsületesen, híven fogom szolgálni a dolgozó nép érdekeit.

— Nagy felelősséget vállaltunk magunkra, s nem könnyű a kötelezettségnek eleget tenni. Valójáhan nem is sikerül soha olyan mértékben, ahogy az ember szeretné. Remélem azonban, hogy a dolgozó emberek, akik kifejezték bizalmukat irántunk, az államunk nevében fellépő és eljáró ügyintézők szolgálatát és munkáját' szándékainkkal együtt mérlegelik. A magam és angyalföldi képviselőtársaim, az országgyűlés többi tagjai nevében állíthatom: arra törekedtünk, hogy fogadalmunknak és kötelezettségünknek megfelelően dolgozzunk.

Két fontos esemény

— A közelmúltban hazánkban két fontos esemény zajlott le. Szegeden hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára készülve ünnepi külsőségek között emlékeztünk meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front' megalakításáról.

— A másik megemlékezés hasonló keretek között, Debrecenben volt, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása alkalmából.

_— Az ünnepi megemlékezések egyben történelmi számvetések is. Joggal elmondhatjuk — még ha vannak is hiányosságok, hogy a fő1 csatát megnyertük, óriási lépéseket tettünk előre. A Magyar Népköztársaságot — amely munkásosztályunk, dolgozó népünk legnagyobb vívmánya —, ma már mindenki elismeri. Fejlődésünk ' elsőrendű tényezője az, hogy >a nép saját kezébe vette sorsát; a párt vezetésével, a munkásosztály áldozatkészségével, minden becsületes hazafias erő tömörítésével tovább vitte a demokratikus haladásért folytatott harcot, szocialista forradalmat hajtott végre. Népünk ebben a harcában mindvégig élvezte felszabadítónk, a Szovjetunió sokoldalú, önzetlen támogatását. így jutottunk el a jelenig: az országban mindenütt szocialista építőmunka folyik. Szűk és széles körben egyaránt kifejezésre jut gz az elhatározottság, hogy célunkból nem engedünk: felépítjük a szocialista társadalmat.

— A magyar munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép becsülettel munkálkodik a IX. kongresszuson meghatározott feladatok megoldásán, a Hazafias Népfront választási programjának valóra váltásán. Jelentős eredmények születnek ebben a munkában, amelyből dolgozók kollektíváival együtt kiveszik részüket az ország központi szervei, a párt Központi Bizottsága, a kormány és az országgyűlés is.

A törvények és rend-eletek évről évre meghatározzák á népgazdasági terveket, a költségvetést, rendszeresen segítik a fejlődésben jelentkező nagy feladatok megoldásét. A Központi Bizottság kezdeményezésére az ország- gyűlés a mostani ciklusban is számos fontos törvényt fogadott el, illetőleg a kormány jó néhány fontos rendeletet, határozatot adott ki

Jelentős volt például a Munka Törvénykönyvének korszerűsítése. Igen jelentős volt a pártkongresszuson született elhatározás nyomán kiadott kormányrendelkezés, amelynek alapján az iparban, ezen belül az építőiparban csökkentettük a munkaidőt, mégpedig úgy, hogy közben a munkások keresete nem csökkent.

A népgazdaság, a társadalom fejlődése, társadalmunk szocialista jellegének megerősítése érdekében született az új termelőszövetkezeti törvény, a földtulajdonról és földhasználatról szóló törvény, s több fontos szociális vonatkozású rendelkezés. Államunk intézkedett a családipótlék-rendszer fejlesztéséről, bevezettük a gyermekgondozási segélyt.

. — Az intézkedések nyomán az elmúlt két és fél esztendőben népgazdaságunk, az ország termelő erői számottevően fejlődtek. Mintegy kétmillió ember tért át a rövidített munkaidőre. A termelőszövetkezetek szocialista földtulajdona immár kétmillió holdra nőtt. Országunk, társadalmunk megerősödött, emelkedett az életszínvonal, javult a közegészségügyi ellátás, fejlődött a kultúra, a kedvező tendencia mutatkozik a népszaporulatban is. ...

A mérleg mind Angyalföld, mind a főváros, mind az ország szintjén jó, s akik szocialista ügyünket becsületes törekvéssel és odaadással szolgálták, most tiszta lelkiismerettel állhatnak az emberek elé. akiknek nevében cselekszenek.

A nyugodt* egyenletes szocialista. fejlődés eveit

étjük

— A statisztikai mérlegnél is fontosabb azonban, hogy tovább szilárdult a munkás- osztály politikai hatalma, erősödött a párt

vezető szerepe, s fokozódott a párt politika- - jának támogatása a tömegek részéről. A népfrontmozgalom keretében szélesedett és fejlődött a szocialista nemzeti egység, amit a szocializmus teljes felépítésének programjával hirdetünk és képviselünk. A legnagyobb eredmények közé tartósak — s erről legutóbbi ülésén a Központi Bizottság is tárgyalt, a Belügyminisztérium munkáját értékelve —, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje szilárd, hazánkban teljes mértékben érvényesül a törvényesség, más szóval: bűntelen embert nem érhet bántódás, a bűnös embert eléri az állam keze, a törvénytisztelő állampolgárt védelmezi az állam mindennel és mindenkivel szemben. Mindezek az eredményes alkotó munka feltételei. A szilárd munkáshatalom birtokában mindenféle feladattal meg tudunk birkózni.

— Az eredmények a párt helyes politikáján, a párt és a nép összeforrottságán és egységén alapulnak, a céltudatos szocialista bélés külpolitikának, az értelmes terveknek és azok becsületes végrehajtásának tulajdoníthatók. Meggyőződésem, sokan gondolnak arra anélkül, hogy gyűléseken gyakran beszélnénk róla: annyi vihar és megrázkódtatás után egy idő óta végre nyugodt, egyenletes szocialista fejlődés éveit éljük. A nagy társadalmi átalakulás közepette, amikor egy új világ születik, amikor egy bonyolult világ bonyolult nemzetközi viszonyai között kell dolgoznunk — a pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessége, hogy jó céljaink szolgálatába állítsa erejét Munkásosztályunk és népünk sokat szenvedett — akikor is, amikor ki keltett állnia az igaz és jó ügy mellett, és akikor is, amikor az elkerülhető lett volna. A pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessége kímélni népünket az elkerülhető szenvedésektől, hogy fölösleges gondot ne okozzunk az embereknek, hiszen az ilyesmiből untig elég az is, ami az életnek szükségszerű velejárója:

— 1956 után népünk mélyen meggyőződött arról, hogy a párt helyes irányban vezet, terveink megfontoltak és megvalósíthatók. Mindezt a dolgozok szavakban és tettekben egyaránt készséggel támogatják. Az emberek — nyugodt, megfontolt gondolkodásmóddal — azon az állásponton vannak: ne változzék a pért eddigi politikája, azt úgy folytassuk és gyakoroljuk, ahogyan egész népünk megismerte, elfogadta, támogatja.

— Általánossá lett az a felismerés, hogy a szocializmus építésének kidolgozott és kipróbált útja megfelel a marxista—leninista tudomány tanításainak, a szocializmus és kommunizmus elveinek. Megfelel történelmi hagyományainknak, nemzeti sajátosságainknak és országunk adottságainak. Ezért beszélhetünk arról, hogy szocialista nemzeti egységet kovácsolunk ki és az országban fellelhető minden alkotó erőt bevonunk a szocializmus építésébe. A kommunistáknak fontos és meghatározott szerepük van a szocializmus építésében, a társadalom fejlesztésében. Együtt kell építenünk, kommunistáknak és párton- kívülieknek, hívőknek és nem hívőiknek a mindnyájunknak megfelelő, közös hazát, amelyben — s ezt mi kommunisták valljuk — egyformán biztosítva van a helye mindenkinek, aki két keze munkájával, alkotó elméjével hozzájárul a szocialista haza felépítéséhez.

— Ez a politika megnyerte a dolgozó tömegeket Amíg tehát marxista módon dolgozunk, kommunista politikát folytatunk, a munkásparaszt szövetséget erősítjük, a párttagok és pártonkívüliek politikai szövetségére támaszkodunk és minden tisztességes embert bevonunk a szocializmus építésébe, addig rendelkezünk azzal az erővel, amellyel minden akadályt le tudunk küzdeni, minden feladatot meg tudunk oldani.

— A párt, a kormány, a Hazafias Népfront tevékenysége, következetes bel- és külpolitikánk, a párt egysége, a párt és a nép össze- forrottsága, alkotómunkánk eredményei megalapozták és mégerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt tekintélyét és megbecsülését a nemzetközi kommunista mozgalomban, a Magyar Népköztársaság tekintélyét a nemzetközi életben. Helyünket, elismerésünket a világban a magyar nép szívós, céltudatos munkájával értük el.

— A magyar népnek becsülete és tisztessége van a külföld előtt, azt akarjuk, hogy ez így is legyen. Van, akinek tetszik, amit csinálunk, másnak közömbös, vagy nem tetszik. Legyen csak olyan hírünk, hogy „a magyarok tudják, mit akarnak, és amit akarnak, azt meg is tudják csinálni”. Azt, hogy mit akarunk, megmondtuk és mindig is megmondjuk nyíltan: szocializmust, kommunizmust, a világban haladást és békét akarunk. Ezért harcolunk és erőnktől telhetőén ehhez hozzá is járulunk.

Számvetés — tervek

— A Központi Bizottság, a kormány, az országgyűlés közelmúltban elvégzett számvetései reálisak. Az eredmények mellett őszintén rámutatnak a hibákra is. Egyetlen területen senl idealizáljuk az elért színvonalat, hanem nyíltan hirdetjük, hogy még magasabbra törekszünk.

— Terveink mind a gazdasági, mind a kulturális építés területén biztatóak. Kijelenthetjük, eddigi politikai irányvonalunkat követjük, s még következetesebben alkalmazzuk. A szocializmus építésének útján járunk, célunktól nem tágítunk.

— Céljaink eléréséhez, terveink megvalósításához mindenekelőtt az országban jók a feltételek. Terveink megvalósításához megvannak a nemzetközi feltételek is. Amivel kezdtem ezt a gondolatsort, azzal zárom is: tovább kell dolgozni! Dolgozni és harcolni, mert enélkül nem tudunk előre jutni.

— A IX. pártkongresszus a gazdasági munka vonatkozásában két alapvető döntést hozott. Jóváhagyta, hogy megváltoztassuk a gazdaságirányítás módját, bevezessük a gazdaságirányítás új rendszerét. A másik, alapvető döntés az volt, hogy a reform bevezetésével egyidejűleg az ötéves tervet teljesítsük, sőt jó értelemben teljesítsük túl.

— A Központi Bizottság, a kormány és a parlament a közelmúltban vizsgálta meg a gazdasági mechanizmus reforró ja bevezetésének összes lényeges vonását. Megállapította, hogy a reformot zökkenő nélkül bevezettük, megfelel a várakozásoknak, jól szolgálja alapvető célunkat, a szocializmus építését. Most az a feladatunk, hogy tanuljuk meg a reform intencióit és elveit még hatékonyabban alkalmazni, érvényesíteni.

Aláhúzom, hogy a gazdaságirányítási rendszer eszköz. Éppen az a fő elbírálási szempont, hogy mint eszköz, jól szolgálja-e céljainkat. Mert a cél nem változik! Fejlődnünk kell gazdaságilag, kulturális területen, folytatnunk kell a szocialista társadalom építését. Ehhez eszköz a gazdasági vezetés reformja. Amikor a régi irányítási metódust újjal cseréltük fél, arra törekedtünk, hogy egy bizonyos eszköz helyett jobbat kapjunk. Az eredmények igazolják, hogy a gazdaságirányítás új módja jobb, mint a régi irányítási rendszer volt.

— A termelés tervszerűbb lett, minit korábban volt — és ez a reform eredménye —, jóllehet most a népgazdasági tervet nem bont-, ják le a központban és nem adják le tételesen az üzemeknek. A termelt javakon belül növekedett az értékesítési részarány. Korábban a termelés bizonyos hányada majdhogynem kárbaveszett, mert olyan cikkeket is előállítottunk, amelyek sem a hazai fogyasztóknak nem kellettek, sem a nemzetközi piacon nem lehetett értékesíteni.

— A reform elmúlt két évében jelentékenyen növekedett a fogyasztás és 1969-ben az ország külkereskedelmi forgalma minden relációban aiktív volt.

A. mezőgazdaság

változása nem egyenletes

— Ami a mezőgazdaság fejlődését illeti: a

változás számottevő, de nem egyenletes. A növénytermesztésben nagymértékű az előrehaladás, ebben az évben ismét rekordtermést takarítottunk be, a mezőgazdasági termelés értéke egyik évről a másikra 5 százalékkal növekedett. Ugyanakkor az állattenyésztési ágazatban nem megfelelő a fejlődés. -V

Részletesen szólt a termelőszövetkezetek megszilárdulásáról. Ez több szempontból rendkívül fontos kérdés számunkra. Fontos azért, hogy a szövetséges osztály, a parasztság megtalálja számítását, hogy életszínvonala növekedjék. Nagyon fontos társadalmilag, mert a szocialista mezőgazdaság — amelynek létrehozása nagy és nehéz feladat — a szocialista rendszer lényeges alkotóeleme.

— A termelőszövetkezeti eszme végérvényesen győzött. A termelőszövetkezeteik tagjainak száma az elmúlt esztendőben százezer új belépővel gyarapodott. Ez a növekedés az idén is folytatódott. Az új tsz-tagok 40 százaléka a fiatalabb korosztályokhoz tartozik. A termelő- szövetkezetek mindinkább szocialista nagyüzemekké válnak, ahova bevonul a technika, a kémia, ahol a fiatalok is megtalálják a nekik való munkát és életfeltételeket.

— Említettem az állattenyésztés viszonylagos elmaradottságát. Az állatállomány tekintélyes része — a szarvasmarha-állománynak mintegy 40 százaléka — a háztáji gazdaságokban van. Ugyanakkor éppen a háztáji állatállomány esett vissza nagymértekben. Ez magyarázható takarmányellátási nehézségekkel is, de még inkább azzal, hogy a fiatalok otthon nem szívesen vesződnek már az állatokkal. Inkább elmennek gyárba dolgozni, hiszen az kulturáltab életmódot biztosít számukra. Ezért nem is róhatjuk meg a fiatalokat. Inkább annak útját-módját kell megtalálnunk, hogy az emberek a háztáji gazdaságokban is korszerűbb viszonyok között dolgozhassanak. Sok minden függ ettől, például a jobb ellátás is.

A harmadik ötéves terv utolsó éve következik

— Jövőre lesz a harmadik ötéves terv utolsó éve, s az eddigi számítások szerint az ötéves népgazdasági tervet népünk teljesíteni fogja, sőt sok vonatkozásban túlteljesíti. Végrehajtjuk tehát a kongresszus ide vonatkozó határozatátA tervbe vett 300 000 lakás helyett 320 000 épül fel. A lakásprobléma szociális és társadalmi kérdés. Mind a XIII. kerületben, mind Budapesten több lakást kell építeni, mint az elmúlt két-három évben — habár ez is majdnem kétszerese az 1956 előtti években építetteknek. A 15 éves lakásépítési terv kidolgozásakor úgy véltük: az egymillió lakás építését előirányzó program végrehajtása nyomán jelentősen csökken a lakásigénylők száma. Nos, ebben tévedtünk. A tervet ugyan végrehajtjuk, de nem kevesebb, hanem több lesz a lakásigénylő. Az életkörülményekben bekövetkezett változás, az igények növekedése okozza ezt.

S^rohlémák

— A Központi Bizottság, a kormány és az országgyűlés a gazdasági munkával kapcsolatban felhívta a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek körül nincs minden rendben. Egybehangzó a megállapítás, hogy sikeres volt a reform bevezetése, de az azóta eltelt rövid idő alatt a termelés műszaki színvonalát és szervezettségének fokát jelentősebb mértékben nem tudtuk emelni. Igaz, ehhez kicsivel több idő szükséges. Rendkívül csekély mértékben növekedett a termelékenység, szinte stagnált.

A munkaerő-gazdálkodás nem megfelelő, sőt rossz. A gazdálkodás hatékonysága egyenetlen. Az üzemek egymástól meglehetősen eltérő hatásfokkal dolgoznak. Egyikben talpraesetten, helyesen, jól — s ennek nyomán komoly fejlődést érnek el —, a másikban viszont várnak, késedelmeskednek, termelésükhöz állami dotációt kapnak, s nemigen fejlődnek.

— Fontos követelmény, hogy üzemekben nyereségre kell törekedniük. Perszé szó sincs arról, hogy — mint a nyugati sajtó . írja — visszatérnénk a kapitalizmushoz. Csupán azt szeretnénk, hogy mindegyik szocialista üzem nyereséges legyen. Ezt azonban nem mindenütt sikerült elérni, és ahol elérték, nem mindenütt a helyes úton érték el. Árkalkulációs trükkök Is vannak a világon. Néhol anélkül növekedett a nyereség, hogy csökkentették volna £z önköltséget, megjavították volna a termelést, tehát nem egyenes úton. A nyereségrészesedés reményében esetedként a dolgozók is támogatják az ilyen gyár irányítóit Nekünk azonban elvi alapon állva ügyelnünk kell arra, nehogy a helyi érdekösszefonódás görbe utakra vigyen. Vigyáznunk kell az áremeléseknél is; vannak esetek, amikor megengedhető és vannak esetek, amikor elkerülhetetlen, hogy valaminek az ára emelkedjék, de közbe kell lépnünk, ha ez az áremelés indokolatlan, megenged, hetetlen.

— Nincs több probléma a gazdasági munkában jelenleg, mint a gazdaságirányítás reformja előtt volt. Sőt, lényegében kevesebb, de élesebben, láthatóbban jelentkeznek. Ez a reform egyik jellemzője. Kiderült például, hogy a túlbiztosítás több területen komoly problémát okozott. Példa erre a munkaerő- helyzet. A reform bevezetése előtt állandó beszédtéma volt, hogy munkanélküliség lesz. B<p akartuk biztosítani magunkat ellene, amit meg is tettünk, ami végül is az ellenkező oldalon jelentkezett bajként.

— A gazdasági munka egyéb területeiről !s helyénvaló itt szólni. Például arról, hogy miért nem adott a kereskedelem elegendő rendelést az iparnak. Egyebek között azért, mert most már a raktározás is pénzbe kerül és a kereskedelemnek olcsóbb, ha az árut a termelő üzem tárolja. Természetesen ugyanakkor a termelő üzemnek az a jó, ha a kereskedelem rájttároij; Részben ebből1,adódott azután, hogy néhány fontos fogyasztási cikkből ellátási gondok kélétkézték. ' A reform első félévében textilipari üzemek égy részi is hazai és külföldi rendelés nélkül állt, Szerencsére mégsem bocsátották el az embereket, hanem egyelőre raktárra kezdték gyártani.

— Hasonló gondunk volt a szénellátással is. Igaz_ ugyan, hogy bizonyos mennyiség a tüzelőből, amit importálni akartunk, nem érkezett meg. A fő probléma azdnban az volt, hogy miközben helyesen mérsékeltük a nem gazdaságos bányák termelését, mert á barnaszenünk eléggé rossz minőségű és drága, addig csökkent a termelés, amíg végül kiderült, hogy nincs elég tüzelőnk. Most ősszel arra kellett kérni a bányászokat, hogy még vasárnapi műszakban is termeljenek. Ez már vezetési probléma, nem a fogyasztók hibáztathatok. hogy nem vásárolták meg tavasszal a tüzelőt. Ügy kell javítanunk a munkát, hogy a reform alapelveit jobban érvényesítsük, a helyes tendenciákat erősítsük, s a helyteleneket kiküszöböljük.

— Az 1970-as népgazdasági terv megalapozott. A nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal, az ipari termelés — az ideinél jóval nagyobb mértékben — 6 százalékkal, a mező- gazdasági termelés 1, a reálbér 2.5—3. a kiskereskedelmi forgalom 8 százalékkal fog növekedni.

Az ország tele volt áremelési hírekkel. Nagyon komolyan mérlegeltünk mindent. Amint az országgyűlés legutóbbi ülésszakán erről már szó esett, a fogyasztóközönséget nem éri ilyesfajta megterhelés. Sőt, bizonyos mértékig, és bizonyos kategóriáknál, ahol a problémák a legégetőbbek, lehetőségeinkhez mérten javítjuk a kereseteket, a nyugdíjakat. Ugyanakkor nagyon őszintén meg kell mondani, hogy a keresetek, a munkabérék széleskörű növelése nem a Központi Bizottság vagy a kormány jóakaratán, szándékán, hanem a lehetőségen múlik. Mi csak azzal számolhatunk, ami az országban rendelkezésünkre áll, igyekszünk jobb feltételeket teremteni a munkához — a többi a dolgozó embereken múlik: elosztani csak azt tudjuk, amit megtermelünk.

1970: új kiindulópont

— 1970 nemcsak a harmadik ötéves terv utolsó éve, hanem az az esztendő is, amelyben az elért szint következő ötéves tervünk kiindulópontja. Mindezt figyelembe véve, javítani kell a beruházási tevékenységet, a termelést, növelni kell a gazdálkodás hatékonyságát, javítani kell a vezetés színvonalát. Ami a központi szervek, a minisztériumok, az .ilíe, tékes pártszervek feladatait illeti, javítani, finomítani kell a főbb közgazdasági szabályozókat, hogy jobban ösztönözzenek a helyes munkára: komolyabban kell ellenőrizni a fogyasztói árak — beleértve a szabadárak — képzését: alaposabban kell elemeznünk, miből és hogyan növelik nyereségüket a válla r