Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
1969. DECEMBER 24., SZERDA ""&Űrlap 3 ELHUNYT TÓTH IMRE Fájdalommal tudatjuk, hogy Tóth Imre elv társ, diósdi lakos, a párt és munkásmozgalom régi harcosa, a Vörös Csillag és a Szocialista Hazáért érdemrend tulajdonosa elhunyt. Csaknem fél évszázada tagja a pártnak, 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, 1919-ben a Magyar Vörös Hadseregben, 1944- ben mint partizán harcolt a szocializmus ügyéért. Hamvasztás utáni búcsúztatása december 29-én, hétfőn 10.30 órakor lesz a Farkasréti temetőben. MSZMP Budai Járási Bizottsága KISZ VB • Tegnap délelőtt tartották lineg a budai járási KISZ-bi- zottság ülését, Simon János titkár elnökletével. Először a nemrég lezajlott tagösszeírást és vezetőségválasztásit értékeltéit. A járás közel 200 alapszervezetében 4928 KISZ-tag érvényesítette tagkönyvét. Ezután a részvevők meghallgatták a járási KISZ-bizottság beszámolóját az oktatás féléves tapasztalatairól, majd személyi kérdések megvitatására került sor. A budai járási KISZ-bizottság függetlenített munkatársa lesz az új esztendőtől kezdve Szviatovszki András. Az ülés utolsó részében Szél Károly, a Budai Járási Pártbizottság osztályának vezetője értékelte a KISZ-bi- zottság eddigi munkáját. KÖSZÖNET \ A Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a Tiszán innen, Dunán túl című rádióvetélkedőben. Olaj város — mínusz 15 fokon A kéz a fémhez fagy Hosszú műszak hófúvásban Most már azt is elmondhatjuk, hogy a szibériai hidegekből is egy kis ízelítőt kaptunk. Igaz, hogy arrafelé a mínusz 15 fok már enyhébbnek számít. Tény, hogy jól össze kellett húznunk magunkon a kabátot. De mit tehettek azok, akik a leheletfagyasztó órákban ' szolgálatban álltak? Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat emberei és az építéssel megbízott mesterek a nagy hidegben már nem folytathatták a készülő legújabb üzem csőhálózatának hegesztéseit, ugyanakkor sort keríthettek a vezetékhálózat víznyomásos próbájára s a héten nagy nyomású levegővel is kipróbálták, átfúj atták a rendszert. Az erőfeszítés indokolt, hiszen a napok gyorsan peregnek, egy-kettőre átlépjük az új év küszöbét; 1970-ben már szükség lesz például a hidrogénező üzemre is, ahol a jó minőségű motorolajokat készítik majd. S mi történt ott, ahol már régóta forr, buzog a boszorkánykonyhákban a sok száz kilométerről érkező kőolaj, hogy szétválasszák a szükséges üzemanyagot. Bizony, a hófúvás sok környékbeli bejárót megakadályozott abban, hogy akárcsak meg is közelítse az olajvárost. Hosszú szolgálatokkal, a lakótelepi szakemberekből összeállított „repülőbrigáddal” orvosolták a hiányt, s helyettesítették a távolmaradt kollégákat. Bármilyen zord is volt az idő, bármennyire is kettőzött, sőt rrteghápom- szorozódott erőfeszítést kívánt a zimankós, viharos idő, sehol sem kellett kényszerpihenőt tartani, ömlött a sok benzin, gázolaj, fűtőolaj. Ahogy lehetett útnak is indították, ami elkészült, hogy mindez milyen áldozatot kívánt, azt jól mutatja a bekövetkezett kisebb baleset, a síkos állványzaton valaki megcsúszott, s 4—5 méter magasról leesett, most kar- toréssel ápolják. A pára, a köd, de a korábban lehullott csapadék is jégréteget vont a szabad térben álló tartályok, vezetékek, lépcsők és állványok fémfelületére. Aki szabad kézzel megmarkolja a mélyhűtött fémet, annak könnyen hozzáragad a bőre... S mégis gesztusra készülhetnek; az év utolsó napjáig nagy tétel üzemanyaggal többet akarnak kiadni az eredetileg elképzelt mennyiségnél. Hogy mennyit, erről majd annak idején ... Most csak annyit: jó, hogy egy kicsit megenyhült, így már könnyebb lesz azoknak is, akik karácsony este nem a díszes fa alatt, a családjuk mellett, hanem az olajváros posztjain ünnepelnek. t. gy. // Kilépett "? Vakáció A tabáni szánkóparadicsomban vakációt élvező, gondtalan gyerekek repesztik a havat. Igen, repesztik. Az ugra- tókkal tarkított, meredek pálya ugyanis egyáltalán nem veszélytelen. Két kissrácot már régóta figyelek. Nyolc-tíz év körüliek lehetnek. Fejükön a jambósap- ka félrecsúszva, a sál félig kilóg a kabátból. Hajmeresztő mutatványukkal hívják fel magukra a figyelmet. A két szánkót a nyurgább fiú lábával kapcsolja össze. Így csúsznak lefelé. Élvezik az attrakciót, mégiscsak figyelik őket. Amikor az ugratóhoz érnek, a gyengébb idegzetnek eltakarják a szemüket. A két srác már ötödször indul... Néhány másodperc múlva nagy reccsenés. Az első szánkó darabokra törik. Az utasok nadrágféken folytatják útjukat. Kimásznak a hóból. Az alacsonyabb, pisze orrú, nagyon szipog. Már amúgy is vizes zsebkendőjével törli le arcáról a könnyeket. Pajtása így vigasztalja: — Ne sírj már! Majd összekalapáljuk. — De ha a mamám megtudja? — bőgi el magát a pisze orrú. Hát igen, a mamája elfene- keli, az biztos. De ha látta volna a két fiú attrakcióját, akkor most biztosan nagyon boldog lenne. Hisz csak a szánkó törött el.., —f.— Fura foglalatosság közben találjuk Kancsár Györgyöt, a dabasi munkaügyi bizottság elnökét. Papírszeletkéket próbál összeilleszteni az íróasztalán, ami azonban nem azt jelenti, mintha türelmi játékot űzne. Az apró papírcafatokat Bocsi Sándor szobafestő és mázoló, dabasi lakos nyújtotta át panasza kíséretében. Elmondotta, hogy a Budapesti Lakásépítőipari Vállalatnál dolgozott, állást kívánt változtatni és erről nagyon udvarias hangú, ajánlott levélben értesítette munkaadóját. A levélből, amit végül sikerült összerakni, kiderült, felmondását azzal indokolja, hogy évek óta napi három órát tölt utazással, és mert most odahaza el tud helyezkedni, kéri, vegyék tudomásul kilépési szándékát. Levelére két hétig hiába várt választ, közben pedig továbbra is bejárt Pestre, munkahelyére. Amikor aztán a Dabasi Községi Tanács gazdálkodási vállalatától is megjött a kikérő levél, Bocsit, ott, ahol éppen dolgozott, felkereste művezetője, és rendkívül éré-’ lyes szavakkal közölte, nem veszi tudomásul felmondását. Majd levelét cafatokra tépte és a földre dobta. Bocsit később a munkaügyi osztályra hivatták, ott megvárakoztatták, aztán kezébe nyomták a munkakönyvét. „Kilépett” — ezt írták bele. Ilyen bejegyzés tudvalevőleg a munkahelyét önként elhagyót illeti meg, és új munkahelyén elüti minden kedvezménytől. Ez pedig Bocsi esetében igazságtalanság lenne, hiszen fel is mondott, ki is kérték. Felmondó levelének kézhez vételét a vállalat le sem tagadhatja. Hiába tépte szót a művezető, egyik szeletén ott a szám, ami alatt iktatták: 17— 2445. Az építőipar küzdelme a munkaerőhiánnyal közismert, de ez sem indokolja a Lakásépítő eljárását. Bocsi esetében törvénysértés történt. Vállalati szempontból akármennyire is bosszantó, ha az annyira szükséges munkaerő eggyel megint csökken, távozni kívánó dolgozóján mégsem állhat bosszút. Márpedig a Bocsi munkakönyvébe jogellenesen beírt „kilépett” annak tűnik. A dabasi munkaügyi döntőbizottság pedig nem foglalkozhat hivatalos formában a panasszal. Annak elbírálására a X. kerületi döntőbizottság illetékes. Mielőtt azonban Bocsi ügyét áttennék oda, levelet intézett a dabasi bizottság a Lakásépítő Vállalat igazgatójához és megkérte, vizsgálja felül munkaügyi osztálya eljárását, Vajon mi lesz a válasz? Sz. E. Olcsóbb lett a Biopon Dr. Varga Sándor, a Növényolajipari és Mosószer- gyártó Országos Vállalat vezérigazgatója kedden sajtótájékoztatóin jelentette be: január 1-től csökkentik a Biopon mosószer árát. A 250 grammos csomag 7.40 forint helyett 6.60 forintba kerül majd, a 400 grammos pedig 11 forint helyett 10 forintba. Olcsóbb lesz az Vnimó gallér- és ké- zélőtisztítószer is, ára 6.60 forintról 6 forintra csökken. A Biopon azért lesz olcsóbb, mert az eddig Hollandiából behozott enzim anyagát ezentúl a fermentálásban nagy gyakorlattal rendelkező Ohi- noin Gyógyszerárugyárban készítik. A Biopon továbbra is változatlan összetételben és minőségben kerül a fogyasztókhoz. Az Vnimo árleszállítását azt tette lehetővé, hogy a gyár beszerezte a flakon gyártásához szükséges gépeket. „tigrisek” és páncéltörő ágyúik repültek a levegőibe. ★ s A kőbányai fegyveres felkelő csoport megkezdte a tényleges harcot. Bitkor már egesz századra való volt a létszámuk. „Kovács főhadnagy”, Horváth István és Horváth János vezetésével egy egész vagonra való fegyvert raktak ki a Ferencvárosi pályaudvaron és stráíkocsival hozták át Kőbányára a Fehérféle vendéglő egyik raktárába. Sági Gyula, a régi illegális harcos adta át nekik, akit a frontról, büntetőszázadától küldött haza a vagonnal parancsnoka, új fegyverekért. Ö a pártnál jelentkezett: így került 85 puska, sok gyalogsági akna, rengeteg lőszer és kézigránát az ellenállók birtokába. Akkor csatlakozott hozzájuk Domonkos Ernő, egy fiatal tüzérzászlós katonáival s mindjárt bizonyított is. Rákoskeresztúron Surányi Palival aláfűtöttek jól a fasisztáiknak; egyik este felrobbantották a nyilasiházat. ' Mindez jóleső elégtételt keltett a környék lakóiban, de a németek és a nyilasok kétségbeesetten kezdték keres- ni-kutatni az ellenállókat. Már ők is tudták, hogy szervezett erő működik a hátukban. De arra nem tudtak választ találni, hol tanyáztak, honnan indultak el nap mint nap, hajnalban és éjszaka a fegyveres harcosok. Igazán nem tudhatták, bár ott voltak az orruk előtt, egy német tankoszlop és gépkocsijavító műhely szomszédságában. A Szent László téren egy tábla állt az iskola bejárata fölött, ezzel a felirattal: 101/II/3 különleges, híradó századitörzs. Hogyan került a csoport a Mádi utcából a Szent László térre? A kényszerűség vitte őket erre a lépésre, nem maradhattak már ott illegalitásban. A konspiráció és a harc körülményei kívánták meg, hogy szabályos katonai alakulattá szerveződj enek. Ezekben a napokban, a papírok szabályosságán múlt az élet: az illegalitásból legális alakulattá változás is papír és bátorság kérdése volt. A magyar vezérkari főnökség bélyegzője alatt a valódihoz tökéletesen hasonlító aláírás, Beregfinek, a hazaáruló nyilas tábornok, honvédelmi miniszternek a megbízását mutatta. A hamis okmány újabbakat szült. Szabályos, hiteles pecséteket, zsoldíkönyveket, egyéb katonai iratokat. Ez biztosította a Szent László téri iskolában és az azóta már lebontott barakk tornateremben a századtörzs életét, tevékenységét ★ A tornateremben elhelyezett szalmazsákokon 45 fegyveres magyar katona látszólag szabályos. előírás szerint tölti napjait. Rendben a szolgálati napló, a fegyver, a reggeli torna, „Kovács főihadnagy” párancsára haptákban állnak a közlegények. Azt még közülük is nagyon kevesen tudják és látják, hogy a pipázó szakaszvezető néhányadmagával időnként közrefogja a főhadnagyot egy-egy tanácskozásra, olykor fejmosásra. Ekkor már katonai teherautójuk, rádió adó-vevő berendezésük, sőt egy orosz baj társuk is van: Fjodor, aki a sörgyárak alatt berendezett — a szétbombázott Dunai Repülőgépgyár műhelyeit pótolandó — hadiüzemből szökött hozzájuk. És vannak már közöttük szökött zsidó munkaszolgálatosok, fasizmust gyűlölő magyar munkások és parasztok, akik persze nem tudják, hogy az egész csoportot kommunisták vezetik, csak azt sejtik, hogy igaz ügyért harcolnak. A Szent László térről egyre több kapcsolat ágazik szét. Tőlük kapnak fegyvert a Vi- godny bőrgyáriak, ezek a különös magyar katonák osztanak szét húst karácsony előtt a környék lakóinak. Innen, a Szent László térről többször is elindult a teherautó fegyverrel, katonai felszereléssel megrakodva a Nyugati pályaudvar irányába, a Légrádi Nyomda mellett húzódó Klotild utcába, Stollár Béla újságíró fegyveres csoportjához. Az ő segítésüket, felszerelésüket is a kőbányaiak vállalták. A Hullai testvérek már hetek óta a Klotild utcában élnek, fenn a harmadik emeleti két lakásban. Ez a csoport a szomszédos nyomda védelmére alakult, azért, hogy a németek ne tudják áttelepíteni nyugatra a drága gépeket. Heteken át tart a bizakodó készülődés. Minden csendesnek tűnik. A 18 éves Hullai Jenő odaáll a bátyja elé: mondja neki, szeretné a karácsonyt kint, Kispesten tölteni egy lánnyal. De az okosabb testvér, aki egyben parancsnoka is, nem kockáztat. Jenő pedig szomorú szívvel veszi át a földszinti kapualjban, a veszélyt jelző csengő közelében, az ügyeletet. Néhány óra múlva, este, Jenő a ház udvarának kövezetén fekszik, holtan. Nyilasok rohanták meg az épületet, meggyilkolták az ellenállókkal rokonszenvező házmestert és családját. Azután felnyomulva a harmadik emeletre, kemény tűzharcban géppisztolysorozatok között törtek be a lakásba. A csoport tagjai Szakasits Györggyel az élen, a tetőn át próbáltak elmenekülni. Szakasitsnak sikerült, azonban a bosszúra éhes fasisztákkal folytatott harcban huszonhármán életüket vesztették. Túlélte a tűzharcot Hullai Lajos is, aki utolsónak távozott a tetőn át az épületből. Már nem tudta megmenteni Stollár Bálát, az igazi magyar hazafit, Bajcsy-Zsi- linszky hívét, aki vállvetve harcolt a kommunistákkal! ★ A két férfi beszélgetésében újabb színhelyek kerülnek szóba: felelevenítik emlékeiket, azt, amikor a német főparancsnokság ellátóközpon t- jából akartak élelmiszert vételezni, vagy amikor a hírhedt Prónayval tárgyaltak, Horthy tisztjeitől várva a fegyveres segítséget. És megelevenítik az egyik kispesti kirándulást is. Igen, ezt nem lehet elfelejteni, az év utolsó napján, Szilveszter este történt. Akkorra határozták el, a század katona- tanácsának kidolgozott terve alapján, hogy megleckéztetik a kispesti nyilasokat is. „Kovács” vezetésével Drapál Feri — aki saját géppisztolyt hozott a csoportba —, és Győrffy Karcsi, Stein Sanyi, meg Szakáll Géza járőrként indultak át a Főtérre, az úri kaszinóhoz. Ott bent már magasra hágott a részeg jókedv, kórusban üvöltöttek az akikori slágert: „Csak egy nap a világ...” Mikor odaértek, kinyílt a nyilasház kapuja, vagy 15 karszalagos puskás „testvér” állt velük szemben. A fegyverek csöve a „főhadnagy” csoportja felé .szegeződött. — Állj! Ki vagy? Pillanatok alatt kellett dönteni. — Hadtestjárőr! Nem igazolom magam! A nyilas őrparancsnok meghökkent. A hadtestjárőröket mindig tiszt vezette és sok baj volt már velük, sokszor összetűztek a karszalagosokkal. — Parancsnok előre! — hangzott a felszólítás. „Kovács” két lépést tett, amikor a nyilas zseblámpájának fénye megvilágította arany tiszti jelzését. Arra a nyilas leeresztette puskáját és vigyáz- ba vágta. magát. Azután „barátságos” beszélgetésbe kezdtek. Ebben a pillanatban szólalt meg Drapál Feri géppisztolya. A nyilasok kulglibábu- ként dőltek el. A házból kirohanó részeg testvéreiket újabb sorozatok fogadták, s repültek a kézigránátok. Nem sokáig tartott a tűzharc. Újév napján hajnalban Kispesten zöldkarszalagos holttesteket emeltek a régi úri kaszinó elől egy stráfkocsira. ★ Tovább folyt a harc. A fegyveres csoport szálláshelye ekkor már a gyűjtőfogház melletti finánclaiktanya volt, az alakulat egységesen kihúzódott a Rákoskeresztúrnál levő szovjet vonalak elé. A pénzügyőr laktanyát január másodikén kora reggel közelítették meg az oroszok. Az állásokat védelmező németek megdöbbenve látták, hogy a mellettük és mögöttük levő magyar katonák ellenük fordították fegyvereiket. A szovjetekkel vállvetve lőtték őket, két tűz közé szorultak. Dehogy volt arra már idejük, hogy utánanézzenek kifélék is ezek a magyarok. Annak a rádióüzenetnek a szövegét sem ismerték, amelyet Fjodor adott le, értesítve a felszabadító hadsereget: itt a frontszakaszt magyar partizánok tartják a kezükben, a szovjet hadsereg útja szabad Kispest felé. ★ Ezt a történetet hallhatná az idegen, ha lenne egyáltalán tanúja a vendéglői asztalnál ülő két férfi beszélgetésének. Idegen azonban nem ül velük. Csak ők ketten találkoztak; a régi harcostársak, elvtársak, hogy huszonöt év után felelevenítsék emlékeiket. Az asztalnál beszélgető két férfi közül az olvasó egyiküket biztosan felismerte: pipával a szájában az öreg suszter ült ott, Horváth István, aki ma nyugalmazott rendőralezredes. Vele szemben pedig, poharát koccintásra emelve e sorok írója „Kovács főhadnagy” azaz: Hetesi Ferenc
