Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

MOHOMIDÖI A- PE S J ME G VEI HÍ R L m XI. ÉVFOLYAM. 296. SZÁM K ÜL ÓNK IÁD A 5 A 1969. DECEMBER 21., VASÄRNAP Sötétben Átalakították Vecsésen a Martinovics téri 2. számú általános iskolát, többek között új bejáratot készí­tettek a Toldy Ferenó utca felől. Vj utcái lámpafeje­ket azonban ezideig nem csináltak, s így a tanulók a délutáni tanítás végén a világos udvarról a teljesen sötét utcára érnek ki. Saj­nos, eléggé hosszú szaka­szon sötét itt az utca, fel­tétlenül kellenének ide vil­lanyégők. De lehetőleg mostanában, s nem akkor, amikor még este nyolckor is világos van. (pápai) Úgycletes orvos Gyomron: dr. Balogh Sándor, Monoron és Monori-erdőn: dr. Rados Mária (Monor, Petőfi u. 30.), Pilisen: dr. Czinder Bá­lint, Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Tury István tart ügyeletet vasárnap. — Ügye­letes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. MŰSOR MOZIK Eeser; A tigris: Gomba: Az ujj­lenyomat. Gyömrő: Betyárok bosszúja. H: Két félidő a pokol­ban. Maglód: A fal. H: Egy fér­fi kétszobás lakással. Mende: Egy férfi kétszobás lakással. H: A fal. Monor: Estély habfürdővel. H: Isten hozta őrnagy úr. Nyáregy­háza: Estély habfürdővel. Péteri: A tigris. Pilis: Emberrablók. H: San Gennaró kincse. Tápiósáp: Kleopátra I—II. Tápiősüly: Im- posztoroK. Űri: Az idő ablakai. Üllő: A kacsa fél 8-kor csenget. H: Pajzs és kard I—II. Vasad: Két mamám és két papám van. Ve- csés: Sikerül-e hőseinknek meg­találniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat. Matiné; Hattyú­dal. H: Budapesti tavasz. Elkészült 50 darab úgyneve­zett tápsiló a péteri Rákóczi Tsz melléküzemében. A csir­ketenyésztéssel foglalkozó tsz-ek és állami gazdaságok rendelték meg, elszállításuk a napokban megtörténik. ★ , 30-án vizsgáznak Üllőn a művelődési otthon autóvezető­tanfolyamának részvevői. ★ 15 kereskedelmi tanulót szer­ződtet — a tervek szerint — az üllői ÁFÉSZ. ★ Bővül a gyömrői művelődési ház. Amint teljes egészében át­szállították a megnyíló mono- ri múzeumba a gyömrői gyűj­teményt, a felszabaduló helyi­ségeket az ifjúsági klub kapja. A járási művelődésügyi ősz tály munkatársai nagy gond dal, széles körű szervező mun kával fogtak hozzá a felszaba dulás 25. évfordulójának tisz­teletére rendezendő kiállítások, pályázatok lebonyolításához. | Csatlakoztak a Dél-Pest me-1 gyei képzőművészeti csoport j pályázatához. Egyúttal vállal- | ták, hogy felkeresik a járás- [ ban élő képzőművészeket, s megkérik őket, vegyenek részt a kiállításon. — Meddjg jutottak el a szer- j vező munkában? — kérdeztük Tomsó Imrét, a járási művelő­désügyi osztály vézetőjét. — A Dél-Pest megyei Nagy István képzőművé­szeti csoport bemutatkozó kiállítását Monoron, a já­rási művelődési otthon új kiállítási termének avatá­sa alkalmából, 1970. január végén rendezi. Az új kiállítási terem a mono- ri Vigadó Étterem fölött, az emeletein lesz. 45 képzőművész 230 alkotását kívánjuk zsüriz- tetni, ezekben szerepel: olaj­kép, grafika, ötvösmunka, in­tarzia, kisplasztika, kerámia és szobor. A műalkotásokat ja­nuár 10-ig gyűjtjük össze. A momori járás a kiállítás rendezéséhez 5 ezer forinttal járult hozzá. A tervek szerint a monorit követi a dabasi bemutatkozó kiállítás, amit a község 700 éves fennállásának ünneplésé­vel kötnek össze. Megtudtuk még, hogy a művelődésügyi osztály 1970-re egy kiállítási ütemtervet készít. Ennek alapján havonta rendeznek majd egy-egy kiállítást, ahol önállóan mutatkozik be minden járásunkban élő képzőművész. Ugyancsak a Vigadó fölötti épületrészben kap helyet a já­rási helytörténeti, a néprajzi és a régészeti anyag. A Gyom­ron tárolt múzeumi értékek egy része már átkerült Monor- ra, s április 4-re ez a kiállítás is megnyílik. A felszabadulás 25. évfordu­lójának tiszteletére emellett irodalmi és rajzpályázatokat hirdettek az általános iskolá­sok számára. Ezeket a szokásos módon bonyolítják le: először iskolánként bírálják el a leg­jobbakat, s ezekből a pálya- művekből rendezik meg a já­J rási kiállítást. Emellett a ha­gyományos szaktárgyi vetélke­dőkön mérik össze tudásukat a tanulók. (f. o.) FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára, december 22-én, hétfő délelőtt 8-tól 12-ig tartja fogadóóráit a járási ta­nács épületében levő hivatali helyiségében. A lakosság fel­keresheti a tanácsi szervek ha­táskörébe tartozó ügyekben. VASÁRNAPI MOZAIK HOLNAP: ünnepi nagygyűlés Gyomron 1944. november 15-én érkeztek meg a felszabadító szovjet csapatok Gyömrőre, több mint egy hónapig volt itt a front, és december 22-én mentek tovább nyugat felé. A negyedszázados jubileumkor ünnepi nagygyűlést tartanak holnap este 6 órai kezdettel a Szabadság Filmszínházban. Gondos István, a köz­ségi pártszervezet titkára mond ünnepi beszédet, majd műsor következik. Befejezésül levetítik a Két félidő a pokolban című magyar filmet. Községi vb-üfések Vb-ülést tartanak holnap, december 22-én Gyomron dél­után 3 órakor. Napirendjén tájékoztató jelentés hangzik el a Vöröskereszt helyi szerveze­tének tevékenységéről. Monoron 2 órakor ülésezik a vb. Itt a szabálysértési ügyek­kel kapcsolatos tapasztalatok­ról tárgyalnak. Tavaszi társasutazásra lehet jelentkezni Monoron a járási nőtanács titkáránál. Az április 1-töl 8-ig tartó Kijev—Moszk­va társasutazás részvételi díja 2200 forint. Január 1-ig lehet jelentkezni. ★ ötórai tea lesz ma Tápió- sülyben, a Viktors együttes játszik. ★ Betörők jártak Gyomron, a Kilencfa vendéglőben. A tá­jékozott látogatók magukhoz vették a napi bevételt, és el­emeitek néhány üveg különle­ges italt. A rendőrség meg­kezdte a nyomozást. ★ Az üllői vadásztársaság 177 élő nyulat fogott be, s a MA­VAD közvetítésével nyugati államokban értékesítette. Grillcsirke tasakban. Kilós és félkilós csomagolásban pi­rosra sült csirkét hoz forga­lomba a Róna Vendéglátó Vál­lalat monori üzleteiben. ★ Monor területe 10 ezer 747 katasztrális hold. A íakosság 1960-ban, a legutóbbi népszám­láláskor 14 ezer 853 fő volt. A népsűrűség 240 fő négyzetkilo­méterenként. Jelenleg Mento­ron 18 ezer ember él. ★ A mendei Lenin Tsz 4 darab hízóbikát adott el külföldre. Küldöttgyűlést tartottak a péteri Rákóczi Tsz-ben, ahol megtárgyalták a tsz pénzügyi helyzetét, valamint a tagfelvé­teli és kil'pési kérelmeket. ★ Több mint 6 ezer csirkét szállított a kávai Haladás Tsz a napokban a Kecskeméti Ba­romfiipari. Vállalatnak. ★ Tanfolyamot tartott a na­pokban a járási tűzrendészet! kirendeltség az üzemek és in­tézmények tűzrendészet! fele­lősei részére. / Vadnyiilbirodalom Péteriben Nagy a nyüzsgés, ficánkolás a péteri, majori magtárban lé­tesített vadnyúlbirodalomban. n Édes kém, megnézzük... /✓ Odakinn szaporán esik a hó, s itrt, a Monori Kefegyár új épületének emeleti helyiségé­ben nemcsak a két, ideiglene­sen elhelyezett nagy dobkály­ha ontja a meleget, de meleg, családias a légkör, a hangulat is. A hosszú asztalok körül munkában megfáradt» nyugdí­jasok ülnek, koccintanak, be­szélgetnek, s amikor belép egy kucsmás, botra támaszkodó, bajuszos öreg szaki, nagyot kurjantanak: „Hát megjöttél te is, Ragula szaki?!” ★ A vállalat, vöröskeresztes tit­kára, Szalai Gábomé szép, vi­dám köszöntőt mond, felolvas­sa a nyugdíjas Orvos néni le­vélét, amelyben amúgy csalá­diasán kimenti magát a hagyo­mányos találkozóról. Artzt Ká­roly szakszervezeti titkár arról beszél pohárköszöntőjében, mennyire hiányoznak a gyár­nak az öreg szakik, hiszen öt év alatt hetvenen mentek nyugdíjba, mind régi, kipró­bált szakmunkás, őket pótolni nem könnyű. Igaz, ha akad egy-egy bonyolult szakmai kérdés, csak üzenniük kell va­lamelyiküknek, s ők jönnek örömmel segíteni. De ha az öregeknek akad valamilyen gondjuk, bajuk, ugyanilyen bi­zalommal jönnek be hozzájuk. tudják, a gyárra mindig szá­míthatnak. Megemlítette az első nyugdí­jasokat: Otrokocsi Andrásáét, Hochstein Józsefet, Barna Fe­Htgyi Füslös István: Aki a forgói szántja A Gyomron élő Hegyi Füstös István író „Aki a forgót szántja” című hang­játékát ma délelőtt 9 óra 46 perckor su­gározza a Petőfi adó, Szívesen hallgat­tuk műsorában. Az író a Monor és Vidé­ke rendelkezésére bocsátotta a hangjáték egy részletét, az öreg Bálint András em­lékezését, régi életére. Bálint András sze­repét a Kossuth díjas Bihari József szó­laltatja meg. r I armincnégyben hegyközségi bíró voltam. 11 Jött a képviselő, bizonyos báró Norday. Azt mondja az akkori főjegyző, Baltik: „No, Bálint, maga olyan katonás ember, huszár volt, szeggyen össze valami bandériumot megbízható lovasemberekből. Meg aztán jó beszédes is, nem hiába ád enni a szájának. Mondjon hát üdvözlő beszédet is a báró kép- 1 viselő úrnak.” Hát én nem akartam kötélnek állni. Haragudtam a báróra, mert ha vadá­szott, úgy taposta a földemet, mint a ma­gáét. A feleségem meg — Isten nyugtassa — egyszer a kastélykerten akart átmenni, hogy ne kelljen nagyot kerülnie a cséplő szérűig — szegényt úgy lepirongatta, hogy sírva jött hozzám. Azt hitte, hársfavirágot akart szedni télire. Hát ennek mondjak én nyájas, szép, tisztelgő beszédet? Nem én! Igen ám, de, ha nem vállalom, nem csiválódik meg a bekötő­út az Öreghegy felé, nem vehetjük meg a fajbikákat a telkesgazdaságnak, mert nincs hivatalos támogatás. Mitévő legyek, isten­kém! A főjegyző szorongatott, és szabadkoz­tam. Végül is elvállaltam — de akkor már tudtam, miért. Elkövetkezett a nagy nap. A díszkapu mellett ott a leventék, a tűzoltó­zenekar, a dalkör, minden. Jön a képviselő, mint egy basa. Megáll, várja a köszöntőt. Én előreugratok a fehéringes, feketelajbis ban­dérium közül. Hátaslónak a legkomiszabb csiracsikót választottam. Ette a fene egész idő alatt. Anélkül is bolond volt, hát még, hogy a tömeg ott lármázott. körülötte. Ami­kor pedig a sarkantyúval csiklandoztam: ga- najolt is. Hát ennek a hátáról szavaltam én, egyet a bárónak, egyet a lónak — valahogy így: „Nagyméltóságú báró úr, szeretve tisz­telt képviselőnk! (Ej, az anyád ne sirasson, ne játszd meg magad, te!) Ezen az ünnepi napon, hogy elkegyeskedett fáradni hoz­zánk ... (Hő, te karórágó, te farralellett átok jószág!) Az egész község lakossága egybese- reglett a tiszteletére ... (Majd megtanítalak én móresre, a nyű essen beléd!) Minket is a jövőbe vetett hit vezérel, mint nagyméltósá- godat... (Megállj, te dög, kiszabom még a bőrödet!) Nagyméltóságod elé öntjük szí­vünk háláját.. Erre odafaroltaitara a nyi- hegő paripát a báró úr felé és megbíztattam a sarkantyúmmal az oldalát. A báró úr, hogy mentse a helyzet komolyságát, azt mondja nekem: „Ugye barátom, azt óhajtja kifejezni, mennyire örülnek, hogy én most itt vagyok, nemde?” „Azt én — feleltem rá —, csak szebben!" rj áí persze, a hegyközségi bíróságtól há­ti mar elszalasztottak. Nem lett bekötőút az öreghegy felé, maradt az'áaz egy, szakadt bikája a telkesgazdaságnak. Engem aztán ki­kezdett az akkori hírlap: firtatni kezdték, hogyan, milyen voltam tizenkilencben. Szó­val: fölírtak az első lapra. A főjegyző meg, ahányszor meglátott, a fejét csóválta és azt hebegte utánam: „Maga, maga Dózsa György!” rencnét, Kanyó Józsefet, s a legújabbakat: Gasparik Sán­dort, Kvál Jánost, Bajkai Ká- rolynét. Egyperces néma felállással adóztak annak a tíz nyugdíjas emlékének, aki időközben el­halálozott. Aztán a főmérnök, Pázmándi József emelte poharát mind- annyluk egészségére, s elkez­dődött a vidám beszélgetés, nótázás, tánc — mert az öreg szakik szívesen ropják a csár­dást is még, ha úgy adódik. ★ Otrokocsi néni már az első pillanatokban feltűnt gondo­san fésült, szép ősz hajával, pirospozsgás, vidám arcával. Mi mindent dolgozott a kefe­gyárban 35 éven át? — Láb- hajtós géppel kezdtem a fúrást — meséli —, aztán stancos (tönfő) lettem, akkor még sör- tével dolgoztunk. Nem volt rossz? ember a gazdánk, a Ko­vács, sajnáltuk is, amikor meghalt itt az üzemben, pont délben... Sokáig házvezetőnő is volt a kefegyár hajdani tulajdono­sánál, talán innen a megszépí­tő emlékek, de azért érezni, igazán otthon azokban az években volt itt, a kefegyár­ban, amikor megváltozott a vi lág: — Aztán jött az államosí­tás, vezetőt választottak ma­guknak a munkások — mond ja. Ennek következménye lett az is, hogy Otrokocsi néni a gyár első nyugdíjasa lehetett, s hogy most így szól a mellet­tünk ülő főmérnökhöz: -r- Te, csillagom, kihő fordujjak én, hogy megkapjam a jubileumi jutalmat, mert tudod-e, hogy én a huszonötödik évkor még nem kaptam? — Edeském í— így a főmérnök —, majd gye­re be, megnézzük . . . Bokros Gábor bácsi még is­kolás gyerek volt, amikor 1928- ban elkezdte a kefegyárban a munkát. — Negyven évet és százhatvanöt napot igazolt a szakszervezet a nyugdíjazá­somkor — mondta precízen. —- Három balesetem volt, az első 1935-ben, a második 37-ben — s közben mutatja jobb kezén a csonka mutatóujját, a hüvelyk­ujját s a tenyerében lapuló csomókat: azok a harmadik balesetnél, most a nyugdíjazá­sa előtt keletkeztek. — Mert a kefésszakmában alig van em­ber, aki baleset nélkül végzi — mondja. — Hogy milyen is volt, ami­kor kezdtük? A Hochstein Jó­zsi az ott, az a sovány, fekete ember, az is gyerek volt még akkor — kapcsolódik a beszél­getésbe egy másik öreg szaki. — Ha jött az ellenőr, usgyi, be a szekrénybe velünk! Tudott a Kovács dolgoztatni, kivette még a gyerekekből is a hasz­not. Ragula Győző bácsi 17 évet töltött a kefegyárban, akkor hagyta csak el az otthoni kis lakatosműhelyt, amikor már szocialista üzem volt a kefe­gyár. — Soha nem késtem, so­ha egy órát nem hiányoztam, inkább két órával korábban jöttem én be — meséli. Gép­lakatosként került ide, aztán motort szerelt, s mint mondja: — Olyan volt itt a kollektíva, hogy amikor a négy hajtószíj közül az egyik elszakadt, már szaladt is valamelyikünk, hogy megjavítsa, hogy egy pillanat­ra se álljon a gép. Közben a legidősebb szakik már készülődtek, a frissebbek még ropták a táncot. Felszner János bácsi megköszönte a nyugdíjasok nevében a ven­déglátást, s ezzel fejezte be a jnondókáját — nagy tetszést aratva: — Szeretném, ha majd a mostani üzemi bizottságot nyugdíjazásuk alkalmából én köszönthetném. — Úgy legyen, János bácsi! — hangzott a po­harak koccintása közben min­denhonnan. Fogarasi Olga A körzeti vadásztársaságok ál­tal körülményes munkával be­fogott élő nyulakat szállítják ide. Az állatok füléből itt az­tán gondos kezek vért vesz­nek, s ha az eredmény negatív, az állat fertőzésmentes, akkor hármasával bekerülnek , a komfortos ketrecekbe. Hetente átlagosan 600—700 darabot fognak be, amelyeket a Péteriben végzett vizsgálat, szelektálás, ivar szerinti válo­gatás után Monoron raknak vagonokba. Élve, exportra in­dulnak. # Leltározások ' A napokban tárgyalta meg Káván a tsz vezetősége az év végi leltározást. Megállapítot­ta, hogy az előre elkészített ütemterv és leltározási utasí­tás szerint halad a munka. Mint hírt kaptunk róla, ugyancsak jól haladnak a lel­tározással a péteri Rákóczi és a mendei Lenin tsz-ben is. Az ellenőrző bizottságok minden­hol megadják a szükséges se­gítséget. és folyamatosan el­lenőriznek. Az év végére — várhatóan — a járás valamennyi tsz-ében befejeződik a leltározás. VASÁRNAPI TÁRLATUNK Tél az ecseri patak partján Péterffy István felvétele A felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére Január végén bemutatkoznak a járás képzőművészei Tavaszra nyílik a múzeum — Kiállítás havonta

Next

/
Oldalképek
Tartalom