Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

6 S ™T#irlop 19G9. DECEMBER 20.. SZOMBAT Dl í"J 0110 > A hazánk felszabadít* i lllSZ JLo lllilllO lásának 25. évforduló­jára és Lenin születé­sének 100. évfordulójára kiírt jubileumi versenyben a győri Graboplast Pamutszövő- és Mübőrgyár is részt vesz. A gyárnak közel 2500 dolgozója van, amelynek fele 95 szocialista brigádba tömörült. A jubileumi versenyben különösen a szocialista bri­gádok járnak élen, A vállalat a 25 millió forintos megtakarí­tást gazdaságosabb anyagfelhasználással, jobb«, munkaszerve­zéssel szándékozik elérni. Képünkön: A gyár egyik keresett terméke, a textilhatású műanyag terítő, amelynek minőségét Waiter Zita üzemtechni­kus és Horváth Tibomé vegyésztechnikus ellenőrzi. Műanyag siló Üvegszálvázas poliészter elemekből álló toronysiló min­tapéldányát készítették el a líungária Ktsz tatabányai üze­mében. A műanyag siló min­den szempontból jobb, mint a beton vagy az acél­lemezekből gyártottak. Nagy szilárdságú, rugalmas, nem korrodálódik, ellenáll á szélsőséges időjárási viszo­nyoknak. Anyaga rossz hőver zető, s így a benne tárolt ter­ményt megóvja a túlzott lehű­léstől, illetve felmelegedéstől. Könnyen összeszerelhető, nem helyhez kötött, tehát gyorsan áthelyezhető. Mivel összerakható gyű­rűkből szerelhető össze, befogadóképessége tetszés szerint növelhető: a mintapéldány — arhelyet a Debreceni Állami Gazdaság­nak gyártottak — 360 centi- méteres átmérőjű, de már ké­szülnek a nagyobb, az öt mé­ter átmérőjű silók gyártására is. FELÉNYI LESZ A DOLGA, KÉTANNYI A SZABAD IDEJE: VÁSÁROLJON AUTOMATA MOSÓGÉPET! SZAKOZHATUNK AM 14 ÓRAKOR MEGNYÍLIK. OTP-hitel, különleges szolgáltatások, csereakció ELECTRICA SPECIAL NDK gyártmányú mosóautomaták szaküzlete. Budapest VI., Lenin krt. 94. Az ünnepekre vendéglátás és ajándékozás céljából vásároljon importált élelmiszerárukat! KIVÁLÓ MINŐSÉG ÍZLÉSES CSOMAGOLÁS SZOVJET ÉS LENGYEL VODKÁK fél literes palackban. 45 és 49 Ft LENGYEL GYÜMÖLCSBOROK dís^Ovegben, 24 és 32 Ft LENGYEL MÉZBOROK díszüvegben, művészi kőkorsóban 40 és 50 Ft 75 és 80 Ft GRISINE kiváló minőségű sósrúd 175 gr 4 Ft KÜLÖNLEGES, FINOM CIGARETTÁK Collie 20 db 18 Ft Ernte 20 db 18 Ft Waldorf 20 db 18 Ft Astor 20 db 20 Ft Astor de Luxe 20 db 24 Ft ÍGY DERŰSEBB LESZ AZ ÜNNEP, JOBB A HANGULATI Várhegy-konzerválás Ölre ma várom a Bem mozinál Befejezték az idei „foltozást” i mUnkáhat az esztergomi Vár­hegyen. Az óriási falakat bá- , nyászati módszerekkel „kon- I zerválták" ugyan, a munka j mégis különleges volt szá- j rmikra, hiszen helyenként 18 méter magasban dolgoztak. Az állványozáshoz spéci ális. gyor­san szétszedhető és összerak­ható csőszerkezetet készítet­tek. • Sok ft'lek éppen erősítették meg a-, hegyet. Azokat az 50—150 kilogram­mos kőtömböket pedig, melye­ket injektálással nem *udtak megkötni, lefejtették. Leszállt fásukhoz különle­ges drótháló-kosarat ké­szítetlek. Az érdekes munkánál nagy gondot fordítottak arra, hogy a környék stílusához illesz­kedjék. Ugyanis a Várhegy megóvása nemcsak, biztonsági szempontból volt fontos. A hegytömb épsége r.élkülözhe­időben a gyermekeit szórakoz­tatásáról is gondoskodik a FÖMO. December 24-től kezd­ve, délutánonként 3 és 4 órás kezdettel gyermekműsort mu­tatnak be, ugyancsak a Bem moziban; s szórakoztató kül­földi és magyar alkotásokat vetítenek, köztük Palásti \y György a Varázsló című alko­tását és a népszerű Elza fil­met A tetejéről lefelé 20—25 méter mély lyukakat fúrtak, s ezekbe vasbetonacélt s üllyeszte'tek, majd cementet injektáltak. Oldalról is befúrtak a hegy- falba és horgonyzással egy­máshoz- erősítették a kőzetré­tegeket. A magasban levő ki­ugró sziklatömböket vasbeton pillérekkel támasztották alá. Ritkán jár a 13-as busz (Kertész rajzai) teilen nemzetközi értékű kul­túrtörténeti emlék, a hegyte­tőn emelkedő első királyi pa­lota és a hozzá tartozó épüle­tek helyreállításához, a terve­zett nagy múzeumi együttes megaiakí tásához. A SZOMSZÉDOK bepana­szolták a 6-1 éves liverpooli Helen Fleminget, ihogy a ga­lambok, melyeket rendszere­sen etet, lepts/jkítják a mosott ruhát, házak udvarát, gyerme­keiket. A liverpooli bíróság eltiltotta Fleming kisasszonyt a galanrbetetéstól, de miután nem hagyta magát eltéríteni a bíró ötször egymásután el­hangzott felszólítására, hétna­pi elzárásra ítélték. „ölre ma várom a B"m mo­zinál" címmel, december 24- től rajzfilmsorozatot indít a Budai Híradóban a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalat, amelynek keretében a Pannó­nia Filmstúdió alkotásait mu­tatják be. Régi igényt elégít ló a FÖ­MO és a Pannónia Stúdió új vállalkozása, amely a Bem I moziban állandó otthont te- • rernt a magyar rajzíilmgyár- | tásr.ak. így itt a mozilátogatók | nemcsak kísérő filmként lát- j hatják majd az animációs al- j kotásokat, hanem főműsorként j is. A karácsonykor kezdődő | rajzfilmprogram keretében í három, egy hétig tartó som- | zatban vetítik majd a többi ! között a nagysikerű Gusztáv- j sorozat (rendezte Jankovics j Marcell) egy-agy filmjét, a'| Magyarázom a mechanizmust 1—2—3. (Szabó Sipos Tamás), a Variációk egy sárkányra (Dargai Attila), a Párbaj (Macskássy Gyula — Várnai György) és a Nagy mérkőzés (Foky Ottó) című alkotásokat. A hosszúra nyúló téli szün­VADMACSKA Egy méter hosszúságú, mint­egy kilenckilós vadmacskát lőttek a Keletbükki Állami Erdőgazdaság szelcepuszlai rezervátumában. Az óvatos ra­gadozót hosszas beeserkészés után egy hatalmas tölgyfától lőtték le, ahol éppen zsák­mányra lesett. Az őszi-téli vadászszezonban ez az első vadmacslca, amely a borsodi erdőségekben puskavégre ke­rült. Az utóbbi két évben ugyanis részben a veszettség, részben pedig az erőteljes apasztás következtében nagyon megcsappant a számuk. _ omfai, a laboríőnök ma reggel azt kér- ('"W dezte tőlem: mondjam meg neki, de Os. őszintén, tulajdonképpen milyen lány is ez a Ditke? Mármint a laboráns­ai* gyakornokunk, akit július közepén osz­tottak be mellém. En meg csak nagyokat nyeltem, mert nem tudtam róla semmi ér­demlegeset mondani. Azt persze mondhattam volna: olyan, mint a többi tizennyolc éves, de akkor arra is meg kellett volna válaszol­nom, ahogy én a laborfőnökünket ismerem, hogy milyenek is a mai tizennyolc éveseit. Akkor pedig( már inkább Ditkét jellemezném, mivel őt naponta látom, percekre beszélge­tünk is, kávézás közben, mert máskor nem­igen jut rá idő ebben a diliházban. Igen, amióta az új, az eddiginél rugalmasabb és tartósabb műanyag előállításán kísérletezünk, diliház lett a labpr. Pedig azelőtt maga volt a Nyugalom Tengere. Mindenki elpiszmogta a maga napi nyolc óráját, azzal vége, szed­tük a sátorfánkat, s ment ki-ki, amerre lá­tott. Ez az új mechanizmus azonban alaposan betett nekünk. Régen holnaputánra is ráért minden, most pedig tegnapra reklamálják azt is, amit még csak ma kértek tőlünk. A la- bor'íőnök azzal érvel: legalább tíz évvel el­maradtunk a fejlődésben. A kereskedelmi fő­osztály vezetője: ha nem iparkodunk, akár hozzá se kezdjünk a dologhoz, mert a kon- kurrens gyár fejhosszal megelőz. Azt, hogy mit mondott ezzel kapcsolatban a vezér, már el sem merem mondani, mert a papír is belepirulna. Pedig tavaly még Szent An­talnak nevezte mindenki, olyan jóságos és elnéző volt mindenkivel. Persze, ez is a di­liház következménye, hogy a főnökökről szövegelek, ezt a kifejezést Ditkétől hallot­tam először, ahelyett, hogy gondolatban a lányt jellemezném. Délutánig adott hala­dékot a laborfőnök, de ha így folytatom, adhatott volna akár egy hét haladékot is. Csak semmi izgalom. Elő az Andaxint, az talán még megnyugtat. Ahhoz viszont egy pohár víz is kell, de akkor le kell menni a büfébe, mert itt a hetedik emeleten már napok óta egyetlen csepp víz sem folyik a csapokból. A kísérletekhez szükséges vizet is tartályokban hordják fel reggelenként. Van ebben valami megnyugtató: nemcsak az in­tézetben szűk a keresztmetszet, másutt is szorít még az új cipő. Csakhogy... ha le­megyek a büfébe, akkor iszom egy kávét is. Somfai szerint viszont a kávé és az Andaxin nem szeretik egymást. Mindegy. Valamit akkor is csinálni kell. Rosszabb már úgy­sem lehet. A páternoszter persze szokás szerint nem működik. Mehetek gyalog. Azért ez felér egy idegnyugtatóval. A felvonógyárban sem fenékig tejfel minden. Nem iszom kávét. Erős leszek. — Egy pohár szódát, Erzsikém ... — Kávét, mérnök úr? — mosolyog vissza a szőke büféslány. Ettől féltem. Valahány­szor rámmosolyog, bólintanom kell. A moso­lyáért ennyivél tartozom neki. Lehet, hogy csak azért érzem így, mert mostanában olyan ritkán mosolyognak az emberre. Nem­csak itt, a laborban, az autóbuszon, az üzle­tekben, mindenhol. A mosoly is feliratkozott a hiánycikkek listájára. — Természetesen — bólintok és vissza­csúsztatom fehér köpenyem zsebébe az An- daxinos dobozt. — Légy szíves, egy kávét, Zsó... — hal­lom mögöttem. Semmi kétség: ez a hang Ditkéhez tartozik. Mégis csak jó, hogy le­ugrottam a büfébe: most legalább megnézem magamnak alaposan. Megfordulok. Majdnem beleütközöm. Szo­rosan ott áll a hátam mögött. Érzem, hogy a homlokom ráncolódik. Ez lenne ő? Hová tűnt a vállig omló, barna haj? Helyette két kunkori macskafarok. Van otthon egy hol­land porcelánfigurám. Annak csináltak ilyen macskafarkakat. — Nos, mérnök úr? — néz rám kérdőn, két fényes, kerek szemével. Vajon mit akar? Ez kérdés volt vagy csak megszólítás, hogy észrevett? — Parancsol, Ditke? — leplezem zavarom, de szeretném máris visszaszívni, áruit mond­Bitke tam. mert eddig még soha nem szólítottam Lilikének, csak magamban neveztem el így. Gyerekkori szokásom, hogy mindenkire Va­lami nevet aggatok. — A, semmi — tompul a szemek fényes­sége és a pulthoz fordul, ahol ott gőzölög már egymás mellett a két kávé. En marha! szeretném hangosan kimonda­ni, amit gondolok. Tegnap délután rámordul- tam, amikor véletlenül elejtett egy kémcsö­vet: magának még copf való, Edit! Pilla­natnyi bosszúságomban szaladt ki a számon és ez a lány komolyra vette, amit mondtam neki. Én pedig vak vagyok: reggel óta ugyan­nak a labornak a levegőjét rontjuk és én nem veszem észre a változást. Bocsánatot kellene kérni tőle, de már kezében a két kávé s mielőtt még bármit mondhatnék, kö­rülnéz, üres polcot keres, aztán magindul, én meg kullogok utána,.-mint a Ipforc^att kutya. Már a kávéját- kavargatja, ánukor melle lépek. Nem szól, csak szokás szerint elveszi a cukromat, mert azt már tudja, hogy mióta világ a világ, a kávét keserűen szeretem, de ezúttal nem süllyeszti a csészéjébe, csak apró gyöngyfogai közé veszi, úgy pillant fel rám. — Akart valamit mondani, mérnök úr? — kérdezi játékosan, de nem várja meg, amíg válaszolok. — Képzelje, Éva reggel rámdör- rent: elhízol, mert annyi cukrot falsz! — És jóízűen ropogtatja a kis fehér kockát a fogai között. — Magának is ez a véleménye? Akaratlanul is oda kell nézni. A fehér köpeny elől végig nyitva. A modern, rojtos szoknya szupermini. Elég egy meggondolat­lan mozdulat vagy még annyi sem, mintha valami piros csipke fodrozódna a rojtok között. Ebből aztán aligha lesz jellemzés ma dél­utánra. Az a fémszálas blúz is lehetne egy kicsit bővebb. — Éva csak irigykedik... — nyögöm ki nagy sokára. — Kösz’, ez jólesett — nevet a lány és ropogtatni kezdi a másik. cukrot is, amit el­vett a tányérkájáról. — De miért nézett rám ilyen szigorúan? Apa szokott így végigmér­ni, valahányszor feljebb hajtom a szoknyám. A gondolataimban olvas ez a lány. Át kell venni a kezdeményezést, mert különben még azt is visszamondja, hogy felfedeztem a szoknya rojtjai között azt a piros csipkét. — Nagyon várja már a karácsonyt ? — vá­gok újabb kérdése elé. — A karácsonyt? Károm nap unalom. Beigli, tv-nézés reggeltől estig, rokonok. Ne mosolyogjon. Inkább bejönnék és hajtanám magam. Akkor gyorsabban múlik az idő. — Tréfál? — Mert őszinte vagyok? — És az ügyeletes vőlegény? — kockáz­tatom meg. — Lekopott. Gombház... De azért az ün­nepek végéig még kitarthatott volna — szo­morodik egy csöppet a hangja. — Addig még akadhat... — bíztatom. — Ebben a rumliban? Ügy rohan minden­ki a városban, batyuvá dagadt csomagokkal, mintha felhúzták volna az emberekét. De legalább elkészülnénk a kísérletekkel irie- benn. Akkor nem bánnám az ünnepeket. Szunya három napig. És egy csöpp öröm: valamit én is tettem érte néhány lombik és kémcső elejtésén kívül. Már pontosam tudom, miért nem vettem észre eddig ezt a lányt. Annyira beletarto­zott a labor munkájába, hogy egyszerűen nem lehetett észrevenni. Csak ott volt, mint a többiek, elfoglalva a ráosztott munkával. Ez is valami. Vajon mit szólna hozzá Som­fai, ha ezt mondaná el Ditkéről, jellemzés helyett? Megértené? Hogy a Ditkék csendes munkájából tevődnek össze az eredmények? Igen, csak ezt mondhatom el. — Elhűl a kávé. mérnök úr — figyelmez­tet halkan. — Máskor mindig forrón sze­reti ... Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom