Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

1M9. DECEMBER S„ KEDD «W NfCril zJ&rlap EGER Csontos emlékmű Farkas Ferenc ünnepi nyitánya ✓ Eger vasárnap ünnepelte felszabadulásának 25. évfordu­lóját. Az emlékünnepségen részt vett 1. V. Konyev tábor­nok, a Szovjetunió hőse, aki huszonöt évvel ezelőtt a vá­rost felszabadító katonai egy­ségek parancsnoki volt. Délelőtt a felszabadulási emlékműnél — a város több ezer lakosának jelenlétében — koszorúzás! ünnepséget ren­deztek. Innen az ünneplő tö­meg a Szabadság térre vonult, ahol felavatták a munkásmoz­galmi melékművet. Csontos László szobrászművész alkotá­sát. Délután a Gárdonyi Géza Színházban díszünnepséget rendeztek, melyen bemutatták Farkas Ferenc: Egri ünnepi nyitány című zeneművét, me­lyet a szerző erre az ünnepi alkalomra írt. És ti hogyan élték? December 7-én, vasárnap, 8.15 órakor sugározza a Kos­suth rádió az „Es ti hogyan éltek?” című szovjet—magyar családműsort. Szél Júlia és, Csák Elemér felkeresett egy szovjet, illetve egy magyar csa­ládot, és az ő mindennapi éle­tüket mutatják be a hallgatók­nak. Nyikolaj Kúrák a szovjet és Trimmer Ferenc a magyar családfő egyaránt mérnök. A családok tagjai között techni­kusok, továbbtanulók is van­nak. Beszélgetésükből kirajzo­lódnak gondjaik, örömeik, megismerjük a két család éle­tének hasonlóságait és külön­bözőségeit. Budapest környéki buszstatisztika Nagymértékben megnöveke­dett, a Budapest körriyéki tá­volsági és tíélyjL /áütőbúszTára- tok forgalma is. Ä 20. sz. AKÖV 662 autóbuszával ta­valy 232,6 millió utaskilomé­tert teljesített. Az igények azonban gyorsan , növekedtek. A vállalat a következő 15- év­ben 306 millió utaskilométer megtételével számol. A növek­vő forgalom zavartalan lebo­nyolítására csaknem 600. új autóbuszt állítanak forgalom­ba. Tervezik továbbá, hogy mindazokat a községeket be­kapcsolják a buszhálózatba, ahol nincs vasútállomás és közforgalmú céljáratokat indí­tanak az egyes községek, illet­ve üzemek között Látogatás a konglomerátumban Beriék útvonala Beriék útvonala életük vo­nala. iVándorlásaik működte­tője pedig a főváros környéki gyűrű mágneses ereje. Ez az erő hol nagyobb, hol kisebb hatással volt rájuk, aszerint, hogy élethelyzetük mennyire szorult, főleg biztatás és re­mény formájában, a konglo­merátum mágneses erejére. A BÓDÉ Képzeljenek el egy olyan léckerítést, amelynek héza­gain át vígan be lehet látni. Ilyen a bódé fala. Hogy ne fújjon át a szél és ne essen be az eső, a deszkákra mű­anyagzsákokat szegeztek, olya­nokat, amelyekben azelőtt műtrágya állt. A tető kátrány­papír. Tehát a bódé lécből, kátránypapírból, műanyag- zsákokból készült doboz, amelynek padlója az udvar göröngyös földje. A doboz nagy. Kicsi nem lehet. 18-an laktak benne április középé­től november közepéig. Béri Pál és családja: felesége és 12 gyereke, ve je és három uno­kája. Természetesen ajtó és ablak sincs a dobozon, de a tetőn meredezetf egy vascső, itt szállt ki a füst. így kezdte életét Béri Pál Í969. április 18-án Pest-kör­nyék egyik községében. Érden, pontosaljban Érd-Parlcváros- ban. az Fserváry út 148/7-es számú telkén. VÁNDOR MUNKÁS 1947. Besenyőd. Szabolcs megye. Az asszony: — Tizenöt éves voltam, összekerültünk. Ugyan­úgy mint mások. Irni-olvasni, nem tanultam, de azért meg­szerethettük egymást, nem? Elmentem Kántörj ánosiba, könnyen tehettem, nemcsak azért, mert közel volt, ha­nem, mert nem nagyon hagy­tam otthon semmit Kántorjánosi. A férfi.; ~r Tizennyolc, éyes "voltain. Nágygázdanáí ' dol­goztam. Nagy Menyhértnél, azt hiszem már azóta meg­halt. Nála laktunk árendás lakásban. Egy évben 25 na­pot dolgoztunk a lakásért, úrdolgát kellett járni. Harma­dos kapálásokat fogtunk, meg feles kapálásokat fogtunk. A földet meg a vetőmagot a gazda adta, mi felszántot­tuk, elvetettünk, gondoztuk, betakarítottuk, s .megkaptuk a harmadát, vagy a felét. Közben négy gyerekünk szü­letett. 1953-ban kezdett működés­be lépni a már említett mág­Behozza külföldet is Sorozatban gyártják a VI­DEOTON legújabb termékét, a hangolóval felszerelt televízió- készüléket. Ez a típus hason­lóan a rádió állomáskeresőjé­hez — folyamatos elfordítással keresi meg a kívánt csatorná­kat. A skála segítségével a ha­zai állomásokon kívül a kör­nyező országok programját is lehet megfelelő térerő esetén fogni. Az új csatornakeresőt az Inter-Star és az Inter-Favorit készülékekbe építették be, melynek sorozatgyártását már megkezdték. Ezek a készülé­kek kétnormásak, a kelet­európai OIRT-szabványú adó­állomások vételére egyaránt alkalmasak. Az új típust be­épített magnó- és fülhallgató- csatlakozóval is ellátták. nes, Pest mágnese. Béri Pál akkor először kerekedett fel és Törökbálinton, az állami gazdaságban vállalt mun­kát. Kéthetenként járt haza. 1957-ig élték így életüket. Közben három gyerekük született. ODA-VISSZA Béri Pál megunta a külön­élést, az utazgatást és elhoz­ta a családját az állami gaz­daságba, szolgálati lakásban lakták. Jó lakás volt az, ott Hosszúréten, ahol 1961-ig él­tek, és úgy érezhették, hogy Pest környéke, az ígéret föld­je. meghozta szerencséjüket. De úgy látszik mégsem gyö­keresedhettek meg, mert az •első hívó szóra visszatértek. Haza. Az asszony apia meghalt és édesanyja annyit sírdogáit magányában, hogy elég könny gyűlt össze ahhoz, hogy haza­csalja őket. Először a család ment, a családfő nélkül, az­után a családfő Is. Tehát ugyanúgv térték vissza, mint ahogv eljöttek. A férfi kondás lett Kántorján osiban. de csak egv évig. Aztán újból felke­rekedett és tagja lett a Sza­bolcsból ingázó építőmunká­sok népes seregének. Munka­helye a 22-es építőipari vál­lalat lett. Igv volt ez 1966-ig. Akkoriban már nem eavedül ingázott, hanem legidősebb fiával’ és vejével együtt. Nádfedeles szoba-konyhá­ban laktak. Közben három gyerekük született. Aztán megunták az utazga­tást. és eladták a nádfedeles hazat. A TELEK A főváros környékét már kipróbálták, ösztönük most Borsodba irányította őket. A Városlődi Állami Gazdaság­ba. Három évig dolgoztak ott A gazdaság adott számukra lakhelyet, , , Közben két gyerekük szüle­tett. * ■ ' ’ • Pénzt gyűjtöttek. A férfi nővére Érd-Park városban la­kott az Egerváry úton. A sa­ját telkén, a saját házában. A férfi nővére biztatta őket, hogy költözzenek mellé, van is a szomszédjában eladó telek. Jobb lesz, közel .lesznek egy­máshoz. Megvették a 137/7-es számú 380 négyszögöles telket 35 ezer forintért. S 1969. ápri­lis 18-án megérkeztek a telek­re. Két nap alatt felhúzták a dobozt, fél évig éltek benne. A férfi újból elhelyezkedett a Törökbálinti Kísérleti Gaz­daságban, ott, ahol legelső ki­rándulása alkalmával talált munkát. A telket még nem írták a nevükre. Nem volt ötezer fo­rintjuk az átírásra. Építési en­gedélyük sincs emiatt, de a bódéból már kiköltöztek a na­pokban, és beköltöztek a nem is félig, csupán csak negyedig kész házukba. A falak állnak, a tető még nem mindenhol kész. Kifogyott a pénzük. Leg­idősebb fiuk, az egyetlen, aki szakmunkás és a család szeme- fénye, most katona. Különben gépkocsivezető meg traktoros A vő, Kozák Gyula (25 éves) és a 18 és 15 éves nagyobb fiuk együtt járnak Béri Pállal dol­gozni. Most rosszul kérésnek a gazdaságban, uborkaszezon van. talán 600—700 forintot hoznak össze fejenként. Per­sze. nyáron 2000 körül keres­nek. Kapnak 1360 forint csalá­di pótlékot. A tizenkettedik gyereket az asszony ugyanazon a héten szülte, mint lánya a második gyerekét. KIFOGYTAK Az épülő ház tele ágyakkal és gyerekekkel. Sötét, inert az ablakkeretekben üveg helyett még rongy libeg. Az asszony: — Kifogytunk, Már tejet sem tudok venni Egynegyvenes krumplin1 ten­gődünk. Kértünk segélyt, ígér­ték, hogy kapunk. A gyerekek­nek nincs ruhájuk. Én nem ve­tethettem el a gyerekeket, mert azt mondták az orvosok, hogy belehalhatok, van valami ba­jom. A vő: — Nekünk csak két gyerekünk lesz. A férfi: — Ha az embernek nem tetszik a gazdaság, akkor egyszerűen felkerekedik, és bemegy Pestre dolgozni. Erre bármilyen lehetőség adódik. Ez a nagy dolog itt errefelé. A fiúk meg várják a bátyjukat, hogy leszereljen, akkor be­mennek vele Pestre munkát keresni. Mi csak úgy hívjuk ezt az Érdet is, hogy Pest. Hát nem az? 20 perc busszal. Berkovits György Ä szövetkezetitagok üdültetéséről tárgyalt a TOT elnöksége Hétfőn Szabó István elnök­letével ülést tartott a TOT el­nöksége. A termelőszövetkeze­ti tagok üdültetésének helyze­tét és a fejlesztés lehetőségeit vitatták meg. Az elnökség megállapította, hogy legalább 600—700 ezerre tehető azoknak a tsz-tagoknak a száma, akik a termelőszövet­kezeti törvény értőimében fi­zetett szabadságra . jogosultak. Egyre nagyobb a tsz-tagok igénye a pihenésre, kikapcso­lódásra. Jelenleg azonban a közös gazdaságok tagjainak mindössze 1,5—2 százaléka ve­het részt szervezett üdültetés­ben. A kedvezőtlen helyzetnek el­sősorban az az oka, hogy a tsz-ek nem rendelkeznek saját üdülőkkel. Az elnökség szerint 50—100 személyes, étkezési le­hetőséggel és klubbal ellátott üdülőépületekre lenne szük­ség, de. mivel a gazdaságok rendelkezésére álló anyagi le­hetőségei elaprózódtak, na­gyon kevés tsz-üdülő épül. Az elnökség javasolta a te­rületi tsz-szövetségnek, hogy mérjék fel az üdülési igénye két, hozzák össze a partnere­ket és szervezzék meg a közös gazdaságok üdülőit, lenne az is, ha közös nyaralókat bérelnének és megszerveznék az üdülők kö­zötti vendégcserét. i Helyes erővel KUTYASORS sors” eredeti jelentését pél­dául már csak a nagyon régi írásokból lehet rekonstruálni. „Jobb dolga van nálamnál a kutyának” — énekelték va­lamikor azok, akiknek na­gyon megkeseredett a szájuk íze, és mérhetetlen fájdalmuk­ban még a kutya annak* ide­jén egyáltalában nem irigy­lésre méltó sorsát is meg­irigyelték. A mai ember már meg sem értheti ennek a dal­nak rejtett finomságait. Ho­gyan is érthetné, amikor a mai kutyának, a társadalom dédelgerett kedvencének iga­zán jó dolga van.. Majdnem azt a szerepet tölti be köz­életünkben, mint mondjuk egykor a tengerentúli metro­polisokban a Gyermek Őfel­sége. A jó múltkor láttam egy rendőrt, aki a Körút egyik megvakult villanyrendőre előtt érélyes karlegyintéssel meg­állította a forgalmat, mert tégy kis foxi tévedt a száguldó ke­rekek közé. A derék rendőr megvárta, amíg a kutyus ki­szabadul veszedelmes helyze­téből és megtalálja gazdáját a Körút aszíaltpartján. A mi­nap pedig tanúja voltam an­Az utóbbi időben szerte az egész világon erősen megnö­vekedett a kutyabarátok tá­bora. Hogy mi ez érdekes je­lenség tömeglélektani oka, azt egész pontosan megállapítani talán nem is lehetne, de, hogy napjaink annyi felől ringatott embere nem ok nélkül fordul a hűség megtestesítője felé, hogy szeretetét, amellyel ta­lán hiába is kopogtatna más­felé, nem ok nélkül pazarolja ezekre a kedves, okos szörnye­tegekre, az kétségtelen. A kutya helyzete az embe­ri társadalomban tagadha­tatlanul sokat javult. A ku­tyatulajdonosok légiója ma már óriási világszervezet, amelynek tagjait közvetlen, baráti szálak fűzik- egymás­hoz. Ha két .kutyabarát ösz- szetalálkozik valahol, a világ bármelyik pontján, hát tüs­tént leomlik minden válasz­fal közöttük, és olyan meg­hitt barátkozás kezdődik, mint — mondjuk — a magas vér­nyomásban szenvedő sorstár­sak között. Észrevétlenül megváltozott a kutyával kapcsolatos fogal­mak értéke is. A „kutya­nak, hogy egy elég forgal­mas mellékutcában hosszú percekre megállt az élet, mert egy bohókás tacsi, nya­kán piros selyemszalaggal, hajtóvadászatot rendezett egy macska ellen. A rémült cicus egy parkírozó autó alá mene­kült előle, a kurtalábú kutya pedig ott hősködött az autó körül. Nem mert alábújni respektálva a macska tűhe­gyes karmait, de annál dü­hösebben ugatott. A mindig siető emberek megálltak, a boltokból kiözön- löttek a kedves vevők a még kedvesebb eladókkal együtt, a lakások ablakai felnyíltak, és minden oldalról biztató, barátságos arcok fordultak a tacsi felé. Valahol messze, a Közel­és a Távol-Keleten tűzben, vasban, vérben vajúdik a vi­lág sorsa, de ebben a barát­ságos utcában egy kiskutya száguldozott egy autó körül, mérgesen csaholt gyáván megbújt ősellenségére, a macskára, ami — legalább néhány percig — fontosabb és érdekesebb volt mindennél a világon. Vagy talán pillanatnyi me­nekülés volt valami elől... Magyar László Egyik vonaton bejáró isme­rősöm mesélte: „A napokban utazás közben mellém ült egy ismeretlen férfi. Beszélgetni kezdtünk és amikor már bele- melcgedtünk a szóba, mondo­gatni kezdte, hogy az ő gyá­rukban milyen jól mennek a dolgok. Könnyű a munka, haj­tani sem kell nagyon. Jó a fi­zetés és az idén is biztosan meglesz a. 25 nap nyereségré­szesedés. Szabad szombat van és nyáron vállalati üdültetés családostul, fillérekért. Most épül az új munkásszálló, aho­vá főleg az új dolgozók je­lentkezhetnek. Ezután váratla­nul megkérdezte, minek bum- lizok naponként három órát? Majd azzal folytatta, hogy lenne-e kedvem átmenni, hi­szen legalább 50 fillérrel ma­gasabb órabért kaphatnék. — És magának mi haszna lenne belőle? — kérdeztem és meg­lepődtem az ismeretlen őszin­te válaszán: — Egy százas. .Ennyi jár minden betoborzot- tért.” Az- újsághirdetések „állás” rovataiban olyan ígéretek so­rakoznak, hogy önkéntelenül is az ember eszébe ötlik, mi­lyen gazdagok a mi gyáraink, hogy ennyi jót és szépet ad­hatnak. Aztán a másik gon­dolat: valami mégsincs rend­jén. hiszen ha valóra váltanák az ígéreteket, nem volna olyan súlyos gondjuk a hiányzó munkaerő miatt. Az igazság valahol ott van, hogy üze­meink egy része megengedhe­tetlen eszközöket használ a munkaerő csábítására, vagy a jövővel nem törődve, mézes­madzag-politikát folytat és fűt-fát ígér embereknek, hogy náluk dolgozzanak. Nem érthetünk egyet a munkaerőtoborzás ilyen mód­szereivel. Lehet, hogy adott pillanatban ez vonzó egyesek számára, később azonban többszörösen visszaüt. Az új munkások egy része jogosan csalódik és más üzemek ígér­getéseire Ismét kilép. (Figye­lemre méltó adat, hogy a gyakrabban munkahelyet vál­toztatóknak több mint 30 szá­zaléka az ígérgetések hatására kérte ki munkakönyvét.) Több­ségűk számára a munkahely­változtatás áltálában nem je­lent lelkiismereti kérdést, hi­szen amúgy sem tartoznak a gyárhoz, vagy műhelyhez túl­zottan ragaszkodó emberek közé. Az ilyen módszerek mi­att azonban elkeserednek a ré­gi ' munkások is, hiszen az újaknak valamivel mégiscsak többet kell adni, az ő rová­sukra, meg aztán ahány új munkás, annyi többletkiadás, ugyancsak a vállalati ered­mény, a régi dolgozók kárára. Vajon nem lenne okosabb a munkaerőtoborzásra fordított energiának egy részét arra ál­dozni, hogy a gyáron belül ke­ressenek megoldást a termelé­si feladatok jobb elvégzésé­hez? Művezetői értekezlet jegyzőkönyvét olvastam a na­pokban. A felszólalók többsé­ge beszélt arról, hogy nincs minden rendjén a munkaszer­vezés körül, sok ember lézeng a műhelyekben, mert nem tud­nak neki munkát adni. Nem tehetnek azonban szinte sem­mit, nem javasolhatják áthe­lyezésüket vagy elbocsátásu­kat sem, mert a munkaügyi osztályról leintik őket: a mun­kaerő-gazdálkodás nem a mű­vezetők feladata. Ügy vélem, azoknak van igazuk, akik nem értenek egyet ezzel a nézettel. Az üzemrészek, műhelyek köz­vetlen vezetőit feltétlenül megilleti az a jog, hogy a ter­melés vezetése érdekében a munkaerőgazdálkodásban is nagyobb szerepük legyen. Több önállóságot kell adni részükre, bízni kell bennük, hogy szervezési feladatokat is képesek megoldani. A korsze-, rű gazdaságirányításnak és vezetésnek nemcsak az a jellemzője,. hogy a vállalatok önállósággá' rendelkeznek, hanem az is, hogy a válla­latokon belül önállóságot biz­tosítsanak i. az üzemrészek, .műhelyek felelős vezetőinek. Ma még sok üzemben hiány­zik ez az önállóság. Az elmúlt napokban több jelentős állami intézkedés született, amely erősítheti a vállalati munkacrőgazdálko- dást is. Ezzel kapcsolatos a részesedési kategorizálás meg­szüntetéséről szóló kormány- határozat, hiszen az új vál­lalati szabályzatokban fel­tétlenül figyelembe kell ven­ni a fegyelmezett, jó munkát, a hűséget a munkahelyhez, a hozzájárulást a vállalati ered­ményekhez. (Ez is elválaszt­hatatlan az emberi képessé­geket és a munka eredmé­nyét elbírálni jogosult üzem­egységvezetők, művezetők nagyobb önállóságától.) Üj szabályozó a Gazdasági Bi­zottság határozata, amely a többi között előírja, hogy 1970. január 1-től indokolat­lan létszámemelés esetén megnövelik a vállalat ter­heit, mégpedig a növeke­déssel együttjáró bértömeg egyharmadával, létszámcsök­kentés esetén viszont a fel­szabaduló bértömeg egyhar­madával csökkentik ezeket. "Érdemes lesz gondosabban és felelősségteljesebben gaz? dálkodni a munkaerővel, s többet törődni a termelékeny­ség növelésével, hiszen az em­lített GB-határozatban az is szerepel, hogy indokolt eset­ben csökkenteni kell a bér­színvonal-emelés vállalati ter­heit, mégpedig oly módon, hogy a létszámnövekedésből adódó többletbértömegnek csak 70 százalékát kell a ré­szesedési alánból fedezni. A gondosabb munkaszerve­zés az eddiginél inkább anyagi és erkölcsi érdekeltséggé vá­lik, a munkásság többsége ezért ért egyet ezekkel az in­tézkedésekkel. A munkaerő- gazdálkodás ésszerű, és va­lóban a termelékenység nö­velését szolgáló feltétele az őszinteség, alapvető módszere pedig az üzemeken belüli önállóság és — bár erről ke­vés szó esett — támaszkodás a régi dolgozókra, a gyárhoz hű munkásokra, a vezetői gondok megosztásával. Kovács András Mézesmadzag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom