Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
A “K*£yr »*-*«*» 1969. DECEMBER 19.. PENTEK ERDŐ „Hogyan rakhatnak fészket a fiatalok?” Ezúttal az OTP megyei igazgatósága nyilatkozik' Jón! Jön! Jön! A budai villa titka December 21-én, vasárnap a fenti címmel kezdjük el új, folytatásos kisregényünk közlését. Kürti András fantasztikus, tudományos krimije az avatottak körében már nagy sikert aratott, feltételezzük tehát, hogy olvasóink tetszését is elnyeri. Az izgalmas történet előzetes, de részletesebb ismertetését holnapi számunkban találják. Louis Aragon A kollázs című könyve űj képzőművészeti műfajt, a kollázst ismerteti. Mivel a kötetben közölt tanulmányok az 1923-tól 1965-ig terjedő időben jelentek meg, a kollázsról nem átgondolt, ösz- szefüggö történeti ismertetőt nyújtanak, hanem olyan mozaikot, amelynek alapján esetleges, de számtalan példával illusztrált képet nyerhetünk erről a műfajról. A szerző a kollázs fogalmát kiterjeszti a filmre és a regényre, sőt a drámára is, így sok oldalról világítja meg ezt az új műfajt. Annak idején, amikor a Rózsa utca épült Kistarcsán, nem sokat adtak a község- rendezésre: szeszélyesen idegyán túl még valami érdekeset tartalmaz: ez pedig Aragon szellemi önéletrajza. Nemcsak kényszerű adatokat lehet megtudni Aragon szellemi hovatartozásáról, szűrrealista csoporttal és sok más festővel való személyes kapcsolatáról, hanem cikkeiben le lehet mérni gondolati fejlődését és ösz- szehasonlítást lehet tenni az ifjú elfogultsága és a mai Aragon bölcs belátása között. A kötetet 23 fekete-fehér illusztrációs kép díszíti és a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg. oda kanyarog. A régi portákra és az új sátortetős házakba azonos kérdéssel nyitottam be: Mi lesz a nagy tálban, mit süt majd a háziasz- szony a hármas ünnepen? H. Józsejné nevetgélve húzkodja magára a matlaszé pongyolát, sajnos, alvásból zavartam fel. Egyedül neveli két gyermekét, a férje elhagyta. — Az én fizetésemből nem telik dínom-dánomra. A gyerekek azt esznek, amit kapnak., Ha csak kopasz kenyérre jut, akkor is ízlik. Anyáméit disznót vágnak, amit tőlük kapok, azt főzöm fel káposztának. Beijglit mindenképpen sütök. SZÉPÍTŐ LEVES A következő ház asszonya, B-né még sokszoknyában hajlong a teremnek beillő konyhában. Míg beszél, egy percre sem hagyja abba a ruhaválogatást — Gyomorbajos szegény férjem, nagyon meg kell válogatni mit ehet. Talán levágok egy baromfit. Valahogy mások az ünnepek. Mi még lánykorunkban káposztalevest ettünk karácsony este, hogy szépek legyünk. Az éjféli misére mákosguba után mentünk. H. Istvánék háza tágas portán áll. Az öreg mama, a fiatalasszony, a férje, de még a nyolcadikos fiú is részt vesz a vitában, mit főzzenek? A fiú álláspontja nagyon egyszerű: sok legyen! — Kész dolgot nem veszünk — mondja a feleség. Halat eddig nem ettünk, de idén már veszünk. Disznót vágunk, abból lesz a káposzta, tyúkból levest és pörköltet főzünk saját csigatésztával. Lesz nálunk hájas tészta és beigli, mert anélkül nincs karácsony. — Én nem csináltam soha halat karácsony estére — meséli a néni. — Mert ugye akkorra böjtöt ír elő a vallás. Na és milyen böjt az, amikor kedvezek a gyomromnak? Nevetnek rajta és megkérdik, mikor mit ettek? , — Zsírtalan paradicsomlevest és mákosgubát. Anyám ostyát sütött — mi most a patikában vesszük — arra mézet csepegtetett és megkente fokhagymával, azt eszegettük. Másnap apánk sorbaállította a háznépet és megkente a homlokunkat mézzel, abba keresztet rajzolt. A kutya rendkívül elegáns. A minap kapott két kabátot, egy teljesen vízhatlan esőköpenyt, és a nagy hidegek ellen egy ízléses nercbundát. A nerc, amelyből készítették, nagyobb lehetett, mint a kis uszkár, de majd belenő a kutya. A nercbe. Az autó, mint egy vízibusz. Először is, fehér. Azután a múltkor egy kis fejtörést okozott a közlekedésrendészetnek, mert éppen parkolt a járda szélén és ilyenkor a Trabant, a Fiat 500-as, no meg a Velo- rex tud csak elhaladni mellette. Kérték, hogy talán parkoljon az alsó rakparton. De mi lesz, ha összekeverik a vízibusszal? A kert zöld. Smaragdzöld. A fűmagvak a ködös Albionból származnak. A fűnyirógép is. A színes virágok kimentek a divatból, különben is, az egyhangú zöld, a modern pszichológusok szerint, felüdít. A pázsit négy centiméter magas, s ha egy fűszál rakoncátlanko- dik és öt centire nő, akkor először levágják, másodszor rosszallóan ránéznek és levág— Mi ellen védett a mézes kereszt? — Azt én sosem kérdeztem. Hát a bajoktól. DIÓHÚZÓS A Rózsa utcában sok idős paraszt él. Sz.-éknél az ember iát aprít az udvaron, az asszony ölében szakajtó, kukoricát morzsol. — Mit eszünk karácsonykor? Azt amit mindig. Tyúkot, káposztát, sültet, tésztát. Gyertyagyújtás után a gazda édes almát oszt, mi meg diót húzunk. Ha egészséges, megkímél a baj. Jó, tudjuk, hogy ez nem így van, de a régi szokást be kell tartani. M.-né arról szólt, hogy sült csirkét, rántott húst és édes pálinkát készít. Karácsony reggelén, ha jön a kondás a vesszővel, legyen mivel megkínálni. — Mit csinál a kondás? — Akinek disznaja van nála, azt megvesszőzi.' Ezt mi még sokan tartjuk. Akkor alaposan meg kell kínálni, iszik is, ha még tud, és ha másnap délbein kihajtott, kimegyünk hozzá és kalácsot viszünk neki Az egyik háziban arról okítanak: karácsony estén úgy kell teríteni, hogy minden kézügyben legyen, mert akkor a jó gazdasszony nem áll fel az asztal mellől. Ülve kell megvárni, míg a családfő kiosztja a piros almát. CSAK ÜNNEPRE Tanulságos séta volt. Újra rá kell döbbenni, mekkora ereje van a hagyományoknak, de látni, hogy az új mégis miként tör előre. Amióta például vidéken is lehet halat venni — legalább is karácsonykor — egyre többen vásárolják. Egyetlen család volt csak a kérdezettek között amelynek tagjai nem vásárolják a konyhakész termékeket. A zsíros-vajas tészták, a tortalap és a tejszín ilyenkor keresettek. Egyébként — de ez már más téma — nem veszik, mert drágállják. Ha olcsóbb lenne... Mindenesetre, a kistarcsai Rózsa utcában párolgó töltött káposzta, csípős halászlé és ízes hurkák illata száll majd ki a nyíló ajtókon. — komáromi — Csikdánfalvi kerámia Á csikdánfalvi világhírű fekete kerámia ezekben az év végi napokban a világ számos országába jut el és szerez örömet a vásárlóknak, miközben az itteni mesterek ügyes kezét, szépérzékét is népszerűsíti. ják, harmadszor kinyírják. Irgalom nincs. A villáról nem érdemes beszélni. Minek. Ha valakit mégis érdekel, vegyen ki egy évi fizetésnélküli szabadságot, iratkozzon be az építészmérnöki karra és szorgalmasan látogassa a „Századunk kéj- lakai” című előadássorozatot, de ha eme tárgyat még nem vezették volna be. mert tanügyi reform ide-oda, mi mindig elmaradunk egy lépéssel, tehát akkor a következő tudományos irodalmat tanulmányozza: „Középkori kastélyok a Loire mentén”, „Erődök a lovagkorból”, „A lámakolostorok architektúrája” „Hol laktak a maharadzsák?”, „Miért száműzték Szaúd királyt?” és az „Egyedi házgyárak, egyedi ízlések” című tudományos munkákat. A ruha elegánsabb, mint az említett kis kutya. Piros, mert a fehér autóhoz és a zöld fűhöz egyaránt illik, sőt, kiadja a nemzeti színt: piros-fehér- zöld. S ez most fontos, mert közeledik az ünnepélyes pillanat. A sajtófogadás. Szóval, a ruha praktikus, A Pest megyei Hírlap 1969. j december 12-i számában a ' fenti idézőjelbe tett címmel hosszú cikk jelent meg Berko- vits György tollából és a kedvezményes KISZ-lakások építésének kérdésével foglalkozik oly módon azonban, amelyben alapvető kérdések nem felelnek meg a valóságnak és több szakszerűtlen közlésre került sor. Ezúttal csak azokkal a kitételekkel kívánunk foglalkozni, melyek áz OTP munkáját negatívan értékelik. Megállapítja a cikkíró, hogy a KISZ-lakásépítési akciónak elősegítése érdekében a legnagyobb hajlandóság az üzemekben van. Ez valóban így igaz. Megállapítja, hogy az üzeméknek érdekük fűződik ahhoz, hogy a fiatalok lakáshoz jussanak „szemben némely OTP-Vpl, tenfező- és kivitelezővel, akiknek nem különösebb szándékuk, hogy kedvezményes KISZ-lakásokat építsenek”. E megállapítással szemben az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy 1968-ban az OTP 140 lakás finanszírozását biztosította a KISZ-esek részére. Több mint 22 millió forint összegben. Közös megállapításunk, hogy ezek a számok ékesen bizonyítják, hogy nemcsak a megyében, de az országban sincs szégyellnivalónk, sőt, ha lehet egy kicsit büszkék vagyunk ezekre a számokra. Külön kellene megemlékeznünk Vác városban 1965. évtől kezdődően a KISZ-lakás építkezésekről, ahol 1969-ben már a VII. ütemet építik és 1970-ben indul a VIII. ütem. A hét ütemben 276 lakás felépítését biztosította az OTP hitellel, mégpedig oly módon, hogy áthidaló rugalmas módszerrel segítette az építőközösségeket ahhoz, hogy az építkezéseknek A nő elegánsabb, mint a ruha. Elegánsabb, mint a kutya. Pirosabb, mint az \ autó és a fű. Összkomfortosabb, mint a 1 villa. Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy ha egy fiatalember megpillantja a hölgyet, akkor észre sem veszi a villát, és ha egy öregedő férfi néz rá a hölgyre, azonnyomban a villát látja meg. Ilyen az élet, illetve a hölgy. A sajtófogadás megkezdődik. Kérdezek: — Miért tért haza? — Nem tudtam, hogy mi vár rám, ha Svédországba megyek férjhez. — Mi várt magára? — Az egyedüllét, a semmittevés, egyszóval az unalom. — S itthon nem unatkozik? — Nem. Mert irigyelnek. — Ez unaloműző? — Igen. Mert munka. Hát nem az fenntartani ezt a villát, autót, ruhákat, pázsitot, kutyát!? Mennyivel egyszerűbb lenne egy-szoba-össz- komfortban, az ötödik emeleten. — Miért nem költözik oda? — Mert akkor nem irigyelnének, unatkoznék, és vagy mehetnék dolgozni, vagy visz- sza Svédbe ... Berkovits György ne kelljen leállniuk és azok mielőbb befejezésit nyerjenek. A VIII. ütemben további 36 lakás építését finanszírozza az OTP. így „nincs szándéka” az OTP-nek a kedvezményes KISZ-építkezéseket elősegíteni. A cikk egy másik igen jelentős kitételére kell rámutatnunk, nevezetesen a budaörsi KISZ-építkezéssel kapcsolatban. A cikkíró megállapítja, hogy 16 KISZ-lakást már felépítettek, de a közművesítés körüli huzavona egyelőre meghiúsítja a további építkezést. A KISZ KB — mint a cikkíró írja — biztosítana a közművesítésre bizonyos ösz- szeget, valamennyit a tanács is, de (s most jön a vastag betűvel szedett szöveg) „az OTP-nek még így sem elég”. A szakszerűtlen megállapítás nyomán meg kell kérdeznünk a cikkírót, hogy mi nem elég az OTP-nek, mert hiszen a közművesítés nem az OTP feladata annál kevésbé, mert lakossági szervezésű társasházépítkezésről van szó, ahol a takarékpénztár hitellel finanszírozza az építeni szándékozó fiatalokat. Nem kívánjuk tovább részletezni a cikk szakszerűtlen voltát, azt azonban szeretnénk, ha a cikkíró a jövőben esetleg helytelen értesülések ellenőrzése végett megkeresné a KISZ megyei bizottságát, vagy az OTP megyei igazgatóságát, hogy a valóságos helyzetet felderítse és annak nyomán szakszerű cikket írjon még akkor is, ha bármelyik vállalat, vagy szerv helytelenül jár el bármilyen kérdésben. A KISZ megyei bizottsága is megállapítja, hogy az OTP a KISZ-lakásépítkezést a legmesszebbmenőkig támogatja és mindent elkövet annak érdekében, hogy a fiatalok minél előbb fedél alá jussanak és fészket rakhassanak. Az OTP a KISZ megyei bizottságának köszönetét mindig elhárította magától, mert egyazon cél vezeti az OTP-t is: a lakásfejlesztési program minél előbb és minél nagyobb mértékben történő megvalósítása. Ez tény! A bizonyítókok — a megépült KISZ-épületek és lakások — ezt igazolják. Budapest, 1969. december 18. Pogány Miklós megyei igazgató, az OTP Pest megyei Igazgatóságának vezetője A KISZ megyei bizottsága a fenti cikk tartalmával teljes mértékben egyetért. I ★ A Pest megyei Hírlap szerkesztő bizottsága a tények előtt meghajtva fejét, az érintettektől elnézést kér. Az újságíró valóban megfelelő körültekintés nélkül járt el akkor, amikor értesüléseit, amelyeket a KISZ budai bizottságától kapott, jóhiszeműen nem ellenőriztette a két fenti szerv vezetőjével. Ez is tény, és amikor az igazságért küzdünk egyetlen tényt sem szabad figyelmen kívül hagynunk A szerkesztő bizottság Karácsony... (GYERMEKVERS) Itt van újra a karácsony De most nem a börtön rácson, Nézzünk bele a szemébe Szabadokká lettünk végre. Fájó könnyünk ma nem pereg, Jött a hős Vörös Hadsereg, A múlt kapuja bezárult Elénk egy új világ tárult. Olyan mit nem is reméltünk Mi, kik szolgaságban éltünk Ma rossz rongyokban nem járunk Van kenyerünk, van kalácsunk. Nem lézengünk munka nélkül, Hazánk évről-évre szépül. Gyermekünknek van sok játék, Szívükben nincs sötét árnyék, Rigmusomnak végén járok, Boldog Karácsonyt kívánok Szent hazámban mindenkinek, Ifjaknak és öregeknek! Misik János KÖNYVESPOLC A kollázs Nagy választék a fogyasztási szövetkezetek szaküzleteiben és áruházaiban. A HAZATÉRŐ Válaszok egy kérdésre A Rózsa utca karácsonyra készül Vesszőzni jön a kondás Mézes kereszt a homlokon
