Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

A “K*£yr »*-*«*» 1969. DECEMBER 19.. PENTEK ERDŐ „Hogyan rakhatnak fészket a fiatalok?” Ezúttal az OTP megyei igazgatósága nyilatkozik' Jón! Jön! Jön! A budai villa titka December 21-én, vasárnap a fenti címmel kezdjük el új, folytatásos kisregényünk köz­lését. Kürti András fantaszti­kus, tudományos krimije az avatottak körében már nagy sikert aratott, feltételezzük te­hát, hogy olvasóink tetszését is elnyeri. Az izgalmas törté­net előzetes, de részletesebb ismertetését holnapi számunk­ban találják. Louis Aragon A kollázs cí­mű könyve űj képzőművészeti műfajt, a kollázst ismerteti. Mivel a kötetben közölt tanul­mányok az 1923-tól 1965-ig terjedő időben jelentek meg, a kollázsról nem átgondolt, ösz- szefüggö történeti ismertetőt nyújtanak, hanem olyan mo­zaikot, amelynek alapján eset­leges, de számtalan példával illusztrált képet nyerhetünk erről a műfajról. A szerző a kollázs fogalmát kiterjeszti a filmre és a regényre, sőt a drámára is, így sok oldalról világítja meg ezt az új mű­fajt. Annak idején, amikor a Ró­zsa utca épült Kistarcsán, nem sokat adtak a község- rendezésre: szeszélyesen ide­gyán túl még valami érdeke­set tartalmaz: ez pedig Aragon szellemi önéletrajza. Nemcsak kényszerű adatokat lehet meg­tudni Aragon szellemi hova­tartozásáról, szűrrealista cso­porttal és sok más festővel való személyes kapcsolatáról, hanem cikkeiben le lehet mér­ni gondolati fejlődését és ösz- szehasonlítást lehet tenni az ifjú elfogultsága és a mai Ara­gon bölcs belátása között. A kötetet 23 fekete-fehér il­lusztrációs kép díszíti és a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg. oda kanyarog. A régi porták­ra és az új sátortetős házak­ba azonos kérdéssel nyitot­tam be: Mi lesz a nagy tálban, mit süt majd a háziasz- szony a hármas ünne­pen? H. Józsejné nevetgélve húz­kodja magára a matlaszé pon­gyolát, sajnos, alvásból za­vartam fel. Egyedül neveli két gyermekét, a férje elhagy­ta. — Az én fizetésemből nem telik dínom-dánomra. A gye­rekek azt esznek, amit kap­nak., Ha csak kopasz kenyér­re jut, akkor is ízlik. Anyá­méit disznót vágnak, amit tő­lük kapok, azt főzöm fel ká­posztának. Beijglit minden­képpen sütök. SZÉPÍTŐ LEVES A következő ház asszonya, B-né még sokszoknyában haj­long a teremnek beillő kony­hában. Míg beszél, egy perc­re sem hagyja abba a ruha­válogatást — Gyomorbajos szegény férjem, nagyon meg kell vá­logatni mit ehet. Talán levá­gok egy baromfit. Valahogy mások az ünnepek. Mi még lánykorunkban káposztalevest ettünk karácsony este, hogy szépek legyünk. Az éjféli mi­sére mákosguba után men­tünk. H. Istvánék háza tágas por­tán áll. Az öreg mama, a fia­talasszony, a férje, de még a nyolcadikos fiú is részt vesz a vitában, mit főzzenek? A fiú álláspontja nagyon egy­szerű: sok legyen! — Kész dolgot nem veszünk — mondja a feleség. Halat eddig nem ettünk, de idén már veszünk. Disznót vágunk, abból lesz a káposzta, tyúk­ból levest és pörköltet fő­zünk saját csigatésztával. Lesz nálunk hájas tészta és beigli, mert anélkül nincs karácsony. — Én nem csináltam soha halat karácsony estére — meséli a néni. — Mert ugye akkorra böjtöt ír elő a val­lás. Na és milyen böjt az, amikor kedvezek a gyomrom­nak? Nevetnek rajta és megkér­dik, mikor mit ettek? , — Zsírtalan paradicsomle­vest és mákosgubát. Anyám ostyát sütött — mi most a patikában vesszük — arra mé­zet csepegtetett és megkente fokhagymával, azt eszegettük. Másnap apánk sorbaállította a háznépet és megkente a homlokunkat mézzel, abba keresztet rajzolt. A kutya rendkívül elegáns. A minap kapott két kabátot, egy teljesen vízhatlan esőkö­penyt, és a nagy hidegek el­len egy ízléses nercbundát. A nerc, amelyből készítették, na­gyobb lehetett, mint a kis usz­kár, de majd belenő a kutya. A nercbe. Az autó, mint egy vízibusz. Először is, fehér. Azután a múltkor egy kis fejtörést oko­zott a közlekedésrendészetnek, mert éppen parkolt a járda szélén és ilyenkor a Trabant, a Fiat 500-as, no meg a Velo- rex tud csak elhaladni mel­lette. Kérték, hogy talán par­koljon az alsó rakparton. De mi lesz, ha összekeverik a ví­zibusszal? A kert zöld. Smaragdzöld. A fűmagvak a ködös Albionból származnak. A fűnyirógép is. A színes virágok kimentek a divatból, különben is, az egy­hangú zöld, a modern pszicho­lógusok szerint, felüdít. A pá­zsit négy centiméter magas, s ha egy fűszál rakoncátlanko- dik és öt centire nő, akkor először levágják, másodszor rosszallóan ránéznek és levág­— Mi ellen védett a mézes kereszt? — Azt én sosem kérdeztem. Hát a bajoktól. DIÓHÚZÓS A Rózsa utcában sok idős paraszt él. Sz.-éknél az em­ber iát aprít az udvaron, az asszony ölében szakajtó, ku­koricát morzsol. — Mit eszünk karácsony­kor? Azt amit mindig. Tyú­kot, káposztát, sültet, tész­tát. Gyertyagyújtás után a gazda édes almát oszt, mi meg diót húzunk. Ha egész­séges, megkímél a baj. Jó, tudjuk, hogy ez nem így van, de a régi szokást be kell tar­tani. M.-né arról szólt, hogy sült csirkét, rántott húst és édes pálinkát készít. Karácsony reggelén, ha jön a kondás a vesszővel, legyen mivel meg­kínálni. — Mit csinál a kondás? — Akinek disznaja van ná­la, azt megvesszőzi.' Ezt mi még sokan tartjuk. Akkor ala­posan meg kell kínálni, iszik is, ha még tud, és ha másnap délbein kihajtott, kimegyünk hozzá és kalácsot viszünk neki Az egyik háziban arról okí­tanak: karácsony estén úgy kell teríteni, hogy minden kézügyben legyen, mert ak­kor a jó gazdasszony nem áll fel az asztal mellől. Ülve kell megvárni, míg a családfő kiosztja a piros almát. CSAK ÜNNEPRE Tanulságos séta volt. Újra rá kell döbbenni, mekkora ereje van a hagyományoknak, de látni, hogy az új mégis miként tör előre. Amióta pél­dául vidéken is lehet halat venni — legalább is kará­csonykor — egyre többen vá­sárolják. Egyetlen család volt csak a kérdezettek között amelynek tagjai nem vásá­rolják a konyhakész terméke­ket. A zsíros-vajas tészták, a tortalap és a tejszín ilyen­kor keresettek. Egyébként — de ez már más téma — nem veszik, mert drágállják. Ha olcsóbb lenne... Minden­esetre, a kistarcsai Rózsa ut­cában párolgó töltött káposz­ta, csípős halászlé és ízes hurkák illata száll majd ki a nyíló ajtókon. — komáromi — Csikdánfalvi kerámia Á csikdánfalvi világhírű fe­kete kerámia ezekben az év végi napokban a világ számos országába jut el és szerez örö­met a vásárlóknak, miközben az itteni mesterek ügyes kezét, szépérzékét is népszerűsíti. ják, harmadszor kinyírják. Ir­galom nincs. A villáról nem érdemes be­szélni. Minek. Ha valakit még­is érdekel, vegyen ki egy évi fizetésnélküli szabadságot, iratkozzon be az építészmér­nöki karra és szorgalmasan látogassa a „Századunk kéj- lakai” című előadássorozatot, de ha eme tárgyat még nem vezették volna be. mert tan­ügyi reform ide-oda, mi min­dig elmaradunk egy lépéssel, tehát akkor a következő tu­dományos irodalmat tanulmá­nyozza: „Középkori kastélyok a Loire mentén”, „Erődök a lovagkorból”, „A lámakolosto­rok architektúrája” „Hol lak­tak a maharadzsák?”, „Miért száműzték Szaúd királyt?” és az „Egyedi házgyárak, egyedi ízlések” című tudományos munkákat. A ruha elegánsabb, mint az említett kis kutya. Piros, mert a fehér autóhoz és a zöld fű­höz egyaránt illik, sőt, kiadja a nemzeti színt: piros-fehér- zöld. S ez most fontos, mert közeledik az ünnepélyes pil­lanat. A sajtófogadás. Szóval, a ruha praktikus, A Pest megyei Hírlap 1969. j december 12-i számában a ' fenti idézőjelbe tett címmel hosszú cikk jelent meg Berko- vits György tollából és a ked­vezményes KISZ-lakások épí­tésének kérdésével foglalko­zik oly módon azonban, amely­ben alapvető kérdések nem felelnek meg a valóságnak és több szakszerűtlen közlésre került sor. Ezúttal csak azok­kal a kitételekkel kívánunk foglalkozni, melyek áz OTP munkáját negatívan értéke­lik. Megállapítja a cikkíró, hogy a KISZ-lakásépítési ak­ciónak elősegítése érdekében a legnagyobb hajlandóság az üzemekben van. Ez valóban így igaz. Megállapítja, hogy az üzeméknek érdekük fűződik ahhoz, hogy a fiatalok lakás­hoz jussanak „szemben né­mely OTP-Vpl, tenfező- és ki­vitelezővel, akiknek nem kü­lönösebb szándékuk, hogy kedvezményes KISZ-lakásokat építsenek”. E megállapítással szemben az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy 1968-ban az OTP 140 lakás fi­nanszírozását biztosította a KISZ-esek részére. Több mint 22 millió forint összegben. Kö­zös megállapításunk, hogy ezek a számok ékesen bizo­nyítják, hogy nemcsak a me­gyében, de az országban sincs szégyellnivalónk, sőt, ha lehet egy kicsit büszkék va­gyunk ezekre a számokra. Kü­lön kellene megemlékeznünk Vác városban 1965. évtől kez­dődően a KISZ-lakás építke­zésekről, ahol 1969-ben már a VII. ütemet építik és 1970-ben indul a VIII. ütem. A hét ütemben 276 lakás felépítését biztosította az OTP hitellel, mégpedig oly módon, hogy át­hidaló rugalmas módszerrel segítette az építőközösségeket ahhoz, hogy az építkezéseknek A nő elegánsabb, mint a ru­ha. Elegánsabb, mint a kutya. Pirosabb, mint az \ autó és a fű. Összkomfortosabb, mint a 1 villa. Ez utóbbi alatt azt ért­jük, hogy ha egy fiatalember megpillantja a hölgyet, akkor észre sem veszi a villát, és ha egy öregedő férfi néz rá a hölgyre, azonnyomban a vil­lát látja meg. Ilyen az élet, il­letve a hölgy. A sajtófogadás megkezdő­dik. Kérdezek: — Miért tért haza? — Nem tudtam, hogy mi vár rám, ha Svédországba megyek férjhez. — Mi várt magára? — Az egyedüllét, a semmit­tevés, egyszóval az unalom. — S itthon nem unatkozik? — Nem. Mert irigyelnek. — Ez unaloműző? — Igen. Mert munka. Hát nem az fenntartani ezt a vil­lát, autót, ruhákat, pázsitot, kutyát!? Mennyivel egysze­rűbb lenne egy-szoba-össz- komfortban, az ötödik emele­ten. — Miért nem költözik oda? — Mert akkor nem irigyel­nének, unatkoznék, és vagy mehetnék dolgozni, vagy visz- sza Svédbe ... Berkovits György ne kelljen leállniuk és azok mielőbb befejezésit nyerjenek. A VIII. ütemben további 36 lakás építését finanszírozza az OTP. így „nincs szándéka” az OTP-nek a kedvezményes KISZ-építkezéseket elősegíte­ni. A cikk egy másik igen je­lentős kitételére kell rámutat­nunk, nevezetesen a budaörsi KISZ-építkezéssel kapcsolat­ban. A cikkíró megállapítja, hogy 16 KISZ-lakást már fel­építettek, de a közművesítés körüli huzavona egyelőre meghiúsítja a további építke­zést. A KISZ KB — mint a cikkíró írja — biztosítana a közművesítésre bizonyos ösz- szeget, valamennyit a tanács is, de (s most jön a vastag betűvel szedett szöveg) „az OTP-nek még így sem elég”. A szakszerűtlen megállapí­tás nyomán meg kell kérdez­nünk a cikkírót, hogy mi nem elég az OTP-nek, mert hiszen a közművesítés nem az OTP feladata annál kevésbé, mert lakossági szervezésű társasház­építkezésről van szó, ahol a takarékpénztár hitellel finan­szírozza az építeni szándékozó fiatalokat. Nem kívánjuk tovább rész­letezni a cikk szakszerűtlen voltát, azt azonban szeret­nénk, ha a cikkíró a jövőben esetleg helytelen értesülések ellenőrzése végett megkeresné a KISZ megyei bizottságát, vagy az OTP megyei igazgató­ságát, hogy a valóságos hely­zetet felderítse és annak nyo­mán szakszerű cikket írjon még akkor is, ha bármelyik vállalat, vagy szerv helytele­nül jár el bármilyen kérdés­ben. A KISZ megyei bizottsága is megállapítja, hogy az OTP a KISZ-lakásépítkezést a leg­messzebbmenőkig támogatja és mindent elkövet annak ér­dekében, hogy a fiatalok mi­nél előbb fedél alá jussanak és fészket rakhassanak. Az OTP a KISZ megyei bizottsá­gának köszönetét mindig el­hárította magától, mert egy­azon cél vezeti az OTP-t is: a lakásfejlesztési program mi­nél előbb és minél nagyobb mértékben történő megvalósí­tása. Ez tény! A bizonyítókok — a megépült KISZ-épületek és lakások — ezt igazolják. Budapest, 1969. december 18. Pogány Miklós megyei igazgató, az OTP Pest megyei Igazgatóságának vezetője A KISZ megyei bizottsága a fenti cikk tartalmával tel­jes mértékben egyetért. I ★ A Pest megyei Hírlap szer­kesztő bizottsága a tények előtt meghajtva fejét, az érin­tettektől elnézést kér. Az új­ságíró valóban megfelelő kö­rültekintés nélkül járt el ak­kor, amikor értesüléseit, ame­lyeket a KISZ budai bizottsá­gától kapott, jóhiszeműen nem ellenőriztette a két fenti szerv vezetőjével. Ez is tény, és amikor az igazságért küz­dünk egyetlen tényt sem sza­bad figyelmen kívül hagy­nunk A szerkesztő bizottság Karácsony... (GYERMEKVERS) Itt van újra a karácsony De most nem a börtön rácson, Nézzünk bele a szemébe Szabadokká lettünk végre. Fájó könnyünk ma nem pereg, Jött a hős Vörös Hadsereg, A múlt kapuja bezárult Elénk egy új világ tárult. Olyan mit nem is reméltünk Mi, kik szolgaságban éltünk Ma rossz rongyokban nem járunk Van kenyerünk, van kalácsunk. Nem lézengünk munka nélkül, Hazánk évről-évre szépül. Gyermekünknek van sok játék, Szívükben nincs sötét árnyék, Rigmusomnak végén járok, Boldog Karácsonyt kívánok Szent hazámban mindenkinek, Ifjaknak és öregeknek! Misik János KÖNYVESPOLC A kollázs Nagy választék a fogyasztási szövetkezetek szaküzleteiben és áruházaiban. A HAZATÉRŐ Válaszok egy kérdésre A Rózsa utca karácsonyra készül Vesszőzni jön a kondás Mézes kereszt a homlokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom