Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

Napirenden: a hátrányos helyzetű tanulók segítése Nevelési értekezlet a monori József Attila gimnáziumban A közelmúltban nevelési ér­tekezletre gyűlt össze a mo­nori József Attila gimnázium tantestülete. A napirenden egyetlen téma szerepelt, a hát­rányos helyzetű tanulók segí­tése. Király János, a járási pártbizottság agitációs és pro­pagandaosztályának vezetője tartott bevezető előadást. Or­szágos és megyei adatokkal il­lusztrálta a fizikai dolgozók gyermekeinek gondjait, hátrá­nyos helyzetük okait, s felve­tett néhány értékes gondola­tot a segítés módjairól. A to­vábbiakban Pleszkán Frigyes tanár elmondotta, hogy mint a gimnáziumi tanulószoba ve­zetője, több száz gimnazista családi körülményeit, gondjait ismeri. A monori gimnáziumban számontartják a fizikai dolgozók gyermekeit, fi­gyelemmel kísérik tanul­mányi eredményeiket, se­gítik őket. Tudják, kinek, milyen irányú az érdeklődési köre, s ameny- nyiben tehetségesnek bizo­nyul valamelyik tantárgyban, a szaktanár mindent megtesz, hogy képességeinek megfele­lő eredményt érjen el. Mind­erre van konkrét példa is. Így a monori Ceglédi Imre, aki 4. helyezést ért el az országos tanulmányi versenyen bioló­giából. Az édesapja lakatos. Egy másik tanuló, Fáskerti Mária magyar—orosz szakra -került az egyetemen, s emel­lett tanulja a cseh nyelvet is. Hogy ez a tehetséges kislány bekerült az egyetemre, s hogy ott megállja — nagyszerűen — a helyét, nagyrészt a mo­lnári gimnázium tanári kará­nak köszönhető. A kislány szülei két, illetve három mű­szakban dolgozó fizikai mun­kások. Ezek a legszebb eredmé­nyek. Emellett nagyon sokat foglalkoznak a gyenge ta­nulókkal, céljuk az, hogy a fizikai dolgozók gyermekei ne morzsolódjanak le az első, il­letve a harmadik év után. Sikeresen működnek a gim­náziumban az egyetemi elő­készítők és a szakkörök. Legutóbb egy érdekes pszichológiai kísérletet végeztek, amelynek az „időfénykép” nevet adták. A tanulók egy csoportjának mindennap le kellett írnia időrendi sorrendben napi te­vékenységét, illetve bizonyos kérdésekre naponta kellett válaszolni írásban. A kísérlet feldolgozása, értékelése most folyik, de egy érdekes jelen­ségre máris felfigyeltek a ta­nárok. Az „időfénykép” tanú­sága szerint napjainkban, s elsősorban a fizikai dolgozók körében valóságos „házépítési robbanás” következett be. A legtöbb tanuló ugyanis arra a kérdésre: rendelkezésére áll-e különhelyiség otthon a tanu­láshoz, azt válaszolta: nem, mivel éppen építkezünk, s je­lenleg az egész család egy he­lyen húzza meg magát, amíg elkészül az új ház. Természetesen nemcsak az a célja a kísérleteknek, hogy részletesebben megismerjék a tanulók életkörülményeit, ha­nem, hogy a tapasztalatok megbeszélése után jobb idő­beosztásra szoktassák őket. s hogy a hasznos elfoglaltságok előtérbe kerüljenek. A beszámoló után felelős­ségteljes vita boncolgatta a kérdést. Simon Gyula tanár ösztöndíjrendszer kialakításá­nak fontosságát vetette fel. ugyanis nem egy esetben anyagi gondok miatt kimaradtak az iskolából olyan tehet­séges tanulók, akiken az a tsz, vagy üzem, ahol ap­juk, anyjuk dolgozik, so­kat segíthetett volna. Halász János tanár arról a nehezein behozható szintkü­lönbségről tett említést, ami már szinte a bölcsőnél kezdő­dik. Saját sorsán tapasztalta, milyen nehéz utolérni általá­nos műveltségben az értelmi­ségi származású gyerekeket. Manapság a hátrányos hely­zet nem az anyagiakon múlik — mondotta —, s a tv-, a film is sokat pótol, de az ol­vasást, a könyv szeretetét még nem minden esetben hozzák magukkal otthonról a fizikai dolgozók gyermekei. * Tóth Erzsébet megbízott igazgatónő véleménye szerint hiányzik a fizikai dolgozók gyermekeiből, illetve még nem alakult ki a társadalmi tartás. A tantestületnek a tanul­mányi segítés mellett na­gyon sokat keli még ten­nie nevelési vonatkozás­ban is. Az iskola azon­ban mindent egyedül nem képes megoldani, a társa­dalom széles körű segíté­sére van szükség. A monori gimnáziumban a tanulók sorsát érettségi után is figyelemmel kísérik. Szük­séges ez, hisz a hátrányos helyzetű tanulók jó része érett­ségi után is rászorul a segít­ségre. Nem egy tehetséges, átlagon felüli tanítvány kalló­dik el, kerül olyan munka­helyre, ahol tudását nem ké­pes megfelelően kamatoztatni. A vita még sokáig tartott. A problémák, s főleg a fel­adatok lényegét találóan fo­galmazta meg egyikük: a ta­nároknak kicsit szülő helyett szülőknek is kell lenniük. F. O. MOHOS P E S'J M E GYE I H I R L k Ü L Ó N K I A D A S A XI. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1969. DECEMBER 18., CSÜTÖRTÖK ÚJ, MODERN ÉPÜLETRE LENNE SZÜKSÉG Szebb lett a monori posta, de nagyobb nem 18 ember 22 négyzetméteren — Türelmetlen telefonigénylők A monori posta homlokzatá­ról már lekerülteik az állvá­nyok, s mire az év véget ér — épülete megfiatalodott kívül, belüiL Mindennek tulajdon­képpen örülnünk kellene, de úgy vagyunk vele ahogy a szó­lás mondja: az egyik szemünk sír, a másik nevet. Az épületet tehát megfiatalították, a fala­kat azonban nem tudták odébbtolni, a helyiségeket nem lehet megnagyobbítani. Egyre több panasz érkezik szerkesztőségünkbe a mo­noid posta kicsinysége mi­att. Szoronganak — külö­nösen piaci napokon — a levél- és csórna gf eladást, pénzbefizetést intéző em­berek tömegei. Nehéz a postán dolgozók hely­zete is. A 22 négyzetméternyi alapterületű elosztóban regge­lenként 18 kézbesítő, hírjápki- hordó zsúfolódik össze, egy­mást lökdösődve veszik kézbe a naponta érkező 4—5 ezer hír­lapot és a számtalan levelet. Kicsi a telefonközpont is, csak. ezzel magyarázható, hogy a csúcsforgalomban néha ne­gyedóráig sem jön be a vonal. Képtelen a posta telefont adni például a cukrászati termelő­üzemnek, a járási földhivaital- naJ(, az élelmiszer- és a zöld­ségboltoknak, az épülő ABC- áruháznak és a számtalan, évek óta telefonra váró magá­nosnak. Ez utóbbiak között olyanok is vannak, akik szol­gálatuk rovására kénytelenek nélkülözni a telefont. Mindenki előtt nyilvánva­ló, hogy a monori posta kinőtte önmagát, függetle­nül attól, hogy a régi, vagy az új köntösben dí­szeleg. A panaszok a jövőben vár­hatóan szaporodni fognak. A megoldáskeresés igényével ke­restük fel a Monori Községi Tanácsot, ahol Romházi Lász­ló vb-titkár ismertette a köz­ségi vezetőség véleményét. Eszerint a monori posta prob­lémájának megoldása a köz­ség előtt álló fejlesztési fel­adatok részeként tekintendő. Monor járási szélihely jellege, a minden vonatkozásban mu­tatkozó forgalomnövekedés, ,a nagyközség, illetve a város irányába mutató fejlődés ké­születlenül találja a méretei­ben kicsi, berendezéseiben ped'ig elavult monori postát. Nem fogadható el tehát megoldásnak a régi kere­teken belül semmilyen részleges, bővítési, moder­nizálási kísérlet. Monomak nem néhány évre, hanem hosszú távlatban kell megoldania központja fej­lesztését. Ennek szerves része egy új postaépület megtervezése és felépítése. A község vezetősége azon az állásponton van, hogy a régi kicsi épület helyett egy min­den vonatkozásban megfelelő új postaépületet kell rövid időn belül építeni. Ehhez a község a maga erejéből, a le­hetőségekhez képest messze­menő támogatást ad, egyebek között például a helyet köz­pontilag biztosítja. (Te) Az olvasók kívánsága Kedden este meglátogattam a tápiósülyi művelődési ház könyvtárát. Sok felnőttet, s főleg sok diákot láttam. — Van-e valamilyen titka a könyvek iránti fokozódó ér­deklődésnek? — kérdeztem Bácskai Istvántól, a művelő­dési ház igazgatójától. — Véleményem szerint kü­lönösebb titka nincs. Ha csak az nem, hogy a legtöbb olvasó kívánságának eleget tudok tenni. Ez nem boszorkányság, a könyvtárban igen nagy a választék. Hogy egyebet ne mondjak, éppen ma vettem nyilvántartásba kétszáz új könyvet. S egy másik: minden olvasónktól megkérdezem, mit szeretne olvasni, mi hiányzik a könyvtárból. A mostani két­száz könyv között is van há­rom-négy olyan, amit az olva­sók kívánságára vásároltam meg. (krátky) Kevesen tudják... ... hogy Paczka Mihály neves festő Monoron született, 1856- ban. Munkácsy, Zichy tanítvá­nya volt. Jelentősebb képei a Tékozló fiú, az Attila halála és az Emese álma. A fojásg/űjtő Érdekes, ritka gyűjteményt őriz Monoron a Schönhercz Zoltán utcai ház egyik kis szobája. Egy dobozban, az üveglap alatt különböző nagy­ságú, formájú és színű tojá­sok sorakoznak gondos rend­ben. Van itt igazgyöngy nagy­ságú papagájtojás, hegyes végű, barnás, sötétzöld pety- tyes, amit bibicfészekből emeltek ki. A varjúé fele ak­kora, mint a tyúktojás, és zöl­des-barnás foltú. Van itt még vagy 50—60-féle. Minden­esetre furcsállva böngésztem végig valamennyit, sokféle gyűjteményt láttam már, jó néhány különös hobbynak hódoló emberrel beszélgettem, de tojásgyűjteménnyel ez ideig még nem találkoztam. — Honnan ez a ritka öt­930 hordó ízes savanyú ká­posztát raktak vagonokba a napokban a vecsési vasútállo­máson. A szállítmány Berlin­be indult. ★ Észrevettük: Gyömrőn a művelődési ház büféjében a következő felírás olvasható: „Hitel nincs, ne is kérjen!” Még humorosabb a gazdakör figyelmeztetése: a „hitel” szó mellett egy alma rajza ható. lát­MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Gravitáció. Nyáregj'há- fca: Férfibeszélgetés. Űri: A holtak nem vénülnek. Vecsés: Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afriká­ban titokzatosan eltűnt barátju­kat. A Pilisi Sertéshizlalda FELVESZ sertésetető munkásokat Jelentkezhetnek 18 éven felüli férfiak és nők. Munkabér kb. havi 2000-2200 Ft. Teljes munka- és védőruha-ellátás, üzemi étkezés, heti 1 kq sertéshús. NAPI 8 ÓRÁS MUNKAIDŐ. Jelentkezés a Pilisi Sertéshizlaldában. TANÁCSÜLÉS lesz ma délelőtt 9 órakor Gom­bán, ahol értékelik a tanács és szervei 1969. évi munkáját és jóváhagyják az 1970. évi mun­katervet. Vasadon vb-ülést tartanak ma délután egy órakor. Napi­renden szerepel a szociális se­gélyezettek anyagi helyzeté­nek felülvizsgálása, rendszeres segélyek megállapítása és a moziüzem munkájáról szóló jelentés. PORTRÉ: a mendei mindenesről Már messziről feltűnik haj­lott alakja. Meglepően gyorsan lépked, megállítom. — Hová, hová? — A szakmaközi bizottság járási gyűlésére — válaszol —, de sietek, nem akarok elkés­ni. Megyeri Mihályt jól ismerik Mendén, szeretik. Félig-meddig tréfásan úgy mondják róla, ő a „mindenes”. A helyi sportkör elnöke immár több mint egy éve, a szakmaközi bizottság helyi vezetője, a községi sza­bálysértési bizottság tagja. Az értekezlet szünetében megkeresem. — Örülök, hogy bekapcso­lódtam a szakmaközi bizottság munkájába, igazi barátokra leltem itt. Nagy megtisztelte­tésnek veszem azt is, hogy a szabálysértési bizottság tagja lehetek. Igaz, itt adódnak néha furcsa helyzetek. Furcsa érzés például kiszabni a büntetést arra a fiatalemberre, akivel a sportkörben nap mint nap, szinte mint barát találkozom. De higgye el, nincs kivétel, nem lehet kivétel. Megyeri Mihály 71 éves, tele lelkesedéssel, kimeríthetetlen energiával. — Hogyan bírja ezt a sok társadalmi munkát? . — Én amondó vagyok, jobb ha az ember ilyen korban is mozog, dolgozik, s nem gübó- zik be odahaza. Én úgy va­gyok, hogy ha nincs munkám, keresek magamnak. Szeretem a községet, örülök az emberek sikereinek és az külön jó ér­zés, ha segíthetek valakin. G. J. let? — kérdeztem Síráon Lászlótól. — Tulajdonképpen mindez bolondos, kóborló kedvű gyer­mekkorom emléke. A késő ka­maszkorban ismét jelentke­zett a vágy, utórezgésként... Abban az időben még a Duna partján laktunk, s társaimmal játék közben gyakran beve­tettük magunkat az árterület titkokat sejtető dzsungel­sűrűjébe. Megszámlálhatat­lanul sok fészek ringatózott azokon a bokrokon, ágakon. Mint minden rossz gyerek, kezdetben — bevallom — én is raboltam ezeket a fészke­ket. Nagy diadallal vittem haza a zsákmányt, azt sem tudtam, hogy minek. Aztán, ahogy gyűltek, a szerzés pusz­ta vágya is kezdett átalakul­ni bennem. Sajnáltam kidobni őket — gyűjteni kezdtem. A fiúknak is szóltam, hogy ha már kiszedték, ne törjék ösz- sze, adják oda inkább ne­kem. Később vízi emberek­től tudakoltam meg, hogy melyik tojás milyen madáré. Öt-hat éve már ennek,.. Nemrég szereltem le, a kefe­gyárban dolgozom, elszállt a gyermekkor, a romantikus évek. Kis lakatosműhelyt épí­tek — a barkácsolás az új hobbym. Az az igazság, hogy ma már, így felnőtt fejjel rá­szólok azokra a gyerekekre, akik a fészkekben kotorász­nak. A „tojásgyűjdés” azt hi­szem, igazán csak a mada­rak dolga lehet... (baky) Egyiket húzza a másik A Monori Álla­mi Gazdaság mo- nori-erdei major­jába vezető utat november eleje óta építik. Ez a közel 5 kilométe­re» szakasz 3 mil­lióba kerül, a ter­vek szerint. A ka­vicsaszfalt alá 20 centi vastag, Ve- csésről szállított meddőkavics ke­rül. Ezekben a na­pokban 35-en dol­goznak az úton, s az időjárás sok nehézséget okoz. A gazdaság gépei nehezen mozog­nak a felázott ta­lajon, egyiket a másik húzza. Péterffy felv. A Vecsési VÍZÉP labdarúgó­csapata az idén NB III-as baj­nok lett, s bekerült az NB II- be. Ezzel első ízben lett a mo­nori járásnak NB Il-es csapa­ta. Milyen út vezetett idáig, pillantsunk bele a VÍZÉP tör­ténetébe. Ha nem is nyúlunk vissza a kezdet kezdetéig, 1965-ig feltétlenül érdemes Mélyponton van a vecsési labdarúgás, a csapat a terüle­tiben játszik, 200—300 néző előtt. A vecsési szurkolók nem felejtik a múltat, a fájdalmas búcsút a megyei bajnokságtól. De mint hamarosan kiderül, egy új csapat van kialakuló­ban, különösen három új fiú: Bogár, Varga és Horváth nevét érdemes megjegyezni. No és az edző, B. Nagy László, a „Laci bácsi”, annyi sok nagy gól szer­zője, lelket tud önteni a csa­patba, s félelmetesen rajtol­nak. A 9. mérkőzésen kapják NOTESZLAP Az emlékmű A község sokat változott 25 év alatt. Sok új ház, üzlet, mozi, beton­járda épült, az ut­cák egy része nem sáros többé. A fa­lusi ember télen is félcipőt hord­hat, hiszen kevés­bé kell félnie at­tól, hogy elsüllyed a sárban. Az —13 iskolából 10 éves forma lányok, fiúk sza­ladnak ki, átfut­nak a téren, ahol az emlékmű áll. Nem néznek rá. Megszokták. Ter­mészetes nekik, hogy ott van, amióta élnek, nem ismeretlen előttük a kép. Leültem egy délután és néz­tem az embereket. Az idősebbek megállnak egy-két percre, majd las­san tovább indul­nak. Valahány­szor elmennek az emlékmű előtt, új és új emlékek ele­venednek meg. 25 év hosszú idő, egyharmad em­beröltő, de nem olyan sok, hogy elfelejtsük a 25 évvel ezelőtti idő­ket, eseményeket. Pesti Imre 1 az első gólt, a bajnokságba,n kezdettől fogva vezetnek. S nem is csak a bajnokságra kell koncentrálniuk! Bekerülnék a Magyar Népköztársasági Kupa negyeddöntőjébe is a vecsési piros-fehérek. Ez a nyár felejthetetlen ma­rad a vecsési szurkolók szá­mára. Az első ellenfél a Bp. Spartacus. Végig az akkor még NB Il-es Spartacus vezet, a hazaiak elkeseredetten támad­nak. A befejezés előtt néhány perccel szabadrúgás, Varga fut neki és — 1:1. A következő ellenfél a Csepel Autó. Gigászi küzdelemben 1:1, a VlZÉP jut tovább. Következik az NB III. éllovasa, a Salgótarjáni Ko­hász. Hatalmas felhőszakadás és még hatalmasabb küzdelem. A befejezés előtt Varga a há­lóba talál, 1:0. A 16 közé jutá­sért már az NB I-es Salgótar­jáni Bányásszal kell mérkőzni Szépen akarunk búcsúzni — mondják mérkőzés előtt a ve- csésiek. Soha nem látott hatal­mas nézősereg. 4 ezer ember várja a csapatokat. A nagy mellénnyel pályára lépő Salgó­tarjáni Bányász alapos leckét kap, Varga és Szűcs góljaival 2:l-re nyer a VÍZÉP. Vérmes remények a jövőre, de a nagy mellényt ezúttal a vecsésiek veszik fel, otthonukban csak 2:2-re telik a Magyar Posztó ellen. Nem sikerült a 8 közé jutás, a Szabad Föld Kupát azonban így is megnyerik. No­vemberben jutalommérkőzésen az Esztergomi Mosógépgyár el­len lépnek pályára a vecsésiek a — Népstadionban. Az ered­mény 1:1, Szűcs szerezte a ve­csésiek gólját. Szalonjai Attila SPORT Öt év - három bajnokság

Next

/
Oldalképek
Tartalom