Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

1959. DECEMBER 3., SZERDA “%#irfap 3 Mezőgazdasági termelőszövetkezeti jogi konferencia a ludományos,Urnán Dr. Nagy László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezetőjének felszólalása Kedden a Magyar Tudomá­nyos Akadémián megkezdő­dött az MTA, a Magyar Jo­gász Szövetség és a Termelő­szövetkezetek Országos Taná­csának négynapos mezőgazda­sági termelőszövetkezeti jogi konferenciája. A tanácskozá­son, amelyen megjelent dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter-he­lyettes, 300 termelőszövetke­zeti jogtanácsos, tudományos kutató, egyetemi oktató, bíró és tanácsi dolgozó vesz részt. Képviseltetik magukat i, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelor­szág, az NDK, Románia, a Szovjetunió jogászai is. Szabó István, a TOT elnöke megnyitó előadásában utalt arra, hogy a termelőszövetke­zetek az ország mezőgazdasági területének 82 százalékán gaz­dálkodnak és tagjaik száma eléri az egymilliót. Gazdasági jelentőségük is egyre nő: a mezőgazdaság árutermelésé­nek csaknem 70 százalékát ad­ják. Fejlődésükhöz megfelelő alapot ad az az állásfoglalás, amely szerint a szövetkezetek, szocialista szervezetek tulaj­dona szocialista tulajdonnak számít. A szövetkezeti tulaj­don az államtól ugyan nagy­ságában, népgazdasági szere­pében különbözik, de azzal minden tekintetben egyen­rangú. — A közös gazdaságok szá­mára hosszú távra adott pers­pektívát az MSZMP IX. kong­resszusa, és ezzel összhangban jogilag rendezett körülménye­ket teremtett a tsz-ekről szóló 1967. évi 3. törvény, valamint a földtulajdont és a földhasz­nálati viszonyokat rendező 4. törvény. A 3. törvény —a szö­vetkezés lényegével összhang-’ ban'— ií^Öde^ea szövetkezetek kapcsolatát. Egyebek közt kimondta, hogy a tsz-ekre csak jogszabályból, egyenjogú felék között meg­kötött szerződésből és saját határozatokból eredően hárul jogi kötelezettség. A földjogi törvény ugyanakkor létrehoz­ta a tsz földtulajdon intézmé­nyét, megteremtette a földva- gyon kialakulásának jogi fel­tételeit. A gyakorlat azonban egyre- másra újabb jogi kérdéseket vet fel. Ezeket a társadalmi viszonyok figyelembevételé­vel megnyugató módon kell rendezni. Ilyen probléma pél­dául, hogy miképpen fokoz­ható a tagok tulajdonosi ér­dekeltsége. Tisztázatlan az a kérdés is, hogy az állam és a szövetkezet közötti gazda­sági kapcsolatok hogyan fej­lődjenek tovább. Megoldandó feladat még, hogy a szak­emberek tudományos igény­nyel elemezzék a szocialis­ta szövetkezeti tulajdont, s feltárják az önálló terme­lőszövetkezeti gazdálkodás teljes kibontakozását gátló tényezőket Ezután dr. Nagy László, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem jogi tanszékének vezetője foglalkozott a szövetkezeti jog időszerű kérdéseivel. A szövetkezetekre vonatko­zó jogi szabályozás az évek során aránytalanul fejlődött. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti ágazat megalkotta a szükségleteinek megfelelő önálló jogágat, ugyanakkor azonban figyelmen kívül ma­radt a különböző szövetkeze­ti formák közös jogi kérdé­seinek elemzése és szabá­lyozása. Emiatt sokszor jo­gilag rendezetlen a különfé­le szövetkezetek közötti együttműködés. A kérdés megoldására hozzáláttak a hiányzó ágazati szövetkezeti törvények előkészítéséhez Ezt a szabályozást egységesíti majd az összes szövetkezet alapvető közös kérdéseit ren­dező szövetkezeti törvény. A konferencia vitájában külföldi jogászok is felszó­laltak. Nguyen Thi Binh asszony látogatása Péter Jánosnál Péter János külügyminisz­ter kedden délelőtt hivatalá­ban fogadta Nguyen Thi Binh asszonyt, a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormányának külügyminiszte­rét, aki baráti látogatásra ér­kezett hazánkba. A külügymi­niszterek megbeszélést folytat­tak a két országot kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdések­ről. A megbeszélésen jelen volt a Külügyminisztérium több vezető beosztású munka­társa, s Le Huu Van, a Dél- vietnaimi Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője is. Száz falu, száz könyvtár Pénteken délelőtt tíz órakor tartja következő ülését a me­gyei népművelési tanács. A tanácskozás napirendjén az Országos Népművelési Tanács Száz falu, száz könyvtár című felhívásának megvitatása és a megyében létesítendő könyvtárakról szóló javaslat szerepel. Előadó Debreceni Imréné, a megyei könyvtár igazgatója. Akinek a pereskedés az élete Csiszár Ferencék fiatal há- j Zások; velük él az asszony előző házasságából származó | nagy fiú is. Lakásproblémáju- [ kát nem tudták másképp meg­oldani — 1967. június I7-én el­tartási, örökösödési szerződést kötöttek egy ceglédi ház tu­lajdonosával, Ács Etel háztar­tásbelivel, a Puskin u. 27-ben. Az ingatlanba beköltöztek, és azóta annak fenntartási-kar­bantartási költségeit, az asz- szony teljes ellátását, gyógy­kezeltetését ők viselik. De ami elviselhetetlen számukra, az nem a dolog pénzügyi része. Pedig az egész épületet nem kis pénzért tatarozták, ennek és egyéb — jelentős — költ­ségeiknek fejében két, ajtó nélkül egytmásfoanyíló szobát (mellékhelyiségek nélkül) és egy elviselhetetlen természe­tű öregasszonyt kell elviselni­ük. Kegyetlenül hangzik. De a legkegyetlenebb Csiszárék el­tartottjának életvitele. Miután azonban a jelenlegi eltartói neun az elsők, nem is másodi­kak (ha Ács Ételen múlna, nem is az utolsók lennének) — ettől a tehertől Csiszárék alig­ha szabadulnak. Az őket meg­előző eltartók az őket is meg­előzőktől vették át Ács Etelt — és minden következőnek meg kell térítenie minden megelőző eltartó költségeinek nagy részét. Csiszáréknak már 60 ezer forintot kellett megté­ríteniük elődjeiknek.... To­vábbadni nem lehet — nincs több vállalkozó szellem. SZTK életkép öt felvonásban Két órája, hogy ott ül a sa­rokban. Szürkésfehór viharka­bátja van és szúrós tekintete. Mindenkit maga elé enged, 6 csak ül és morog: „Még ilyet! Az én betegségem senkit nem érdekel. Még az orvosok sem tudnak semmit róla. Fene nagy kór lehet! Maguk meg elém állnak. Nem engednek be. Én itten udvariaskodom, és mindig lemaradok a rendelés­ről ..Aztán körülülik. Ő be­szél. Elmondja betegsége szimptómáit, panaszkodik, hogy még a diétás ételektől is összefacsarodik a gyomra. Az emberek váltják egymást. Mindenki boldogan megy be az orvoshoz, hiszen neki kutya baja sincs ehhez az ipséhez képest! ő meg estefelé, ahogy az utolsó beteg is elmegy, fel­áll, megszámolja a pénzt, amit az örömittas paciensektől ka­pott és átmegy a szemben le­vő kocsmába. <— Két orvos is megnézte! — És? — Mit és? Sehol semmi. Fo­galmuk nincs róla, uram! — Mégis! — Ezek a maiak a tuberku­lózist összekeverik a szívin­farktussal, uram! Ezeknek INGYENES TANFOLYAMOKAT INDÍTUNK; A 8 hónapos művezetőképző tanfotyamro lelentkezhetnek építőipari, szakipari és sze­relőipari szakmunkások. A 10 hónapos szakmunkásképző tanfolya­mon betanított munkásokat képezünk ki kő­műves, ócs-áilvónyozó, szobafestő és má­zoló, víz- és gázvezefékszerelő, központi­fűtés-szerelő és villanyszerelő szakmára. A 6 hónapos gépkezelőképző tanfolyamra jelentkezhetnek férfi segédmunkások és ku­bikosok. A tanfolyamok január 5-én kezdődnek, de a jelentkezések előjegyzését megkezd­tük A tanfolyam ideje alatt jó kereseti , le­hetőség Munkásszállást és ebédet odúnk. Különélés! és idénypótiékot fizetünk, szer­számhasználati díjat és utozásí hozzájáru­lást adunk. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka "utca 34. nincs mégis.. i Leírják a gyógyszerek nevét, amit diktál nekik. Slussz. — Nem állapítottak meg semmit? — Hogy menjek orvoshoz. Ha őszinték lettek volna. De ■ezt nem mondhatták, hiszen abból élnek, hogy hülyeségek­kel tömik a beteg fejét. Hogy diétázzon, szokjon le a do­hányzásról, meg a nőkről... Én juszt sem szokom le! — Maga jön. Úgy vonul a rendelőbe, mint egy katonatiszt. Öt perc múl­va hajlott háttal jön ki, kezé­ben a recepttel. „Vegacilin, naponta háromszor ' kettőt. Influenza.” Anya kislányával. — Ha most nem sírsz, kapsz csokit, ahogy kimentünk. So­kat Meg sarokházat. Parfét Amit csak kérsz. — Szúrnak, anyu? — Nem, biztosan nem fog a doktor bácsi szúrni...’ — Akkor miért jöttünk? — Hogy megvizsgáljanak a bácsik, meg a nénik. — De ha nem szúrnak, ak­kor nem is vizsgálnak! — Ne mondj butaságokat, Katikám. — Eddig még soha nem mondtad, hogy szúrnak, de mindig jöttek a tűvel. — Ha nem fogsz sírni, ak­kor ... így megy ez húsz percig. Akkor a fiatal édesanya sírni kezd, magához szorítja a kis­lányát, babusgatja és mikor rájuk kerül a sor, Katika bát­ran fölül a székbe, az anyuka pedig szárítja könnyeit. — Sokkal jobb ezt fűvel ke- negetni I — Vagy megdarál mákot és torzó vízzel gőzöli! r— Miket mondanak ma­guk?! Meghalna szegény! Ku­tyatejet finomra vágni, három hétig szárítani, utána megapri- kálni egészen finomra és azt gőzöltetni. Az gyógyszer. 'Én csak azt használom.. . Három fejkendő. Alatta há­rom ráncos öregasszonyarc. A negyedik távolabb ül, a kötőtű szorgosan mozog a kezében, oda sem figyel, mit tanácsol­nak neki, csak időnként köz­beszól: — Ha ti ’ így értetek hozzá, minek gyüttetek? És mikorra végre megértik az öregasszonyok a gúnyos kérdést, megszólal belőlük a modem kor szelleme: — Jobbak azért a pirulák... A laboratórium előtt félnek a legtöbben. Gyászos képpel jönnek ki a vénájukra szorí­tott vattával a már megszúr­tak és még gyászosabbal men­nek be a még meg nem szúr­tak. — Fél? — Már hogyne félnék! — Mitől? Feldühödik: — No, menjen már újságíró elvtárs, ne viccelődjön velem. Maga nem félne attól a fene nagy tűtől. Utálom, ha belém- szúrnak. Az újságíró elsomfordál. Tudja — ő ijedne meg a leg­jobban, ha injekcióval köze­lednének felé. Most szerencsé­je van. Csak interjúalanyokat keresett és szétnézett az egyik megyei SZTK-ban — Cegléden — milyen is ő, ha beteg. Hát ilyen,: Tamás Ervin Csiszárék teljesen, rendbe­hozatták a házat, eltartottjuk tágas szobájához nagyméretű konyhát alakíttattak ki, a kö­zös verandát beüvegeztették, így már nem az utcát fűti az öregasszony, kifestették, má- zoltatták az épületet, födém- szerkezetét megerősítették. Megérte. Mármint a helyszíne­lő igazságügyi szakértő sze­rint: „...föltétlenül szükséges volt... az épület állagát javí­totta” a renoválás. \ Ács Etelnek azonban az ingatlana, lakása lakályosab­bá, gondozottabbá tétele sem jelentett mást, mint mindig élete minden eseménye — al­kalmat a pereskedésre. Itt- lakásuk két éve alatt beperel­te eltartóit, minden miatt, ami eszébe jutott. Hogy adják vissza neki a nászajándékot. Hogy büntessék meg őket tes­ti sértésért, mert ők okozták az arcát elborító sebeket (kró­nikus bőrbetegsége van évti­zedek óta). Hogy bontássá le velük a hatóság mindazt, amit építettek, korszerűsítettek. És a bíróság az utóbbi kér­désben Ács Etelnek adott igazat: az eltartókat szerző­désük kötelezi a tatarozásra, de | nem jogosítja újjáépítésre! Ebből következik az eszeve­szett komédia. A ház folytatá­saképpen egy vályogviskó ro­gyadozik. Ebben kínlódnak Csiszárék'— ez jelképezi szá­mukra valamennyi mellék- helyiséget. Az embermagas­ságot alig meghaladó vityilló ajtó- és ablakfái rég elkor­hadtak, vályogfala kidőlt-be- dőlt, mennyezete félméter- nyiren kilóg, tetőzete össze­omlóban. De szerződésük ta­tarozásra kötelez — újjáépí­tésre nem is jogosít! Aza.z: pofoztassák helyre a viskót, amelyben kiegyenesedni alig lehet, ami a kőműves szerint többe kerül, mint az új, ki­dobott pénz! Helyébe pedig újat építtetnének Csiszárék; aszerint, hogyan egyeznek meg eltartottjukkal, vagy maguknak alakítanának ki benne, mellékhelyiségeket vagy az öregasszonynak egy szoba komfortos lakást. Az alapterület bőven elég. De Ács Etelnek nem lakás kell (a fürdőszobától kifejezetten idegenkedik, mint nekem mondotta) — hanem csakis a pereskedés, Kivétel nélkül minden megkérdezett, szom­széd, ismerős,- testvér, távo­labbi rokon — egyértelműen úgy nyilatkozott, nogv rossz­indulatú és összeférhetetlen. A városi tanács igazgatási osztályán kijelentették, hogy még egy eltartási szerződéshez nem járulnának hozzá. Min­den meggyőző érvet latba vet­ve megkíséreltem jobb belá­tásra bírni. Hajthatatlan volt. Semmibe nem egyezik bele! Mindent romboljanak le! — Mi lesz az újszülöttel? Hogyan fürdeti, hogyan me­legít ételt neki az édesanyja? Hogyan oldja meg összel-té- len az egésznapos ide-oda sza­ladgálást az udvar végében le­vő vityilló (azaz mellékhelyi­ségpótló) és a szoba között? Agyat hasogató, goromba rikácsolásba tört ki az öreg­asszony átkozédott, mocskolódott, csöppet sem zavarta a kőmű­ves, a szomszédok, az újság­író, a gépkocsivezető jelenlé­te sem. Egyetlen mondatát idézem. — Nehézség jöjjön a köly- kére! Vakon szülessen! A fiatalasszony a nyolcadik hónapban van. Másfél éve jól fejlett, szép kislánya szüle­tett — mutatja a fényképét. öthónapos korában meghalt. Hát létezik ilyen nagyfokú gonoszság? Egy újszülöttjét nemrég eltemetett anyá­nak ilyet mondani, szülés előtt — nézősereg előtt? Néhány támpontot kaptam az előéletére. Van rutinja az ellenségeskedésben, pereske­désben. Amíg éltek, a szülők tartották el Ács Etelt. Soha nem dolgozott. Vecsési házu­kat a 200 négyszögöles telek­kel a szülők erre a lányukra hagyták. Két testvére is a szülői házban, élt — amíg az 6 segítségével utcára nem ke­rülték onnér.. r* „Megtisztította” . testvéreitől és elcserélte a vecsési házaí- Erre, a ceglédire. És azóta a ceglédi hatósá­goknak van mivel foglalkoz­ni. De: nincs , más megoldás? Pereli Gabriella Tanácskoztak a népfronttitkárok Mint minden évben, idén is kétnapos tanácskozásra hívták össze a Hazafias Népfront já­rási-városi titkárait és a nép­front Pest megyei városi iro­dája munkatársait. A titkári értekezlet helye ez alkalommal Budapesten a Hotel Ifjúság volt Hétfőn reggel az ünnepi megnyitó után Lakos Sándor könyve alapján előadás hang­zott él a „Tanácsok helye és szerepe a szocialista építés je­lenlegi szakaszában” címmel. Az ezt követő vitát Juhász Ró­bert, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa titkársága ve­zetője vezette. Kedden reggel az időszerű feladatok ismertetésével kezd­ték a napot. Szó volt a nép­frontvezetők közelgő téli tan­folyamáról, amelyet december 27—28—29-én Gödöllőn fognak megtartani. Délután újabb tájékoztató előadások hang­zottak el, különböző bi­zottsági ülések előkészítéséről. Delta X a sugártelefon előtt Nem akartam eddig elmon­dani, de most már nincs mit titkolnom tovább: igen való­ban én vagyok Me Lain kapi­tány, az Orion űrhajó pa­rancsnoka, az űrfenegyerek, a férfi-falanszterdivat megte­remtője, a zűrös, illetőleg az üres nők bálványa, meg min­den. En vagyok az, aki fejből tudom, hogy Delta X mező­ben a gammasugárzás elérte az y értéket, sőt álmomból felkölti is tudom, hogy Ta­marát majd megeszi az űrdili értem, de mondják meg, hát mit tehetek én Tamarával?! Jó, jó: azt én is tudom, ille­tőleg tudnám, de hát nekem ebben a .csodálatos harmadik évezredben nincs más dol­gom, mint hogy Tamara he­lyett a varangyokkal foglal­kozzam — micsoda különbség! — hogy robotoljak a robotok miatt, meg hogy igyák. — Te, Maci — mondta ne­kem a minap a képernyő mö­gött, hogy se önök, se az írók ne hallják — te, Maci, med­dig megy az még így? — Micsoda? Tamarácska — és gyorsan bekapcsoltam a vé­dőpajzsomat, mert nagyon is tudtam, hogy micsoda nem nehet így tovább, s különben is, igen erős lett a sugárzás. — Az Macikám —, így szo­kott bebézni négyszemközt Tamara — hogy mi mindig csak repülünk a csillagok kö­zött, meg mindig állunk az űr­hajóban, legfeljebb csak ülünk a klubban, whiskysei a ke­zünkben és — sütötte le poli­tikus tekintetét —, sehol egy ágy ... Sehol egy hálóing ... És sehol semmi... — Idefigyelj, Tamara — mondtam neki, mert mégis­csak én vagyok a kapitány —, mi nem hetyepetyézni jöt­tünk a filmre, hanem mint az Orion legénysége, az emberi­ség határán tartunk őrszolgá­latot ... És egyáltalán nagyon csodálom, hogy ezt nekem kell elmondanom neked, aki még­iscsak a politikai megbízott vagy... Nemde? Tamara pihegett, a forgató- könyv szerint bekapcsolta Delta X-et a sugártelefon előtt, gyorsan egy félrevezető lyukkártyát csinált a varan­gyok titkos sugallatára, aztán nagyot kortyolt a pohárból. — Mond Maci, nem hülye élet ez? — De az, kétségtelen — szóltam el magam. — Na, ugye ... En ebben a ruhában is nő vagyok. Szeret­nék legalább egyszer egy má­sik ruhában lenni, s egyszer, csak egyetlen egyszer, minden televíziós kamera és sugárte­lefon nélkül ruha nélkül is lenni..> Igenis! — toppantott a lábával, hogy a cápák csuk- lani kezdtek ijedtükben a tenger mélyén ... — Igen ... Kétségkívül űr­dili — mormogtam magam­ban. Hiszen hol él ez a nő? Azt hiszi a kétezerben, ahogyan ő képzeli? Dehogy. A harmadik évezredben, ahogyan azt egyesek elképze­lik. De azért gyöngéden át­fogtam a derekát és úgy sut- tojtam a fülébe: — Gamma nul per, ipszüon a köbgyökön! — Tudom ... Tudtam! — suttogta Tamara boldogan és kacagva mondta vissza a va­rázslatos szavakat: — 0 négyzetgyök hüper fial­ta köbgyök... És az MZ 1000- re megyünk integrálni! — és örömében lyukkártyán csókolt egy arra ténfergő meglepett robotgépei. Szerencsére az nem volt viszontcsókra be­táplálva. Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom