Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

HEG» '^/tériap A Parlamentből jelentjük... (Folytatás az 1. oldalról.) nyugdíjakra, de ez azért még szerény lépés. Ű is szólt áz áruellátásról. Gondosabb kereskedelmi meg­rendelésekre van szükség, mondotta. Az ipar viszont te­gyen erőfeszítéseket a leg­fontosabb vásárlók, a ha­zai lakosság jobb ellátása érdekében. A szabad árak nem különösen széles körűek. Szükség van rájuk, de a ver­senyt erősíteni kell, hogy ösztönözze a szükségletek jobb kielégítését, és lehetetlenné tegye a túlzott áremeléseket, amire sok esetben a monopol­helyzet vezet. Mint említettük, ezen a na­pon került sor a kérdésben leg­illetékesebb, a belkereskedel­mi miniszter hozzászólására is. Szurdi István indokoltnak tartja az elhangzott; panaszom kát, bírálatokat. Mint mondot­ta, a kereskedelmi dolgozók szeretnék talán a legjobban, ha megszűnnének ezek, hiszen nem irigylésre méltó a helyze­tük. Az ellátás említett prob­lémáinak objektív okai is van­nak. Ma már látni lehet, mon­dotta, hogy az ötéves tervidő­szakban a lakosság vásárlóere­je az eredetileg számított 27 százalék helyett mintegy 50 százalékkal nőtt, a kereskedel­mi forgalom változatlan ára­kon számítva pedig a tervezett 20, százalék helyett ténylege­sen 44—46 százalékkal. Ez igen örvendetes, de ellentmondáso­kat hoz létre. A jócskán meg­növekedett vásárlóerőt sikerült és sikerül lekötniük, de nem konfliktusok és zökkenők nél­kül, hiszen az ipar abban a helyzetben van, hogy mindent el tud adni idehaza vagy pe­dig exportra! Nem kell meg­küzdenie a vevőért. Annál is inkább, mert egyes iparágak­ban, pl. a pamutiparban mun­kaerőhiány miatt még a meg­levő termelőkapacitásokat sem tudják kihasználni. Ez termé­szetesen fékezi a kínálat növe­kedését. A kereskedelem növekvő nyereségét jelentős részben in­dokoltnak, hasznosnak ítélte a miniszter, de megjegyezte, hogy egyes vállalatok nem a gazdaságpolitikai célkitűzésék­kel összhangban értek el a ter­vezettnél jobb eredményt, s azt nem lehet jóváhagyni. A kereskedelmi hálózatot is bő­vítették, de nem arányosan* a forgalom növekedésével. Vé­gül kitért a miniszter a keres­kedelem felkészülésére is a jö­vő esztendőre: 8—10 százalék­kal nagyobb forgalomra szá­mítanak, de most valóban szá­molnak ezzel, nagy gondot for­dítanak a tüzelő- és az építő­anyag-ellátás javítására, a húsellátás hasonló lesz az idei­hez, illetőleg sertéshúsból né­mileg talán jobb. Különösen fontosnak mondotta, hogy a keresett fogyasztási cikkekből a kínálat igazodjék a külön­böző keresetű rétegek igényei­hez, és kijelentette: a kereske­delmi vállalatok vezetőit asze­rint bírálják el, hogyan oldják meg a lakosság áruellátását. A parlamenti ülés, a szoro­san vett költségvetési problé­mák tárgyalásán túl, módot adott a legidőszerűbb külpo­litikai kérdések áttekintésére is. Ezekről beszélt, elsősor­ban a szocialista, országok ál­tal kézdeményezett európai biztonsági értekezlet össze­hívásának kilátásairój már az előző napi tanácskozáson Dar­vast István, csütörtökön Pethő Tibor és kitért a külpolitikai helyzetre Biszku Béla is fel­szólalásában. Hangsúlyozta: a szocialista országok nem akar­ják kisajátítani az'értekezletet, senkit sem akarnak arról tá­vol tartani és úgy vélik, hogy ott minden résztvevő kormány álláspontját meg kell hallgat­ni. . Ami a német kérdést il­leti, ha a Brandt-kormány megfelelő lépéseket tesz a szo­cialista országokhoz, köztük a hazánkhoz fűződő kapcsolatai megjavítása érdekében, mi megfelelőképpen méltányolni fogjuk azt. Szólt a Szovjet­unió által kezdeményezett nagy fontosságú nemzetközi tárgyalásokról és hozzátette: a magyar kormány azon lesz, hogy 1970 a tárgya­lások esztendeje legyen. A tanácskozás, a csütörtöki 21 felszólalás elhangzása után, az esti órákban fejeződött be és pénteken délelőtt folytató­dik, amikor is sor kerül a védj egy-törvény javaslat be­nyújtására, végül az interpel­lációkra. Apollo 12 FELOLDOTTÁK A KARANTÉNT Charles Conrad, Allan Bean és Richard Gordon, az Apollo 12 három űrhajósa szerdán délután elhagyta a holduta­zás után földi lakóhelyéül ki­jelölt karantént. Eredetileg csak csütörtökön reggel ért volna véget „egészségügyi rabságuk”, mivel azonban a leggondosabb orvosi és labo­ratóriumi vizsgálatok is ne­gatív eredménnyel végződ­tek, és megállapítást' nyert, | hogy az űrhajósok semmilyen fertőzést sem szenvedtek, az amerikai űrhajózás vezetői en­gedélyezték a zárlat feloldá­sát. A hírügynökségek jelentése szerint a három amerikai űrhajós- 27 nappal azután, hogy az Apollo 12 elindult út­jára a Hold felé, kiléphetett a szabad földi levegőre. Dr. Charles Berry, az aszt­ronauták kezelőorvosa közöl­te, hogy a holdutazás alatt páciensei néhány kilót fogy­tak: Conrad kettő, Gordon három és fél és Bean hat kiló­val volt könnyebb a Földre visszatérés után, mint indulás előtt.''Az űrutazás során az asztronauták által elszenve­dett radioaktív sugárzás mi­nimális volt. Miután a három űrhajós a szerda estét családja körében töltötte, csütörtökön vissza­tért az űrkutatási központ 4. számú épületébe, ahol a pén­teken délelőtt tartandó sajtó- értekezletre készül. Kennedy-fokon bejelentet­ték, hogy az eredeti terveknek megfelelően, március 12-én indítják útjára az Apollo 13 holdrakétát. CSAK RÖVIDEN A DNFF tüzérségi egységei csütörtökre virradóan 28 ellen­séges létesítmény ellen intéz­tek támadást. A támadások célpontja volt a Da Nang-i lé­gitámaszpont is, ahol Barry Goldwater, a szélsőjobboldali nézeteiről hírhedt amerikai szenátor az éjszakát töltötte. A MICHIGEN ÁLLAMBELI Ann Arborban ismét meghalt .egy újszíves. Az ötven éves 'Philip Barnu testébe 15 hol­nappal ezelőtt ültettek át új szívet. A- halál oka: a szerve­zet kivetette az idegen testet. A SZERDAL szinte teljes vértelen államcsíny, amely tíz éven belül negyedszer a had­sereget juttatta hatalomra a 2,5 millió lakosú Dahomey- ben, minden jel szerint sike­res volt. Csütörtökön reggel az ország fővárosában és a vidéken is visszatért az élet a rendes kerékvágásba. t A SZOVJETUNIÓBAN föld- körüli pályára bocsátották a Kozmosz—314-et.. XUAN THUY miniszter, a VDK küldöttségének a veze­tője, tiltakozása jeléül távol maradt a Vietnammal foglal­kozó párizsi négyes értekezlet csütörtökön megtartott 46. üléséről. ELTŰNT a dél-koreai lé­giforgalmi társaság egyik repülőgépe, fedélzetén 51 személlyel. A légiforgalmi társaság képviselői Szöulban azt állították, hogy a repülő­gépet, minden valószínűség szerint, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba irányították. Türelem A csehszlovák pártsajtó el­méleti írásokban és napi kom­mentárokban sürgeti a párt­tagok korábbi tevékenységé­nek igazságos, elvi alapon tör­ténő elbírálását, s állást foglal a türelmetlen szektás megnyil­vánulásokkal szemben. A Tribuna, a CSKP KB cseh irodájának ideológiai és politi­kai hetilapja „Ismérvek .és módszerek” című vezércikké­ben foglalkozik az* elvi állás­pont gyakorlati érvényesítésé­vel. A jobboldali irányzatok és nézetek képviselőivel vívott harcot eszmeileg és szervezeti­leg egyaránt végig kell vinni. Ezekből a személyekből azon­ban — folytatja a cikkíró — rendszerint kevés akad. Sok­kal több a félrevezetett ember, akikhez türelemmel kell köze­lednünk. A szerző mindmáig és min­denütt7 érvényesnek minősíti Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának a szeptemberi plénum záróülésén elhangzott . szavait: „Nem vagyunk mészárosok és a párt nem vágóhíd. Élő, érzékeny emberekkel van dol­gunk, s a munkánkban az ér­telemnek és érzéseknek kell dominálniuk.’» Nyíltan ki kell jelenteni, hogy az embereket nem lehet csupán egy rövid időszak alatt tanúsított magatartásuk alap­ján megítélni. Az, ha valaki megingott, helytelenül fejezte ki magát, vagy valamilyen megjegyzést ejtett el, még nem ok megbélyegzésre. Egész éle­tét, munkásságát kell figye­lembe venni. A párt arra törekszik — írja befejezésül Svarovska —, hogy minden becsületes embert megnyerjen a tisztességes munkának. Hasonlóképpen a becsületes elvi bírálat és türelmes meg­győzés kérdéseit taglalja a Kudé Právo kommentárjában Jiri Svoboda, a lap kommen­tátora. „Lehetséges és szükséges — írja —, hogy egyes dolgokról megtűrjünk eltérő nézeteket. Nem szabad elítélni valakit csak .azért, mert ugyanazt a dolgot másképpen ítéli m^g. Lehet és sok mindent meg is kell bocsátani. Hinni kell az emberek tisztességében, abban, hogy helyre kívánják hozni elkövetett hibáikat. A bosszú nem tartozik a kommunista erkölcshöz.’* „Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hibáinak helyre­hozására — mutat rá befejezé­sül Jiri SvobocLa —, nem cse­lekedhetünk elhamarkodottan valamiféle „elégtételszerzés­től’* vezérelve, vagy „hajtha­tatlan elviségből”. A szektás- ságnak nincs helye pártunk munkájában. Ha ezt szem előtt tartjuk, úgy annál meggyő­zőbb lesz a jobboldal ellen ví­vott harcunk.” % 1969. DECEMBER 12., PÉNTEK A magyar nagykövetség épülete. HA KÉ NŐI PÉK .Selyem” utca. Kard-tó. Zsingor Ádám felvételei. Gotyár Gyula szibériai útijegyzete KEMEROVO * 4. Valenfyin Már az első napokban meg­győződhettem róla, hogy a ke- merovóiak nagyon szeretik hazájukat, Szibériát. Büszkén mesélnek róla. Az alábbi kis epizódot is ők mesélték el. Pontosabban: Valentyin, kí­sérőm és jóbarátom. ★ Kemerovo faluban a múlt szazad második felében egy­általán ném volt iskola. Az írástudatlanság egyet jelen­tett a hajlíthatósággal, már­pedig itt nagyon fontos volt az engedelmesség. Az írástudat­lanság ellen Krizsanovszkij indított harcot a századfor­dulón. Forradalmár volt és mozdonyvezető. Olyan ember, aki száműzetésben élt, de gyakorolhatta tanult szakmá­ját. Krizsanovszkij nemcsak a szakmáját gyakorolta, hanem a nyugati országrészben ma­gába szívott eszméket igyeke­zett átplántálni a közönyben és közömbösségben élő szi­bériaiakba. A kuznyecki fű­tőház segédvezetője volt... A cári művelődésügyi mi­nisztérium Kuzbasszban egyetlen közkönyvtárat sem nyitott. A főosztályvezető úr erről így nyilatkozott, amikor elébe terjesztettek jóváha­gyásra egy városi könyvtár alapításáról szóló kérelmet: — Szenet bányászni betű nélkül is lehet. Különben is, ha ráérnek könyvet olvasni, majd jelentem a cárnak, szi­gorítsa meg a munkafeltétele­ket, növelje a munkaidőt. Szi­bériában ne olvassanak az em­berek ... Krizsanovszkij másként vé­lekedett. Társaságot alapított és ezt a „nép józanságáról való gon­doskodás” társaságnak nevez­ték el. Ez a társaság alapítot­ta meg a 3154 lakosú Kuz- nyeckben az egyetlen könyv­tárat. Kezdetben csupán négy állandó olvasója volt. Aka­dályozta az olvasást az írástu­datlanság. S amikor erre Kri­zsanovszkij rádöbbent, a tár­saság megkezdte az írás-olva­sás házi oktatását a szibériai falvakban. ök alapították rinszkben is a könyvtárat. Később megala­kult a legnagyobb, a tajgai Puskin Könyvtár, ahol már 1500 kötet könyv között száz állandó olvasó válogatott. ★ — Nálatok van babona? — kérdezte egyszer váratlanul Valentyin. — Babona? Van, azaz csak volt, ma már inkább csak szo­kások, amelyek apáról fiúra szállnak. — Ugye nálatok a babona elsősorban a gyógyítással, a kuruzslással kapcsolatos? — Honnan tudod? — kér­deztem vissza Valentyintől. — Olvastam, mesélték. De nálunk Szibériában, egészen más volt a helyzet még né­hány évtizeddel ezelőtt is. A munka szülte a babonát, a fé­lelem és a tudatlanság. Nem ismerték a természet törvé­nyéit, dolgozni viszont kellett, így a mindennapos munka összeforrott a babonás szoká­sokkal. És elmesélte a gurevszki ércbánya babonás szokásait. Ebben a bányában és a hen- zá tartozó üzemben igen sok nő és gyermek dolgozott. Még kilencesztendős gyerekeket is az .ércfeldolgozóba hajtottak. A családfőt csak akkor vették fel munkára, ha az asszony és a nagyobb gyerekek is vele jöttek. Az öntödében és a ko- vácsműhelyeikben a nagyobb, 12—15 éves gyerekek kaptak munkát és naponta 7—10 órát dolgoztak. A fejtőmunkások között öröklött szokás volt az áldozat bemutatása a hegy szellemé­nek. Azt hitték, hogy az em­beréletet követelő, hatalmas hegycsuszamlásokat, a hegy szelleme okozza. Valaki meg­haragítja. Valamiért, valakire neheztel a szellem. Áldozatot követel. • Ki kell hát engesztelni a hegy szellemét. A munkás csak vodkát és dohányt tudott áldozni, esetleg vért. A vodkát és a dohányt fehér kendőbe csomagolták, és kitették a hegy lábához, az ősidők óta megjelölt helyre. Reggelre nem volt ott az ál­dozat: Valaki elvitte. Legtöbb­ször a munkavezető, aki igen jó sorban élt a telepen a mun­kások, a muzsikok verítékén. S ha mégis megmozdult a hegy és beomlott a bánya és ott pusztult három-négy mu­zsik vagy asszony, gyerek, ak­kor újabb áldozatra készültek. Kegyetlen áldozatot mutattak be. Akire a telep munkásai haragudtak, aki megsértette őket viselkedésével, legtöbb­ször a maguk közül való em­bert, kihurcolták a jeles hely­re és leszúrták. Kegyetlen babona volt... ★ Lenin írta Szibériáról szám­űzetésében : „Patriarchalizmus, félvadság éj maga az igazi sza­badság !” Ilyen előzmények után jött el Szibériába is a szovjet ha­talom : nem cári rabságból sza­badítva fel a bányászokat. II. Miklós cár ugyanis 1912-ben Kuzbasszt egy francia—orosz monopóliumnak adta el. A részvénytársaságot KOPIKUZ néven jegyezték be, és a cár­ral való megegyezés szerint 60 esztendőn át — vagyis 1972-ig — élősködhetett volna itt. Kuz- nyeck és Ala-Táj aranybányái, Szalézia hatalmas aranymezői pedig a „Lena Goldfiles” an­gol konzorcium ellenőrzése alá kerültek. Uralmuk nem sokáig tartott. A nép birtoka lett ez a vidék is... Kemerovo: kultúrpalota a Kirov kerületben. (Folytatjuk) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom