Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

1 1969. NOVEMBER 11., KEDD Helsinki előtt - Bonni erőpróba Egyiptomi (Folytatás az 1. oldalról.) laszában sok érvet hoz fel az atomsorompó-szerződés aláírá­sának szükségessége mellett, a többi között választ ad a Kie­singer—Strauss párt „szovjet mumus” rágalmaira is, hang­súlyozva: „a CDUICSU is jól tudja, hogy dajkamesékről van szó”. Mindenesetre helyes és örvendetes, hogy az új bonni kormány el­utasítja a Szovjetunió esetleges támadó szándé­kairól szóló reakciós ko­holmányokat, sőt élesen leszögezi azt is, hogy az ENSZ alapokmányá­nak a CDU által idézett cikke­lyeit kifejezetten — a náciz­mus feltámadása ellen szöve- gezték. Mindemellett érdekes és éles vita várható a nyugatnémet parlament szerdai ülésén. Bi­zonyosra vehető, hogy a kle- rikál-konzérvatív ellenzék nem adja fel pozícióit, és továbbra is mindent elkövet majd, hogy az NSZK-t megpróbálja távol tartani az atomsorompó-egyez- mény aláírásától. Figyelmet érdemlő hír érke­zett hétfőn a Közel-Keletről. A kairói lapok vezető helyen je- 1 lentették az egyiptomi. hadi­tengerészetnek a Sínai-f élszi­get Izrael által megszállt ré­szén végrehajtott sikeres tá­madását. Az EAK sajtója úgy tudja: a támadás olyan eredmé­nyes volt, hogy Dajant Iz­raelben a minisztertanács elé idézték, magyarázatot követelve tőle. „Az EAK folytatja a felőrlő háborút szárazföldön, tengeren és levegőben mindaddig, amíg fel nem szabadítja megszállt területeit” — írja az Al Gum- hurija című kairói napilap ve­zércikke. »■( Egy japán síelőexpedíció nepáli csomaghordóik se­gítségével megmászta a Mount Everestet. Első ízben történt, hogy a világ legmagasabb hegyéről síelve jöttek le. A képet az expedíció egyik tagja készítette. Síve! a Mount Everestről Losonczi Pál Indiáiba. utazott (Folytatás az 1. oldalról.) lesznek, s újabb gyakorlati példával támasztják alá a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országok békés egy­más mellett élésének fontos politikai követelményét — fe­jezte be nyilatkozatát Loson­cai Pál. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki in­diai hivatalos meghívásra Üj-Delhibe utazik, hétfő délben rövid időre megsza­kította útját Moszkvában. A szovjet főváros vnukovói re­pülőterén az Elnöki Tanács el­nökét Mihail Jasznov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, Mihail Leszecslco miniszterel- nök-helyetteif Leonyid llji- csop külügyminiszter-helyet­tes, Szipka József hazánk moszkvai nagykövete köszön­tötte. Jelen voltak a magyar nagykövetség és a kolónia tag­jai. A repülőtér szalonjában Mi­hail Jasznov a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének nevében vülásreggelit adott Losonczi Pál és a kíséretében levő sze­mélyek tiszteletére. Az IL 18-as elnöki különrepülögép egyórás moszkvai tartózkodás után folytatta útját Új-Delhi felé. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn átutazóban Taskentbe ér­kezett. Az üzbég főváros repülőte­rén az Elnöki Tanács elnökét és a kíséretében levő szemé­lyeket az Üzbég Szovjet Szo­cialista Köztársaság párt- és iállarox'V-ezetőL fogadták^-. Az IL— 18-as elnöki külön- repülőgép program szerint kedden reggel folytatja útját az indiai főváros felé. CSAK RÖVIDEN LEONYID BREZSNYEV hétfőn Moszkvában fogadta Dzsafar Numeirit, a Szudáni Forradalmi Tanács elnökét, Szudán miniszterelnökét és fegyveres erőinek főparancs­nokát. A DÉL-AUSZTRIAI Melk környékén „Medvemancs” fe­dőnévvel megkezdődött az osztrák hadsereg háború utáni legnagyobb hadgyakorlata, melynek költségei elérik a na­pi egymillió schillinget. A had­gyakorlatot megtekinti a ro­mán fegyveres erők miniszte­re is. KÉT ÉV ÉS NYOLC HÓ­NAPI munka után elkészült Kína leghosszabb közúti alag- útja, amely 800 méter hosszú és Honan tartományt köti össze Sanhszi tartománnyal. SÜLYOS, betegség-; után el­hunyt • Vasziily1B iszjárfn. szov­jet vezérezredes, a Kárpát melléki katonai1 körzet pa­rancsnoka. Főpróba: kőzstgyűjtésből Végső szakaszukba érkeztek az Apollo 12. holdutazásának előkészületei. Az űrhajó, fe­délzetéit Charles Conraddal, Richard Gor­donnal és Alan Beannel, ha semmi nem jön közbe, pénteken indul el a Hold felé. Az űrhajó­sok „jó állapotban és kitűnő hangulatban vannak — nagyon vágynak már a repülésre”. Ké­pünkön: Charles Conrad (baloldalt) és útitársa, Alan L. Bean, űröltözékben gyakorolja a kő- jetgyűjtést. • Németországi jegyzetek Igen! e nagy célért élek-halok csak, s elmém e végső bölcsességre jut: szabadság, élet nem jár csak azoknak, kiknek naponta kell kivívniuk, így él le itt majd, a veszély ölén, sok dolgos évet gyermek, férfi, vén. Ha látnám a síkon át e nyüzsgést, szabad nép szabad honát, , a pillanathoz esdvc szólnék, Oly szép vagy, ó ne szállj tovább! (Goethe: Faustjából) 1. Berlin, az építkezések városa. Memento. Azt hiszen nemcsak nekem, a magyar antifasisztának, de Európa bármelyik nemzete velem egyidős fiának életé­ben ennek a városnak a ne­ve több mint egy évtizeden át determináló jelentőségű volt. Innen áradt szét 1933— 1945 között a hitleri fasiz­mus agresszivitása, Berlin volt a centruma, kiinduló­pontja mindennek, ami Eu­rópa népeinek a gyászt és a pusztulást, a gyűlöletet és a harcot, vagy a reszkető meg- hunyászkodást jelentette. Tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki erre gondolt, amikor először Berlinbe ér­kezett. Mert hiába is kísé­relné meg csak másra figyel­ni az ember, arra mondjuk, hogy testvéri, szocialista or­szág, az NDK fővárosában van, a negyedszázados múlt nagyon közelinek tűnik. S erre, a mai 30 éves fiata­lok számára is történelmi távlatban lévő múltra, nem­csak saját szubjektív érzé­seim — hadd mondjam ki: elfogultságom — figyelmez­tettek, amikor a schönfeldi repülőtérről elindulva, au­tónk bekanyarodott Berlin délkeleti külvárosába. lágháború után, napjainkban is, maga az élő memento. Igen, memento, állandó, nap mint nap jelentkező em­lékeztető. De nemcsak az ideérkező idegen számára: sokszoros memento az itt élő embereknek, a berlini polgá­roknak. Gondolkodjon el egy kicsit az olvasó: mennyi fájdalmat, szomorúságot jelent nekünk magunknak is, ha a háború­ban elvesztett, elpusztult sze­retteink jutnak eszünkbe. S ha nem is felejtettük el őket, az élet lassan begyógyította sebeinket. Talán lassabban, mint amennyi idő a mi Bu­dapestünk és más városaink romjainak eltüntetéséhez, az újbóli felépítéshez kellett. Egy-egy foghíjas telket kivé­ve, hol vannak már a mi romjaink? A berlini német embernek azonban az elmúlt háború következményei élő valósá­got jelentenek. Amikor mun­kába megy, vagy onnan haza­tér, amikor ünnepi sétára in­dul a város szívébe, hatalmas üres térségek mellett kell el­haladnia. Földrezuhant ház­tömbóriások helyén poros grundok, akkorák mondjuk, mint a kelenföldi új vá­rosnegyed, körülöttük égbe- rneredő, füstös tűzfalak, nem egyszer tövükben meghúzód­va egy emeletesre újjáépí­tett házacska. Azután megint, öt-tíz percet is gyalogolhat: semmi, csak szürke por, ami a tükörfényes cipőt is vas­tag réteggel vonja be. így csak így, viszont na­gyon egyoldalú lenne a kép és félrevezető, a berliniek szá­mára pedig egyenesen sértőek lennének az idegen észrevé­telei. Mert egy alkalommal, közel egy óra hosszat gyalo­goltam az S-Bahn, a magas­vasút vonala mellett, az Ale- xander-Platzról elindulva egé­szen az Ulbricht-Stadionig és nem láttam üres területeket. A régi város zárt lakótömbjei, újjáépített házaival, nagyon tisztán tartott utcáival, renge­teg virággal a lakások abla­kaiban, az erkélyeken — ez is Berlin. Azt már a statisztiká­ból tudtam meg: 1945-ben a lakások és a középületek 35 százaléka teljesen elpusztult, s feltehetően még nagyobb há­nyada lakhatatlanná vált. Az­óta, a rendbehozhatót, a kija- víthatót, mindenütt újjáépítet­ték és még százezer új lakást építettek. Igen, Berlinben ren­geteg sokat építettek az el­múlt húsz év alatt. Elkápráztat Berlin centru­mában mindaz, ami a hatva­nas évek óta épült és húsz- emeletes toronydaruk segítsé­gével ma a magasba szökik. Legelőször a Hotel Unter den Lindent említem, ebben a gyö­nyörű szállóban laktam. Már­vány- és üvegpalota, a leg­modernebb kényelemmel el­látva. Ilyen a szállónak nevet adó széles sugárút is; ízléses luxusüzletei, követségi épüle­tei, német közintézmények székházai, már a jövő építő­művészetének mutatnak pél­dát. No és a Marx—Engels- Platzon egyelőre még magá­nyosan felnyúló, karcsú, 260 méter magas tévé-torony — mindez egy új, modem világ­város kialakulásának körvo­nalait vetíti elő. És hadd tegyem hozzá: mindez olyan kiváló minőség­ben, hogy csak az új magyar épületeket ismerő utas bizony elragadtatással szólhat a lég­kondicionált, jól szellőzött ét­termekről, a nesztelenül suha­nó fotoceílás automata liftek­ről és még sok minden más­ról. Arról is többek között, hogy az olyan értékes törté­nelmi épületeket, mint a Deutsche Staatsoper (az állami opera), a Drámai Színház, a Történeti Múzeum, eredeti formájában és nagyságában emelték föl újra. Építkezés és építkezés ... Az egymillió nyolcvanezer lakost számláló Kelet-Berlin centru­mában mást nem lát az em­ber, Míg az NDK fővárosa, az egész ország ipari termelésé- sek 6,6 százalékát adja, az épí­tőipar 14,3 százaléka összpon­tosul ide, Berlinbe. Még néhány év és eltűnnek a szürke porréteggel borított üres térségek... Hetesi Ferenc Pál (Folytatjuk) A sors tragikus iróniája, vagy igazságtevése? De Ber­lin 25 évvel a második yi­A képen: Berlin ünnepi fényárban. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom