Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-10 / 260. szám

1969. NOVEMBER 10., HÉTFŐ “\Mirlap Megkezdődtek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jubiláns ünnepségei Vasárnap a Magyar Tudo­mányos Akadémia díszter­mében tartott ünnepi tanács­üléssel megkezdődtek a Bu­dapesti Orvostudományi Egye­tem 200 éves fennállásának ünnepségei. Az ünnepi ülé­sen részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Övári Mik­lós, a Központi Bizottság osz­tályvezetője és Rusznyák István, az Akadémia elnöke is. Nagy Számban voltak je­len a magyar orvostársada­lom vezető személyiségei és felsőoktatási intézmények pro­fesszorai. A külföldi vendé­gek között 17 ország mint­egy negyven egyetemének küldöttségei foglaltak helyet. Dr. Zoltán Imre rektor meg­nyitója után Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, az Elnöki Tanács ne­vében üdvözölte a jubiláló egyetemet. S átadta az Elnöki Tanács törvényerejű rende­letét tartalmazó okiratot, amelynek értelmében az egyetem elnevezése no­vember 1 -töl Semmel­weis Orvostudományi Egyetemre változott. Kisházi Ödön kitüntetése­ket is átnyújtott az egyetem vezetőinek és dolgozóinak. A Munka Érdemrend arany fo­kozatát kapta dr. Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas akadémi­kus, tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Radnót Magda ál­lami díjas akadémiai levelező tag, oktatási rektorhelyettes, dr. Vedres István kandidátus, tanszékvezető egyetemi ta­nár és dr. Zoltán Imre rektor, az orvostudományok doktora. Öten az érdemrend ezüst, hár­man bronz fokozatát kapták. Dr. Szabó Zoltán egész­ségügyi miniszter köszön­tötte ezután a jubiláló egyetem oktatóit, hallga­tóit. Arra kérte az Intézet veze­tőit és dolgozóit, hogy to­vábbra is töretlen hivatás- szeretettel álljanak helyt; ok­tató munkájukkal a világ­szerte elismert színvonalú or­vosképzésben. Dr. Zoltán Imre ünnepi be­szédében áttekintést adott a kétszáz esztendő történetéről, benne az iskolát teremtő nagy magyar orvosok működéséről és a felszabadulás utáni ne­gyedszázados fejlődésről. A magyar tudományegyete­mek nevében dr. Nagy Ká­roly, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem rektora kö­szöntötte az egyetemet, majd B. V. Parin akadémikus, a moszkvai egyetem tanára és Jules Francois gén ti profesz- szor, a belga orvosi akadé­mia elnöke fejezte ki a kül­földi egyetemek nagyrabe­csülését és jókívánságait. Végül a hazai orvostudo­mányi egyetemek rektorai: dr. Kesztyűs Lóránd (Debrecen), dr. Boros Béla (Pécs), dr. Tóth Károly (Szeged), valamint dr. Kádár Tibor, az Órvosto- vábbképző Intézet igazgató­ja mondtak üdvözlő szavakat. A fél évszázados Dán Kommunista Párt köszöntése A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Dán Kommunista Pártot abból az alkalomból, hogy november 8-án ünnepük a párt megala­kulásának 50. évfordulóját. Kambodzsa nemzeti ünnepén Losonczi*Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, a Kambodzsai Királyság nemzeti ünnepe, függetlenségének 16. évfor­dulója alkalmából táviratban üdvözölte Norodom Szihanuk herceget, a Kambodzsai Ki­rályság államfőjét. DOMSOD Levél Dnyepropelrovszkból (Tudósítónktól) Levél érkezett a Szovjet­unióból Dnepropetrovsk vá­rosából Dömsödre. Sadovsz- kij, a Vörös Hadsereg tartalé­kos századosa írt a napokban Dömsödre. Sadovszkij részt vett 1944-ben Dömsöd felsza­badításában és 1944. novem­berében mint helyi parancs­nok éppen Dömsödön ünne­pelték harc közben a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 27. évfordulóját. Ebből az alkalomból kereste fel sorai­val a helyi vezetőket és mesz- szemenően érdeklődik a köz­ség fejlődéséről, és lakóinak élete iránt. „Teljes szívemből üdvözlöm Dömsöd lakóit a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából, Benin születésének közelgő 100. év­fordulóján. Dömsöd lakóihoz! Sok sikert kívánok önöknek Lenin 100. születésnapja al­kalmából, akinek tanításaihoz mi mindhalálig hűek leszünk.’’ — zárja sorait Sadovszkij ka­pitány. A dömsödiek válaszlevele már útban Dnyepropetrovszk- ba. Dr. Bíró Gábor JOVORE Diákolimpiák hazánkban A nemzetközi diákolimpiát — a kialakult gyakorlat sze-. rint — három tárgyból, ma­tematikából, fizikából és ké­miából évente rendezik. Mint a Művelődésügyi Miniszté­riumban közölték, a jövő év nyarán két versenyt Magyar- országon bonyolítanak le. Az egyik a matematika-olimpia lesz, amelyben már szép si­kereket értek el eddig is a magyar középiskolások. A másik az ifjú kémikusok leg­jobbjainak nemzetközi verse­nye. A matematikából az elő­ző évek tapasztalatai alapján legalább 15 ország részvételé­re lehet számítani. A magyar diákok felkészíté­se a vetélkedőre iskolai és központi szakkörökben már megkezdődött. Az olimpiák részvevőit az évenként is­métlődő hazai középiskolai tanulmányi versenyek eredmé­nyei alapján jelölik majd ki. Javítani a verseny minőségét! A VÁCI FORTE GYÁR PÁRTSZERVEZETÉNEK EGYIK PROGRAMJA A váci FORTE Fotokémiai Ipar a jubileumi munkaver­seny keretében vállalta, hogy 1970- ben az 1969. évi fotópapír termelését 1 000 000 négyzet- méterrel növeli, a IV. számú öntőberendezésen a filmter­melést úgy készítik elő, hogy 1971- ben a folyamatos terme­lés elindulhasson, továbbá 1970-ben a FORTE Fotokémiai Ipar rátér a jelenleginél jobb fehér szín visszaadású színes papír termelésére és a bel­földi ellátást ebből biztosítja, végezetül: 1970-ben a belföldi színes negatív amatőrfilm- igény 50 százalékát hazai gyár­tásból biztosítják. Lényeges pontja vállalásuk­nak, hogy a termelés növeke­dését nem a létszám növelésé­vel, hanem főleg (kétharmad arányban) a termelékenység növelésével kívánják biztosí­tani. Reális-e a vállalás? Mielőtt erre a fontos kér­désre választ kísérelnénk meg adni, nagyon röviden tekint­sük át a gyár felszabadulás óta megtett útját! A FORTE elődje a KODAK-gyár évente 240 ezer négyzetméter fotó­papírt gyártott. Ma, a jubileu­mi évben, tehát egy év alatt 1 millióval növelik fotópapír termelésüket. A KODAK ide­jében nem volt filmgyártás, jelenleg több mint 800 ezer négyzetméter filmet készíte­nek. Az 1400 dolgozót foglal­koztató üzemben idén fejezik be azt a mintegy 300 millió forintos beruházást, üzembő­vítést, amely a korszerűség útjjjra vitte a gyárat s lehe­tővé tette jelentős üzemmé válását. A perspektíva a IV. ötéves tervben tovább növelni foto- papírtermelésüket, de a piac igényeitől függően több filmet is bocsátanak a vásárlók ren­delkezésére. íme, dióhéjban egy Pest megyei üzem 25 éve! És most térjünk vissza eredeti kérdé­sünkhöz, reális-e az a vállalás, amit a jubileum tiszteletére tettek? A válasz — éppen az elmondottak miatt — egyér­telmű. Az a gyár, ahol ilyen jó ütemű fejlesztést tudtak megvalósítani, képes teljesíte­ni a jubileumi felajánlását. Nem lesz könnyű teljesíteni Csalódna, aki azt hinné ezek után, hogy a FORTE dolgozói­nak vállalását könnyű teljesí­teni. Az erők koncentrálására, okos ötletekre, javaslatokra, szorgalmas munkára lesz szük­ség, hogy minden pontot „ki­pipálhassanak”. Hogyan lehet ez a vállalási folyamatot be­folyásolni, hogyan lehet menet közben javítani, alakítani raj­ta, erről Szabó Gábor, a párt- szervezet titkára beszélt. — A gyár kommunistái ösz- szefogtak a verseny nívójának emelése érdekében — mondta Szabó Gábor. — Pártszerveze­tünk vezetősége október 28-án megtárgyalta 3 munkaverseny helyzetét, szerepét és számos javaslatot tett, határozatot ho­zott. Nem látszik versenynek, mégis az! A gyár kommunistái kellő mélységig megnézték a jubi­leumi vállalás teljesítésének lehetőségeit. Többek között el­határozták, javítanak a poli­tikai munkán is. Az új technika megismerése céljából előadássorozatot tar­tanak, megszervezték a műsza­ki középkáderek továbbképzé­sét. KISZ-fotopályázatot indí­tanak el, amely a fiatalok ér­deklődésének felkeltését cé­lozza. A gyár 25 éves története a téma! A jubileumi versenypontokat termelési tanácskozásokon vi­tatták meg a dolgozókkal, és azt kérték az üzemvezetőktől, bontsák le a versenyfeladato­kat az egyes gyártási folyama­tokra, gépegységekre, üzemré­szekre. Jellemző a dolgozók ér­deklődésére, hogy amíg 1968- ban 15 szocialista brigád ver­senyzett, addig 1969-ben már 60 szocialista és munkabrigád indult harcba a teljesítmények fokozása, a minőség javítása, a termelékenység növelése érde­kében. A 60 brigád 600 embert érint, és a pártvezetőség sze­rint sokkal nagyobb a verseny A krumpli, a makaróni és egyebek Lesz elég villanybojler A Hajdúsági Iparművek 50—80—120 és 200 literes villany- bojlereket készít, amelyeknek fele exportra kerül. Az idén 55 ezer, jövőre 85 ezer darab lesz a gyár össztermelése. Ez olyan mennyiség, mely jövőre a teljes hazai igényt kielégíti. A tercet szerint jövőre 38—40 ezer kerül a hazai fogyasztókhoz. — Krumplievők ... — Kik azok? — Kik? Hát a szlovákok — mondja csodálkozva, hogy eb­ből az egy jelzőből nem értem meg, hogy északi szomszéda­inkról van szó. E jelző, hogy „krumplievők”, nem gúnyos fintort jelentett számára, nem valamiféle lebecsülést, egy­szerű ténymegállapítást. Leg­alábbis így gondolta. Vagy, hogy inkább így hitte. Mon­dom: de hiszen krumplievők a németek is, s ha nálunk nincs krumpü, valósággal megdér-. med a közélelmezésünk. Mi magunk is krumplievők va­gyunk. — Az más — mondja, de nem mondja, hogy miért más. Természetesen a románok pu­liszkaevők, az olaszok maka­rónievők. Vélem hallani, hogy hasonló kategorizálással ép­pen valamelyik cseh, vagy ro­mán, esetleg olasz állampol­gár nokedlievőnek tisztel bennünket. — Micsoda koszt, hogy le­het ilyet megenni?! — hallot­tam nem egyszer külföldi út­jaimon magyar honfitársam szájából és meghökkentő bar­barizmusnak tekintett egy ételféleséget a tányérján, amelyet nem ismert, nem szo­kott meg, amely egy más nép megszokott eledele. Emlék­szem, valahol Ravenna kör­nyékén, évekkel ezelőtt egy olasz kommunistával beszél­gettem, többek között a nem­zeti eledelekről is sző esett, már nem tudom, hogy milyen indítékból. Kérdezte, mi az a tipikus magyar parasztéteí, amelyet, mint ők a makarónit, mindennap bármely órájában, megennének nálunk. Mondom, a szalonna, sőt nem is a füs­tölt, hanem az úgynevezett sózott szalonna. Milyen az? Megmagyaráztam. Láttam az undort az arcán, a korrekt magatartás mögé rejtve ugyan, de felettébb nehezen. Mi esküszünk a toros ká­posztára, vagy a székelygu­lyásra, vagy a paprikás csir­kére sok galuskával, vagy a... Nem sorolom tovább. Másra esküsznek az olaszok, másra a románok, vagy az oroszok, grúzok, vagy a mon­golok, másra a csehek és más­ra, esküszöm én és másra te. Nem. eszem ágában sincs nemzetközi gasztronómiai al­manachot „főzni”, még kevés­bé íz- és ízlésskálát összeállí­tani. A nacionalizmusnak egy látszólag ártatlan, valójában sem tűzveszélyes, de ostoba és felületében is sokat árulkodó formájáról van itt sző. Ha be­legondolunk, szinte döbbene­tes az a módszer, precíz, az élet szinte mindén rezdülésére kiterjedő, így a konyhát sem figyelmen kívül hagyó fertő­zés, amit különösen a Horthy- korszak végzett nálunk, s amit a nacionalizmus más névhez fűződő korszaka vég­zett más népek között. Vég­zett? Még most is „sózza” az ételt alattomban. Mert gondoljunk bele. Dan­iét, vagy Gramscit, Fellinit, vagy Lampedusát a konyha szintjére süllyeszteni nem a primitív nacionalizmus egyik nevetséges, de azért koránt­sem veszélyes formája-e? Ju­lius Fucik, vagy Jaroszlav IJa- sek, egyaránt szerethette a krumplit, mint ahogy Sado- veanu is jóízűen fogyaszthatta — ha szerette — a puliszkát, míg mondjuk Veres Péter a szalonnára esküszik és meg nem eszi a puliszkát. Ha sze­reti és megeszi, ez ízlés és nem az irodalom, még kevés­bé az irodalompolitika és a legkevésbé sem a politika, sőt annál is kevésbé a „fajiság” dolga. A nyílt nacionalizmusnak nem, vagy alig van már tere nálunk. Ha van is, az sem tér, vagy lehetőség, inkább a hátsó ajtókon besompolygó, marxista köntösbe öltöztetett népi, nemzeti gondolat — a magasabb kultúrszellami szin­ten. Eme „exkluzivitás” mel­lett azonban gyakran talál­kozhatunk az ilyesféle kony­ha-nacionalizmussal is, amely szúnyogcsípésnek tűnhet talán csak. De persze ne feledjük, a világért se feledjük, hogy a szúnyog csípése súlyos beteg­séget is terjeszthet. Való igaz, nevetséges lenne nagy ügyet csinálni, e kis szúnyogokra is ágyúval lövöldözni, amikor az még a verébre is komikusnak tűnhetne. Nem is erről van sző. Csupán annyit kívántam most megjegyezni, hogy a krumplit mi is nagyon szeret­jük, hogy a makaróni megug­rott ára miatt nagyon sok há­ziasszony morgolódik, hogy sok ismerősöm van, aki még a gondolatától is megnyalja a száját, ha speciálisan elkészí­tett puliszkáról van szó. Csupán ugyanis ennyiről van szó. Csak ennyiről? Aligha! Gyurkó Géza politikai tartalma, mint ré­gebben. Figvelemmel kisérni az emberek fejlődését A verseny egy év óta már. gazdát cserélt a Forte-gyárban^ tudniillik az egyes üzemekben a gazdasági vezetők, üzemve­zetők feladata a verseny bein­dítása, segítése, értékelése, konstrukciójának kidolgozása. Kiss László, a pártszervezet szervező titkára, mindjárt ne­veket is sorol: Balogh Gyula, a filmöntő részleg vezetője, Bermann Gábor, az emulziós­üzem vezetője, kitűnően fog­lalkozik a brigádokkal, szerve­zi, segíti a versenyt és a ver­senyben részt vevőket. A gyár vezetősége megjutalmazza azt az üzemvezetőt, aki ennek a feladatának jól tesz eleget. Az ilyen irányú munkának is kö­szönhető, hogy a gyárnak már két „zöldkoszorús” szocialista brigádja van, mégpedig a Bla- ha Attila vezette „Ady Endre” filmgyártó és a Kiss Vilmos yezette „Május 1” brigád, akik a papírgyártásban dolgoznak. A verseny gazdasági részét — a minőségjavítást, a terme­lékenységnövelést — a gazda­sági szakemberek végzik, de az emberekkel való foglalkozást a pártszervezet irányítja a szakszervezeten és a KISZ-en keresztül, valamint saját aktí- vahálózatával. A pártszervezet létrehozott egy úgynevezett versenybizottságot, amelyet a pártszervezet termelési felelő­se vezet. E bizottság feladata: kidolgozni a jubileumi verseny „menetrendjét”, az aktívákon keresztül figyelemmel kísérni a brigádok tevékenységét. Érdekeltség a versenyben A verseny anyagi részét na­gyon fontosnak tartják: a gyár 1969-ben mintegy 200 ezer fo­rintot költ erre a célra, jutal­mazza, ösztönzi a brigádokat, a vezetőket és a dolgozókat. A pártszervezet ugyanakkor az egyes emberek fejlődését is méri, az úgynevezett oktatási naplóval, ahova mindenkinek a felszólalása, javaslata is be­kerül. Érdekes megfigyelni, mint fordul az emberek fi­gyelme a közéleti, gyári, ter­melési vagy politikai kérdések felé, s mennyire fokozódik, ha érzik, hogy foglalkoznak ve­lük, kíváncsiak a véleményük­re. Egyszer már szóltunk róla, de megismételjük, a pártszer­vezet minden versenyformát, közöttük még az ifjú mérnök és közgazdász mozgalmat is patronálja, segíti, éleszti, s en­nek köszönhető, hogy például Farkas János fiatal vegyész- mérnök az országos döntőbe került, és elnyerte a NIM 4000 forintos különdíját. A kiváló­szakmunkás-mozgalomba 40-en neveztek be. A szocialis­ta brigádok tanácskozását is megtartották, és a gondokon, problémákon igyekeznek segí­teni. Csak egy ilyen jó „közszel­lemnek” tudható be, hogy a gyár gyönyörű parkját, annak útjait és fásítását is kedvvel és örömmel végezték a brigádok. A váci Forte-gyárban anyagi, erkölcsi megbecsülésnek ör­vend az, aki többet, jobbat produkál, és a gyár hasznára tesz. Ezt a szép és világos célt, ezt az emberi programot tá­mogatja, segíti a gyári kom­munisták kicsiny, de erős tá­bora. A jubileumi versenyide­je alatt még magasabb fokon szeretnék folytatni' ezt a mun­kát. Reméljük, teljes sikerrel! Szüts Dénes BOLTNYITAS Táborfalván ma délelőtt 19 órakor nyitja meg az Örkényi ÁFÉSZ új iparcikk szaküzle­tét. Közel 300 négyzetméter alapterületű s egymillió forin­tért emelték. Háztartási gépe­ket, televízió készülékeket, ke­rékpárt, motorkerékpárt és számtalan más árut szállítot­tak ide, hogy a környékben lakóknak se kelljen távoli vi­dékre járni, iparcikkekért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom