Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-10 / 260. szám
1969. NOVEMBER 10., HÉTFŐ “\Mirlap Megkezdődtek a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jubiláns ünnepségei Vasárnap a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ünnepi tanácsüléssel megkezdődtek a Budapesti Orvostudományi Egyetem 200 éves fennállásának ünnepségei. Az ünnepi ülésen részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Övári Miklós, a Központi Bizottság osztályvezetője és Rusznyák István, az Akadémia elnöke is. Nagy Számban voltak jelen a magyar orvostársadalom vezető személyiségei és felsőoktatási intézmények professzorai. A külföldi vendégek között 17 ország mintegy negyven egyetemének küldöttségei foglaltak helyet. Dr. Zoltán Imre rektor megnyitója után Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az Elnöki Tanács nevében üdvözölte a jubiláló egyetemet. S átadta az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletét tartalmazó okiratot, amelynek értelmében az egyetem elnevezése november 1 -töl Semmelweis Orvostudományi Egyetemre változott. Kisházi Ödön kitüntetéseket is átnyújtott az egyetem vezetőinek és dolgozóinak. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta dr. Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Radnót Magda állami díjas akadémiai levelező tag, oktatási rektorhelyettes, dr. Vedres István kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Zoltán Imre rektor, az orvostudományok doktora. Öten az érdemrend ezüst, hárman bronz fokozatát kapták. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter köszöntötte ezután a jubiláló egyetem oktatóit, hallgatóit. Arra kérte az Intézet vezetőit és dolgozóit, hogy továbbra is töretlen hivatás- szeretettel álljanak helyt; oktató munkájukkal a világszerte elismert színvonalú orvosképzésben. Dr. Zoltán Imre ünnepi beszédében áttekintést adott a kétszáz esztendő történetéről, benne az iskolát teremtő nagy magyar orvosok működéséről és a felszabadulás utáni negyedszázados fejlődésről. A magyar tudományegyetemek nevében dr. Nagy Károly, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora köszöntötte az egyetemet, majd B. V. Parin akadémikus, a moszkvai egyetem tanára és Jules Francois gén ti profesz- szor, a belga orvosi akadémia elnöke fejezte ki a külföldi egyetemek nagyrabecsülését és jókívánságait. Végül a hazai orvostudományi egyetemek rektorai: dr. Kesztyűs Lóránd (Debrecen), dr. Boros Béla (Pécs), dr. Tóth Károly (Szeged), valamint dr. Kádár Tibor, az Órvosto- vábbképző Intézet igazgatója mondtak üdvözlő szavakat. A fél évszázados Dán Kommunista Párt köszöntése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Dán Kommunista Pártot abból az alkalomból, hogy november 8-án ünnepük a párt megalakulásának 50. évfordulóját. Kambodzsa nemzeti ünnepén Losonczi*Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Kambodzsai Királyság nemzeti ünnepe, függetlenségének 16. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Norodom Szihanuk herceget, a Kambodzsai Királyság államfőjét. DOMSOD Levél Dnyepropelrovszkból (Tudósítónktól) Levél érkezett a Szovjetunióból Dnepropetrovsk városából Dömsödre. Sadovsz- kij, a Vörös Hadsereg tartalékos századosa írt a napokban Dömsödre. Sadovszkij részt vett 1944-ben Dömsöd felszabadításában és 1944. novemberében mint helyi parancsnok éppen Dömsödön ünnepelték harc közben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóját. Ebből az alkalomból kereste fel soraival a helyi vezetőket és mesz- szemenően érdeklődik a község fejlődéséről, és lakóinak élete iránt. „Teljes szívemből üdvözlöm Dömsöd lakóit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából, Benin születésének közelgő 100. évfordulóján. Dömsöd lakóihoz! Sok sikert kívánok önöknek Lenin 100. születésnapja alkalmából, akinek tanításaihoz mi mindhalálig hűek leszünk.’’ — zárja sorait Sadovszkij kapitány. A dömsödiek válaszlevele már útban Dnyepropetrovszk- ba. Dr. Bíró Gábor JOVORE Diákolimpiák hazánkban A nemzetközi diákolimpiát — a kialakult gyakorlat sze-. rint — három tárgyból, matematikából, fizikából és kémiából évente rendezik. Mint a Művelődésügyi Minisztériumban közölték, a jövő év nyarán két versenyt Magyar- országon bonyolítanak le. Az egyik a matematika-olimpia lesz, amelyben már szép sikereket értek el eddig is a magyar középiskolások. A másik az ifjú kémikusok legjobbjainak nemzetközi versenye. A matematikából az előző évek tapasztalatai alapján legalább 15 ország részvételére lehet számítani. A magyar diákok felkészítése a vetélkedőre iskolai és központi szakkörökben már megkezdődött. Az olimpiák részvevőit az évenként ismétlődő hazai középiskolai tanulmányi versenyek eredményei alapján jelölik majd ki. Javítani a verseny minőségét! A VÁCI FORTE GYÁR PÁRTSZERVEZETÉNEK EGYIK PROGRAMJA A váci FORTE Fotokémiai Ipar a jubileumi munkaverseny keretében vállalta, hogy 1970- ben az 1969. évi fotópapír termelését 1 000 000 négyzet- méterrel növeli, a IV. számú öntőberendezésen a filmtermelést úgy készítik elő, hogy 1971- ben a folyamatos termelés elindulhasson, továbbá 1970-ben a FORTE Fotokémiai Ipar rátér a jelenleginél jobb fehér szín visszaadású színes papír termelésére és a belföldi ellátást ebből biztosítja, végezetül: 1970-ben a belföldi színes negatív amatőrfilm- igény 50 százalékát hazai gyártásból biztosítják. Lényeges pontja vállalásuknak, hogy a termelés növekedését nem a létszám növelésével, hanem főleg (kétharmad arányban) a termelékenység növelésével kívánják biztosítani. Reális-e a vállalás? Mielőtt erre a fontos kérdésre választ kísérelnénk meg adni, nagyon röviden tekintsük át a gyár felszabadulás óta megtett útját! A FORTE elődje a KODAK-gyár évente 240 ezer négyzetméter fotópapírt gyártott. Ma, a jubileumi évben, tehát egy év alatt 1 millióval növelik fotópapír termelésüket. A KODAK idejében nem volt filmgyártás, jelenleg több mint 800 ezer négyzetméter filmet készítenek. Az 1400 dolgozót foglalkoztató üzemben idén fejezik be azt a mintegy 300 millió forintos beruházást, üzembővítést, amely a korszerűség útjjjra vitte a gyárat s lehetővé tette jelentős üzemmé válását. A perspektíva a IV. ötéves tervben tovább növelni foto- papírtermelésüket, de a piac igényeitől függően több filmet is bocsátanak a vásárlók rendelkezésére. íme, dióhéjban egy Pest megyei üzem 25 éve! És most térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz, reális-e az a vállalás, amit a jubileum tiszteletére tettek? A válasz — éppen az elmondottak miatt — egyértelmű. Az a gyár, ahol ilyen jó ütemű fejlesztést tudtak megvalósítani, képes teljesíteni a jubileumi felajánlását. Nem lesz könnyű teljesíteni Csalódna, aki azt hinné ezek után, hogy a FORTE dolgozóinak vállalását könnyű teljesíteni. Az erők koncentrálására, okos ötletekre, javaslatokra, szorgalmas munkára lesz szükség, hogy minden pontot „kipipálhassanak”. Hogyan lehet ez a vállalási folyamatot befolyásolni, hogyan lehet menet közben javítani, alakítani rajta, erről Szabó Gábor, a párt- szervezet titkára beszélt. — A gyár kommunistái ösz- szefogtak a verseny nívójának emelése érdekében — mondta Szabó Gábor. — Pártszervezetünk vezetősége október 28-án megtárgyalta 3 munkaverseny helyzetét, szerepét és számos javaslatot tett, határozatot hozott. Nem látszik versenynek, mégis az! A gyár kommunistái kellő mélységig megnézték a jubileumi vállalás teljesítésének lehetőségeit. Többek között elhatározták, javítanak a politikai munkán is. Az új technika megismerése céljából előadássorozatot tartanak, megszervezték a műszaki középkáderek továbbképzését. KISZ-fotopályázatot indítanak el, amely a fiatalok érdeklődésének felkeltését célozza. A gyár 25 éves története a téma! A jubileumi versenypontokat termelési tanácskozásokon vitatták meg a dolgozókkal, és azt kérték az üzemvezetőktől, bontsák le a versenyfeladatokat az egyes gyártási folyamatokra, gépegységekre, üzemrészekre. Jellemző a dolgozók érdeklődésére, hogy amíg 1968- ban 15 szocialista brigád versenyzett, addig 1969-ben már 60 szocialista és munkabrigád indult harcba a teljesítmények fokozása, a minőség javítása, a termelékenység növelése érdekében. A 60 brigád 600 embert érint, és a pártvezetőség szerint sokkal nagyobb a verseny A krumpli, a makaróni és egyebek Lesz elég villanybojler A Hajdúsági Iparművek 50—80—120 és 200 literes villany- bojlereket készít, amelyeknek fele exportra kerül. Az idén 55 ezer, jövőre 85 ezer darab lesz a gyár össztermelése. Ez olyan mennyiség, mely jövőre a teljes hazai igényt kielégíti. A tercet szerint jövőre 38—40 ezer kerül a hazai fogyasztókhoz. — Krumplievők ... — Kik azok? — Kik? Hát a szlovákok — mondja csodálkozva, hogy ebből az egy jelzőből nem értem meg, hogy északi szomszédainkról van szó. E jelző, hogy „krumplievők”, nem gúnyos fintort jelentett számára, nem valamiféle lebecsülést, egyszerű ténymegállapítást. Legalábbis így gondolta. Vagy, hogy inkább így hitte. Mondom: de hiszen krumplievők a németek is, s ha nálunk nincs krumpü, valósággal megdér-. med a közélelmezésünk. Mi magunk is krumplievők vagyunk. — Az más — mondja, de nem mondja, hogy miért más. Természetesen a románok puliszkaevők, az olaszok makarónievők. Vélem hallani, hogy hasonló kategorizálással éppen valamelyik cseh, vagy román, esetleg olasz állampolgár nokedlievőnek tisztel bennünket. — Micsoda koszt, hogy lehet ilyet megenni?! — hallottam nem egyszer külföldi útjaimon magyar honfitársam szájából és meghökkentő barbarizmusnak tekintett egy ételféleséget a tányérján, amelyet nem ismert, nem szokott meg, amely egy más nép megszokott eledele. Emlékszem, valahol Ravenna környékén, évekkel ezelőtt egy olasz kommunistával beszélgettem, többek között a nemzeti eledelekről is sző esett, már nem tudom, hogy milyen indítékból. Kérdezte, mi az a tipikus magyar parasztéteí, amelyet, mint ők a makarónit, mindennap bármely órájában, megennének nálunk. Mondom, a szalonna, sőt nem is a füstölt, hanem az úgynevezett sózott szalonna. Milyen az? Megmagyaráztam. Láttam az undort az arcán, a korrekt magatartás mögé rejtve ugyan, de felettébb nehezen. Mi esküszünk a toros káposztára, vagy a székelygulyásra, vagy a paprikás csirkére sok galuskával, vagy a... Nem sorolom tovább. Másra esküsznek az olaszok, másra a románok, vagy az oroszok, grúzok, vagy a mongolok, másra a csehek és másra, esküszöm én és másra te. Nem. eszem ágában sincs nemzetközi gasztronómiai almanachot „főzni”, még kevésbé íz- és ízlésskálát összeállítani. A nacionalizmusnak egy látszólag ártatlan, valójában sem tűzveszélyes, de ostoba és felületében is sokat árulkodó formájáról van itt sző. Ha belegondolunk, szinte döbbenetes az a módszer, precíz, az élet szinte mindén rezdülésére kiterjedő, így a konyhát sem figyelmen kívül hagyó fertőzés, amit különösen a Horthy- korszak végzett nálunk, s amit a nacionalizmus más névhez fűződő korszaka végzett más népek között. Végzett? Még most is „sózza” az ételt alattomban. Mert gondoljunk bele. Daniét, vagy Gramscit, Fellinit, vagy Lampedusát a konyha szintjére süllyeszteni nem a primitív nacionalizmus egyik nevetséges, de azért korántsem veszélyes formája-e? Julius Fucik, vagy Jaroszlav IJa- sek, egyaránt szerethette a krumplit, mint ahogy Sado- veanu is jóízűen fogyaszthatta — ha szerette — a puliszkát, míg mondjuk Veres Péter a szalonnára esküszik és meg nem eszi a puliszkát. Ha szereti és megeszi, ez ízlés és nem az irodalom, még kevésbé az irodalompolitika és a legkevésbé sem a politika, sőt annál is kevésbé a „fajiság” dolga. A nyílt nacionalizmusnak nem, vagy alig van már tere nálunk. Ha van is, az sem tér, vagy lehetőség, inkább a hátsó ajtókon besompolygó, marxista köntösbe öltöztetett népi, nemzeti gondolat — a magasabb kultúrszellami szinten. Eme „exkluzivitás” mellett azonban gyakran találkozhatunk az ilyesféle konyha-nacionalizmussal is, amely szúnyogcsípésnek tűnhet talán csak. De persze ne feledjük, a világért se feledjük, hogy a szúnyog csípése súlyos betegséget is terjeszthet. Való igaz, nevetséges lenne nagy ügyet csinálni, e kis szúnyogokra is ágyúval lövöldözni, amikor az még a verébre is komikusnak tűnhetne. Nem is erről van sző. Csupán annyit kívántam most megjegyezni, hogy a krumplit mi is nagyon szeretjük, hogy a makaróni megugrott ára miatt nagyon sok háziasszony morgolódik, hogy sok ismerősöm van, aki még a gondolatától is megnyalja a száját, ha speciálisan elkészített puliszkáról van szó. Csupán ugyanis ennyiről van szó. Csak ennyiről? Aligha! Gyurkó Géza politikai tartalma, mint régebben. Figvelemmel kisérni az emberek fejlődését A verseny egy év óta már. gazdát cserélt a Forte-gyárban^ tudniillik az egyes üzemekben a gazdasági vezetők, üzemvezetők feladata a verseny beindítása, segítése, értékelése, konstrukciójának kidolgozása. Kiss László, a pártszervezet szervező titkára, mindjárt neveket is sorol: Balogh Gyula, a filmöntő részleg vezetője, Bermann Gábor, az emulziósüzem vezetője, kitűnően foglalkozik a brigádokkal, szervezi, segíti a versenyt és a versenyben részt vevőket. A gyár vezetősége megjutalmazza azt az üzemvezetőt, aki ennek a feladatának jól tesz eleget. Az ilyen irányú munkának is köszönhető, hogy a gyárnak már két „zöldkoszorús” szocialista brigádja van, mégpedig a Bla- ha Attila vezette „Ady Endre” filmgyártó és a Kiss Vilmos yezette „Május 1” brigád, akik a papírgyártásban dolgoznak. A verseny gazdasági részét — a minőségjavítást, a termelékenységnövelést — a gazdasági szakemberek végzik, de az emberekkel való foglalkozást a pártszervezet irányítja a szakszervezeten és a KISZ-en keresztül, valamint saját aktí- vahálózatával. A pártszervezet létrehozott egy úgynevezett versenybizottságot, amelyet a pártszervezet termelési felelőse vezet. E bizottság feladata: kidolgozni a jubileumi verseny „menetrendjét”, az aktívákon keresztül figyelemmel kísérni a brigádok tevékenységét. Érdekeltség a versenyben A verseny anyagi részét nagyon fontosnak tartják: a gyár 1969-ben mintegy 200 ezer forintot költ erre a célra, jutalmazza, ösztönzi a brigádokat, a vezetőket és a dolgozókat. A pártszervezet ugyanakkor az egyes emberek fejlődését is méri, az úgynevezett oktatási naplóval, ahova mindenkinek a felszólalása, javaslata is bekerül. Érdekes megfigyelni, mint fordul az emberek figyelme a közéleti, gyári, termelési vagy politikai kérdések felé, s mennyire fokozódik, ha érzik, hogy foglalkoznak velük, kíváncsiak a véleményükre. Egyszer már szóltunk róla, de megismételjük, a pártszervezet minden versenyformát, közöttük még az ifjú mérnök és közgazdász mozgalmat is patronálja, segíti, éleszti, s ennek köszönhető, hogy például Farkas János fiatal vegyész- mérnök az országos döntőbe került, és elnyerte a NIM 4000 forintos különdíját. A kiválószakmunkás-mozgalomba 40-en neveztek be. A szocialista brigádok tanácskozását is megtartották, és a gondokon, problémákon igyekeznek segíteni. Csak egy ilyen jó „közszellemnek” tudható be, hogy a gyár gyönyörű parkját, annak útjait és fásítását is kedvvel és örömmel végezték a brigádok. A váci Forte-gyárban anyagi, erkölcsi megbecsülésnek örvend az, aki többet, jobbat produkál, és a gyár hasznára tesz. Ezt a szép és világos célt, ezt az emberi programot támogatja, segíti a gyári kommunisták kicsiny, de erős tábora. A jubileumi versenyideje alatt még magasabb fokon szeretnék folytatni' ezt a munkát. Reméljük, teljes sikerrel! Szüts Dénes BOLTNYITAS Táborfalván ma délelőtt 19 órakor nyitja meg az Örkényi ÁFÉSZ új iparcikk szaküzletét. Közel 300 négyzetméter alapterületű s egymillió forintért emelték. Háztartási gépeket, televízió készülékeket, kerékpárt, motorkerékpárt és számtalan más árut szállítottak ide, hogy a környékben lakóknak se kelljen távoli vidékre járni, iparcikkekért.