Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

Egymásnak passzolják a labdát minőségére. Talán jobban is, mintha maguk részére készíte­nék. K. S. A legnépszerűbb újság Úriban a Rádió és Televízió Újság, hetente 130 fogy el be­lőle. A Szabad Földet 108-an olvassák, a Pest megyei Hír­lapnak 96 előfizetője van. Ér­dekes, hogy a Népsportot csak 35-en járatják, a Film, Szín­ház, Muzsikára pedig csak egy előfizető kíváncsi. MOHOD’VlDln P E S'.T MEGYE KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 256. SZÄM 1969. NOVEMBER 4., KEDD Napirenden: a veszélyeztetett gyerekek Az Üllői Községi Tanács leg­utóbbi ülésén dr. Fördös Ist­ván megyei tanácstag, a hiva­talos napirendi pontok előtt tájékoztatta a tanácstagokat a község egyszerűsített általános rendezési tervéről, a házhe­lyekről és Üllő nagyközséggé nyilvánításáról. Napirenden szerepelt: a gyermek- és ifjúságvédelmi ál­landó bizottság beszámolója, jelentés a zárt kertek kiala­kításával kapcsolatos munkák­ról és a községfejlesztési hoz­zájárulás mérséklésére beadott kérelmek megvitatása. A leg­élénkebb vita az első téma fö­lött alakult ki. . Üllőn, a veszélyeztetett környezetben élő gyerme­kek száma 86, s ebből 40 a tanköteles. A pedagógusok szeretnének ezeknek a gyerekek­nek segíteni, de egyedül ők nem boldogulnak. Ezekre a gyerekekre a szüleik magatar­tása és példája hat, ezért az a vélemény alakult ki a tanács­ülésen, hogy csak abban az esetben lehet megszüntetni ezt á gondot, ha a veszélyeztetett gyerekek szüleivel beszélnek. TANÁCSÜLÉS ÜLLŐN Mert hiába próbáinak segíteni ; egy olyan gyereknek a peda- ; gógusok, vagy akár mások, ! akiknek a szülei szeszes italt ! itatnak gyerekükkel, vagy el- j viszik olyan filmre, ami kor határhoz van kötve. közöttünk ezek a szülők, mondották a tanácstagok, s tenni kell valamit érde­kükben. Vagy nem törődnek azzal, hogy iskolás gyerekük há­zuk előtt, az árokparton kártyázik, hiszen, esetleg ők is valahol éppen ezt te­szik. Akad olyan gyerek is, murcitól mámorosán megy az iskolába, vagy egyszerűen csa­varog tanítási időben. És ter­mészetes, hogy azzal a szülő­vel kellene elsősorban foglal­kozni, aki minden második nap otthon van, ennek ellené­re nem tudja, hogy gyermeke szeptember óta nem jár isko­lába. Mert ilyen is előfordult Üllőn. De előfordult * olyan is, hogy egy apát gyermeke mu­lasztásáért megbüntettek, mire ő kijelentette, hogy leüli a büntetést, i hadd lássa a gye­reke, hová juttatta az apját. Igaz, hogy ezek egyedülál­ló esetek, s nem szabad ál­talánosítani. De itt élnek i A második napirendi pont- S nál tudomásul vette a tanács- j ülés, hogy a zártkertek rende- j zésére először Üllőn kerül sor. ! összesen 48 hold terület sor- ! sáról döntenek majd. A ren- ' dezés során a Mikszáth Kál­mán és Kisfaludy utcákat — melyek eddig külterületnek számítottak — a belterület- aki hez fogják csatolni. Az érde­kelt tulajdonosokat felszólítják a telkek beépítésére. Üllőn 180 házhelyigénylő van, s a te­lekrendezést a tanács állan­dóan napirenden tartja. EM VB-ÜLES lesz ma délután 3 órakor Mag­lódon, ahol beszámolnak a ci­gány lakosság életkörülmé­nyeinek megjavítására hozott munkatervbe foglalt feladatok végrehajtásáról. CSÚZLI Gyermekkorunkban mi is szerettünk csúzlizni, de régi igazság, hogy semmit sem szabad túlzásba vinni. Nagyon sok mai gyereknek — talán többnek, mint ré­gen — fő játékszere a csúzli. Kárát nemcsak a verebek és a vadgalambok látják, hanem az emberek is. Még puskával sem lehet mindig célba találni, hát még csúzlival! A kilőtt ka­vics nagyon gyakran egy- egy ablakban köt ki, vagy rázuhan a háztetőre, s ösz- szetöri a cserepet, palát. Volt már arra is példa, hogy az udvarban, vagy az utcán tartózkodó felnőttek arcát érte, sőt gyerekkocsi­ba hullott. Sajnos, nemcsak a gyere­kek csúzliznak, hanem újabban néhány fiatalem­ber is. Ok nem verebekre vadásznak, ők a közvilágí­tási lámpákat veszik célba, este. Helyes lenne, ha a szülők — akik kiskorú gyermekeik cselekedeteiért egyébként is felelősek — figyelmeztetnék őket az óvatosságra, a nagyobba­kat pedig arra, hogy a csúzlizásnak is vannak ko­moly IcÖvetkezrrtényei. Olyanok is, amelyek bünte­téssel végződnek. (em) Monor, mozi-sarok, este 7 óra. Ködbe bújnak a fények, hű­vös van, de ez mit sem zavarja a „ma- jomsziget” ácsorgó srácait, a mezítláb snóblizó cigánygye­rekeket. A srácok drukkolnak, ,aztán elvonulnak, a sarkon egy lány marad és egy fiú. 4 hang meg­állít: — Janikám, na, ne hülyéskedj, ezt nem csinálhatod... \ — Ha nem hagyod abba, belédrugok! (Ez a Jani.) A leány tovább esedezik­Ajjaj, Janikám... — De Jani, ha ezt meg mered csinálni, alt-kor te... te .. < Jani hajthatatlan. Csontváz emberke fi­tyeg a nyakában, azt morzsolgatja, ideges, de még tartja magát. — Most mit ordí­tasz, te ló!? Hát azt hiszed, érdekelnek a baromságaid? A lány a lábait vál­togatja, nem megy el, nem kiabál, csak vég­telenül kétségbeesett és én egyre kíván­csibb leszek, mire megy ki a játék. — De Jani, Jani­kám, tegnap nem ezt mondtad! — Tegnap kedd volt, ma meg szerda van. Na, most már takarodj innen. Várom, hogy a lány mikor vágja már ké­pen Janit, hogy a csontváz-embere is beleremegjen, de hiába várok. Jani elemében van, a lány pedig mindent eltűr.-------/-----------------------­E gy fokkal nagyobb hangerő: — Mész már? In­dulsz már, vagy el­indítsalak?! És ekkor csattan a pofon. Jani adja, a lány kapja, arcára szorítja a tenyerét és elrohan a kultúrház felé. Sosem tudom meg, mit akart a lány és mit akart Jani: De elfog a re­ménykedés: csak még azt megérhetném, hogy ez a Jani a je­lenlétemben egy ha­talmas frásztól, a fal­nak penderüljön... 25 ÉVE SZl/tí 19 CSÉ VB ARASZT Központi fűtés az óvodában A monori Kossuth utcai óvo­dában beszerelték a központi fűtést. A gyerekek és az óvó­nők szombattól, november 1- től, már a korszerű fűtés min­den előnyét élvezhetik. Igaz, e munka nem ment könnyen, a kazánszállítást az illetékes vállalat csak december 1-re ígérte, s sokat fáradoztak a községi tanács vezetői, hogy ez a határidő egy hónappal előbb­re kerüljön. November 1 előtt volt néhány hideg nap, s hogy az óvodások ez alatt az idő alatt sem fáztak, szintén a ta­nács gondoskodásának köszön­hető. Kályhákat adtak kölcsön az óvodának. Sikeres véradónap Vecsésen és Üllőn Az év utolsó önkéntes vér­adó napját tartották meg ked­den Vecsésen'és Üllőn. Vecsé­sen 130-an 43 liter vért adtak. A VIZÉP csaknem 40 dolgo­zója jelentkezett véradásra. Üllőn 72 véradó 24 liter vért adott, s itt érdekesség volt, hogy ifjú Füstös József, Mag- lódi út 4. szám alatti lakos harmincadszor ajánlotta fel emberbaráti' segítségét. A monori járásban ebben az évben 514 liter vért adtak az önkéntes véradók. MAI MŰSOR MOZIK Győmrö: Az utolsó kör. Mag­lód: Alfa Rómeó és Júlia. Mende: A sólyom nyomában. Monor: Sex és a hajadon. Nyáregyháza: Ka­tona apja. Pilis: Tíz kicsi indián. Üllő: Farkasvisszhang. Vecsés: A bűntény majdnem sikerült. Történelmi emlékmozaik Csévharaszt — azaz; régi nevén Pusztacsév 1944. no­vember 3-án szabadult fel — ennyi a tömör térténelmi adat, amire támaszkodva el­indultam, emlékek után ku­tatva a faluban, szemtanú­kat vallatva arról a 25 évvel ezelőtti napról, amelyiken Csévharaszton befejeződött a második világháború. Á falu szélén egy csapat gyerek zsibongott egy pati­nás épület körül: iskolát szi­matoltam, s nem is csalódtam. Éppen megérkezett a tanító bácsi, s bevezetett a tornaté­réin jellegű tanterembe: a ve­szélyeztetett gyerekek számá­ra berendezett tanulószobások készülnek itt naponta a dél­utáni tanításra, tanári fel­ügyelet mellett. Rövid ta­nácskozás — a tanító bácsi két hónapja került a község­be, de a gyerekek is bese­gítenek. — A Bán Józsi bácsi meg ’ az édesanyja, a Róza néni, ők szoktak mesélni ne­künk arról a- napról, amikor bejöttek Csévharasztra a szov­jet csapatok... Róza nénit kis kertjében, fólia alatt nevelt krizanté­mok között találom, két szom­szédasszony társaságában. ★ — Hogy, hogy volt azon a napon? Jaj, lelkem, tu^om már mit akar, hogy elme­séljem, mint a tv-ben az az asszony, aki azt mondta, hogy azért nem bántották, mert tudott velük beszélni. No hát, én nem tudtam- úgy szót ér­teni velük, de engem sem bántottak. Hogy is volt csak, jaj?! Szerdán kezdődött itt a nagy háború, mindenki el­menekült akkor a Buckába. Hogy mi az a Bucka? Hát úgy hívtuk amott azt a két sor házat. Oda mentek mind a népek, mert hogy az távo­labb volt az országúitól. Jaj, éppen azon a napon jött haza szabadságra a fiam, a Józsi. Fehérváron vöt, on­nan engedték, de úgy ám, hogy azt mondta, ő pesti lakos, mert hogy a BSZKRT-tól vo­nult be. Ha azt mondja, hogy csévi, bizony nem engedik ma’ el. Hazaért délutánra, es­te meg itt voltak az oroszok. No, hogy az hogy vót? Az én emberem, a Misa, akkor is mindig ivott, hát most is szerzett valahonnét egy kor­só bort. Aztán csak lefeküdt aludni. Jaj, mondom, mi lesz itt? Ez a mi házunk ugye sa­rokház itt az országút men­tén, ide fognak lűni, a Misa meg csak alszik. Itt lakott ná­lunk akkor a Gál Jóslcáné is, öt apró gyerekkel, no meg az én két jányom, az Eszti meg a Julika. A fiam, a Józsi meg estére elment ide a szom­széd tanyára, ott bújt el a pincében. Este vót már, amikor a nagy lődözés után csend lett. Egyszer csak halljuk ám, hogy az utcán olyan sza­vakat beszélnek, amiket nem értünk. Nem vót az német se, annak a hangzásához már hozzászoktunk. Jaj, mondom a gyerekeknek, meg ne pisz- szenjetek. Én meg csak me­redten állok a kilincsnél, ami­kor kintről valaki altarja nyitni az ajtót. Uramisten, ki­nyissam — ne nyissam? Hát aztán csak elmentek. Erre jön egy autó, kiabálnak neki, hogy sztoj, sztoj. De az nem áll meg, hát lűnek rá, jézusis­tenem, a Reizmüller Ferkót agyonlőtték. Itthon volt a fiú, öt magyar katonával és hiába mondták nekik délután mind a népek, hogy öltözzenek ci­vilbe, azok csak vissza akar­tak menni, de nem gondol­ták, hogy ilyen gyorsan ide ér a front. No, amikor ez a nagy kia­bálás meg lövöldözés volt a házunk előtt, hát felébred ám a Misa és elkezd kia­bálni: — Bújjatok gyorsan az ágy alá. De addigra mind kiestek az ablakok is. Aztán éjfélig megint csend lett. Ak­kor nyitja valaki az ajtót. Ki­ment a Misa, hát ők voltak kint, az oroszok. Kérdezték, hogy merre mentek a néme­tek, mondtuk a tolmácsnak, hogy Üllő felé mentek a dél­után. Így telik az éccaka, nem mertünk mink elaludni, egyszer csak megint nyitná valaki az ajtót. Oda megyek ki az, szólj már, kiabálok, amikor hiába kérdezem, hát a nagylányom jött haza, a Man­ci, Pestről, a gyárból. Gya­log jött, olyan fáradt volt, hogy csak • úgy esett be az ajtón. Megint sokáig csönd van, akkor kimegyek az ud- imrra, mert hogy voltak tö­mött kacsáim az ólban, azok kijöttek, mászkáltak, hápog­tak ott, hát csak behajtom őket, aztán körülnézek az utcán — senki. De hajnal­ban! A Pótharasztyán lett a nagy csata, két napig tartott, azok a rettentő nagy ágyúk! Akkor már senki se\ volt itthon, rohantunk mind a Buckába, én meg utoljára maradtam, futottam a Bata bácsival a szőlőkön keresztül — jaj, nekünk most végünk van, néztünk föl, körülöttünk ropogtak a puskák, égett az egész hadár, a kazlak, a ta­nyák. — Kétnapos légicsata vót az — kapcsolódik a beszélgetés­be Józsi, aki eddig a kertben a kukoricát törte, de felne­szeit a beszélgetésre és Itöz- ben előre jött. Mint 22 éves katonaviselt és féligmeddig szökött katona, vészelte át azokat a napokat Csévharasz­ton. Így aztán szakszerűen meséli tovább. — Október tizediké körül indult meg a támadás Gyula— Orosháza—Szentes irányából. Örkény felől ék alakban jöt­tek fel a szovjetek Öcséig, ott megütköztek a németek­kel és már itt is voltak. Per­sze először még keverve jöt­tek, pár autó orosz, aztán menekülő németek, bevették magukat a Wekerle-majorba, majd amikor onnan kifüstöl­ték őket, a maradék a puszta temetőnél csatázott az oro­szokkal. Akkor jöttek a re­pülőgépek, így lett itt ez a nagy harc. Monorról meg tá­madtak még a németek, de aztán ezek itt elmenekültek Vasadon keresztül Üllőre, az­tán lassan feladt.lt: itt mind a falvakat. ★ így emlékezett Bán néni és a fia a felszabadulás napjára, s így mesélték még többen Csévharaszton azok, akik abban az időben itt éltek. S hogy a történelmet mondták el, arra talán egy perei-i sem gondoltak. F.. O. SPORT A November 7. Kupa győztese Vasad Vasárnap Monoron rendez­ték meg az úttörők részére ki­írt November 7. Kupa kézilab­da-vetélkedőt. Ezúttal a lány­csapatok mérkőztek, a fiúcsa­patok találkozóira pénteken kerül sor. Kárpáti György, a járási általános iskolai sport- tanács elnöke, üdvözölte a megjelent 11 csapatot, majd a csapatokat csoportokba osztot­ták, s a csoportok első helye­zettjei jutottak a négyes dön­tőbe. A selejtezők során a monori Kossuth iskola lányai okozták a legnagyobb meglepetést, 2:l-es vereséget szenvedtek a monori Munkásőr iskolától. Az „adys" lányok kikaparhatták volna a gesztenyét a Kossuth számára, de ők is kikaptak — 5:3-ra — a Munkásőr iskolától. A többi csoportból Vasad, Gyömrő Kossuth és Üllő jü- tott a négyes döntőbe. Körmérkőzés formájában bonyolították le a döntőt, non- stopszerűen peregtek az ese­mények. Kitűnt a vasadi lá­nyok kitűnő játéka, mindhá­rom ellenfelüket imponáló fö­lénnyel győzték le. Végig tet­szetősen, jól játszottak. Az ül­lői lányok nagy taktikai harc árán tudták csak megszerezni a második helyet. Harmadik a monori Munlcásőr, negyedik a gyömrői Kossuth iskola csapa­ta lett. A November 7. Kupát tehát Vasad nyerte. A győztes csa-. pat tagjai: Monos Piroska, Ba-! kő Irén, Tóth Katalin, Ordasig Zsuzsa, Mészáros Ida, Liptai Magdolna, Föld várszki Ágnes\ Bán Berta, Szüle Edit, Édes Zsuzsa és Sándor Katalin. Az ezüstkupát és az érmeket Kárpáti György nyújtotta át. Szalag László, a vasadiak igazgató edzője örömmel mondta: „Nagyon örülök, hogy ismét sikerült egy évre el­nyernünk a kupát. A lányok minden dicséretet megérde­melnek lelkes, csupa szív, he­lyenként sziporkázó játéku­kért. Hetek óta készültünk a küzdelemre, s meglett a sok munkának a gyümölcse.” * Gér József Sikerült Maglódnak a bentmaradás Maglód—Gödöllő 8:2. A Pest megyei Labdarúgó Szövetség a Törökbálint—Gö­döllő mérkőzés ügyében meg­hozta a döntését, a két pontot visszaadta Törökbálintnak. így a vasárnapi mérkőzésnek Gö. döllő részéről különösebb tét­je nem volt, hisz nem érhette volna utol még győzelem ese­tén sem a három ponttal őt megelőző Maglódot. A mérkőzés folyamán a ha­zaiak végig tetszetősebben kombináltak. 2:0-nál egy vi­tatható 11-essel tovább növel­ték előnyüket, s a mérkőzés végére teljesen elfáradt gö- döllőieket megérdemelten győzték le 8:2-re. Ezzel Mag­lót biztosította bentmaradását a megyei labdarúgó-bajnok­ságban. (g) A tápíósülyi ÁFÉSZ boltosai közül mostanában egyre töb­ben panaszkodnak a Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vál­lalatra. Legutóbb a tápiósápi 6-os, 7-es és a tápíósülyi 2-es bolt vehetői kifogásolták, hogy a vegyi árut nem. az előre jel­zett időben, hanem kétheti késéssel kapták meg. A Vegyianyag Vállalat nem érzi magát hibásnak, mond­ván, hogy az árut az AKÖV rendelkezésére bocsátja, tehát a késedelmes szállításért a fe­lelősség az AKÖV-öt terheli. Az AKÖV képviselői viszont azt hangoztatják, hogy min­dent elkövetnek az áruk pon­tos szállítása érdekében, de ! sajnos, a nagy iramot nem bír- j ja a „kapacitásuk.” A két vállalat, úgy látszik, i ezzel a vitát már le is zárta. j Nyugodtak, mert úgy érzik, í hogy a maguk szempontjából nézve igazuk van. Mit szól azonban mindehhez a közön­ség? Bosszankodik. A bejáró dolgozók a mosószereket és a piperecikkeket kénytelenek Pesten beszerezni. Mivel a szállítási határidő- j két az AKÖV az utóbbi időben I sorozatosan nem tartja be, az illetékes hatóságok sürgős in- | tézkedését kérik az ÁFÉSZ boltvezetői. (krátky) Öntöde — tenyérnyi helyen Amikor csikorog kint a hi- | deg, jó körülülni ez£ a földbe! süllyesztett katlant, amelyben | a fehéren izzó koksz 950 fokos | forrósága ^folyékonyra olvaszt- ! ja három, óra alatt az öblös | grafittégelybe helyezett 60 ki- { ló rezet. Amíg olvad, Varga \ Sándor, az üllői Kossuth Tsz. .fiatal olvasztóra a váciak kü- j lönleges homokját rostálja, s I az előkészített formába gyors kézzel döngöld. Kicsi, lándzsa alakú lamettával körülvágja, simítja, súlypontot keres, az­tán kiemeli a középre helye­zett mintát. Ott marad a hi­bátlan, tükörsima üreg — a minta negatívja, ahová majd a folyékony fém kerül. Felü­letét bőven szórja liszt finom­ságára őrölt kvarchomok és csont keverékkel. A fürgén mozgó fiatal szakember a be­szórt felületre ráhelyezi az előkészített forma másik felét, s amikor kivágja a beöntő- nyílást, vaskereitbe szorítja ás jöhet a vakító fénnyel villo­gó folyékony anyag! Fülöp Jó­zsef segítségével viszik a sor­ba állított formákhoz, öntik a nyílásba, amíg az meg nem te­lik. A kis üzem dolgozóinak szá­ma két fő — a főnökkel együtt — s mégis havi 80 ezer forint a termelt és elszállított érték, amely a Labor Műveknek ké­szül. Ott értékes és kényes or­vosi műszereikhez használják fel. » A tenyérnyi üzem dolgozói vigyáznak az elkészített áru

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom