Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-04 / 256. szám
n 1969. NOVEMBER i., KEDD \rX****'********S*SSS**S*S*SSSSSSSSSS*S*SSSSSrSSSSSSSSy'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS,SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ , ? § I Ma huszonöt esztendeje \ I CEGLÉD I 1944. október 29-e fordulópontot jelentett a Magyarországért vívott felszabadító harcok történetében: a 2. ukrán hadseregcsoport elérte a Tiszát, egyesült a 4. ukrán hadseregcsoport előőrseivel, s a két roppant erő tevékenységének összehangolásával megbíZSADON MIKLÓS VETERAN zott Tylmosenko marsall bejelentette, Ijogy megkezdődik a budapesti hadművelet... ... Két Hete immár, hogy a ceglédi járás hadszíntérnek számít: egy szovjet páncélosék októbér 12-én Kecskemét határáig tört előre. Cegléd köz- • igazgatási vezetői másnap falragaszokon szólítják fel menekülésre a lakosságot. A Szálasi- uralom különben is folyton utasít, fenyeget. 17-én a polgármester . statáriális eljárást ígér azoknak, akik nem foglalják el munkahelyüket. Három nappal később dobszó adja tudtul, hogy mindenki köteles bejelenteni élelmiszertartalékát, mert szüksé'ge van rá a hadseregnek. A környező községekben a csendőrség elrendeli a kiürítést. Az országúi megtelik rémült, céltalan menekülőkkel. Cegléden vonatra szállnak, s a sebtében összeállított, kimustrált szerelvények napokon át vonszolják magúkat Budapest felé ... Október utolsó napján felszabadul a „hírős város”; november elsej ón Jászkaraj enőn, Kocséron és Mikebudán ti- zenkilences veteránok' fogadják a felszabadítókat. Májo- dikán Nagykőrösről is kiverik1 az utolsó németeket, s a nácik kétórás tűzharc után megkezdik a „tervszerű visszavonulást” Cegléd felé, nyorhukban a szovjet—román csapatok ... A városban tetőfokára hág a pánik. A kátai úton menekülő civileket előbb a város urai és a rendőrök, majd a „rugalmasan elszakadó” német és magyar alakulatok szorítják le minduntalan az úttestről. Cegléden egy motoros páncélelhárító SS-alakulat és — természetesen — néhány magyar utóvédegység marad. Az SS-ek megszállják a városházát, a postát, a Kossuth és a Szabadság teret, a magyarok körva- delemre rendezkednek be a Széchenyi és a Pesti úton. A szovjet légierő és a tüzérség bombázással, aknatűzzel igyekszik megbénítani a visz- szamaradt német gócokat. A gyalogság eközben a város déli részét szállja meg, s utcáról utcára nyomul előre. Ahol a szovjet katonák elhaladnak, feliratokat hagynak a falakon: „Nem mint hódítók, hanem mint felszabadítók jöttünk.” A TASZSZ november 4-i rövid közleménye így .sumázza. az eseményeket: „A 2. ukrán hadseregcsoport csapatai folytatták sikeres tárhadásukat... Kötelékeink a Szolnok—Budapest közötti úton elfoglalták Abony és Cegléd városát. Nem teljes adatok szerint ebben a körzetben mintegy kétezrednyi ellenséges gyalogságot semmid sítettünk meg, 10 német harckocsit és rohamlöveget lőttünk ki, sok mozdonyt, vasúti kocsit és raktárt zsákmányoltunk hadf elszereléssel...” ... Három nappal a város felszabadulása után, november 7-én délelőtt alakuló gyűlésre jöttek össze a ceglédi kommunisták. Háromtagú ideiglenes vezetőséget választottak, s felvették a kapcsolatot a Szegeden működő ideiglenes Központi Bizottsággal. Néhány nappal később a kolalíciós pár- , tok küldötteiből megalakult a városi tanács. A kommunista pártot Cseh János titkár és Zsadon Miklós vezetőségi tag képviselte. Egy kommunista vasesztergályos, Szelepcsényi Imre rendőrparancsnoki megbízatást kap, s azt a feladatot, hogy szervezze meg a demokratikus rendőrséget. Megindul a postaszolgálat, majd — lassanként — a piaci kereskedelem. A december 12-én tartott második pártközi értekezleten a kommunisták javaslatára elhatározzák, hogy felülvizsgálják a városi. tisztviselőket, alkalmazottakat és a rendőröket: kik alkalmasak a nép szolgálatára. Ezzel Cegléd hónapokkal megelőzte az ideiglenes nemzeti kormánynak azt a rendeletét, amely előírta az igazoló bizottságok megalakítását. A kommunisták, az új. élet gítette a várost. Még alig halkult el a fegyverdörgés, a szovjet parancsnok már sürgette, hogy kezdjék meg az iskolai oktatást. Amikor az MKP kezdeményezésére a parasztság megalakította a földigénylő bizottságokat, és; Cegléd népe a húsvétvasárnapi megindításának motorjai, itt sem voltak egyedül: a szovjet város parancsnokság gyógyszerre1, élelemmel, tehergépkocsikkal, ésszerű rendeletekkel seelszántságát, arcukba vágni a reakciós mesterkedőknek, hogy „Földet vissza nem adunk!” — de szeptemberben még mindig csupán nyolc alapszervezete volt az MKP-nak a városban. Különös város ez; húsz hónappal a felszabadulás után első lett a megye 13 városa köA MODERN KÖRHÄZEPÜLET zött folyó újjáépítési versenyben, de lakói a Mórióz Zsig- mond által megörökített, há- r órámét er es deszkakerítések mögül még mindig bizalmatlanul fürkészik a bekopogó idegent. Olyan város ez, ahol az újgazdák negyvenhét augusztusában könnyes szemmel veszik át az UFOSZ-küIdöttek- től a telekkönyvi végzést, és öt évvel később maguk állítják fel az új táblát a város szélén: Cegléd — termelőszövetkezeti város. A negyvenötezer hold- nyi szántóterület 84 százalékán ekkor már állami és szövetkezeti tulajdonban művelik a földet... Ha egy mai Rip van Winkle húszévi álmából félébredne Cegléden,, bizonyára nem ismerne rá arra az egykor poros mezővároskára, ahol hitbizományi urak és városi virilisták emeltek tilalomtáblát az ipar elé, nehogy elveszítse az olcsó munkaerőt a külterjes mezőgazdaság. Itt, ahol né- . gyed százada még porfelhőt kavaró tehéncsorda bőgött a kapuk előtt, most vízvezetékek, csatornák árka húzódik.;, Amikor ’ délben ebédre kongatnák á haíangfik, a piactér egykófi szutykos,1 kis lacikonyhái helyett tiszta üzemi étkezdékbe, szép éttermekbe, bisztrókba szapofázzák a lépést az éhesek. Ahol két és fél évtizede még satríya akácfák’ nyújtózták a napra, ott most karcsú víztorony szökken az égnek. Ez a város, amely néhány éve ünnepelte várossá nyilvánításának 600. évfordulóját fiatalabb, mint valaha. Fiatallá teszik iskolái, frissen ^.aszfaltozott'útjai, épülő, kórháza, szépülő utcái, erőteljesen fejlődő ipara és az az eleven, pezsgő kúlturális élet,, amely Dózsa és Kossuth kultuszából táplálkozva, mindent magába szív, felkarol, ami új, a művészet nyelvén a máról beszél a ma emberének. Szöveg: Nyíri Éva Foto: Gábor Viktor A KOSSUTH MÚZEUMBAN nagygyűiésen kimondta az ezerholdas hitbizdrfcányi földek szétosztását, az újonnan földhöz juttatottak a szovjet katonák segítségével kezdtek munkához: IVanov tábornok vetőmagot, szák . igásállatot adott az újgazdáknak ... ... Súlyos fóliánsok vallanak a huszonöt éves múltról a Kossuth Múzeumban: a felszabadulás utáni ceglédi újságok kötetbe gyűjtött példányait lapozgatom. Köztük az első hetilap első — 1945. március 4-i — számát, amelynek vezércikke így kezdődik: ...„Földei annak, aki a földnek eddig csak robotos, kizsákmányolt koldusa volt...” Aztán későbbi vezércikkeket, amelyek az állampolgári kötelességekre figyelmeztetnek. Tudósítások az újjáépítés feladatairól, eredményeiről.. Nyilatkozatok a város lakosságának szociáliskommunális ellátásáról. Aztán jelszavak: „Bort, búzát, békességet!” „Föld, kenyér, szabadság!” Választási felhívások. Különös város ez! 1945. január 28-án itt alakult még — elsőnek az országban — a Szovjet Barátok Magyarországi Egyesülete. (Debrecenben március 15-én, országosan június 9-én alakítják meg a Magyar—Szovjet . Művelődési Társaságot.) Tíz hónappal később, a novemberi választásokon a Magyar Kommunista Párt mindössze , 7 százalékát nyerte el a szavazatoknak. A város legerősebb pártja — a negyvenötös Választási adatok szerint — a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, de a felszabadítási harcokban elesett szovjet hősöknek országosan az elsők között állítanak emléket május elsején. 1946 februárjában a kommunisták hívó szavára száz ceglédi újgazda utazott Budapestre demonstrálni akaratát, ÜJ UTCASOR
