Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

B A P f 5 T MEGYE» HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1939. NOVEMBER 30., VASÁRNAP Ki mit akar tenni a falujáért ? Szétviszik a társadalmimunka-vúllalási lapokat „Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!” Váczi Mihály „Nem elég” című versének fenti négy sora a mottója a Hazafias Népfront társadalmi munka-vállalási lapjainak, amelyekkel ezekben a napokban kopogtatnak be a j népfront megbízottai, tanács­tagok és tömegszervezeti ak- ! tívák a községek lakóihoz. j Hazánk felszabadulásának j negyedszázados évfordulója j tiszteletére felszabadulási ver- ; senyt hirdettek, és ezeken a lapokon közsé­gük szépítéséért, fejleszté­séért vállalhatnak társa­dalmi munkát a lakók. A községi tanácsok végre­hajtó bizottságai és a Hazafias Népfront községi elnökségei felhívással fordultak közsé­gük lakóihoz, hogy a régi szo­kásoknak megfelelően az ün­nepre hozzák rendbe a háza­kat és az utcákat. A lapokon lakóházuk utcai frontjának felújítását, karban­tartását és a kerítések rendbe- I hozását; a házak előtti járdák mellett fa és élősövény ülte­tését és gondozását; a vízlevezető árkok és az átereszek tisztántartását vállalhatják a lakók. Ezenkí­vül részt kérhetnek utak és járdák építésében, a víz-, csa­torna- és villanyvezeték nyomvonalainak elkészítésé­ben ÍS: Szépítő kezekre várinak a parkok, [ versenyfeladat az utcák, terek | és parkok fásítása is. Dolgos I kezeket kíván néhány községi | középület (iskola, óvoda, böl- I csődé) építése, felújítása és I karbantartása. Elvárják a községek lakóit a í falugyűlésekre, ahol hozzá- | szólhatnak a községfejlesztés I fontos kérdéseihez, ötleteiket í és javaslataikat elmondhat- ! ják. u. n. Hogy ne repüljön fel a „vörös kakas“ Csőváron is Ácsán is a köz­ségi tanács mellett van a községi önkéntes tűzoltó tes­tület szertára. Mintegy jelez­ve, hogy mennyire fontos je­lenlétük a községben. Hiszen a járási székhelytől távol egy hirtelen támadt nyári kazal­tűznél, vagy majorsági épület égésénél nem lehet megvárni, amíg Vácról a hivatásos tűz­oltók a helyszínre érkeznek. Az egész évben végzett j munkáról, a versenyek ered- | menyeiről és a tervekről is szó | esik a községi önkéntes tűz- oltátestületek decemberi köz­gyűlésein. Kisnémedin decem­ber 13-án, Felsőgödön 14-én lesz ez a gyűlés. A lakóbizottságok feladatairól < SANKÓ LAJOS: Ha felesküdtél A lakóbizottságok a jövő hó­napban időszerű feladataikról és a város közbiztonságáról tárgyalnak. Ha felesküdtél a zászlóra, nincs szükséged új esküszóra, higgyenek néked a halálig, mosolyod mézzé ettől válik. Ha tetted hited az emberre, nem törhet senki kénye-kedve, utadon járhatsz, — szép az utad, — akár könnyet, vagy akár bút ad. Ha reátetted életedben sorsod egy lapra, ne feledd el: árva lehetsz még, szótlan árva és leborulhatsz majd egy virágra. Ha sírok között visz a lábad, gondolj csak arra, hogy ott várnak, — de szívedből nő majd a bodza, amit ág karcol ostorozva ... Ha felesküdtél a zászlóra, ne fogjanak ma vallatóra azok, akik mögötted lépnek és szivedig soha fel nem érnek. Tubik az építőknél Tegnap területi galambkiál­lítást nyitottak az Építők Mű­velődési Házában. A kétnapos kiállításon a környék legszebb postagalambjait mutatják be az érdeklődő galambászoknak. BÍRSÁG A járásbíróság tárgyalás mellőzésével kilencszáz forint pénzbírságra ítélte Kozsik Já­nos felsőgödi lakost, aki mun­kahelyének tüzelőkészletét összetévesztette a sajátjával. halé! átlépett felettünk Amikor a Ezerkilencszáznegyvennégy szeptemberében elkövetkezett a Nagy Honvédő Háború szá­munkra legdöntőbb szakasza: Magyarország felszabadítása. A szovjet csapátok egyik had­teste Arad irányából szeptem­ber 23-án Battonyánál átlépte a magyar határt, és a háború országunk területére ért. Városunk akkori vezetői már csak az óvóhelyekben bíz­tak, ids menekültek az egyre gyakoribb légitámadások elől, majd elrendelték a város ki­ürítését. Bár a front egyre kö­zeledett, Vác lakossága a ki­ürítési parancsnak nem tett eleget, nem engedelmeskedett a nyilasoknak. A nácik nem egykönnyen mondtak le a város birtokáról, erős védelmi övvel vették kö­rül, és elszánták magukat a védekezésre. Ám minden es­hetőségre készen, elkészítették az üzemek és fontosabb köz­épületek felrobbantási tervét. Ezt a tervet a felszabadító hadsereg villámgyors előretö­rése hiúsította meg. December 7-én még dolgoz­tak az üzemek, de már egész napon át hallatszott az egyre közeledő front harc zaja. A Naszály tetején elhelye­zett megfigyelők éjjel már lát­hatták a közeledő felszabadító hadsereg ágyúinak torkolat- tüzeit. December 8-án, péntek reg­gel a szokottnál nagyobb moz­golódást tapasztaltak azok, akik kimerészkedtek az ut­cára. Látni lehetett, hogy a néme­teket valami nagyon megza­varta. A város utcáin izgatot­tan rohanó páncélosok és ka­tonákkal zsúfolt teherautók vo­nultak, és búvóhelyet keres­tek valamelyik épület védel­met nyújtó tömbje mögött. A város felső részén, c kisváci vámnál német megfigyelők lesték a szovjet csapatok közeledését. A városszéli házak egyikénél (a Márki-féle vendéglőnél) né­met páncélosok álltak. Elleri- őrzés alatt tartották a terepet. A gyarmati úton, Katalina felől tűntek fel az első szov­jet harckocsik. Amikor sike­rült leereszkedniük a szer­pentinről — a Dunáig terjedő rajvonalban helyezkedtek el. Fellángolt a harc! A felszabadító egységek egy­más után ^küzdöttek le a né­met ellenállást. A fasiszták nem tudták megállítani a szov. jet alakulatok előretörését, fej­vesztve menekültek. A Dunával párhuzamosan haladó főúton, a fegyház irányából jelent meg az első szovjet pán­célos. A fegyháznál lekanya­rodott a folyópartra, de a szi­getről a németek tűz alá vet­ték. A vasútállomásról a Főtérre vezető úton, a Széchenyi ut­cából egy motorizált német üteg fordult ki és a téren meg­állt. A vezénylő német tiszt a látcsövébe nézett és elordítot­ta magát: . — Orosz páncélos! Tűz! t A lövés eldördült. A szov­jet páncélost telitalálat érte, azt azonban egy másik követ­te, mely azonnal tüzet nyitott a német ütegre és rövid tűz­harc után megsemmisítette. A német ágyú roncsa mellett máris vonultak a szovjet gya­logosok. Lépésben jöttek Ka­talina felől. Benéztek minden kapu alá, és miután meggyő­ződtek, hogy ellenség nem tar­tózkodik az épületben, — men­tek tovább. Reggel fél kilenc lehetett, amikor a Főtéren át­haladtak. A Széchenyi utca sarkán egy szemtanú elbeszélése szerint a következők történtek:. HALÁSZOK Vhrig Zsigmond akvarellje Egy hét türelmi időt kér a dunakeszi postahivatal Kedd óta egyre-másra ko­pogtattak a Dunakeszi Jármű­javító szakszervezeti bizottsá­gának ajtaján azok a dolgo­zók, akik a késői hírlapkéz­besítés miatt panaszkodtak. Az újság kora reggel helyett csak a délelőtti órákban ke­rült az előfizetőkhöz. A szak- szervezeti bizottság azonnal megkereste a dunakeszi posta hivatalvezetőjét, aki a követ­kezőket mondta el: — November 24-én új hír­lapkézbesítőt állítottunk be, aki gyakorlatlansága és hiá­nyos helyismerete miatt nyil­vánvalóan nem végezheti olyan hibátlanul munkáját, mint elődje. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy ez a sze­mélyváltozás éppen az előfize­tési díjak beszedésének idején következett be. — Körülbelül egy hét kell az új kézbesítő betanítására, ennyi türelmi időt kérünk és ígérjük, hogy nagyon rövid idő múlva a szokott rendben kézbesítjük az újságot, és min­den hajnalban i— mint eddig — a hírlapelőfizetőink levél- szekrényében lesz Dunakeszi Gyártelepen — mondotta a posta vezetője. sz. 1. Hírlapter j esz tők értekezlete A váci postahivatalban ér­tekezletet tartottak a helyi lapterjesztés munkatársai Ma­jor Józsefné vezetésével. A megyei hírlapiroda munka­társa tájékoztatást adott az első tíz hónap forgalmáról és beszélt a jövő évi feladatok­ról. „Kucsmás szovjet katonák megkérdezték: Germánszki? Germánszki, uzse usli — vá­laszoltam. — Cigarettát kér­tek, megköszönték és elmen­tek. Egy darabig vártam, majd elindultam a városháza irá­nyába, ahol egy szovjet katona igazoltatott. Mivel tudtam oro­szul, egész délután két óráig beszélgettem vele. Bementünk a városházára, amely teljesen üres volt. Egy fiókban légó- karszalagokat találtunk. Meg­kerestem a városháza pincéjé­ben a_ volt kapust — Gyetvait, —, aki felkereste a légóőröket. Így alakult meg egy szovjet és magyar rendfenntartó őrség...” Körülbelüf dél lehetett, ami­kor Kösd irányából a Honvéd utcán át a városba ért egy szovjet páncélos ék és lerobo­gott a főútra. A németek félve a bekerí­téstől, menekültek. Egy részük a sziget, többségük Szód felé vonult vissza. Estére teljesen felszabadult a város. A harcok befejeztével egy­más után fektették sírba azo­kat a szovjet hősöket, akik tá­vol hazájuktól, szülőföldjük­től, és szeretteiktől harcoltak és haltak meg azért, hogy ha­zánk és városunk szabad le­gyen. Tihanyi Ernő A kéziratot az elhunyt veterán hagyatékából — felesége bocsátotta lapunk rendelkezésére. HOL AZ EGYUJJAS KESZTYŰ? Korcsolya, sí és ródli Az időjárás most kezd ke­gyes lenni a téli sportok ked­velőihez, a sportszer kereske­delem is felkészült a hidegre. A „fővállalkozó”, a Trial Vál­lalat a télire szánt korcsolya, sí és ródli nagy részét már le­szállította a kiskereskedelmi vállalatoknak. Az előkészüle­tek — figyelembe véve az utóbbi évek tapasztalatait, for­galmát — megfelelőek; de kérdés, hogy kemény tél ese­tén elegendő lesz-e a készlet? Kombinált korcsolyából ta­valy harmincezer fogyott, s tizenötezer maradt meg mos­tanra nyitókészletnek. Ehhez ugyancsak harmincezret ren­deltek. Osztrák és csehszlovák műkorcsolyából kétszerötszáz pár, csehszlovák hokikorcso­lyából ugyanennyi áll rendel­kezésre, szemben a tavalyi 2000—2200 páros forgalommal. Ezenkívül januárban, még mintegy nyolcszáz pár hoki­korcsolya érkezik. Sílécből kétszer annyi van a kereskedelemben, mint amennyi évek óta telenként elkelt. Rövidesen . újdonságot is forgalomba hozhák: az is­kolabútorgyár — igaz, hogy borsos áron —, műanyagtalpas léceket ígért. A síelés egyéb tartozékaiból — síkötésből, síbotból, síöltö­zékből — van elegendő. A ha­zaiakon kívül ezerötszáz pár NDK sícipő is forgalomba ke­rül. A legkérdésesebb téli cikk a ródli, amely eddig a legeny­hébb télen sem volt elegendő. Most mintegy hatvanegyezer áll rendelkezésre, a korábbi mennyiség kétszerese, ezt az tette lehetővé, hogy a keres­kedelem lengyel importból szerzett be harmincezret. A játékszernek számító karfás bébiszánkóból viszont válto­zatlanul csak hétezer kerül a forgalomba, és ez mint min­den évben, az első hóesés után kevés lesz. ★ Reméljük, hogy ezekből a váci Sportbolt is kap majd. Ám időben — vagy lehet, hogy elkéstünk? — szeretnénk szól­ni a kisgyerekes mamák kí­vánságáról: a divatáru üzletek és a sportbolt szerezzen be egyujjas kesztyűt. Mert kis­gyermekeknek — és hogy ma­gunkról se feledkezzünk meg — fáZőskezú felnőtteknek! ez kényelmesebb és melegebb vi­selet az ötujjasnál. Most nem lehet kapni. Foton mesélik Van annak már jó néhány | esztendeje, amikor ezek tör­téntek — bizonygatja a me­sélő. — Virág Tóniék ünnepna­pokon házról házra jártak he­gedülni. Ha elküldték őket, fel sem vették, nem sértődtek meg könnyen. A kasszás a prímás, Tóni volt, negyven év körüli, alacsony, füstös képű férfi. Két fiatalabb társa kí­sérte. Ha nem kaptak pénzt — egy pohár itallal is megelé­gedtek. Nos, egy nyári vasárnapon ismét felszedelőzkSdtek. Az­nap jól kerestek. Késő este bandukoltak hazafelé a hepe­hupás országúton. Osztozko­dás közben a két fiatal rá­jött, hogy Tóni a kassza mel­lé is tekintélyes mennyiségű pénzt rakott. Majdnem vere­kedésre került már a sor, amikor elhaladtak a temető mellett. A faluszéli temető­ben különös látvány fogadta őket. A kis kápolna előtt fe­hér szellem állt és iszonyatos erővel döngette a vaskaput. Rohantak is a zenészek esze­veszett rémülettel, csak úgy csattogott a hegedűtokban a hangszer. Fötig meg sem áll­tak. Itt azután betértek az állomás forgalmi irodájába, és dadogva mondták el a tör­ténteket. Másnap a faluban már min­denki tudott az öreg sírásó tréfájáról. ★ A szamár Jankó névre hall­gatott. Arról volt nevezetes, hogy végtelenül gyűlölte a t/azdáját. A gazda, nagymellé- nyű férfi, büszkén dicsekedett az állattal. — Okos állat ez, csak egy kicsit csökönyös, mint a sza­marak. Ezen még lovagolni is lehetne. De az emberek tudták, hogy nem igaz, hiszen a napokban történt, hogy Jankó megva­dult. Vad iramban vágtatott az országúton. Nem vette ész­re a kanyart, kiegyenesítette, levágta, de a gazdát is. Az meg akkorát nyikkant, hogy majd a lelke szakadt ki. De ugratták az öreget. Hogy-hogy nem, végül is fo­gadtak egy demizson borban, hogy megüli az állatot. A kocsma bámész népe ki­tódult az utcára. Az öreg, akiben volt egy kis ital, pec­kesen Jankóhoz lépett és az állat hátára vetette magát. A szamár forgatta fejét, szemei villámokat szórtak, majd őrült vágtában megiramodott. A tömeg kíváncsian utána. Jankó hirtelen megtorpant, majd egy hatalmas pocsolyá­ba vágta gazdáját. Így történt, hogy bor he­lyett víz jutott a szamár-lo­vasnak. Nyári Ferenc Vajda János-, Kosztolányi-, Szabó Pál-kötetek érkeztek A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: A szerb-horvát irodalom kistükre. — Vajda János összes művei I—II. — Békési Gyula: Melegség fénye. — Raffai Sarolta: Diplomások. — Mesterházi Lajos: Vakáció. — Kosztolányi Dezső: Álom és ólom. — Sípos Gyula: Könnyű részegség. — B. Schulz: Apám tűzoltó lesz. — Katona Éva: Atkozott pénz. — Szabó Pál: Szépülő szegénység. — Alexan­der Bernét: A művészet. — B. Rajnov: Nincs jobb a rossz időnél. — Németh László: Az én katedrám. — Horgas Bíla: Sétalovaglás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom