Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

4 PEST MEGYEI 'k-Mívlap 1969. NOVEMBER 1., SZOMBAT BAJKÓ ÉS LÁZSIÁS Értékes ruhadarabokkal gyarapodott a bajai múzeum népviselet-gyűjteménye. Sze­relmiéről század eleji magya­ros férfiruha, széles karimájú fekete kalap, Bácsbokodról pe­dig több bunyevác ruha s bajkó — télikabát — került a mú­zeumba. Ezenkívül régi hímzett ágyterítőkkel, lázsiásokkal, to­vábbá az egykori bajai és mo­hácsi fazekasok munkáival gazdagodott a gyűjtemény. A vidék népviseletét községen­ként és nemzetiségek szerint gyűjtik. Eddig Bátmonostor, Szeretnie, Dávod és Nagyba- racska adta a legtöbb népvise­leti anyagot. Vfi |Z9 Vaddisznótor Kisinócon Aminarr a^v'^9 professzora Vecsésen vJUduT Őszi időben kellemes olvasni A kályha (Gyermekvers) A szobában áll a kályha, szénre, fára száját tátja. „Brr! de nagy a hideg, adjatok már, hadd egyek!” Apu, anyu ezt megérti, jó tüzelőt adnak néki hideg este, hideg reggel, s megköszöni jó meleggel. Fürtös Gusztáv Az idő ősziesre fordult, meg­színesedtek az erdők: ideális túraidő. Tudják ezt a váci Fi­nomfonó természetjárói és ép­pen ezért nagyon szép túra­programot állítottak össze. Most hét végén három napot töltenek a Pilisben, utána vad­disznótoros vacsorán vesznek részt Kisinócon. Aki szereti a természetet, a túrákat, tartson velük, bizonyára szívesen fo­gadják majd. Az őszi túrákon kívül a mo­zik is jó szórakozást nyújthat­nak az őszi hét végének. Mo­noton a nagysikerű NDK-fil- met vetítik, a Velem nem, asszonyom-at. Pilisen a Feldo­bott kői című, Vecsésen Az al­világ professzora című magyar filmeket vetítik. Vasárnap ünnepségsorozat lesz Nagykőrösön. Reggel 9 órakor a Konzervgyár fúvós­zenekara térzenével köszönti a 25 éve felszabadult város la­kosságát. A hivatalos ünnep­ség megkezdéséig, 10 óráig, befut Bács megyéből a felsza­badulási váltóstaféta. A városi KISZ-bizottság titkára fogad­ja a sportolókat. Délelőtt 11 órakor a művelődési otthon­ban nyitják meg majd a fel- szabadulási emlékkiállítást, amely a város 25 éves fejlődé­sét mutatja be maketten, kü­lönféle grafikonokon és fotó­kon. Délután 3 órakor pedig Cegléd, Kecskemét és Nagy­kőrös városok énekkarai ad­nak hangversenyt. Még egy érdekes esejnény lesz Nagy­kőrösön, vasárnap. A város felszabadulásának negyedszá­zados jubileumát a kereskede­lem fiatal dolgozói kirakat­verseny rendezésével szándé­koznak megünnepelni. Cegléden vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik a Kossuth Múzeumban a város felszaba­dulási évfordulójára rendezett dokumentációs kiállítás. Az őszi idő a jó könyvek ol­vasásának is kedvez. Szeret­ném felhívni kedves olvasóink figyelmét két újonnan megje­lent műre. Az egyik: Andrej Berij Keresztrefeszítés című regénye, a másik Robert Mer­le Állati emlék című könyve. Az előbbi a gyermeki dac és Az idő ablakai? Képtári kérdések Egy londoni közvélemény­kutató intézet arra a kérdés­re: „Miért jár képtárakba?” a többi között a következő válaszokat kapta: „Ott rande- vúzok”; „Szívesen jflrgk ,/íéPp. tárakba, mert a mútéVdlöli-' ban télen meleg és nyáron hi­deg van”, „Csak akkor me­gyek képtárakba, ha elkap az eső”, és egy férfi beismerte: „Szívesen ' járok képtárakba, mert kíváncsi vagyok ,azokra az emberekre, akik képeket nézegetnek.” Két évvel ezelőtt, amikor dr. James H. Badford, 73 .éves kaliforniai ideggyógyász tü­dőrákban elhunyt, temetésé­nek szokatlan módja általános figyelmet keltett. Badford holttestét száraz jég közé helyezték, vérét kiszivattyúz­ták és speciális fagyasgátló oldattal helyettesítették. Ez­után különleges hűtőkamrá­ban helyezték el a holttestet. Ez a szokatlan temetés Bad­ford végrendelete szerint tör­tént, aki így akarta előmozdí­tani a „krionika” sikerét — a halottak fagyasztásának gya­korlati kidolgozását^ Ez az el- gohödlás azon ä ködök kémé­nyen alapszik, hogy a tudó­sok a közeljövőben rájönnek a halottak újjáélesztésének módjára. Bár a halottak felélesztése ma még csak ábránd, eddig már tíz ember követte Bad­ford példáját. Az úgynevezett „krionikai társaságok” jelszava: „Nincs többé halál!” Ezeknek a tár­saságoknak már több, mint ezer tagjuk van, s közülük egyedül New Yorkban húszán végrendelkeztek úgy, hogy haláluk után hűtőkamrában helyezzék el holttestüket. öntudat ébredésének és diffe­renciálódásának kitűnő analí­zisét nyújtja — a férfi emléke­zésének és a gyermekkor bá­mulatosan finom újraélésének szembesítésével. Annak idején a pszichologizáló regényújítás remekeivel vetekedett a mű. Az utóbbi, Robert Merle könyve, műfaji újszerűségével kelt izgalmat: a közeljövő Amerikáját ábrázolja egy bi­zarr, tragikus iróniájú törté­net kereteiben, a tudományos fantasztikum és a publicisz­tika eszközeit állítva a regé- nyesítés szolgálatába. A delfi­nek betanításának titkait és eredményeit szörnyűséges gaz­tettekre és provokációkra pró­bálja kihasználni a háborús úszítók kémszolgálata; súlyos emberi összetűzések és vívó­dások, politikai és szerelmi csaták őrlőmalmában vesznek el azok, akik a humánus tudo­mányért kívánnak élni. Természetesen a rádió és te­levízió is szórakoztató és nívós műsorokról gondoskodott a hét végére. Ajánlom azoknak, akik nem mennek kirándulni és otthon akarják eltölteni a hét végét. Jó szórakozást kí­ván: Karácsonyi István A hatodik... Nemzetiségi ének- és tánc­együttes alakult a NógrAd me­gyei Nógrádsápon. Ez sorsfnd- ben a hatodik nemzetiségi együttes, amelyet a nógrádi, berkenyéi, nőtincsi, nézsai, ős­agárdi után létrehoztak. Ma: bemutató Kollégiummá avatták az egyetem diákotthonát ÜNNEPSÉGSOROZAT GÖDÖLLŐN / Letkés, Szob, Nagymaros... Kittenberger vadőrének kiállítása A Letkésen élő Bergmann József nyugdíjas erdész­vadőr, Kittenber­ger Kálmán, ne­ves Afrika-vadász egykori vadőre, gyermekkora óta csaknem minden szabadidejét fa­faragással tölti. Eleinte díszes faragású agancs­táblákkal, külön­böző vadásztró­feák gazdag motí- vumú fatalapza­tával szerzett elis­merést, de hama­rosan kapósak let­tek az élethűen megmintázott er­dei állat-szobrocs­kái is. Legszíve­sebben őzeket, szarvasokat és va­dászkutyákat mintázott. Az idős ember eddig több ezer figurát és dísztárgyat — ci­garettadobozt, asztali lámpát, hamutartót — fa­ragott ki dió-, hárs- és cseresz­nyefából. Bergmann Jó­zsef most kiállí­tásra készül. A szobi járás felsza­badulása alkal­mából L etkésen, Szobon és szülő­falujában, Nagy­maroson kiállítja legsikerültebb fa­ragványait. ízletes, finom az importéit REXTEAKEKSZ 10 dkg-os csomagolásban 2,60 Ft helyett 2 Ft. Most rendeljen Beszerezhető a Pest-Komárom-Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat budavidéki, monori, váci és ceglédi fiókjainál. Huszonöt éves a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, s a diákotthon. Most kollégium­má avatják háromnapos ün­nepség keretében. Tegnap, az első napon négy órakor há­rom kiállítást nyitottak meg. Az első dokumentációs jel­legű, az egyetem és a diák­otthon életét, jelentős sike­reit, eredményeit mutatja be. A második a — most már nyugodtan mondhatjuk, kol­légium — képzőművészeti al­kotók körének munkájába nyújt betekintést. Fafaragá­sok, festmények, kerámiák, grafikák: az alkotókor amatőr művészeinek munkái kaptak itt helyet. A harmadik a foto- szakkör tagjainak több év alatt összegyűlt munkáiból a legjobbakat mutatja be. Este hét órakor a kollé­giumban működő valamennyi szakkör, illetve klub ünnepé­lyes összejövetelt, bemutat­kozó előadást tartott. Ezeken részt vettek az egyetemi ok­tatók is. Csak a legérdekeseb­beket kiemelve a programból: a politikai kör Nyisztor György életével ismertette meg a hallgatókat: az ő nevét veszi fel a kollégium és ma ünnepélyes keretek között szobrát is leleplezik. A leg­nagyobb sikere talán a Len­gyel Józseffel rendezett író­olvasó találkozónak volt. Este nyolc óra után a kollégiumi rádió sugárzott ünnepi mű­sort. Riportok hangzottak el egykori kollégistákkal (NÉKOSZ, MADISZ), de per­sze nem hiányzott a zene és a humor sem. A budapesti József Attila Színház november elsején mutat­ja be Viktor Rozov: „A futópályán” című háromrészes drámá­ját. Rendező: Benedek Árpád. Képünkön: Szemes Mari és Koncz Gábor. Kétezer régi hanglemez Húsz éve gyűjti a hangle­mezeket Balázs Lajos öt­venkét éves karancsaljai nyugdíjas bányász. Mintegy kétezer darabos gyűjtemé­nyében megtalálhatók a szá­zad eleji felvételek, Király Ernő, Fedák Sári és más színészek, előadóművészek hanglemezei. A nyugdíjas bányász gyűj­tőszenvedélyére felfigyelt a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ. Elhatá­rozták, hogy novemberben a művelődési központ klubjá­ban bemutatják Balázs La­jos gyűjteményét, s ebből az alkalomból megrendezik.”"»' megyei hanglemezgyűjtők első találkozóját és hanglemezbör­zéjét. Rózsavásár A Kertészeti Kutató Intézet­ben az utóbbi évek legnagyobb szabású rózsavá­sára kezdődött meg október vé­gén. Az intézet munkatársai 3 ezer fajta közül válogatták ki azo­kat a virágokat, amelyeket a ró­zsakedvelők elül­tethetnek majd kertjükben. Az idén össze­sen 80 ezer tövet adnak el, közöt­tük olyan külföldi újdonságokat, mint a cseresz­nyepiros Caravel- let, a Maria Cal- last, az égőpiros Francitól, a bár­sonyos Lancast- ruabt és a penicil­lin feltalálójáról, dr. Felmingről el-• nevezett pompás rózsát. A legújabb ma­gyar újdonságok­ból is válogatható nak majd a virág­kedvelők; a ba­rackszínű „Buda- tétény” az intézet munkatársainak egyik sikeres ne­mesítése. Mellette a piros „Sasad” és a rózsaszín „Ti­sza” számíthat si­kerre. A rózsavásáron azokat a fajtákat bocsátják a vásár­lók rendelkezésé­re, amelyek a ha­zai klímaviszo­nyok között a leg­jobb tulajdonsá­gokat mutatják. Ha esik az eső... Közömbösen esik az őszi eső. Tapad az orkán, nem suhog. Könnyű mint a pille, mégis nyom. Alig tudok tőle fel­lépni a buszra. Ülök az asztalnál, fekszem az ágy­ban, közben hallom, hogy kopognak cseppjei. Felkelek, kezdem a minden­napot, még mindig esik. Láthatatlan terhem egy kicsivel ismét nehezebbé vált. Nehezebb, mert délben elmentem egy virágüzlet előtt és kibókoltak az üvegen a hófehér krizantémok. És az idén sem mentem ki a temetőbe ... ★ Szegény kis vékony nagyanyám. Nyolcvanhárom éves múlt, amikor egy szombaton eljött hozzám. Vállalkozott a számára óriási útra, a rejtelmes Óbudára. Eljött hozzám, az unokához hogy az is elmondja neki: nem kell még félnie a haláltól, hogy szép szóval áltassa. Eljött és diadalmas mosollyal, dicsé­retet várva állt az ajtóban. — Nagymama, hogy tehettél ilyet? Ebben a korban egyedül elindulni. És pont szombaton délután. Tudod, hogy ilyenkor nagytakarítok. Na, gyere, ülj le itt, mert benn fut az egész lakás. Nézz ki egy kicsit az ablakon, amíg legalább befejezem a porszívózást... ★ Józsi bácsi. Gyermekkorom barna­bőrű istene, a pecázó nagybácsi, akire olyan jó volt büszke lenni, aki évek óta, hogy megfehéredett a haja és ci- póvastagra dagadt beteg szívétől a lá­ba, már csak telefonálni tudott elvé- konyult hangján. — Olyan jó lenne, ha megszereznéd az orvosságot. És gyere el, jusson egy kis időd ránk, öregekre is. Annyi min­dent szeretnék elmondani... Az orvosságot megszereztem. Ha ar­ra mentem vidékre, a kapu előtt meg­állítottam az autót tíz percre. A sarki hentesnél húst vettem, a cukrászdában süteményt és közéje csúsztattam az öt­venest. Beviharzottam, átadtam a cso­magokat, elmondtam, hogy vágyázzon magára, megígértem, hogy egyszer úgy jövök, hogy legyen időnk beszélgetni s máris künn kopogott a cipősarkam. Eleinte felvidult az arca, hogy meglá­tott. Tavaly már hellyel sem kínált az ágya szélén. — Fuss csak, neked úgy sincs időd... + Lacika. Kilenc hóínapig nézett a vi­lágba ibolyaszínű szemeivel. Abból az utolsó kettőt vastüdőben a László kór­házban, amikor a paralizis beburkolta a bénaság hálójába. Egyetlen egyszer sem láttam őt a kis üvegfülkében. Azon a júniusvégi vasárnapon is in­dulni akartam. De sűrűn gomolyogtak a viharfelhők, végül otthonmaradtam. — Olyan pici még, nem tudja, ki megy be hozzá — mentegettem önma­gam. Egy hét múlva égszínkék koporsója nem látszott ki a virágok alól. A go­molygó .viharfelhőből kicsapó villám bénította meg a kórház elektromos be­rendezését. A rövidzárlat mindössze négy percig tartott. Azóta összerezze­nek, ha az unokatestvéremmel talál­kozom. Pedig sosem szól... ★ Anyám, özvegyasszony volt, munka- nélküli. Egész nap szaladgált a közve­títőkbe. Karácsony előtt munkát ka­pott egy tisztítóban. Vasalt reggeltől- estig. Szombaton kivirulva, boldogan jött haza, zizegő papírzacskót tett elém. Sok-sok sült gesztenye volt, feje­delmi étek. Megettem mind. Két szem héját úgy hajtogattam össze, mintha még benne lenne a mag. Nyújtottam kínálóm felé. Az öröm olyan szép sugara villant fel szemében, hogy tízéves gyerekfej­jel is megéreztem: undorító, hogy be­csaptam. Az azóta vitt ajándékok sem tud iák elmosni bennem gonoszságom emlékét. És hányszor vágott a sza­vam! Ha panaszkodott, hogy nem tud aludni, leintettem. Ha azt mondta, napközben egyedül van, csodálkoztam, miért nem szórakozik a rádióval. Mo­rogtam, ha megfeledkezett apróságok­ról, ha kényeztette a gyerekeket. Ne­vettem kis rigolyáin, képzelt betegnek hittem, amikor lihegve megállt a lép­csősoron. ★ ' Hordom a terhet, ridegségem köveit. Ki kellene vinni őket a temetőbe, csak megmutatni nekik: a bánattól arága- kövekké váltak Komáromi Magda,

Next

/
Oldalképek
Tartalom