Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

4 ^'<&£írlap 1969. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Barátok ; és cimborák Kabarétréfák, vicclap kari­katúrák untig ismert figurája: a részeg, aki a soha nem lá­tott idegent ölelgeti, te vagy a legjobb barátom felkiáltással. A tréfa, a karikatúra a való­ságból meríti anyagát. Saj- \ nos, bőségesen van miből táp­lálkoznia. Nemcsak azért, \ mert sokan akadnak, akik sű- J rűn a pohár fenekére néznek, j hanem mert az emberek túl I könnyen ölelnek keblükre má­sokat. Olyan könnyen, mint | amilyen — nehezen. Játék a I szavakkal? Nem, csupán azo- j nos dolog két oldala. Ismeret­ség, barátság, cimboraság — a személyi kapcsolatok fontos, kiterjedt, s nem ritkán kusza területe. Rokonait, kollégáit, főnökeit a legritkább esetben választ­hatja meg teljesen szabadon az ember. Barátait annál in­kább. És a cimborákat? Azok „úgy maguktól” jönnek. Leg­többször ez a baj. Mert a cimbora — a szó mai jelenté­se szerint —, valamiért csapó- ' dik mellénk, hozzánk. Legin­kább italért, jobban fizető munkáért, közös suskusok J nyélbeütéséért, a te nekem, én neked elvtelen elve alapján. Ki a barát? Ki a cimbora? Létezik-e a személyi kapcso­latnak pontosan körülírható mércéje? Barátság-e a ma oly divatosnak tartott kalákában történő vendégeskedés? A for­dítottja: csupán cimboraság lenne a jóízű, okos beszélge­téssel fűszerezett szombat dél­utáni sörözés? A kérdések a feleletet is magukban hordják. Nincs elvonatkoztatható, elvi szabály. Minden kapcsolat ön­magáért „felel”. Felületes, s hajlékony gerincű embernek i könnyen akadnak cimborái. Igényes ember nehezebben ! barátkozik, mert nem éri be í felszínes fecsegéssel. Hisz ab- } ban, hogy a barátság az em- béri kapcsolatok legnemesebb- ; jei közül való, bizalmat kér, s . ad. A szólás, miszerint az örök barátság ritkább, mint az örök szerelem, nem véletlenül szü­letett. Az emberek mindig is hajlottak arra, hogy ismeret­ségeiket összetévesszék a ba­rátsággal, s amilyen gyorsan szimpatikusnak találják új is­merőseiket, olyan gyorsan ki­ábránduljanak azokbóL Felü­letes ember felületesen ítél, a bizalmatlan, a zárkózott pedig nemes érzéstől, a barátságtól fosztja meg magát. Lehet-e „tanulni” mindezt, vagy ve­lünk született tulajdonságaink, s a véletlenek játszanak köz­re abban, hogyan alakulnak másokkal kapcsolataink? Igen, vannak, akik vonzzák a bará­tokat, akik tudnak vidámak és megértőek^ a bajban kész­ségesek, az örömben osztozók lenni. Az egyéni tulajdonságok nagy része azonban nem „ön­magától” van, hanem fokoza­tosan alakul ki, változik, ha­tás és kölcsönhatás következ­ményeként. A magányos, megkeseredett ember sajnos, nem ritka. Ép­pen az ilyenek szoktak azután zárt szívvel közeledni ahhoz, aki nem érdemes erre. Az újabb csalódás, csak tovább nehezíti helyzetüket, s éppen ezért legközelebb még kevés­bé nézik meg: ki előtt nyílik meg szívük, értelmük. Ahogy nem ritka a mindenkivel ba­rátkozó, puszipajtáskodó em­ber sem. Az, aki víg adomá­kat mesél, tréfát űz minden­ből, s kámforrá válik, ha baj van, ha segíteni kellene. Te­hát a középút? Az igényes mértéktartás! Tudjunk kü­lönbséget tenni a ránkragadó cimbora, s az önzetlen, szemé­lyiségünket tiszteletben tartó barát között. Ne traktáljuk legbensőbb családi gondjaink­kal a presszóbeli ismerőst, de kérjünk nyugodtan tanácsot a minket, s családunkat jól és hosszú ideje ismerő baráttól. Legyünk udvariasak az isme­rőssel, de ha segítenünk kell, tapintat címén ne udvarias- kodjunk barátainkkal. A nyílt­ság, az őszinteség, a barátság igazi mércéje, s próbája is egyben. M. O. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSRE KERES építőipari Képesítésű kalkulátorokat, technikusokat, gyors- és gépírónőket, valamint nagy gyakorlattal rendelkező pénzügyi előadót. JELENTKEZÉS: a vállalat személyzeti osztályán. Budapest XXI., Kiss János altábornagy utca 19 — 21. KÖNYVEK BOLTJA Kettős feladat - Őszi forgalom - Erős konkurrencia Bíborvirág Meg sem kérdeztelek, , és nélküled tartottam én keresztelőt. Bíborvirág nevet adtam neked, hogy azt viseld az emberek előtt. Bíborvirág. Nevedben él a messze táj, nevedben villantja fel tüzét egy kis virág, és szól: csodálj. S valóban, — őt csodálni kell, mert számtalan, — ki látja, mellette meg sem állva, tovább visz útja el. Pedig ha egyszer nézne Bíborvirág tüzébe, ha egyszer hagyná rajt szemét, nem vonzaná a messzeség. Mellette vándor száz is elhaladt, Bíborvirágnak rabja nem maradt. Rab nem maradt egy sem, — csak én, ki pillantásom ott feledtem, Bíborvirág színén. Színét csodálva megszerettem, s mivel most téged is szeretlek, az ő nevét adom nevednek: Bíborvirág. Te és ő. Ti ketten. Borbély Tibor Fotócikkek karácsonyra Elemes fényképezőgép MŰSORFILMEK, HÁZI VETÍTŐKHÖZ ­Vácott a Beloiannisz utcá­ban van három csöppnyi he­lyiség. A kirakatban könyveik sorakoznak. Az energikus bolt. vezető a raktárba vezet. Moj. zes Lajosné három éve még eladó volt. Azóta sokkal jobb körülmények között dolgoz­nak, a forgalmuk is fellendült. Mivel a Szövkönyv Vállalat váci boltja elsősorban elosztó­hely, sokan azt hitték, hogy itt nem lehet könyvet vásárolni. Jelenleg már megvan a kiala­kult vevőkörük és 520 ezer fo­rint értékű könyvet tartanak raktáron. A bizományi könyv­készletük is jelentős, mintegy 350 ezer forintot tesz ki. Nyolc­van könyvbizományosuk van a járásban. — A forgalmat minden év­ben emelnünk kell és ez egyre nehezebb, mert egyes könyve­ket már nem vesznek — mond. ja a boltvezető. A kétféle feladatkör kétféle munkát is jelent? — Igen. Egyrészt itt a hely­színen árusítunk mint eladók, másrészt mint járási elosztók felügyelünk a bizományosok­ra, ellátjuk őket megfelelő mennyiségű és minőségű könyvvel. Lényegében ketten dolgozunk, mert harmadik tár­sunk csak félállásban van itt. Évi egymillió 500 ezer — Maradjunk az árusítás­nál. Most az őszi megyei könyvhetek alkalmával bizo­nyára ugrásszerűen nő a for­galom? — Ez évi előirányzott for­galmunk 1 millió 500 ezer fo­rint. Az őszi megyei könyvhe­tek idejére — október 15-től december közepéig — előre­láthatóan 400 ezer forint ér­tékű könyvet adunk el. — Mif jelent ez tennivalók­ban? — Novemberben minden va­sárnap árusítunk a falvakban. Házról házra járunk a köny­vekkel, Vácdukán, Vácrátóton, Szódon, Püspökszilágyon és valószínűleg Hartyánban is. Megkértük a helyi bizományo­sokat, hogy'segítsenek nekünk, sőt a pedagógusok útján álta­lános iskolai tanulókat is moz­gósítottunk. — Az őszi megyei könyvhe­tek alkalmával 40 százalékos árleszállítási akciót is indítot­tunk. Ez nem járt olyan siker­I rel, mint a tavaszi, mivel ta­vasszal az iskolák szép szám­mal vásároltak könyveket év végi ajándékozás céljára. Ettől függetlenül az már megálla­pítható, hogy az őszi megyei könyvhetek az idén is elérték céljukat. — Milyen segítséget kaptak a járástól? Könyvtombola Legtöbbet a járási tanács vb művelődési osztálya segí­tett. Több alkalommal szer­veztek író-olvasó találkozót. Ez lendített a forgalmunkon. Könyvtombolát is rendeztek. Es a nőtanács? — Nincs közvetlen kapcso­latunk. A járási KlSZ-bizott- sággal annál inkább. Bizomá­nyosunk is van ott. Politikai műveket és nyelvkönyveket vásárolnak: tőlük. A nőta­nácsnál is szeretnénk elérni, hogy a szabás-varrás és egyéb tanfolyamokhoz tőlünk ren­deljenek könyveket. Amit a nőtanácsról elmondtam, az a járási könyvtárra is vonatko­zik. A községi könyvtárak ré­szére rendszeresen a könyvtár­ellátótól vásárolnak. Ha már a segítségnyújtásnál tartunk, hadd említsem meg, hogy a Szövkönyv Vállalattól min­dent megkapunk, ez vonatko­zik a propagandaanyagokra, a gépkocsihasználatra, és a rendszeres instruktori támoga­tásra is. Lelkes Sándomé eladóval is a feladatokról beszélgetünk. Megemlíti, hogy a könyveket gyorsabban kellene eljuttatni a váci könyvszolgálathoz. Erős konkurrenciát jelent számukra a Művelt Nép Könyvkereske­delmi Vállalat közeli könyves­boltja, ahol hamarabb kapják meg a könyvújdonságokat. — Itt kezdtem a szakmát 1959-ben — mondja. — Akkor egyhavi forgalmunk 15 ezer forint volt. A múlt hónapban 121 ezer. Tolsztoj, Maugham, Jókai Néhány szóra megállítom Németh Ferenc alsőgödi könyvbizományost, aki a leér­tékelt könyvek között válogat. — Már 1937 óta könyvbizo­mányosok vagyunk a felesé­gemmel. — Én civilben a MÁV nem­zetközi fuvarszámfejtője va­gyok — nevet. — Aki egyszer kapcsolatba kerül a könyvek­kel, többé nem tud lemondani róluk és minden szabad idejét velük tölti. Százezer forint kö­rül forgalmazunk évente. A legkeresettebb írók az én fa­lumban? Tolsztoj, Maugham, Jókai, Berkes:, Passuth. A váci szövetkezeti könyvszolgálat­nál jó a választék, az őszi me­gyei könyvhetek alkalmával is mindent megkaphattak ve­vőink. A probléma az iskolák­kal van. Legutóbb például Vác térképét keresték a diákok, amelyet 1959-ben adtak ki útoljára. Jó lenne, ha a kiadók rendszeres kapcsolatot tarta­nának fenn az iskolák képvi­selőivel. A váci szövetkezeti könyv­szolgálat a jelek szerint ered­ményesen készült fel az őszi megyei könyvhetekre. Lukács Ferenc ötvenféle fényképezőgép-tí­pusból választhatnak az idén a karácsonyi vásár résztvevői. Az OFOTÉRT a korábbinál gazdagabb készlettel jelentke­zik — mint erről Somogyi Bé­la igazgató tájékoztatott teg­nap. Érdekesség a Pentacon Elektra, amely elemmel mű­ködő automatikus fényképező­gép. Az olcsó kisgépek fél-, háromnegyed áron kerülnek forgalomba november 27-től december 24-ig. Ilyen a Ljubi- tel és Certina. A mozgófilm­felvevők választéka meglehe­tősen nagy, a néhány száz fo­rintos, 8 milliméteres Aurórá­tól a legújabb Kvarz Zoom gumioptikás szovjet felvevőig és az osztrák Eumig gyártmá­nyokig. A vetítőgéppel rendelkezők bizonyára örömmel hallják, hogy 8, illetve 16 perces 8 milliméteres műsorfilmeket hoznak forgalomba december elején. Tizenkét összeállítás közül választhatnak. Ezenkí­vül japán, német, szovjet fényképezőgép-újdonságok, örökvakuk és sokféle Forte- filmpapír szerepel az idei ka­rácsonyi ajándéklistán. Ajándékozás villanyfénynél A címben foglaltak csak azok számára jelentenek so­kat, nagyon sokat, akik eddig a gyertya, petróleumlámpa vi­lágánál élték le életüket. Ha minden jól megy, ma délután megérkezik a villamosság az albertirsai Petőfi iskola ho­mokréti részlegéhez is. A ta­nács határozta el, hogy a fél­szabadulás negyedszázados ju­bileumára ez lesz a környék ajándéka. A szerelők eleget is tettek a kívánságnak. A mai nap ehhez szorosain kapcsolódó eseménye, hogy a ceglédi UT- GÉP Vállalat KISZ-bizottsága ennek a most villanyfényhez juttatott iskolának egy tele­víziókészüléket ajándékoz. Négyszáz fiatalember gyűjtött vasat szorgalmasan, s ebből jött össze a készülék ára. — A rádió legközelebbi, december 1-én sorra kerülő „sajtókonferenciájának” rész­vevői a Központi Népi El­lenőrzési Bizottságba láto­gatnak éL Dr. Dabrónaki Gyula elnök és a KNEB ve­zető munkatársai válaszol­nak a beérkezett és a hely­színen feltett kérdésekre. A kérdéseket levélben is el le­het juttatni a Magyar Rádió címére. <DfSz. Ferenc IX. A történtek ellenére is az öreg ébredt fel reggel első­ként. Tüzet rakott, és egy ha­talmas serpenyőben zsírt for- rósított. Húsz tojást ütütt be­le. A kész rántottát öt tányér­ra osztotta szét. Hatalmas tál­cával indult el a lányok szo­bája felé. Legalább mi nézzük el az öregnek, hogy a saját la­kásában elfelejtett kopogni, mielőtt belépett volna a szo­bába. Kezén egyensúlyozva a tálcát, először Éváék szobájá­ba lépett, önkéntelenül is a jobboldali ágyra pillantott, amelyben szegény felesége aludt. Ezúttal Éva feküdt ott, derékig kitakarózva. König papával olyasmi tör­tént, ami már nagyon régen nem: elpirult. Aztán szégyen­kezve megfordult és lábujj­hegyen az ajtó fele indult. Baj nélkül kijutott, de mielőtt végleg becsukta volna maga mögött az ajtót, talán életé­ben utoljára, felébredt benne a férfi és egy pillanatra visz- szadugta fejét az ajtón. De igazán csak egy pillanatra, mert anélkül, hogy megfogal­mazta volna, érezte: hasonló alkalom már nem jöhet az életében. S ekkor tört ki a botrány. Éva felébredt, és meglátta az öreget. — Segítség! Szatir! — visí­tott, s hirtelen magára rán­totta a paplant, de olyan len­dülettel, melytől két kalimpáló lába vált fedetlenné. Harmad­szori kísérletre sikerült beta­karóznia, és a paplan fedezé­ke alól folytatta a lánybrigád riadóztatását. König papa az ordítozástól teljesen elvesztette a fejét, és a lehetséges megoldások közül a legrosszabbat választotta. Lecsapta a rántottát, berohant a szobába és leült a sikoltozó lány ágya szélére. — Katika, Julika, vagy hogy is hívják, én csak kedveskedni akartam. — Halljátok a vén kecskét? — szirénázott Éva. — Be is ismeri. Kedveskedni akart ve­lem, reggel az ágyban. — De hiszen az unokám le­hetne. Sőt! Az ükunokám — fuvolázta az öreg és békés szándékát kimutatandó meg akarta simogatni a lány haját. Ekkor rontottak be a másik szobából a többiek és az elé­jük táruló látvány félreérthe­tetlen volt. Jutka azonnal ma­gára talált: — Lányok! Gyűlés! — És a szatirt futni hagy­juk? — kérdezte Éva. — Nem tud ez futni — mondta Kati. — Na, cammog­jon ki öregúr — szólt gyöngé­den, és bár rajta is csak egy kis nadrág volt, felkelt, hogy az öreget kitámogassa. Az öreg ránézett a lányra, és et­től úgy megijedt, hogy kezét szeméhez kapva, kirohant a szobából. — Mégis tud futni — mond­ta Kati, s az ördög tudja, hogy miért, de rendkívül jó kedve kerekedett. Aztán mikor Jutka becsukta az ajtót, Kati Évára támadt: — Te ostoba liba! Este ki- állsz az ablakba vetkőzni an­nak a huligánnak, mint egy ... Jutka! Kimondhatom? — Felesleges. Folytasd! — Most meg szerencsétlen öreg mit sem sejtve benyit a saját szobájába, ahol a saját ágyában egy meztelen tyúk hempereg. Én láttam az öre­get, egy nagy tálca rántottát hozott be. Nagyságos asszony lehettél volna, akinek ágyba hozzák a reggelit. Ehelyett mi lettél? Hadd mondjam ki — — Felesleges, inkább az es­ti ügyet részletezd. — Ti most ezen akartok rá­gódni? — ordított Éva — azt tettem, amivel megbíztatok. Átképeztem fajdkakassá a pa­sit. — Bár minden megbízatá­sodban ilyen eminens lennél — mondta Jutka, aztán ki­ment az öreghez a konyhába. König némán ült. Jutka meg­sajnálta az öreget, nézte, amint ott ült esetten és sze­rencsétlenül és arra gondolt, hogy ez az ember nem lehet tolvaj. Végre Éva is kijött, és Jut­ka kérésére az öreg boldogan tálalta nekik a rántottát, mely közben megdermedt. Egyéb­ként só sem volt benne, de lám, egy pillanat, és az acsar- gó tigrisek angyallá tudnak változni: senki sem mondta volna, hogy a rántottából ki­maradt a só. Éva az öreg mögé lépett, beletúrt a hajába; — Jól van, no... — aztán mintha csak most jutott volna eszébe: — hol vannak a fiúk? Az öreg már majdnem meg­mondta az igazat, amikor eszébe jutott a tizedes intel­me: az ügyről egyelőre a lá­nyok sem tudhatnak. Még az éjjel kigondolt a várható kér­désre egy választ, amellyel tudta, hogy a lányoknál is kiugrathatja a nyulat a bo­korból. — Hogy a fiúk? Képzeljék, az éjjel küldtek értük egy ko­csit a hajógyárból. Állítólag a japánoknak kell sürgősen tankhajót építeni. Jutka egy pillanat alatt el­felejtette előbbi engedékenysé­gét. — Na, öregúr, most elszól­ta magát. — Majd a lányokhoz fordult. — Lányok! Gyűlés! — kivo­nult a kertbe. — összefoglalom a helyze­tet. A fiúkért senki nem jöhe­tett a hajógyárból, mert, mint tudjuk, semmi közük a gyár­hoz. Ezekután az is világos, hogy ezt az öreg is tudta. — Várjatok csak! — szólt közbe Kati. — Hátha valóban jött értük egy kocsi, és az öregnek is azt hazudták, hogy a hajógyárból küldtek értük. — Akkor már csak azt ma­gyarázd meg kérdezte élesén Jutka — milyen pénzt szá­molgatott éjjel az öreg. — A dolog világos. Az öreg a fiúk cinkosa — jelentette ki Piroska. — Ezek nem fiúk! Ezek hu­ligánok! — mondta keményen Jutka. — Most pedig kihall­gatjuk az öreget. Vezessétek be! König tata barátságos mo­sollyal lépett a szobába, de a lányok konok ábrázatáról le­olvasta, hogy ismét beborult a feje felett az ég. — König elvtárs... illetve egyelőre úr! Magát ezennel őrizetbe vesszük. További in­tézkedésig a házat nem hagy­hatja el — jelentette ki Jutka. König arca elveresedett: — Régen gyanítottam, hogy maguk cinkosok. A döntő bi­zonyíték, hogy maguknak tud­ni kellett, hogy ezek soha nem dolgoztak a hajógyárban. Most Jutkán volt a megdöb­benés sora: — Maga tudta? — Mondtam, hogy egy hú­ron pendülnek — kiáltott Éva. — Maguk pendülnek! — replikázott az öreg. — Hagyjuk a komédiát, öregem — mondta Jutka. — Én komédiázom? Magya­rázzák meg, miért mondták, hogy a maguk brigádjához tartoznak? Erre feleljenek! — Most mi kérdezünk, öre­gem — állt fel Éva, és félre­érthetetlen mozdulatokkal dörzsölni kezdte a tenyerét. — Szegény anyám, isten nyugosz­talja, időnként verte az apá­mat, őt is nyugosztalja az is­ten. Én, anyám nagy termé­szetét örököltem. Nos, öregúr, hol az a láda pénz? — valla­tott Éva. Az öregúr szegényes színé­szi kelléktárából a naiv kife­jezést próbálta arcára erőltet­ni: — Miféle pénz? — de er­re az alakításra nem kapott volna Oscar-díjat. Jutka erőltetett nyugalom­mal felelt: — Azt a pénzt keressük öregem, amit az éjjel számol­gatott. — Szóval leskelődtek a kis­asszonyok! Nyilván bűntársaik megbízásából. Most kezdem érteni a dolgot! Mutassanak egy igazolványt, hogy a hajó­gyárban dolgoznak! — Nyugi tata! Csináljon felvonásvéget. S törődjön bele, hogy magát őrizetbe vettük — mondta Piroska. — Kinek a nevében? Ritka eset, amikor öt nő je­lenlétében döbbent csend elő­fordul. E jelen eset a ritka ki­vételek közé tartozik. — Kinek a nevében? — is­mételte meg a kérdést. — A nép nevében! — ug­rott fel Rózsa, aki történetünk folyamán most szólalt meg másodszor. Szavait hirtelen csend követte. A kijelentést senki sem vélte patetikusnak. A lányok úgy érezték, hogy Rózsa megtalálta a leghelye­sebb kifejezést. — Igazad van Rózsa — mondta Jutka és Rózsa az el­ismerés felett érzett boldog­ságában elsírta magát. (Folytatjuk.) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom