Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

4

^'<&£írlap

1969. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK

Barátok

; és cimborák

Kabarétréfák, vicclap karikatúrák untig ismert figurája: a részeg, aki a soha nem látott idegent ölelgeti, te vagy a legjobb barátom felkiáltással. A tréfa, a karikatúra a valóságból meríti anyagát. Saj- \ nos, bőségesen van miből táplálkoznia. Nemcsak azért, \ mert sokan akadnak, akik sű- J rűn a pohár fenekére néznek, j hanem mert az emberek túl I könnyen ölelnek keblükre másokat. Olyan könnyen, mint | amilyen — nehezen. Játék a I szavakkal? Nem, csupán azo- j nos dolog két oldala. Ismeretség, barátság, cimboraság — a személyi kapcsolatok fontos, kiterjedt, s nem ritkán kusza területe.

Rokonait, kollégáit, főnökeit a legritkább esetben választhatja meg teljesen szabadon az ember. Barátait annál inkább. És a cimborákat? Azok „úgy maguktól” jönnek. Legtöbbször ez a baj. Mert a cimbora — a szó mai jelentése szerint —, valamiért csapó- ' dik mellénk, hozzánk. Leginkább italért, jobban fizető munkáért, közös suskusok J nyélbeütéséért, a te nekem, én neked elvtelen elve alapján.

Ki a barát? Ki a cimbora? Létezik-e a személyi kapcsolatnak pontosan körülírható mércéje? Barátság-e a ma oly divatosnak tartott kalákában történő vendégeskedés? A fordítottja: csupán cimboraság

lenne a jóízű, okos beszélgetéssel fűszerezett szombat délutáni sörözés? A kérdések a feleletet is magukban hordják. Nincs elvonatkoztatható, elvi szabály. Minden kapcsolat önmagáért „felel”. Felületes, s hajlékony gerincű embernek i könnyen akadnak cimborái.

Igényes ember nehezebben ! barátkozik, mert nem éri be í felszínes fecsegéssel. Hisz ab- } ban, hogy a barátság az em- béri kapcsolatok legnemesebb- ; jei közül való, bizalmat kér, s . ad.

A szólás, miszerint az örök barátság ritkább, mint az örök szerelem, nem véletlenül született. Az emberek mindig is hajlottak arra, hogy ismeretségeiket összetévesszék a barátsággal, s amilyen gyorsan szimpatikusnak találják új ismerőseiket, olyan gyorsan kiábránduljanak azokbóL Felületes ember felületesen ítél, a bizalmatlan, a zárkózott pedig nemes érzéstől, a barátságtól fosztja meg magát. Lehet-e „tanulni” mindezt, vagy velünk született tulajdonságaink, s a véletlenek játszanak közre abban, hogyan alakulnak másokkal kapcsolataink? Igen, vannak, akik vonzzák a barátokat, akik tudnak vidámak és megértőek^ a bajban készségesek, az örömben osztozók lenni. Az egyéni tulajdonságok nagy része azonban nem „önmagától” van, hanem fokozatosan alakul ki, változik, hatás és kölcsönhatás következményeként.

A magányos, megkeseredett ember sajnos, nem ritka. Éppen az ilyenek szoktak azután zárt szívvel közeledni ahhoz, aki nem érdemes erre. Az újabb csalódás, csak tovább nehezíti helyzetüket, s éppen ezért legközelebb még kevésbé nézik meg: ki előtt nyílik meg szívük, értelmük. Ahogy nem ritka a mindenkivel barátkozó, puszipajtáskodó ember sem. Az, aki víg adomákat mesél, tréfát űz mindenből, s kámforrá válik, ha baj van, ha segíteni kellene. Tehát a középút? Az igényes mértéktartás! Tudjunk különbséget tenni a ránkragadó cimbora, s az önzetlen, személyiségünket tiszteletben tartó barát között. Ne traktáljuk legbensőbb családi gondjainkkal a presszóbeli ismerőst, de kérjünk nyugodtan tanácsot a minket, s családunkat jól és hosszú ideje ismerő baráttól. Legyünk udvariasak az ismerőssel, de ha segítenünk kell, tapintat címén ne udvarias- kodjunk barátainkkal. A nyíltság, az őszinteség, a barátság igazi mércéje, s próbája is egyben.

M. O.

A Pest megyei Állami

Építőipari Vállalat

AZONNALI BELÉPÉSRE KERES

építőipari

Képesítésű

kalkulátorokat,

technikusokat,

gyors- és

gépírónőket,

valamint

nagy gyakorlattal rendelkező pénzügyi előadót.

JELENTKEZÉS: a vállalat személyzeti osztályán. Budapest XXI., Kiss János altábornagy utca 19 — 21.

KÖNYVEK BOLTJA

Kettős feladat - Őszi forgalom - Erős konkurrencia

Bíborvirág

Meg sem kérdeztelek, ,

és nélküled tartottam én keresztelőt.

Bíborvirág nevet adtam neked,

hogy azt viseld az emberek előtt.

Bíborvirág.

Nevedben él a messze táj, nevedben villantja fel tüzét egy kis virág, és szól: csodálj.

S valóban, — őt csodálni kell, mert számtalan, — ki látja, mellette meg sem állva, tovább visz útja el.

Pedig ha egyszer nézne Bíborvirág tüzébe, ha egyszer hagyná rajt szemét, nem vonzaná a messzeség.

Mellette vándor száz is elhaladt,

Bíborvirágnak rabja nem maradt.

Rab nem maradt egy sem, — csak én, ki pillantásom ott feledtem, Bíborvirág színén. Színét csodálva megszerettem, s mivel most téged is szeretlek, az ő nevét adom nevednek:

Bíborvirág. Te és ő. Ti ketten.

Borbély Tibor

Fotócikkek karácsonyra

Elemes fényképezőgép

MŰSORFILMEK, HÁZI VETÍTŐKHÖZ Vácott a Beloiannisz utcában van három csöppnyi helyiség. A kirakatban könyveik sorakoznak. Az energikus bolt. vezető a raktárba vezet. Moj. zes Lajosné három éve még eladó volt. Azóta sokkal jobb körülmények között dolgoznak, a forgalmuk is fellendült. Mivel a Szövkönyv Vállalat váci boltja elsősorban elosztóhely, sokan azt hitték, hogy itt nem lehet könyvet vásárolni. Jelenleg már megvan a kialakult vevőkörük és 520 ezer forint értékű könyvet tartanak raktáron. A bizományi könyvkészletük is jelentős, mintegy 350 ezer forintot tesz ki. Nyolcvan könyvbizományosuk van a járásban.

— A forgalmat minden évben emelnünk kell és ez egyre nehezebb, mert egyes könyveket már nem vesznek — mond. ja a boltvezető.

A kétféle feladatkör kétféle munkát is jelent?

— Igen. Egyrészt itt a helyszínen árusítunk mint eladók, másrészt mint járási elosztók felügyelünk a bizományosokra, ellátjuk őket megfelelő mennyiségű és minőségű könyvvel. Lényegében ketten dolgozunk, mert harmadik társunk csak félállásban van itt.

Évi egymillió 500 ezer

— Maradjunk az árusításnál. Most az őszi megyei könyvhetek alkalmával bizonyára ugrásszerűen nő a forgalom?

— Ez évi előirányzott forgalmunk 1 millió 500 ezer forint. Az őszi megyei könyvhetek idejére — október 15-től december közepéig — előreláthatóan 400 ezer forint értékű könyvet adunk el.

— Mif jelent ez tennivalókban?

— Novemberben minden vasárnap árusítunk a falvakban. Házról házra járunk a könyvekkel, Vácdukán, Vácrátóton, Szódon, Püspökszilágyon és valószínűleg Hartyánban is. Megkértük a helyi bizományosokat, hogy'segítsenek nekünk, sőt a pedagógusok útján általános iskolai tanulókat is mozgósítottunk.

— Az őszi megyei könyvhetek alkalmával 40 százalékos árleszállítási akciót is indítottunk. Ez nem járt olyan sikerI rel, mint a tavaszi, mivel tavasszal az iskolák szép számmal vásároltak könyveket év végi ajándékozás céljára. Ettől függetlenül az már megállapítható, hogy az őszi megyei könyvhetek az idén is elérték céljukat.

— Milyen segítséget kaptak a járástól?

Könyvtombola

Legtöbbet a járási tanács vb művelődési osztálya segített. Több alkalommal szerveztek író-olvasó találkozót. Ez lendített a forgalmunkon. Könyvtombolát is rendeztek.

Es a nőtanács?

— Nincs közvetlen kapcsolatunk. A járási KlSZ-bizott- sággal annál inkább. Bizományosunk is van ott. Politikai műveket és nyelvkönyveket vásárolnak: tőlük. A nőtanácsnál is szeretnénk elérni, hogy a szabás-varrás és egyéb tanfolyamokhoz tőlünk rendeljenek könyveket. Amit a nőtanácsról elmondtam, az a járási könyvtárra is vonatkozik. A községi könyvtárak részére rendszeresen a könyvtárellátótól vásárolnak. Ha már a segítségnyújtásnál tartunk, hadd említsem meg, hogy a Szövkönyv Vállalattól mindent megkapunk, ez vonatkozik a propagandaanyagokra, a gépkocsihasználatra, és a rendszeres instruktori támogatásra is.

Lelkes Sándomé eladóval is a feladatokról beszélgetünk. Megemlíti, hogy a könyveket gyorsabban kellene eljuttatni a váci könyvszolgálathoz. Erős konkurrenciát jelent számukra a Művelt Nép Könyvkereskedelmi Vállalat közeli könyvesboltja, ahol hamarabb kapják meg a könyvújdonságokat.

— Itt kezdtem a szakmát 1959-ben — mondja. — Akkor egyhavi forgalmunk 15 ezer

forint volt. A múlt hónapban 121 ezer.

Tolsztoj, Maugham, Jókai

Néhány szóra megállítom Németh Ferenc alsőgödi könyvbizományost, aki a leértékelt könyvek között válogat.

— Már 1937 óta könyvbizományosok vagyunk a feleségemmel.

— Én civilben a MÁV nemzetközi fuvarszámfejtője vagyok — nevet. — Aki egyszer kapcsolatba kerül a könyvekkel, többé nem tud lemondani róluk és minden szabad idejét velük tölti. Százezer forint körül forgalmazunk évente. A legkeresettebb írók az én falumban? Tolsztoj, Maugham, Jókai, Berkes:, Passuth. A váci szövetkezeti könyvszolgálatnál jó a választék, az őszi megyei könyvhetek alkalmával is mindent megkaphattak vevőink. A probléma az iskolákkal van. Legutóbb például Vác térképét keresték a diákok, amelyet 1959-ben adtak ki útoljára. Jó lenne, ha a kiadók rendszeres kapcsolatot tartanának fenn az iskolák képviselőivel.

A váci szövetkezeti könyvszolgálat a jelek szerint eredményesen készült fel az őszi megyei könyvhetekre.

Lukács Ferenc

ötvenféle fényképezőgép-típusból választhatnak az idén a karácsonyi vásár résztvevői. Az OFOTÉRT a korábbinál gazdagabb készlettel jelentkezik — mint erről Somogyi Béla igazgató tájékoztatott tegnap. Érdekesség a Pentacon Elektra, amely elemmel működő automatikus fényképezőgép. Az olcsó kisgépek fél-, háromnegyed áron kerülnek forgalomba november 27-től december 24-ig. Ilyen a Ljubi- tel és Certina. A mozgófilmfelvevők választéka meglehetősen nagy, a néhány száz forintos, 8 milliméteres Aurórától a legújabb Kvarz Zoom gumioptikás szovjet felvevőig és az osztrák Eumig gyártmányokig.

A vetítőgéppel rendelkezők bizonyára örömmel hallják, hogy 8, illetve 16 perces 8 milliméteres műsorfilmeket hoznak forgalomba december elején. Tizenkét összeállítás közül választhatnak. Ezenkívül japán, német, szovjet

fényképezőgép-újdonságok, örökvakuk és sokféle Forte- filmpapír szerepel az idei karácsonyi ajándéklistán.

Ajándékozás villanyfénynél

A címben foglaltak csak azok számára jelentenek sokat, nagyon sokat, akik eddig a gyertya, petróleumlámpa világánál élték le életüket. Ha minden jól megy, ma délután megérkezik a villamosság az albertirsai Petőfi iskola homokréti részlegéhez is. A tanács határozta el, hogy a félszabadulás negyedszázados jubileumára ez lesz a környék ajándéka. A szerelők eleget is tettek a kívánságnak. A mai nap ehhez szorosain kapcsolódó eseménye, hogy a ceglédi UT- GÉP Vállalat KISZ-bizottsága ennek a most villanyfényhez juttatott iskolának egy televíziókészüléket ajándékoz. Négyszáz fiatalember gyűjtött vasat szorgalmasan, s ebből jött össze a készülék ára.

— A rádió legközelebbi, december 1-én sorra kerülő „sajtókonferenciájának” részvevői a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságba látogatnak éL Dr. Dabrónaki Gyula elnök és a KNEB vezető munkatársai válaszolnak a beérkezett és a helyszínen feltett kérdésekre. A kérdéseket levélben is el lehet juttatni a Magyar Rádió címére.

<DfSz. Ferenc

IX.

A történtek ellenére is az öreg ébredt fel reggel elsőként. Tüzet rakott, és egy hatalmas serpenyőben zsírt for- rósított. Húsz tojást ütütt bele. A kész rántottát öt tányérra osztotta szét. Hatalmas tálcával indult el a lányok szobája felé. Legalább mi nézzük el az öregnek, hogy a saját lakásában elfelejtett kopogni, mielőtt belépett volna a szobába. Kezén egyensúlyozva a tálcát, először Éváék szobájába lépett, önkéntelenül is a jobboldali ágyra pillantott, amelyben szegény felesége aludt. Ezúttal Éva feküdt ott, derékig kitakarózva.

König papával olyasmi történt, ami már nagyon régen nem: elpirult. Aztán szégyenkezve megfordult és lábujjhegyen az ajtó fele indult. Baj nélkül kijutott, de mielőtt végleg becsukta volna maga mögött az ajtót, talán életében utoljára, felébredt benne a férfi és egy pillanatra visz- szadugta fejét az ajtón. De igazán csak egy pillanatra, mert anélkül, hogy megfogalmazta volna, érezte: hasonló alkalom már nem jöhet az életében.

S ekkor tört ki a botrány. Éva felébredt, és meglátta az öreget.

— Segítség! Szatir! — visított, s hirtelen magára rántotta a paplant, de olyan lendülettel, melytől két kalimpáló lába vált fedetlenné. Harmadszori kísérletre sikerült betakaróznia, és a paplan fedezéke alól folytatta a lánybrigád riadóztatását.

König papa az ordítozástól teljesen elvesztette a fejét, és

a lehetséges megoldások közül a legrosszabbat választotta. Lecsapta a rántottát, berohant a szobába és leült a sikoltozó lány ágya szélére.

— Katika, Julika, vagy hogy is hívják, én csak kedveskedni akartam.

— Halljátok a vén kecskét? — szirénázott Éva. — Be is ismeri. Kedveskedni akart velem, reggel az ágyban.

— De hiszen az unokám lehetne. Sőt! Az ükunokám — fuvolázta az öreg és békés szándékát kimutatandó meg akarta simogatni a lány haját. Ekkor rontottak be a másik szobából a többiek és az eléjük táruló látvány félreérthetetlen volt. Jutka azonnal magára talált:

— Lányok! Gyűlés!

— És a szatirt futni hagyjuk? — kérdezte Éva.

— Nem tud ez futni — mondta Kati. — Na, cammogjon ki öregúr — szólt gyöngéden, és bár rajta is csak egy kis nadrág volt, felkelt, hogy az öreget kitámogassa. Az öreg ránézett a lányra, és ettől úgy megijedt, hogy kezét szeméhez kapva, kirohant a szobából.

— Mégis tud futni — mondta Kati, s az ördög tudja, hogy miért, de rendkívül jó kedve kerekedett. Aztán mikor Jutka becsukta az ajtót, Kati Évára támadt:

— Te ostoba liba! Este ki- állsz az ablakba vetkőzni annak a huligánnak, mint egy ... Jutka! Kimondhatom?

— Felesleges. Folytasd!

— Most meg szerencsétlen öreg mit sem sejtve benyit a saját szobájába, ahol a saját ágyában egy meztelen tyúk

hempereg. Én láttam az öreget, egy nagy tálca rántottát hozott be. Nagyságos asszony lehettél volna, akinek ágyba hozzák a reggelit. Ehelyett mi lettél? Hadd mondjam ki —

— Felesleges, inkább az esti ügyet részletezd.

— Ti most ezen akartok rágódni? — ordított Éva — azt tettem, amivel megbíztatok. Átképeztem fajdkakassá a pasit.

— Bár minden megbízatásodban ilyen eminens lennél — mondta Jutka, aztán kiment az öreghez a konyhába. König némán ült. Jutka megsajnálta az öreget, nézte, amint ott ült esetten és szerencsétlenül és arra gondolt, hogy ez az ember nem lehet tolvaj.

Végre Éva is kijött, és Jutka kérésére az öreg boldogan tálalta nekik a rántottát, mely közben megdermedt. Egyébként só sem volt benne, de lám, egy pillanat, és az acsar- gó tigrisek angyallá tudnak változni: senki sem mondta volna, hogy a rántottából kimaradt a só.

Éva az öreg mögé lépett, beletúrt a hajába;

— Jól van, no... — aztán mintha csak most jutott volna eszébe: — hol vannak a fiúk?

Az öreg már majdnem megmondta az igazat, amikor eszébe jutott a tizedes intelme: az ügyről egyelőre a lányok sem tudhatnak. Még az éjjel kigondolt a várható kérdésre egy választ, amellyel tudta, hogy a lányoknál is kiugrathatja a nyulat a bokorból.

— Hogy a fiúk? Képzeljék, az éjjel küldtek értük egy kocsit a hajógyárból. Állítólag a japánoknak kell sürgősen tankhajót építeni.

Jutka egy pillanat alatt elfelejtette előbbi engedékenységét.

— Na, öregúr, most elszólta magát. — Majd a lányokhoz fordult.

— Lányok! Gyűlés! — kivonult a kertbe.

— összefoglalom a helyzetet. A fiúkért senki nem jöhetett a hajógyárból, mert, mint tudjuk, semmi közük a gyárhoz. Ezekután az is világos, hogy ezt az öreg is tudta.

— Várjatok csak! — szólt közbe Kati. — Hátha valóban jött értük egy kocsi, és az öregnek is azt hazudták, hogy a hajógyárból küldtek értük.

— Akkor már csak azt magyarázd meg kérdezte élesén Jutka — milyen pénzt számolgatott éjjel az öreg.

— A dolog világos. Az öreg a fiúk cinkosa — jelentette ki Piroska.

— Ezek nem fiúk! Ezek huligánok! — mondta keményen Jutka. — Most pedig kihallgatjuk az öreget. Vezessétek be!

König tata barátságos mosollyal lépett a szobába, de a lányok konok ábrázatáról leolvasta, hogy ismét beborult a feje felett az ég.

— König elvtárs... illetve egyelőre úr! Magát ezennel őrizetbe vesszük. További intézkedésig a házat nem hagyhatja el — jelentette ki Jutka.

König arca elveresedett:

— Régen gyanítottam, hogy maguk cinkosok. A döntő bizonyíték, hogy maguknak tudni kellett, hogy ezek soha nem dolgoztak a hajógyárban.

Most Jutkán volt a megdöbbenés sora:

— Maga tudta?

— Mondtam, hogy egy húron pendülnek — kiáltott Éva.

— Maguk pendülnek! — replikázott az öreg.

— Hagyjuk a komédiát, öregem — mondta Jutka.

— Én komédiázom? Magyarázzák meg, miért mondták, hogy a maguk brigádjához tartoznak? Erre feleljenek!

— Most mi kérdezünk, öregem — állt fel Éva, és félreérthetetlen mozdulatokkal dörzsölni kezdte a tenyerét. — Szegény anyám, isten nyugosztalja, időnként verte az apámat, őt is nyugosztalja az isten. Én, anyám nagy természetét örököltem. Nos, öregúr, hol az a láda pénz? — vallatott Éva.

Az öregúr szegényes színészi kelléktárából a naiv kifejezést próbálta arcára erőltetni: — Miféle pénz? — de erre az alakításra nem kapott volna Oscar-díjat.

Jutka erőltetett nyugalommal felelt:

— Azt a pénzt keressük öregem, amit az éjjel számolgatott.

— Szóval leskelődtek a kisasszonyok! Nyilván bűntársaik megbízásából. Most kezdem érteni a dolgot! Mutassanak egy igazolványt, hogy a hajógyárban dolgoznak!

— Nyugi tata! Csináljon felvonásvéget. S törődjön bele, hogy magát őrizetbe vettük — mondta Piroska.

— Kinek a nevében?

Ritka eset, amikor öt nő jelenlétében döbbent csend előfordul. E jelen eset a ritka kivételek közé tartozik.

— Kinek a nevében? — ismételte meg a kérdést.

— A nép nevében! — ugrott fel Rózsa, aki történetünk folyamán most szólalt meg másodszor. Szavait hirtelen csend követte. A kijelentést senki sem vélte patetikusnak. A lányok úgy érezték, hogy Rózsa megtalálta a leghelyesebb kifejezést.

— Igazad van Rózsa — mondta Jutka és Rózsa az elismerés felett érzett boldogságában elsírta magát.

(Folytatjuk.)

t