Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

6 PEST MtCYEI ^Mirtap 1969. NOVEMBER 26., SZERDA Gyöngyös Rendezik az ország egyik leggyorsabb vízfolyású patak­ját, a Gyöngyöst. Az Alpok­ban eredő s Vas megye északi részét átszelő vízfolyás Kőszeg —Gencsapáti közötti 11 kilo­méteres szakaszának szabályo­zására huszonnégymillió fo­rintot költ a Nyugat-Dunántú­li Vízügyi Igazgatóság. A pa­tak gyakori áradása két város, továbbá falu biztonságát ve­szélyezteti, és sok ezer hold mezőgazdasági területet fenye­get elöntéssel. A rendezés során átépítik a patakon levő két energiater­melő telepet, levágják a na­gyobb kanyarokat. VÁRNÁBAN új kikötő épí­tését kezdték el. Az építkezés első szakaszában — amely kö­rülbelül hat évig tart — négy kilométer hosszú kikötőhely létesül. Mellette egyidejűleg huszonegy tengeri hajó tartóz­kodhat, s ezzel évente nyolc­millió tonna áru forgalmát .te­szi lehetővé. STRATFORD-ON-AVON- BAN, William Shakespeare szülő- és későbbi lakóihelyén szombaton hajnalban kigyul­ladt az Arme Hathaway-ház, a drámaíró feleségének egy­kori otthona. A legértékesebb kincsekben nem esett kár, és a ház kétharmada sértetlen maradt. A részesedési alap elosztásának új módja Mint ismeretes, a kormány legutóbbi üiésén határozatot hozott a részesedési alap ka­tegóriák szerinti felosztásának megszüntetéséről, s az alap felosztását felhasználásának módját vállalati hatáskörbe utalta. A részesedési alap kate­góriák szerinti felosztását 1968. január 1-én az új me­chanizmus indulásakor vezet­ték be, s célja volt, hogy mintegy biztosítékot nyújt­son az elosztás differenciálá­sára, vagyis arra, hogy anya­gilag jobban ösztönözzék, jutalmazzák azokat, akik fe- lelósebb munkát végeznek, s akiktől nagyobb mértékben függ a vállalat gazdálkodása, valamennyi dolgozó jöve­delmének alakulása. Az ösztönzés központosí­tásának módszere lénye­gében kényszerű intézke­dés volt, s csupán a re­form kezdeti időszaká­ban, a gazdasági tenden­ciák tapasztalatainak meg­ismeréséig volt indokolt, mert az ilyenfajta központosí­tás fenntartása ellentétes len­ne az új mechanizmus elvei­vel. A közlemény nagy ré­sze az eddigi módszer megvál­toztatását kívánta. Az üzemi AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK üveges szakmunkásokat • Modern munkásszállás • Olcsó üzemi étkezés i • Jó kereseti lehetőség Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat SZÉKESFEHÉRVÁR, Ady Endre o. 13. A31.SZ. Állami Építőipari Vállalat a BEREMENDI CEMENTGYÁR építkezéséhez ' AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • építőipari technikusokat • ács-állványozókat • vasbetonszerelőket • kubikosokat • segédmunkásokat 5 NAPOS MUNKAHÉT. BÉREZÉS: teljesítménybér -f idénypótlék + 8% kiemelt pótlék. A vállalat szállásról, étkezési lehetőségről és hazautazásról gondoskodik. Nagyobb létszámú jelentkezés esetén a munkahelyre és a lakóhelyre a dolgozókat gépkocsival szállítjuk. JELENTKEZÉS A BEREMENDI CEMENTGYÁR ÉPÍTKEZÉSÉN KŐMŰVES, ÁCS, ÉPÜLET- ÉS DISZMÜBADOGOS, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, FESTŐ, PARKETTÁS, PARKETTACSISZOLO. LAKATOS, AUTÓSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT. dömpervezetőket, rakodómunkásokat, motoros küldöncöt, kubikosokat és kőműves segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel FELVESZÜNK Munkásszállás díjtalan. JELENTKEZNI LEHET: a i Prosperitás Kiss mupkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. demokrácia továbbfejlesztése is szükségessé teszi, hogy a vállalat saját anyagi eszkö­zeivel maga gazdálkodjék. Egyetlen megkötöttség, hogy vállalati átlagban a része­sedés, a jutalmazás és a pré­mium összege nem haladhat­ja meg a bértömeg 25 szá­zalékát. A részesedési alap elosztá­sa mechanikus vonásainak kikapcsolásával, a vállalati önállóság bővítésével a kor­mányzat még szabadabb te- } ret ad a differenciálásra, | a hatékonyabb munka anya- [ gi ösztönzésére. Nagyobb lesz a jelentőségük a kollektív szerződésekben foglalt elosz­tási módszereknek, amelye­ket maguk a vállalati kol­lektívák dolgoznak ki. Egész­séges eltérést jelent az ed­digiektől az az elv is, hogy nemcsak az év végi része­sedést. hanem az alapbért is fokozottan differenciálni kell, ily módon is ösztönöz­ve a nagyobb felelősségvál­lalásra, jobb munkára. A vezetők prémiumátalá­nya megszűnik, s .az e cél­ra eddig felhasznált ösz- szegct is differenciáltan alapbéresítik. Erre azonban nem a veze­tői beosztás, hanem a vezető, aki többet tesz vállalatáért, a dolgozók nagyobb jövedel­méért, az eddigi prémiumnál nagyobb összeget is kaphat alapbéremelésként, mások alapbéremelése viszont ki­sebb lesz az eddigi prémium­nál. Ennek a fontos elvnek az érvényesítése a tárcák vezetőinek feladata. Magát az év végi részese­dést vezetők és beosztottak számára azonos elvek alap­ján osztják el. Megszűnik a kategorizálás, így az az eddi­gi szabály is, amely szerint egy-egy kategóriába sorolt dolgozók fizetésüknek maxi­málisan 80—50, illetve 15 százalékát kaphatták év vé­gi részesedés címén. Mivel a differenciálásnák egyre na­gyobb a jelentősége, a fele­lősségteljes és jobb munka jutalmazására bevezetik az úgynevezett nyereség-pré­miumrendszert. Ebből a pré­miumból nemcsak a vezetők részesülhetnek, h^nem azok a beosztottak is, ' akik jelen­tősebb feladatokat hajtanak végre. A vezetők nyereség­prémiuma a vállalat gazdál­kodásától és a dolgozók sze­mélyi jövedelmének alaku­lásától függ, tehát a vezetők anyagilag ér­dekeltek lesznek abban, hogy nagyobb legyen a vállalat nyeresége, és a dolgozók minél többet ke­ressenek. A veszteséges gazdálkodás anyagilag is erősen érinti a vezetőket, mert alapbérüket veszteség esetén 25 százalék­kal kell csökkenteni. Azoknak a további fontos beosztású ve­zető-alkalmazottaknak az alapbére, akiket a kollektív szerződésben a vállalat külön megjelöl, veszteséges gazdál­kodás esetén 15 százalékkal csökken. Viszont valamennyi munkás és az összes többi dolgozó teljes, 100 százalékos keresetét garantálják arra az esetre is, ha a vállalatnak vesztesége van. Az 1969-re megkötött kol­lektív szerződések még a régi kategorizálási rendszer sze­rint intézkednek a részesedési alapok felosztásáról, mivel azonban a. kormány a katego­rizálást 1969. január 1-től, te­hát visszamenőleges hatállyal szüntette meg, az idei eredmé­nyek után járó részesedést már az új rendelkezések sze­rint osztják a vállalatok. Rö­videsen megjelenik a munka­ügyi miniszter végrehajtási utasítása, amely a többi között ezt a kérdést jogilag is tisztáz­za, mert kimondja majd, hogy az új rendelkezésnek meg­felelően kell módosítani a kollektív szerződéseket. Mindenesetre, a jövő év eleji nyereségrészesedés kifizetése­kor egyetlen munkás sem jár­hat rosszabbul, mintha az idén még érvényes lenne a kategó­riába sorolás. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT irányelveket is ki­bocsát, amelyek a részesedési alap felosztásának új módjá­val kapcsolatos számos gya­korlati kérdésre ad választ. A részesedési alap felosztá­sának új módszere a vállalati önállóság bővítésével, a me­chanikus központi szabályok megszüntetésével, fokozott le­hetőséget teremt a vállalatok jobb gazdálkodásának ösztön­zésére. így a jövedelem, a nyereség fokozására is, ami egyetlen módja annak, hogy a dolgozók bére és részesedése tovább növekedjék. Üíödször is „új ruhában” a vörösberényi ered templom Befejezték a közéikor egyik legérdekesebb magyarországi műemléke, a vörösberényi erődtemplom restaurálását. Szlovákiában és Románia er­délyi területein gyakoriak az erődített templomok, a Bala­ton vidékén azonban csak ez a templom maradt'fenn nap­jainkig. Szakértők megállapításai sze­rint a vörösberényi templom már 1290-ben a Balatonalmádi mellett húzódó mostani Ma­lom-völgy torkolatánál állott, s eddig négyszer állították helyre. A mostani, ötödik helyreál­lítás során feltárták a temp­lom közvetlen környékét, meg­erősítették az erődfalakat, és restaurálták a két gótikus ka­put is. A templomot, amelyet belsőleg is felújítottak és új te­tőzettel láttak el, a Balaton környéki idegenforgalom szol­gálatába állítják. A PONTY, az angolna, a pisztráng és más halak jobban tenyésznek az olyan vízben, amelyet atomreaktorok beren­dezéseinek hűtésére használ­nak — jelentette a nyugatné­met halászati kutató intézet. endben van főhadnagy úr, beszélni fogok. Nem azért, mert megszállt az önkritikának nevezett korszerű szent­lélek, hanem, ment látom, főhadnagy úr még hisz a szavak őszinteségében. Vegyük úgy, hogy beszélgetünk. Nem kihall­gatás, meg mit tudom én még mi a dolog, hanem egyszerű csevely, amit ebben az eset­ben egy hangra redukáltak. Az adataim tud­ja, ott vannak az asztalra tett lapon. Az ada­tok azonban semmit nem mondanak rólam, meg másokról sem, az adatokba soha nem fér bele az ember. Mert mit mond az, hogy szü­lettem ötvenháromban? Hogy decemberben tizenhat leszek? Vagy az: éjjel egykor kértek meg az URH-sok, hogy fáradjak velük ide, hiszen mit keres egy kiskorú ilyenkor az ut­cán? Látja, ez is egyike a sok-sok furcsaság­nak. Ha nagykorú valaki, rögtön joga lesz az utcán csavarogni, s senki nem kérdezi tőle, miért van ott. Pedig lehet, hogy sokkal gya- núsabb a tag, mint én voltam, dehát nekem még a képemre van írva a kiskorúság... Mondja meg őszintén, főhadnagy úr, mit szólna, ha egyszer csak odakanyarodna mel­léje egy kocsi, s a belőle kihajló rendőr azt kérdezné: „mit sétáltatod a farmerodat öcsi?” Naná, hogy azt feleltem: most akartam be­nyomni egy ékszerüzlet kirakatát, mert vár­nak a haverjaim, kell nekik a szajré piára, nőre. Egy szó sem igaz belőle. Soha nem jut­na eszembe benyomni egy kirakatot, s még kevésbé vannak haverjaim. Van néhány srác, akikkel magnózunk, lessük a lányok combját, amikor a miniben leteszik valahová magukat, nagyokat röhögünk mindenen, s kész. Ez nem haverság, még kevésbé barátság. Ami­kor egyszer erről apámmal beszélgettem, azt felelte: „ne különcködj fiam, az embernek az a dolga, hogy a többivel tempó zzon, s ha egy pici tempóelőnyt szerez, azt foggal-körömmel tartsa meg”. Látja, főhadnagy úr, ez is olyan szöveg, ami miatt kirohanok az utcára, mert egész egyszerűen nem tudom elviselni. Ne gondolja, hogy idegbajos vagyok, bár otthon az anyám, meg a két nővérem is előszeretet­tel titulálnak annak. „Te igedbajos vagy” — mondta a nagyobb, a Jutka, amikor kimen­tem a szobából, s ő utánam jött. Tudja, miért jöttem ki? Mert legszívesebben fölborítom az asztalt, a tisztelt szüléimre, meg a vendégeik­re, a díszzsebkendős urakra, meg a ránco­sodó hátikat mutogató nőkre, akik csípőig dekoltáltatják hátul a ruháikat, úgy ülnek le, hogy a fehérnemű színét tévédhetfetlenül látni lehessen, .de közben szörnyűlködnek „a gyermekeinken” — én már ezen a kifejezé­sen is csak röhögni tudok —, akik miniszok­nyát mernek hordani. A papák meg arany­óráikat villogtatva, s pocakjuktól nyögve ecsetelik a farmerok kozmapolita agresszivi­tását, s közben kéjesen szürcsölik a méreg­drága importpiákat, amikor pedig erről né­hány szót ejtettem, az apám .volt az első, aki „fiam, ne tiszteletlenkedj” szöveggel ajtót mutatott. Az apám ... Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom: inkább az utca. A gyerek nem nevelheti a szüleit, főhadnagy úr sem hallott ilyen, igaz? Hát akkor, mi a megol­dás? Az iskolában egyszer megkérdeztem ezt osztályfőnöki órán, persze, állati röhögés kö­zepette, s szegény Matild néni, az osztályfő­nöknő csak hápogni, dadogni tudott, neki­állt szónokolni nemzedékekről, ^meg a kor­osztályok stílusbeli áss zi q kron 11 ás áról, saj­nálni tudtam csak, pedig sírni kellett volna ... Az apámnál tartottam. Nézze, én mindig egy kicsit koravén voltam, amikor a többiek még kavicsot rúgdostak, s bú jócskát, játszottak suli után, én húztam haza a csíkot, levágtam magam a szőnyegre, s elő az éppen soron levő könyvet... Biztos hallott Salingerről, a gyermekvédelmisek — hallottam — legtöbb­ször tanárok meg pszichológusok, már csak kötelességtudatból is ismerniük kell, mi fer­tőzi az ifjúságot... Látja, én nem bírtam a tag könyveit, mert a2t mondtam, ez más kotta, mi ebből nem tudunk énekelni. Lehet, hogy az ami srácok igen, mi nem. Itt nálunk másról van szó. Miről? Ha megfogalmazhat­nám, bekeretezném a fényképem, s kiakasz­tanám az ágyam fölé, olyan okosnak tarta­nám magam, de nem tudom. Csak keres az ember, gyűjti a cserepeit annak, ami széttört, mert széttörték benne, s megpróbálja kitalál­ni, miért van másként az, amit lát, mint amit hall. Lényegében az apámról beszélek most is, mert ő is ilyen. Milyen? Tudja, ezerszer meg tízezerszer gondoltam már erre. Okos? Tud, nem üres a feje, néhány tévészereplése után villogva mentem be az iskolába, mert persze, hogy mindenki bámulta az öregemet a ládában, akarom mondani a képernyőn. Vitaműsorok, főhadnagy úr is tudja, milyen jól fésült kér­Tempó désak hangzanak el, de ennek ellenére az öregem néhányszor belehomorított, olyanokat felelt, hogy a többiek kiegyenesedtek a szé­ken, s nem akarták hinni, hogy ez egyenes adásban megy. Hát akkor? Ha én így ismer­ném az apán, a képernyőről, jó fejnek tar­tanám, elájulnék tőle, mint a többiek, még a lányok is, akik persze a szövegére nem fi­gyeltek, de arra igen, hogy milyen jó a ké­pe, s a vállán nem a tömés feszíti a zakót... Én azonban ismerem . másként is, I amikor együtt vihog azzal a taggal, akiről félórája azt fejtegette anyámnak, hogy elviselhetetlenül képmutató, s hogy egy őszinte szava nincsen. Amikor erről is pötyögtem neki valamit egy reggel a fürdőszobában, miközben borot­válkozott, ő azt felelte, hogy: „fiam, tőle függ, hogy miikor és hová megyek külföldre, tart­hatok-e egyetlen tudományos ülésen is előadást s így tovább, hát akkor mit csináljak, nem én neveztem ki,, de ha nem akarok a víz alá kerülni, tartanom kell a tempót, mert, ha nem én röhögök vele együtt, akkor röhögnek vele mások...” Ezt felelte. Ha olyan vagyok, mint egy szivacs, akkor fölszívom ezt a szö­veget, s tele leszek vele, de szerencsére, nem vagyok olyan, s tudom, hogy képmuta­tással nem lehet képmutatás ellen harcolni, hogy nemcsak az a bűnös, aki hazudik, de az is, alá tudja mi az igaz, mi nem, mégis bólo­gat a hazudozáshoz. Nem mentségeket keresel? a magam ssámá- ra, mert tudom, időnként egy Krisztus, egy anarchista, egy marxista és egy taknyos tart csúcstalálkozót bennem, s ahogy az igazi csúcstalálkozókon mások, ők sem jutnak semmire, ha csak azt nem veszem eredmény­nek, hogy kölcsönösen elátkozzák egymást. Majd benő a fejem lágya, de azt hiszem, addig még sokat fogok csavarogni az utcán, s a mázlim, hogy a nagykorúság után ezért már nem hozhatnak be... Ha azt gondolja fő­hadnagy úr, hogy csak a családom hibázta­tom, téved. Képtelen vagyok jól\ kifejezni azt, amit gondolok, érzek, s ez sokszor okoz botrányt. Például ott van az anyám, akit sze­retek sokszor, de van, hogy nekimennék. A bejárónő leejtett egy kerámia tálat, erre az anyám: „ilyesmiért régen kirúgtak egy cse­lédet, dehát ma örülni kell, hogy eljön vala­ki takarítani”. Persze, nem az Erzsi néninek mondta, hanem a nővéremnek, s utána rög­tön, szünetet sem tartva arról kezdett el be­szélni, hogy vasárnapra majd Jutka meg iKató. a két nővérem főznek, mert ő bemegy a gyárba, vietnami műszak lesz, azoknak a szegény vietnamiaknak ennyit igazán min­denki segíthet... Érti főhadnagy úr, mi az. amitől időnként összerándul a gyomrom, s az a sokszor emlegetett pubertáskori idegro­ham kitör rajtam? Mert akkor is odavágtam az anyámnak: hull a könnyem a nagy szíved­től, hogy ennyire sajnálod a vietnamiakat, de amikor az Erzsi néni beteg lett, azt mond­tad, egy bejárónő ne affektáljon ... Kaptam egy frászt tőle, mire azt mondtam, egyszer majd állj föl taggyűlésen, s meséld el ezt az egészet, s kérdezd meg. vajon miként lehetne feloszlatni ezt a pimasz és impertinens nem­zedéket, akik semifii máshoz nem értenek, mint a felnőttek pocskondiázásához... Az anyám ekkor már vörös volt a méregtől, azt sziszegte, hogy, majd apámmal este elintéz­tek de amikor este én magam szóltam apám előtt, hogy anya, ugye akarsz valamit rólam apának mondani, ő lehajtotta a fejét, s azt felelte, hogy „hagyjál békén a hülyeségeid­del”. Reggelig mesélhetném főhadnagy úrnak mindezt, pedig most még csak három óra van, s odahaza percenként kapnak eperoha­mot, amiért önök telefonáltak, hogy itt va­gyok, s percenként vigyorognak azon, hogy ez a csirkefogó a megérdemelt helyére ke­rült. A két tisztelt nővérem már most fogal­mazza a szöveget, amivel fogadnak majd, anyám azon drukkol, nehogy rendőrautóval vigyenek haza, mert akkor meglátja a ház­mester, apám pedig.. . Látja, most nem tu­dom, mit gondolhat az öregem, bizony isten, ahogy vannak, úgy tudom sajnálni valameny- nyiüket. önmagukért is, meg azért is, mert velem verte meg a sors őket... Velem, aki képtelen fölvenni a tempót, aki nem akarja elhinni egy lavór vízről, hogy az az óceán... Ne haragudjon, 'hogy ennyit szövegeltem, s ha nem tiltakozik a pedagógus beidegzettség főhadnagy úrban ellene, kérem, adjon egy cigarettát... / Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom