Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-25 / 273. szám
4 r"%#jrfap 1969. NOVEMBER 25., KEDD TV-FIGYELŐ Volt jobb A hét egyik kiemelkedőnek Ígérkező műsorszáma a Fórum volt. Elég mozgalmas a külpolitikai élet ahhoz, hogy érdekelje az embereket. Sokan azonban biztosan csalódást éreztek. Mondhatnánk, hogy ebben maga a tv nézőközönsége is hibás. Vagyis azok, akik a kérdéseket feltették, s jórészt azok is, akik válaszoltak azokra. Általában konstatálni lehetett, hogy a kérdezők — fogalmazzuk udvariasan — felületes újságolvasók. Tudniillik a legtöbb kérdésről, napilapjainkból tájékozódhattak volna. A kérdések sokasága semmiképpen sem értékelhető pozitívumként. Nem tükrözi a közönség valóságos érdeklődését a külpolitikai események iránt. A kérdésözönben azonban bizonyára akadtak úgynevezett rázósabbak Is, amelyeknek megválaszolása új ismeretekkel gazdagította volna tájékozottságunkat. Tehát — mondjuk ki —, a kérdések megválogatása körül keresendő a műsor alapvető hibája. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a válaszolók megismételték a sajtóban megtalálható információkat. Őszinte elismeréssel adóztunk, a n. és XIV. kerület vetélkedőjét figyelve, dr. Várday Györgynek. Megszoktuk ugyanis, hogy napjainkban a csodákat kollektívák produkálják. Annál nagyobb meglepetéssel tapasztaltuk, hogy Várday dr. emlékezete milyen szerteágazó tárgykörök ismeretianyagát őrzi komputernek Is dicsőségére szolgáló pontossággal. Jómagam egyébként véglgszurkoltam a vetélkedőt. Ugyanis a XIV. kerületben lakom. De nem tudom, ugyanezt ímám-e, ha teszem például a XX. kerületben laknék. „Mindenki lakik valahol, tehát mindenkire sor kerül” — kínálkozik az ellenvetés. — „Lehetünk ennyi türelemmel egymás Iránt”. Lehetünk. A kérdés nem is ez, hanem, hogy szükséges-e a türelmünk? Még akkor is, ha a vetélkedők közönségigényt elégítenek ki. Vetélkedni — az ismeretterjesztésnek és a szórakozásnak nagyszerű, együttes módja. Éppen ebben rejlik népszerűsége. Másfelől — valóban fontos és hasznos, hogy a kerületek történetét felkutassák, leírják és Ismerjék a budapestiek. Sok ember közreműködését Igénylő, hatalmas munka ez. Csupán az vitatható, hogy a nagyrészt adatok ismeretére épült vetélkedők anyaga fontos-e a közönségnek? Kellemes perceket tölthettek az operettkedvelők a képernyő előtt szombat este. Kivéve azt az időt, amely a kínosan szellemes - kedő keret- és közjátékkal telt el. A Múzsa neveletlen gyermeke, tudniillik az operettet megszemélyesítő kisasszony, ezúttal sem mutatkozott jólneveltnek. Elvonta az operettkedvelők idejét és fi- i gyeimét a kedvenc melódiáktól, azzal, hogy az operett védelmében rég ismert érveket sorakoztatott feL Az éjszakai előadás, sajnos, nem felelt meg a várakozásnak. A Három topolya című szovjet film érdekes kezdeti képei után, ismert kérdésre ismert módon kaphatott választ a néző. Nem a kérdés feldolgozása okozta, hogy a film még magán viseli a sematizmus jegyeit, hanem a válasz didaktikus, többszörösen túlhangsúlyozott megfogalmazása, az ábrázolás árnyaltságának hiánya. Ezeket a nyilvánvaló és bántó fogyatékosságokat azonban valamiképp ellensúlyozta a női főszereplő alakítása: hitelesen jelenítette meg a falusi asz- szony természetesen okos, szívós és olykor bájosan ügyefogyott figuráját. P. L : Felveszünk közgazdasági technikumi végzettségű, illetve mérlegképes képesítésű FÉRFI BELSÖELLENÖRT (váci, vagy Vác környékén lakót) GÉPKOCSIVEZETŐKET, ÉJJELIŐRÖKET (lehet nyugdíjas is), budapesti lakással rendelkező nyugdíjasokat LYUKKÁRTYASZALLITASRA. Jelentkezés írásban vagy személyesen. Cím: Vác, Derecske dűlő 4. Pf. 54. ÉLELMISZERNAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT Megközelíthető MAVAUT autóbusszal. Bolgár képzőművészeti kiállítás A mai bolgár képzőművészet remekeiből közel 200 művész több mint kettőszáz alkotásából rendeztek kiállítást a Műcsarnokban. A tárlatot Mészáros Mihály szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetsége külügyi bizottságának titkára nyitotta meg. A megnyitón részt vett Vaszil Bogdanov, Bulgária budapesti nagykövete is. Képünkön: Borisz Gondov Ülő munkás című kompozíciója. A rézfúvós herceg Hol vannak már azok a régi bálok? Igazi sramli szólt, a lányok és legények még a régi szokás szerint öltöztek, s díszes ruhában járták a polkát. Dunabog- dány fiataljai már a nyelvet sem tudják. „Asszimilálódtak” — mondják a tudósok. Most szombatom is bálozott Bog- dány. Népviseletben senkit se látná. A sváb népi hagyományokból legfeljebb annyi érződik, hogy a zene szüneteiben a szokottnál gyakrabban csendül fel népdal, vagy polka és keringő. És mindenki énekel. Harsányan, vidáman. Egy-egy nép kultúráját, emlékeit talán a zene őrzi legtovább. A helyi zenekar is gyakran és szívesen zendít rá azokra a számokra, amelyek a régi dallamvilágból sarjadtak. Itt muzsikál Elter János, a „rézfúvós hangszerek hercege”. Lehetne „király” is, de fiatal még hozzá. — Egy egész katonázenekart ki tudna állítani a család, nemde? — tréfálok. — Nem egészen. Most 22 éves. Katonaiskolába járt tíz évig, ott érettségizett, most a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia szimfonikus zenekarának első trombitása. Áprilisban a zenei szakiskolák országos versenyén első díjat nyert. — A zene a mindenem. Azzal alszom, azzal ébredek. Rengeteget kell gyakorolni. Vége a szünetnek. A zenészek a színpadra szállingóznak, a bálázók felhörpintik söreiket, s egy perc múlva már csak polkából áll a világ. (palád!) Jellegtelenseg után példás eredmények DABASI NÉPMŰVELŐK KEZDEMÉNYEZÉSEI Az esztendő eddig eltelt hónapjaiban sok vitacikk látott napvilágot a korszerű népművelésről, jelenéről, és még inkább jövőjéről. A felfokozott vitakedv oka: alapvető változtatásokra van szükség a népművelésben. Ennek kapcsán sok érdekes és tanulságos vitát rendeztek a népművelésről a dabasi járásban is. Ez jó dolog: közösen megvitatni közös dolgainkat. Ami azonban ennél is több: nemcsak vitatkoztak, tettek is egyet-mást a népművelési munka fellendítése érdekében. A dabasi járást évtizedeken át a „jellegtelen” járások közé sorolták. Érthető módon: alföldi települések jelentősebb kulturális hagyományok nélkül. Sem rangos népművészete — mint például a Galga- völgyének —, sem művészeti hagyománya, mint mondjuk, Szentendrének —, nincs, de még nevesebb műemlékeik sincsenek. Hogyan lehetne mégis kitörni a jellegtelenség- ből? Volt nyolc-tiz művészetkedvelő rajztanáruk. Egy képző- művészeti stúdió létrehozásához azonban ennyi kevés. Az elképzelésükről mégsem mondtak le, inkább körülnéztek a két szomszédos, szintén jellegtelennek tartott járásban. Es Ráckevén is, Monoron is örömmel fogadták hívó szavukat. így jött létre az év februárjában a Dél-Pest megyei képzőművészek dabasi tárlata. S folytatódott azzal, hogy szemptember végén a három járás képzőművészeiből — harminchárom taggal —, megalakult a Nagy István képzőművészeti csoport. Vezetője a Vecsésen élő Bányász Béla festőművész. S az eltelt két hónap tevékenysége: októberben Ráckevén nyílt tárlata a gyáli Fegyó Bélának, és most készülnek Dabason Fegyó Béla és Varga László közös kiállításának megnyitáséra. ...... Valahogy így kezdődött a három járás kulturális kapcsolata. ü folytatódott azzal, hogy azóta meghívják egymást járásuk jelentősebb kulturális rendezvényeire. Ezekben a napokban pedig arról folynak a megbeszélések, hogy közös képzőművészeti pályázatot hirdetnek a három járás művészei számára. Ehhez mindegyik járás ct-ötezer forinttal járul hozzá. A pályázatra beérkezett művek anyagából a jövő év tavaszán, Da- bas fennállásának hétszáz éves évfordulója alkalmából kiállítást rendeznek Dabason. És szó van arról is, hogy a pályázatba bekapcsolódna a ceglédi járás, Cegléd és Nagykőrös városa is! Természetesen, a meginduló képzőművészeti élet állandó kiállítótermet vagy termeket igényel. Dabas község tanácsa megértéssel fogadta a kérést: ezekben a hetekben folyik a volt Dinnyés-kúria tatarozása és átalakítása. Ha elkészül, állandó helytörténeti kiállítást rendeznek be egyik termében, míg a másik két teremben havonta más-más tárlat megnyitására kerülne sor. Havonta más-más tárlat Dabason? Első hallásra valóban szokatlannak tűnik, talán megvalósíthatatlannak is. Nem az. A Műcsarnok Vállalattal máris megegyezésre jutottak évi tizenkét tárlat — festészet, iparművészet, fotó, plakát, színháztörténeti, gyeiV- mekrajz és így tovább — megrendezésére. Természetesen a dabasi járás vezetői nemcsak a képzőművészek törekvéseit támogatják. Nagy gondot fordítanak a művelődési házak működésének fellendítésére is. Kezdeményezésükre például ez év májusában a hernádi Március 15 Termelőszövetkezet — a községi tanács mellett — vállalta a helyi művelődési ház fenntartását. A termelő- szövetkezet saját költségén átalakítja és felújítja a művelődési házat. Sápi Péter igazgató addig négyszáz forint tiszteletdíjat kapott a tanácstól. Ezt az összeget május óta havi négyszáz forinttal megtoldja a termelőszövetkezet. Ez volt a járásban az .első ilyen irányú összefogás. S ami most van folyamatban, ennél is jelentősebb: januártól kezdve a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet saját kezelésébe veszi a helyi művelődési házat s vezetésére az eddigi tisztelet- díjas népművelő helyett függetlenített igazgatót nevez ki. Ami szintén helyes törekvés: a járásban élő vagy élt írók, költők munkásságának megismertet ése, felkarolása. Ennek első állomása a napokban Dabason, a járási tanács által rendezett Falu Tamás est volt. A nagy sikerű ünnepi est megnyitóját maga a járási tanács vb-elnöke tartotta, köszöntve a négy évtizede Öcsán élő költőt, aiknek műveit az ócsai gimnázium irodalmi színpada és az ócsai művelődési ház kamarakórusa mutatta be a több mint másfél száz megjelentnek. A következő irodalmi est szereplői a dabasi gimnázium irodalmi színpadának tagjai lesznek: Gyóni Géza életművét mutatják majd be. Amire szintén még alig-alig van példa a megyében: a járás vezetői a közelmúltban kitüntették és megjutalmazták a tizenöt, illetve húsz éve a járásban dolgozó pedagógusokat. Harmincegy törzsgárda- tagot összesen ötvenkétezer forinttal jutalmaztak, kilencvenet pedig rendkívüli fel- jebbsorolásban részesítettek. Rendkívüli feljebbsorolásban részesült még több népművelő, illetve iskolai technikai dolgozó is! Ugyanakkor a járási tanács határozatot hozott arról, hogy a pedagógusok jutalomkeretét — évi százötezer, forint! — az iskolák igazgatóinak jogkörébe adja át. Sorolhatjuk tovább a helyes és követésre méltó kezdeményezéseket — például tízezer forinttal támogatja a járási tanács a honismereti szakkörök munkáját, gyűjtőtalálkozót szervezett részükre, síremléket állíttattak Kossuth apjának a dabasi temetőben, jelenleg pedig a gázvezeték építésekor előbukkant Árpád kori temető és romtemplom feltárását tervezik. Az eddig jellegtelennek hitt dabasi járás kilép az ismeretlenségből és példák sorával bizonyítja: a lehetőségek mindenütt adottak, csak élni kell tudni velük. Prukner Pál sreno- 1 L GB rol |\ VII. Gondoljuk, nem ártana tisztázni, mi is történt eddig. Egy galeri betévedt König bácsi házába, aki azt hitte róluk, hogy ez az a KISZ-bri- gád, amelyet volt üzeme, a hajógyár küld, hogy kertjét rendbetegye. A galeri tagjai itt tudják meg, hogy szüleik már az újságban köröztetik őket. Elhatározzák, hogy megbújnak az öregnél. Közben a kertben találnak egy kazettát, kétszázötvenezer forinttal. Ügy gondolják, hogy az öreg az újságban is megírt betörés tettese. Elhatározzák, hogy a pénzt elviszik. Közben megérkezik az igazi KISZ- brigád: öt lány. A fiúk rábeszélésére nem leplezik le őket. De a lányok gyanakodnak rájuk. Azt az egyik lány észreveszi, hogy az öreg az éj sötétjében valamit kiás a földből. A fiúk megállapítják, hogy az öreg visszalopta a pénzzel telt kazettát. Közben a lányok gyanúja újraéled, mivel az egyik fiú részegen arról fecsegett, hogy van nyolcvanezer forintja. Eddig tehát világos a dolog, és feltehetően a lányok most következő vitája az előtt is érthetővé válik, aki olyan szerencsés volt, hogy az első hat folytatást nem olvasta. És most figyeljük a lányokat. A háromágyas szobában ülték körül Jutkát, aki éppen Évát utasította: — Holnap közlöd a lovagoddal, hogy tetszik neked. Sőt! Mondd azt, hogy beleszerettél. — Ahogy én ezt a pasit elnézem, ez esetben ott helyben elkezd velem csókolózni. — Na és? Kinek lett attól gyereke? — kérdezte Kati. — Őrizzük meg a gyűlés komolyságát — torkolta le Jutka —, majd Évához: — Próbálj kitérni előle. — Ez nem az a fickó, aki olyan könnyen hagyná magát lebeszélni — mondta Éva. — Márpedig mindenképpen be keLl gerjeszteni. Tanuld meg, hogy egy férfi, amikor szerelmes, olyan, mint a dür- gő fajdkakas — okított Jutka. — Hány fajdkakasod volt már eddig? — kotyogott Kati. — Ha nem viselkedsz komolyan, menj lefeküdni! — Egy szát se szólok többé! — tette a kezét a szívére Kati. — Rendben — vállalta Éva —, garantálom, hogy a fej holnap délre fajdkakas lesz. Csak aztán a következő gyűlésen ne az én feslett erkölcsöm legyen a napirendi pont. — Mindig ő kapja a jó KISZ-munkákat — mondta Kati, és a rendreutasítást meg sem várva, átment a másik szobába. Az ajtóból még odaszólt Évának: — Aztán siess te is — ugyanis az osztozkodásnál Jutka úgy döntött, hogy a kétágyas szoba kettőjük lakosztálya lesz. Amikor Kati mögött az ajtó becsukódott, Jutka Piroskát vette kezelésbe: — Az a Csikós téged kerülget. Legyél vele kedves, hátha tud valamit. — Ez nehezebb eset. Mulya a lelkem. Pedig rajtam nem múlna — vallotta Piroska. — Hívd el sétálni. Próbáld belőle kiszedni, honnan van Kocsisnak pénze. Sőt! Lehet, hogy neki is van, mert ha itt valami piszkos dolog történik, akkor ezek hárman közösen csinálják. — Te, Jutka! Én azt a Törököt vállalnám — szólalt meg Rózsa, aki ez ideig alig szerepelt történetünkben. Csendes kislány volt, az a fajta, aki az első szerelmi csalódás után a másodikat már nehezen vállalja. — De lelkes lettél! — gúnyolódott Éva. — Próbáld meg — egyezett bele Jutka. Hát így osztozkodtak, szövögették konspirációs terveiket, amikor felpattant az ajtó, és berontott Kati: — Kapaszkodjatok meg! — Már megint hülyéskedsz? — támadt rá Jutka. — Én akár hallgathatok is, bár az ügy szempontjából ez esetleg végzetes lenne. — Mi fáj, gyere, mesélj... — dúdolta Piroska. — Szóval az történt, hogy lefekvés előtt ki akartam menni. Hogy az öreget fel ne ébresszem, lábujjhegyen lopakodtam az ajtóhoz, és óvatosan nyomtam le a kilincset. A lassan nyíló ajtó résében észrevettem, hogy az öreg konyhájában még ég a villany. Bevallom, kíváncsi voltam, hogy mit csinál ilyenkor egy ilyen vén ember. — Ha lehetne, a tárgyra! — a közbeszóló természetesen Jutka volt. — Az öreg az asztalnál állt egy vasláda fölé hajolt, melynek teteje nyitva volt. A mi derék König elvtársunk éppen a tartalmát rámolta kifelé. Vastag köteg százasok voltak. Olyan félelmetes mennyiségben, hogy annyi pénz nincs is a világon — mondta Kati kipirult arccal. — Észrevett? — kérdezte Jutka. — Nem. És ezek után ki se mentem. Pedig kellett volna. — Te hős! — Megvártam, amíg szépen visszarámolja a százasokat, egy ideig még lapítottam az ágyban, hallottam, amikor kattant a láda teteje, és az öreg a dikójához tipegett. Csak akkor jöttem be ide is, amikor lélegzete egyenletessé vált. — Ez a felfedezés minden eddigi teóriánkat fejreállítja — mondta Jutka. — Az öreget ki környékezi meg, hogy fajdkakassá változtassa? Az lenne az igazi hőstett — kuncogott Kati. Miután Jutkának semmi okos dolog nem jutott eszébe, így szólt: — Lányok! A gyűlést berekeszteni. Kati és Éva átmentek szobájukba. Kati boszorkányos mozdulatokkal szórta le magáról ruháját és beugrott az ágyba. Onnan suttogta: — Te Éva! Ha én nem lennék olyan halálosan szerelmes abba a piszok Zoltánba, most istenbizony beleesnék ebbe a Törökbe. — A múlt héten még egy Laciról beszéltél! — Laci? Hol van az már! Most Zoltánba vagyok szerelmes. Persze lehet, hogy nem is vagyok bele szerelmes. Irtó érdekes az arca, amikor gondolkozik. — A Zoltánnak? —- Ki beszél a Zoltánról? — Té! Most mond tad, hogy szerelmes vagy bele. — Ha hagynál nyugodtan gondolkodni, biztosan rájönnék, hogy már nem is szeretem. Ki ez a Zoltán? Egy szürke fráter. De ez a Török istenbizony, egyre jobban tetszik nekem. Mondd, lehetséges az, hogy egy sokat csalódott nő még igaz szerelemre tud gyűlni? — Hülye! — mondta Éva, aki már régen nem is figyelt Kati fecsegésére. Miközben beszélt, lassan kibújt a blúzából, kibontotta a haját, majd leoldotta szoknyáját. Aztán hátat fordítva az ablaknak, kigombolta. és hagyta leesni a melltartóját. — Mit piszmogsz annyit? — ült fel Kati, aztán halkan si- koltott egyet: — Vigyázz, valaki leselkedik az ablak alatt! Éva minden meglepetés nélkül vontatott léptekkel a villanykapcsolóhoz sétált, aztán egy pillanatra az ablak felé fordult, szoborrá merevedett, és hirtelen lekattintotta a villanyt Aztán bebújt az ágyba. — Azt hiszed, nem láttam? — súgta — a Kocsis volt! Csináltam néki egy kis sztriptízt Biztosíthatlak, hogy ez az a jeles pillanat, melytől számítva egy emberrel kevesebb és egy fajdkakassal több él a földön. Kocsis bicegve vánszorgott el az ablaktól, visszasántikált a padlásfeljáróhoz, de ott rájött, hogy egy bokaficam árán sikerült úgy leugrania, hogy a többiek nem vették észre, de létra nélkül visszamenni már nem tud. Már csak megszokásból is csuklóit néhányat, majd behúzódott egy bekor tövébe és szent fogadalmat tett az ég minden csillagának, hogy másnap megszökteti Évát... (Folytatjuk) l
