Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KŰIÖNKI AOÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1969. NOVEMBER 21., PÉNTEK Fogadóóra Monostori István megyei ta­nácstag hétfőn nyolc órakor fogadja választóit a vácduUai tanácsházán. FIGYELŐ HAT SZERZŐ - HÉT VERS Az Ifjúsági Magazin novem­beri száma bemutat hat szer­zőt a Váci Radnóti Miklós Irókörben munkálkodó fiata­lok közül. A népszerű folyó­irat ismerteti rövid életrajzu­kat, és hét versüket közli „az olvasóknak egy kis ízelítőül, nekik meg egy kis bíztatásul szolgáló válogatással”. Televízió a csörögi iskolának Ennek a Fortuna televízió- készüléknek sok nézője akadt a gépipari technikumban. — Mi sem -maradtunk ki az országos akcióból — újságolta Bucsánszki János igazgatóhe­lyettes. — Felhívásunk vissz­hangra talált diákjaink, kollé­gistáink között, és íme, az eredmény. — Hogyan jött össze a pénz? — A tanulók társadalmi munkát vállaltak, amikor hal­lották a kezdeményezést. En­nek bérét szánták a televízió­ra. Az esti és a levelező tago­zatosak sorra jelentkeztek, hogy ők is segítik forintjaikká! a kezdeményezést. — Melyik iskolába kerül a készülék? — Váctól nyolc kilométerre, « csörögi általános iskolába. Csütörtökön lesz az ünnepé­lyes átadás, amelyre iskolánk vezetőségén kívül eljön a já­rási tanács képviselője is. Sze­retnénk, ha olyan örömet okoz­nánk vele, dmilyen szeretettel és lelkesedéssel mi adjuk. (P.) STAFÉTA AcsdSól a Megyeri csárdáig 25 é/e a párt szolgáltában: // Ismerjék meg szívedet..." Battonyától indult a Magyar Úttörő Szövetség hálastafétá­ja a felszabadulás 25. évfor­dulója tiszteletére. Október­ben érkezett Pest megyébe a battonyai kopjafa, és megyei útja során a váci járásba és a városba is eljut. — Mikor és honnan érkez­nek az első küldöttek? — A Nógrád megyei úttö­rők hozzák üdvözletüket és ajándékaikat december 6-án — először — Ácsára, majd in­nen viszik a járási-városi pi- rosnyakkendősök az utolsó járási állomásra, december 28-án, Dunakeszire. — Milyen program lesz a járásban? A kisdiákok hadijátéko­kon és más izgalmas bemuta­tókon vesznek részt és ter­mészetesen ez idő alatt fel­elevenítik a felszabadító szov­jet csapatok harcainak törté­netét. Valamennyi iskola részt vállal a játékból és mondanom sem kell: a diá­kok nagy örömére — tájékoz­tatott Kalmár Imre, a járási úttörők vezetője. — Mit csonálnak a váci út­törők? — kérdeztük Tamasi Endrét, a Hajós Alfréd Üt- törőház igazgatóját. — Kosáról érkezik a vá- rosbá a staféta, Báthori utcai általános is­kola úttörőcsapatához; innen viszik tovább a város többi iskolájába. Valamennyi csa­patnál ünnepélyes csapatgyű­lésen fogadják, s mindenhol ünnepi műsort is szerveznek. December 10-én Sződligeten adjuk vissza a járási paj­tásoknak a stafétát, mégpe­dig nagyon látványos módon. — Kik vesznek még részt a szervezésben? — A pártbizottságok, MHSZ, a honvédség és gyón sokan mások ... — Mi történik akkor, rossz idő lesz? — ... Természetesen nem változhat meg semmi, hiszen a felszabadító seregek sem törődhettek az időjárás vi­szontagságaival, ám nem kell a szülőknek aggódniok: rossz idő esetén meleg szoba és for­ró tea vár minden pajtást. Egyébként is remélhetjük, hogy nem fázik majd senki — bízunk abban, hogy a számháború fel lelkesíti az if­jakat. A sződligeti ünnepély­nél pedig a Sza-lvay Mihály úttörő honvédelmi század és a helyőrség tart harcászati be­mutatót, ami — minden bi­zonnyal — szintén felhevíti az úttörőket... M. S. Hallgatom Kocsis Imrét — a rádi termelőszövstkeze párttitkárát —, és mindin kább az a gondolat érlelőd L bennem: a szép élet felté­tele — a tiszta szív. Betöltötte hatvanadik évéi, és a tűz, ami benne 1945 áp­rilis 24-én felszikrázott, ma is elevenen él. Akkor lett párttag, akkor vállalta mind­azt, amiről most beszél, ak­kor lépett a harcos útra, azon a tavaszon, élete felén már túljutva. Küzdelmes ifjú­kor állt mögötte — hogyan is lehetett másként egy tíz­gyermekes, félárva családban? — Ám a készen kapott sza­badságot kevesellte. Azok közé állt, akik türelmetlenek voltak, és ennek a sokat szen­vedett népnek a szabadság mellé gond nélküli életei akartak teremteni minél előbb. Vállalták a szocializ­mus harcos építését és an­nak kezdeti buktatóit is. Kocsis Imre a Győr me­gyei Himódon kezdte mind­ezt és azóta is harcban él ma is. Tudatosan tette, vállalva az első évek keserveit is. Hi­szen a pártmunkás kenyere nem mindig kalács és az övé Hymódtól — a rádi termelő­„Petőfi Pencerí' Az első kommunista polgármester Elmúlt már húsz éve annak, hogy Vác első kommunista polgármesterét kinevezték. A 67 éves Soltai Gyula, ma Du­nakeszin lakik. Otthonában ! kerestük fel és arra kértük, | hogy, beszéljen az életéről. Tömören fogalmaz. — Nyolc gyerekes családba, j születtem bele. 1916-ban mű­szerész tanonc lettem, a tele­fongyárban. Itt ismerkedtem meg a munkásmozgalommal, és két év • múlva elsők között lettem tagja a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének. Az akkori idők minden jelen­tékeny megmozdulásán ott voltam. — A proletárdiktatúra bu­kása után a munkanélküliség évei következtek. 1920-ban léptem be a Vasutas Szakszer­vezetbe, 26-ban kerültém Du­nakeszire, a MÄV főműhely­be mint segédmunkás. A 33-as év is emlékezetes. A szo­ciáldemokrata párt megbízá­sából háromnapos eszperantó kongresszuson vettem részt Bécsben. Az emigrációban élő elvtársakkal kerestem a kap­csolatot. — 1941-ben tizenketted ma­gammal letartóztattak, a Mo- sonyi utcába vittek, rendőri felügyelet alá helyeztek. — Negyvenötben ott voltam a községi kommunista párt- szervezet megalakításánál, majd az üzem párttitkára let­tem. 1949. április 20-án a párt megbízásából kerültem Vác élére. A város polgármesterei között én voltam az egyetlen kommunista. 1950. augusztus 15-ig a tanácsok megalakulá­sáig álltam a város élén — mondotta Soltai Gyula. (s. 1.) Az aszódi múzeum gondozá­sában jelent meg Jakus Lajos penci múzeum- és iskolaigaz­gató tollából „Petőfi Pencen” című munkája, amely a költő penci látogatásainak állít em­léket. A tanulmány feleletet ad a kérdésre, miért fordult meg Petőfi diák és ifjú korában a községben. Benczúr Mátyásné született Hmz Éva, Petőfi Sán- először a ' dór édesanyjának húga, özve- ‘ gyen, támasz nélkül maradva állást leeresett, és Pencre ke­rült egy nyugalmazott tábla­bíró és ügyvéd, Kosztolányi Imre családjához. Itt látogatta meg Petőfi nagynénjét először 1835 karácsonyán. A költő aszódi iskolatársa, Kemény Já­nos, emlékiratában így emlé­kezik a penci karácsonyi láto­gatásról: „Petőfi egyik, édesanyja utá­ni nagynénje Pencen, Koszto­lányi Imre ügyvédnél lakott mint házvezetőnő. Petőfi, Dol- hányi, Csörföly és én 1835 te­lén — Pencre mentünk. Pető­fi nagynéniéhez, Csörföly és Dolhányi haza, én pedig Csör- fölyékhez. Csővár alatt, a pen­ci völgy kezdetén kocsink fel­fordult, rúclja eltörött, mi pe­dig egymáson keresztül szó­ródtunk ki a kemény fagyos és részben havas kocsiútszélre. Míg a baleset mini cet jajve­székelésre indított, Petőfi foly­ton kacagott és élcelt felet­tünk." az na­ha . Másodszor 1838. október 12-e és 26-a között tartózkodott Pencen. Selmecről érkezett a penci szüretre. Abban az idő­ben nagy esemény volt a szü­ret, a boráról akkor még mesz- szi vidéken híres szőlőtermő községben. A tanulmány rész­letesen foglalkozik a múlt szá­zad híres penci szüreteivel, amikor még Lengyelországból és Csehországból is megjelen­tek a bort vásárlók sátras sze­kereiken. Az első vers, amely a költő kézírásából fennma­radt: „A hűtlenhez", a szerző feltevése szerint Pencen íród­hatott, itt értesülhetett aszódi diákismerősöktől Car.criny Emma „hűtlenségéről”. Petőfi még két eseíbbn láto­gatott el Pencre 1843-ban. A színes, és érdekes tanul­mányt a szerző a költő látoga­tásainak emlékét hirdető már­ványtábla avatásakor Dienes András, a már elhunyt Petőfi- kutatónak 1957. augusztus 20-án mondott beszédének sza vaival zárja. „ ... költő volt és a serdülőkor emlékei feled­hetetlenek; a világirodalom egyik legnagyobb természetle írója volt, és ki kételkedhetik abban, hogy Petőfi sorai között ott jár ennek a völgynek a szele is, ott zúgnak a penci fák és az emlékek tájain az itteni felhők árnyéka száll át?... Ezt a tájat, ezt a va­rázslatost, ezt jelöli ez a táb­la." — újfalvi — j szövetkezetig sokszor kemény j és vékony szelet volt. i — A felszabadulás utáni el- j ső öt évet soha sem feledem i el — mondja —, hiszen I ezekre az évekre épül még ma | is minden, akkor szereztük j meg a hatalmat végképpen. 1950-től 1956 végéig a nép­hadseregben végzett politikai j munkát, és mikor mint alez­redes leszerelt — napok múl­va újból fegyvert kellett fog­nia a párt felhívására: a váci járás karhatalmi zászlóaljá­nak parancsnoka,lett. Az el- i lenforradalom megsemmi- I sült, ám Kocsis Imre nem I tette le a fegyvert — a mai I napig is a munkásőrség tagja! Az ellenforradalom utáni ! közel kilenc év, ami talán | még küzdelmesebb volt, mint I az első évek. Dolgozni a ta­nácsban és a pártban olyan feladat, ami valóban egész embert kíván. Ez , a munka Kocsis Imréket követel, akik a rutinba is beleadják szí­vüket — mert ez a párt pa­rancsa és ő ezt szívvei-lé- iekkel teljesítette. — Ki volt a példaképe élete során? — A példaképem? Áldozó Pista bácsi, Himódon, tizen- kíicnces veterán, kommu­nista munkás volt. Nem­csak élete miatt követtem példáját, de sosem feledtem el azt a tanácsát, amit sok­szor elmondott nékem: Is­merjék meg az emberek szí­vedet is Imre, úgy kerülsz csak hozzájuk közel, és ha már szeretnek is, hidd el, ak­kor követnek igazánF’ Csend lesz az irodában. Ér­zem, tudom, hogy Kocsis Gondolatok egy koponya körül Szobámba új lakót fogad­tam. Képeim és a csak nékem értékes tárgyak gyarapodtak vele. Úgy hittem, sokáig ked­ves marad számomra. Az egyik sarokban volt még egy kis szabad hely a juharlomb és a fagyalág között. Úgy lát­tam, igazán széperi' megférnek együtt.. Az is igaz ugyan, hogy a bemutatkozás nem volt sike­res — mert költözése közben a felső állkapcsából három foga kiesett, epokittal kellett vissza erősí fenem. Különben mindjárt jól mu­tatott a legény, békésen me­rengett a polcon, és csak ak­kor hunyorgott megbántva ke­rek szemgödreivel, amikor Er­zsiké letakarta egy Váci Napló­val. Ugyhiszem: elege volt már a sötétségből! Kitalálhatták már — egy koponya a legújabb szerzemé­nyem ... A Rókus-lcápolna melletti építkezés gödréből jött hozzám bolondos ötlet folytán, megmagyarázhatatla­nul. Ám itt van, fotelom mel­léje húztam az imént, és pró­bálom múltját vallatni, meg­tudni, hogy ki, és mi volt, amíg élt? Csukott szemmel is mindig őt látom, ha kinyúj­tom kezem és egy picit meg­érintem ujjam hegyével hideg, tar fejetetejét, zsibog a bőröm és lassan égni kezd, — mint­ha távoli szikrák érnék... Karcsú Arzén könyve van kezemben: „Vácz város törté­nete.” Lapozgatom, hátha ta­lálok valamit, ami új szoba­társamról beszél... És meg­van! „...ismét és egészen 'várat­lanul, nagy csapás kezdte a város felvirágzását gátolni!... 1740. augusztus 15-én kiütött a vidéken már előbb is dü­höngő vészkór (pestis, kolera), melyet a törökök ellen viselt hadjáratból visszatért magyar katonaság hozott be magával az országba... a vészkór el­leni pártfogó Szent Rókus tisz­teletére, az elhunytak hamvai fölött, a vasúti pályafőnél máig is fönlevő kápolnát emel­tek ...” Azt mondja Karcsú, hogy a járvány fél éve alatt a város egytizede, háromszáz­nyolcvanöt lakos pusztult el a mirigykórban ... Becsukom a könyvet és töp­rengve gondolkodom. Nézem lakómat. Annyit tudok róla, hogy férfi volt, mégpedig meg­lévő tizenegy foga után ítélve: javakorabeli. Csak ennyi a biz­tos, minden más — amit róla gondolok —, csak feltételezés. Domború homloka értelem­ről, de erős állacsontja egy kis erőszakról árulkodik. Ha hús­sal és hajjal öltöztetem fel, még szépnek is képzelhető. Szépnek, de nem jónak! Mert mi kényszerít arra, hogy min­dig őt nézzem? Ki kényszerít kétszázharminc év távolából? Mi kényszerít arra, hogy ami­óta itt van, nem tudom sem a „gyönyörű”, sem a „szeretlek”- szót leírni úgy, mint azelőtt? Mi szorítja szívemet, nékem a materialistának, az anyag hí­vőjének? így kezdődik a bo­londság vagy a félelem? A fé­lelem — vagy talán ő is a ma­gányt fokozza? Már a fene sem tudja ... Csak azt tudom, hogy zavar, és ha nem is fé­lek, de egy sor furcsa érzést kelt bennem a „lakóm”. Nevet nem adok néki, — mások azt mondják: legyen Rudi —. nem, én nem neve­zem néven, mert azt hiszem, hogy nagyon rossz ember volt. Igen. Meggyőződésem, hogy a nagy járvány idején a betegek házaiban rabolt, kihasználta az elesettek tehetetlenségét. És a fejebúbján levő repedés an­nak a következménye, hogy végül is ráfizetett. Azt hiszem, hogy erőszakos halála után csak véletlenül temették a' Ró- kus-kápolna tövébe. Inkább a régi temető árkába kellett vol­na elkaparni... 1 Ezt érzem és várom, hogy „Rudi” megcáfolja gondolatai­mat ... Csankó Lajos Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondok köszönetét azoknak « kedves rokonoknak, ismerősök­nek és barátoknak, a 10. sz. élelmiszerbolt vezetőinek és dolgozóinak, akik szeretett fér­jem elhalálozása alkalmából mély fájdalmamban osztoztak, bzv. Králik Lajosné. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk hálás köszönetét ro­konainknak, Ismerőseinknek, akik szeretett férjein, illetve édesapánk temetésén részt vet­tek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek, özv. Mészá­ros Mihályné és gyermekei. Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak a rokonoknak, isme­rősöknek, nyugdíjas kollegák­nak, akik szeretett édesapánk, üiletve nagyapánk temetésén részt vettek, ezúton mondunk hálás köszönetét. Dudi—Tóth család. Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak a jóbarátoknak, a Víz­mű dolgozóinak, és a Botond utca lakásainak, akik felejthe­tetlen élettársam elhunyta al­kalmából fájdamamban osz­toztak. temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. ezúton mondok hálás kö­szönetét. Barazuti Lászlóné.-'’*■*3*83 Imre kimondta az igazságot, amiben élt és amiben él­nünk kell! Most újból a harc sűrűjében áll a régi párttitkár, mert itt van rá szükség. Megszeret­te a mezőgazdaságot — tálán élete utolsó munkahelyét — és szeretik a körülötte levő emberek, akik megismerték szivét. Ugyhiszem, ez a szere­tet felér eddigi kitüntetései­vel; a Magyar Népköztársa­sági Érdemérem arany fo­kozatával, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány emlék­érmével, a Munkásőrség Szol­gálati Érdemérmével és a Szo­cialista Hazáért Érdemrend­del. Csankó Lajos SPORT A járási állása az őszi 15. forduló után. Felnőttek: 1. Váchartyán 30 22 2 6 105:41 46 2. Dk. Kinizsi 30 21 3 6 75:34 45 3. Sződliget 28 20 1 7 74:43 41 4. Felsögöd 30 18 4 8 40:35 40 5. Vácrátót 30 16 3 11 73:49 35 6. Váci SE II. 29 15 3 11 76:58 33 7. Kisnérned! 30 15 3 12 57:71 S3 8. örszent­miklós 28 13 5 10 51:49 31 9. Esze Tamáá 30 13 5 12 32:41 SÍ 10. Rád 30 11 6 13 43:^3 28 11. Püspök­hatvan 29 31 4 14 50:55 2ö 12. Kösd » 9 4 16 43:62 23 13. Vácbottyán 30 8 3 19 43:92 19 14. Püspök­szilágy 29 8 — 21 47:68 16 3 5. Vácduka 30 6 3 21 23:64 15 16. Penc visszalépett ANYAKÖNYVI UlftEK Született: Együd István és Turányi Anna: Anikó, Ho- monnai Ferenc és Kázsmér Éva: Péter, Mikes László és Czerman Orsolya: László, Né­meth Antal és Németh Erzsé-» bet: Krisztina, Burcsányi Ist­ván és Mikiién Magdolna:Ist­ván, Szabó József és Matko- vitz Magdolna: Krisztina, Vei- ki István és Együd Irma: Tün­de, Soós Imre és Szekér Má­ria: Péter, Schlenk János és Rottenbacher Erzsébet: Anna, Ruzics János és Cilik Anna: Gabriella, Plachi Ferenc és Acs Ilona: Katalin, Sidelszky Béla és Szőke Julianna: Beat­rix, Kosztyán József és Tóth Katalin: Katalin, Kapuszta Pál és Schmuck Márta: Zsolt, Bradács István és Altsach Má­ria: István, Altsách János és Dinka Márta: Márta, Serfőző Mihály és Gyurina Anna: Zsolt, Mezei Imre és Rotten- hofíer Erzsébet: Imre, Hu- gyecz Béla és Mayer Katalin: Béla nevű gyermeke. Házasságot kötött: Bokros Imre Lázár Máriával, Linne- meyer Johannes Bitter Anná­val, Kovács József Hártó Etel­kával, Moys Ferenc Zsapka Erikával, Okos István Kovács Évával és Adorján László Korbély Juliannával. Meghalt: Sándor Sándomé szül. Maravcsik Mária (Juhász Gyula u. 8.), Mészáros Mihály (Somogyi Imre u. 45.), Szé­kely Mihály (Madách u. 7.), Szunyogh Péterné szül. Máro- ki Mária (Árpád u. 42.), Krá­lik Lajos (Árpád u. 5.), Gyet- vai Józsefné szül. Kolozsvári Margit (Erzsébet u. 7.), Bokor Ernő (Kálvin u. 4.), Csánki Fe- rencné szül. Bese Eszter ('Ba­lassagyarmati út 48.) és Mé­száros Istvánná szül. Kovács Julianna (Aranka u. 10.). VÁCI APRÓHIRDETÉSEK Két külföldi orvos (gyakorló) külön be­járatú, bútorozott szo­bát keres fürdőszoba- használattal, 1 évre Vácon. „December l- re” jeligére a Buda­pest, Felszabadulás téri hirdetőbe. A Vác és Vidéke aFÉSZ (Vác, Beloian­nisz u. 3.) felvételre keres: gyors- és gép­írókat, számlalikvidh- torokat, valamint bérelszámolót. Elcserélném kétszo­bás, összkomfortos, Lenin úti, földszinti lakásomat, lehetőleg kertes házra. „Ker­tes” jeligére leveleket a hirdetőbe. Eladó: jó állapotban levő dobfelszerelés készpénzért. — Vác, Palmiro Togliatti 21. (de. 10—1-ig, du. 3— 6-ig). Hirdessep a M\ NAPLÓBAN! Apróhirdetés szavanként ee\ és két forint Csehszlovák fonott mély- és sportkocsi igényesnek eladó. — Arady. Postaépület, emelet. HIRDETÉSEK FEIAOHATÖK! Vác. Jókat u. 9 Telefon: 81— 04 (út szám). Felvételre keresünk gyógyszergyártó munkára vegyész­technikusokat, gyógyszergyártó szak­munkásokat, segéd­munkásokat, továbbá lakatosokat, kőműveseket, hűtőgép- és kompresszorkezelőket, valamint tiszta munkára nőket. ötnapos munkahét. Jelentkezés. Kőbányai Gyógyszerárugyár munkaügyi osztál»^ -t, Budapest X. Gyömröi út 19—51. Tel.: «7—330/193.

Next

/
Oldalképek
Tartalom