Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
X969. NOVEMBER 2., VASÄRNAP PEST MEGYEI 9 CSANADY JANOS: Egy pillanat Mezítláb, mint az indiánok, — rézszín villódzás bőrükön — a Palazzó szán Markón álltak, mellettük tenger, fényözön; özön-nép, néptenger a téren, bangók, egy magyar hegedű, s a reneszánsz-bizánci oszlopok aranyában a puritán, vöröstéglával borított óratorony; becövekelve kiáltó jelként az időbe, amely munkára sürget! — Kihajt az oszlopcsarnokok öleléséből: vár a tenger, a nagyvilág, India, Afrika, Szicília, a Peloponézosz. Ó-Velcnce Köztársasága: visszaérzel pár-ezer évet, a Szent Márk téren — a csípőre hurkolt pulóver, mint ős-asszonyok bőr kötője, lágyan ölelte át a lányt ott. — Ok ketten tudták, pillanat csak, míg itt állnak a népözönben fényözönben a Szent Márk téren, azután, mint akit kilöktek, talpuk alatt suhan a tenger, jöhet Gibraltár, azután a nyílt Atlanti-óceán; , egy farm Illinoisban, egy egyetem New York dzsungelében, egy új város Szibériában, vagy talán Murmanszk, Vlagyivosztok, Leningrád, Moszkva; — egy pillanat csak, egy pillanat a Szent Márk téren, míg elmozdul a Világ-óra Negyvenötösök TORDAI ANTAL forró napjára vár a tenger; ketten a felhabzó tömegből mezítláb, mint az indiánok, Napra-szerelt Nagymutatója, s karcsú testük aranyat perget a végtelen idő porába. r'""f'/S'SS'"S"SS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSf/SSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSS, NOVEMBERI CSEND VrSArSAWSSSSSSSSSSSSSSMAWSSSSAtrSSSmsSSSSSSSSSSSSSSm'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/mSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSWSSSSfSSSSSSSSSS* nyegszövő. Azokra is gondoltak, akik csak egy évet töltenek Rákospalotán. Módot teremtett az iskola vezetősége, hogy szakmával . a kezükben távozhassanak, elsajátíthatják a kötszövő konfekcionáló szakmát. 6. Egy kislány rágyújt. Kérdően nézek az Igazgatónőre. — Naponta öt cigarettát kapnak a zsebpénzükből. Örökké tiltották, mégis cigarettáztak. Nem szabad elfelejteni, hogy ők egy „másik” életből jöttek, ahol sokan 14—16 éves korukra erős dohányosokká váltak. Egyszerűen kínzás, ha erőszakkal megvonjuk tőlük a cigarettát. És tudja, mi a legérdekesebb? Nagyon sokan, éppen mert nem tilos, leszoknak a cigarettáról. Nem a drill a lényeg, a sorakozók, a vigyázz-lépés, hanem a tartalom, az eredmény. Hogy szeretetből tegye meg, ami a kötelessége. 7. — És a szerelem? ... — Állandóan és mindannyian szerelmesek. De hát ez érthető. Tizennégy-tizennyolc éves korban ki nem szerelmes? Azt szeretnénk viszont elérni, hogy ez az érzés megfelelő helyre kerüljön sokat próbált lelkűkben. Ilyenkor, nyáron, a szerelmek idején mindig emelkedik a szökések száma. Nemrég éppen ezért új jelmondatot terjesztettünk el: „szólj, ha szökni akarsz”. — Érdekes hatása van — mondja az igazgatónő. — Amikor nagyon nyugtalan a gyerek, ideges, ingerlékeny, akkor a mi feladatunk nem az, hogy kisebb mulasztásait súlyos büntetésekkel toroljuk meg, hogy ezzel is tovább taszítsuk. Szeretnénk mindig megállapítani az okot, a miértet. Eljött egy kislány nemrég. „Igazgató néni, nem engedtek eltávozásra büntetésből. Nekem randevúm van a Gellért téren vasárnap. Úgyis megszököm.” A büntetést, amit a nevelője szabott ki, természetesen nem változtattam meg. De nem zártam fogdába (ilyen is van, de csak rendkívül súlyos fegyelemsértés esetére fenntartva, például szökés vagy durva verekedés). Elmentem helyette és behoztam az otthonba a fiút. Beszélgettek, és a kislány megnyugodott. Az ilyen lelki kapcsolatok a benti életben megsokszorozódnak Ezért fontos, hogy rendes fiúk kerüljenek leányaink közelébe. «. Mi a legrosszabb „bent”? — Talán a hétfő — mondja Sz. Éva 15 éves. — Vasárnap úgy beleszokom a lustálkodásba. Rossz hétfőn korán kelni. — És más nem? — Nem. Én szeretek itt. — Mégis megszöktél. Miért? — Nem tudom. Mert más is. Már megbántam. — Mit mondott anyukád? — Rám nézett és azt mondta, hát kellett neked ez az intézet? Úgy meghíztál itt, mint egy kismalac. Árt nekem ez a rendszeres A gyerekekkel ebédeltem. Sárgaborsópüré leves, pirított kiflikockákkal, rántott csirke és csokoládétorta volt ebédre. Valaki a gyerekek közül: — Igazgató néni, legyen már egyszer zsíroskenyér újhagymával! 9. A sportpályán kézilabdacsatát vív két csapat. Fekete trikós kislányok művészitorna- gyakorlatokat tanulnak. De a délutáni programban mindenki megtalálhatja, ami őt érdekli. Nagy a sürgés a főzőszakkörben is. A kultúrosok készülnek a házi ki mit tudra, Rádiót hallgatnak. — Mi a műsor? — Komjáthi. — Kik a kedvenceitek? Kórus: — A Zoránék! — Túlkiabálják: — Nem igaz, mert az Omegáék. — Még hangosabban : — Az Illésék ... Lányok. Gyerekek. Itt lettek életükben először igazán gyerekek. A viharfelhőket szétkergette egy olyan társadalom, ahol a fiatal életeket a legfontosabbnak tartják és ezért készek anyagi áldozatokat is hozni. Régen, mintegy 1922-es dátumú Képes Krónika írja ennek az intézetnek az elődjéről, „kiváló cselédeket neveltek a bukott lánykákból”. Ezek a lányok a cselédkönyvükben életük végéig viselték a javítóintézet bejegyzését — Nagy utat tesznek meg. Komoly harcot vívnak önmagukkal, amíg eljutnak az önítéletig, amíg elidegenednek a múltjuktól. Amikor végre már nem a galeri jelképezi a szabadságot, hanem az alkotómunka. Nem minden esetben jár közös fáradozásunk sikerrel. Mindig akadnak visszaesők. Vallom, javíthatatlan gyermek nincs, legfeljebb az idő kevés. Mikor becsukom a nágy zöld vasajtót, úgy érzem, ez a tiszta, felemelő, alkotó, teremtő munka, amit itt folytat tizenegy pedagógus, talán nagyobb tett egy holdutazásnál is. Regős István Alezredes, a megyei rendőrfőkapitányságon fegyelmi referens. Szimpatikus, meleg egyéniség. A szoba barátságos, a szem megakad a falon: 19-es plakátok reprodukciói, Fegyverbe! Fegyverbe! Berény Róbert híres alkotása, az elementáris, szuggesztív erejű matróz, kezében a forradalmi lobogó. Micsoda áll! Az ilyen arcú férfiaknak győzniük kell! — 18 éves voltam, amikor 45-ben Szegeden felkötöttem a vörös karszalagot és fegyvert fogtam. — Tehát most 43 éves — ezt inkább megállapítom, mint kérdezem. Bár a helyzet vitathatatlanul fordított. Most a civil újságíró kérdez és a rendőr alezredes válaszol. ★ Szegeden, a Móravárosban gyerekeskedett, ott végezte el az iskolát, ott lett asztalostanuló és ott szabadult fel 1944 őszén. És onnét, a Móra városból ment mesterével együtt a felszabadult szakmunkás, a felszabadult városban, a szovjetek felhívására hidat építeni. Apja, anyja gyári munkás volt. Az apja éppen akkor katona, vagy talán már hadifogoly. De a nagybátyja megszökött Horthyék hadseregéből és a felszabadulás után néhány nappal vörös karszalaggal, pisztollyal jelent meg és a rokonoknak elmesélte, hogy polgárőr. Komócsin Illés elvtárs szervezi a polgárőrséget. A 40 éves férfi, a rokon nagy hatással volt a 18 éves fiúra. Bement és jelentkezett és 1945 januárjában már rendőri szolgálatot teljesített, méghozzá a politikai osztályon. Egy hónap múlva belépett a pártba és tulajdonképpen innét számítódik öntudatos élete. És amíg próbarendőrből alezredes, a 18 éves fiúból 43 éves férfiú lett, végigcsinált mindent a rendőri „szakmában”, volt politikai munkás, dolgozott az erkölcsrendészeten, harcolt a betörők, a tolvajok ellen, védte a társadalmi tulajdont, segített 56 után a munkáshatalom megszilárdításában, egyik szülője volt a Pest megyei Rendőrkapitányságon a bűnügyi nyilvántartás megteremtésének, végzett személyzeti munkát és most a belső fegyelmet vigyázza. 1945 elején, amikor a rendőrség kötelékébe lépett, ott bent, a kapitányságon belül is többféle osztályérdekek csaptak össze, ott voltak még a kapitányságon a régi rendőrtisztek, ott az új megalakult pártok, eskmék képviselői, egyenruhában. Szív kellett, proletárszív ahhoz, hogy az ember 18 évesen, akkor még nem egészen pallérozott fejjel kiigazodjék a sok hatás között Megalakult az államrendőrség, Tordai Antal alhadnagy lett és akkor még mindig volt egy próbatétele. Kü- lönálltak azok, akik esküt tettek az istenre, a régi magyar királyi rendőrség szövege szerint és külön azok, akik hűségfogadalmat tettek a nép- köztársaságra. Tordai Antal a népköztársaságra esküdött. Ezután Szentesre kerül, ahol a szív mellé tudományt is adnak a fiatal munkásokból lett rendőrtiszteknek, majd Mezőkovácsházára és 1949- ben Ceglédre jön, ekkor már főhadnagyként. A bűnügyi csoporthoz kerül, a létszám kevés, a bűn akkor még sok, akik itt dolgoznak, azoknak nincs egy nyugodt percük. A nehéz munka mellett elvégzi a kétéves rendőrtiszti iskolát, a megyére kerül. A nehéz munka és a harc, amelyet nemcsak a bűnözőkkel, de az elemekkel is vív, kikezdi egészségét, megoperálják a tüdejét. Hosszú ideig betegeskedik, de amikor kitör az ellenforradalom, bemegy a kapitányságra és azonnal jelentkezik szolgálattételre. November 4 után járőrszolgálatot teljesít és amikor golyószórót kell fognia, azt is megfogja. A konszolidáció időszakában előtérbe kerül a belső rend megszervezése, először személyzetis, azután fegyelmi munkát végez. ★ Tordai Antal rendőr alezredes pártmunkás. Minden, csatát megvívott, amit az eltelt 25 évben a munkáshatalom védelmében vívnia kellett egy munkásembernek, akinek az osztálya fegyvert adott a kezébe. Egyik oldalon az osztályigazság, milliók igazsága, emberi tisztessége és méltósága, a másik oldalon a bűn. Az eltűnő osztályok bűne, amelyek haláltusájukban tíz- és tízezreket sodorhatnak, sodornak magukkal. A bűn ellen, az örvénybe sodródott, jobb sorsra érdemesek megmentéséért sokféleképpen lehet harcolni. A párt missziója ebben a történelmi harcban a felvilágosítás, a politikai és gazdasági harc szervezése, vezetése. Természetszerűleg ez a párt- titkároké is. A rendőrségé: fegyverrel védeni az osztály igazságát, az egyszerű emberek igazságát, fegyverrel védeni az erényt, szemben a bűnnel, a bűnözőkkel. Természetszerűleg ez a küldetése, hivatása a rendőröknek is. Huszonöt év, történelem! Az iskolákban már könyvekből tanítják és tanulják a negyedszázad fordulatait, csatáit. Tordai Antal mindössze 43 éves és alezredes, és tíz kitüntetése van. És minden kitüntetésre tíz csata jut. Minden kitüntetésére két és fél év éjszakája és nappala Ezer s ezer kilométer kerékpárral és a hatalom megszerzése után „úri módon” motorral, esőben, sárban, nehéz és napfényes időkben, mindig az osztályért, mindig az erényért, mindig a bűn ellen. Negyvenötben is, ötvenhatban is, ma is, a modernebb technikai eszközök segítségével. Amíg beszél, lelkembe lopódzik egy szorongó érzés, félelem. Ezek az emberek, ez az ember annyi bűnt látott a 25 év alatt: kérdés, nem keseredett-e meg? Hiszen, jószerével az életet egy kicsit a fonákjáról nézi. Nem, nem, hes- segetem el a gondolatot. Az alezredes, nyájas, derűs ember. De a kérdést azért mégis felteszem. Gondolkodik. — Nem mi keseredünk meg bár a fertőzés veszélye minden szakmában kísért. Inkább a családunknak nehéz, az asz- szonyoknak. Igen, a rendőrfeleségnek is rendőrnek kell lennie. A szó legigazibb értelmében. Megértőnek, megbo- csátónak, a magányos éjszakákért, az egyedül töltött vasárnapokért, az aggódásért, a kihűlt, hidegen maradt vacsorákért, mindenért. Az én feleségem ilyen asszony. Ilyen lett! Cegléden nyomoztam, kerestem egy bűnöst. Akkor ismertem meg az asz- szonyt, segítette a munkámat. Később megkérdeztem, nem segítené-e egy életen át? Vállalta, hozzámjött, segített és segít. Nem volt könnyű dolga, különösen az első időben nem, Az első hónapokban történt, hogy egy fiatal, csinos, de nagyon züllött leányt kellett előállítanom. Prostituált is volt, zsebtolvaj is, ravasz is. Kissé könnyelmű voltam, az utcán megszökött tőlem. Utánaeredtem, elfogtam és bilincs híján jó erősen fogtam a kapitányságig a kezét. Némi félreértés és egy kis rosszindulat folytán — a civilek is „dolgoznak” — este elég nehéz helyzetben magyarázkodtam otthon: ha én „kéz a kézben” járok, akkor is... A csinos titkárnő feketét hoz, lazítunk, jönnek a történetek, amelyek veszélyesek, izgalmasak, drámaiak, de ma már fekete mellett „csupán” derűs rendőrstorik Mezőkovácsházán kiraboltak egy volt csendőrt. A bűnt mindenképpen üldözni kell, bárki is a kárvallott. Bravúros nyomozás, a csendőr részéről a legnagyobb elismerés; „Ezt annak idején mi hónapok alatt sem tudtuk volna kideríteni.” Kiraboltak egy szovjet tisztet, amíg aludt a döcögő vonaton. Néhány ezer kilométer vonatút akkor már a háta mögött volt, hiszen otthonról, a Szovjetunióból jött vissza, Tordai Antal vezetésével a tetteseket két nap alatt elfogták és a kár nagy része is megtérült. A szovjet alakulat zenekara koncertet adott, melyre a bravúros nyomozókat meghívták. Szép, megható este volt. Lelepleztek egy cigánybandát, amely hónapok óta álkulccsal otthonosan sétált be a környező házakba, tanyákra, a házigazdák sem könnyebben. A kihallgatás során sértett önérzettel kérdezték a nyomozókat, hogy miért nem azt a gyilkost fogják el, aki néhány napja megfojtott egy öreg cigányasszonyt, az otthonában. Persze, ez nem fáj a nyomozó uraknak, hiszen az áldozat csak cigány volt, tették hozzá. Tordai nyomozó ösztöne megérezte a vádaskodó hang mögött az igazságot és néhány nap múlva kézreke- rítették, majd 'átadták az igazságszolgáltatásnak az öreg cigányasszony gyilkosát. Az ügy, a lelkiismeretes és eredményes nyomozás meghozta a gyümölcsét. A cigányok is elégtételt éreztek. Míg isszuk a feketét, számtalan drámai vagy derűs dolgot mond el Tordai elvtárs. — De most a legnehezebb a munkám, legalábbis én úgy érzem. Hiszen a törvényességet védem, ez ugyan szép, nemes hivatás, de ott áll előttem a fegyelmet sértő bajtárs, akiben én a kezdő magamat látom. Igen, nevelnem kell, büntetnem kell, a belső fegyelem, a karhatalom fegyelme a legfontosabb, hiszen mi a népért vagyunk és ezt soha, semmilyen körülmények között nem szabad elfelejtenünk. — Tudok azért jót is mondani. Azt mondtam, nehéz ez a munka. Tényleg nehéz. De örömmel jelenthetem, mind kevesebb a munkám és ez nagyon jó dolog. Valóban jó. Suha Andor
