Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

A PESTME&YEI HÍRLAP KÍ/LÖ\KIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1969. NOVEMBER 19., SZERDA Közvetve gyógyítani Beszélgetés dr. Dekov Ivánnéval, az új városi főorvossal beszélgetésünk során feltettem a főorvosnőnek. — Nem. Néhány évvel ez­előtt, amikor már volt szó er­ről az állásról, én is éppen emiatt mondtam nemet. Azóta rájöttem, hogy ebben a mun­kakörben lehetővé tíidom ten­ni az orvosoknak a gyógyítás legoptimálisabb körülményeit, s akkor én is gyógyítok — ter­mészetesen közvetve. — Milyen tervekkel indul? — Most még csak ismerke­dem a környezettel, a kollé­gákkal, munkatársakkal, mert ahány ház, annyi szokás. A tervek kialakításáról majd csak ez után az ismerkedés után tudok beszélni. Bízom abban, hogy 22 éves orvosi gyakorlatom s példaképem egy volt professzorom eszmei ta­nácsadása minden nehézségen átsegít. — Nem körösi. Hogyan old­ja meg a mindennapi átjárást? — Autóbusszal jövök-me- gyek, s ha túl nagy lesz a hi­deg, esetleg vonattal. Kecske­mét nincs a világ végén. — Néhány mondatot, hogyan él egy főorvosnő — család­anya? — Nincs abban semmi kü­lönös. A férjem is orvos, lud­j juk egymást segíteni, ha arra | van szükség. Mindkét lányom ] ezt a hivatást választotta ma­gának, Szegeden tanulnak. A nagyobbik negyedéves, a ki­sebbik a második évfolyamon van. — Ök is követik édesanyju­kat a gyermekgyógyászati sza­kon? — Nem. A laboratóriumot választják, mert ma már a pontos laboratóriumi vizsgála­tok nélkül az orvos csak a sö­tétben tapogatózhat. Lányaim az orvosi hivatásnak ezt a fontos „alapját” választották, aminek férjem is, én is na­gyon örültünk. — A család hogyan reagált a kinevezésre? — Ök is örültek. (szabó) ÁFÉSZ részközgyűlések Hogyan lesz valakiből or- . vos? Sokféle ennek az elhatá­rozásnak az útja, de a komoly emberek, akik ezt a hivatást választják maguknak, mindig tudják, hogy egy életre jegyez­ték el magukat a segítés, a gyógyítás és az emberdzeretet foglalkozásával. Az a fiatal lánj’’, aki szív­beteg édesapját ápolta, s majd két év különbséggel a nővérét is kikísérte a temetőbe, elhatá­rozta, hogy orvos lesz, hogy se- gíteni tudjon nemcsak a beteg j hozzátartozóin, hanem minden (hozzáforduló emberen. Ezután minden cselekedetét, a tanu­lást és az olvasást is e cél ér­dekében programozta. Sike­rült. Dr. Danis Irén. dr. De­kor Ivánná immár huszonkét esztendeje orvos. A gyermekgyógyászatot vá­lasztotta, talán azért, mert ne­ki is két gyermeke van, s oly jól, mint egy gyakorló édes­anya, senki nem ismerheti az édesanyák és gyermekek gond­ját és baját. Hosszú időn ke­resztül Kecskeméten a rende­lőintézetben gyógyította a gyermekeket, s most, néhány hete, otthagyta a gyógyító te­vékenységet, s az egészségügyi osztály vezető főorvosa lett városunkban. — Nem érzi hiányát a hi­vatása gyakorlásának? — ez volt az első kérdés, amelyet j Ma (szerdán) fél 6 órakor az ipari szakmunkásképző intéze­tében a 15. számú körzet tag­sága tartja .közgyűlését. Holnap (csütörtökön) a kö­A konzervgyár az iskolákért Évek óta vesznek részt diá­kok nyaranta a konzervgyár termelésében, s az utóbbi idő­ben a szeptemberi társadalmi munkák idején is mind na­gyobb azoknak a száma, aki­ket az iskolák a gyárba irá­nyítanak. Bár ezek a tanulók nem érik el a felnőttek termelési szintjét, nagyon komoly ered­ményt érnek el, s nagyban hozzájárulnak a gyár eredmé­nyeihez. Ez indította a konzervgyár vezetőségét, hogy a munkák­ban való részvétel arányában anyagi juttatással segítse az iskolák oktató- és nevelő mun­káját. Az összesen harmincegyezer forintot kitevő összeget Antal László főmérnök adta át az is­kolák igazgatóinak. Antal László nagyon érde­kes. számadatokkal igazolta, hogy milyen jelentős szerepe van a diákságnak a gyár éle­tében, munkájában. A tanulók több mint ezer vagon áru kiállításában része­sek, s munkabérként több mint egy millió forintot ke­restek ebben az évben. A diá­kok átlagos havi keresete 650 forint volt. Ez első pilla­natra nem nagy összeg, azon­ban, ha hozzátesszük, hogy napi hatórás munkaidőben dolgoztak érte a gyerekek, s hogy többségük még csak ál­talános iskolásj mindjárt na­gyobb jelentőséget kap a szám. Még egy érdekes adat: a tanulók az év folyamán 29 352 napot dolgoztak a gyárban. A kapott 31 ezer forinttal az iskolák igazgatói rendelkez­nek, gyarapítják az iskola fel­szerelését, oktatási eszközeit. Antal László befejezésül kö­szönetét mondott az igazgatók­nak a jelentős diáksegítségért, s reményét fejezte ki, hogy a kapcsolat továbbra is olyan jó lesz a gyár és az oktatási intézmények közt, mint eddig. vetkező helyeken lesznek alap- szabály-megállapító közgyűlé­sek. Délután 5 órakor Kocséron a kultúrházban. Fél 6 órakor kezdődnek az alábbi gyűlések: 2. számú körzet a bokrosi tsz- kíubban, a 3. számú a műve­lődési otthonban, a 7. számú körzet az Arany János Általá­nos Iskolában, a 8/a. számú körzet a Rákóczi iskolában, a 16/a. számú körzet a Kinizsi út 4. szám alatti iskolában, a 17. körzet a Dózsa Tsz klubjában dönt az alapszabály megalko­tásában. teljes lesz a kámfort. Akár­mit is mondanak, nem csök­kentett értékű lakás ez, hi­szen minden megvan benne, ami csak kell! — No, fiúk, mára befejezzük! Gyerünk haza. Elbúcsúzik. Azután zsebéből kiveszi a kulcsot. A saját la­kásának ajtaját zárja. (sz) A művelődés a napirenden A művelődési központ két- esztendei munkájáról hall­hatnak beszámolót a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak csütörtöki ülésén, majd a 224. sz. ipari szakmunkás- képző iskola jelenlegi műkö­déséről ad számot a végrehajtó bizottság tagjainak az iskola igazgatója. Szó lesz az ülésen az 1970. évben indítandó családiház­építési akcióról is. Ismét szurkolhatnak a kö­rösiek Pest megye színeiért. A felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére honismereti rádió­vetélkedőre kerül sor decem­ber 12-én 19 óra 35 perckor a Kossuth rádióban — Pest és Borsod megye között. A megyei csapatok Vácott és Nagykőrösön „ülik” székhe­lyüket. Az URH-kocsik segít­ségével járják a községeket, városainkat. A vetélkedőt bizonyára most I is sokan segítik, hogy Pest megye e vetélkedő során győz­tesként kerüljön ki. ELSŐ DÍJAS A sokirányú jubileumi ünnepségsorozat keretében készült ez a faliújság a gimnázium fiúkollégiumában. A megemlékezé­seknek vége, a szép művészi faliújság azonban, mely a kollé­giumi pályázat I. díját nyerte el, még mindig ott van a tanuló­terem falán. Készítői joggal büszkék munkájukra. Foto: Kiss Fizetik a föld járadékot A Szabadság Termelőszövet­kezet ma (november 19-én) 9 órától megkezdte a földjáradék fizetését a termelőszövetkezet alszegi klubjában. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Galileo Galilei Az ész és- a hit konfliktusa. Színes, magyarul beszélő, bol­gár—olasz film, a nagy tudós életéről. Korhatár nélküli. Kísérőműsor: Magyar Hír­adó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Egy asszonynak három lánya C sodálatos ez az őszi meleg. Akárcsak tavasszal, szin­te repülni volna kedve az em­bernek, olyan gyönyörű az idő. Az Aulich utcában időseob asszony takarítgatja a ház ele­jét, az árokból és a kis pad alól kapálgatja a kikelt gyo­mot. — Ráérne egy kicsit beszél­getni? — kérdezem, s látom, hogy gyorsan felmér a pillan­tásával, úgy mondja: — Lehet, most éppen ráérek. Azt már mondanom sem kell, hogy a kispadra ültünk le, itt a legkellemesebb a be­szélgetés. Kicsi Ambrusnévai hozott össze a véletlen, s mivel mással indulhatna a beszélge­tés — a gyerekek kerülnek szóba. — Három lányom van, mind férjnél vannak. Az egyik itt Kőrösön, a másik Nyársapá­ton, a harmadik Nagymarosra került. Tudja — s látszik az arcán, hogy még csak most fo­gad bizalmába — én lánypárti vagyok. És az unokáim mind fiúk. Hat fiú! Lány egy se! — Hátha bejön, megmuta­tom a képeiket — invitál be­felé a kapun. A kert már az őszt mutatja, a sarokban szép saláta- palánták, két-három sor már is van palántáivá. — Csinálgatom, most, amíg jó az idő, csak hát a derekam! Nem derék az már ilyen- idős korra! Belépünk a szobába, Kelle­mes meleg és befőttillat csap meg. A szoba fő helyén a dupla ágy, mellette kis tűz­hely, a másik oldalon régi ko­mód. Két szekrény, asztal meg egy dívány egészíti ki a szo- bács-ka berendezését. Minden tiszta, minden ragyog. — Itt élünk. Van még egy nyári konyha is, de ilyenkor már csak felhúzódunk. E lőkerülnek a fényképek. Három hófehér ruhás, vékony derekú, igen szép lány, választani sem tudnék, melyik a legszebb. (Ezt nem is bízták rám, a férjeik már régen el­intézték a választást!) — Dolgozik? — kérdezem az asszonytól. — Csak a férjem. A láda­gyárban. Én már tíz év óta nem tudok munkába járni, be­teg vagyok. Azelőtt a kon­zervgyárban, a lévonalon dol­goztam. Azért munkám van, főzök, mosok, takarítok, amolyan asszonydolgok ezek. — Szórakozás? — Moziba járok, minden filmet megnézek. Meg elolva­som a körösi újságot, mert az jár. Néha elmegyek vásárolni, vagy ha kedvem tartja, a lá­nyomhoz. — Jól megélünk itten, ezt a házat még a szüleim vették 1929-ben. Régebben volt vil­lany is, de amikor a ház vége ledőlt, kikapcsolták azt is. Most meg igen sokba kerülne a bevezetés, jól van ez már így is. K öszönöm a vendéglátást, indulnék. Kicsi Ambrus- né felveszi az újságot az asz­talra, és szétnyitja a körösi oldalnál: — Aztán melyik maga? — Ez itt: Szabó Mária s si P I« o ü R ■ T Országos hetedik a Nagykőrösi Gimnázium 81 férfi serdülő tornászcsapata A Fővárosi Játékcsamokban a döntőbe jutott legjobb 12 csapat küzdött a serdülő férfi I. osztályú csapatbajnokság országos fináléján. A Nagykő­rösi Gimnázium SE csapata (Rácz Zsolt, Hengán István, Tóth József, Harsányi Gábor, Király Sándor, Rózsás László) a hetedik helyen végeztek. Rácz nagyon jól dolgozott, ta­lajon nagyon gyenge ered­ményt nyújtottak a körösiek, a többi szeren a várhatót nyújtották. Az eredmény igaz­ságos. A vidéki csapatok kö­zül a körösiek a harmadik legjobbnak bizonyultak. A szerenként! eredményeik ta­lajon: 41,05, nyújtón: 44,4, gyűrűn: 44,8, ugrásban: 44,25, korláton: 44, lólengésben: 42,9. A csapat összeredménye: 261,4 pont. Birkózás Nemzetközi birkózó csapat­mérkőzés. Zeleznícki Uvacki Klub „Senta" (Zentai Vasutas Bir­kózó Klub)—Nagykőrösi Ki­nizsi: 5,5:4,5. A tízcsapatos NB I-ben sze­replő zentaiak szerepeltek a nemzetközi kötöttfogású . bir- kózó-csapatmérkőzés kereté­ben a sportotthonban a Nagy­kőrösi Kinizsi ellen. A körö­siek részéről id. Sárosi Béla köszöntötte a versenyzőket. Vukov és Tóth-Szalkay edzők zászlócseréje után a helyiek konzervgyári ajándékcsomag­gal, a vendégek sportnaptárral és egyesületi zászlóval lepték meg ellenfelüket, s jelvényt is cseréltek. A körösi id. Sárosi Béla és a jugoszláviai Vámosi vezette az összecsapásokat. Kár, hogy nem volt semleges bíró, mert így az apróbb hibák elkerülhetők lettek volna. Eredmények (elöl a körösiek): 48 kilogrammban: A fiatal Tóth Sándor lámpalázasan küzdött . Mészái'os ellen, aki nagy fölénnyel győzött. 0:1. 52 kilogrammban: a táma­dó Susán István ellenfele Kiss György az első menetben szerzett kétpontos előnyén nem tudott korrigálni. 0:2. 57 kilogramm: Sárosi Tibor nagyon energikusan, bátran birkózott és igen jó mérkő­zésben 6:2 arányban legyőzte a jugoszláv válogatott és a Balkáni Játékok harmadik he­lyezettjét Dusán Vukovot. 1:2 62 kilogrammban: a tempe­ramentumos tiszakécskei Fo­dor István 7:0 után kétvállra fektette Jován Sztojcsicsot. 2:2. 68 kilogrammban: a Ronkó Dezső—Molnár Miklós mér­kőzésen mindkét versenyző sok akciót kezdett, de főleg a szőnyeg szélén, belül a ven­dék fiú volt az erősebb és pontozással nyert. 2:3. 74 kilogrammban: Papp László volt a kezdeményező I Kollár Endre ellenében s a j két keménykötésű fiú közül Papp bizonyult jobbnak két I ponttal. 3:3. 82 kilogrammban: Kovács j László a második percben kétvállal vesztett a jugoszláv válogatott Varga Sándor ellen. 3:4. 90 kilogrammban: A Csábi Pál—Kecskés Géza mérkőzés harmadik menetére az ellen­felek elfáradtak, döntetlen, 3,5:4,5 az állás. 100 kg: a rutinosabb Tóth- Szalkay István bátran harcolt a fiatal Ormányos László el­len és a második menetben kétvállra is fektette. 4,5:4,5. Nehézsúlyban: Dányi Ist­vánt a válogatott Szemerédi István a második percben egy gyors emelés után tussolta. A nézők jó néhány színvona­las összecsapást láthattak, s a mieink eredménye jobb, mint a ceglédiek 5:5-je, mert még a ceglédiek a fővárosból erősí­tettek. a körösiek saját ver­senyzőkkel érték el az ered­ményüket. A nemzetközi bír- kózóparádé három óra hosz- szat tartott, ez is egyik érték­mérője a versenynek. Sulyok Zoltán Műszaki átadás után — készülnek a vízaknák Egy hét múlva költöznek a „csonkásokba A „cs” lakások építője, a városgazdálkodási vállalat, tartja a határidőt; novevpber 20-a helyett már hétfőn megtörtént az épületek műszaki átadása. A vállalat ismét jól vizsgázott, még az árgus szemek sem találtaik a házakon javítani-, pótolnivalót. Takaros kis utca épült fel a város szélén. Még be sem köl­töztek a lakók, már elkészült a járda is, nem kell sárban jár­niuk. Igaz, hogy 200 négyzet- méter járda lerakása után be­lejöttek a munkába, meg más az, ha magának csinálja az em­ber. A legelső házban sincs még függöny az ablakon, nem lak­nak még kint. A kertből azon­ban nagy kopácsolás hallatszik, Varga Gyula, a Keravill el­árusítója, lázas munkában van. Épül a. „sufni”. ' — Muszáj neki — mondja, és néhány szusszanásra megáll kezében a kalapács —, mert valahova be kell rakni a sze­net. Már ugyan ha lesz, mert most nem lehet kapni. Addig meg kihoztuk a fűrészporost, megteszi az is. A felesége cigarettát hoz, rágyújtanak. — Nem mondom, nehéz munka a járdarakás. A mun­katársaim azonban sokat se­gítettek, nem hiába van a vállalatnak négy szocialista brigádja! Persze, nem volt egy szabad szombatunk meg va­sárnapunk, de most már végre vége! Úgy tudjuk, hogy a hét végén beköltözhetünk. A hetedik háznál három srác kiskocsin hordja a földet, az udvart töltik, mert itt a leg­alacsonyabb. Édesapjuk büsz­ke örömmel nézi őket, s mond­ja: — Dolgozzanak csak meg ők is a szép lakásért, én már iga­zán megtettem a magamét. Kovács György a városgaz­dálkodási vállalatnál traktoros. Neki aránylag könnyű dolga van, mert a járdalapok és az építőanyagok szállításához kölcsönkapta a traktort. így is volt bőven munka, de mind­ez nagyon megéri. — Tizenhárom esztendeje kerültünk össze a feleségem­mel, három fiam van. Egy szo­bában laktunk, alig fértünk bele. Amíg a gyerekek kicsik voltak, nem dolgozott a fele­ségem, egy fizetésből éltünk. Abból pedig nem lehetett gyűjteni, elment ruhára meg élelemre. — Nagy dolog ez a lakás az életünkben. Már vettünk bú­tort is, igaz, a legolcsóbbat, mert most minden fillért még jobban megszámolunk. Jó len­ne, ha megvásárolhatnánk a házat, csak nem tudjuk, hogy mennyit kell lefizetni. Elégedett vagyok, csak egy bánt. Először nagyobb kertet mértek az épülethez, most meg azt mondják, hogy keve­sebbet kapunk. Persze, nekem még így is jó, nem telhetetlen- kedem! — A fiaim is nagyon boldo­gok, legalább lesz külön szo­bájuk. Büszke vagyok rájuk — mondja hunyorítva és halkan, nehogy a srácok is meghallják —, mind szépen birkózik. A nagyobbik tegnap nyert meg egy bajnokságot. — Megcsináltuk már a víz­aknát is, aztán vizünk lesz, „Tiszán innen, Dunán túl...** Honismereti rádióve télke dő

Next

/
Oldalképek
Tartalom