Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

x.vaiJo * A PESTMEfrYEI HÍRLAP KÜLÖN KIADASA Xin. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1969. NOVEMBER 16., VASARNAP Elengedték a városfejlesztési adójukat Kilencven esztendős házaspár a bánomi homoktengerben Az idén is több mint százan j kérvényezték a városi tanács- j tói: mentesítsék őket a város- j fejlesztési adó. fizetése alól. Az egyik tanácsülésen Szűcs Zol­tán vb-elnök kijelentette, hogy alaposan meg kell fontolni 1 ezeket a kérelmeket, mert a i város fejlesztéséhez minden | fillérre szükség van, tekintve, ' hogy egy öt méter széles ko­csiút minden méterének kiépí- 1 tése 1 ezer forintba kerül, s ugyancsak 1 ezer forint költ­séggel jár egy négyzetméter terület közművesítése. A pénzügyi állandó bizott­ság, majd a végrehajtó bizott­ság tüzetesen megvizsgálta a beadott kérelmeket, s 50 kér­vényező kérelmét elutasításra javasolta. A pénzügyi bizott­ság indoklása szerint, volt olyan adóelengedést kérő is, aki autóval rendelkezik. Mindezek után a tanácsülé­sen a tanácstagok öt elutasí­tott kérvényező kérelmének teljesítését javasolták, amit meg is szavazott a tanácsülés. A városfejlesztési adó alól mentesített egyik családot a napokban meglátogattam. ★ A bánomi homoktenberben nehezen kapaszkodott az autó az erdő felé. A sivatagos terü­leten még sok helyen ott hir­deti a silány termést a kuko­ricaszár. Egy ütött-kopott kis fehér tanya közelében álltunk meg. Benyitottunk a házba. Ott ült az ágyszélén egy 94 éves öreg ember Kádas István, s mellette 92 éves felesége. Jól esett neki, hogy felke­restük, boldogan nyitogatta emlékeinek tárházát. RÉGI EMLÉKEK — Mivel foglalkozott szép, hosszú életében? — kérdeztük. — Paraszt voltam. Napszá­mos, bérlő, végül kétholdas kisgazda. A legszívesebben emlékszem a napszámos évek­re, amikor asztagot raktam, s egy véka búzát kerestem na­ponta. — Hát katona volt-e? — Voltam bizony, 38-as Mol- lináry-b'aka. A 14-es háború­ban megjártam az Adriai-ten­gert, s végigszenvedtem a do- berdói ,telet. A LEGNAGYOBB ÖRÖM — Mi volt az életben a leg­nagyobb öröme? — A munka, de sajnos öt esztendeje eltört a lábam, s azóta nem tudok felkelni. — És mi a legrosszabb em­léke? — Az, hogy 1935-ben meg­vettem azt a kis tanyát, két hold, földecskéveL Ebből a rossz homokból nehezen lehet kiharcolni a kenyeret... A felesége elmondotta, az­után, hogy míg a tanyára ki nem mentek, kifőzése volt, és a vásárokra is eljárt „sütöget­ni”. De a Bánom másfélórás járóföldre elválasztotta a vá­rostól és keresettől. — Miből élnek? — 380 forint nyugdíjat ka­pok, és a Dózsa Termelőszö­vetkezet ad egy kis kukorica­földet, — folytatta az István bácsi, de most nagyon el va­gyunk ülve. A tavaszon igen beteg volt a feleségem ... Ti­zennégyszer volt kint a doktor úr... és 70 forintot fizettünk minden vizeiért... — Nagy szerencsénk, hogy nagyon kedves, és gyakran ki­jön hozzánk kerékpáron a vá­rosból a leányunk, — fűzte hozzá a felesége—, majd meg­kérdezte: — El tetszenek-e fogadni egy pohár bort? Bár nagyon szívesen aján­lotta, nem fogadtuk el. Ki­pusztult, öreg szőlőjükből megmaradt néhány tő, abból szűrtek pár litert... Ennél az öreg családnál iga­zán indokolt volt az adóelen­gedés. (kopa) MOZIMŰSOR Akinek a gomba Tizenhárom esztendeje egye­dül él, betegsége miatt „leszá­zalékolták”. Mégis boldog, elégedett és vidám. S ezt a boldogságot, kiegyensúlyo­zottságot a gombák okozzák. Sziiz Ferencné ezekben a kis szürke növényekben találta meg a nyugodalmát. — Amikor a kórházból ki­jöttem a személyimbe is be­írták, hogy milyen súlyos a betegségem, dolgozni már többet nem tudtam. Akkor határoztam el, hogy gombás asszony leszek, mert az or­vos azt is tanácsolta, hogy sokat legyek levegőn. Nem mondom, nagyon nehéz volt, az első három év. Tessék el­képzelni, hogy sehol sem találtam annyit, mint a töb­biek, nem is tudtam csak 4—5 forintot árulni egy-egy piacon. A többiek meg nem mondták, hogy merre kell keresni. No, egyszer aztan találtam egy szép berket, teli, de teli volt jó gombá­val. Mondtam is a szomszé­domnak, hogy milyen helyem van, azután én Sohase láttam ott gombát, előttem leszedték. Hát, azóta bárki is kérdezi, én nem mondok semmit sem a területemről. Nem könnyű élet ám ez! Ha jó az idő. március végén kezdődik a gomba, és tart a fagyig. De aztán ha száraz a nyár. nem terem egy fikarc­nyi gomba sem. Ilyenkor abból élünk, amit előtte ke­restünk. A gombából nem­lehet meggazdagodni, csak megélni. Es nekem ez a min­den. Tudja, az erdőben nem bánt senki, nem hajt' senki, a magam ura vagyok. Amióta nekem is megvannak a gom­bás helyeim, idegeskedni sem szoktam. A gombák meghoz­ták a boldogságomat. — Most az úrigomba sze­zonja van. Ezt a nvárfale- velek alól kell kiszedni, azért Is mondjuk rá. hogy kana­dai nvárfa^omb^. E-d dsztíí- va adjuk el, er-esy csomó 5 forint. Ezt leforrázva kell a „boldogsága" fogyasztani, de mindenre jó, sütni, rántani, fasírozottnak. Ha jói megy, ennyi gom­báért 40—50 forintot is meg­kapnék, ha mind el is kelne. A múlt piacon mindkét hen­tesnél volt birka, halat is árultak, csirke is volt bőven, a nyakunkon maradt a gomba. Ha meg haza visszük, önthet­jük az egészet. — Hogy mérges gombát sze­dek-e? Ilyen még nem for­dult elő velem, de nem is fog. Ismerem már őket, mint a tenyeremet, ahogy a gyári munkás is ismeri a gépét, amin dolgozik. Még csak az kellene! Elképzelni is rossz! Hűvös a reggel, az árusok igencsak emelgetik a lábukat, a beton nagyon hideg. Piros­kának — így ismerik a pia­con — fürgén jár a keze, gyűl­nek a megtisztított gombák kupacai. Piroska várja a ve­vőit. (Szabó) • • \ égig az Oi EZ ALKALOMMAL az Ör­kényi úton jártam, melynek kátyús kocsiútja bizony javít­gatásra szorulna ... Ezt kér­ték, hogy írjam meg, a gyá­rakba és a gyárakból járó ke­rékpáros dolgozók. AZ ÜT VÉGÉRŐL indultam visszafelé, s először Szarka György kovácsmester műhe­lyébe kopogtattam be. Az öreg mester fiatal korában Pesten tanulta ki a gyógykovács mes­terséget, s valamikor a ver­senylovak patáit igazgatta. A fuvarosok, de a termelőszövet­kezetek is hozzá viszik most is a lovakat, ha baj van a patá­juk körül. — Mi újság a szakmában? — kérdeztem. — Fogy a ló, fogy a munka — mondotta a mester. — Sze­rencsére van épület és egyéb vasalás is. Több mint 20 ta­„Z”, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája Magyarul beszélő, színes francia—algériai film. Jean Louis Trintignaní díjnyertes alkotása. Korhatár nélkül megteki nthető. Kísérőiműsor: Vili és Bütyök ügyeskedik. Előadások kezdete: 3, 5 és 7 órakor. Matiné: Finom kis háború Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. Hétfői műsor: Galileo Galilei Az ész és a hit konfliktusa. Színes, magyarul beszélő bol­gár—olasz film a nagy tudós életéről. Korhatár nélküli. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. *kényi úton nulót felneveltem. Nemrégi­ben szabadult fel az utolsó ta­nulóm: Fodor József. Most már újabb tanulót nem kapok, nem jönnek a kovács szakmába. Most szabadult tanulómnak havonta 1 ezer 600—1 ezer 700 forintot fizetek. Nemsokára én is nyugdíjba megyek. Gyer­mekeim a pedagóguspályán helyezkedtek el. ROZSOS AMBRUS öreg termelőszövetkezeti gazdához vitt az utam. 73 éves és a Hu­nyadi Termelőszövetkezet já­radékos tagja. Az udvaron te­lepített tíz-húsz négyszögöl fiatal szőlejét trágyázgatta. — A régi szőlőmet igénybe­veszik a tormási építkezések­hez. Igazgatom ezt az új tele­pítést, hogy mégis maradjon valami. Rozsos Ambrus 1935-től 1963-ig a Dózsa Termelőszö­Bezárt a jubileumi kiállítás 25 év nagy idő. Egy ember életében, s városéban is. Hu­szonöt év alatt felnőtt lesz a gyermekből, de felnőhet, sőt megváltozhat egy város. A ju­bileumi kiállításon dokumen­tumok bizonyították azt a ha­talmas fejlődést, amin a vá­ros a felszabadulás után ke­resztül ment. Nemcsak új üzemek, városrészek, emelked­tek ki a földből, megváltozott az életmód is. A régi archív felvételeket a fiatalok csodál­kozva nézték: „Hát ilyen is volt?" Az idősebbek meg örömmel fedezték fel: „de so­kat jártam arra, én is ott dol­goztam ...” A fejlődés 25 esztendejére 5 ezer 500-an voltak kíváncsi­ak, a megnyitás napján két­ezer látogató nézte végig a ki­állítás tablóit. Örömmel álla­píthatták meg a bemutató raj­zokról, hogy nem vagyunk el­zárkózva a nagyvilágtól, a nemzetközi kereskedelem lük­tető ütőerébe a körösi ipar hajszálerei {s szállítanak „vért"... Foto: Kiss Villáminterjú Mezőőr civilben Kedden Megtartják — Civilben? — kérdem üd­vözlés helyett Márton Amb­rust, a Petőfi Termelőszövet­kezet egyik mezőőrét. — Eltalálta, nem vagyok szolgálatban. Ma körvadásza­ton vettem részt, rossz világ szakadt a környék nyulaira. — Mikor lép szolgálatba? — Holnap. — Tisztelik-é az új egyen­ruhát? — Rossz időben lóval, jobb időben kerékpárral vagy gya- | log. Ezt a munkát egyenesen nekem teremtették! (fehér) Tatár—szülő találkozó a gimnáziumban a nők akadémiáját A túlzott, zsíros táplálkozás egészségügyi következményei­ről tart előadást dr. Janovics Tibor kórházi igazgató-főor­vos, a nők akadémiájának soron következő rendezvé­nyén. Az előadás kedden (no vem ­— Eddig sem volt különö­sebb bajom az emberekkel, de amióta „kihuzakodtunk”, meg fegyverrel járok — igaz, egye­lőre csak a saját puskámmal — már messziről köszönnek az emberek. — Mióta mezőőr? — Éppen 9 éve. — Mivel járja a határt? Bumm! A napokban idős néni sántikált meggyfabotra tá­maszkodva az Arany iskola előtt. A piacról jött, ott dol­gozik az egyik standnál, elárusító. Szemben vele egy jól öltözött idősebb férfi jött úgy, mintha nem lenne teljesen beszámítha­tó. Ahogy közel ért a néni­hez, gyengéden mellbe- vágta. — Mi volt ez? — vonja felelősségre méltatlankod­va a 71 éves öregasszony. — Bumm! — mondja tré­fásan a jókedélyű öreg. No, a néni sem volt rest, fogta a görbébot boldogabb végét, és végighúzott vele a tréfálkozón. — Hát ez mi volt? — csodálkozott el hirtelen jó­emberünk az ütés után. — Ez is egy bumm! — s tipegett tovább most már támaszkodásra használva a botot. (fehér) vetkezet tormási klubja előd­jének : a Tormásközi Egyletnek az elnöke volt. Elmaradnak a látogatók. Két éve rossz és nem csináltatják meg a tele­víziót, a hagy helyiséget nem nyitják meg a tagoknak, meg a többi tormásközieknek. És előfordul, hogy a látogatóknak vissza kell fordulni, mert min­den széket odakölcsönöznek lakodalomra. Pedig jön a tél s kellene a környéknek egy kis szórakozás. EGY SZÉP ÜJ UAZ előtt fiatal menyecske söpröget. Előkerült a férje is, Ronkó Antal, aki a ládagyári köszörűs részlegnél dolgozik. A felesége elmondotta, hogy ő meg a Transzformátor Ktsz-be jár. Elég szépen keresnek. Két gyermekük van. — Az 1950-es években ke­rültünk össze — mondotta Ronkó Antal. — Semmink sem volt, és most... És büszkén mutatott a szép, kertes új házra. Majd-ismét egy idős terme­Az első és második osztályos gimnazisták szülei tartanak ta­nár—szülő találkozót november 20-án (csütörtökön) délután 6 órakor a gimnáziumban. MEGNYÍLT a Szovjetunió —Közép--aírikai Köztársaság —Kongó (Brazzaville) útvona­lon a rendszeres légi közleke­dés. bér 18-án) este 6 órakor lesz a művelődési otthon emeleti termében. TIT-előadás Ugyancsak kedden délután 4 órakor az Arany János Ter­melőszövetkezetben A magyar mezőgazdaság 25 éve címrilél tart előadásit az érdeklődők­nek Szegedi János termelőszö­vetkezeti elnök. HÉT VÉGI SPORTMŰSOR Asztalitenisz Szeged, vasárnap: Szegedi Vasas Kábel—Nagykőrösi Ki­nizsi NB III-as férfi csapat­bajnoki mérkőzés. Birkózás Szeged, vasárnap: országos serdülő szabadfogású verseny. Dabas, vasárnap: megyei úttörő-olimpiai döntő. Kosárlabda Monor, szombat: Monori Gimnázium—Nagykőrösi Gim­názium SE II női és Monori Gimnázium—Nagykőrösi Gim­názium SE II férfi megyei bajnoki mérkőzés. Nagykáta, vasárnap: Nagy- kátai Gimnázium—Nagykőrö­si Gimnázium SE I női és Nagykátai Gimnázium—Nagy­lőszövetkezeti gazdához kö­szöntöttem be: Dezső László­hoz, aki kevés híján tíz esz­tendeje a Dózsa Termelőszö­vetkezetben dolgozik. Most is az 5 ezer gyöngycsirkére, meg a 3 ezer anyalúdra vigyáz. Jö­vőre nyugdíjba készül. Rozsos Ambrus után ő lett a tormási klub elnöke. Felhívtam az ő figyelmét is, hogy valamit kel­lene csinálni a klubélet feltá­masztására. A LÁTOGATÁSOKAT ipa­rosnál kezdtem és iparosnál végeztem. Todola Kálmán kő­faragó mestert kerestem fel, aki 18 esztendeje dolgozik a szakmában. Temetőinkben sok újszerű, szép, műkő síremléke van, s a házépítésekhez és felújítások­hoz ablakpárkányokat és épü­letdíszeket készít. — A közületeknek is dolgo­zom — mondotta. — Leg­utóbb a nyársapáti tanácsnak készítettem ■ épületdíszítési munkákat. — k — körösi Gimnázium SE I férfi megyei bajnoki mérkőzés. ★ A megyei bajnokság kere­tében 8-án három mérkőzést rendeztek volna az Arany Já­nos Gimnázium tornatermé­ben. A Nagykőrösi Gimnázi­um SE I—Monori Gimnázium férfimérkőzésre a vendégek nem érkeztek meg, s így a két pontot játék nélkül a körösi csapat kapta. A két női talál­kozóról a következőkben szá­molunk be az olvasóknak: Nagykőrösi Gimnázium SE I— Monori Gimnázium 84:50 (29:24). Nagykőrös: Máté (6), Páhán K. (7), Szarvas (16), Kollár É. (27), Kollár Zs. (4). Csere: Vajtai (2), Csapó Zs. (2), Sal- lai (2), Kovács (6), Szekfű E. (4), Bűz (8). A körösiek különösen a má­sodik félidőben játszottak ra­gyogóan és Páhán, valamint Szarvas irányításával sok gyors és lendületes támadást hajtottak végre. ★ Nagykőrösi Gimnázium SE II— Nagykátai Vörös Meteor 87:65 (46:36). Nagykőrös: Vajda (30), Pászti (15), Becser (5), Tóth I (14), Czira (18). Csere: Tóth- Péli (4), Urban Zs. (1). A ' hazai kislányok nagy akarással küzdöttek, erőnlétük kifogástalannak bizonyult és jól kombinálva biztosan nyer­tek a felnőttekből álló kátaiak ellen. Czira, Vajda és Tóth Ilona igen jól játszottak. A számszerű eredmény érdekes­sége, hogy hat nappal e talál­kozó előtt a körösi első csapat is ugyanilyen arányban győ­zött a meteorosok ellen. Nagykátán. Sulyok Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom