Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

1SM59. NOVEMBER 15., SZOMBAT FES» utufi Jfírlap n Eskütétel VI. Pál pápa ár. Fábián Ár­pád lelkészt, a római pápai magyar egyházi intézet igaz­gatójává nevezte ki. A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a kinevezéshez előzetes hoz­zájárulását adta. Dr. Fábián Árpád pénteken Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke előtt a Magyar népköztársaság alkotmányá­ra letette az esküt. Az eskü­tételnél jelen volt Cselerki Lajos, az Elnöki Tanács tit­kára, Prantner József állam­titkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke és dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke. BANK A DHAR MEZŐ BIZOTTSÁG ÖLESE Pénteken a Nógrád megyei Bánkon tartotta ülését a Du­nakanyar Intéző Bizottság el­nöksége. A bizottság működési és szervezeti szabályzatának megvitatásán kívül napirendre tűzték Bánk idegenforgalmi fejlesztésének kérdéseit Az 19C5-ben létrehívott szer­vezet hatáskörébe 12 Nógrád megyei település tartozik, kö­zülük az egyik legszebb község Bánk — a Budapesttől 60 kilo­méterre levő festői völgyben, í kellemes vizű tó mellett húzó­dó falu. Illés Miklós, a Nóg­rád megyei Tanács vb-elnök- helyettese az ülésen elmondta, hogy a község és a tó környé­kének rendezésére helyi erő­forrásokból már eddig is Sokat költöttek, s a munkálatokat a Dunakanyar Intéző Bizottság anyagilag is támogatta. A ta­vat a szennyvizektől vasbeton gát védi, a meder kotrását, tisztítását az idén befejezik, partján pedig vendéglőt, üdü­lőotthont építettek. Jövőre üz­leteket és újabb üdülőket léte­sítenek, folytatják az utak, a közművek, a strand építését, s a tó közeiében KlSZ-üdülőtá- bort létesítenek. A tó környékén az idén ér­tékesített mintegy 250 parcel­la zömét budapestiek vásárol­ták meg, ami jelzi, hogy Bánk község a fővárosiak egyik ked­velt kiránduló- és üdülőtelepé­vé válhat. OLVASO NÉPÉRT Egy járás könyviárai A könyvtáraknak napjaink­ban különösen megnőtt a je­lentősége. A tudomány és a technika forradalmi fejlődése idején lassan természetes kö­vetelmény az egész életen át tartó tanulás, a szerzett mű­veltség állandó bővítése és fel­újítása. Legutóbb a dabasi já­rásban tájékozódtak, miként áll az olvasás-közművelődés ügye? A járás 17 könyvtárának összesített adataiból jólesően megállapítható, hogy az utób­bi években itt különösen megnőtt az érdeklődés a társadalomtudományok és a műszaki irodalom iránt. 9660 beiratkozott olvasójuk 77 ezer könyvből 217 ezret kölcsönzött Iá. Valamennyi könyvtárban kérik az elmúlt 25 év esemé­nyeit elemző, dokumentáló történelmi kiadványokat. Kü­lönösen a Kossuth Kiadósoro- zatait keresik. Igénylik az év eseményeit összefoglaló úgy­nevezett „évkönyveket” is. Nagyon sok olvasót foglalkoz­tat még ma is a II. világhá­ború. Ezekből a művekből gaz­dag választék áll rendelkezés­re, hiszen jelenünket csakis a múlt, illetve a közelmúlt ala­pos ismeretében lehet értékel­ni. Keresettek a nagy esemé­nyek kiemelkedő alakjait idéző történelmi regények, és örvendetes jelenség, az évek óta fokozódó folyamat; meg­nőtt a mai magyar irodalom iránti érdeklődés. A járásban többen olvassák az élő szer­zők műveit, mint Jókai regé­nyeit. Tíz évvel ezelőtt ez fa­lun még szinte elképzelhetet­lennek tűnt. Ez feltétlenül a társadalmi problémák iránti érzékenység kifejlődését, nö­vekedését jelenti. Az emberek tisztázni kívánják problémái­kat, önmagukat keresik a mai írásokban, választ formálódó­alakuló életünk gondjaira. Ahogy elmondják: a legjobb mai magyar regényekben meg is találják. A könyvtárak tu­datosan törődnek vele, hogy minél több találkozón ismer­hesse meg egymást az író és közönsége. Az olvasók között három réteget lehet megkülönböztetni. Leg­több gondot a bejáró dol­gozók okozzák. Elég nehéz megnyerni őket Több kísérlet csődöt mondott. Próbálkoztak a várótermi kölcsönzéssel, ami azt jelentette: reggel kiadták a könyvet, este kellett vissza­hozni, vagy fordítva. Egyedül Öcsán sikerült némi ered­ményt elérni az úgynevezett szombati kölcsönzéssel: szom­baton reggel odaadták az ér­dekes kisregényt s hétfőn reg­gel kellett visszaadni. A parasztolvasók száma nem túl magas, a 18 éven felüliek­nek mindössze 23 százaléka. Kevesen vannak, de nagyon hűségesek, a legjobban őket lehet irányítani, műveket ajánlani. A parasztcsaládok­ban elsősorban az asszonyok olvasnak, de rajtuk keresztül feljut a könyv a többiekhez is. Külön világ a továbbtanulók tábora, akiket a könyvtárak­nak minden eszközzel segíte­niük kell tanulmányaik sike­res befejezésében, a kötelező és ajánlott olvasmányok be­szerzésében, a szakkönyvek rendelkezésre bocsátásával. Az utóbbi években a járás könyv­tárainak segítségével számos szakdolgozat, elemző cikk szü­letett. Egy-egy példányukat, szeretettel őrzik. Például Nagy Imre és Virágh Miklós Puszta- vassról, Horváth Márton Ka- kucsról, Lippái Lajos Dabas- ról, dr. Kollár Ferencné Bugyi- Ürbőről írt tanulmányai. A nyugdíjas olvasók köré­ben a könyveken kívül külö­nösen a folyóiratok és a ké­peslapok népszerűek. A könyvtárak szorgosan ke­resik a kapcsolatokat a külön­böző intézményekkel. A daba­si járásban az iskolákkal, úttörőcsapatokkal közös ter­veket dolgoztak ki, nagy len­dülettel .indjjlt az „Úttörők az olvasó népért” mozgalom. Re­mélik, hogy újabb gyermek- és később felnőttréteghez sike­rül közelebb vinni a könyvet. De együttműködnek más tár­sadalmi szervezetekkel, köl­csönösen igyekeznek támogat­ni egymás célkitűzéseit. A dabasi járásban különö­sen fontos szerep jut a műve­lődési autónak, hiszen a terü­let jelentős része elszórt ta­nya világ. Nekik kell gondos­kodni az itt élők szórakoztatá­sáról, könyvet, filmet, ismeret- terjesztő előadást visznek hoz­zájuk. Talán leginkább az ő vállukon nyugszik a ..fehér foltok” felszámolása. Mind­ehhez sokkal több könyvre, il­letne pénzre volna szükségük. Érdemes arról is szólni, eb­ben a nagy alföldi járásban milyen tárgyi adottságok szolgálják az eredményes nép­művelő munkát? Nagyon rosz- szak. Hiába a könyvtárosok tudása, lelkesedése, minden akadályon az sem lendítheti át a művelődés megrekedt szekerét. A járásban jelenleg 17 •könyvtár működik. Könyvállo­mányukat évről évre fejlesz­tik, azonban az ósdi, szűk épü­letekben már alig tudják el­helyezni a köteteket, a szak­szerű csoportosításról nem is szólva. Pedig az lenne a cél, hogy mindenki gyorsan, ke­resgélés nélkül megtalálhatná azt a művet, ami érdekli. Még a központi járási könyvtár körülményei sem megfelelőek. Nincs külön olvasóterem, nem lehet elkülöníteni egymástól a gyerekeket, felnőtteket. A fal­vakban működő könyvtárak még rosszabb technikai felsze­reléssel kénytelenek birkózni. A három kiemelt községi könyvtár közül leginkább az Örkényi felel meg a követel­ményeknek. Szomorú ellentét: a lakosság itt olvas a legke­vesebbet! Legfőbb gondjuk, hogy „becsalogassák”, rászok­tassák a könyvre az egyálta­lán nem olvasó, nem érdeklő­dő embereket. A gyáli könyv­tár már lépcsőfok a jövőbe. De mire az új könyvtár meg­épült, az élet máris túllépte, az egyre növekvő község szá­mára kicsinek bizonyult. Nem könnyű itt jó munkát végez­ni. A főváros közelsége, a rendkívül nagyszámú bejáró miatt rugalmasan kell megál­lapítani a nyitvatartási időt és a könyvállomány összeállítása is más kell, hogy legyen. Leg­régibb hagyományai az 6c*ßl könyvtárnak vannak, • és ép­pen itt szűkölködnek a leg­jobban. Korszerű bútorra, raktárra, gyermekrészlegre van múlhatatlan szükségük. Mégis, itt alakult legutóbb úttörő-könyvklub. És a kisebb falvak ? A tatárszentgyörgyi- fek, a pu&ztavacsiak nem pa­naszkodhatnak, de például ez újlengyeli könyvtár helyzete már tarthatatlan. Illetve itt nincs is könyvtár, mert az is­kola folyosóján, a gyerekek öltözőszekrényébe vannak a kötetek albérletbe bezsúfol­va. A könj’vtáraknak az iskolán kívüli népművelés, az önkép­zés legszervezettebb és leg­sokoldalúbb műhelyeivé kell válniuk. Nem véletlen, hogy ahol megfelelő könyvtár mű­ködik, szinte magától kiala­kult egy megbízható, rendsze­res olvasó réteg, az „Olvasó népért” mozgalom készséges propagálói. Komáromi Magda Reform és munkaverseny JELENLEG KÉT MUNKA - VERSENY folyik párhuza­mosan. Az egyiket a Tanács- köztársaság 50. évfordulója tiszteletére szervezték, s 1969. végéig tart. A másik, a kibon­takozóban levő máris szabad­ságunk 25. esztendejének, 1970-nek jobb megalapozására hivatott. E kettős verseny­célkitűzés is jelzi, hogy a dol­gozók tömegmozgalma tartós folyamat és nem búzdít haj­rára, rohammunkára. Mind­inkább hullámzástól mentes kollektív magatartássá válik. Az új mechanizmus viszo­nyai közepette sem a vállala­tok, sem a versenymozgalom konkrét feladatait nem szab­ják meg központilag. A dol­gozók vállalásai szorosan kap­csolódnak a vállalat által ki­dolgozott tervekhez. S mivel a szuverén tervek eleve szám- bavették a belső tartalékokat, a verseny lehetőségeit is, így a vállalások általában nem a terven felüli, hanem az ezen belüli feladatok elvégzésére szorítkoznak. Olyan feladatok elvégzésére, amelyek a válla­lat piaci helyzetét, a munka hatékonjrságát leginkább ked­vezően befolyásolják, s ala­kulásukra a dolgozók közvet­lenül hatást gyakorolhatnak. Ezek a versenyfeladatok nem­csak vállalatonként, hanem azonbelül, munkahelyenként is változhatnak. AMI KONKRÉTAN a jubi­leumi felszabadulási verseny céljait illeti, annak homlok­terében népgazdaságunk nem­zetközi piacképességének fo­kozása, a lakosság életszínvo­nalának emelése áll. Ezúttal nem csupán áttételesen, mint végső cél, hanem közvetlenül is. Mert kívánatos, hogy a re­form harmadik, á' harma­dik ötéves terv utolsó, s a szabadságnak 25. esz­tendejében a lakosság szé­les rétegei közvetlenül anyagi helyzetükön érzékeljék: orszá­gunkban a terv, az új mecha­nizmus. a verseny és minden őérettük van. A vállalatok ön­tevékenysége, a dolgozók kez­deményezésé ak'á'f közvetve az eredményesebb világpiaci szereplésünk révén, akár köz­vetlenül, hozzájárulhat a bel­kereskedelem jobb áruellátá­sához, a választék, a szolgál­tatások körének bővítéséhez, a minőség javulásához. Mind­ez egyben a szállító, a szol­gáltató vállalat jó hírnevét, tiaci helyzetét is javítja és hozzájárul a nyereség, a része­sedési alap, a helyi munka- és életkörülmények javításá­hoz. A HATÉKONY, a népgazda- ságilag hasznos munka a leg­több esetben a vállalati nye­reségben is tükröződik. Ezért sem lehet érdektelen a ver­senyzők számára az export- kötelezettségek teljesítése, a munkatermelékenység emelé­se, a takarékos készlet- és anyaggazdálkodás. A kollektí­vák tehát a jobb munkával közvetlenül is megalapozzák saját életszín vonalukat, hiszen a személyi jövedelmek növe­lésének, a vállalat gyorsabb fejlődésének a nagyobb nye­reség az alapja. A vállalati nyereség azonban nem növe­kedhet érdemtelenül a fo­gyasztók, a vevők rovására, például ellentétel nélküli ár­emeléssel. Ez ellen a dolgo­zók, mint vásárlók joggal til­takozhatnak, bár mint terme­lők átmenetileg esetleg ha­szonélvezői az áremeléseknek. A verseny, a feladatok tu­datos vállalása jó alkalmat kí­nál a társadalmi, a gazdasági összefüggések, a személyes, a vállalati s a népgazdasági ér­dekek közötti kapcsolat, a re­formelvek megismerésére. E felismerést segíti, ha a válla­lat vezetői a dolgozók széles rétegei számára érthető nyel­vezetre fordítják, cselek­vésre késztető jelszavakra bontják a vállalatra háruló feladatokat. Ha a verseny leg­jobbjai nem csupán erkölcsi, hanem kellő anyagi elismerés­ben is részesülnek. (Jó formá­ja ennek például az úgyneve­zett részjegyes rendszer, amelyben előre meghatározott pénzösszeg felvételére jogosító utalványokat adnak a legjob­baknak az év végi nyereség- részesedés terhére.) A FELSZABADULÁSUNK 25. évfordulója tiszteletére in­dított munkaversenyben máris több említésre méltó kezde­ményezés született. Most, hogy a helyi öntevékenységnek köz­vetlenül az érintett kollektí­vák és azok legjobbjai látják hasznát, s a nagyobb vállalati önállósággal lebontottak az ésszerű munka útját álló kor­látokat, nyílik igazán alkalom a szocialista munkaversenyre, a tömeges kezdeményezésekre. Persze ez a lehetőség csak ott és akkor válik valósággá, ahol és amikor helyileg megterem­tik a folyamatos, zavartalan munka szervezeti, technikai és személyi feltételeit K. J. KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜLVE JEGYZET: A pénzszerző kocsiról Alig akartam hinni a sze­memnek, amikor a ficánkoló paripákat (később megtudtam, egyik arabs telivér, a másik félvér) megláttam, meg a pa­rádés hintót, kimázolva, le­lakkozva, a kocsist meg a régi fekete, bóbitás kalpaggal, pity- kés dolmányban. „Ugyan ki­nek, minek már ez a Volgák, Moszkvicsok, terepjáró Gaz gépkocsik korában?” S lám, mennyire fogni kell a gondolatok gyeplőjét: mindjárt bizonyossággá lesz haszna, ha elmondom, jó pénzt hoz a múltból ittragadt, illetve fel­támasztott alkalmatosság. Előbb azonban a másik meg­lepetésről, a domboldal nyolc kis pincéje mellől előbukkanó csárdáról kell szólnom, nád­fedele alatt piros lajbis zené­szek húzzák a talpalávalót, fé­nyes nappal, délután kettőkor, hétköznap, dologidőben. „Hói ez meg miféle lakodalom?" És a pince?... Csapra vert hordók, fehér köpenyes kiszol- gálószemélyzet, jókedvű pince­mester ... A nádfedelű „szé­rű” asztalai mellől vidám kur- jongatás, nóta, kacagás. S nemsokára idejön a kocsisom is, itt rúgják a port a telivé­rek. „Wünschen Sie noch et­was gnädige Frau?” — a pi­rospozsgás képű kocsis meg­hajlik, s négyen felpattannak a fogatra, s irány a falu. „Vég­képpen nem hihetek a sze­memnek?”... — IBUSZ-buli ez, elvtársam — vigasztalnak a pince gádo­rában. — Jó üzlet a termelő- szö ve tkezetnek. A magyarázatból lassan kez­dem megérteni, ami minden­kinek jó és előnyös, az 1BUSZ­nak, mert olcsó pénzen „hami­sítatlan” romantikát tud nyúj­tani a kedves külföldieknek, Pesthez aránylag közel, Tökön, az „Egyetértés” Tsz-ben, jó a tsz-nek, mert 30 forintos át­lagáron eladhatja kitűnő bo­rát, jó a vendégnek, mert szó­rakozik, kocsizik, énekel, iszik, eszik, s furcsa dolog, de jó még a rendszer melletti pro­pagandának is, mert a vendé­gek néha megtekintik a szép gazdaságot, s azzal az érzéssel távoznak: a tsz csuda okos öt­let volt... És a paripáknál gyorsabban száguld gondolatom Csemőre, ahol a tsz melléküzemágában 40 ember alkatrészgyártással évi 1,5 millió forint hasznot hajt a gazdaságnak, aztán Ta­hi tótfaluba, ahol azt a szép vágóhidat építették és a sok más megyei létesítményre, megvalósított ötletre, szelle­mes elképzelésekre. öt-hat év alatt mennyi min­den bújt ki itt nálunk a föld­ből? ... (Meg kell jegyezni, s éppen az 1025-ös rendelet vi­lágított ezekbe a homályos sarkokba, volt ezek között rossz ötlet is, és megvalósítása után rosszul értelmezett ki­egészítő tevékenység). De most ne a vissszájáról beszéljünk, hanem arról a sok, nagyon kedvező, ügyes gondolatról, ami megyénkben testet öltött, s magunk között mondva, egy év alatt 500 millió forint körü­li hasznot hajtott! Ezek a pénzszerző kocsik honnan kerültek elő? Miből táplálkoztak ezek az ötletek, mi váltotta ki őket, hogyan születtek?... Nem kell sokat szaporítani a szót, jórészt az új mechanizmus adottságai hozták létre őket, kikeltek, mint a gomba, és a spóra gyor­san szaporodni kezdtek. Az már csak természetes velejáró volt, hogy sok balga elképze­lés is megszületett, nyereség­vágyó, -hajhászó — de maga az alap, a lehetöségbányászat kitűnően sikerült. Ugyanakkor az ipari üze­meknél (tisztelet a kivételnek) már sokkal kevesebb frappáns ötletet valósítottak meg. El kell ismerni, nehezebb is. És mégis!... Legtöbb helyen sí- rással-rívással fogadják az em­bert: nincs ember. Nincs ter­melékenység. Hangsúlyozom, ismeretes, hogy az ipari üze­meknél nagyobb a kötöttség, kevesebb az újszerű dolgok kipróbálásának lehetősége, és a forgalmiadókulcs is na­gyobb. Ennek ellenére hova lettek a nagy újítók? Hova az ötlet­emberek? ... Mintha valami fásultság kötözné székükhöz, asztalukhoz, padjukhoz a tech­nikusokat, mérnököket, ipari közgazdászokat. „Most falun van a pénz!” — hallom sok­szor sóhajtva e mondatot. S szeretnék vitába szállni e meg­jegyzéssel: „gyárban is van pénz!” — csak éppen érteni kell a módját, hogyan lehet előteremteni. Bizonyos kockázatvállalás kell a jó üzlethez, merészség, lendület, az újszerű megoldá­sok állandó kipróbálása, al­kalmazása, a rozsdás kerekek kicserélése. Tudom, ad abszurdum, a tréfáig el lehet vinni, a pénz­szerző kocsik alkalmazását, a velük való példálódzást. De valljuk be, a kis dolgok is szemléletmódot tükröznek és szellemet, okosságot feltételez­nek. Szüts Dénes Bergmann József letkési nyugdíjas erdész, gyermek­kora óta mintázza meg fából az erdei vadakat, sok faragott figurális tárgyat és szobadíszt készít. Kittenberger Kálmán a híres oroszlánvadász egykori vadőre eddig több ezer szob­rocskát faragott hárs-, dió- és cseresznyefából. Az idős szob- rászkodó erdész most kiállí­tásra készül. Tervezi, hogy Letkésen, majd Szobon és utána Nagymaroson mutatja be alkotásait. A Vetsési HTSZ JVA/V'VV'VVXVV'V'-'V/V'V/V'VS^V/V AZONNALI FELVÉTELRE KERES gyakorlott adminisztrátort Jelentkezés a szövetkezet főkönyvelőjénél, személyesen vagy írásban. Vecsés, Bajcsy-Zsilinszky út 62.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom