Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

196.9. NOVEMBER 2., VASÁRNAP l-fc.'i M ECAfcl ÜVílllUP NOVEMBER 10-15: Vietnami nemzetközi ifjúsági szolidaritási hét A DÍVSZ irodája nyilatko­zatban. ítélte el a Nixon-kor­mány mesterkedéseit, ame­lyekkel egy évvel a párizsi tárgyalások megkezdése után még mindig a nemzetközi közvélemény félrevezetésére törekszik, ugyanakkor tovább fokozza agressziós bűneit Dél-Vietnamban. A DÍVSZ irodája támogatásáról bizto­sítja az amerikai nép és if­júság egyre szélesedő háború­ellenes mozgalmát. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség felhívta tag- szervezeteit és a baráti ifjú­sági szövetségeket, hogy no­vember 10-étöl, a világ ifjúsá­gának napjától — november 15-ig■ rendezzen nemzetközi ifjúsági szolidaritási hetet, követeljék az amerikai és csatlós csapatok azonnali ki­vonását Dél-Vietnamból, a vi­etnami nép önrendelkezési jo­gának tiszteletben tartását és támogassák a DNFF 10 pon­tos javaslatát. 30 százalékkal több takarmány a megyében Interjú Kusza Bélával, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével Dicsérhetjük az időjárást: takarmánynövényeink kitűnően fejlődhettek az idén. A takarmány végső soron húst és tejter­méket jelent, s különösen mostanában, amikor a szarvasmar­ha- és a sertéstenyésztésben zavarok mutatkoztak, nem mind­egy, hogy a takarmányok termesztésében milyen eredménye­ket tudunk felmutatni. Pest megye idei takarmányhelyzetéről beszélgettünk Kusza Bélával, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével. — Lucernából, vörösheréből és általában az egynyári ta­karmánynövényekből 30 szá­zalékkal többet takaríthattunk be az idén a megyében, mint tavaly, úgy mennyiségileg, mint minőségileg. Mindezt el­sősorban a kedvező időjárás­nak köszönhettük — kezdte beszélgetésünket Kusza Béla. — Mit jelent az említett 30 százalék növekedés az egyes takarmányok esetében? — Lucernából 22—23 mázsa volt a holdankénti átlaghoza­munk a tavalyi 16 mázsához képest; vörösheréből 16 má­zsa a korábbi 11-hez képest; a rétek-legelők hozama 11 mázsára emelkedett az elmúlt Késleltetett ssüret Húsz fok körüli mustok, a tavalyinál 5—10 százalékkal nagyobb termés Október utolsó napjára a termőterület több mint 90 százalékán befejeződött a szüret. A történelmi borvi­dékekről érkező jelentések szerint a tavalyinál várha­tóan 5—10 százalékkal na­gyobb az idei termés, s a cu­korfok is kedvezően alakult. A Magyar Állami Pincegazda­ság' ‘ŰzéméT'az elmúlt két hétben csaknem mindén eset­ben 20 fok körüli mustokat vettek át. A leszüretelt mennyiség azonban a július második felében becsültnél hozzá­vetőleg 10 százalékkal kisebb. A nyárvégi szárazságban ugyanis a bogyók nem fejlőd­tek kellőképpen, majd a szep­temberi esőzések hatására rothadási folyamat is megin­dult, ami csökkentette a ter­méskilátásokat. A hosszú, napfényes ősz később megál­lította ezt a folyamatot és a szüret elején még alacsony 16 —17 fokos cukortartalmat is megnövelte, de a rothadás ál­tal „elvitt” mennyiséget már nem tudta pótolni. Az idei szüret másik sajá­tossága, hogy rendikívüli mó­don elhúzódott. A termelők — a jó minő­ség érdekében — késlel­tették a szüretet, igyekez­tek kihasználni a nap­fényt. Amíg például Tokajhegyalján az elmúlt év októberének el­ső napjaiban lényegében már befejeződött a szüret, az idén ugyanebben az időszakban még meg sem kezdődött. A Magyar Állami Pincegaz­daság üzemei, pincészetei minden felkínált árut átvet­tek. A tapasztalatok szerint a „kierjedt” borok jó minősé­gűek, egészségesek és tiszta ízűek. A modern lakás különleges dísze Rönkökből faragott bútor A népi építészet és a múlt századi lakáskultúra hagyomá­nyait eleveníti fel Orsós Ja­kab, a zalai olajmezők tisztvi­selője. A gellénházi olajváros­ban levő lakásán rönkökből faragott különböző bútorokat. Az arasznyi vastagságú, egyet­len rönkből kimunkált asztal­lapokat nem gyalulja simára, csak fejszével egyengeti. Az asztalhoz ugyancsak rönkda­rabból fejszézi ki a háromlábú ülőalkalmatosságokat. Faragá­sainak legszebb darabjai közé tartozik a vastag rönkből ki­faragott támlás lóca. A külön­leges tehetséggel és érzékkel rendelkező fafaragó készítmé­nyei a modern lakások díszei. _________________________i___ Í zletes, finom az importált REX TEAKEKSZ 10 dkg-os csomagolásban 2,60 Ft helyett 2 Ft. Most rendeljen Beszerezhető a Pest-Komárom-Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat budavidéki, monori, váci és ceglédi fiókjainál. évi nyolc mázsához vizsonyít- va; kukoricából — mint ab­rakból — a 14—16 mázsa át­laghozam az idén 17—19 má­zsára emelkedett, de ez még csupán becslés; őszi árpánál viszont a tavalyi kiugró ter­més az idén nem ismétlődött meg, így a holdankénti átlag­hozam 15 mázsáról 13-ra csök­kent. Szeretném hozzátenni, hogy ezek az eredmények egy­általán nem jelentik nemcsak a. maximumot, de az optimu­mot sem, bár elégedetlenek sem lehetünk. — Növekedett-e az idén a vetésterület megyénkben? — Lucernából 3000 holddal. Persze, elsősorban nem a ve­tésterület növelése a cél, ha­nem az intenzivebb korsze­rűbb agrotechnika, amellyel több és jobb minőségű termést érhetünk el. Szénából például ezért is takarítottunk be 2600 2700 vagonnal többet, mint az elmúlt évben. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy a pillangósok területi arányát, mondjuk, nem kellé- ne jelentősebben növelni. A rét- és legelőgazdálkodásban a megyének jelentős tartalékai vannak még, ugyanez elmond­ható az őszi-tavaszi takar­mánykeverékekről és a siló- kukoricáról is. — Megtermeli-e a megye, a saját magának szükséges ta­karmánymennyiséget? — Vannak gazdaságok, ame­lyek igen — sőt még feleslegük is akad —, vannak, amelyek nem, de ők is könnyebben be­szerezhetik központi készlet­ből, mint eddig. A szükséges abrakmennyiséget például nem j tudjuk megtermelni, azonban a gabonafelvásárló vállalat elegendő készlettel rendelke­zik, így a megye gazdaságai 1500 vagon abrakot vásárolhat­tak, amely újig kitart.' Vannak gazdaságaink, amelyek elad­nak takarmányt feleslegeikből: már eddig 360 vagon árpát és 260 vagon kukoricát értékesí­tettek. — Az állattartásban jelen­tős szerepe van a háztáji gaz­daságoknak. Könnyebben jut­hatnak-e takarmányhoz, iftint eddig? — A gabonafelvásárló az elmúlt évben először már megjelent a szabadpiacon is, ezzel kedvezőbb feltételt te­remtett a takarmányvásárlás­hoz, és mérséklődött a „fekete­piac”. A háztáji nyugodtan fordulhat a gabonafelvásárló­hoz abrakért. Ezenkívül szük­séges, hogy megállítsuk a ház­táji állatállomány csökkené­sét: a közös gazdaságok biz­tosítsák a háztájinak a szálas és léc^ús takarmányokat ere­jükhöz mérten, a legjobban. Segítette a háztájit az is, hogy a kukorica átlaghozama emel­kedett. — Tehát azt mondhatjuk, hogy kielégítő a takarmány- helyzet a megyében? — 'Igen, bár hozzá kell ten­ni, hogy megyei szinten nem megfelelőek az arányok: kevés a szálas takarmány. A gazda­ságok között jelentős különb­ségek mutatkoznak, főleg a te­kintetben, hogy milyen az ér­tékesebb takarmányok aránya. Területileg jelentősek az elté­résék, például kukoricánál a budai járás kiemelkedő, a da- basi járás kevésbé. Minden­esetre a pillangósok hozamát erőteljesen emelni kellene, mert ez nagymértékben hat az állattenyésztésre. — Az állatállomány csökke­nését az idei jobb takarmány­termés megakadályoznatja-e? — Mindenesetre kedvezően hathat. Már mutatkozik a szarvasmarhánál bizonyos fo­kú fellendülés, a sertésnél is, de ez az ütem még nem meg­felelő. Mindenesetre a jobb ta­karmánytermés az állatte­nyésztés gazdaságosságára je­lentős hatással van. — Talán bizonyos ösztönzők­re is várnak a állattenyész­tők, amelyek kedvezőbb hely­zetbe hoznák őket? . , , , — Lesznek ilyen ösztönzők, de érről beszélni még korai lenne. B. Gy. UTCA Hatalmas társzekér zörög a durva kövezeten. Ritka lát­vány manapság, még itt, a Vá­ci úton is, miután a beljebb fekvő részekből végérvénye­sen kitiltotta már korunk ke­mény tízparancsolata, a KRESZ. Meg is bámulja min­denki, amint unottan porosz- kálnak előtte a beléje fogott sovány lovak, vonszolva sú­lyos terhüket. Gőgös autók suhannak el mellette, a közel­ben villamoskerekek sikoltoz­nak a kenetlen acélsíneken, és messzebbről mentőautó szi­rénája sivít bele a város sü­ket lármájába. A kocsin mindenféle holmi dombosodik. Ládák, deszkák, kötéllel összefogott bálák, ha­talmas bádogtartályok. A sok, súlyos, és gusztustalan lim­lom között, rongyos pokrócok barátságtalan fészkében, egy tíz-tizenkét éves fiú fekszik. Alszik. A késő ősz aján­dék-napsugarai szelíden ját­szanak halvány arcán, ame­lyen a boldog álmodok sze­líd mosolya világit. Almát semmi sem zavarja. Elöl, a bakon, borostás arcú kocsis ül, bütykös balkezében keményen tartja a gyeplőt, jobbjában az ostort, amelynek vékony szíja olykor megbiriz­gálja a lovak sovány farát. Mellette hatalmas farkasku­tya ül, szigorúan vigyáz a vi­lág rendjére. Néha rávakkant egy-egy gyorsan elsuhanó autóra, a közlekedési rendőrt pedig keményen megugatja. Ha úgy látja, hogy rendben van minden, föllendül a rako­mány tetejére, végigfut a lá­dákon, a bálákon és a tartá­lyokon, számba veszi a szál­lítmányt, majd visszaugrik posztjára, a kocsis mellé. Ha a széles út forgatagában sem észlel semmi gyanúsat, hirte­len elhatározással az alvó gyerek mellé ugrik, aki nyil­ván meghitt pajtása. Most elhibázta az ugrást, a gyerek lábára huppant. A fiú felijed, álmosan, tétován kö­rülnéz. A kutya bocsánatké- rően hajtja hozzá bűnös fe­jét. A gyerek vékony karjá­val magához öleli. A félelmes szörnyeteg boldogan, lihegve kuporodik melléje, nedves or­rát az arcához dugja, és mint­ha súgna is valamit a fülébe. A gyerek mosolyogva huny­ja le ismét a szemét. A kocsi pedig zörög tovább a bazaltkockákon. Magyar László NEGYVENÖTÖSÖK REPULOZSURI SZENTENDRÉN A művelődési intézmények munkáját ellenőrző repülőzsü- ri a héten Borbély Tibornak, a megyei tanács vb művelődési osztálya helyettes vezetőjének az elnökletével Szentendrére látogatott. Az ellenőrzés ered­ményeképpen a szentendrei József Attila művelődési köz­pont igazgatóját, Török Zol- tánnét négyszáz, Simon Mária előadót pedig kétszáz forint jutalomban részesítették. KI' éhány hónapja, hogy elmúltak a nagy ünnepek, az 50. évfordulók megható, gyakran könnyes visszaemlékezései. A KMP megalakulására, az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársaság kikiáltá­sának emlékére, tiszteletére rendezett ünnepségeken mindenütt ott ültek a veteránok, akik akkor elkezdték a harcot és velük együtt azok is, akik a Horthy-fasiz- mus sötét korszakában dacolva börtönnel, bitóval, to­vább vitték a lámpást, a kommunisták, a munkások igazságát, hogy világítson mindenütt a szegény nép ab­lakán. S, ha már nem tudtak ezek az emberek ott ülni az ünneplők között, az elhunytak neveit kegyelettel ejtette ki az ünnepi szónok: a pionírok, a mindent merők és mindent akarók dicsősége elévülhetetlen, örök! Példát adtak, proletár nagy szívükkel bátorságból, hősiességből. Megmutatták akkor a népnek, azután az utánajövőknek, mire képesek az elnyomottak, ha párt­juk van, ha a pártban a legjobbak tömörülnek, ha a legjobbak bátrak, ha a legjobbak akarnak és mernek nagy dolgokat tenni. A magyar szegénység legboldogabb 133 napja volt a dicsőséges Tanácsköztársaság. Akikről tellett erőnkből, mi, újságírók is megemlé­keztünk e lap hasábjain és a tisztelettől időnként bi- csakló hangon próbáltunk köszönetét rebegni nékik az utókor nevében is. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk. Néhány hónap és éppen negyedszázada lesz, hogy fölszabadultunk. Most, a mai naptól kezdődően ápri­lis 4jig minden vasárnapi számunkban a 9. oldalon „Negyvenötösök” címmel azok előtt szeretnénk mi, új­ságírók is tisztelegni, akik akkor kezdték, akik akkor negyvenötben léptek a pártba, a mozgalomba, akik akkor vették át a soha ki nem hunyó fáklyát, hogy a Szovjetunió által felszabadított, immáron szabad ha­zában egyik, kezükben a szerszámmal építsenek, má­sikban a fáklyával világítsanak, emberi meleget és fényt vigyenek minden házba. ■ Szemérmesek, keveset beszélnek magukról, beszél­jünk ezért róluk most mi. A mi hangunk sem hord messzire. De talán hallható lesz és reménykedünk, hogy a kép igaz lesz, egyikünk sem rajzolja majd el. Nem sok már az idő, alig jut néhány ember bemuta­tására vasárnap. Próbáljuk hát a cseppben a tengert, 20—30 ember életében a huszonöt év minden harco­sának életét belesüríteni. Munkások, parasztok, igaz­gatók, mérnökök, rendőrök, párttitkárok, művezetők, szülésznők, tsz-elnökök — hadd ragyogjon életükben az egész huszonöt év fénye. Nem, nem Krisztusok ők, akik száraz lábbal keltek át az élet háborgó tengerén, megharcolták csatáikat önmagukkal és az élettel. Erényektől csillogó, időnként hibáktól roskadozó, földre sújtott emberekről esik majd szó. Reális hús-vér emberekről, akik éppúgy nem mentek a hibáktól, minthogy korunk sem volt az. De történelemcsináló emberekről írunk, akik végigvere- kedték ezt a negyedszázadot, hidat vertek, vasutat épí­tettek éhesen, rongyosan. Földet osztottak és túrták, művelték gépek. és .igaerő, nélkül. Forintot teremtet­tek a hitvány, értéktélén pábír helyett és megtervez­ték tettekbe és évekbe a jövőt, a szocializmust. És ha sűrűsödött a felhő, és ha kellett, a kalapács helyett fegyvert fogtak és a napfényes időben a könyvet búj­ták, felnőtt fejjel beültek az iskola padjaiba, mert akik valaha ösztönösen kezdték huszonöt évvel ezelőtt, azok tudományosan folytatták. Tanultak és tanítot­tak a meggyőződéses meggyőző erejével. Lenin egykoron azt mondotta, hogy a munkásosz­tály az első olyan osztály a modern történelemben, amely műveltség, tudás híján került a hatalomra, hiszen az előző társadalomban a munkásosztálynak sem ideje, sem pénze nem volt a tanulásra. De a munkásosztály okos osztály. Azt kiváltképp tudta, hogy ami volt, az rossz, igaztalan, embertelen, meg kell dönteni, el kell temetni. Az osztály ezt meg­tette. Azt is tudta, hogy a régi helyébe egy újat kell építeni. Ehhez is nekilátott. Egyenes volt ez az út? Korántsem! De az osztály mindig jót akart és ha tévedések árán is, de megtalál­ta a helyes utat. Ki tagadná, hogy a hősök is megtor­pantak, hibáztak, hittek és kiábrándultak. És ötven­hatban sokan begörcsölve, bénultan álltak, magatehe- tetlenül, tanácstalanul, céltalanul. Aztán a hívó szóra újra erőre kaptak. Fegyverbe az ellenforradalom ellen, tovább előre, megfogni a munka boldogabbik végét. Sokan, amikor utat tévesztettek, elfáradtak, leültek az űt szélére. Akinek volt ereje, felállt és utolérte a többit, de volt, akinek erre már nem futotta erejéből. Mindenki tudja, a többség fáradhatatlanul dolgozik, csatázik ma is. És jönnek, mindennap jönnek az újak, a fiatalok és vigyázó szemüket az úttörőkre vetik, akik akkor, a felszabaduláskor kezdték. És a negyvenötö­sök örülnek és készséggel segítenek az újonnan érke­zőknek. S, minthogy a negyvenötösök a tegnapi fiata­lok, a mai fiatalok holnap már „negyvenötösök” lesz­nek. Nem baj hát, sőt nagyszerű lesz, ha ők a követ­kező huszonöt évet jobban csinálják, könnyebben, ki­sebb kanyarokkal, kitérőkkel, nagyobb sikerekkel csa­tázzák végig. Hol a sírok majd domborulnak, talán nem is kell le­borulniuk, elég, ha annyit mondanak: folytatjuk, amit elkezdtetek! Suha Andor JUVENIL A Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriu­mában dr. Varjas László ro- varfiziológus a kártevők elle­ni védekezés új lehetőségeit kutatja. Hosszabb ideje tanul­mányozza, hogy a kártevő ro­varok ellen, miként lehet fel­használni azok saját termelé­sű hormonjait, s hogyan vál­toztathatják meg a determi­nált élet jelenségeket — a „pá­cienseket”, a kukoricamolyt, a káposztalepkét, és a bagoly­pillét bonyolult műtétnek veti alá. Főleg az úgynevezett Juve­nil hormon érdemel ebből a szempontból figyelmet, amely gátolja a rovarok átalakulását. Ezt a hormontermélő szervet átülteti egyik rovarból a má­sikba. A hormontúladagolás eredménye: a bábból nem lesz lepke, s a rendellenes állapot az állat lassú pusztulását okozza. Az esetleges vedlést követően pedig a bábból sza­porodásra képtelen rovar fej­lődik ki. Az eddigi tapasztala­tok szerint a szintetikus úton előállított Juvenil hormon a holnap igen hatékony nö­vényvédőszere lehet. Az eddi­giekkel szemben fő előnye, hogy teljesen ártalmatlan, gyorsan bomlik, s csak a ro­varok egyes fajait pusztítja el. Ugyanakkor megkíméli a hasznos beporozó rovarokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom