Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
196.9. NOVEMBER 2., VASÁRNAP l-fc.'i M ECAfcl ÜVílllUP NOVEMBER 10-15: Vietnami nemzetközi ifjúsági szolidaritási hét A DÍVSZ irodája nyilatkozatban. ítélte el a Nixon-kormány mesterkedéseit, amelyekkel egy évvel a párizsi tárgyalások megkezdése után még mindig a nemzetközi közvélemény félrevezetésére törekszik, ugyanakkor tovább fokozza agressziós bűneit Dél-Vietnamban. A DÍVSZ irodája támogatásáról biztosítja az amerikai nép és ifjúság egyre szélesedő háborúellenes mozgalmát. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség felhívta tag- szervezeteit és a baráti ifjúsági szövetségeket, hogy november 10-étöl, a világ ifjúságának napjától — november 15-ig■ rendezzen nemzetközi ifjúsági szolidaritási hetet, követeljék az amerikai és csatlós csapatok azonnali kivonását Dél-Vietnamból, a vietnami nép önrendelkezési jogának tiszteletben tartását és támogassák a DNFF 10 pontos javaslatát. 30 százalékkal több takarmány a megyében Interjú Kusza Bélával, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével Dicsérhetjük az időjárást: takarmánynövényeink kitűnően fejlődhettek az idén. A takarmány végső soron húst és tejterméket jelent, s különösen mostanában, amikor a szarvasmarha- és a sertéstenyésztésben zavarok mutatkoztak, nem mindegy, hogy a takarmányok termesztésében milyen eredményeket tudunk felmutatni. Pest megye idei takarmányhelyzetéről beszélgettünk Kusza Bélával, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével. — Lucernából, vörösheréből és általában az egynyári takarmánynövényekből 30 százalékkal többet takaríthattunk be az idén a megyében, mint tavaly, úgy mennyiségileg, mint minőségileg. Mindezt elsősorban a kedvező időjárásnak köszönhettük — kezdte beszélgetésünket Kusza Béla. — Mit jelent az említett 30 százalék növekedés az egyes takarmányok esetében? — Lucernából 22—23 mázsa volt a holdankénti átlaghozamunk a tavalyi 16 mázsához képest; vörösheréből 16 mázsa a korábbi 11-hez képest; a rétek-legelők hozama 11 mázsára emelkedett az elmúlt Késleltetett ssüret Húsz fok körüli mustok, a tavalyinál 5—10 százalékkal nagyobb termés Október utolsó napjára a termőterület több mint 90 százalékán befejeződött a szüret. A történelmi borvidékekről érkező jelentések szerint a tavalyinál várhatóan 5—10 százalékkal nagyobb az idei termés, s a cukorfok is kedvezően alakult. A Magyar Állami Pincegazdaság' ‘ŰzéméT'az elmúlt két hétben csaknem mindén esetben 20 fok körüli mustokat vettek át. A leszüretelt mennyiség azonban a július második felében becsültnél hozzávetőleg 10 százalékkal kisebb. A nyárvégi szárazságban ugyanis a bogyók nem fejlődtek kellőképpen, majd a szeptemberi esőzések hatására rothadási folyamat is megindult, ami csökkentette a terméskilátásokat. A hosszú, napfényes ősz később megállította ezt a folyamatot és a szüret elején még alacsony 16 —17 fokos cukortartalmat is megnövelte, de a rothadás által „elvitt” mennyiséget már nem tudta pótolni. Az idei szüret másik sajátossága, hogy rendikívüli módon elhúzódott. A termelők — a jó minőség érdekében — késleltették a szüretet, igyekeztek kihasználni a napfényt. Amíg például Tokajhegyalján az elmúlt év októberének első napjaiban lényegében már befejeződött a szüret, az idén ugyanebben az időszakban még meg sem kezdődött. A Magyar Állami Pincegazdaság üzemei, pincészetei minden felkínált árut átvettek. A tapasztalatok szerint a „kierjedt” borok jó minőségűek, egészségesek és tiszta ízűek. A modern lakás különleges dísze Rönkökből faragott bútor A népi építészet és a múlt századi lakáskultúra hagyományait eleveníti fel Orsós Jakab, a zalai olajmezők tisztviselője. A gellénházi olajvárosban levő lakásán rönkökből faragott különböző bútorokat. Az arasznyi vastagságú, egyetlen rönkből kimunkált asztallapokat nem gyalulja simára, csak fejszével egyengeti. Az asztalhoz ugyancsak rönkdarabból fejszézi ki a háromlábú ülőalkalmatosságokat. Faragásainak legszebb darabjai közé tartozik a vastag rönkből kifaragott támlás lóca. A különleges tehetséggel és érzékkel rendelkező fafaragó készítményei a modern lakások díszei. _________________________i___ Í zletes, finom az importált REX TEAKEKSZ 10 dkg-os csomagolásban 2,60 Ft helyett 2 Ft. Most rendeljen Beszerezhető a Pest-Komárom-Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat budavidéki, monori, váci és ceglédi fiókjainál. évi nyolc mázsához vizsonyít- va; kukoricából — mint abrakból — a 14—16 mázsa átlaghozam az idén 17—19 mázsára emelkedett, de ez még csupán becslés; őszi árpánál viszont a tavalyi kiugró termés az idén nem ismétlődött meg, így a holdankénti átlaghozam 15 mázsáról 13-ra csökkent. Szeretném hozzátenni, hogy ezek az eredmények egyáltalán nem jelentik nemcsak a. maximumot, de az optimumot sem, bár elégedetlenek sem lehetünk. — Növekedett-e az idén a vetésterület megyénkben? — Lucernából 3000 holddal. Persze, elsősorban nem a vetésterület növelése a cél, hanem az intenzivebb korszerűbb agrotechnika, amellyel több és jobb minőségű termést érhetünk el. Szénából például ezért is takarítottunk be 2600 2700 vagonnal többet, mint az elmúlt évben. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy a pillangósok területi arányát, mondjuk, nem kellé- ne jelentősebben növelni. A rét- és legelőgazdálkodásban a megyének jelentős tartalékai vannak még, ugyanez elmondható az őszi-tavaszi takarmánykeverékekről és a siló- kukoricáról is. — Megtermeli-e a megye, a saját magának szükséges takarmánymennyiséget? — Vannak gazdaságok, amelyek igen — sőt még feleslegük is akad —, vannak, amelyek nem, de ők is könnyebben beszerezhetik központi készletből, mint eddig. A szükséges abrakmennyiséget például nem j tudjuk megtermelni, azonban a gabonafelvásárló vállalat elegendő készlettel rendelkezik, így a megye gazdaságai 1500 vagon abrakot vásárolhattak, amely újig kitart.' Vannak gazdaságaink, amelyek eladnak takarmányt feleslegeikből: már eddig 360 vagon árpát és 260 vagon kukoricát értékesítettek. — Az állattartásban jelentős szerepe van a háztáji gazdaságoknak. Könnyebben juthatnak-e takarmányhoz, iftint eddig? — A gabonafelvásárló az elmúlt évben először már megjelent a szabadpiacon is, ezzel kedvezőbb feltételt teremtett a takarmányvásárláshoz, és mérséklődött a „feketepiac”. A háztáji nyugodtan fordulhat a gabonafelvásárlóhoz abrakért. Ezenkívül szükséges, hogy megállítsuk a háztáji állatállomány csökkenését: a közös gazdaságok biztosítsák a háztájinak a szálas és léc^ús takarmányokat erejükhöz mérten, a legjobban. Segítette a háztájit az is, hogy a kukorica átlaghozama emelkedett. — Tehát azt mondhatjuk, hogy kielégítő a takarmány- helyzet a megyében? — 'Igen, bár hozzá kell tenni, hogy megyei szinten nem megfelelőek az arányok: kevés a szálas takarmány. A gazdaságok között jelentős különbségek mutatkoznak, főleg a tekintetben, hogy milyen az értékesebb takarmányok aránya. Területileg jelentősek az eltérésék, például kukoricánál a budai járás kiemelkedő, a da- basi járás kevésbé. Mindenesetre a pillangósok hozamát erőteljesen emelni kellene, mert ez nagymértékben hat az állattenyésztésre. — Az állatállomány csökkenését az idei jobb takarmánytermés megakadályoznatja-e? — Mindenesetre kedvezően hathat. Már mutatkozik a szarvasmarhánál bizonyos fokú fellendülés, a sertésnél is, de ez az ütem még nem megfelelő. Mindenesetre a jobb takarmánytermés az állattenyésztés gazdaságosságára jelentős hatással van. — Talán bizonyos ösztönzőkre is várnak a állattenyésztők, amelyek kedvezőbb helyzetbe hoznák őket? . , , , — Lesznek ilyen ösztönzők, de érről beszélni még korai lenne. B. Gy. UTCA Hatalmas társzekér zörög a durva kövezeten. Ritka látvány manapság, még itt, a Váci úton is, miután a beljebb fekvő részekből végérvényesen kitiltotta már korunk kemény tízparancsolata, a KRESZ. Meg is bámulja mindenki, amint unottan porosz- kálnak előtte a beléje fogott sovány lovak, vonszolva súlyos terhüket. Gőgös autók suhannak el mellette, a közelben villamoskerekek sikoltoznak a kenetlen acélsíneken, és messzebbről mentőautó szirénája sivít bele a város süket lármájába. A kocsin mindenféle holmi dombosodik. Ládák, deszkák, kötéllel összefogott bálák, hatalmas bádogtartályok. A sok, súlyos, és gusztustalan limlom között, rongyos pokrócok barátságtalan fészkében, egy tíz-tizenkét éves fiú fekszik. Alszik. A késő ősz ajándék-napsugarai szelíden játszanak halvány arcán, amelyen a boldog álmodok szelíd mosolya világit. Almát semmi sem zavarja. Elöl, a bakon, borostás arcú kocsis ül, bütykös balkezében keményen tartja a gyeplőt, jobbjában az ostort, amelynek vékony szíja olykor megbirizgálja a lovak sovány farát. Mellette hatalmas farkaskutya ül, szigorúan vigyáz a világ rendjére. Néha rávakkant egy-egy gyorsan elsuhanó autóra, a közlekedési rendőrt pedig keményen megugatja. Ha úgy látja, hogy rendben van minden, föllendül a rakomány tetejére, végigfut a ládákon, a bálákon és a tartályokon, számba veszi a szállítmányt, majd visszaugrik posztjára, a kocsis mellé. Ha a széles út forgatagában sem észlel semmi gyanúsat, hirtelen elhatározással az alvó gyerek mellé ugrik, aki nyilván meghitt pajtása. Most elhibázta az ugrást, a gyerek lábára huppant. A fiú felijed, álmosan, tétován körülnéz. A kutya bocsánatké- rően hajtja hozzá bűnös fejét. A gyerek vékony karjával magához öleli. A félelmes szörnyeteg boldogan, lihegve kuporodik melléje, nedves orrát az arcához dugja, és mintha súgna is valamit a fülébe. A gyerek mosolyogva hunyja le ismét a szemét. A kocsi pedig zörög tovább a bazaltkockákon. Magyar László NEGYVENÖTÖSÖK REPULOZSURI SZENTENDRÉN A művelődési intézmények munkáját ellenőrző repülőzsü- ri a héten Borbély Tibornak, a megyei tanács vb művelődési osztálya helyettes vezetőjének az elnökletével Szentendrére látogatott. Az ellenőrzés eredményeképpen a szentendrei József Attila művelődési központ igazgatóját, Török Zol- tánnét négyszáz, Simon Mária előadót pedig kétszáz forint jutalomban részesítették. KI' éhány hónapja, hogy elmúltak a nagy ünnepek, az 50. évfordulók megható, gyakran könnyes visszaemlékezései. A KMP megalakulására, az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársaság kikiáltásának emlékére, tiszteletére rendezett ünnepségeken mindenütt ott ültek a veteránok, akik akkor elkezdték a harcot és velük együtt azok is, akik a Horthy-fasiz- mus sötét korszakában dacolva börtönnel, bitóval, tovább vitték a lámpást, a kommunisták, a munkások igazságát, hogy világítson mindenütt a szegény nép ablakán. S, ha már nem tudtak ezek az emberek ott ülni az ünneplők között, az elhunytak neveit kegyelettel ejtette ki az ünnepi szónok: a pionírok, a mindent merők és mindent akarók dicsősége elévülhetetlen, örök! Példát adtak, proletár nagy szívükkel bátorságból, hősiességből. Megmutatták akkor a népnek, azután az utánajövőknek, mire képesek az elnyomottak, ha pártjuk van, ha a pártban a legjobbak tömörülnek, ha a legjobbak bátrak, ha a legjobbak akarnak és mernek nagy dolgokat tenni. A magyar szegénység legboldogabb 133 napja volt a dicsőséges Tanácsköztársaság. Akikről tellett erőnkből, mi, újságírók is megemlékeztünk e lap hasábjain és a tisztelettől időnként bi- csakló hangon próbáltunk köszönetét rebegni nékik az utókor nevében is. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk. Néhány hónap és éppen negyedszázada lesz, hogy fölszabadultunk. Most, a mai naptól kezdődően április 4jig minden vasárnapi számunkban a 9. oldalon „Negyvenötösök” címmel azok előtt szeretnénk mi, újságírók is tisztelegni, akik akkor kezdték, akik akkor negyvenötben léptek a pártba, a mozgalomba, akik akkor vették át a soha ki nem hunyó fáklyát, hogy a Szovjetunió által felszabadított, immáron szabad hazában egyik, kezükben a szerszámmal építsenek, másikban a fáklyával világítsanak, emberi meleget és fényt vigyenek minden házba. ■ Szemérmesek, keveset beszélnek magukról, beszéljünk ezért róluk most mi. A mi hangunk sem hord messzire. De talán hallható lesz és reménykedünk, hogy a kép igaz lesz, egyikünk sem rajzolja majd el. Nem sok már az idő, alig jut néhány ember bemutatására vasárnap. Próbáljuk hát a cseppben a tengert, 20—30 ember életében a huszonöt év minden harcosának életét belesüríteni. Munkások, parasztok, igazgatók, mérnökök, rendőrök, párttitkárok, művezetők, szülésznők, tsz-elnökök — hadd ragyogjon életükben az egész huszonöt év fénye. Nem, nem Krisztusok ők, akik száraz lábbal keltek át az élet háborgó tengerén, megharcolták csatáikat önmagukkal és az élettel. Erényektől csillogó, időnként hibáktól roskadozó, földre sújtott emberekről esik majd szó. Reális hús-vér emberekről, akik éppúgy nem mentek a hibáktól, minthogy korunk sem volt az. De történelemcsináló emberekről írunk, akik végigvere- kedték ezt a negyedszázadot, hidat vertek, vasutat építettek éhesen, rongyosan. Földet osztottak és túrták, művelték gépek. és .igaerő, nélkül. Forintot teremtettek a hitvány, értéktélén pábír helyett és megtervezték tettekbe és évekbe a jövőt, a szocializmust. És ha sűrűsödött a felhő, és ha kellett, a kalapács helyett fegyvert fogtak és a napfényes időben a könyvet bújták, felnőtt fejjel beültek az iskola padjaiba, mert akik valaha ösztönösen kezdték huszonöt évvel ezelőtt, azok tudományosan folytatták. Tanultak és tanítottak a meggyőződéses meggyőző erejével. Lenin egykoron azt mondotta, hogy a munkásosztály az első olyan osztály a modern történelemben, amely műveltség, tudás híján került a hatalomra, hiszen az előző társadalomban a munkásosztálynak sem ideje, sem pénze nem volt a tanulásra. De a munkásosztály okos osztály. Azt kiváltképp tudta, hogy ami volt, az rossz, igaztalan, embertelen, meg kell dönteni, el kell temetni. Az osztály ezt megtette. Azt is tudta, hogy a régi helyébe egy újat kell építeni. Ehhez is nekilátott. Egyenes volt ez az út? Korántsem! De az osztály mindig jót akart és ha tévedések árán is, de megtalálta a helyes utat. Ki tagadná, hogy a hősök is megtorpantak, hibáztak, hittek és kiábrándultak. És ötvenhatban sokan begörcsölve, bénultan álltak, magatehe- tetlenül, tanácstalanul, céltalanul. Aztán a hívó szóra újra erőre kaptak. Fegyverbe az ellenforradalom ellen, tovább előre, megfogni a munka boldogabbik végét. Sokan, amikor utat tévesztettek, elfáradtak, leültek az űt szélére. Akinek volt ereje, felállt és utolérte a többit, de volt, akinek erre már nem futotta erejéből. Mindenki tudja, a többség fáradhatatlanul dolgozik, csatázik ma is. És jönnek, mindennap jönnek az újak, a fiatalok és vigyázó szemüket az úttörőkre vetik, akik akkor, a felszabaduláskor kezdték. És a negyvenötösök örülnek és készséggel segítenek az újonnan érkezőknek. S, minthogy a negyvenötösök a tegnapi fiatalok, a mai fiatalok holnap már „negyvenötösök” lesznek. Nem baj hát, sőt nagyszerű lesz, ha ők a következő huszonöt évet jobban csinálják, könnyebben, kisebb kanyarokkal, kitérőkkel, nagyobb sikerekkel csatázzák végig. Hol a sírok majd domborulnak, talán nem is kell leborulniuk, elég, ha annyit mondanak: folytatjuk, amit elkezdtetek! Suha Andor JUVENIL A Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumában dr. Varjas László ro- varfiziológus a kártevők elleni védekezés új lehetőségeit kutatja. Hosszabb ideje tanulmányozza, hogy a kártevő rovarok ellen, miként lehet felhasználni azok saját termelésű hormonjait, s hogyan változtathatják meg a determinált élet jelenségeket — a „pácienseket”, a kukoricamolyt, a káposztalepkét, és a bagolypillét bonyolult műtétnek veti alá. Főleg az úgynevezett Juvenil hormon érdemel ebből a szempontból figyelmet, amely gátolja a rovarok átalakulását. Ezt a hormontermélő szervet átülteti egyik rovarból a másikba. A hormontúladagolás eredménye: a bábból nem lesz lepke, s a rendellenes állapot az állat lassú pusztulását okozza. Az esetleges vedlést követően pedig a bábból szaporodásra képtelen rovar fejlődik ki. Az eddigi tapasztalatok szerint a szintetikus úton előállított Juvenil hormon a holnap igen hatékony növényvédőszere lehet. Az eddigiekkel szemben fő előnye, hogy teljesen ártalmatlan, gyorsan bomlik, s csak a rovarok egyes fajait pusztítja el. Ugyanakkor megkíméli a hasznos beporozó rovarokat.
