Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

fi

PEST

hegyei

ÍSMtriap

1969. NOVEMBER 14., PÉNTEK

MINISZOKNYÁK

A z egyik jó nevű londoni ét** térem vendégéi meglepetéssel vették észre, hogy az asztalokon nincsenek többé étlapok. „Furcsa!” — állapította meg rosszallóan az egyik törzsvendég, s morózusan távozni akart, amikor az egyik felszolgálónő miniszoknyájára esett a tekintete. Felderült, s máris megrendelte ebédjét — a miniszoknya ajánlata alapján.

A nem éppen ' ötletszegény | étteremtulajdonos ugyanis a I felszolgáló lányok miniszok- j nyájára nyomtatta az étla- ; pót, s a vendég ott tekinthette meg a választékot.

Nem elveszett ember a tulaj ...

ílivasituk: „Patrica New- mann, egy liverpooli ; elektromos készülékeket gyár- j tó üzem 19 éves titkárnője | különös előszeretettel viselt miniszoknyát. A „Bonnié és f Ciyde” című film megtekintése után azonban elhatározta: i véget vet a mini viseletnek, s másnap már hosszú szoknyában jelent meg munkahelyén.

I Munkatársai kínos hallgatással és elégedetlenséggel fogadták. Patrica ' kezdetben j nem sejtette, mi lehet az alkalmazottak elégedetlenségének oka. Az üzem igazgatósába is rövidesen kénytelen volt jleszögezni: a _munkaerkölcs

határozottan hanyatlott.

Egy szép napon Pat egész kötegre való levelet kapott. A levelekben . 5000 alkalmazott alábbi közös kérelme állt: , ,

•^Kedves kisasszony! Arra kérjük, mondjon le erről az ^.elátkozott” szoknyáról, tegye ' meg érettünk ezt a kis áldozatot. örömet és felfrissülést jelentett számunkra, ha Önt, miniszoknyában láthattuk és — engedelmével — megpillanthattuk szép lábat. Kedves Pat, térjen viásza a miniszoknyához, mert ellenkező esetben sztrájkba lépünk,..«

Pat Newman újra minit vi- M- Az 'h'.kgknítztjUak épp úgy kedvelik, mint régebben. Az üzem igazgatósága ráadásul jutalomban részesítette — hiszen ő nyújtotta miniszoknyájával a legmaximálisabb teljesítményt...

A brinningi társasotthon ™ lakói nagy tüntetést rendeztek. Azt hangoztatták: haladni akarnak a korral, s ebben őket meg ne akadályozza! Határozott követelésük: a közös étteremben őket is miniszoknyás lányok szolgálják, ki.

A brinningi aggok otthonának lakóiról van szó.

A miniszoknya viselet a mi szemünkben nem egyéb közönséges mesztelenségnél — írta a malawiai kormánypárt lapja abban a cikkében, amelyben figyelmeztette az országban tartózkodó ' európai nőket, hogy hagyjanak fel a kurta viselettel.

Ellenzékbe vonult állampolgárok megjegyzése:

— Ccc. Méghagy közönséges ...

C zoke, hosszú hajú lány ^ jelent meg az egyik svédországi üdülőhelyen, feltűnően és abszolúte miniben. A kívánatos jelenségről azonban hamarosan kiderült, hogy- tulajdonképpen — férfi. S nem is akármilyen férfi!

A bohókás férfinem tagja nem volt más, mint Carl Gustav, Svédország trónörököse.

Királyi humor! Csak egy,kicsit lapos...

A közerkölcs védelmére széles körű kampány indult a Mali Köztársaságban. A bamakói népi milícia a napokban szigorú ellenőrzést tartott a lányiskolákban, amelynek során megmérték a növendékek szoknyájának hosszát, s a miniket ott helyben és nyomban meghosz- szabbították. Igaz, nem akadt sok dolguk, hiszen a lányok ott többnyire tunikában járnak. Node: mi lenne a milícia tagjaival — ha teszem azt —, nálunk töltenék szabadságukat, s látogatást tennének leányiskoláinkban? ew Yorkban, a Northwestern kórház orvosai „Miss ápoiónő”-t választottak. A hangzatos címet ■Joätttoä' Alby”ápol’ónő . tiyérte el. Az indokolás így hangzott: a1 kórház betegeinek láza minden alkalommal akkor szökött fel, a legmagaslbbra, amikor Miss Alby jelent ágyak között.

N‘

meg az D. F.

„János legyen, fenn a János-hegyen...“

Épül a kötélpálya

Jól halad a János-hegyi kötélpálya építése. Jelenleg a kijelölt részen, a csaknem 1100 méter hosszú nyomvonal mentén rendezik, simítják a területet, s már készülnek a drótkötélpálya oszlopainak „betonágyai”.

A völgyállomás, — amely a Zugligeti út és a Csiga utca sarkán lesz — alapozásával hamarosan elkészülnek, a János-hegyi kilátónál pedig a fogadóállomást építik. A tervek szerint e hónap végén szállítják a helyszínre a vasbetonoszlopokat. Összesen 17 — egyenként körülbelül négy tonna súlyú — betonóriást állítanak fel.

A két állomás között kétszemélyes fülkék közlekednek majd 18 másodpercenként, s így *— több mint 5 kilométeres sebességgel — óránként 400—

400 utast irányba.

szállítanak mindkét

Mozognak már a mozgólépcsők

Helyzetjelentés a metró építéséről

A budapesti metró építésében résztvevő vállalatok rendre teljesítik vállalt kötelezettségeiket, s minden lehetőség megvan arra, hogy a főváros lakói felszabadulásunk 25. évfordulóján birtokukba vegyék a régVárt vasút első szakaszát — állapították meg a Fővárosi Tanács terv- és közgazdasági főosztályának munkatársai. A metróépítésről szóló helyzetjelentésük rendkívül bíztató: a metró kelet-nyugati vonalának a Fehér út — Deák tér közötti első, 6,5 .kilométer hosszú szakaszának összpontosított erővel folynak a befejező építési, szerelési munkái.

Tervszerűen halad a Fehér úti végállomás és a Pillangó utcai felszíni állomás építése, elkészült a Stadion állorpás és I a Baross téri állomás, s határ- í időre adják* át a Blaha Lujza téri állomást is. Ugyancsak befejeződtek az Astoria mély- állomás építési munkái.

Az első szakasz teljes hoszszában befejeződtek a vágányfektetési és betonozási munkák. Folyamatosan dolgoznak az áramellátási berendezések felszerelésén, a transzformátorokat, egyenirányítókat és egyéb fontos elektromos berendezéseket már beépítették. Befejezték a mozgólépcsők szerelését a Baross téri, a Blaha Lujza téri és a Deák téri állomásokon, dolgoznak még a Deák téri kis mozgólépcsőn és az, Astoria állomás lépcsőinek felszerelésén, j A már meglevő négy motorkocsi mellé ez évben további 20 várható, s még 26 kocsit előreláthatólag jövő év februárjában szállítanak.

E h í máüOilik felében indul az őszi szezon

Angolnafogás — gombnyomásra

A Balatoni Halászati Vállalat korszerűsítette a siófoki zsilipnél elhelyezett angolnacsapdákat: az elektromos felvonószerkezetet , helyezték üzembe. Eddig ezt a műveletet kézi /erővel végezték, A gombnyomásra működő szerkezet felemeli a zsilipek alján megtelt ládáidat és egy billenő, berendezés a parton álló szállító eszközbe borítja a terhét.

A balatoni halászok készek az őszi angolnafogásra. A kígyószerű ízletes húsú halak ugyanis kora tavasszal és őszszel kezdik meg a vonulást a víz folyásának irányában. A

i

tervek szerint e hónap második felében kezdődik a víz- eresztés és ezzel egyidőben az őszi nagyüzemi angolnahalászat. ■;

_ <

f

f

A negyedik chicagói nemzetközi filmfesztiválon, amely november 7-én kezdődött — a magyar filmgyártást Sára Sándor „Feldobott kő” című alkotása képviseli: november 16- án, a fesztivál utolsó napján, vetítik le a kritikusok és a közönség előtt.

Feldobott kő

Tökfej

— Huhuuuu.... Mrrr...

Mintha bagoly huhogna

vagy kőbőr macska hang jelezne bánatosan. Kihalt r a környék és mostanában már hat óra felé sötét estébe hajlik a délután.

— Hu-huuuuu Mrrrr.. . uuu...

Árnyalakok lopakodnak a házsorfjala mellett: egy, kettő, három. A középsőnek parázslik a szeme, imbolyogva fordul jobbra, , hatra. Nagy ég, csak nem marslakó?! Körülnézek gyorsan, hol is az a repülő csészealj. Nem látni, csak néhány Trabant, Skoda és Moszkvics várakozik a közelben gazdájára. Az árny közeledik. Úgy látszik észrevett.* Ne-te-ne! Erről nem volt szó! Iszkiri: hol is a kapunk.. i* .i -v/A., ■ Megemberclem magam. Csak nem fogok kereket oldani, kitérni a nagy találkozás elől! Szellemekben nem hiszek, a ■marslakó viszont... már itt is van. Jaj! Feje olyan, mint a kivájt takarmánytök. Szeme fénye mint a gyertya lángja. öltözéke, miiit... mint a szomszéd Karesz tréningruhája, ,némi asztalterítő-palásttal. És a hangja, az is ismerős.

— Csókolom, nem tetszett látni a Pannit, jön-e már?

i (—esk —)

A víztársulat terve Bővíteni kell az iskolát

A kocséri tanács végrehajtó bizottságának Demeter László az elnöke.

— Az utóbbi tíz-húsz esztendőben nagyon sokat fejlődött a község — mondja. — A malom által szűk körzetben szolgáltatott villanyvilágítás helyébe rendes áramszolgáltatást kaptunk. Működik már a művelődési , ház. Korszerűen kifejlesztettük a Gábor Áron iskolát; ahol szakosított tanítás és politechnikai oktatás folyik. Hat kilométer hosszú gyalogjárdát építettünk a községben. A tanácsháza egykor csupasz, sáros környékén szép, fenyves park terül el. Űj köz- kutakat furattunk. Három

, A megye 5000 lakost meghaladó létszámú községeiben

nyitott vagy zárt, áruraktárnak megfelelő helyiséggel rendelkezőket

hasznos hulladékok és melléktermékek helyi felvásárlására,

jutalékos bérezéssel alkalmaz a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat

Sajót ingatlannal rendelkezők előnyben. Jelentkezés írásbpn, a vállalat címén:

Budapest XIII., Rajk László u. 32.

külterületi

televízió.

iskolánkban van

Nőtt a község,

a Dózsa Pál féle földön 70 lakás épült.

— Sokat fejlődött kereskedelmi1 és ipari hálózatunk. Minden téren további fejlesztésre törekszünk. Vízügyi társulást kívánunk összehozni, a vízszolgáltató kút már megvan hozzá. Bővíteni szándékozzuk a községi iskolát, ahol kevés a tanterem, mert már több száz»felső tagozatos külterületi tanuló a községbe jár be tanulni.

— Jelentősebb iparunk sajnos nincs, nagyrészben azért, mert nincs vasútunk. Ezen a téren a legnagyobb mulasztás Nagykőröst terheli, mert a múltban az akkori maradi körösi várospolitikán akadt meg a többször tervezett qagy- kőrös—kocsér—kecskéi vasút építése. Most már ez a terv

nem időszerű,

mert az autó és az autóbusz pótolja a vasutat,’ és a meglevő kisvasutak megszüntetését tervezik.

— Termelőszövetkezeteink eredményes kertészkedéssel és szőlőtelepítéssel igyekeznek nődolgozóinknak munkát és keresetet biztosítani, és a helyi ipar hiányát melléküzemek létesítésével pótolják.

K. L.

KEZDŐ KAPÁSOK

szem a másikat. Aztán puff neki. Szerteszéj- jel röpködnek a növényi részek, s a hanídara- bok: Piff-puff, adj neki. Előtűnik az első ku- -koricaszár. Szemlátomást fellélegzik: levegőhöz jutott a nyomorult. Ám az öröme soká nem tarthat, ügyetlen a kapa és bizony... Ott egye a bánat, van elég, jut is marad is, különben is ez most az egyelés ideje is. Tehát egyeltem.

Elmélyült munkámból gyanakvó hang zökkent ki. '

— Te kapáltál már?

— Miért* kérded? '

— Olyan furcsán fogod és ahogyan csapkolcidsz... .1

Megfordulok, hátratekintek. Nos, egészen reménytelen képet mutat a mögöttem hagyott másfél-két méter. Láttam már fölázott földön lánctalpas traktort helyben fordulni. Az végzett hasonló túrást.

— Ajvé •— mondom.

— Különös — mondja nejem.

— Rossz ez a kapa, azonnal láttam amikor

kézbekaptam. i j

Gúnyoros megjegyzésre számítok, helyette:,

— Az enyém sem valami híres mondja.

Püföljük tovább a földet, nyomorgatjuk a'

gazt, emelgetünk, egyengetünk, már1 olyanok3 vagyunk mint egy vakondokházaspár, csörgő verejtékünk sárkölöricoé dagad arcunkon, j-u- háinfcon. Kis, szusszantó libegőssel szedjük a Jevégőt.

— .Most rágyújthatnánk már.

— Ránktférne.

Szippantgatunk, gyorsan vége a cigarettának.

— Talán ennünk is kellene.

— .Milyen igazad van — lelkesedek és dobom ismét el a kapát.

Hozzálátunk, amúgy farkas módra, nagy, éhes harapásokkal tüntetjük el a főtt tojáso- kat és a szalámidarabokat. Hozzá a zöldpaprikát, meg a csemegének számító egy-egy szem paradicsomot.

— Ezt szántuk tízóraira.

— Hány óra? •

Megnézi az órát, aztán a füléhez emeli, ketyeg-e? Ámulva mondja:

— Hat lesz... De ha gondolod, ehetünk még valamit.

— Tegyük — mondom, mert inkább éhséget mint munkavágyat érzek.

Sort kerítünk a sültre, majd egy újabb cigaretta következik, de ezt már a kapára dőlve szívjuk, amúgy kapás ember módra. Elnézelődünk a szomszédok tiszta parcelláira, meg a közülük ugyancsak kirívó dzsungeire, a miénkre.

— Hát isten nevében — szólok csendesen.

— Áldás-békesség — pihegi nejem.

Nehéz a kapa és életlen is, a gaz meg*szívós és szemtelen és a derekammal sincs minden rendben, de azért röpköd a göröngy ... És az egyelgetés is halad ... Halad ?

— Hol a sor vége?

— Látod azt a fát?

A kukoricás vége még ott is látszik, ahol az ég se földdel egybeszakad. Fa? Sehol. Azaz...

— Azt az apró vackot gondolod? — mutatok a végtelenbe, ahol homályosuló szemem látni vél válamit.

— Igen, annál a jegenyénél.

Megáll a szívverésem. Ez nem lehet igaz, hiszen már rengeteg ideje görnyedünk... Megfordulok és nem akarok hinni a szememnek: nyolc szerencsétlen kis kukorica árválkodik mögöttem, így-úgy körülkapirgál- va.

Rosszul látok? Megvakultam? Erre mondják, hogy látástól dolgozik valaki egészen eddig? Vakülásig?

— Te, hallod?

— Tessék — szól reménykedve feleségem.

— Mit is mondott a Gábor bácsi?

— Fölvállalná.

— Kell szegénynek a pénz, ugye?

— Hát tudod, a nyugdíj...

— Szívtelen kutyák legyünk?

— Ugye, ne?

— Hazafelé beszólunk neki...

Fáradtan karikázunk be a faluba. Az utcán ránk kiált a nej kolleg'nája:

— Hol jártatok ilyen korán?

— Kapáltuk a kukoricát.

— Ez igen. Már hajnalban.

— Így szoktuk — felelem halkan és szerényen. t

Szántó István

i

S

ábor bácsi, az iskola nyugállományú hivatalsegéde picit sunyin kérdez— Éviké tanár néni, aztán a kukoricával mégis mi lesz? ,

Kissé álmatagon néz a feleségem.

— Már kellene kapálni, ugye?

— Már?! — nagyot nevet Gábor bácsi. — Etát ezt jól mondja: már? ...

Hogy mentsem a helyzetet:

— A napokban hozzáláttunk.

— Maguk?

— Persze. Másfél nap alatt megesszük azt a kis földet... Egy hold? Mi az?

— Megeszik?

— Meg.

■— Inkább kapálni kéne. Háromszázért felvállalom.

— Köszönjük Gábor bácsi, de tetszik látni, a férjem ...

Amikor elment az öreg:

— Komolyan mondtad?

— Figyeld csak meg milyen jól esik majd a fizikai munka.

Az asszony szeme ragyog, én hosszban és vállbán egyaránt nőttem,' menet közben akaratlanul is döngőbbé válik a léptem. A kapákért persze a feleségem rohangál, s itt is, ott is megjegyzi, mintegy panaszképpen: Na hát milyen ember, ahelyett, hogy pihenne, most neki a kukoricának, két nap alatt megeszi...

Az est sütéssel, főzéssel telik. Amíg kint a konyhában matat, egészségügyi .könyvekben igyekszem utánanézni, hogyan kell kukoricát először kapálni. Mármint hogy... No, szaval tetszenek érteni?1 i ,

A Vagsora és a.tévé..után:,. y, . ^

— Mikorra állftáfctraTije az órát?

— Tudhatod, kapáim menni nem délben szokás.

'Halk, restellkedő hangon kérdi:

— Négyre jó lesz?

Időre van szükségem, amíg megértem, hogy nem a délutáni négyet gondolja, hanem azt a másikat. A korait.

— Bizonyosan elég — mondom jóváhagyón. Hát nekünk aztán jókor meghasadt a pirkadat, Az a nyomorult vekker most nem mulasztott el megszólalni, de becsületemre mondom, úgy pattantam ki az ágyból mint aggszűz mennyegzője hajnalán. Az ég borult, a lombokat cibálja a szél. A redőny résein, nyitott ablakon át hűvös levegő áramlik be.

— Hőségben rossz lenne kapálni.

— Rossz — hagyja rám ébredező feleségem.

— Ugrás, üstöllést.

— Csak még egy picit...

— Nem végzünk estig. '

— Egy nap alatt úgysem...

De velem nem lehet bírni, telítődtem tettvággyal, kapkodom magamra a ruhát, pakolom össze a falnivalót. Megjegyzem, a málha akkorára sikeredik mintha hetes túrára volnánk indulóiban.

— Nos, hol az a pálinka ami mostan szokásos ?

— Csak aratáskor szokás — ellenkezik óvatosan. 1

— Láttál már engem kapálni?

—i Hogy láttalak volna?

— Nálam a kapálás egészen olyan mintha

aratnék.

A ruhásszekrényben turkál.

— Hozz poharakat, kérlek.

— Kapálás előtt? Csak üvegből.

Szép, egészséges, kövér a flaska.

— Nesze.

— Glu ... glu ... — válaszolom szótlanul, ám nem hangtalanul.

— Glu... — feleli nejem hasonlóképpen, de valamivel szerényebben.

Kerékpárra kapunk. Irány a falu határa, a pedagógusok részére kiadott illetményföld nejemnek ítélt parcellája.

Tétovázás nélkül ráakadunk a miénkre.

A végiben letelepszünk, rágyújtunk, nézelődünk.

— Az annyát — jegyzem meg.

A feleségemből kitör a pedagógus:

— Látod azokat a pici, széles levelűeket? Hát az a kukorica, az összes többi, ami fölé emelkedik, meg ami körbefonja és olyan szép dúsan tenyészik, az mind gyom.

— Azoknak kell a kapa?

— Annak mindnek.

A figyelmesebb szemlélő számára nem soká titok: 22 sor a kukorica, mármint a miénk, s innentől egészen addig a fáig nyújtózkodik a parcella, ott, szemben, a túloldalon.

— Kár, hogy nincsenek malacaink.

— Felhizlalnánk a kukoricán — örvend a feleségem.

— Vagy lelegelnék a gyomot — ábrándosom. ' '

Megfogja az egyik kapát. Jól marokra ve-