Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-14 / 264. szám
PEST hegyei K/Círitm 1969. NOVEMBER 14., FENTEK Losonczi Púi Agrában (Folytatás az 1. oldalról.) kék indiai ég hátteréből kiemelkedő, óriási mérete ellenére is kecses fehér márványalkotással, amelyet Dzsehan Sah építtetett elhunyt felesége emlékére. A látogatás végeztével Lo- sonczi Pált megrohanták a helyi sajtó képviselői, és a magyar elnök a harminc—harmincöt fokos hőség, a tűző napfény'ellenére is kimerítően válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. A magyar vendégek rövid pihenőt tartottak az agrái ó'lark-Siraz szállodában, majd újabb 30 perces légi út után visszaérkeztek Delhibe. Délután folytatódtak a hivatalos megbeszélések. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes Fakhruddin Ali Anned ipar- és belkereskedelemügj»i miniszterrel, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes, Kós Péter nagykövet társaságában először Kául külügyminisZter- helyettest kereste fel, majd fbgadta őket Dines Szingh külügyminiszter. Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes Szalja Narajan Szinha tájékoztatás- és rádióügyi miniszterrel tárgyalt, Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes pedig Rao közoktatás és ifjúságügyi mi- miniszterrel és dr. Atma Rham-mal, a tudományos és ipari kutató tanács elnökével folytatott megbeszélést. Megkezdődött a munka, a közös közlemény szövegezésén is. Késő délután Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg Delhiben, a magyar képzőművészeti kiállítást, amelyen Mikus Sándor, Marosán László, Gerzson Pál, Xantus Gyula és Feledy Gyula munkáin keresztül is- merkedhetnek-. az indiai érdeklődők a magyar képzőművészettel. A kiállítást a magyar elnök is megtekintette. Indiai részről jelen volt Dzsa- ippal Szingh közoktatás- és ifjúságügyi miniszterhelyettes. ' Este Kós Péter, a Magyar Népköztársaság delhi nagykövete adott fogadást, amelyen megjelent V. Giri indiai elnök, Indira Gandhi miniszterelnök és a kormány több tagja. Losonczi Pál itt találkozott a magyar kolónia tagjaival. Péntek reggel Losonczi Pál és kísérete továbbutazik Bombayba. CSAK RÖVIDEN VÁLTOZATLANUL zsákutcában van a Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet — ez derült ki a tegnap megtartott 42. ülésről is. HALÁLRA ítélték a kongói (Brazzaville) sikertelen állaim- csínykísérlet néhány résztvevőjét — jelentette be a Brazzaville-! rádió. Az USÁ-diplomácia baklövése Libanonban GINA BIGÁMIA Gina Lollobri- Hida, a 41 éves olasz filmcsillag a római repülőtéréit, New Yorkba indulása előtt tartott sajtóértekezletén kijelentette, lkogy újból férjhez megy, ezúttal egy multimilliomos lSéw York-i in-' gatlanközvetítő- Üöz — a képünkön mellette látható 40 éves George Kaufman- koz. Ging számára az új házasság — legalábbis a katolikus egyház és az olasz állam törvényei szerint — bigámiát jelent, mert nem válhatott el első férjétől, Millió Skofic jugoszláv születésű orvostól. „ (Folytatás az *1. oldalról.) Szíria megszüntette libanoni határának zárlatát, éppen a kairói megegyezés nyomán. S ha ehhez hozzávesszük az amerikai UPI hírügynökségnek azt az egyébként meg nem erősített hírét, amely szerint az arab diplomáciai életben ez idő szerint tárgyalások folynak egyfajta szorosabb együttműködés lehetőségének megvalósításáról Egyiptom, Líbia és Szudán között, akkor még jobban megértjük az USA keserű szájaízét. Hiszen nyilvánvaló, hogy amennyiben ez a hír a jövőben esetleg igaznak bizonyult majd, ismét csak az önálló, az imperializmus-ellenes arab erők szorosabb szövetségéről és megerősödéséről van szó. A nap egy másik rendkívül érdekes kőzet-keleti hírét a másik nagy amerikai hírügynökség, az AP repítette világgá. E szerint titkos levélváltás volt az USA és Izrael között, mert TeLAviv egy brit társaságnak koncessziót akar adni olajfúrásra — a Sinai-félszi- get partjai mentén. Nem tudni még, igaz-e az alaphír, s ha igaz, csakugyan lebeszélő levelet írtak-e Washingtonban Tel-Avivnak, de amennyiben az első hír igaz, úgy az utóbbi is valószínűnek látszik. Hiszen szinte felmérhetetlen, micsoda presztízsveszteséget okozna Izraelnek — azaz: mennyire ellene fordulna a világnak, még a vele szimpatizáló közvéleménye is —, ha csakugyan arról lenne szó, hogy Izrael olyan területet ad el, amely jog szerint nem az övé, ha való lenne, hogy megszállt területek fölött rendelkezik egy harmadik állam irányában. MALINOVSZKIJ MARSALL ÖZVEGYE - BUDAPESTEN (Folytatás az 1. oldalról.) lése még a spanyol háború idejére nyúlik vissza, amikor igen jó barátságban volt Zalka Mátéval. — A katonafeleség élete nem könnyű —- mondta a továbbiakban Raisza Jakovlev- na. — Bizonyos értelemben minden szovjet és magyar asszony katonafeleség ma is, a békeharc katonájának felesége, harcostársa. I. A. Leonov marsall a következőket mondta: — Rogyion Jakovlevics Ma- linovszkijjal hosszú ideig dolgoztunk együtt, már 1929 óta. Együtt voltunk a' második ukrán tront kötelékében is. Én voltam az a tábornok, aki a főparancsnoknak harcálláspontjául Hevest választottam. Innen irányította azután a j hadműveleteket Budapest elfoglalásáig. Malinovszkij mindig arra utasította a tüzéreket és az aknavetőket, hogy a lehetőségig y kíméljék a fővárost. Humanitását, émber- szeretetét mutatja az a gond is, amellyel a harcok közepette is igyekezett biztosítani a dolgozó lakosság és a gyerekek élelmezését. Nem csoda, hogy a hevesiek, akik a fasiszta propaganda hatására eleinte félve, bizalmatlanul fogadták, oly mélyen szívükbe zárták. A királynő béremelése Fülöp edinburghi herceg, II. Erzsébet angol királynő térje, heves vitát indított el Angliában, amikor vasárnap egy amerikai televíziós sajtóértekezleten panaszkodott amiatt, hogy a királyi család „fizetését” az úgynevezett civillistát 1952 óta nem emelték. Fülöp azt mondta, hogy esetleg kisebb épületbe kell majd költözniük a Buckingham palotából, le kell mondani a lovas- pólózás szenvedélyéről. S panaszkodott, hogy nemrég el kellett adniuk a királynő jachtját. A Buckingham palota említése feltűnést kettett, ugyanis Angliában közismert, hogy ezt a palotát nem a királyi család, hanem *a közmunkaügyi minisztérium tartja fenn, s például tavaly 985 ezer fontot költött rá. Ami a jachtot illeti, Fülöp „megfeledkezett** arról, hogy a királyi család csupán egy kisebb jachtot adott el, a Britannia nevű hatalmas állami jachtot viszont — az adófizetők évi félmillió fontjából — továbbra is az állam tartja fenn Erzsébet számára. A civillista jelenleg évi 475 ezer font, ebből 60 ezret a királynő személyes szükségleteire fordíthat, míg a többit jórészt a hat-hét palota személyzetének fizetésére költik. Mindezen felül Fülöp herceg 40 ezer font évi fizetést kap, Károly trónörökösnek 100 ezer font, Margit hercegnőnek pedig 15 ezer font üti a markát. A királynő mesés magánvagyonának pontos nagyságát senki sem ismeri, a becslések 50—60 millióra teszik. Baloldali körökben nagy felháborodást keltett Fülöp herceg panaszkodása. Michael Foot munkáspárti képviselő § javasolta, hozzák nyilvánosságra a királyi család pénzügyi helyzetével összefüggő összes adatokat, amelyek jelenleg hétpecsétes titkot képeznek. William Hamilton skóciai munkáspárti képviselő kijelentette: „Azt hiszem, Fülöp hercegnek nagyon vastag bőr van a képén, hogy éppen a mai helyzetben panaszkodik a királyi család szegénységére és különösen a magáéra. Javasolnám neki, ha meg akarja oldani ezt a problémát, vasárnap este a televízió Képernyőjén indítson gyűjtést, hogy adakozhassanak, akik akarnak. Az Evening Standard felsorolja Erzsébet külföldi „szaktársainak” jövedelmét: egyedül a japán császár kap nagyobb fizetést, mint az angol uralkodó. A norvég király évi 140 ezer, a holland királynő 420 ezer, a svéd királyi család 280 ezer, a görög király emigrációban is 250 ezer fontnak megfelelő évi civill istát élvez, ★ Wilson miniszterelnök kedden délután külön alsóházi nyilatkozatban foglalkozott a királynő civillistájának kényes kérdésével. Mint mondotta, 1951-től 1961-ig a keret bizonyos részét nem költötték el, később azonban az így felhalmozott tartalék zömét fel kellett használni, mért a bérek és más költségek állandóan emelkedtek, azonban így is esak körülbelül 1970 végére áll elő deficit — mondotta Wilson. A miniszterelnök egyébként feltárta, hogy az egyes minisztériumok az utóbbi években magukra vállaltak több olyan királyi kiadást, amelyeket régebben az uralkodóknak mindig a civillista terhére kellett fedezniük, így. például több külföldi utazás költségeit is. William Hamilton munkáspárti képviselő kellemetlen kérdéseket tett fel az ügyben. Megkérdezte például ki kérte-e Fülöp herceg a kormány véleményét, mielőtt az amerikai televízióban elmondta volna panaszait, s „mi lenne, ha a szakszervezeti bizalmiak is az Egyesült Államokban terjesztenék elő béremelési kérelmeiket és nem itthon”. Wilson azt felelte, hogy Fülöp herceg csupán egy váratlan kérdésre adott választ az amerikai televízióban. Egy buzgó konzervatív honatya azt állította, hogy a királynő béremelésének kérdése „sürgős ügy”, s megrótta Wilsont, mert semmit sem kíván tenni: „Hát nincs a miniszterelnöknek szíve?” — kiáltott fel. Belgiumtól út-< ban New York felé hatalmas viharba került és elsüllyedt egy libériái tankhajó, amelynek már csak az orra látszik ki a vízből. Németországi jegyzetek 4. Magyar diákok Tipikusain türingiai kisvároska Ilmenau, a középhegységben elnyúló völgyben. Már több mint egy évtizede, hogy háromezer diáknak ad öt-öt évré otthont az itt létesített, a városon kívül épített műszaki egyetem. Sok külföldi diák is tanul itt — közöttük ázsiaiak, afrikaiak és magyar gyerekek is, jelenleg huszonnégyen. Hogyan élnek a mi fiaiak? — erre voltam kíváncsi, amikor meglátogattam őket. Hatan ültük körül egy kis klubszobában az asztalt, és én legelőször is arról érdeklődtem: mit is tanulnak? Mert bevallom, II- menauról csak akkor hallottam először, amikor Suhlba, a megyeszékhelyre érkeztem, és megismertem egy pesti fiút, Lacit, időszakos, egy-egy alkalomra hívott tolmácsomat. Ö hozta egyébként össze a találkozót is, kikötve, hogy a nevét nem említem beszámolómban. Hát mit is tanulnak ezen az NDK-ban Hochschuleként nyilvántartott, de mérnöki diplomát adó egyetemen? — Mindent, ami elektrotechnika — hangzott a fiuk válasza. És el is kezdték magyarázni, példákkal érthetővé tenni, ez mit is jelent. Mivel La- éi, aki már ötödéves, s méghozzá a legjobban tanulók között van es Két másodéves, a pesti Tóth Tibor és a szolnoki Turcsányi Péter, egy szakon tanulnak, hát erről beszéltek. — Otthon úgy tartanak bennünket nyilván, hogy belőlünk között Ilmcnauban elektromedizin, elektrogyó- gyász mérnök lesz. Ez a fogalom még néhány éve lényegében csak orvosi műszerek, gépek gyártását és kezelését, üzemben tartását jelentette. — De ma már nemcsak ezt tanuljuk — magyarázták heves izgalommal —, és elsősorban nem ezt, hanem egy teljesen új tudományt. A neve: biokibernetika. Röviden: a kibernetika elméletét és eredményeit sajátítják el, és megtanulják alkalmazását a gyógyászatban. Egy fontos példát említettek a sok közül: í>lyan műszerek kikísérletezését, megalkotását, amely néhány hónapos csecsemő röntgenfelvételéhez, a legoptimálisabb pillanatban, a belélegzéskor, biztosítja az expozíciót, akkor, amikor a legtöbb levegő van a tüdőben. És egy ilyen készülékre a gyermekgyógyászatnak nagy szüksége lenne, hiszen a kis csöppségek nem tudják még szabályozni be- és kilélegzésüket. A balmazújvárosi Balgái János harmadik éve tanul általános méréstechnikát. Elektromos mérés és feldolgozás, többek között klimatikus berendezések kutatása, tervezése. Neki is van példája: — Mondjuk, kikísérletezünk egy olyan berendezést, műszert, amely megállapítja:, a napsugárzás mennyi idő alatt melegíti át a különböző anyagokból készült épületek falát, és ez egy lakószobában hogyan érvényesül. — Tehát nemcsak a már rqeglevő, de a jövőben épülő, modern lakóépületek klímájának meghatározása és a fűtéshűtés megfelelő szabályozása a feladat. Ez is nagyon fontos és időszerű téma. És a balmazújvárosi fiú olyan szép magyarsággal mondta el, világosan es szabatosan, hogy nem volt abban egy felesleges szó, kifejezés sem. Mondtam is neki. — Mi, műszaki emberek — felelte önérzetesen — csak a lényegre törekedünk, a többi fölösleges időpázarlás. De ami ezután következett, azt ő sem és a többiek sem tartották fölöslegesnek. Mert amikor ' odaértünk, hogy ' megkérdeztem: máskülönben hogy vagytok, srácok? — egy másik pesti fiú, Weyer Béla, keserű hangsúllyal mondta: — Köszönjük — kitűnően. Csak éppen szeptember eleje óta nem kapunk kaját. No csak, hát itt éheztetik a mi fiainkat? Persze, amikor nagy hevesen, egymás szavába vágva elmondták, miről van szó, már ngm tűnt ilyen súlyosnak a helyzet. Ugyanis az történt, és nemcsak a magyarokkal, hogy itt kint nem kaptak az idei tanév első két hónapjára ebédjegyet. De a városban is van egy menza, sott is ugyanannyiért. 60 pfennigért ebédelhetnek naponta. A sérelem tehát, hogy be kell menni. S ez elég kényelmetlen: fél óra az út gyalog be, fél órát kell várni, és csak öt perc jut arra, hogy bekapják a nem éppen dicsért ebédet, s máris rohanhatnak kifelé. Mondom nekik, én azt hallottam a német újságíró kollégámtól, itt épül Európa legnagyobb diákmenzája. — Ó — mondják a fiuk. — Mikor lesz az még- készen! S addig mi mit csináljunk? Igaz, bent a városban is vannak előadások, de azok már délelőtt tízkor véget érnek. Nos, ebéd csak 12-től van. Két órát csellenghetünk, Tanulni lehetne a benti könyvtárban, de ott meg kevés a hely. Parkba üljünk? Ott meg kevés a napsütés. ■ — Szóval vagy ebédel az ember, vagy kijön a kollégiumba — vágta rá egy másik fiú. Béla ehhez még hozzátette: — Tavaly még alig akartuk megenni ezt a kaját, most pedig harcolhi kell érte. No, azután el is dicsekedett: tegnap elérte, hogy a konyhavezetőség leül a magyar diákokkal ezt a gondjukat megbeszélni. Persze, mondtam nekik, ez „szép” lesz, ha velük kivételt tesznek, és az itteni magyarok KISZ-szervezete kiharcolja, hogy a kinti menzán ebédelhessenek..'Hiszen ez a helyzet nemcsak a magyarokat sújtja, még sok száz német és külföldi diákot is. Igaz, nagyon szép ösztöndíjat kapnak, 280 márkát (1120 forintnak felel meg) egy hónapra. Azt mondják a fiúk, ki lehet belőle jönni, de a . külön étkezés sok pénzt felemészt. Ha pedig nincs menza, akkor bizony kevés. Azután pillanatok alatt egy másik vita robban ki, amikor azt kérdezem: mivel töltik szabad idejüket? — Csak két éve ígérgetik a külföldiek részére a színházlátogatást. És semmi nem lett belőle — mondja az egyik. — Ne beszélj — szól közbe hevesen Laci. Hányszor szerveztek már Erfurtba, de mindig üres volt a busz. — Nem igaz, ahányszor ott voltunk, mindig tele volt. Tehát kiderül, voltak színházban. Most megszólal egy másik: — Kulturális vákuumban élünk. 1— Ehhez a nevemet adom — mondja Laci. Mit is jelent ez? Azt értik alatta, hogy vannak ugyan diákklubok, de ott nincs más, csak sörivás, beat és nőhajsza. Azután hozzáteszik: — És a könyvek is drágák, egy szakkönyv ára átlagban: 46 márka. Ezt miből vegyük rneg ? De nagyon kellene, mert ezen az egyetemen nem adnak jegyzeteket. Visszakanyarodtunk megint a tanuláshoz, ami szerintem nagyon is természetes. — Az ember rá van kényszerítve, hogy az előadásokon kívül, amelyek meghallgatása nem kötelező, sokat gondolkozzon és kutasson a könyvtárban. Mondorri, hogy van ebben valami jó is. Elismerik: ilyen körülmények között alaposabban, mélyebben, sokrétűbben kénytelenek megtanulni a szakmájukat, mint az otthoniak, mivel azoknak van mankójuk, a jegyzet. \ — Van-e olyan, gyerekek, hogy személyes barátság vagy éppen ennél több alakul ki a városban élő családokkal? Nevetés: — Van ilyen, Laci. Ö hevesen közbevág: — Én nem vagyok tipikus eset. És elmondanak egy másikat. Kővári János már a diplomájáért tanulhat, hatodéves. Itt a szobája kint a kollégiumban, de gyakorlatilag nem látni soha, csak a vizsgákra jelenik meg. Vagy négy évvel ezelőtt a diákok társadalmi munkában vállalták, hogy a városban idősebb, magányos emberekhez elmennek segíteni fát vágni, egyebeket, a házuk táját rendben tartani. — A Jancsi ezután egyszer csak magától kezdett odajárni abba a házba, ahol segített. Egy idős nénihez, aki azóta úgyszólván a fiává fogadta. De van más példa is: két magyar diák. Golenár Ildikó és Baffia László három éve ösz- szeházasodtak. A fiú kiváló tanuló, tavaly végzett, és itt maradt az egyetemen, itt dolgozik mint mérnök a számítóközpontban. A felesége még tanul, idén végez. Ök itt laknak kint a kollégiumban, sitt is szeretnének maradni aspi- rantúrára. Ez az eset egyébként nem különleges, mert sok házasság jön itt létre. Főleg a bolgárok és lengyelek meg a németek között. Van itt' egy külön kollégiumi épület, amelyben csak házasok laknak. Eltelt az idő, búcsúzunk. Végül az otthoni kilátások kerülnek szóba. — Mi azt szeretnénk — mondják egyöntetűen —, hogy ha hazamegyünk, képzettségünknek megfelelő és a kedvünk szerint való területen dolgozhassunk. Hetesi Ferenc Pál (Folytatjuk)
