Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

♦ MOHOMIDÉKI XI. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1969. NOVEMBER 12., SZERDA Ma 25 óve, 1944. november 12-én szabadult fel Monor Könyv 7 ezer forintért - házhoz szállítva Az őszi megyei könyvheteik keretében a monori, Munkás­őr utcai általános iskola nö­vendékei részt vesznek a „könyv házról házra” árusítási akcióban. Eddig különösen a 4. és 5. osztály növendékei tűn­tek ki, a tavalyi 5 ezer forint­tal szemben idén 7 ezer forint értékű könyvet adtak él. Még hátra van a karácso­nyi könyvakció, amely áz el­múlt évek tapasztalatai alap­ján, még eredményesebb szo­kott lenni. A belkereskedelem kiváló dolgozója címet kapta Földvári György­eié, a monori állomás mellett levő gyorsbüfé vezetője. Nyolc éve leltárhiány nélkül vezeti ezt a „nehéz” üzletet. Gál Sándorné, a monori vas- műszaki bolt dolgozója 20 éves munkássága elismeréséül kap­ta meg a kiváló dolgozó címet. Fogadóóra Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács Vb-titkára ma délelőtt 10-tői 12 óráig tartja fogadó­óráit a Maglódi Községi Ta­nácsnál A lakosság bármilyen jellegű kérdéssel felkeresheti. Sparas Ida járási tanácstag beszámolót tart ma este 6 óra­kor a Gómbai Községi Tanács­nál. ' 1 Az oldal cikkeit Baky Lász­«. ló. Deregán Gábor. Fekete Já­nos. Fogarasi Olga, Gér József és Koblencz Zsuzsa írták. Tegnap este a fiatalok fák­lyás felvonulásával megkez­dődtek Monor felszabadulási ünnepségei. A főtéren a járási KISZ- bizottsag képviselői meg­koszorúzták a szovjet hő­sök emlékművét, majd az iskolások elhelyezték a magukkal hozott virágo­kat. A felszabadító hősök útját járják be az úttörőcsapatok képviselői. Az elmúlt napok­ban községről-községre járt a stafétá, abban a sorrendben, ahogy a monori járás községei felszabadultak. Az úttörők ma délelőtt Pilisről érkeznek Mo- norra, majd innen tovább in­dulnak Gombára. Ma délután 2 órai kezdet­tel a járási és a községi pártbizottság, a járási és a községi tanács, valamint a járási rendőrkapitányság képviselői helyeznek el koszorút a főtéri szovjet emlékműnél. Ezt követően koszorúzás lesz a járási pártbizottság épületé­ben, H. Kovács János emlék­táblájánál. Itt Bencze Endre, a monori Kossuth Tsz párttit­kára mond rövid beszédet. Az ünnepségek a Bánjfy Dezső utcában folytatódnak, ahol az ünnepi előadó Kupecz Ferenc, a Monori Községi Ta­nács vb-elnöke lesz. Este 6 órai kezdettel ünnepi nagygyűlés lesz a járási mű­velődési házban. Ünnepi be­szédet Gál János, a monori községi pártbizottság ' titkára mond. Ezt követően a József Attila Gimnázium tanulói ad­nak kultúrműsort. A számok tükrében Néhány számadat — úgy gondoljuk — sokat mond ön­magában is. Jelenleg 60 élel­miszerbolt van Monoron, s ezekben 115-en dolgoznák. 23 vendéglátó helyiség van, ezek­ben is 115-en dolgoznak. Tavalyi adatok, de mégis figyelemre méltóak: 281 gyer­mek született Monoron, s kí­vülük tízen nem érték/meg az egy évet, 188-an kötöttek há­osztályterem van és csaknem 100 pedagógus tanít a község­ben. 200Ó körül van a járási könyvtár olvasóinak a száma. 117 új lakás épült tavaly, az idén — várhatóan — másfél­szer annyi. Csaknem 4000 rádiót tarta­tlak nyilván, a televíziók szá­ma' pedig 230Q. Szemben a történelemmel „Ceglédtől északnyugatra különösen heves harcokban gyűrték le a szovjet csapatok a fasiszták sorozatos el­lenlökéseit, és november 12-én felszabadították Mo- nort. Itt semmisült meg a 20. magyar gyalogos hadosz­tály. Maradványaiból csak egy zászlóaljat lehetett kiál­lítani.” 1944. november 12-én szaba­dult fel községünk, rövid harc után. A front csak itt-ott ha­gyott nyomokátj de közel volt Budapest, s Monor sokáig had­tápterület volt. Amint a rend helyreállt, a lakosság azonnal hozzáfogott az új élet felépíté­séhez. 1045. január 19-én a Monori Nemzeti Bizottság ülé­sén határozatot hoztak a köz­ségi képviselőtestület, újjáala­kításáról. A határozat szerint 10 kommunista és 10 kisgazda párti, 7 szakszervezeti, négy iparos és ugyanannyi kereske­dő, négy értelmiségi, valamint egy párton kívüli tagból ala­kították meg az új képviselő­testületet. 1945-ben korán beköszönt a tavasz. Március elején még esik egy kis hó, de a határ már benépesül: a község elöljáró­sága vetőmaggal siet a lakos­ság segítségére. Pezsdül az élet: különböző pártok és ifjú­sági szervezetek alakulnak. Megalakul az MNDSZ, a kom­munisták vezetésével indul a földosztás, a házhelyosztás. A vasút és az országút között le­vő kistói páskomon 90 család egyenként 300 négyszögöl tel­ket kap. Helyreállítják a felrobban­A megfiatalodott Monori Maggyár Képünk a Monori Maggyár irodaépületét mutatja: emele­tet húztak rá, megfiatalították, egy hónapja adták át rendelte­tésének. Péterffy felvétele Mohorra is sok „bevándorló”, érkezik, tavaly például 1200. A ktsz-ekben dolgozók több mint fele nő. Az általános iskolákban 38 „Jó hírt hoztam...” Megszűnt az árvízveszély Sokaknak emlékezetes ina­sad az 1963. szeptember 8-i monori árvíz. A lezúduló víz elöntötte szinte az egész köz-, ságat; a főtéren bokáig érő vízben jártak az emberek. Az­óta elkészültek a legfontosabb csatornázási munkákkal. A csatornák elvezetik a vizet a község .mellett, elmúlt tehát végleg az árvízveszély. 1914 NOVEMBERÉNEK el­ső napjaiban már csak a ré­gen célt tévesztett, fanatikus hit tartotta össze'a monori kis templom előtt a sáncárokba húzódó német utóvéd töredé­két. Fent az égen egyre sűrű­södtek a „viharfelhők”, szinte már óránként zúgott el feletr .tűk egy-egy szovjet felderítő vagy bombázó árnyéka. A’ rob­banások felszaggatták a pás­kom kiégett sárgás gyepét, közelebb, a vasúti sínekhez csapódó ’repeszd arabok vészt- jósló csengése már itt a fede­zék buckái között csitult el. Menekültek a németek ... Me­nekülniük kellett... Másnap, november 12-én Aki egyidős a szabadsággal j községi tanács anyakönyvét vallatjuk: olyan valakit kere- zx sünk, aki egyidős a szabadsággal, aki azon a napon szüle­tett, amikor Monor község felszabadult. Az anyakönyvvezetö is velem izgul, aztán picit elszomorodunk, csak olyant talál­tunk, aki 1944. november 11-én született... De talán téves a bejegyzés, hiszen azokban a napokban ... utólag jelentették be... Kíváncsian sietek a fáliom utcába, ott lakik áz á fiatal­ember, Läufer Lajos, aki egyidős a szabadsággal. Í é'ppen mosdik, elnézést kér, magára kap egy inget- — izmos, erős, piros arcú, jóked­vű fiatalember, majd kicsattan az egészségtől az 1. számú AKÖV motorszerelője. A fele­sége pulóvert horgol, kíván­csian, büszkén néz a férjére: tényleg, te éppen azon a na­pon születtél?! Mert hogy valóban téves a bejegyzés az anyakönyvben, mesélik nevetve: éjfél után született Läufer Lajos, 1944. november 12-ét írtak akkor már... H hogy is volt? Ezt már Läufer néni meséli, az édesanya. Egy házban lakik a család, s ilyenkor este mind­annyian otthon vannak. Läu­fer néni emlékezik, s arcát el­önti a meghatottság pírja. — Már nyolcadikára vártam, csak hát hogy fiú lett késett. Itt volt a front, állandó belö- vések voltak, itt a szomszéd­ban a németeknek volt egy rá- dióleadójuk, azt akarták rneg­kor már, hogy eljön hozzánk — a belövések miatt'. Akkor a .sógornőm azt mondta, menjek el hozzájuk, ott lakik közel a bába. így aztán a Vitéz néni­hez mentünk, a bábához a Le­hel utcába. Éjjel lett addigra, s éjfél után meglett a kis­fiam. Könnyű szülésem volt, pedig már harmincegy éves voltam akkor... Talán a ket­tős félelem, a felfokozott izga­lom siettette... — A sógornőm aztán ott aludt velünk, a többiek mind lementek a pincébe a Vitéz nénivel. Egyszer csak megér­keztek az orosz katonák, kö­rülállták az ágyat, megnézték a picit, s örültek nagyon, hogy fiú... — Egy hétig még a sógor­nőmnél laktunk, azalatt az uram valahogy rendbe hozta a hazat, beüvegezte az ablako­kat, s akkor hazamentünk. Az egyik szobában orosz katonák voltak beszállásolva, nagyon szerették a picit, játszottak ve­le, csak hát éjjel bizony, ha sírt, olyankor tréfásan meg­jegyezték reggel: nye karasó málinki! • | őst már egy másik kisfiú szokott éjszakánként sírni abban a szobában, a legifjabb Läufer. De az is lehet, hogy ő ke­vesebbet sír fel — hiszen álmát nem zavarja éjszakánként tan­kok vonulása, repülőgépek zúgása, gépfegyverek ropogása. Azon a napon, amikor édesapja született — beköszöntött Monor községbe a béke, a szabadság, i (fogarasi) semmisíteni az oroszok. A mi házunk is kapott egy belővést, nem maradhattunk itthon. Az emberek - elmenekültek, ki a strázsahegyi pincékbe. Mi is ott voltunk, de akkor már na­gyon közeledett áz idő,- haza­jöttünk a férjemmel. Elmen­tünk a Vidra doktorhoz, de ő azt mondta, nem avatkozhat bele, meg kell várni, amíg el­jön. az ideje. Aztán az Engedi doktorhoz siettünk, ő adott egy injekciót, de hát hiába, nem jött előbb a gyerek ... Pedig akkor már nagyon szerettem volna túl lenni rajta. Féltem-, persze, hogy féltem. Szomba­ton aztán végre megkezdő­dött ... Rohant az uram az or­vosért, de ő nem vállalta ak­idegen, a harcoktól kipirult szemű, fáradt katonák tűntek fel a sínek között. Szovjet fel- deritők voltak. A később, Bu­dapest ostromában részt vevő egységnek készítették elő az utat. Lassan, házról házra fé­sülve át a környéket benyo­multak az utcába. Itt teleped­tek le, itt állomásoztak égé- j szén karácsonyig. a föhadiszAllAst, s egyben a tábori konyhát is Hargitaiéknál rendezték be. A kapuban hallgatag csövű gép­puska meredt a hívatlan ide­genre. Bár a német főerők már elmenekültek, az óvatos­ságra mégis szükség volt. 'Ko­rábbi ütközetben már szétvert, s később ismét egyesült ellen­séges csoportok .lapultak a Strázsahegy pincefalainál. Pót- haraszt környékéről is lövedé­kek csapódtak be időnként. A lakosság, amely már kezdte megszokni a vidám szovjet katonák jelenlétét, most meg­rettenve az esetleges össze­csapástól. . tömegesen a mag- gvár épületébe menekült. Né­hány napra csupán. Hamaro­san szovjet tisztek je'entek meg itt is. ellenséges rádió adóvevő készülék után kutat­tak. A gyanút végleg eloszlat­va saját érdekükben kérték a lakosságot a labirintus elha­gyására. LAKOTT A FÖHADISZAL- LASON egy magasabb beosz­tású szovjet tiszt, aki kitűnő­en beszélt magyarul. Édesapja magyar volt, még az első vi­lágháborúban sodródott a Szovjetunióba. Most, a harcok során járt először édesapja hazájában. Ö bátorította, ő bízta tgatta a csüggedőket Hargitaiéknál. a tiszti szállá­son esténként békésebb hangú kártyalapok csattantak, a sö­tét színű, .e nagyon nagy becsben tartott komiszkenyér mellé egy-egj tál polgári étel is került. Karácsonykor a fe­nyőfa szikrázó, lobogó fényei alatt magyar és szovjet dal csendült fel. Könnycsepp csil­logott a legedzettebb katonák szemében is. Egy kicsit úgy érezték, hogy otthon vannak, ismeretlen barátok, rokonok között. Karácsony másnapján motoros futár hozta a paran­csot, tovább kell vonulniuk. Sokan, nagyon sokan kísér­ték el egy darabig a Forgách utca lakód közül a szovjet ka­tonákat. Később új egység érkezett, már a főváros körüli harco­kat segítő híradósok, ök zár- kózottabbak voltak, híreket, jelzéseket továbbítottak nap­hosszat. 1945 MÁRCIUSÁIG tartóz­kodtak itt. A hónap utolsó napjaiban egy reggel szokat­lanul vidám arcú híradós éb­resztette Hargitaiékat: „Jó hírt hoztam, menekül az utol­só német egység is az ország­ból, többet már nem térnek vissza.” I Baky László tott vasutat és az állomásépü­letet. 1946-tól kezdődően MÁVAUT- járatokat indítanak. Az üze­mekben (a maggyárban, kefe­gyárban) népitánc-csoportok alakulnak, a Földváry-tanyán népfőiskola indul, sokan be­iratkoznak a dolgozók iskolá­jába. 1948-ban államosítják a ke­fegyárat, a maggyárat, a Maár- ma'lmot, a szeszfőzdéket, a régi római katolikus iskolát. Az első 3 éves terv ... ol­vassuk a programot: ...... vá­g óhíd bővítése, piactéri má­zsaház építése, óvodák bőví­tése, betonjárda készítése a Mátyás király utcában, három új kút létesítése, a háborús kárt szenvedett középületek ki­javítása...” A 3 éves terv megszüntette a munkanélküli­séget. Az új élethez tanult, fia­tal értelmiségre van szükség: 1951. szeptember 1-én megnyí­lik a helyi közgazdasági tech­nikum, Kaszás Ottó, Petrányi Sándor az elsők között jutnak ki tanulni a Szovjetunióba. 1950 nyarán már az első 5 éves terv vár megvalósításra: mentőállomás, szülőotthon, bölcsőde létesítése, belterületi csatornahálózat kiépítése Sokan Pestre járnak dolgozni, helyben áz Űj Élet Tszcs, az állami gazdaság, a termény- és borforgalmi vállalat, háziipari szövetkezet foglalkoztatja a la­kosságot. Megérkezünk <a mába — mindez történelemmé válto­zott. 25 éve... Nézzünk körül: az újtelepen gomba módra nőt­tek sorjában egymás mellé a családi házak, a tetőkön tv-an-j tennák ágaskodnak. A főtéren1 autók sora parkol, s új, eme­letes épület magasodik. A kor­szerű MÁVAUT-állomáson au­tóbuszok nem kerékpáron s nem gyalog járunk a szomszéd községekbe. Utcáink legtöbb­jéből eltűnt a sár— betonjár­dán járunk- Délben diákok, gondtalan, nevető sokasága tó­dul ki az országos hírű gimná­zium kapuján. Az önkiszolgáló boltokban áruk sokaságából válogatunk. S a tervek: mű­velődési kombinát, új utak, a piactéren üvegpavilonok ... Kell-e sorolni ? Sok még a munka, nagy fel­adatok várnak ránk. hiszen az élet nem áll meg. De ezen a napon nézzünk Vissza a törté­nelemre, s köszöntsük felsza­badulásunk 25. évfordulóját büszkén: sokat elértünk már. Nézzünk körül — de őrizzük meg magunkban a 25 évvel ez­előtti képet —, és lépjünk mindig tovább. Sportolók, akik Monorról indullak el DR. NAGY IMRE Emlékszem, ott ültünk a rá­dió előtt, az 1960-as római olimpia egyik legizgabnasabb számát, az öttusa terepfutását közvetítették. A magyarokért izgultunk és egy kicsit még jobban dr. Nagy Imréért, aki Monorról indult el. A magyár csapat győzött, olimpiai baj­nok lett, s köztük dr. Nagy Imre is. Nagyon örültünk. Sze­retettel fogadtuk, amikor ha­zalátogatott szüleihez. Aztán élménybeszámolót is tartott Monoron, megtelt a nagyte­rem ... Dr. Nagy Imre már abba­hagyta az öttusázást, de pálya­futása, olimpiai aranyérme so­káig emlékezetes marad. FÖNYAD PÉTER . Már a gimnáziumban kitűnt nagy tehetségével, a focicsa­pat kapuját őrizte kiválóan Amikor leérettségizett, a köz­gazdasági egyetem hallgatója lett és mint sportolót a Bp Honvéd igazolta le. Itt igaz, a tartalékok kenyerét ette so­káig, de az ifjúsági váloga­tottba bekerült. Először a ju­goszláv ifik ellen jutott szó­hoz, s teljesítményéről elisme­rően nyilatkoztak az újságok. A Bp. Honvéd után a Budai Spartacus, majd a Budafok következett. Ma végzett közgazdász, tel­jesen munkájának él. BÚZÁS ÉS SZÖNY1 Búzás — így ismeri minden­ki őt. Búzás Károlyt, a Bp. Honvéd birkózócsapatának tagját. Már Monoron is fel­tűnt tehetsége és a Honvéd- bán otthonra talált. Tagja a válogatottnak, legutóbb a mexikói olimpián képviselte a magyar színeket. Méltó társa Szönyi János, aki szintén Monoron bontogat­ta szárnyait Kövesdi Ferenc edző kezei alatt. Mindenki örült, amikor az FTC-hez ke­rült. A csapatbajnoki találko­zókon szerepel. Monorról Indultak el. Csak néhányat ragadtunk ki a sok közül. Akkor sem tagadták meg. hogy monoriak, amikor felsőbb osztályba léptek. A fiatalok megkezdődtek Mono? felszabadulási ünnepségei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom