Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

I 1969. NOVEMBER 12., SZERDA resr* «f£cret 'srJ&rhm s A pártélet időszerű kérdései Politikai munka — magasabb szinten NAPJAINKBAN egyre több szó esik a szakszerűség fon­tosságáról. Társadalmunk minden doLgiozója — vezető és beosztott egyaránt — szünte­len ösztönzést kap ahhoz, hogy sajátítsa el, emelje ma­gasabb szintre munkájának elméleti, szakmai alapját. Azonban mint minden új- (szerű követelménynek, ennek is megvannak a maga árny­oldalai; e téren is találkozunk értetlenséggel, helytelen állás­ponttal. Mindenekelőtt azzal a nézettel, amely szerint a szakmai hozzáértés ösztönzése valamifajta ellentéte lenne a politikai munka fejlesztésének, általában a politikai munká­val szemben támasztott köve­telmények emelésének. Mivel a szakmai és politikai köve­telményeket nem lehet egy­mástól elválasztani vagy szembeállítani, a kérdés egyet­len helyes elvi megoldása csakis a politikai és gazdasági munka komplex módon törté­nő fejlesztése lehet. Logikus következménye ez a politika fogalma marxista—leninista magyarázatának. A POLITIKA LENIN SZE­RINT mindenekelőtt az álla­mi, társadalmi, pártfeladatok­ban való tevékeny részvételt jelent és magában foglalja a felsorolt területek irányításá­nak tartalmát, formáját, mód­szereit. A politika továbbá az egyes társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyát is kifejezi, valamint ezek kap­csolatát az államhoz, a párt­hoz, az adott társadalmi rend­szerhez. Lenin arra a tényre is felhívta a kommunistáik fi- I gyeimét, hogy általában, de ! különösen a szocializmus vi­( saonyai között a politika és a gazdaság elválaszthatatlan kapcsolatban áll egymással. A politika — állapította meg — a gazdaság sűrített kifejezése. Ez utóbbi meghatározás kife­jezettén arra utal, hogy á gazdaság és a politika viszi»-« : nyában mindig elsőbbséget él­vez a politika a gazdasággal szemben. A politika tükrözi a társadalom objektív viszo­nyait és meghatározza a meg­oldandó feladatokat, köztük a gazdasági vonatkozású célki­tűzéseket is. Ezért meghatá­rozó szerepet játszik az álla­mi, a gazdasági és a társadal­mi élet valamennyi területén egyaránt. A politika szerepének he­lyes megítélésénél még egy fontos momentumra rá kell világítani. Ez pedig politikánk demokratikus jellege és e vo­násának szüntelen fejlődése. A demokratizmus ebben az összefüggésben nemcsak a cé­lokat, tartalmi kérdéseket, ha­nem a módszereket, a politi­ka érvényesülésének, végre­hajtásának formáját is magá­ban foglalja. Mindez azt jelen­ti, hogy a szocialista országok­ban a politika nem egy szűk társadalmi réteg ügye csupán, nem valamiféle „úri huncut­ság”, hanem széles néprétege­ket átfogó társadalmi ügy, kezdve annak kidolgozásától egészen a végrehajtásáig. A politika tehát csak akkor le­het igazán célravezető, ha de­mokratikus, vagyis tükrözi a tömegek, véleményét, minden­napos tapasztalatát és legfon­tosabb Igényét. Az ilyen poli­tikát úgy kell végrehajtani, hogy abban részt vegyenek a széles nép tömegek. Természe­tesen ezt sem szabad mecha­nikusan felfogni. A szocialis­ta társadalmon belül is van­nak és lesznek politikailag rendkívül aktív és kevésbé te­vékeny közreműködők. Vi­szont, hogy melyik réteg nö­vekedik, az aktívak vagy a passzívak, az leginkább a kis és nagy politikától függ. A POLITIKAI MUNKA je­lentőségét még egy fontos té­nyező is döntően befolyásolja. Az elmúlt tizenhárom év fej­lődésének irányát vizsgálva — legyen az társadalmi, gazda­sági élet bármelyik területe — egy általános közös vonást ta­lálunk benne. Ez pedig a kü­lönféle helyi szervek önállósá­gának, felelősségének növeke­dése, öntevékenységüknek ki­szélesedése. Akár az állami, a párt vagy a gazdasági terüle­teket vizsgáljuk, mindenütt erősödött a helyi szervek ha­tásköre. A nagyobb jogkör, a fokozottabb felelősség viszont törvényszerűen megköveteli a magasabb szintű politikai munkát. Ez a magasabb szint a magasabb követelmények­ből következik. Hiszen ma már a gazdasági és politikai életben nemcsak az a helyi szervek feladata, hogy követ­kezetesen végrehajtsák a köz­ponti útmutatásokat, előíráso­kat, hanem egyre inkább az is hivatásuk, hogy az általános politikából adódóan kidolgoz­zák a hosszú távú helyi kon­cepciókat, politikai feladato­kat, vagyis megtanuljanak he­lyi politikát folytatni. Ez pe­dig minőségileg magasabb kö­vetelményt, nagyobb politikai hozzáértést követel minden egyes helyi vezetőtől, legyen az gyárigazgató, vagy párt­titkár, főmérnök, vagy tanács­elnök, szakszervezeti bizalmi vagy tsz brigádvezető. A fel- készültség ez, esetben is csak az előfeltétel. Ehhez kell, hogy társuljanak személyes vezetői tulajdonságok. Vagyis nem­csak tudásra, hanem politikai bátorságra, új jelenségek irán­ti fogékonyságra, friss és kor­szerű gondolkodási módra, egészséges belső türelmetlen­ségre is szükség van a politi­kai munkában. A FEJLŐDÉSNEK EZT AZ IRÁNYÁT és ennek nyomán a növekvő követelményeket vi­lágosan felismerte pártunk IX. kongresszusa is. A kongresz- szus jól látta, hogy aq elkövet­kezendő években minden te­rületen, de különösen a hely­színen végzett politikai tevé­kenység mind nagyobb szere­pet kap, következtetésként a kommunisták mind szélesebb rétegét kell mozgósítani, még­hozzá állandó jelleggel politi­kai feladatokra. V. I. 140 ezer tagot érint Nagyobb hatáskör, több kedvezmény Készül az új alapszabály a fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben Pest megye lakosságának több mint felét a szövetkezeti kereskedelem látja el árucik­kekkel, különféle szolgáltatá­sokkal. A negyven fogyasztási és értékesítő szövetkezet, túl — az idén várható hárommil­liárdos forgalmon — fontos társadalmi szerepet is betölt a falu életében. Tevékenysége állandóan bővül, tagjainak szá­ma meghaladja a. 140 ezret. Minthogy a gazdaságirányítás reformja a szövetkezeti moz­galmat is új feladatok elé állí­totta, széles körű vitában tisztázták a fogyasztási szövet­kezetek jövőbeni szerepét, fel­adatait. Ennek alapján külön kormányrendelet mondja ki, hogy a szövetkezeti forma nem alacsonyabb típusú a szocialis­ta gazdálkodás formáinál, ha­nem azokkal egyenjogú — de sajátos viszonyok érvényesül­nek benne. Alapvető eleme: az önigazgatás. A fogyasztási szö­vetkezet — a törvényes kere­tek között — önállóim alakítja ki profilját és tevékenységi kö­rét Irányító központja nincs, állami felügyeleti szerve az il­letékes tanács végrehajtó bi­zottsága. Ily módon nemcsak a szövetkezeti tagok és a válasz­tott vezető testületek jogköre növekszik, hanem a felelőssége is. Mivel a megyében ezekben a hetekben a szövetkezetek ve­zetőinek figyelme az alapsza­bály készítésére összpontosul, megkértük Szikszai Sándort, a MÉSZÖV elnökét, tájékoztassa lapunk olvasóit az új alapsza­bállyal összefüggő fontosabb ismeretekről. — Szövetkezeteink vezető ^testületét év eléje óta foglal­koztatja az új alapszabály el­készítése. Jó néhány elvi és gyakorlati problémát kellett tisztázniuk, amíg formát ölt- hetett a tervezet Augusztus­ban a megyei pártbizottság közreműködésével kialakítot­tuk a programot, melynek alapján hathatos támogatást kaptak a tagok és a választott vezetőségek a helyi párt-, ta­nácsi és a tömegszervezetek­től. A szövetkezetek vezetői, választott vezető testületéi kö­rültekintő tevékenységet fej­tettek ki, az elmúlt hónapok­ban bizottságokat hoztak lét­re. E bizottságok a tagság kü­lönböző rétegeivel előzetes ta­nácskozásokat folytattak, s az úgynevezett rétegmegbeszélé­seken kérték ki javaslataikat, elképzeléseiket. Megaallgatták a helyi párt-, tanácsi és a tö­megszervezetek képviselőinek véleményét is, hogy az alap­szabály-tervezetet összhangba hozhassák a községije és a társszövetkezetek helyi igé­nyeivel. Mindezek alapján va­lamennyi szövetkezet össze­vont igazgatósági és felügyelő- bizottsági ülésen állította össze Nagytakarításhoz takarítószereket és -eszközöket, festékeket és lakkokat VÁSÁROLJON A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET BOLTJÁBAN! alapszabály-tervezetét, ame­lyet a napokban függesztettek ki a helyi tanácsoknál és a szö­vetkezeti boltokban. Ez most a legjelentősebb mozzanata a hónapok óta tar­tó alapszabály-előkészítő mun­kálatoknak. A tagok, mint a szövetkezet tulajdonosai, gaz­dái, ez alkalommal alakítják ki véglegesen saját alkotmá­nyukat, törvényüket, amely szerint a jövőben élni és dol­gozni fognak. Bár egy-egy szö­vetkezetnek általános feladata, hogy a körzetében élő egész lakosságot ellássa a szükséges áruféleségekkel, mégis méltá­nyos, hogy tagjai különböző előnyökben részesüljenek- A tagsági érdekeltség felismeré­se jó néhány alapszabályterve­zetben tükröződik, de nyilván­való, hogy a „több szem töb­bet lát” elve alapján az érde­keltség formái is gazdagodhat­nak a tömeges megbeszélések alkalmával. Ez is új módja a döntés rendszerének. Csak néhány példát kívánok megemlíteni arról, hogy milyen típusú érdekeltsé­get, előnyöket tervez egyik- másik szövetkezet, tagjai szá­mára. A gödöllőiek alkotmá­nyossá kívánják tenni a kap­csolatnak azt a korszerű for­máját, mely szerint a szövet­kezet, meghatározott célra, kölcsönt vehet fel tagjaitól. Azért van erre szükség, mert a fejlesztési aláp meglehető­sen korlátozott, de hogy a há­lózatot bővíteni, korszerűsíteni lehessen, a tagság megtakarí­tott pénzét kölcsönként fel­ajánlhatja ilyen célra, külön szerződés alapján. Szigetszentmártonban, de más szövetkezeteknél is el­sőbbséget, vagy árkedvez­ményt biztosítanak a tagoknak a háztáji termékek felvásár­lásánál. Ez különösen egyes termények bősége esetén lesz nagy jelentőségű, amikor ne­hezebbé válik az értékesítés. Alsónémediben tervezik, hogy a tagoknak díjtalanul házhoz szállítják a tartós fo­gyasztási cikkeket, felszerelik a háztartási gépet, beállítják a tv-készüléket. Nagykőrösön a befizetett részjegy nagysága szerint dif­ferenciálják majd a részese­dés arányát. Vácott a vásárláskor bélye­get kapnak a tagok, aminek, az értékét év vpgén, vásárlási utalvány formájában kapják vissza. Nagykátán szoci ális j ellegű előnyökre is gondoltak: a köz­ségi bölcsőde építéséhez, a kü­lönleges közgyűlési alapból, hozzá akarnak járulni — s en­nek fejében bizonyos számú férőhelyet biztosít a bölcsőde a szövetkezeti tagok és dolgo­zók gyermekei részére. Csupán kiragadott példái ezek az új típusú kapcsola­toknak, amelyeket számtalan más ötlettel, elgondolással gyarapíthatnak a részközgyű­lési tanácskozásokon. Egyéb­ként a részközgyűléseket e hó­nap végéig mindenütt meg­tartják, s valamennyi tag első­rendű érdeke, hogy a vitában részt vegyen, éljen jogaival. A megváltozott viszonyok szükségessé tették megyei szö­vetségünk, (a MÉSZÖV) mű­ködésének új alapokra való helyezését is. Az új szövetségi alapszabályt a szövetkezeti ve­zetők bevonásával most dol­gozzák ki, s a tervezet a jö­vő év elején kerül majd a me­gyei küldöttgyűlés elé. Már alapvető munkamódszerbeli változást hajtottunk végre, korszerűsítettük szervezetük belső felépítését, hogy kése­delem nélkül eleget tudjunk tenni az érdekvédelmi, és ér- • dekképviseleti feladatoknak. —sp— Szombaton Dabason Falu Tamás költői estje A költő 89. születésnapja alkalmából november 15-én, szombaton délután öt órai kez­dettel költői estet rendeznek Falu Tamás műveiből a dabasi járási tanács nagytermében. Megnyitót mond Boros And- ■ rás, a járási tanács vb-elnöke. ■ A műsorban közreműködik az ócsai Bolyai János gimnázium ; irodalmi színpada Gráf Ottóné' vezetésével, valamint az ócsai ’ Egressy Gábor művelődési ház kamarakórusa, vezényel Hra. • dil György. Az irodalmi mű­sort követően bemutatják a Pest megyei Goldman György Filmstúdió Falu Tamásról ké­szített, Téli kikötő című film­jét Szombaton alakul az aszódi Petőfi Mű'emo baráti köre A múzeumi munka színvo­nalának emelése, valamint a- múzeumi kérdések iránt ér­deklődők igényeinek kielégí­tése érdekében múzeumbará- tok köre alakul az aszódi Pe-' tőfi Múzeumban. Az alakuló' gyűlésre szombaton délután’ négy órakor kerül sor az aszó-1 di Petőfi Könyvtárban. Szaporítják a Duna halállományát Az élővizekbe azért kell ivadékot helyezni, mert mind ke­vesebb a természetes ívóhely, és így nincs biztosítva a halai természetes, megfelelő számú szaporodása. Egy- és kétnyara# pontyok kerülnek most a Dunába, illetve annak mellékágaiba. Gravitáció Kábult, tompa aggyal nézett körül, de hiába. Nem találta, amit keresett. Talán azért, mert nem tudta, mi az, amit keres. Már fél órája ébren volt, az ablak a hajnal rideg fényeit keretezte. Sorra kézbe vett minden tárgyat, ami az ágya mellé állított széken hevert, az öngyújtót, a nadrágzsebéből kicsúszott kétforintost, a ciga­rettásdobozról levált celofánt. De nem nézett arra, amit a ke­zében tartott. Tudta, bogy ez csak Kifogás, hogy az érzékelés az igazi ke­resés, akkor kezdődne, ha fel tudna állni. A pizsamája fosz­lott volt a könyökén, ahogy hirtelen mozdulattal feljebb rántotta a paplant, hogy a há­tát is betakarja, elszakadt a kopott anyag, és fázni kezdett a könyöke. Már nem gondolkozott azon, mint régebben tette, miért nem tud aludni. Beletörődött. Al­kalmazkodni mégsem tudott hozzá. Mások ilyenkor hasznos cselekvésbe fognak, tudta ezt, és homályosan szégyellte ma­gát. A tétlenségért, a háton fek­vésért, a levegőbe váló bámu­lásért. Évek óta így telt min­den éjszakája. Üjabban már a tárgyak sem segítettek. Az­előtt, ha kézbe vette, tapintot­ta, forgatta őket, az jutott eszé­be, hogy csaknem mindenki ilyen vagy ehhez hasonló tár­gyakkal van körülvéve, s hogy most bizonyára több tízezred- magával együtt ül a világon az ágy szélén, valami kapaszko­dót keresve a megszokásokban. Most azonban érdektelenség és enyhe düh uralkodott benne. A körülmények hatalma, mondta hangosan, és megpróbált hozzá nevetni. Ha most látta volna valaki, biztosan segítségére siet abban a hitben, hogy fáj­dalmai vannak. Fölkelni nem érdemes, ezt is tudta, a szoba túlságosan szűk ahhoz, hogy járkálni tudjon. Állni meg csak a szamarak szoktak, ha verik őket. Ö inkább fekszik. A munkahelyén tréfálkozva hátba verik majd, és elmond­ják, amit mindig köszönés he­lyett elmondanak: Hát tudod, sok mindent rád lehet fogni, de hogy szószátyár lennél, azt az egyet nem. Mert persz'e szere­tik úgy, ahogy azt az embert lehet szeretni, aki nem tesz keresztbe senkinek. Van. Al­kalmasint meg is lehet kérni erre vagy arra, megcsinálja. Megrázkódott. A csontjaiba» érezte, hogy ez a nap hűvös lesz. Ma délutános vagyok, gondolta riadtan. Mióta Éve elment... Hány éve is? De nem számolta ki, mert nem szeretett az asszonyra gondol­ni. Néha még vele álmodott, aj is kibírhatatlannak tűnt, s re­mélte, hogy végleg el fog múl­ni. A szobában- egyre világo­sabb lett, és benne egyre erő­södött a számára eddig csak­nem ismeretlen düh érzésé. Nyugtalanságát már nem tud­ta másként levezetni, a térdé­ről felpúposodó takarót ütö- gette. Aztán váratlanul ledob­ta magáról ernyedt tehetetlen­ségét, és a maga számára i* meglepetésként hatalmasat ug­rott. Egy lépés; szinte kitépte az ablaktáblákat. Egy pillana­tig nézett lefelé az utcára, ne­vetségesen kicsi volt a kapu előtt locsoló házmester. A víz sugarát nem is látta, csak az aszfalt elsötétüléséből érzékel­te, hogy (mennyit haladt már. Megint érezte, hogy a könyöke fázik, és ezt olyan mulatságos­nak tartotta, hogy elmosolyo­dott. Nem fizettem ki az új­ságpénzt, azért nem hozzák, gondolta, miközben az utcát figyelte. A házmester éppen bement. Ekkor kiugrott az ab* lakon. Varga Vera

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom