Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

PiSl megyei kMíVÍUP 1969. OKTOBER 5., VASÁRNAP Vezérlőberendezés Görögországnak A különleges termékeiről is­mert ceglédi Vasipari és Elektromos Ktsz most újabb „érdekességen” dolgozik. A görögországi Katambaka-ban épülő forgácslap üzem vezérlő berendezéseit készítik el. Vállalták a helyszíni szere­lést is, s most egy tízfős bri­gádjuk dolgozik Görögország­ban. A 6 millió forint értékű berendezés szerelésével de­cemberre végeznek. Nem pa­naszkodhatnak majd a meg­rendelők: ha a diszpécser meg­nyom egy gombot, automati­kusan dolgozni kezd az ösz- szes gép. S ha netán egyetlen gépnél is üzemzavar támadna, az ügyes szerkezet jelzi, s le­állítja az üzemet. Közművesítés telekellátás A PFST MEGYEI TANÁCS KÖZLÖNYE... 11. három határozatot közöl: a megye lakásépítési, előközmű- vesítési helyzetéről és telekel­látottságáról, a „Pest megyé­ért” elnevezésű érdemrend alapításáról és a közös tanácsú községekben vb-kirendeltségek szervezéséről. Részletes jelen­tést olvashatunk a megye 1969. évi összesített és közpon­ti költségvetésének I. félévi végrehajtásáról, s a megyei egészségügyi hálózat káder­helyzetéről,'valamint a gyógy­pedagógiai oktatás feladatai­ról. A most megjelent szám 30 oldalas melléklete tájékoztató az államigazgatási munka egy­szerűsítésére 1968. évben ki­dolgozott javaslatok megvaló­sításáról. Építkeznek a mentők- Múzeum Dabason Tető alá került az új védő­női lakás és tanácsadó-gondo­zó, újévre már be is lehet köl­tözni. A dabasi Tanácsnak 400 ezer forintjába került az új épület. Hiába, áldozni kell — csak így lehet kellő szinten tartani az egészségügyi ellá­tást. Építkeznek a mentők is: 4 kocsinak építenek garázst, amelyek most a szabad ég alatt tanyáznak. Lesz új sze­relőcsarnok is — az év végére. A községfejlesztésre szánt pénznek ezer helye van. így csak jövőre kerülthet sor a másik terv megvalósítására: a jelenlegi kiállítási termet „ki­pofozzák”, s ha végeztek' a 150 ezer forintos munkával, megnyitják a község önálló múzeumát. A kiállítási anya­got a református egyház gyűjteményeiből, a járási mű­velődési központ anyagából, valamint a ceglédi múzeum Kossuth-emlékeiből állítják össze. Vágó szakmunkásokat FELVESZNEK a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat bajai, budaörsi, kalocsai, kiskunfélegyházi, salgótarjáni, váci TELEPEI. Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés írásban a lap Kiadóhivatalánál „Szakmunkás" jeligére. A nyílt szó ereje Interpellációs taggyűlések a Mechanikai Művekben A TÖRÖKBÁLINTI MECHANIKAI MÜVEK ELSŐ FEL­ÉVRE TERVEZETT NYERESEGE ÖTVENEGYMILLIÖ FO­RINT VOLT. EZZEL SZEMBEN MINDÖSSZE HUSZONKI- LENCMILLIÖ FORINT NYERESÉGET ÉRTEK EL. A. JELEN­TŐS ELMARADÁS ÉRTHETŐ MÖDON ALAPOSAN FELKA­VARTA A KEDÉLYEKET, MIVEL A HUSZONKÉTMTLLIÓS NYERESÉGHIÁNYT NEMCSAK A NÉPGAZDASÁG „BÁN­JA”, HANEM A GYÁR TÖBB EZER DOLGOZÓJÁNAK NYERESÉGRÉSZESEDÉSE IS. Az első félév tapasztalatait összegező termelési értekezlet után a gyár kommunista igaz­gatója, Sátor János, a gyári pártbizottság fokozottabb se­gítségét kérte a második fél­év munkájához, az éves terv maradéktalan teljesítéséhez. A kérés meghallgatásra ta­lált: az alapszervezetek tag­gyűléseken vitatták meg az egyes üzemrészek tevékenysé­gét, gondjait és tettek fel kü­lönböző--a munka eredménye­sebbé tételét célzó és sürgető — kérdéseket a gyár vezetői­nek. Az alapszervezeti inter- pellációs taggyűléseken el­hangzott kérdésekre az elmúlt héten összevont taggyűlésen válaszolt a kommunistáknak az igazgató. — Az alapszervezetek taggyűlésein a párttagok, a kommunisták ismételten bebizonyították — mondot­ta —, hogy gyárunk ügye az ő ügyük. Felelősségér­zettől áthatott, szenvedé­lyes felszólalásaik, vitáik, bírálataik és javaslataik ak­tív segítséget és erőt jelen- , tenek az előttünk álló, nagy feladatok teljesítéséhez. Az eredetileg tervezett száz­nyolcvanezer olajkályhával szemben az idén kétszáztíz­ezer darabot kell gyárta­nunk a jövő esztendőben pedig már háromszázezret. Ilyen gyors termelés-emel­kedést pedig a kommunis­ták segítsége nélkül elérni nem lehet. O Többen szóltak arról az alapszervezeti taggyűlé­seken,1 hogy az:első. félévben sr gyárban nagy volt a fluktuá­ció. Az emberek általában oda mennek dolgozni, ahol ’ több pénzt kapnak. Ha a gyár nem tudja megadni azt az órabért, amelyet máshol ígérnek, az ér­vényes rendeletek értelmében nem lehet visszatartani a dol­gozókat, még akkor sem, ha a sok ki- és belépés visszaveti a gyár termelését. Mit kíván tenni a gyárvezetés a munka­erővándorlás csökkentésére? — tették fel a kérdést a kom­munisták a taggyűléseken. S az igazgató válasza: — Felülvizsgáltuk a gyárban dolgozók bérezését. Éppen ezekben a napokban kerül sor a béremelésekre. Általános béremelésről ter­mészetesen nem lehet szó, a megtett intézkedés mégis jelentősnek mondható: a szakmunkások negyven­négy, a műszakiak és alkal­mazottak negyvenkét szá­zaléka kap fizetésemelést. Hogy mi a mérce? A szak- képzettség, a gyárban el­töltött idő, a szakmai gya­korlat és a végzett munka minősége. A fizetésemelés együttes összege havonta száznegyvenezer forint. Ezen kívül évente három- százezer forintot fordítunk a munkaversenyek legjobb­jainak a jutalmazására, valamint évi egymillió fo­rintot prémiumra és juta­lomra. O Kivétel nélkül valameny- nyi alapszervezet tag­gyűlésén beszéltek a kommu­nisták a munkafegyelem meg­szilárdításának szükségességé­ről. „Régen beszélünk már ró­la, hogy felelősségre kell von­ni a felelőtlenül és hanyagul dolgozókat, de ez máig sem történt meg.” „Ne csak a dol­gozóktól vonják le a prémiu­mot, hanem azoktól a vezetők­től is, akik rossz munkát vé­geznek.” „Ne premizáljunk olyan vezetőket, akik miatt a gyárnak vesztesége van.” „A dolgozók nagy többsége szereti a munkahelyét és megveti a lógósokat, a felelősségrevonás mégsem olyan mértékű, ami­lyennek lennie kellene.” „Egyes vezetők azért liberáli­sak a fegyelmezésben, mert attól tartanak, hogy a felelős­ségre vont dolgozó megsértő­dik és kilép a vállalattól.” „Az ELKO üzemben olyan nagy a rendetlenség, mint még soha, az üzemben szanaszét hever­nek az anyagok és senki nem törődik semmivel.” „Az alkat­részüzem dolgozói követik a szerelőüzem rossz példáját és már háromnegyed kettőkor le­állnak a munkával és fürödni, mennek, pedig két óráig tart a munkaidő.” „Jó lenne, ha nemcsak a dolgozókkal fizet­tetnének kártérítést, hanem azzal is, aki utasítást adott a selejtes termék gyártására.” „Ne csak a fizikai dolgozók­nál, a tisztviselőknél is ellen­őrizzék a munkaidő betartá­sát.” Ilyen és ehhez hasonló, rendet és fegyelmet követelő felszólalások követték egy­mást a taggyűléseken. A szókimondó beszédre Sá­tor János igazgató is szóki- mondóan válaszolt: — Egyetértek mindazok­kal a kommunistákkal, akik a munkafegyelem megszi­lárdítását kérték-követelték a taggyűléseken. Ez mind­annyiunk, az egész gyár ügye. Becsülettel elvégezni nehéz feladatainkat, csak szilárd renddel és fegye­lemmel lehet. Az ELKO gyáregységben tapasztalt hanyagság és nemtörődöm­ség súlyos következménye­ket vont maga után. Fe­gyelmi eljárás indult a gyáregységvezető és mások ellen, több művezetőt pe­dig leváltottunk. Bízunk benne, hogy az elkövetkező időben az ELKO gyáregy- $ég i.$-beváltja a hozzá fű­zött reményeket és felzár­kózik a legjobbak közé. Az eddiginél fokozottabb fe­lelősségrevonás természe­tesen nemcsak erre a gyár­egységre vonatkozik: érvé­nyes a gyár valamennyi dolgozójára, legyen az munkás vagy vezető. O Sokan szóvátették a gyakran tapasztalt anyag- pocsékolást is. „A hulladékte­lepen rengeteg érték hever. Meg kellene vizsgálni, hogy ki miatt kerültek oda és a mu­lasztókat felelősségre kell von­ni.” „Sok fóliát dobálnak ki, amit már leoxidáltak, vajon miért?” „Korábban az volt a gyakorlat, ha valamire szük­ségünk volt, szétnéztünk az ócskavastelepen és kikerestük a még használható anyagokat, ma azonban már be sem en­gednek oda, ugyanis oda vi­szik ki a sok selejtes anyagot s nehogy valakinek baja szár­mazzon belőle, sürgősen elvi­tetik a MÉH-hel.” „A hulla­déktelepen rengeteg a palást­lemez, amit az F 2-höz hasz­náltak, s hogy ne tűnjön fel, vasforgácsot raknak rá.” „Ha a FÁKO serlegnél elfúrnak egy-két lyukat, ahelyett, hogy helyrehoznák a hibát, vagy az anyagot másra használnák fel, eldobják az egészet.” „Nagyon jó ötlete volt Zsarnovszki elv­társnak, hogy lefényképezte a helytelenül tárolt anyagokat és más rendellenességeket' így a gazdasági vezetők sem tagad­hatták le a hibákat.” — Valóban dicséretes dolog volt Zsarnovszki elv­társ kezdeményezése — vá­laszolt az anyagpocsékolás- sal kapcsolatos kérdésekre az igazgató —, s ezért rö­videsen anyagi elismerés­ben is része lesz. De feltét­lenül hasznosítani kívá­nunk minden olyan javas­latot, amely jobb anyag- gazdálkodásra és fokozot­tabb anyagmegőrzésre ösz­tönzi a dolgozókat. így az­zal a javaslattal is messze­menően egyetértek, hogy a gyárból kiszállított anya­gokért ne csupán a porta legyen a felelős, hanem a raktár is. És megvalósítás­ra kerülnek a hulladék­anyag felhasználását sür­gető javaslatok is. ( Nehéz lenne felsorolni egy | újságcikk keretében vala- | mennyi kérdést, amely a gyári ! alapszervezetek interpellációs 1 taggyűlésein elhangzott. Még az igazgató sem tudott vála­szolni személy szerint vala­mennyire, pedig közel két órán át sorjázta válaszait. Az összevont taggyűlés azonban így is elérte a célját: a leglé­nyegesebb kérdésekre választ kaptak a kommunisták. És ezek a leglényegesebb kérdé­sekre adott válaszok feleletet adtak a gyár egész tevékeny­ségének hogyan továbbjára is. Az utolsó negyedév felada­tai nagyok. Az eddigi kilátá­sok azonban biztatók. A félév értékelése óta jelentős fejlődés mutatkozott a gyár termelésé­ben. Ahogy Sátor János igaz­gató összegezte felszólalása végén: a jelenlegi felmérések szerint a gyár mintegy száz­millió forintos nyereséggel zárhatja az évet. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyár dolgozói a tavalyihoz hasonló nyereség­részesedést kaphatnak. Ter­mészetesen, ahhoz, hogy ez va­lóság legyen, mindenki meg­feszített munkájára lesz szükség az utolsó negyedév­ben. Prukner Pál UTOLSÓ NAPOK A HORGÁSZTANYÁN A ráckevei Duna-ág környékét sok horgász keresi fel még a napokban is, hogy hódoljon kedvenc szenvedélyének. Nem is olyan régen ezt a helyet a horgászok paradicsomaként emle­gették, mert sok volt a hal. A rutinosabb horgászok még mos­tanában is szép zsákmánnyal térhetnek haza. Akiknek nem kedvez a szerencse, azok, a kellemes időtöltés közben, meg­elégszenek a ’sütnivaló apró hallal. Az aradi tizenhárom Százhúsz évvel ezelőtt, 1849. október 6-án, hajnali negyed hatkor az aradi vár udvarán végigdübörögtek a Wocher gyalogezred 1. zászlóaljának bakancsai. A Tichy őrnagy pa­rancsnoksága alatt felvonuló hadilétszámú egység mintegy ezer embere felsorakozott a főőrség épülete előtt. Innen először Kiss Ernő altáborna­gyot, Dessewífy Arisztid, Schweidel József tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest ve­zették elő vasra verve. Négyü­ket „kegyelemből” ítélték a katonához méltóbb golyó általi halálra. A vár külső árkában történt a kivégzés. Huszonöt perccel később a zászlóalj is­mét felvonul a bitóra ítéltek­hez. A katonák közrefogták a megláncolt Aulich Lajost, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, gróf Leiningen- Westerburg Károlyt, Nagysán­dor Józsefet, lovag Pöltenberg Ernőt, Török Ignácot, gróf Vé- csey Károlyt és gyalogmenet­ben indultak a Szárazhidi-la- pályra, ahol Bíró Imre zsig- mondházi földbirtokos kaszá­lóján már álltak a rekvirált épületfa gerendákból össze­ácsolt akasztófák. A lábtöréssel megrokkant Damjanich Jánost parasztszekéren vitték. Utitár- sa a Mayer nevezetű brünni hóhér volt. Hat óra tájban kez­dődött meg a gyászos aktus második része. A tábornokok sorban, az utolsónak maradt Vécseyig, végignézték társaik halálát. Az akasztottak tetemei Ho- wiger tábornok várparancsnok és Susan tábornok térparancs­nok rendeletére estig függve maradtak a bitófákon, aztán a tövükben eltemették őket. A kivégzésnek csak távolról akadt gyérszámú polgári néző­je. Az összeverődött környék­beli parasztokat a gróf Fiquel- mont ezredeshez tartozó dra- gonyosok, akik egészen a Ma­ros partjáig cirkáltak, vissza­szorították. Hiteles tanúkként azonban ott voltak az elítélte­ket kísérő papok: Sujánszky Eustách és Pleva minorita szerzetesek, Winkler, Marchot, Bardócz katolikus, Balé refor­mátus és Szombathy Balázs görögkeleti lelkészek. Az ese­mények lefolyását, a katonai ielentéseken kívül, az ő emlé­kezetük, elsősorban Sujánszky feljegyzései őrizték meg. CSILLAGOK - HOMÁLYBAN Az aradi tizenhárom meg­gyilkolásának a világtörténe­lemben is páratlanul gyaláza­tos históriája napjaink közgon­dolkodásában sajnálatos mó­don elhomályosodott. Csak az aradi „gyásznap” neve él, de a hiteles történelmi tényekről egyre kevesebben és egyre ke­vesebbet tudnak. Az 1849-ben már koronázatlanul trónon ülő I. Ferenc József minden idő­rekordot verő uralkodása hat­vannyolc évig tartott. Kemény feladatot jelenthetett a kor tankönyv-íróinak, amíg sok évtizedes ismételgétés árán annyira-amennyire elhitették a „jóságos öreg királyról”, hogy 1849. október 6. és az ezt követő megtorlás (49 akasztás, 65 főbelövés, 1800 haditörvény­széki ítélet) csak fiatalkori botlása volt. Ez a felfogás a Horthy-kor- szakban sem változott. Közép­iskolai éveim október 6 -i em­lékünnepségein évről évre meghallgattuk a néhai Resch Mihály karnagy úr vezényelte „Tizenhárom fényes csillag Ragyog fenn az égen! Nézett, nézett Kossuth Lajos, Könny ült két szemében .. kezdetű dalt és nagyjából ez volt minden. Azt hiszem, ma sem sokkal több. Tavaly, eny­he döbbenettel, együtt lapoz­gattuk végig a bicskei gimná­zium piruló igazgatójával azo­kat a kérdőíveket, melyeket az érettségire készülő IV. osztá­lyosoknak kiosztottam. A sza­badságharcbeliek közül csak Kossuth és Görgey kapott je­lentőségéhez többé-kevésbé méltó ismertetést. Az aradi ti­zenhárom közül egynek a neve sem gyújtott valamiféle szikrát a gimnazista fejekben. Mind a tizenháromról utcát neveztek el a fővárosban és az utcák torkolatánál az 1848/ 49-es centenáriumkor a név­adók személyét röviden ismer­tető táblákat helyeztek el. En­nek ellenére sem mernék vil­lám közvélemény-kutatást vé­gezni az utcák lakói között: hányán akadnak, akik a sze­mélyi igazolványuk lakás ro­vatában bejegyzett névnél töb­bet tudnak lakhelyük névadó­járól? AZ ÁLDOZATOK Dezilluzionálásra hajlamos korunkban természetesein fe­lesleges mesterségesen mítoszt teremteni. A tizenhárom ki­végzett tábornok a legkülönbö­zőbb utakon indult. Volt kö­zöttük olyan, aki katonái anyanyelvét is csak törve be­szélte, és nyilvánvalóan em­bernek se, katonának se voltak egyformák. Akadt közöttük fe­jedelmi rokonsággal rendelke­ző főúr, dúsgazdag földbirto­kos és következetes republiká­nus. Éppúgy, mint tucatnyinál több csatában veretlen hadve­zér, puskaport alig szagolt el­látótiszt, és inkább elhibázott, semmint sikeres hadműveletei­ről emlékezetes seregvezér. A múlt századi romantikus festmények hatására talán haj­lamosak vagyunk azt hinni, hogy százhúsz éve tizenhárom, jóban-rosszban összetartó ke- belbarát áldozta életét. Erről szó sem volt, többen -közülük.«, börtönben látták egymást elő­ször. Damjanich és Nagysándor januárban még együtt követel­te Kiss Ernő leváltását a bánáti hadsereg párán csnokságárol; Vécsey és Damjanich Szolnok elfoglalása után pedig kevés híján kardra ment egymással. Egy forradalmi hadsereg veze­tői nem okvetlenül egy szálig makulátlanok. Az együtt el­szenvedett fogság és a halálos ítélet azonban összekovácsolt« a honvédség legfontosabb ve­zetőit Ilyen értelemben külö­nösen szép Vécsey megbékélő, búcsúzó kézcsókja a már ha­lott, bitón függő Damjanich- nak. Az utolsó órák viselkedé­sével mindannyian hősöket formáltak önmagukból. EMLÉKEZETŰ L Haláluk százhúszadik évfor­dulóján, emlékezetül, idézzük sorban, valamennyiül* nevét: AULICH LAJOS, ólt ötven- hét évet, felakasztották. DAMJANICH JÁNOS, élt negyvenöt évet, felakasztották, DESSEWFFY ARISZTID, éüí negyvenhét évet, agyonlőtték. KISS ERNŐ, élt negyvenki­lenc évet, agyonlőtték. KNÉZICH KÁROLY, élt negyvenegy évet, felakasztot­ták. LACHNER GYÖRGY, élt ötvennégy évet, felakasztották, LÁZÁR VILMOS, • élt har­mincnégy évet, agyonlőtték. Gr. LEININGEN-WESTEN­BURG KÁROLY, élt harminc évet, felakasztották. NAGYSÁNDOR JÖZSEF, élt negyvenöt évet, felakasztották. PÖLTENBERG ERNŐ, élt harminchat évet, felakasztot­ták. SCHWEIDEL JÖZSEF, élt ötvenhárom évet, agyonlőtték. TÖRÖK IGNÁC, élt ötven­négy évet, felakasztották. Gr. VÉCSEY KAROLY, élt negyvenkét évet, felakasztot­ták. Nem mindannyian voltak ennek az országnak a szülöt­tei, magyarok sem voltak vala­mennyien. De Magyarországot vallották hazájuknak és ennek lettek mártírjai. Arad mellett, a Szárazhidi-lapályon, százhúsz évvel ezelőtt, 1849. október 6-án hajnalban. Ordas Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom