Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-08 / 233. szám
PEST 31 EG VEI kJCiriap 1969. OKTOBER 8., SZERDA Púja Frigyes felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) » biztonságról, illetve annak fogadtatása a világban. A vezető NATO-hatalmak azonban továbbra is fenntartásokkal élnek az európai biztonsági rendszer gondolatával szemben, időhúzásra törekszenek, sőt, egyik-másik NATO-hata- lom teljesíthetetlen feltételek támasztásával próbálja meggátolni annak megvalósulását. még mindig nem állították helyre az ENSZ-ben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a Német Szövetségi Köztársaságnak tehetővé tette, hogy üléseire elküldje megfigyelőjét, ugyanakkor a másik német államtól, a .béke fenntartásáért követkdzetesen harcoló Német Demokratikus Köztársaságtól — és más szocialista országoktól — megtagadják ezt a jogot. Ez olyan diszkri- A magyar külügyminiszter | mináció, amelynek nem lenne első helyettese ezután szólott arról, hogy a nemzetközi megértést akadályozza egyes nyugati hatalmak azon törekvése is, hogy éket verjenek a szocialista országok közé. Egyes imperialista vezető körök hiú reményeket fűznek a Kína és más szocialista országok között — a kínai vezetők hibájából — keletkezett ellentmondások kihasználásához — mutatott rá, majd leszögezte: egyes nyugati hatalmak ragaszkodása régi politikájuk lényegéhez, képezi a fő akadályát a nemzetközi feszültség csökkentésének, a nemzetközi problémák gyorsabb, eredményesebb megoldásának. Púja Frigyes ezután arról beszélt, hogy a magyar kormány mindig síkraszállt az ENSZ egyetemességének elve mellett. Nem érthetünk egyet azzal — mondta hogy egyes szuverén és független államokat kizárnak az ENSZ csaladjából, csak azért, mert azok társadalmi rendszere bizonyos hatalmaknak nem tetszik. Vonatkozik ez mindenekelőtt a Kínai Népköztársaságra, amelynek törvényes jogait helye az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Hangsúlyozta a szónok, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya nagy figyelmet szentel a fejlődő világ problémáinak. A jövőben is együttműködik azokkal, akik harcolnak a gyarmati területek teljes felszabadításáért. — Kormányom egyik legfontosabb nemzetközi feladatának tekinti — folytatta —, hogy hozzájáruljon a fejlődő országok azon erőfeszítéseinek sikeréhez, amelyek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítására irányulnak. Púja Frigyes végül kijelentette: — A Magyar Népköztársaság nagyra becsüli az Egyesült Nemzetek Szervezetét és úgy véli, hogy hasznos tevékenységet fejtett ki. Kormányom támogatta és támogatja munkájában U Thantot, az ENSZ köztiszteletben álló főtitkárát, mert meggyőződése, hogy törekvései a világbékét, az emberiség biztonságát, a népek együttműködését szolgálják. A Magyar Népköztársaság kormánya egyetért azzal, hogy az ENSZ fennállásának 25. évfordulóját méltó keretek között ünnepeljék, az ENSZ székhelyén a 25. közgyűlés ülésszaka keretében. Megfontolást érdemel, vajon nem lenne-e célszerű, hogy az ENSZ tagországai állam-, illetve kormányfői szinten képviseltessék magukat a jubileumi ülésszakon. A ' negyedszázados évforduló alkalmából, az általános politikai vita keretében, sor kerülhetne egyes nemzetközi problémák megoldását elősegítő okmányok elfogadására. Végül Púja Frigyes kifejezte küldöttségünk elismerését az ENSZ 24. közgyűlése elnökének, Angie Brooks asszonynak, azért a sikeres tevékenységéért,, amelyet a jelenlegi bonyolult körülmények között kifejt. CSAK RÖVIDEN.. RÓMÁBAN nagy részvét mellett temették el Renato Bitossit, a Szakszervezeti Világszövetség vasárnap szívrohamban elhunyt elnökét. KORMÁNYÁTALAKÍTÁST hajtottak végre Marokkóban. Szocialista brigádvezetők tanácskozása Csepelen (Folytatás az 1. oldalról.) foglalkozzon az újonnan odakerült fiatalokkal, nem csoda, ha odébbállnak, a létszám alacsony ahhoz, hogy a vidéki építkezéseknél szükséges szerelési munkát és a gépek karbantartását is el tudják végezni. Kiss Károly, a vállalat párt- bizottságának titkára a brigádvezetők felelősségére hívta fel a figyelmet! A tudatformálást, az egymással törődést számon kérve. — Sajnos mindennapos a nem törődöm, hanyag munka — mondotta —, az igazolatlan mulasztás, az ivászat munkaidő előtt, nem szólva arról, milyen alacsony az emberek kulturálódási igénye. Csak a brigádnaplókban szerepelnek közös színház- és mozilátogatások: a valóságban ez a legritkább esetben fordul elő. Mindent összevetve a brigádmozgalom problémái szorosan összefüggnek a vállalat gondjaival. A kérdés az, hogyan tudják fokozatosan megoldani a konferencián felvetődött problémákat. Háztáji és egyéni állattartóknak tenyésztésre alkalmas, VEMHES KOCÁKAT és VEMHES ÜSZŐKET kínál megvételre, igen előnyös feltételekkel a Pest—Nógrádi megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat A kocák 1V2—2 hónapos vemhesek, kilogrammonként 22 Ft-os áron kerülnek eladásra. A vételár készpénzben vagy a koca szaporulatával törlesztendő. Az üszők 2—3 hónapos vemhes korban, 8000 Ft-ért vásárolhatók meg. Ebből az összegből az állami támogatás összege levonásra kerül. Az üsző átvételekor tehát csak 3000 Ft-ot kell az igénylőnek kifizetnie. Bővebb felvilágosítást adnak és az igényeket előjegyzésbe veszik felvásárlóink és kirendeltségeink. PENOMAH Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Budapest 'Vili., Makarenko utca 17. A VIETNAMI HADSZÍNTÉRRŐL érkező jelentések szerint, a harci tevékenység továbbra is a főváros körzetére és a Mekong deltájára korlátozódik. NIXON amerikai elnök fogadta Souvanna Phouma laoszi miniszterelnököt, aki négynapos hivatalos látogatásra érkezett az USA-ba. SPYCHALSKI marsall, lengyel államfő ötnapos hivatalos látogatásra Algériába érkezett. HETVENNÉGY éves korában elhunyt Viktor Vonogra- dov, a neves, szovjet filológus. A MOSZKVAI zeneakadémia nagytermében bemutatták Sosztakovics új, XIV. szimfóniáját, amelyet a zeneszerző Benjamin Brittennek ajánlott. GOLDA MEIR asszony, Izrael miniszterelnöke hazaérkezett az Egyesült Államokban tett hivatalos látogatásáról. BRIGITTE BARDOT, az ismert francia filmsztár négy hónappal ezelőtt titokban elvált a nyugatnémet multimilliomos Gunter Sachstól. Nem elérhetetlen a Centaurus Alpha sem! (Folytatás az 1. oldalról.) sát tervezik, amelyeket más égitestek tanulmányozására használnak majd. A kongresszus négy bizottságban végzi munkáját, amelyek egyebek között a hajtórendszerek, a bio-asztronautika, az űrfiziológia, nemzetközi Hold-laboratóriumok előállítása, tudományos műholdak, az űrjog stb. problémáival foglalkoznak. Nyolc amerikai, két francia, két szovjet és egy nyugatnémet szakértő ismertette hétfőn a fenti témakörökben elvégzett eddigi munkálatok eredményeit. Szedov akadémikus, az első szputnyik tervezője, aki a Szovjetuniónak a kongresszuson résztvevő küldöttségét vezeti, az AFP-nek adott nyilatkozatában rámutatott: „A legtávolabbi bolygók, sőt egyes csillagok meghódítása sem elérhetetlen cél, talán még a jelen nemzedék számára sem.” Hozzáfűzte, hogy a Föld és a legközelebb eső állócsillag, a Centaurus Alpha közötti távolságot talán a nem túlságosan távoli jövőben már le lehet küzdeni a jelenlegi rakétáknál ezerszeresen gyorsabb íírjárművek segítségével. „Ezek azok a problémák, amelyeket mi igen komolyan tanulmányozunk, s amelyeknek megoldása csupán idő kérdése. Az atomenergia és a laser-sugár felhasználása az űrhajózásban például döntő tényező lesz e célkitűzések megvalósításában, amelyek jelenleg elérhetetleneknek tűnnek.” Szedov akadémikus végül kijelentette, hogy a Szovjetunió technikailag képes - embert küldeni a Holdra, de ez idő szerint más tervei vannak. Mint mondotta, a Szovjetuniót különösen a Mars és a Venus érdekli. Ancalfabéta- statisztika AZ UNESCO adatai szerint földünkön az analfabéták száma a jövő évben 810 millióra emelkedik. Jelenleg a 15 év körüli analfabéta ifjak és lányok száma csupán Afrikában eléri a 4 millió 155 ezer főt. „Vesszen a fasizmus!“ A Nógrádi-paríizánegység bevetésének 25. évfordulójára 1944. október 8-án egy Douglas típusú repülőgép szállt el Kievből a Szlovák Nemzeti Felkelés területére. Fedélzetén magyar hazafiak utaztak, Nógrádi Sándor vezetésével. A párt moszkvai bizottsága azzal a feladattal bízta meg őket, hogy Magyar- országon teremtsenek kapcsolatot a föld alatt tevékenykedő pártszervezetekkel, s a szlovák partizánoktól kiindulva törjenek át a salgótarjáni szénmedencébe, s a bányászok segítségével mesz- sze a front vonala mögött lobbantsák fel a fasisztaellenes szabadságharc tüzet. Majd 3 hétig a magyar határ mentén tevékenykedtek, miközben kapcsolatot hoztak létre Losonc, Ipolyság, Rozsnyó, Fülek és . más városok kommunistáival. A nyomtatott röpcédulák ezreit küldték át Magyarországra, alatta a büszke felírással: „Magyar partizánok parancsnoksága.” A németek meginduló támadása elől azonban vissza keltett húzódniuk Zólyomba, majd Besztercebányára. Innen a Jegorov partizánbrigád bázisára, Tureckára mentek. A csoport, mint a hegyről elindított piciny hólabda, gyorsan növekedett és alig egy hónap alatt máris 60 harcosa volt. Honvédek és munkaszolgálatosok, fogságból kiszabadult szovjet harcosok és szlovák katonák csatlakoztak a zömmel magyarokból álló csoporthoz, amelyben még egy spanyol nemzetiségű partizán is szolgált. A szabadságharcosok lgen nagy nehézségek között, éhezve. fázva, ellenségtől körülvéve indultak el az Alacsony Tátrából, hogy egy hosszú portyával mielőbb magyar földre jussanak. A csoport, köztük két nő is, szinte emberfeletti teljesítményt nyújtott ■ a nejhez hegyi terepen folytatott éjszakai —■ nappali menetek során. Sem a tábori csendőrök, sem a portyázó németek nem tudták feltartóztatni a szeretett haza felé igyekvő partizánokat, akik siketnél keltek át az Ipoly és a Garam folyón is. Az egység parancsnokai gondosan megszervezték a csoport felderítését, s ennek köszönhető, hogy a partizánok minden feladatot és vállalkozást csekély veszteséggel hajtottak végre. Nagy része volt ebben a szlovák és magyar lakosság őszinte támogatásának is. A résztvevők mesélik, hogy egyszer néhány harcosuk német ruhában bement az egyik falucskába és partizánok után érdeklődött. A lakosok, noha tudtak a Nógrádi-csoport tanyájáról, sorban letagadták még azt is, hogy valaha is hallottak róluk. Az ismeretlen terepen is mindig akadt valaki, aki élükre állt és út» tálán utakon át elvezette a bátor partizánokat. Az egység Ipolytamócnál lépett Magyarország földjére, s hamarosan, megkezdte tevékenységét. Ebben az időben különösen élénk politikai munkát folytattak. December 20-án a csoport napiparancsa a következő fontos hírt hozta a beosztottak tudomására: „Tekintettel feladatunk tömegmunka jellegére, a lakossággal máris fennálló széleskörű kapcsolatainkra, fegyveres erőink növekedésére és más partizán- csoportok hozzánk való csatlakozására, a mai napon egységgé alakultunk.. Az új partizánegység harcosai ezután rövidesen felesküdtek a debreceni ideiglenes kormányra, mint Magyarország egyetlen törvényes hatalmi szervére. „Én, aki szabad elhatározásomból Önként léptem a magyar szabadságharcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért, ősi ellenségünk, a' német és a hazaáruló Horthy és követői ellen!” — hangzottak az ünnepélyes szavak a partizánok ajkán. Alig telt el néhány nap, s a csoport máris bebizonyította, hogy az esküben fogadott kötelezettségüket készek maradék nélkül teljesíteni. Az egység Abroncsospusztá- nál december 28-án hajnalban elszánt harcot folytatott egy ott átvonulni akaró német SS- zászlóaljjal. Az ellenségnek súlyos veszteséget okoztak, de a csoport is elvesztette 7 bátor harcosát. A túlerő elől kénytelenek voltak ugyan egy erdőbe visszavonulni, de a német parancsnokságnak nem volt mersze, hogy az erős partizánkötelékkel a hátában tovább tartsa a frontot. Az ellenség arcvonala mögött folytatott két és fél hónapos partizSnharc után az egység felderítői december 30-án kapcsolatot teremtettek a Vörös Hadsereggel. A bátor partizánok boldog örömmel ölelték át a szovjet harcosakat, s büszkén jelentették, hogy a Nógrádi-egység becsülettel teljesítette harci feladatált. G. J. •BULGÁRIAI JEGYZETEK Finálé IX. A TEGNAPI JEGYZETEK alól, valószínű a nyomdász elvtársak kifelejtették a „Folytatjuk” szót. El kell ismernem, logikus cselekedet vÁolt részükről (vagy bárki részéről), gondolták tévedésből írtam alá e szót, hiszen — írtam — itthon vagyunk, Ferihegy, az elv- társak és a család meleg fogadtatása, mi jöhet még ezután? Sajnálom, ha bárkinek csalódást okoznék, de néhány dolgot azért még szeretnék ete mondani bulgáriai utunkról. Elmúlt az ünnep, éppen egy hónapja már. Elmúlt az ünnep pátosza is, de megmaradt bulgáriai utunk emberi melegsége. E tény bizonyos szabadságot ad az újságírónak néhány derűsebb dolog elmesélésére is. Egy szokatlan vallomással kezdem. Nincs nhezebb dolga egy újságírónak annál, mint úti beszámolót írni úgy, hogy igazmondását, esetleges tévedéseit hat tanú ellenőrzi idehaza. Ellenőrzik jogosan és annál is inkább, hiszen egy közösen eltöltött tíz napról szól az írás. Azonkívül komoly emberek, komoly misz- sziót teljesítettünk, nem is nagyon illik a fantáziát zabolátlanul nekiereszteni a vakvilágnak. Mégis most beszámolnék néhány derűs eseményről, amely velünk, hetünkkel történt. Abban a reményben írom, hogy ezek is kiállják a jóízlés és az igazság hat ember által ellenőrzött próbáját. ELVESZETT DOLGOK. Szeptember 3-án este 20 órakor indultunk, mint erről már írtam, a Ferihegyi repülőtérről. Délután 5 órakor kihoztam a Patyolatból a ballonomat. Kell ez a holmi az útra. kitudja, milyen idő tesz odakint. Emiatt egy kissé mindenről elkéstem, nyakkendőmet már útban a reptér felé, a kocsiban kötöttem meg és man- zsettagombomat a repülőtér várótermében dugdostam ingem kézelőjébe. Nézem az ingem kézelőjét, rojtos. Kedves dolog. A ballonkabátomat legközelebbi rokonom a karjára veszi, ott ne felejtsük a váróterem fogasán. A búcsúztatók a gépig kísérnek bennünket, csók, könny, kézfogás, integetés, a feleségem a betonon áll a sokaság között és zsebkendő helyett a ballonommal integet, a gép ajtaját már ránl^ zárták. Kedves dolog. Másnap, szeptember 4-én, reggel 9 órakor tartják a megyei ünnepséget Szófiában a központi pártházban. Még nyolc előtt elmegyek a városba borotválkozni. 8.40-kor a szállóban egy fiatalember fogad, 6 a tolmács. Azt mondja, elvisz oda, ahová a magyar elvtársak már elmentek, mind a hatan. Talán három perc és az ünnepség színhelyén vagyunk. A fiatal fiú felvisz a karzatra és leültet egy száztagú rezesbanda háta mögé. Csodálkozó tekintetemre válaszolva azt mondja: — Ide jönnek a többiek is, neki azt mondták, hogy én itt várjam meg őket. SZÉTMEGY A FÜGGÖNY, ott áll a színpadon vigyázzban a díszelnökség. Előttem a katonazenekar a himnuszt játsza, én is vigyázzban állok és nézem a színpadon üres egy szék. Az a szék én vagyok. A zenekar a szovjet himnusz után összepakol és elmegy. Némi melankóliával a szívemben kimegyek a folyosóra, rágyújtok, valaki karon ragad és bevisz az elnökségbe. A magyarok szótlanul fogadnak, semmi rosszallás, ilyenkor nem illik beszélni, én viszont hogyan magyarázzam meg, mi is történt velem. Néhány perc után azért az egyik magyar, delegációnk titkára megszólal és azt mondja: — Elveszett a beszéd, és a tolmács. Nemsoká, néhány perc és a mi delegációnk vezetője kerül felszólalásra. A tolmács még kora reggel elvitte a beszédet, hogy pontosan betű és vessző szerint fordítsa azt bolgárra. Így gördülékenyebb lesz majd minden. Most se tolmács, se beszéd. Bólintok, látom, értem, érzem a helyzetet, hiszen már a szovjet testvérnép delegációjának vezetője mondja meleg, baráti üdvözlő szavait. Felállók, elmegyek keresni a tolmácsöt. Lábujjhegyen, feltűnés nélkül, mozgásomat a nézőtérről ezer ember szempárja kíséri. Kisvártatva megtalálom a hölgyet egy picinyke szobában elbújva. Mondja, hogy a munkával még sehol- sem tart. Látom, nagyon ideges, sőt- éppen kapóra jövök neki, letol, veszekszik és kijelenti, hogy nem jön, egy tapodtat sem tesz, amíg nincs kész a pontos és precíz fordítással. Mentő ötletem támad. — Kedves asszonyom, vajon akkor mi történne, ha fejből tetszene fordítani delegációnk vezetőjének néhány üdvözlő szavát? Hiszen maga mind a két nyelvet perfekt beszéli, vagy tévednék “talán? — Nem, nem téved! — És jön a hölgy és közben morj mogja: — Tényleg, ha csak úgy nem — és megérkezünk az utolsó pillanatban. SZEPTEMBER 9-ÉN ismét én vesztem el a dísztribünről.
