Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

XIII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM 1969. OKTÓBER 7., KEDD 200 éves nyomdák J- váci ősnyomtatvány öli A múzeumi hónap ünnepélyes megnyitója Vörösmarty Tsz-. Ázsiáról - a klubban A községi klubok közül el* sóként a fóti Vörösmarty Ter­melőszövetkezet klubja kezdte meg az őszi népművelési sze­zont. A termelőszövetkezet KISZ-alapszervezetének felké­résére ma délután öt órakor, Molnár Benő néprajzkutató délkelet-ázsiai sorozatának el­ső előadásán Vietnamról be­szél. Pénteken délután fél ötkor Hovanyecz Béla, a községi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke az elmúlt 25 év alatt megtett útról és az elkövetke­ző évek községfejlesztési ter­veiről számol be a termelőszö­vetkezet tagjainak. <u.) Szombaton délelőtt a Vak Bottyán Múzeum új bemuta­tótermében nagyszámú érdek­lődő jelenlétében megnyílt a 200 éves nyomdák — váci ős- nyomtatványok című kiállí­tás. A megnyitón jelen volt Búzás Istvánná, a városi párt- bizottság titkára is. Stefaits István múzeumigaz­gató kezdeményezésére ez al­kalommal 100 nyomtatvány került közönség elé a két váci ősnyomda: az Ambró és a Gottlieb könyv­nyomtatóműhelyek egykori termékeiből. Arany István, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának titkára megnyitóbeszédében elmondotta, hogy ez a tárlat is egyik eseménye a 25. évfor­duló ünnepségsorozatának. Megemlékezett Ambró Fe­renc Ignácról, aki a pesti Län­derer nyomdában tanulta ki a sokszorosítás mesterségét. 1770-ben költözött Vácra, és már öt éve dolgozott itt, ami- I kor Mária Teréziától en­gedélyt kapott a mai El­hurcoltak terén és a .Le­nin út sarkán állott nyomda üzemeltetésére. 1792. őszén hunyt el Ambró és nyomdáját a máramarosi Gottlieb Antal vette át. E két neves könyvnyomtató­mester országos hírűvé fej­lesztette a váci üzemet. 1794,95-ben itt nyomták az Urániát, az első — magyar nyelvű — szépirodalmi folyóiratot. Ezt is láthatta a kiállítás közön­sége 1804-es naptár, siketnéma intézeti folyóirat, Raff György Geográfiá-ja, egy szlovák nyelvű verseskötet, Etsedi I Miklós Kegyes énekei és más I — országos viszonylatban is I párját ritkító — régi nyomtat­vány társaságában. I Amikor a múlt században sor került Mozart Varázsfuvo­la című operájának díszbemu­tatójára a budavári Várszín­házban, a partitúrát Vácott nyom­tatták ki, magyar szöveggel, fametszetes címlappal, díszes kivitelben. — papp — Hogy a kórház elkészüljön Vasárnapig 1520 középiskolás dolgozott egy-egy napot az új kórház építkezésénél, társadalmi munkában. Szükség van a diákok munkájára, hogy november 7-én megtarthassák az át­adó ünnepséget. A Géza király téri gimnázium 2 napig 260—260 fiatalt, a Közgazdasági Szakközépiskola összesen 360, a Sztáron Sándor Gimnázium 4 napig 90—90 diákot mozgósított. Hétfőn és kedden a II. sz. Kereskedelmi és Vendéglátóipa­ri szakiskola tanulói, szerdán és csütörtökön a gyors- és gép­íróiskola, pénteken a Mezőgazdasági Technikum, majd a MŰM 204. sz. Szakmunkásképző Intézet növendékei dolgoznak. A Gépipari Technikum diákjai is kiveszik a részüket a kórházi munkából. (—os) Másfél száz dia Kijevről és Moszkváról Szalai István, az ÉDÁSZ he­lyi kirendeltségének a vezető­je áprilisban — a Komárom megyei békevonattal — a Szovjetunióban járt. Mint szenvedélyes fotós, megörökí­tette a két történelmi város számos nevezetességét. A Du­nakanyar Fotóklub népszerű úíiéZmény-sorozatában ma es­te hat órakor, százötven színes diapozitívet vetít le a Madách Imre Művelődési Központban Kijevről és Moszkváról. — Űj hidrogéntelepet léte­sítenek az Egyesült Izzó váci gyáregységében. Csak minden ötödikkel törődnek Vannak olyan helyek, ahol gyerekarcokat lát az ember, mégsem mosolyodik el, hanem szánalmat érez. így van ez az Örszentmiklós határában levő Református Egészségügyi Gyermekotthon­ban is. Aki ide kerül, vala­milyen fogyatékosságban szen­ved. Száz ilyen gyerek közül mindössze hhrom mehet gyógypedagógiai iskolába. Igaz, volt már példa arra is, — noha nagyon kevés —, hogy „rendes” iskolába küldték. A szülők csak minden ötö­dik gyerekre gondolnak, a töb­biek tudomást sem vesznek leányuk, fiuk életéről. RESTAURÁLJÁK | Amikor itt jártam, nem azt j az ápolónőt kerestem, aki a legtöbbet áldozta a gyereke- I kért. Itt mindenki lemondott valamiről. Én azzal beszéltem, a kit legelőször láttam meg... G. Tóth Erzsébet csinos, sző­ke lány. Fiatal. Néhány évvel ezelőtt még a fővárosban az egyik kereskedelmi iskolában tanult. De három évvel ezelőtt otthagyta: — Itt dolgozott a nővérem és ő mondta, hogy ha van ked­vem, jöjjek el. Abbahagytam a tanulást és eljöttem. Akko­riban nagyon nehéz volt ide bejutni, ma már könnyebb. Ki tudná megmondani, miért vállalta ezt a munkát G. Tóth Erzsébet? Bizonyára sze- retetből. Emberszeretetből. Rámnéz és csodálkozva mo­solyog. — Mi ebben a furcsa? Ök is emberek. Még akkor is, ha a szüleik lemondtak róluk. Mi itt nemegyszer bebizonyítot­tuk, hogy nem szabad csüg­gedni. Érdemes itt dolgozni: Látjuk az eredményt. Tudjuk, mit jelent az, ha egy néma leány vagy fiú 5—6 éves korá­ban már ki tudja mondani: ,,mama”. Tudjuk: nem hiába dolgoztunk. Szeretjük vala­mennyi gyereket. Nem is le­het őket nem szeretni. Nézzen csak Attilára: beteg, de szeret minket és idebujik hozzánk, mosolyogva, mert tudja — mi is szeretjük Ide olyan türelem kell, ami­lyennel ritkán találkozunk. És hivatásszeretet. Az ápolónők fizetése — le se merem írni — 900—1400 forin* M. S. íz 1700-as évek végén épült későbarokk-copf stílusú műemlék 'ázat a Március 15 téren. Foto: Gyimesi Ezerkilcncszáznegyvenliétben még nem utaztunk olyan ké­nyelmesen Vác—Budapest kö­zött, mint manapság. Csak olyan lassan ... Az akkor is utazók emlékez­hetnek rá, hogy amit most el­mesélek, igaz történet. Még a nevet sem változtattam meg, a hitelesség kedvéért. No meg azért, mert hivatásomnál és természetemnél fogva is tisz­telem a verseket, a költőket. Az akiről szólok, költő volt, aki gazdag terméséből soha­sem küldözgetett folyóiratok. szerkesztőségének, kötete sem jelent meg, nem övezte hom­lokát babérkoszorú, még a ka­lauzoktól is félt, de én vagyok az élő tanú arra, hogy elda­lolt versei nem találtak süket fülekre. Ha tehát ő volt az utolsó magyar bárd, kötelessé­gem, hogy nevét s legalább egyetlen, első versét ne enged­jem át a könyörtelen enyé­szetnek. Sződün szállt fel a háború­tól megviselt, ütött-kopott ko­csiba. Már a külseje is elárul­ta, hogy nem mindennapi em­ber. Fakó, kese haja két ol­dalra fésülve omlott le dúsan vállaira, nyakán megtekerve színes gyapjúsál hirdette tu­lajdonosa „szellemi” voltát, és színétvesztett, rossz ballon­kabátjának gombtalan szár­nyai úgy lebegtek az oldalán, mint holmi szárnyak, egészé­ben is garabonciás külsőt köl­csönözve' a megszállott alak­nak. Nem ült le közénk. Megállt a szakaszokat elválasztó ajtó­VERS Arcképek a vonatról ban, hátát nekitámasztotta a kinyitott ajtószámynak, s még jobb kezét reszketőn előre­nyújtotta, balja élettelenül ló­gott le oldalán. Ma is fülem­ben cseng, ahogy éneklő órr- hangján megszólalt, fejét hol a külső, hol a belső szakasz felé ingatva, és bemutatko­zott: — „Engedelmei kérek, mint Zala vármegyei fiú, lenti já­rási, zalabaksai születésű Ki­rály László.” Itt megállt, hatásos szünetet tartott, nem hiába remélve, hogy neve hallatára elcsitul­jon a kocsi surrogó zaja. A kártyások kezében megállt a piros hetes, a szerelmesen összebújok riadtan szétrebben­tek, és mi, egyetemisták is fel­pillantottunk jegyzeteinkből. A nagy pillanat elérkeztének örültünk: költő jött le (illetve: be) közénk ... És már szállt is tovább a dal: — „Béna vagyok balfelemre, bénaságom balfelemre gyer­mekkor () születési hibám, ke- zemre-lábambra.” ' A szokatlan szófűzés, az ősi gondolatritmus lassú ringatása betöltötte a kocsit. Nem lehe­tett nem figyelni rá. — „Szüleim elhaltak picike koromban. Azóta saját-írt ver­seimmel fenttartom magaríi, táplálom magam, és tantatom (= taníttatom) magam. El­1 „FÓTI ÖSZ“-BE.\ Művészetbarátok Németh Kálmánnál A művészetek több száz ba­rátja látogatta meg pénteken fót-kisalagi műtermében Né­meth Kálmán szobrászmű­vészt. A Szepesség végtelen erdő:, a szélvihar tépte faóriások életre szóló és megbonthatat­lan kapcsolatot kötöttek a szobrász és a legősibb anyag — a fa között. Kálmán bácsi és Edit néni, a művészlelkű feleség, nagy szeretettel kísérte a sok láto­gatót végig a szobákon, a mű­termen, majd a pincében, a.hol petróleumlámpa fénye mellett kóstolgatták a fóti szüret ne­dűjét. j Németh Kálmán szobrait a i népi élet ihlette: parasztokat, | munkásembereket ábrázolnak í figurái. De ő készítette az Ybl-tem.p- j lom előtti kertbe Vörösmarty szobrát, a Fáy-présházon az ő kezét dicséri a Fáy-emléktáb- la, Berda József domborműve, és a ház fafaragásai is. Pénteken sok látogatója volt a Németh-háznak, de a hétköznapokra is jut betérő: tanítványok és érdeklődők, akik itt nemcsak szép szobro­kat látnak, de emberséget is tanulhatnak az ősz mestertől. (újfalvi) A magyar romantikus operáról... Kéthetenként — zenebarátok klubja Október 13-án, hétfőn dél­után öt órakor tartja első őszi összejövetelét a zenebarátok klubja a párt- és tömegszer­vezetek székhazának könyv­tártermében. A klubvezetőség úgy határo­zott, hogy ezentúl minden má­sodik hétfőn délután öt és hét óra között jönnek össze, hogy muzsikát és rövid zenei isme­retterjesztő előadásokat hall­gassanak. Az első klubdélutánon, jövő hétfőn, o magyar romantikus operáról és legnagyobb képvi­selőjéről, Erkel Fér énéről hal­lanak az érdeklődők. Hangle­mezről meghallgatják a Hu­nyadi László és a Bánk bán legszebb áriáit. SZERDÁNKÉNT; Tornázó asszonyok Ki lehetne számítani az át- j lagéletkort is, de nem érdé- I mes, mivel itt az az érdekes­ség, hogy 18-tól 61 évesig le­het látni tornázó leányokat, asszonyokat. Valamennyien egyforma gyakorlatokat vé­geznek, és bizony nem lehet azt mondani, hogy a legkön­nyebbeket. Október elsejétől a Sztáron Sándor gimnáziumban szer­dánként a dolgozó nők veszik birtokukba a tornatermet, ahol llarmos Béláné vezetésé­vel tornáznak, játszanak. Nagy lelkesedéssel vett részt a tavalyi „előadásokon” mind a 25 jelentkező, és a sikert bi­zonyítja az is, hogy senki sem morzsolódott le, kivéve három hölgyet, aki időközben kisma­ma lett. — Mire számítanak ebben az évben? — Több jelentkezőre, mint tavaly. És szeretnénk bizonyí­tani azt, hogy valóban hasz­nos a torna, amelyet egyelőre csak három helyen vezettek be az országban — Budapes­ten, Szegeden és nálunk — mondta Bábi Lajos, a VTS tit­kára. —m— Ezer forintos bírságok kontárkodásért, árdrágításért A Váci Járási Tanács sza­bálysértési főelőadója Völcz Ottó Alsógöd, József Attila ut­ca 29. szám alatti lakost en­gedély nélküli iparűzés miatt ezer forintra bírságolta. Völcz a községben ipar jogosítvány nélkül fényképész ipari tevé­kenységet folytatott. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Závodni József Dunakeszi, Dózsa György tér mondom néhány saját-írt ver­seimet.” Szünet. A kerekek zakato­lása növelte a ritmus feszült­ségét. Megdöbbenve hallgat­tunk, néztük a lobogó hajú dalnokot, lestük szavát. Ö pe­dig, megemelve hangját, foly­tatta: — „Következő versemnek címe: Az árva fiú jajszava. Irta Király László..." Es ekkor — ó kegyetlen gö­rög sorstragédiák! — a kocsi végében megjelent a kalauz szikár alakja. A költő idege­sen rándult egyet, körülnézett, és látva, hogy sorsa megpecsé­telődött, feladta a Parnasszust mezőt, eddig bénán lógó bal kezével ügyesen becsapta maga mögött az ajtót, majd meg sem várva, hogy a vers hatalmától meghódított közönség elragad­tatásának csengő pénzekben is kifejezést adjon, fürge léptek­kel sietett a következő kocsi, az újabb közönség, az újabb hallgatóság felé. Király László költői termé­sének következő darabjait so­hasem ismerhettem meg. Ö maga is eltűnt a vonatról. Más vonalak utasait bájolja el tra­gikus verssoraival, vagy a mí­toszok világába süllyedt? — nem tudom. De számomra ő maradt a költő, aki nem tudja magába fojtani feltörő dalát. nem korlátozza líráját vájt- fülűek szűk rétegére, hanem mindenkit részesít a költészet örömében, aki szívét — és pénztárcáját — hajlandó meg­nyitni a szépségek számára. V. F. 9. szám alatti sütő kisiparost árdrágításért szintén ezer fo­rint pénzbírsággal sújtotta, mert a fehér kenyér kilóját az előírt 3,60 helyett 5,05 forintért árusította. Mit csináltak kalákában ? A járási tanács községfej- lesztési állandó bizottsága eb­ben a hónapban azt vizsgálja a járás községeiben, hogy mit valósítottak meg a lakosság társadalmi munkájával. Közös fogadóéra Kosdon Darvast Pálné országgyűlési képviselő, Gebora László me­gyei és Dudla Károly járási tanácstag együtt fogadja vá­lasztóit holnap délül án négy órakor a kosdi tanácsházán. SPORTHÍR A múlt héten barátságos labdarúgó-mérkőzést játszott a járási tanács és a járási párt­bizottság labdarúgó-csapata. Az izgalmas „örökraugadó” 1:1-re végződött. A gólokat Balogh és dr. Tolnai lőtte. — FELHIyÁS. 1969. október 9-én az EDÁSZ déli transzfor­mátor állomás és a Földvári té­ri lakótelep transzformátor ál­lomás közötti nagyfeszültségű földkábel — a Földvári téri la­kótelep épített trafóállomása és a lakótelep kisfeszültségű és közvilágítási földkábel hálózata — üzernbehelyczésre kerül. A villamosvezetékek és berendezé­sek megközelítése és érintése életveszelyes! (x) Köszönetnyilvánítás. Mindazok­nak. akik felejthetetlen édes­anyánk, nagyanyánk. özv. Kertész Ferencné temetésén részt vettek és fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk köszönetét. Roba csa­lád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom