Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

VÁC I NAPLÓ ggjwin’iBPFi3f1=!!I=WHiMSBBi i A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1989. OKTÓBER 5., VASÁRNAP K' OLVASSA LE A VILLANYÓRÁT? Bevált a betétrendszer Az Országos Takarékpénz­tár váci fiókja július elsejétől vezette be Vácott, az átutalá­sos betétrendszert. Lényege az, hogy az ügyfél befizet egy ősz- szeget a folyószámlájára, s . az OTP egyenlíti ki a vil­lanyszámlát, a telefont, a biztosítást és a köztartozá­sokat. — Gondot vett le a vállunk- j ról a takarékpénztár — ' mondja elismeréssel Erdei j László Kötő utcai lakos. — De meg kellene oldani a villany­os vízmérőórák leolvasását is. Ha nem vagyunk a lakásban, nem tudják megnézni az órá­kat. Ha mi leolvashatnánk, és az OTP-ben leadnánk a mérő­állás számait, könnyebb lenne. Az OTP pedig negyedévenként a, helyszínen megbizonyosod­hat arról, hogy helyesen mondtuk-e be a fogyasztást. — Nálam jól bevált az át­utalásos betétrendszer — csat­lakozik Váci György könyv­kötőmester. — Ha nincs elég pénz az egyszámlámon, tapin­tatosan figyelmeztetnek. Még be lehetne vonni újabb szer­veket ebbe a kényelmes fize­tési rendszerbe. Az OTP szerint még nem alakult ki a vég­leges forma. Három hónap alatt 300 új ügy­fél jelentkezett. A beérkezett ötleteket, javaslatokat elbírál­ják; ami reális, azt a legrövi­debb időn belül megvalósít­ják. Szeretnék, ha még népe­sebb tábora lenne Vácott az átutalási betétrendszernek. (P-) KULTURÁLIS HÍREK néhány mondatban Rövidesen megjelenik a vá­ros felszabadulásának 25. év­fordulóját megünneplő városi események műsorfüzete. Borí­tólapját Mizser Pál festőmű­vész tervezte. ★ A városi tanács képzőművé­szeti pályázatot hirdet hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lója tiszteletére a Duna-mű- hely alkotócsoport tagjai szá­mára. Beküldési határidő; 1970. június 1. A jubileum szellemé­ben készült alkotások közül az I—III. helyezettet összesen 15 ezer forinttal díjazzák. ★ Közel háromezer látogatója volt a két napig városunkban tartózkodó XII. sz. páncélvo­natnak, amelyen korabeli fegy­vereket és fényképkiállítást láthattak az érdeklődök. Jelenleg 567 tanulója van a váci Állami Zeneiskolának — a körzeti iskolákkal együtt. Városunkban pedig 419-en 17 féle hangszeren tanulnak ze­nét. K. F. .PIHEN A KOMP...” Az utasok egymás közt némi iróniával már megünnepel­ték a „Toldi Miklós1’ egyéves születésnapját. Több mint egy éve, hogy itt áll a Dunán ez az impo­záns, azaz külsejére szép, ám­de igen ritkán haszánálhütő önjáró komp. Hol alacsony a víz, hol magas, hol a motor rossz, hol az elektromos ve­zetékek. De legalább jól mutat itt a part mellett kikötve, és amikor az utasok a Horány II-vel töfögnek a Duna kö­zepén, miközben Verőce fe­lől csontig ható hideg szél fúj — el-elmérgelődnek rajta és visszasírják a Huba nevű kishajót, „aki” kitartóan, hűségesen szállította utasait a két part között — amíg a Toldi meg nem jött. Október eleje van. hamaro­san napszámra esni fog: Va­jon akkor is az autók és lovas kocsik között fogják végig élvezni a rév utasai az őszi Duna minden „gyönyö­rét”? Holnap NEB-ülés A Váci Járási és Városi Jogú Népi Ellenőrzési Bizottság 1969. október hatodikén, hét­főn délelőtt ülést tart. A NEB- tagok ivóvízellátás helyzetéről és a tartós fogyasztási cikkek pótalkatrész-ellátásáról hall­gatnak meg jelentést. Szikora Pál elnök beszámol a két ülés között' végzett munkáról. A Duna bal parijáról — a jobbra: Szótlan örömben Tegnap délelőtt 11 órakor adták át Szentendrén az új képzőművésztelepet 12 kép- zőművészcsaládnak. Mind­annyian nehéz körülmények közül kerültek az új otthon­ba. A 11-es műteremház lakói, Rózsa Péterek, Dunakeszi­ről költöztek Szentendrére. Egyetlen szobában töltött ti­zenkilenc év után — akkor, amikor a lányuk már érett­ségizik. Milyen érzés a Lehel úti kollektív műterem. után egészen egyedül birtokol­ni egy műtermet? A kérdésre magától értetődő a válasz. Bevisznek a műterembe, ahol a falon már polcok függnek, rajta szobrok: ólom­ból, bukszusgyökérből, kicsi­ségükben is robusztusuk, vagy éppen karcsúan légiesek. A műterem közepén olvasó leány gipszfigurója. Ez már itt készült. — Igaz, hogy hivatalosan csak tegnap kaptuk meg a lakásokat — mondja Éva asszony —, de mi olyan tü­relmetlenek voltunk, hogy — elsőként —■, már augusztus végén beköltöztünk. ' Akkor még nem volt út, sem villany, sem viz. S ahogy jöttek a töb­biek, együtt örültünk, hogy égnek a lámpák, és a fürdő­szobában melegszik a víz. — Ilová kerül az Olvasó leány? — Heves községbe, a gim­názium elé. A tágas műteremben, a ha­talmas ablakok alatt az új­ságíró az első találkozásra gondol, amikor Dunakeszin látogatta meg a Rózsa csalá­dot a kis szobában, ahol a műterem a szomszédék kertje volt. A szomszédok és a dunake­szi barátok azóta már sorra itt jártak náluk, végigcsodál­ták az új lakást, amit ezen a telepen mind a 12 család olyan nagyon kibőjtölt. — Mi készül az Olvasó lányon kívül? — Függönytartó, polc, agya­gosláda — s aztán a viccet fél­retéve — egy Lenin-portré, és egy dombormű Pest megyéről. Bányász Az Olvasó lány Hevesbe készül. De miért az ország túlsó felén? Nem bólogattak Lázas munka folyik mos­tanában valamennyi KISZ- szervezetnél: szeptember 15 és október I5-e között va­lamennyi alapszervezetben újra választják a vezetőséget. A csúcsvezetőség-választások október 29-ig tartanak, akár­csak a DCM és az Izzó vb- választása. Ezután a városi vb és a városi bizottság új, vagy régi tagjaira szavazhat a vá­ros mintegy százötven alap­szervezetének küldötte. — Hogyan zajlott le az ed­digi munka? — kérdeztük a városi KISZ-bizottságon. Szerencsére nagyon komo­lyan veszik mindenhol a vá­lasztásodat, így nem mond­hatjuk, hogy tagjaink csak formálisan szavaztak, mert valóban érdemi munkát vé- géztek mindenütt. Külön meg kell dicsérni a Forte, a PM Ta­nácsi Építőipari Vállalat (Tatarozó), az Autójavító, a Kötöttárugyár és az KISZ-alapszervezetét. Izzó A Váci Közgazda- sági Szakközépiskola százötven diákja egy hétig a Baja kör­nyéki Nagybaracska állami, gazdaságában almát szedett. Mun­kájukkal elégedett volt a gazdaság igaz­gatósága. A hét végén — kü- lönvonaton — a Sztá­ron Sándor gimná­zium 300 diákja uta­zott Nagybaracskára, hogy segítse az alma- és szőlőtermés beta­karítását. ★ Ismerjük a Baracskai Állami \ Gazdaság munkaerőhiányát, j így nem is csodálkozunk azon, i hogy középiskolásokat hívtak! segítségül. Azt azonban válto­zatlanul furcsának és indoko­latlannak tartjuk, hogy a diá­kok Vácról utaznak Nagyba- racskára. A szülők sem örülnek, hogy fiaik és lányaik iskolaidő alatt az ország túlsó felére mennek, arról nem beszélve, hogy ha vidékre mennek: több zseb­pénzt kell nekik adni, mintha a közelben, valamelyik terme­lőszövetkezetben vagy gyárban dolgoznának. Mert van közelebb is mun­kalehetőség. A Dunakeszi Kon­zervgyárban például gödöllői diákok csomagolnak. Ha telje­sítik a normát: 6 forint 30 filr- léres alapórabért, és a teljesít­ménytől függően százalékot kapnak munkájukért. Papp—Mészáros FIGYELŐ Hírünk az országban A Komárom megyei Dolgo­zók Lapja cikket közölt a Kernstok-kiállításról és a du­nakanyari Jogásznapokról. — A Népszava helyesléssel fo­gadta a váci foghíjas telkek beépítésének tervét. — A Ma­gyar Hírlap értesülése szerint hatféle konténer készül idén a Magyar Hajó- és Darugyár váci egységében. — Az Ifjú­sági Magazin beszámol fiatal olvasóinak a Radnóti Miklós nevét viselő váci írói Kör munkájáról. — A Szövetkezet című képes hetilap rangsoro­lása szerint a Váci ÁFÉSZ or­szágosan is jó helyen áll, Pest Arra emlékszem vissza, arra a régi októberre nagyanyá- méknál. Az erdő szélén állt a ház, a grófi erdő sűrűjében. Hatalmas tölgyek hajoltak fö­léje, teli mókusfészekkel az odúkban és a régi vágásokat is benőtte a cserje. Riadtan fi­gyeltem a mélységes-sötét bo­zót felé, gyermeki képzeletem­mel furcsa rémekkel, ijesztő óriásokkal népesítettem be. Ezen a tájon születtem ugyan — a Dráva melléki nagybirtokon —, ám korán el­kerülve innen, minden idegen és különösen félelmetes volt akkor számomra. öregapám egyik kerülője volt a rengetegnek. Mesebeli .volt az ősrégi vttyilló és gombasze­dő nagyanyám dúdolgatása volt csupán körülötte az egyet­len aprócska emberi nesz. Csak télidőn hangosodott meg egy kevéssé, mikor a fairtók szerszámai zuhogtak és jóked­vű iüttyszó riasztotta az erdő lakóit... Ám most csend volt. olyan csend, hogy gyermeki szívem hangos zakatolása is hallatszott a némaságban. Az ősz már csodálatos szí­nekkel festette be a lombokat és a juharfákról a fürge A TIZENHÁROM szél maroknyi aranylevelet ha­jított nyakam közé. Nem volt már puha ez a szél, kicsit ke­gyetlen, hideg. Október volt, kiscsizmámban is éreztem. Emlékszem, nagyapám lép­delt felém az alkonyaiban. A lemenő nap fényében furcsa­mód megnőtt amúgyis szálas alakja. Emelkedett és a hintá­zó fényben már a tölgyek csú­csán láttam a kalapját. Ha nem tudom, hogy ö jön, riad­tan elmenekülök. Meleg tenyerébe vette ujjai­mat és mikor észrevette, hogy milyen dermedtek, borzas ba­jusza mögül huhúkolva fútt rá, hogy melegedjenek. A konyhában nagyanyám sürgölődött, készült a vacso­ra. Olyan jó ízek öleltek át, hogy még ma is csak rá kell gondolnom, tüstént megédese- dik körülöttem minden. A tég­latűzhelyen csicseregtek a ser­penyők, de olyan .gyönyörű­séggel, hogy nagyavám is majdnem táncra perdült. Es most, a torlódó emlékké­pek közül élesen elém villan a konyha fala és annak is egyik oldalán a cserépedények között egy színes olajnyomat. Széles, fekete keretben függött. A kép alatt ott volt a címe is: Az aradi vértanúk. Belébor- zongtam amíg a bitókat néz­tem és valami végtelen szomo­rúság suhant át fölöttem. Ijesztő volt a kép, pedig nem sokat értettem belőle. De meg­rettentett egy-egy kiragadott jelenet, amit az akkori művész különösképpen kiemelt. A bi­tók árnyéka, a kormos égen szinte lecsapni látszó fekete madarak, mind-mind valami határtalan gyászt vontak ko­réra. Nagyapám mindezt látta raj­tam és később — már a va­csora után — térdére ültetett. Nem szólt hozzám, várta, hogy én kérdezzek. Nem is várattam sokáig. — Nagyapa — fordultam hozzá —, kik azok a vértanúk? Soha nem látott szomorú ra­gyogás nőtt szemén, ahogy fe­lém fordult. Nem válaszolt tüs­tént, pipájával bajlódott. Erez­tem, hogy olyan válaszon tű­nődik, ami érthető lesz nékem is. Hosszú idő után, csendesen válaszolt: — A vértanúk? Azok, ott a képen? Azok kisfiam nemcsak maguk, de mások miatt is a bitó alá álltak. Olyanok, mini a tisztás szélén a legmagasabb tölgy — a villámcsapás őket éri legelébb, az apróbb fák, cserjék élve maradnak. Meg­mentenek másokat, a gyengéb­beket. Az aradi tizenhárom is a gyengébbek helyett állt a bi­tó alá, hiszen tábornokok vol­tak ... Nem emlékszem már nagy­apám teljes meséjére. De most is ölel a meleg konyha félhomálya, tisztán látom a sö­tétedésben sziporkázó tűzhely parazsát és a képet, amint a fel-fellobbanó tűz fénye arany­nyal borítja az aradi tizenhár­mat ... Nagyapám sírjánál nagyon régen voltam. Ilyenkor azért — október hatodikén — gon­dolatban is alázattal a régi kép alá tűzök egy csokrot és abból egy szál virág mindig az övé. Csankó Lajos megyében pedig az élcsoport­ban foglal helyet. — A Hétfői Hírek tudósítást közölt a Chá- zár-emlékünnepélyről. — A Nógrád című • napilap egész­oldalas cikkben foglalkozik a szomszéd megyéből Vácra be­járó dolgozók örömével, gond­jával. ORVOSI ÜGYELET Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben or­vosi ügy eletet tart: Hétfőn dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szerdán: dr. Kovács Pál, csü­törtökön: dr. Bucsek Tibor, pénteken: dr. Áfra Tamás, szombaton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. A beosztásban hét közben változás történhet. JÁRÁSI: Innen - onnan A csepeli Transzformátor­gyár határidő előtt két hó­nappal elkészített két transz­formátort Alsógödnek, és ez­zel hozzájárult ahhoz, hogy a község Alba-kerti része hamarabb villanyt kapjon. Egymillióegyszázezer forint­ért csatornázzák Alsógödön a Ságvári és az Alagút utcát. Kissé megkésve, ebben a hónapban fejeződik be Kosdon az általános iskola felújítása. A termelőszövetkezet irodahá­za (amit tavaly felgyújtottak) elkészült, már berendezték, és építik a központi major új bekötőútj át is. ★ Püspökszilágyon időszerű kérdést tárgyal 16-án a ta­nácsülés. Szüret előtt az — alkoholizmus elleni küzdelem­ről beszélnek. (b.) CERUZAJEGYZETEK ÉRVELÉS. — Nehezen ment az egyik ifjúsági szervezetben a héten a társadalmi munká­ra való toborzás. A vezetőnek mentő ötlete támadt: „A kór­házhoz megyünk takarítani. Fehér és zöld színre van fest­ve kívülről a fala. A Fradi színe!” Percek alatt együtt volt a létszám. MÓDHATÁROZÓ. — A Nyugati pályaudvaron vállon veregetnek egy vonatról lelé­pő utast. „Szervusz öregem! Ezer esztendő óta nem látta­lak!”, „Csak három év óta. Vácon voltam.”, „Mint fo­goly?”, „Naná, mint fácán!” PROFILGAZDA. — Ár- és minőségjező cédulával igazo­lom, hogy a készruhaboltban vett — egyébként kitűnő — pantallóm készítője a Nagy­bajomi Építőipari Ktsz rész­lege. Arról már hallottam, hogy a cipészeket a kaptafa mellé parancsolják. Ügylét- szik, az építőiparosok sem maradnak a vakolókanál és a vízszimtmérő mellett. HANGSZÓRÓK. — Ünnep­ség a MÁV-állomás előtt. A szónok éppen méltatja a nap jelentőségét, amikor Tragédia­béli úr hangjaként hangzik a magasból: „Személyvonat ér­kezik Budapest felől a negye­dik vágányra ..Valaki meg­jegyzi a közönség soraiból: „Nem neheztel majd a for­galmista, hogy az ő közlése idején tovább beszélt az ün­nepi szónok?” (P r.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom