Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

1969. OKTOBER 5., VASÁRNAP “Mfírfap NÉZŐPONT A tett becsülete Végrehajtás alatt az 1025-ös Sok még a szabálytalanság Nincs a magyar népnek na­gyobb ünnepe, mint a felsza­badulás ünnepe, mint a felsza­badulás napja, nincs történel­münkben nagyobb — és végle­gesebb — sorsforduló, mint 1944 és 1945 hónapjai, azok a napok és hetek, amikor ránk- köszöntött a szabadság. Hu­szonöt esztendővel ezelőtt ha­zánk egy darabja már szabad föld volt, s november első nap­ján lesz huszonöt esztendeje, hogy a szabadságot hozó szov­jet csapatok Pest megye mai területére értek. Bárhová megyünk a megyé­ben, mindenütt a készülődés lázát tapasztaljuk. Helytörté­neti kiállítások anyagának végső rendszerezése, a község- és városfejlesztés terveinek módosítása a fölajánlott tár­sadalmi munka alapján, a ne­gyedszázaddal ezelőtti napok szereplőinek fölkutatása — ki­ragadott példa csupán a sok­rétű, sokoldalú munkából, mint ahogy kiragadott példá­kat lehetne sorolni csupán ar­ról is, hogyan sokasodnak a jubileumi munkaverseny je­gyében tett vállalások, elhatá­rozások az ipari és mezőgaz­dasági üzemekben, a szállítá­si, kereskedelmi vállalatok­nál, amint arról lapunkban is napról napra hírt adunk. Egy valami közös a fölkészülés­ben, a vállalásokban, az ün­nepre való emlékezésben: a tettet, a cselekvést, az alkotó­munkát állítja középpontba, az embert, aki e tetteket vég­rehajtotta és végrehajtja, a dolgozó embert, aki egyszerre gazdája és szolgálója hazájá­nak. Nem véletlen, hanem tör­vényszerű folyamat ez. Törté­nelmi sorsforduló kellett ah­hoz, hogy a tettnek, a munká­nak igaz becsülete legyen, hogy az egyetlen lehetséges mércévé váljék ember 'és em­ber közötti különbségtevésben, hogy ne születési előjogok, vagyon adta kiváltságok szab­ják meg, ki mit ér. önámítás lenne arról be­szélni: napjainkban már csak­is és kizárólag a munka, a tel­jes szívvel, lélekkel végzett hasznos társadalmi tevékeny­ség határozza meg az egyén sorsát, útját, boldogulását. Van még ügyeskedés, farizeusko­dás, talpnyalás, de kétségte­len: egyre inkább a háttérbe szorulnak, hogy előtérbe ke­rülhessen a tett, a társadalom­nak végzett szolgálat, a mind­annyiunk gyarapodását előse­gítő cselekvés. Ha visszatekin­tünk a negyedszázadra, világo­san fölfedezhetjük a tett be­csületének töretlen, következe­tesen járt útját, azoknak a ne­mes szándékoknak kibontakoz­tatását, hogy mindenki képes­ségei szerint legyen részese a közös feladatoknak, az or­szágépítésnek. E nemes, nagyszerű hagyo­mányokra alapozva bontako­zik ki napjainkban a tetteknek új fényt adó ünnepi készülő­dés, a munkaverseny a gyá­rakban, a település szépítése a községekben, városokban, s e tettek közös megbecsülését, el­ismerését tükrözi az az elhatá­rozás, amelyről lapunk más helyén beszámolunk, s amely szerint a jubileumi munkaver­seny legjobbjainak a Magyar Szocialista . Munkáspárt Pest megyei Bizottsága zászlót ado­mányoz. A tettek becsületé­nek azonban nem csak ilyen, széles körben visszhangot kel­tő formái vannak. Kisebb és nagyobb tettek összeolvadása, minél több ember bevonása a cselekvők táborába: ez az ér­telme és célja mindannak, amivel fölszabadulásunk hu­szonötödik évfordulóját kö­szönthetjük; -Nines olyan apró tett, amit ne igényelne a tár­sadalom, ha a tett a köz javát szolgálja. Nincs olyan ember, aki fölösleges lenne, ha csele­kedni akar, ha részt kér, részt vállal az önkéntes többől. A negyedszázaddal ezelőtti eseményekre való ünnepi ké­szülődés és emlékezés jó al­kalom arra, hogy minél több ember értse meg és vallja ma­gáénak közös céljainkat, s hogy növekedjék azok ma is hatalmas tábora, akik hiszik és tapasztalják, hogy a tett be­csülete a legnagyobb rang, s forrása boldogulásnak, elisme­résnek. Kommunistáknak, gaz­dasági, állami vezetőknek, tár­sadalmi szervezetek aktivistái­nak ezekben a napokban, he­tekben nem sok pihenőt hagy­nak az események, a felada­tok. Jól van ez így, hiszen a' példa könnyen követőkre ta­lál, a legjobb érv maga a tett, s erre van szükség. Arra, hogy azok álljanak az élen, akik már régóta vállalják a töb­bet, az önzetlen fáradozást, akik már sokszor bebizonyítot­ták: számítani lehet eszükre, szívükre, két kezükre. A sze­mélyes példamutatás minden szónál többet ér, a szocialista brigád egy egész üzemet ma­gával ragadhat, egy utca lakói az egész települést megmozdu­lásra késztethetik. Ne röstelljük a szívből jövő elhatározásokat, ne sajnáljuk a sikerektől a nyilvánosságot. A kiváló munkás, a nagyszerű Eredményeket fölmutató mű­szaki, minden arra méltó kap­ja meg a megérdemelt elisme­rést. Legyen nyilvánossága annak, mi teljesült a vállaltak­ból, s ki mit adott hozzá. A nyilvánosság visszhangot ver, követésre ösztönöz, kétségte­lenné teszi mindenki előtt a tett becsületét. A tettét, mely országot,-népet- gyarapíti Élénk és meglehetősen ve­gyes visszhangot váltott ki megyénk mezőgazdasági köz­véleményéből a termelő- szövetkezetek kiegészítő te­vékenységét szabályozó, júliusban megjelent kormány- határozat. Azóta, már túlnyo­mórészt tisztázódtak a félreér­tések, a kételkedők is meg­győződhettek: hogy az 1025-ös rendelet nemhogy gátolná, de újabb lehetőségekkel ösztönzi, a törvényes keretek között működő segéd- és mellék­üzemágak fejlesztését. A ha­tározat csak az egészségtelen vadhajtások, az erkölcstelen nyerészkedés felszámolását rendelte el. Hogy miért volt erre szükség, azt augusztus 8- án megyénk párt- és állami vezetői is megtárgyalták a já­rási szakirányító, és politikai szervek képviselőivel. Mint akkor is elhangzott: a kedvező eredmények mellett, főként a hatékonyabb ellenőrzés hiánya miatt a kiegészítő tevékenység néhol nem kívánatos irányba tolódott. Főképpen két nagy területen jelentkeztek a prob­lémák : egyik a telephelyen kí­vül végzett munka, a másik a munkaerőtoborzás, vagy más szóval a munkaerő átengedés más vállalatoknak. Mindkét tevékenység jogszabálysértő volt, kizárólag a tisztességte­len haszon érdekében történt, önkéntelenül adódik a kérdés, hogyan alakulhatott ki ez a helyzet Pest megyében? A szakigazgatási szervek, a vég­rehajtó bizottságok sokszor már az engedélyek kiadásánál törvénysértően jártak él. Nem mérlegelték kellőgéppen a jogszabályokat, előfordult, hogy kiadtak engedélyt, ám a termelőszövetkezet egészen más kiegészítő tevékenységet folytatott. Minthogy a-szu-: bálytalanságpkat, még ha nap­vünk támadt, s ekkor megjött a kocsmába Podgornij elvtárs is, néhány bolgár vezető társa­ságában. Ha nem volna sértés, azt mondanám, a csárda han­gulata magyaros. Dehát bolgá- ros ez, az utolsó térítőig. A fa­lon szőnyegek, minden piciny helyiségben, a falnál körbe- körbe falóca, középen búbos­kemence, a mennyezet geren­dás és róla kukoricacsövek, piros cseresznyepap rika-f üzé­rek lógnak a levegőbe. A va­rázsa a hortobágyi csárdáé. Nagyon sok itt a külföldi. Az orrunk előitt sütik, pirítják, egyenletesen forgatják pará­zson a sok száz csirkét. Ami­kor rózsás barnára pirult, min­denki tányérjába tesznek egy fél csirkét, ember a talpán, aki együltében elfogyasztja. Megettük, igaz, nem mindany- nyian, s igaz, nem mértük, hány óra hosszáig tartott a vacsora. Közben persze emel­gettük a poharakat és emelke­dett a hangulat is. A népvise­letbe öltözött cigányzenekar Podgornij elvtárs tiszteletére ősrégi orosz dalokat játszott, egy nagyon szép cigánylány oroszul énekelt. Aztán magyar nótákba kezdtek és minden számnál együtt tapsoltak a bolgárok, a franciák, a hollan­dusok, a magyarok és Podgor­nij elvtárs. Mindenki jól érez­te magát, külföldiek jöttek az asztalunkhoz, egy belga leány­zó otthagyta a mamáját és vő­legényét és cigarettát jött cse­rélni velünk. Itt ezek az asztali vizitációk megszokottak és már delegációnk is kezdett ismer­kedni a helyi szokásokkal. Va­lamelyikünk, nem is tudom, már, hogy kicsoda, a lányt megkínálta a lepénnyel, törje­nek közösen belőle egy-egy darabot. Törtek jó szívvel, de a ceremónia valahogy mégsem sikerült, nem volt teljes, mert a lány a végső aktust sehogyan sem akarta megérteni. KÜLÖN SZÍNFOLTOT JE­LENTETT a csárdában egy öreg férfiú megjelenése, aki bolgár műjuhásznak öltözött és aki valamilyen különleges ősi bolgár hangszeren játszott és énekelt hozzá. Időnként min­den indok nélkül, bánatos arc­cal a levegőbe lőtt, na persze csak riasztó pisztolyból, vak­tölténnyel. írom, ősi népvise­letbe öltöztették az öregurat, nagyon jól pedrett, fekete ba­jusza is volt, csakhát... Asztalról asztalra járt, ná­lunk is vendégeskedett egy fél óráig, perfekt német, francia és orosz nyelven tárgyalt, me­lyik asztaltársaság éppen amelyiket értette. Művelt ju­hász volt. Sokáig maradtunk itt, az­után az éjszakát a cigánytá­borban folytattuk. Lehet, hogy nappal kiábrándító volna e hely, talán foghíjas és a smink alól előéktelenkedne a rútság, az ezernyi ránc. De most késő éjszaka érdekes és romantikus e táj. Egy jól elkerített liget, meglehetősen borsos belépőért átjutottunk az akadályokon. Tíz, tizenöt lépés és egy pihe­nő, sátorozó cigánykaraván kellős közepén találtuk ma­gunkat. Odafent magasan hu­nyorognak a csillagok, idelent a táborban, a sejtelmes olaj­lámpák fényében száz és száz sátoros kocsiban emberek ül­nek és fogyasztanak. Valódi cigány sátoros kocsik ezek, ke­rékkel, rúddal, sátorral, csak éppen szalma helyett lóca és asztal van bennük. És cigá­nyok helyett gazdag külföldiek ülnek benne és a szegényes cigányeledelek és italok he­lyett méregdrága ételeket és italokat szolgálnak fel a ci­gánylányoknak maszkírozott pincérnők. Ezt csak most írom ilyen hideg fejjel, akkor, azon az éjszakán a hely varázsa en­gem is megfogott. Annál is in­kább, mert valahol a liget kö­zepén színvonalas művészi műsort adott egy cigányzene- kar, négy-öt énekes és ötven táncos kulturált cigányember. A nők szépek voltaik, szebb már csak a hangjuk lehetett, a férfiak fáradhatatlanok, ha­tásosak, táncuk az akrobatáké­val vetekedett, vagy éppen ak­robatikus volt, mintha testük­ben nem is lett volna csont. Életemben először itt láttam művészi szintű hastáncot, ame­lyet két cigánynő járt. Suha Andor * (Folytatjuk) világra kerültek is, nem kö­vette felelősségrevonás, a kö­zös gazdaságok nem vették komolyan a korlátozó intéz­kedéseket. Ez a körülmény te­remtett lehetőséget arra is, hogy egyes nyerészkedő ele­mek meg nem engedett ha­szonra tegyenek szert. Az augusztus 8-i megyei tanács­kozáson a kormányhatározat szellemében és az elnöki uta­sításnak megfelelően, megha­tározták a legsürgősebb fel­adatokat. Ennek a lényege: november 15-ig valamennyi termelőszövetkezetben felül­vizsgálják a kiegészítő tevé­kenységet. A vizsgálat kiter­jed a szakszövetkezetekre és a halászati szövetkezetekre is. Másfél hónapja tart a vizsgálat, s a napokban a megye párt­ós állami vezetői, valamint a járási szervek képviselői is­mét összeültek, megvitatták az 1025-ös .. kormányhatározat végrehajtásának eddigi ta­pasztalait, és az ezzel össze­függő további tennivalókat. Kusza Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vezetője be­jelentette: a vizsgálatot annak rendje és módja szerint, min­denütt meg is kezdték. He­lyenként azonban eléggé las­san halad ez a munka. Cegléd városban csak egy termelőszö­vetkezetben tartottak részletes vizsgálatot. A ceglédi járásban mindössze négy közös gazda­ság került sorra. A budai já­rásban is tapasztalható némi lemaradás, azonban nagy kö­rültekintéssel dolgozik a bi­zottság. örvendetes, hogy a ráckevei járásban, ahol külö­nösen sok gondot okozott a ki­egészítő tevékenység, már 10 termelőszövetkezetben fejez­ték be a vizsgálatot. Mik az eddigi általános ta­pasztalatok? .. .Megyénkben ., t-t, . mint „a. .fe­lülvizsgálat során kiderült — több termelőszövetkezet fog­lalkozott munkaerő-átenge­déssel. Ezt a tevékenységet szeptember 1-ig mindenütt fel kellett számolni. Az intézke­dés meg is történt! de például a bugyi Tessedik Sámuel Ter­melőszövetkezet még szeptem­ber 18-án is vétett e jogsza­bály ellen. Kiterjedt az eddigi vizsgálat arra is, miként tartják be a termelőszövetkezetek a mun­kabéreket szabályozó, úgyne­vezett 15-ös rendeletet. Kide­rült, hogy még ezen a téren is igen sok a tennivaló. Csökken­tek ugyan az aránytalanságok, de jó néhány termelőszövetke­zetben kijátsszák az idevonat­kozó előírásokat. Nem egészen szabályos módon, túlzottan magas óraszám kerül kifize­tésre. Ilyen esetekkel találkoz­tak a felülvizsgáló bizottság tagjai a bugyi Tessedik Tsz­ben, és a pomázi termelőszö­vetkezetben. Persze, nem ele­gendő a szabálytalanságot megállapítani, hanem a túl­fizetést azonnal fel kell füg­geszteni. Nincs még minden rendben az alkalmazottak szerződéskötésénél sem. Indo­kolatlanul magas gép- és mű­helybérletet fizetnek egyes termelőszövetkezetek, szakszö­vetkezetek a bérbeadóknak. Fény derült arra is, hogy a gé­peiket, vagy műhelyüket köl­csön adó kisiparosok nem fi­zetnek adót. A telephelyen kívüli kiegé­szítő tevékenységet — ahogy a kormányhatározat előírja —, 1970. január elsejéig kell fel­számolniuk a közös gazdasá­goknak. Itt is rendkívül fon­tos, hogy a szakirányító szer­vek, a járási tanácsok követ­kezetesen ragaszkodjanak a törvény szelleméhez. Az eddi­gi vizsgálatokból egyébként kiderült, hogy gyakoriak még a szabálytalanságok az enge­délyek körül is. Jó néhány termelőszövetkezetben folytat­nak engedély nélküli kiegészí­tő tevékenységet. A megyei, a járási és a vá­rosi vezetők feladata, hogy egyértelműen és egyformán értelmezzék a kormányhatározatot, s követ­kezetesen intézkedjenek ér- vényrejuttatásáért. Erősítsék a hatósági tevékenységet, az el­lenőrzést. Súlyos hiba lenne azt hinni, hogy a tsz érdekét védi az a járási vezető, aki szabálytalan kiegészítő tevé­kenységre ad ki engedélyt. Mi­vel a vizsgálat során még mindig találnak szabálytalan­ságokat, szóba került az érte­kezleten a tsz-vezetők felelős­ségre vonása is. Például, az üllői Kossuth Termelőszövet­kezetben, ahol a munkerő- átengedés révén súlyos visz- szaéléseket fedeztek fel, elma­radt a felelősségre vonás. Ál­talában a törvénytelen eszkö­zökkel dolgozó tsz-ek vezetőd­nek felelősségre vonása for­mális, nem elég hatékony. Dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnök- helyettese az eddigi tapaszta­latok tükrében felhívta a fi­gyelmet a kormányhatározat végrehajtásának eddigi tanul­ságaira, a nagyobb következe­tességre, ugyanakkor az alapos és körültekintő intézkedések­re. Arra különösen vigyázni kell, hogy a torzulások felszá­molása közben nehogy teret kapjanak a melléktevékenysé- I get általában elítélők, hiszen az 1025-ös, a kiegészítő tevé­kenység továbbfejlesztését se­gíti elő. Nem mondhatunk le az egészséges fejlesztésről tör­vényes keretek között. —sp— HASZONVAS SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSJ nagy választékban VÁLLALATI, TSZ- ÉS KTSZ-BESZERZŐK FIGYELMÉBE! I. a és haszonvas-készletek nagy mennyiségben és választékban állnak a rendelkezésre a Pest-Bács-Nógréd megyei MÉH Vállalat telepun: Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Érd, Gödöllő, M""Or, Nagykőrös, Szentendre, Vác, Alsónémedi, Pilisvörösvár, Nagykáta, Aszód. Dunaújvárosi hajlított anyagok, 40x40x2—3 mm, 40x60x3—4 mm téglalap zárt, továbbá 80x60 mm U, 140x160 mm U szelvények, 70x34 mm sarokacélok, különböző méretű C, valamint hidegen hajlított mindenféle egyéb szelvények; különböző vastagságú, legalább 1000x2000 mm táblanagyságú durvalemezek; lágy I. a horganyzott huzalok, 30 mm-től koracélok, I. és U gerendák. RÉSZLETESEBB FELVILÁGOSÍTÁS AZ ÁRUSÍTÁSI HELYEN.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom