Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-04 / 230. szám

Pl.U MtCttl 1969. OKTÓBER 4., SZOMBAT A VÍGSZÍNHÁZ október 7-én mutatja be Ibsen: „Sollnes építőmester” című drámáját. Rendező: Várkonyi Zoltán. A ké­pen: Béres Ilona és Básti Lajos. Vak Bottyán lovasszobra Vak Bottyán János kuruc- generálist 260 évvel ezelőtt, 1709-|?en temették el Gyöngyö­sön. Az évforduló alkalmával a városi tanács lovasszobrot állított Rákóczi vezénylő tá­bornokának. Emlékét a város lakossága tisztelettel és ke­gyelettel őrzi. „FELTÁMAD“ A GÖCSEJI HELIKON A zalaegerszegi megyei könyvtár kezdeményezésére felújítják a múlt század első felében Pálóczi Horváth Ádám költő és népdalgyűjtő által Petrikkereszturon alapított Göcseji Helikon elnevezésű irodalmi ' kört. összegyűjtik azoknak az íróknak, képzőmű­vészeknek, neves politikusok­nak fellelhető hagyatékait, akik a megye területén éltek és munkálkodtak. Az össze­gyűjtött emlékekből Zalaeger- szegen múzeumot rendeznek be „Göcseji Helikon Gyűjte­mény” címen. (XSiQCD TIZENHAT éven felülieknek omaT A KIRÁLYÉRT ÉS A HAZÁÉRT EMBEREK REFLEKTORFENYBEN A főgyógyszerész mondanivalója A megye főgyógyszerésze, <tr. Kádár Tibor rendkívül egyszerűen határozta meg hi­vatása ábc-jét: a gyógysze­rész. a betegség és a gyógy­szerek ismeretében, az az utolsó láncszem, aki a gyógy­szerek minőségi ellenőreként « t/eteg kezébe adja gyógyu­lásának eszközét. Tehát el­lenőrzi, hogy nem zavaros-e például a gyógyszerfolyadék, hogy nem repedezett-e a pi­rulák felülete. Ráadásul a gyógyszerek 12—13 százalékát saját maga készíti, és ilyen­kor vegyész is. Ha valami­lyen problémája támad a re­cept láttán, akkor megbeszéli az orvossal. Küzd a mérge­zések ellen, bekapcsolódik az egészségügyi felvilágosító munkába. Tehát az orvos partnere — és a beteg part­nere: ott áll a pult mögött a gyógyszertárban, amely a vevők (itt betegek) szemében sokszor csak egy üzlet, ahová vásárolni megy az ember, s benne az „eladók” a gyógy­szerészek, akiknek négy és fél éves egyetemi tanulmá­nyait kevésnek tartja a me­gye főgyógyszerésze. Dr. Kádár Tibor eredetileg pilóta szeretett volna lenni. De nem felelt meg az orvosi vizsgálaton. így lett két évig Eyógyszerészgyakornok, mert a háború előtt az volt a sza­bály, hogy aki ezen a pályán egyetemre akar kerülni, az legyen előbb gyakornok. Az egyetemen ő még kétéves képzést kapott. A tanulás mellett állandóan kisegített gyógyszertárakban — egy va­sárnapra öt pengőt kapott. Évente legalább 25—30 új gyógyszer kerül forgalomba. A gyógyszerállomány fele öt évenként kicserélődik. Jelen­leg már a hatodik, magyar gyógyszerkönyvnél tartunk. Ennek ellenére szinte minden állampolgár — aki már leg­alább kétszer beteg volt, s ki nem volt? — gyógyszerszak­értőnek tartja magát. Dr. Ká­dár ezek után jelenti ki, több ideig kellene, hogy tanulja­nak a gyógyszerészek. Ugyan­úgy, mint az orvosoknál, be kellene vezetni, hogy a diplo­ma megszerzése után két-há- rom évvel szakvizsgázzanak 6 gyógyszerészek is. Ma már elengedhetetlen a szakosodás, a főgyógyszerész Szerint, va­lahogy így, hogy analitikus, technológus, toxikológus, vagy közgazdász-gyógyszerész. Vi­lágjelenség, hogy emelkedik a gyógyszerfogyasztás — a kulturális- és életszínvonal növekedésének hatására. Évente például a megyében fejenként hat százalékkal nő a gyógyszerfogyasztás. Per­sze mindebbe közrejátszik, hogy emelkedett az átlagélet­kor, és az újfajta gyógysze­rek drágábbak és „divatosab­bak”. S az is sokat számít például nálunk, hogy olcsó’ a gyógyszer. A megyében 111 gyógyszertár működik, 60 mil­liós készlettel, évi 190 milliós forgalommal, sorolja dr. Ká­dár. A főgyógyszerész, miután elvégezte az egyetemet, to­vábbra is ottmaradt, letette a doktorátust, laborvezető, majd az egyetemi gyógyszer- tár helyettes vezetője lett, tanársegédi minőségben. így a tudományos kutatással és az oktatással is szoros kap­csolatot tartott, csaknem egy évtizedig, ............ O E gy Pest megyei gyógyszer- tárban mindennapos a havi 150 ezer forintos forgalom. Ehhez van egy gyógyszertár­vezető, egy beosztott gyógy­szerész és asszisztens — ha van, mert például az elmúlt évben 220 gyógyszerész vég­zett az egyetemeken, ugyan­akkor annyian öregedtek ki, vagy mentek el máshová, hogy számuk 17-tel csökkent. Ennek ellenére nem lenne gyógyszerészhiány, ha' nem­csak az orvosnak, de a gyógy­szerésznek is biztosítanának lakást a falvakban, kisváro­sokban. A megyében erre csak Nagykőrösön és Vácott találtatott példa. A fizetés sem magas, az átlag alapbér 2100 forint, az átlagkereset — inspekciókkal, túlórákkal, amelyek mindennaposak — felmegy 2550 forintra. Csak­hogy ezért nem nyolc órát kell dolgozni. Asszisztens­hiány is van, mert hiába ké­peznek évente megfelelő számban, ezek lányok, férj- hezmennek és otthagyják a pályát. Dr. Kádár Tibor legalább úgy ismeri ezeket a problémá­kat, mint a gyógyszereket, hiszen 1952-től az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetében tevékenykedett. Ezenközben, hogy ne essen ki a gyakorlatból, vállalt gyógy­szertárakban helyettesítéseket. Később a Budapesti Orvostu­dományi Egyetem . függetle­nített szakszervezeti titkára lett. szervezése, hogy adott helyen és időben, a megfelelő minő­ségben és mennyiségben áll­janak rendelkezésre a gyógy­szerek. A gyógyszerellátás szervezése két féléves egye­temi tantárgy. íme a főgyógyszerész mon­danivalója, aki ezen beosztá­sa mellett a megyei gyógy­szertári vállalat igazgatója is. Kifejti, hogy fiából nem csu­pán gyógyszerészt szeretne nevelni, hanem specializált szakembert, olyat, aki a gyógyszerészeten kívül ért vagy a vegyészeihez, vagy a .vagy a közgazda- itähhoä-.V.— ­Berkovits György Az ég beborult, s a szél kezd pimaszul az ember kabátja alá fújni; naptár szerint is itt az ősz; vagyis megérkezett az őszi programok ideje. De nincs semmi baj, mert a megyei-mű­velődési otthonok, klubok, mozik változatos és érdekes programot kínálnak. Fantomas a Scotland Yard ellen című színes, olasz—fran­cia filmen izgulhatnak a váj ciak szombaton este a Madách Imre művelődési központ mozi termében. És hogy az izgalom ne érjen véget, vasárnap ugyanott, ugyancsak olasz- francia koprodukcióban, szí­nes megoldásban vetítik Az „Angyal” lesen című izgalmas filmet. Az izgalomkeltés mel­lett Vác nem feledkezett el a nemes hagyományok megfe­lelő ápolásáról sem: a Vak Bottyán Múzeumban szomba­ton nyílik meg a „200 éves váci nyomdák, váci ősnyomtatvá­nyok” című tárlat, • ahol , a nagymúltú város évszázados nyomdaipari hagyományait bemutató dokumentumokban gyönyörködhet, s feledkezhet a múltba a néző. Megyénk déli részén, Ceg­léden, a Kossuth múzeumban vasárnap délelőtt 11 órakor fototárlat nyílik, amelyre kü­lön szeretném felhívni kedves olvasóim figyelmét. A kiállí­tott képek azt bizonyítják, hogy a technika ezen látszóla­gosan könnyű eszközével is milyen megdöbbentő, szemet gyönyörködtető alkotásokat lehet létrehozni. Igaza volt Delacroix-nak, amikor azt mondta: a kép feladata, hogy ünnep legyen a szemnek. Nos, aki majd megnézi a ceglédi fototárlatot, az a mondás iga­záról saját maga győződhet meg. Bevezetőmben sajnálattal megállapítottam, hogy itt az ősz, vagyis az az időszak, ami­kor az ember szívesen vesz elő egy-egy jó könyvet és feled­kezik bele az író által megraj­zolt világba. A Magvető Kiadó most je­lentette meg Galabárdi Zoltán: Megjegyzem ... című új köte­tét. Aki kézbe veszi ezt a könyvet, az majd rájön arra, hogy az írót eddigi munkás­sága alapján harsogó indulatú és pompásan mulattató szati­rikusnak ismerte meg, s most ez a kötet mindennek az el­lenkezőjét bizonyítja, vagyis azt, hogy az' író képes a mé­lyebb fekvésű gordonka húro­kat is megrezegtetni. Érdemes a kötetet kézbe venni, mert senki nem fog csalódni benne. A rádió és tv hétvégi műso­rán is meglátszik az ősz be­köszönte; választékában gaz­dagabbá, tartalmában pedig súlyosabbá vált. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rádió nem gondol a táncot kedve­lőkre, mert szombaton 22.20 órától Táncoljunk címen sugá­roz műsort, majd az éjféli hí­rek után a Melódiakoktél cí­mű adásra kerül sor. A Petőfi rádió az irodalmat kedvelőknek szolgál csemegé­vel, 21.20 órakor adásra kerülő nagysikerű Yukio Mishima ja­pán szerző darabjával. Szombaton este a tv Elméle­tileg kifogástalan házasság címmel, tizenhat éven felüli­eknek Boccaccio novelláiból összeállított műsort sugároz, Papp Éva, Major Tamás, Bár- dy György,' Garas Dezső és Le- hoczky Zsuzsa közreműködé­sével. Ismételten hangsúlyo­zom, az adást csak tizenhat éven felüliek tekinthetik meg. A tv éjszakai előadása ki­tűnő szórakozást ígér a ne­hézveretű filmek kedvelőinek, mert 22.35-kor vetítik a „Ki­rályért és a hazáért” című í 964-ben készült angol filmet Tom Courtenay közreműködé­sével. A film nem a szokvá­nyos háborús történeteket dol­gozza fel, hanem igaz, emberi történetet az első világháború­ból. A film főhősének, Hamp közlegénynek, a fronton eltöl­tött három év után idegei fel­mondják a szolgálatot, s már csak egyetlen vágy hajtja: el­menekülni az ágyúdörgés elől. Ámde a háború törvényei ke­gyetlenek ... A vasárnapi rádió- és tévé­műsor ügyesen elegyíti a ko­moly, elgondolkoztató és szó­rakoztató műfajt, a könnye­debb, kevésbé több figyelmet igénylő adásokkal. A Kossuth- rádió 19.15-kor közvetítést su­gároz a József Attila Színház­ból, a népszerű szerző, Berke- si András Thomson kapitány című kétrészes színművét. Az opera kedvelőinek szórakozta­tásáról a Petőfi-rádió gondos­kodott, mert 18.05-kor sugá­rozza Puccini Bohémélet című operájának III. felvonását, Toscanini és kiváló énekesek közreműködésével. Vasárnap estére a tévé há­rom érdekes műsort ígér. Az egyik a 17 órakor kezdődő El­nök a száműzetésben című dokumentumjátéka, amely az NSZK-ban tevékenykedő re- vansista szervezetek prakti­káit leplezi le. 19.30-kor egy tizenhárom részes sorozat első vetítésére kerül sor, Szenyor Zorro címmel, amelynek tör­ténete a nézőt az 1800-as évek Kaliforniájának álarcos, lovas, coltot rántó romantikájába kalauzolja vissza. A közönség kívánságára 20 óra 20-kor vetíti vasárnap es­te a televízió Pietro Germi nagy sikerű filmjét, a Válás olasz módra-t. Valóban itt az ősz, de az év­szakok periodikus változása: maga az élet. Az ősznek is megvannak a maga szépségei, közülük az egyik a kellemesen eltöltött hét vége, amelyhez jó szórakozást kíván: Karácsonyi István — Elkészült az ország „legferdébb” olajkútja az al­győi szénhidrogén-meden­cében. A furat mélypontja, csaknem 500 méterre tá­volodott el 2100 méteres mélységben ^ a felszíni ki­indulási r\ r?<0 o non Dn ° e Negyven gyógyszertárt új­já kellene építeni a megyé­ben. Számtalan régi épület­ben van, s ezek elavulása gyorsabb, mint amilyen ütem­ben a felújításokat el tudják végezni. Az ok: kevés a pénz. Több, mint 70 szolgálati laká­suk van, s ezután eszközlekö­tési járulékot kell fizetniük. Ez a tízmilliós nyereségből egymilliót elvisz, másik egy­millió a karbantartásra megy el. Mindez nagymértékben megterheli a megyei tanács gyógyszertári vállalatát, amelynek a fő feladata a me­gye- gyógyszerellátásának meg­(4) — Furcsa dolog ez az egész ... Bár én csak a hely­színelésem. voltam jelen, a nyo­mozásban nem vettem részt, nagyon különösnek láttam. Egyáltalán nem lepődött meg. Pedig már elég nagy csődület volt az udvaron. Hiába mond­tam, hogy mindenki tartsa tá­vol magát, amíg a járási rend­őrhatóság meg nem érkezik. Valami vásárlásból jött meg a járási székhelyről, és amikor közöltem vele, hogy mi tör­tént, káromkodott egyet, de semmi megdöbbenést nem mutatott. Mérges volt az asz- szonyra. — Ez hány órakor történt? — Tizennégy óra lehetett. Mert a kisfiú olyan fél kettő körül ért haza az iskolából, aztán be volt zárva az ajtó, és egy papírt talált az ablak­ban, amit az asszony írt neki, hogy ha megjön, menjen Pé­ter bácsihoz, Nagyiványl Pé­terhez, az ifjúságvédelmi fele­lőshöz. A gyerek azt hitte, hogy az anyja elment valaho­vá. Állítólag máskor is hagyott cédulát a gyereknek, hogy ott a kulcs. Most viszont nem volt leadva. Péter lejött, benézett a konyhaablakon, mert ha tet­szett látni, elég magasan van, a gyerek nem érte fel. Szóval elrohant hozzám a gyerekkel, hogy baj van, azonnal menjek. Rohantam és feltörtük az aj­tót. Mindjárt elvágtuk a spár­gát és próbáltunk mesterséges légzést alkalmazni. Mert még meleg volt, bár lehetett látni, hogy nincs sok remény. De ez az ember kötelessége ... — Mit állapított meg a rendőrségi orvosszakértő? Mi­kor történt? — Fél tizenkettő és tizen­kettő között. — Mikor ment el bevásárol­ni a férj? — A féltizenkettes busszal. — És fél háromkor már ott­hon volt? — Otthon. Negyed órája volt a bevásárlásra. Két konzervet vett. Egy vagdalthús- és egy májkonzervet. — Itt nincs olyan bolt, ahol konzervet árulnak? — Kettő is. — Hol dolgozott a férfi? — Vasútnál. A járáson. De ákkor éppen szabadnapot vett ki. — Mivel indokolta? — Talán a felesége beteg­ségével ... Mondom, a nyomo­zásban nem vettem részit. Kü­lönben máskor is előfordult, hogy napokig nem ment mun­kába ... Volt úgy, hogy egy­két hónapig sem dolgozott.., De az még érdekesebb, hogy aznap délelőtt is volt bent a járáson. Telefonált a munka­helyére, hogy szabadnapot vesz ki. A legkisebbnek vett is valami csokoládét, azzal jött haza... A boncolás ki is mu­tatta a gyerek gyomrában an­nak a csokoládénak, vagy mi­nek a maradványait... — Ennek van valami jelen­tősége? — Hát hogyne. A gyerek délelőtt kilenc és tíz óra kö­zött halt meg, tehát azután, hogy az apja először jött haza a járási székhelyről. Először észre sem vettük a kicsit, csak amikor körülnéztünk a lakás­ban, hogy nincs-e valahol bú­csúlevél. akkor láttuk, hogy a vetett ágyban van a kicsi. Mintha aludt volna. De már kihűlt. Alig lehetett észreven­ni a nyakán a kis piros csí­kot. A fojtás nyomát. — Mivel magyarázta Takács, hogy a járásra utazott konzer­vért? — Az asszony állítólag félt, hogy megmérgezik, és csak konzervet volt hajlandó enni. Egyébként a padlás, meg a kamra tele volt üres konzer- ves dobpzokkal... Mondom, nem vettem részt a nyomozás­ban, csak arról tudok, amit magam láttam, vagy közvetve az emberektől hallottam. Mint azt is, hogy Takács kijelentet­te: hiába csinálnak akármit, neki diliflepndje van. Egyéb­ként az asszonyt is kezelték ideggel... — Ismerte Talkácsnét? — kérdem a feleségtől. — Igen. Egyszer eljött, hogy vetessük állami gondozásba a gyerekeket, mert ő kórházba akar menni. A gyámügyhöz küldtem... — Milyen volt külsőre? — Semmi különös ... Olyan furcsán ment, mintha fájt vol­na a lába. Itt sírt a konyhá­ban, hogy beteg a szívével... Kis, sovány asszony volt... A kicsivel jött él. Máskor is lát­tam az utcán, de mindig a kis­lánnyal. Azt nagyon szerethet­te... — A gyerekek hol vannak most? — A gyámügy intézkedett, nem is tudom, hová kerültek. Az asszony karján ringatva a kisfiút, azt mondja: — A kisebbik lány a Szár­ny asm énál van. A többiről nem tudunk. — Ismeri Számyasmét? — nézek a férjre. — Közelebbről nem. Ott la­kik a vasútnál. Nyugdíjas szü­lésznő ... A feleség egy bosszús pillan­tást vet a férjére. — Azt hallottam, hogy lány­korában pártfogolta Takácsnét. Nem tud róla? — Lehet. Mi még nem is­merjük a falut. — Takács hol lakik most? — Úgy hallom, az apjánál. A szomszéd faluban. Néha lá­tom itt is, de a ház le van zárva. Neki nem sok holmija lehet ott. Amijük maradit, azt az asszony szerezte. Vagyis in­kább az anyja, aki Amerikába ment férjhez. — Dolgozik most a férfi? — Nem tudom. Negyven- nyolc óráig volt vizsgálati fog­ságban, aztán hazaengedték. Azóta nem tudom, mi van ve­le. ★ N-ben hamar elirányítanak az öreg Takács házához. Kül­sejével kirí a többi közül. Nincs is még egy hozzá hason­ló a faluban. A nagykaput ta­lán évtizede sem nyithatták ki. Ha megpróbálnák, biztosan összerogyna. Lesüppedve dől a földbe, több rúd támasztja be­lülről. A kiskapu kitágult fa- kallantyúval van beakasztva. Sok munkát senkinek nem ad a ház rendben tartása. Szürkület van már, az öreg Takács bent ül a konyhában, ahol csak a tapasztott tűzhely ajtaján kiparázsló fény vilá­gít. Az asztalon tányérban füs­tölt szalonna és kolbász, kö­rülötte kenyérmorzsa. Látszik, hogy nem főtt ételen él. A férfi hatvan körül lehet, talán még fiatalabb is, de elég megviselt. Szeme bizonytala­nul pislog, korához képest túl­ságosan párás, elmosódott, bő­re szürkés-barna, és ernyedt, arccsontján és orrán kitágult hajszálerek árulkodnak arról, hogy többet részeg, mint józan. Most is ihatott. Elbambult né­zése. bizonytalansága erre en­ged következtetni. Olyan em­ber benyomását kelti, aki jó­zanon is részegnek látszik. Gyufát keresgél, fiókokat húzogat ki, matat bennük, az­tán visszatolja. — Az előbb még megvolt... — Hol a lámpa? Tétova ujjakkal a konyha- asztal fölé. a falra mutat. — Nemigen használom.!! Elüldögélek, aztán lefekszem... Nem is tudom, van-e benne petróleum. A fiam hasznába, ha itthon van, de nemigen jár haza... — Pedig a fiához jöttem (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom