Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-30 / 252. szám
fb!)l «fccvei 1969. OKTOBER 30., CSÜTÖRTÖK Rejtő Rejtő, Rejtő, Rejtő. Tizenhat Rejtő-kötet jelent meg eddig a Magvető Albatros sorozatában. „Futottak még”: Simenon, Chandler, Christie, sötöbö. Összesen harminchat mindenféle jelent meg, de a jelek szerint a Rejtő-reneszánsz tovább tart. A kiadó beharangozása szerint nyolc kötet van előkészületben, közülük ötöt Rejtő szignál. Tehát tovább javítja a statisztikái, miközben az utóbbi idők Rejtő-kiadványai feltűnő hanyatlást mutatnak. Az Egy bolond százat csinál gyanakvásra birizgálja az olvasót, csakugyan a magyar szatirikus kalandregény koronázatlan királya írta-e? Na persze, a Rejtő-féle nagyüzemi termelés mellett, alig lehet várni egyenletes színvonalat, és az üzlet, az üzlet, a kiadónak azonban gondolnia kell arra is, hogy vigyázzon sztárolt szerzőjére rajongói előtt. Akit méltán szeretnek, hiszen legjobb művei irodalmi szinten mérve is méltó versenytársai a hasonló kategóriában alkotó fenoméneknek. Mindenesetre kíváncsian várom ezeket az újabb „rejtőket”. A Piszkos Fred, a Tizennégy karátos autó, a Láthatatlan légió Rejtőjére ismerünk-e, vagy csak a hatalmas példányszám emlékeztet arra, hogy ezeket is Rejtő Jenő írta. N. S. J. OLVASO NÉPÉRT Olvasás — a számok tükrében Beszélgetés a megyei könyvtár igazgatójával Az Olvasó népért mozgalom feladataiban — és .természetesen : sikereiben, fogyatékosságaiban — a különböző társadalmi szervekkel együtt, osztoznak a könyvtárak is. Hogy milyen mértékben, erről beszélgettünk Debreceni Istvánnéval, a Pest megyei Tanács vb megyei könyvtára igazgatójával. — A könyvek világa ugyan messze esik a számokétól, most mégis arra kérem: kezdjük a számokkal. Hány kötete, és mennyi olvasója van a megye tanácsi könyvtárhálózatának? — Statisztikai -adataink tavaly december végiek. E szerint a megye tanácsi könyvtárai 951 977 kötettel és 111 707 olvasóval rendelkeztek. — Ez sok — vagy kevés? — A miénkhez hasonló nagyságú Borsod megye könyvállománya mintegy háromezer kötettel, az ugyancsak hasonló nagyságú, de alacsonyabb lélekszámú Bács- Kiskun megyéé körülbelül hetvenegy és fél ezer kötettel kevesebb; ami az olvasók számát illeti: Borsod tízezerrel elmaradt mögöttünk, Bács-Kiskun viszont két és fél ezerrel megelőzött bennünket. — Hol áll < tárhálózat és ság terén? — Pest megyében a tízezer lakosra jutó önálló könyvtárak és fiókintézmények száma 3,5; Borsodban 7, Bács-Kiskunban 8, az országos átlag — csak a megyéket véve alapul — 6,7. Az megye könyv- köily vcllátottNégyszemközt az anyaggal Tíz görcsös ujjam közt az anyag. *“*' *~Vallatom. Belőled lettem én? Kinek kezében holt betűk versekké válnak, és társtalan szavak oly bölcsen összeállnak, hogy értelmük jövőt magyaráz? Te voltál hát az én szülőanyám? Felelj! Belőled lettem én? — És hallgat az anyag. Keményen titkot őriz, — hiába vallatom. Pedig tudom, hogy minden úgy igaz, ahogy a természet rendje írta meg szívemben, és hinni van jogom. De mindezt bizton tudni kell. — hát vallatom tovább, én is keményen, — az ember, ki görcsösen az anyagot tartja kezében. — Belőled lettem én? Kinek kezében holt betűk versekké van,».., és társtalan szavak oly bölcsen összeállnak, hogy értelmük jövőt magyaráz. Te voltál hát gz én szülőanyám? Felelj! Borbély Tibor ezer lakosra jutó könyvállomány Pest megyében 1104 kötett, borsodban 1595, Bács- Kiskunban 1559, országosan 1678 kötet. Nálunk ezer lakosból 130 volt a beiratkozott olvasó, Borsodban 171, Bács-Kiskun megyében 203, az országos átlag 157 fő. — Utolsó — statisztikai jellegű — kérdésem: miben válogathatnak az olvasók? — Elsősorban a szépirodalomban: ebből a könyvállományunk több mint 450 ezer kötet. Utána a szakirodalom következik, 265 ezer kötettel, végül a gyermek- és ifjúsági irodalom, 234 ezer kötettel. — Elégedett az olvasók számával? — Nem. Az, hogy a megye lakosságának 12,8 százaléka a tanácsi könyvtárhálózat olvasója,- szép eredmény, de nem ad okot elégedettségre. Különösen aggaszt bennünket a mezőgazdasági dolgozók számának fokozatos csökkentése. — Más társadalmi rétegeknél nincs probléma? — Sajnos, van. Míg négy-öt évvel ezelőtt évente tíz-tizenkétezer olvasót nyertünk, ma már jó eredménynek számít, ha három-ötezerrel emelkedik ez a szám, hiszen ezért is nagyon sokat dolgoznak a könyvtárosaink. Egy bizonyos fokú telítődés után már nem könnyű új olvasókat szerezni. Az olvasás szeretetére nevelni nagyon nehéz pedagógiai feladat, ami sokszor meghaladja a könyvtáros erejét. Gondoljunk például az öt-tizenöt- ezer lakosú községek fő hi- vatású könyvtárosaira, akik egyedül látnak el minden feladatot, a könyvrendeléstől az átvételig, az elhelyezéstől az olvasó kiszolgálásáig! —.-J-rl-Hogyan" ítudják hasznosítani tra it segítséget — például — az Olvasó népért mozgalomban? — Mindenekelőtt örülünk annak, hogy az iskolák is be1 lekapcsolódtak, mert — véleményem szerint — ott dől el, hogy a betűvel ismerkedő gyerekből olvasó felnőtt, könyvbarát lesz-e vagy sem Dicséretes a Nagykátai Járási Könyvtár kezdeményezése, ahol olvasótoborzási versenyt rendeztek, Úttörők az olvasó népért jelszóval, nagyon eredményesen. Sokat várunk az MSZBT által meghirdetett jubileumi olvasómozgalomtól is, amelynek keretében 12 szovjet szépirodalmi művet kell elolvasni, s válaszolni a feltett kérdésekre. A legjobb feleleteket értékes díjakkal jutalmazzák. Megyénkből eddig 250 olvasó jelentkezett. Érdekesnek ígérkezik a KISZ KB olvasónapló pályázata is, Játék és vallomás címmel. Ezek a pályázatok mind az Olvasó Népért mozgalom sikerét hivatottak elősegíteni, népszerű, jáékos formában: — Ezek a pályázatok vi- szont újabb feladatokat rónak a könyvtárosokra is. HOVA TEGYÜK A RÁDIÓT? A EZ CSAK EGYSZERŰ! DUDIV T BUDAPESTI BÚTORIPARI VALL A LAT CÉLNAK LEGJOBBAN MEGFELELŐ RÁDIÓ ASZTALÁRA. „Varia” rádióasztal, ára: 340 Ft-tól „Egri” rádióasztal, ára: 301 Ft-tól Kaphatók az áruházakban és bútorboltokban. A BUBIV márka, minőség, jó ízlés! Hogy tudnak ezeknek eleget tenni? — Nem könnyen. A könyvtárakban egy érdekes körfbr- gás alakul ki, éppen a fejlődés velejárójaként. Az olvasók akkor járnak szívesen a könyvtárba, ha a helyiség barátságos, ha sok új könyv között válogathatnak, ha a könyvtáros lelkiismeretesen, jól foglalkozik velük. Az apróbb átalakítások — néhány községben — csak a pillanatnyi gondokat enyhítették. Igazi megoldást csakis új, korszerű a járási székhelyeken és a nagyközségekben, hiszen 25 évvel a felszabadulás után már egyetlen községben sincs olyan épület, amelyet könyvtár céljaira át lehetne alakítani! — Utolsó kérdésem: mi a tapasztalata a megyei olvasók igényéről, az érdeklődés színvonaláról? — Ügy gondolom, a helyzet nem rosszabb, mint más megyékben. Országosan nagy a kereslet a szórakoztató szép- irodalom iránt, nálunk is, de hódít a kortárs szépirodalom is. Igaz, ezen belül jelentősen hódítanak a kalandregények és a bestsellerek. Ugyanakkor a szakirodalom kölcsönzésének százalékos növekedése a könyvtárak társadalmi szerepének átalakulását jelzi. Ma egyre nagyobb hangsúlyt kap a tanulás, a tájékozódás igényének kielégítése, különösen a nagyobb gyűjteménnyel rendelkező könyvtárakban. Mindezek arra figyelmeztetik a könyvtárost, hogy minden igényre legyen tekintettel a könyvvásárlásoknál, azokéra is, akik csak most „kapnak rá” az olvasásra, azokéra, akikből rendszeres, igényes olvasókat lehet és kell nevelni, s végül azokéra is, akik öri- művelésükhöz, általános vagy szakmai ismereteik gyarapításához a könyvtártól, a könyvtárostól várnak segítséget! — nyíri — Taneszközök kiállítása A tavasszal Moszkvában rendezett magyar tanszerkiállítás viszonzásaként Budapesten, a Bajza utca 42. szám alatt kiállítás nyílt, amely a legújabb szovjet taneszközöket mutatja be. A kiállításon 160 különféle szemléltetőeszköz látható, elsősorban matematika, fizika, vegytan, biológia és csillagászati taneszközök reprezentánsai. A „Bűn és bűnhődés“-ről A londoni Daily Telegraph kedden terjedelmes bírálatot közöl Petrovics Emilnek Dosztojevszkij „Bűn és bűn- hődés” című regényéből irt operájáról. Colin Mason, a lap Budapesten tartózkodó zenekritikusa annak a véleményének ad kifejezést, hogy Petrovics ismét igazolta nagy tehetségét, amelyet mar a „C, est la Guerre” című művében is fel- csillantatott. Különösen azt méltatja, hogy a szerző kitűnően" tud néhány zenei akkord megszóláltatásával légkört teremteni, jellemeket, helyzeteket és cselekedeteket ábrázolni, egyik percről a másikra érzékeltetni a' változásokat. Kevéssé meggyőzőnek nevezi a regényből vett jelenetek megválasztását az opera vége felé, mélyebb jellemábrázolást kér számon. „A mű jeles eredmény, igazolja PettöVícs 153-” lódi tehetségét és felkelti érdeklődésünket még színre nem vitt vígoperája, a Ly- sistraté iránt is” — írja MaGörcsösebbek a tüskök Mondanék valami érdekeset. Vásárhelyi Nagy Antal makádi lakos tavaly előtt egyhuzamban kapálta meg háztáji földjét. Tavaly gyalog ballagott el a kunszentmiklósi vásárba, ahol ugyan mit sem vett, de legalább jól körülszemlélődött, s mi tagadás, be- nyakalt néhány fröccsöt is, és még azon nap délután hazafelé újra megtette a húsz kilométert. Nem hatott a szenzáció erejével? Pardon, valami apróságról megfeledkeztem: Vásárhelyi Nagy Antal 1880 márciusában született, tehát kilencvenedik évét tapossa. No, ugye. A fekete fejkendős, fekete ruhás néni beljebb tessékel, be a szobába az asztal mellé. — ... de nincs már borunk, amivel kínálnánk — mentegetőzik. — Megivódott — pislant selymén embere, férjeura, Vásárhelyi Nagy Antal nyugdíjas tsz-tag. — Azám, megivódott — is-, métli fenyegető szemráncolás kíséretében a néni. Egy fej kabátgallérba igyekszik húzódni, akár a csínyen kapott gyerek teszi, én meg terelem a szót másra. — Mikor volt az esküvő? '— 1904-ben. — Március tizedikén — bólogat az ember. — Tizenkettedikén — javít a néne. — Régebbnek tűnik — nyik- kan a bácsi. összecsapom a kezem, belemegyek a viccbe: — Mondja, bátyám, hogyan lehet meg az ember hatvanöt évig egy asszony mellett? — Volt neki mellettem más is — szemrehányó a hang. — Na, az sem most volt — nyugtat a bácsi. — Nocsak, rosszul szóltam...? Cigarettával kínálom Antal bácsit, de nemet int. — Nem szokom már rá a cigarettára. — Hát ez szép, ilyen korban vigyázni is kell magunkra ... — Én öt évvel fiatalabb vagyok — jegyzi meg a néni. Nagyot kacsint asszonyára a bácsi, s pipát vesz elő. — Gyerekkoromtól pipázok. .. Nevetünk együtt, mind a hárman. — Hogyan élnek? — Űri módon ... Mint a hal a szárazon. Háromszáz forint a nyugdíj. — A gyerekek nem segítenek? Bólogat a néne: — A kicsi fiam, a Pistikém, segít ezzel-azzal... — Hány esztendős a Pisti fiuk? — Hatvan lesz. — Igaz is, nem gondoltak arra, hogy elváljanak? — Elég kalinkós volt mindig az öregem, de már lassan beletörődöm ... Meg aztán hol kapok rendes legényt? Na, hol? — Ijnye, asszony! Esik eső csöpörög... — Ne hallgassa tovább ezt a bolond vénembert. — Hát nem hallgat el, vén kalinkós! De elemében van az öreg, s hunyorgat, s csak mondja: — Hallja, én takács voltam fiatalabb koromban, legényember koromban, hát mindig vizsgálódtam a jányok ruhája után. Sírósra vált szegény néne hangja. — Ezt ne tessen írni. — Mozdulni sem tud, aztán ... — Mi a baj? — kérdem. — Elhasígatott egy böhöm tüsköt. Ráért volna négy hétig, de egykettőre végzett vele. Most nyög belé. — Gyakran beteg, bátyám? — Múltkoriban tüdőgyulladásom volt. Most meg ez. — Az már elmúlt? — Még. kilencszázban. — Kilencszázegyben. — Ügy .,. úgy — hagyja rá az ember. — Máskülönben? — Köhécselek. Aludni sem bírok. —1 Adott neki recipét az orvos ... — Kiváltották? — Mind a kettőt. — Mondtam az asszonynak, hozd el azt a medecinát,. el is hozta a tablettát és az üvegeset. Adja a kiskanált, hogy vegyem be akkor. Mondok neki, hem kell ’ nekem a kiska- nál, asszony. Jól meghúztam az üveget, benyeltem két rózsaszínt a tablettából, hát reggelig egy köhhintésem se... — Nem szabad azt így. Csak amennyit az orvos..; — Azóta se vettem be többet — legyint. — Inkább a borból kor- tyintgat. — A néni nem issza meg? — Én csak tejet — kicsit ke- vélyen teszi hozzá: — Nincs is semmi bajom, mert mindig csak tejet... Sértődötten mondja az embere: — Nekem is csak most a fától a derekam ... Segíteni igyekszem: — Görcsös volt az a tuskó. Sóhajt egyet Vásárhelyi Nagy Antal bátyám, és kedvetlenül mondja: — Görcsösek mán a tuskók. (szántó)
