Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

KST HEGVEI kMítíop 1969. OKTÓBER 30., CSÜTÖRTÖK Párizsi kezdeményezés a Közel-Kelet ügyében (Folytatás az 1. oldalról.) .Ezt azonban minden reális politikai erő el alkarja kerül­ni. Ennek szelleméiben fogant a francia kormány szerdai fel­hívása is: újítsák fel a közel- keleti válság megoldására megkezdett, majd megszakadt négyhatalmi tárgyalásokat, különös tekintettel a libanoni válságra — ezt vallja Párizs. „A kormány nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a világ­nak ezt a részét érintő súlyos bajok forrása az arab—izraeli konfliktus elhúzódása. Ezért sürgősebb, mint valaha, hogy ez a konfliktus igazságosan és tartósan rendeződjék” — álla­pítja meg a Chaban-Delmas kormány. Ami a libanoni konfrontá­ciót illeti: Kairóban folynak a tárgyalások a válság megoldá­sára. A libanoni hadsereg fő- parancsnoka (Emil Busztani) után Szaleh Ammas iraki mi­niszterelnök-helyettes is az egyiptomi fővárosba érkezett, Kairóba ment továbbá egy kétfőnyi szíriai delegáció, I tárgyalások egyelőre az állás- Muszleh Szalem vezetésével. j pontok felvázolásának stádiu- Kairói jelentések szerint a • mában vannak. Arafat sajtó­tájékoz­tatója Arafat, az El Fatah gerillaszer­vezet vezetője Da- maszkuszban saj­tóértekezleten számolt be a liba­noni események­ről. Egy amerikai repülőgép, hét nyugatnémet állampolgár Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint kedden a Kínai Népköztársaság déli része fölött lelőttek egy piló­ta nélküli amerikai felderítő repülőgépet. A KKP Központi Bizottsá­gának katonai tanácsa napi­parancsban tüntette ki azt az üteget, amely a kalózgépet ártalmatlanná tette. Mint a kínai hírügynökség közölte, 1964 óta ez volt a Kína fölött lelőtt 19. amerikai - pilóta nélküli repülőgépi A központi pártlap, a Zsenr min Zsibao, és a felszabadító hadsereg napilapja a Csie- jangcsün Pao, szerdán vezér­Az Ipari Műszergyár (Ekiad) értesíti kedves vásárlóit, hogy a COFIM kávéőrlő, a POLIMOT autópolírozó, 4a VENTIM és az SZK — 40-es asztalii szellőző, az UK — 17-es háztartási '’arró- gépmotor és a T — 12-es varrógép lábkapcsoló •garanciális javítását Pest megyében kizárólag a Pamovili ozövwtkezetl és tanácsi végzi, a következő címeken: Szentendrei Járási Javító- Szolqáltató és Ruházati Ktsz Szentendre, Bercsényi u 4. Ceqlédi Vasipari, Elektromos, Műszerész Ktsz Cegléd, l , Szabadság tér 5. Érdi Vas- és Fémipari Ktsz Érd, Diósdi u 10. Százhalombatta. Erőmű, Ü.| lakótelep, Szolgáltatóház Budaörsi Veqyes Ktsz Budaörs, Szabadság u. 44. cikket szentelt az események-1 nek és emlékeztetett rá: az utóbbi időkben amerikai ne- | pülőgépek és hadihajók Kína légiterén és felségvizein több provokációt hajtottak végre. Ezzel kapcsolatban kiemeli a hírügynökség, hogy a Nixon- kormányzat tettei szembenáll- nak félrevezető békeszóla- maival és mind a hadsereg­nek, mind a kínai népnek ké­szen kell állnia az ellenség rpüidpoíajia . njeglepetésszerp táiitódáséra. Azlftí Kína hif{ j ügynökség megismétli azt a tételt, hogy Kína „nem tá­mad, ha csak meg nem tá­madják”. Hongkongból érkezett je­lentések szerint a Kínai Nép- köztársaság szervei kedden szabadon bocsátottak hét nyugatnémet . állampolgárt, akik azóta már át is lépték a határt és a koronagyarmatról hazájuk felé tartanaik. A nyu­gatnémetek a frankfurti Lur- gi cég alkalmazottai, illetve hozzátartozóik. Eredetileg Loncsouban, a kínai uránku­tatás központjában dolgoztak cégük megbízásából, de 14 hónappal ezelőtt, amikor el­utazni készültek, kiutazási vízumukat váratlanul vissza­vonták. Hivatalosan nem emeltek vádat ellenük, és • a főváros­ban mozgásukat sem korlá­tozták. Október 22-én jelen­tette az Üj Kína hírügynök­ség, hogy az Egyesült Álla­mok javára végzett kémtevé­kenység -miatt cégük egy má­sik alkalmazottját, Trutz von Xylander mérnököt 10 évi börtönbüntetésre ítélték. BONN Vihar a Bundestagban Húszévi szüntelen kormányzás után keserű pirula., kellemetlen kötelesség ellenzékben lenni — legalábbis így gondolják Bonn kereszténydemokratái, akik azt gondolták, „bérletet váltottak” a miniszteri bársonyszékekre. Képünk a nyugatnémet parlamentben készült, Brandt (balra) kormánynyilatkozata után Rainer Barzel, a CDU parlamenti frakciójának vezetője mond beszédet, akkor még csak „tárgyilagos” támadást intézve a kormány ellen. A Brandt-kormány prog­ramnyilatkozata feletti vita el­ső napján már viharos jelene­tekre került sor a bonni Bun­destagban, s a helyzet rendkí­vül feszültté vált. A vita nyugalmasan kezdő­dött. Barzel, a CDU—CSU parlamenti csoportjának elnö­ke, a vita első szónoka, tár­gyilagos ellenzéki szerepet jel­zett az unió részéről. Támadta ugyan a kormányprogram több pontját — főleg azt, hogy Brandt két német államról be­szélt —, de támadásai nem voltak különösen élesek. Mischnick és Wehner, a két kormánypárt frakcióelnöke, sem mondott sok újat a kor­mánynyilatkozathoz képest. Utána azonban Ffrandt vá­laszolt a szónokoknak. A kan­cellár éles támadást intézett a teremben jelen nem levő Franz Josef Strauss ellen. Először azt mondta, hogy a márka felértékelésének elhú­zódása sokba került az NSZK- J nőik, s az elhúzódás oka Strauss „nacionalista” ellenke­zése volt. Ekkor a CDU—CSU még csak közbekiáltásokkal reagált. Utána azonban Brandt kijelentette: amellett van, hogy a parlamentben élesen vitázzanak, nem pedig úgy, hogy „a Bundestagban finom­kodjanak, és odakint a Ba- yern-Kurierban még Hugen- berget is árnyékba szorítsák”. Erre azonnal kitört a vihar, mert közismert, hogy Hugen- berg a szélőjobboldali újság­király, egyike volt azoknak, akik elősegítették Hitler ha­talomra jutását. A CDU—CSU padsoraiból ütemes „Pfuj” kiáltások hangzottak. Barzel feltette a kérdést, ' vajon Brandt tudatosan akarja-e a légkört megmérgezni? Brandt felszólította Strausst, mondja meg, fenntartja-e azt, amit Amerikában állított, hogy Brandték „kiárusítják az NSZK érdekeit”. Kormánypárti és ellenzéki képviselők egymás után ro­hantak a szónoki emelvényre, és kölcsönösen rágalmazással vádolták egymást. Barzel vé­gül is azt javasolta, hogy na­polják el az ülést, hogy ezalatt a kedélyek lecsillapodjanak. Ezt a javaslatot azonban a kormánykoalíció leszavazta, pedig ügyrendi kérdésekben ezelőtt sohasem került sza­vazásra a sor. Kínai távirat A Kínai Országos Népi Gyű­lés Állandó Bizottsága és a Kínaií Államtanács a - -követke­ző táviratot intézte a - Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségéhez és a szovjet mi­nisztertanácshoz : „Köszönetünket fejezzük ki a Kínai Népköztársaság meg­alakításának 20. évfordulója alkalmából küldött üdvözle­tükért.” A Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő 1.) FELVÉTELRE KERES gyakorlott, FMT képesítésű biztonságtechnikái előadót FIZETÉS : megállapodás szerint. HETI 44 ÓRÁS MUNKAIDŐ. 24 Amikor anyja fogadkozott, hogy legközelebb kizárja a férjét és többé nem engedi be a házba, nagyon megörült, és izgalommal várta az estét, amikor majd Józsi bácsi jön és be lesz zárva előtte az aj­tó. Ebben sokszor csalódott. Később már nem is hitte el az anyja fogadkozásait. Amikor először történt meg, hogy va­lóban kizárta a férjét, már nem is örült neki. Addigra megismerte a férfi bosszúálló pofonjait. Akkor már inkább azt kívánta, hogy anyja hagy­ja nyitva az ajtót, különben betörnek az ablaküvegek. így nekik könnyebb volt elsza­ladniuk valamelyik szomszéd­ba. Akkor gyűlölte meg egész életére nevelőapját, amikor az ikerfiú meghalt, és részegen az anyját okolta a haláláért. Nem emlékszik már ponto­san, hogy mit üvöltözött, de az volt a lényeg, hogy anyja gyönge, semmirevaló asszony, aki hitvány gyereket hozott a világra. Gyűlölte az otthont, de saj­nálta anyját és a testvéreit. Arról ábrándozott, hogy ha nagy lesz, és sok pénzt keres, ■ elkergeti Józsi bácsit és ak­kor békében él majd együtt a család. Tizenhárom éves korában egyszer Pestre kirándult az iskola. Régen készült már ar­ra, hogy titokban felkeresi apját, elpanaszolja neki, hogy milyen életük van Józsi bácsi mellett. Biztosra vette, hogy ha beszélni fog vele, segíti őket megszabadulni nevelőap­jától. A címet a havonta ér­kező tartásdíj alapján kívül­ről tudta. Most már szégyenli, hogy felkereste, de akkor tele volt reménységgel. Amikor be­csöngetett, a nyakában lükte­tett a szíve. Alig jutott szó­hoz, mikor egy asszony nyi­tott ajtót és azt kérdezte, hogy mit akar. — Venczel Józsefet kere­sem — mondta. — Nincs itthon. Miért ke­resed? — A lánya vagyok — vág­ta ki büszkén. — Én meg a felesége. Tes­sék, mit óhajtasz? Tán kevés a tartásdíj ? — Nem, nem — tiltakozott — csak beszélni szeretnék ve­le. — Semmi beszélni valód! Az anyádnak meg mondd meg, hogy hiába kísérletezik. Érje be a tartásdíjjal. Egy olyan nőért, mint a te anyád, nem fogja felrúgni a családi életét. — Az én anyámat ne tessék bántani. Nem is tudja, hogy eljöttem... — Mit akarsz tőle? — Semmit. Most már sem­mit. Elköszönt és eljött. Nagyon szégyellte magát. Titokban azért még sokáig várta apja levelét, amelyben vég­telenül sajnálja, hogy nem tudtak személyesen találkoz­ni, de jöjjön el újra, mert sze­retné végre megismerni. Ez a levél soha nem érkezett meg. Máig sem tudja, megmondta-e apja felesége, hogy ott járt. Ma már azzal sem törődik, ha nem mondta meg. Egy apának tudnia kell, mi a teendője. Ha nem tudja, nem számít apá­nak. Attól kezdve, hogy erre rájött, nem is tekintette apjá­nak. Ha Józsi bácsi nem iszik el annyi pénzt, még a tartás­díjról is lemondott volna. Nem sakkal ezután történt, hogy anyjának a járási szék­helyre kellett utaznia valami­lyen ügyben. Ahogy mindig szokta, magával vitte a kis Marikát. Józsika játszott vala­hol, ő meg a főzés és moso­gatás után lefeküdt egy kicsit. Arra ébredt fel, hogy nevelő­apja fekszik mellette és csó­kolgatja. Megrémült, sikítozni kezdett, mire az erőszakosan lefogta és vissza akarta kény­szeríteni a heverőre. Szeren­csére kint ugatni kezdett a ku­tya, és Józsi bácsi elengedte azzal, hogy most az egyszer megúszta. Ettől kezdve vigyá­zott, hogy ne maradhasson kettesben nevelőapjával. Alig várta, hoyg anyja haza­jöjjön és elmondhassa neki a délutáni esetet. Amikor bepanaszolta neve­lőapját, anyja kikelt magából és szidta a férfit, aki viszont mindent letagadott. Sőt, azt állította, hogy Babuci feküdt melléje. Ettől kezdve egy. ideig állandóan ezen folyt a vesze­kedés. Babuci úgy védekezett, hogy hallgatott. Ha csak tehet­te, kikerülte nevelőapját. Várta az őszt, hogy végre el­kerüljön abból a pokolból. Két szép hónapot töltött a gimná­ziumban, amikor váratlanul megjelent a nevelőapja anyja levelével, hogy okvetlen men­jen haza. — Miért? — kérdezte kellet­lenül. — Anyu nagyon beteg, és azt akarja, hogy ott légy mellette. Nevelőapja egész úton ked­veskedett és bocsánatot kért tőle azért az esetért. A két hónap alatt, amíg tá­vol volt, megváltozott az ott­honi helyzet. Sokkal rosszabb lett a réginél. A nevelőapja most már a gyerekek előtt is azzal fenyegette anyjukat, hogy elhagyja. Előfordult, hogy részegségében azt kiabál­ta: meg foglak mérgezni, hogy nyugtom legyen tőléd. Ezt már régebben is mond­hatta, csak a gyerekek nem tudtak róla. Ezért nem tűnt fel nekik, hogy anyjuk kizá­rólag csak konzervet volt haj­landó enni. Eleinte a községi boltból hozatták, később azonban be kellett utazniuk a járásra. Hol Piriké, hol Babuci feladata volt ez. Ha a nagymama pénzt utal­tatott át, akkor egész raktárra való konzervkészletet vásárol­tak össze. Babuci néha főzött, de anyja mind ritkábban evett belőle. Egyszer megmutatta neki, hogy miből főzi az ételt, biztosította, hogy nincs benne semmi mér­gező, mire Mancika sírni kez­dett. » — Tudom, hogy mind a ket­ten az életemre törtek. Meg­mondta Józsi bácsi, hogy en­gem eltesztek láb alól és akkor ti szabadok lesztek... Babuci sírva esküdözött, hogy nem igaz, Könyörgött, hadd menjen vissza a gimná­ziumba, mire anyja azt mond­ta: — Ne menj el, kislányom, mert akkor Józsi bácsi itt fog hagyni bennünket. — De akkor jobb lesz ne­künk, anyukám. — Nem lesz jobb, mert Ma­rikát is megmérgezi. Meg­mondta. Jobb napokon, amikor, a férfi távolabb dolgozott és nem jött haza minden este, arrói beszélt az anyja, hogy ha legközelebb pénzt küld a nagymama, befekszik a kór­házba, meggyógyul és újra dolgozik. A lakásra már semmit nem adott. A régeg mindig ápolt anyát alig lehetett rávenni, hogy ruhát váltson, megtör­tént, hogy Babuci kimosta anyja holmiját, hogy rákény­szerítse "a váltásra. Mivel nem volt hajlandó felvenni, emez pedig még nem száradt meg, ágyban maradt azzal az ürüggyel, hogy beteg. Ilyen­kor maga mellé vette a kis Marikát és vagy aludt, vagy csak behunyt szemmel feküdt, Babuci sokszor kísérletezett azzal, hogy orvost hív, de anyja nem engedte. — Nem akarom, hogy ilyen rendetlen lakásba bejöjjön... — Anyukám, kitakarítok én. — Nem kell kislányom, mert akkor por lesz és attól még betegebb leszek. Babuci néha titokban hoz­záfogott a takarításhoz, de amint anyja észrevette, kita­lált valamilyen ürügyet, hogy ne tudja folytatni. Vagy kon- zervekért utaztatta a járásra, vagy azt állította, hogy a zör­géstől fáj a feje. Azelőtt gyak­ran kiült kézimunkázni a tor­nácra. Mostanában is kiült néha, de képes volt órák hosszat tétlenül lenni, szeme előtt a játszadozó Marikával. Nagymamától végre me­gint jött pénz és anyja kikö­nyörögte Józsi bácsitól, hogy ne menjen dolgozni. Maga ment el borért és konzerve- kért. Ha pénzt, vagy italt ígértek, Babuci szerint neve­lőapját mindenre rá lehetett venni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom