Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

4 ""xJCírlap 1969. OKTOBER 1., SZERDA Október — december a tv-ben A muzsika na a Déli gymestereitől sarkig Szeptember 13-án 1528456 előfizető A tv negyedik negyedévi műsorterve: Az év végéig egy népgaz­dasági és egy külpolitikai programmal jelentkezik a Fórum”, a „Monitor” pedig íoglalkozik majd az USA Európára gyakorolt befolyá­sával, továbbá a negyedik világgal. Megkezdi rendsze­res adását a tv politikai tan­folyama és „Demokratizmus a hétköznapokon” címmel indul áj politikai sorozat. A művészeti és szórakoz­tató műsorok egyik új­donsága a „Muzsika nagy­mesterei” című, híres zeneszerzők életéről, mun­kásságáról szóló doku­mentumjáték jellegű so­rozat, amely elsőként Erkel Feren­cet mutatja be. Művészportrét sugároznak neves operaéne­keseinkről, Jámbor Lászlóról, Orosz Júliáról, László Mar­gitról, Sándor Juditról és Simándy Józsefről, ha. új képzőművészeti sorozatban az emberi élet különböző szaka­szait, szokásait mutatják be a legrégibb koroktól nap­jainkig — a képzőművészetek íükrében. A havonta egyszer jelent­kező „Show-hivatal” az új ^slágerjelölt” számokat mu­tatja majd be. Ebben a ne­gyedévben kerülnek képer­nyőre a „Repülj páva” nép- dalverseny elődöntői is. Foly­tatják a budapesti kerüle­tek „Fekete-fehér, igen-nem” című vetélkedőjét, a „Vízszin- ies-függőleges” keresztrejt- vényesztrádot, a „Család ellen nincs orvosság” és a „Pesti kabaré” című szórakoztató sorozatokat. A negyedik negyedévben folytatják a legjobb magyar játékfilmek bemutatását, kép­ernyőre kerül a „Simon Meny­hért születése”, a „Megszál­lottak”, a „Párbeszéd”, a Sem­melweis”, a „Szakadék”, a i,Csempészek”, a „Vasvirág”, az „Egy pikoló .világos”, az „Álmodozások kora”, a „Nyár a. hegyen”, a „Nehéz embe­rek”, valamint az „Oldás és kötés”. Szerepel a műsorban az NDK televíziójának két­részes politikai bűnügyi film­je, „Az árba a halál'is bele­számít” címmel. Jó szórakozást, sok izgal­mat ígér a lengjyel tele­vízió tizenkét epizódból álló, egyenként egyórás' sorozata, „A kockázat”. Hőse Kloss kapitány, aki fel­ajánlja szolgálatait a szovjet hírszerzésnek és beépül a ná­cik közé. Uj kalandfilmsoro­zat „A Zorro”, amely az 1820- as években Spanyol-Kalifor- niában játszódik. A következő három hónap­ban 11 színházi közvetítésre kerül sor, ebből négy vidéki produkció. A műsortervben tíz tv-játék bemutatása is sze­A Könnyűipari Aikatrészgyártó és Ellátó Vállalat öntödéje betanításra FELVESZ gépi és kézi formázókat A betanítás ideiére 7,50—8,00 torintos órabért; átképzés után teljesítménybér) fizet. Továbbá felvételre keres érettségizett gvors- és gépírókat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a Munkaügyi osztályon: Vác, Csikós József utca 18. repel, köztük Az ember tra­gédiájának, Gogol „Háztűz- néző” című egyfelvonásosának és Karinthy Frigyes „Hol­nap reggel” című színdarab­jának tv-változata. Az ifjúsági műsorok sorá­ban megkezdődik a „Ki mi­nek mestere?” vetélkedő, amelyben a fiatal villanysze­relők adnak számot tudásuk­ról. Ugyancsak a fiatalok ré­szére készül az Ideál 25 cí­mű vitaműsor és a Történel­mi lecke. A már kedvelt adá­sok mellett „Táncoló karikák” címmel készül esztrádműsor, bemutatják a „Tom Sawyer kalandjai” című angol film­sorozatot és a hagyományok­hoz híven — közvetítik a téli úttörő-olimpia esemé­nyeit. Az ismeretterjesztő mű­sort gazdagítja egyebek között „A déli sarkvidé­ken jártunk” című be­számoló a televízió két munkatársának a hatodik földrészen töltött egy esz­tendejéről. „Család és társadalom” cím­mel hat adásból álló doku- mentsorozat jelentkezik. Képernyőre kerül több ha­zai bajnoki mérkőzésen kí­vül a labdarúgó-vb selejtezői közül a Magyarország—Dánia, a Magyarország—Írország és a Csehszlovákia—Írország ta­lálkozó is. Közvetítést adnak az ökölvívó országos bajnok­ság egyéni döntőiről, az asz­talitenisz-bajnokságról, a Ma­gyarország—Bulgária kézilab- da-vb selejtezőiről és a mo­dern gimnasztika intervíziós kupáról is. Egyébként az elmúlt" ne­gyedévben a tv-előfizetők szá­ma 28 399-el növekedett, s 1969. szeptember 13-án össze­sen 1 528.456 volt. A Thália Színház bemutatója: Légy jó mindhalálig Móricz Zsigmond regénye, a híres Légy jó mindhalálig, kö­telező olvasmány az általános iskolákban. Talán szükségte­len is lenne megjegyezni — hiszen irodalomtörténetünkben méltán előkelő helyre rang­sorolták, már régen —, leg­főbb értékét: azt a szuggesz- tív erőt, amely azt sugallja, hogy maradjunk életünk vé­géig olyan tiszták, mint ami­lyen Nyilas Misi gyermeki lel­ke, aki nemhogy hasonult vol­na környezetéhez, de küzdel­mes kálvárián át, hű maradt magasztos eszményeihez és önmagához, és megtisztulva f elül emelkedett a romlottság magához húzó mágneses ere­jén. Az író maga dramatizálta regényét, szerencsésen megőrizte a cse­lekményes keretet, de a re­gényben levő drámai összeüt­közés a drámában (!) meg­gyöngült, illetve külsődlege­sebbé vált, mivel a regényes lélekrajz nem kapott .megfe­lelő kifejezési formát a szín­padon. Különben az író által színpadra állított darab nem úgy végződik, mint a regény­ben, mert Misi és a tanári kar összeütközése szelidebb formát kap és szinte kibéküléssel zá­ródik. A Thália Színház azon­ban az igazabb, a művészileg sokkal hitelesebb befejezést választotta, ugyanúgy, mint a regény: Misi jóságba vetett hi­te nem enged az igazságtalan felnőtteknek. De nem hiába jeleztük már, hogy a Légy jó mindhalálig az általános iskolások kötelező olvasmánya. Móricz nem a gyerekeknek írta művét. Az eltelt fél évszázad mozgalmas történelme, embereket formá­ló, néha szinte hihetetlen ese­ményei, az ezt a korszakot áb­rázoló alkotások és a művé­szetben végbement tartalmi és formai változások az emberek; létére, tudatára és így igényé­re gyakorolt hatására, a Légy jó mindhalálig ifjúsági mű lett. A Légy jó mindhalálig kitű­nően reprezentálhat egy ifjú­sági színházat. Nevetséges módon, sajnos nálunk ilyen rétegszínház nincs. A Thália Színház előadását tehát köte­lezően látogatnia kellene az is­koláknak Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hegy a fel­nőttek körében nem lesz sike­re — az lesz! —, csupán kife­jezni, hogy a darab sugallta gondolatvilág — egy gyerek sérelmeiből, csalódottságából feltörő naiv keserűség — gon­dolati áttételek nélkül, közvet­lenül az érzelmekre, főleg a könnyzacskós fájdalomra hat. A már jelzett siker záloga a rendező Kasimir Károly, aki kitűnően pergő ritmusú előadást terem­tett. . A műben benne rejlő minden értéket kiaknázott. A sok képben játszódó előadás néhány emlékezetes jeleneté­vel ajándékozott meg bennün­ket: a földrajz óra, Misi és az igazgató, Misi és a tanári fe­gyelmi bizottság jelenete. Ba­kó József minden képben használatos, ugyanazon dísz­létei jó ötletből születtek. Raj­kai György jelmezei megfele­lően segítették az alakok jel­lemzését. Monori Lili kiugró teljesít­ményt nyújtott Nyilas Misi megformálásával. Keres Emil igazgatója és Kovács Károly Valkay tanár ura színvonalas alakítás. Figyelemre méltó tel­jesítménnyel örvendeztetett meg Kozák András, Harsányi Gábor, Drahota Andrea és Esztergályos Cecília. A népes szereplőgárdából említésre ér­demes epizódszerepet fomrált Peti Sátidor és Valcz Péter. Berkovits György Újsághír: „Megölte há­roméves gyermekét, majd öngyilkos lett a harmincöt éves Takács József né N-i lakos. Tettét rendezetlen családi körülményei miatt követte el.” A rendőrnyomozó azt mond­ja, hogy praxisában ilyen eset még nem fordult elő. De a rendőrnyomozó fiatal ember. Annyi idős sincs, mint Takács Józsefné volt. — A ml szakmánkban jó idegekre van szükség, mert az élet árnyékos oldalán dolgo­zunk. Ez az ügy engem is fel­kavart. Elsősorban a kislány miatt. Ma sem értem, hogy miért vitte magával? És miért éppen a legkisebbet. Ugyanis Takács Józsefnénak ezenkívül még három gyermeke volt. Egy elsőosztályos fiú, egy ti­zenhárom és egy tizenöt éves leány — Búcsúlevelet hagyott hát­ra? — Nem. Ez gyanússá is tette előttünk, hogy önakasztás tön- tént-e, vagy bűntény, amelyet egy másik személy követett eL — Kicsoda? — A férjre gondoltunk. ★ A ház L-alakú. A falu szé­lén áll, közel az állomáshoz. Az L utcára nyúló szárnya maga a lakás, az udvar végét bezáró része gazdasági épület, nyitott színnel, teheneket ré­gen látott istállóval, üres szer- számoskamrával, omlatag ser­tés- és tyúkóllal. Az utcára nyúló szárny összes ablakain sűrűn szövött, piszkos függöny. Az első szobába egyáltalán nem lehet belátni. Az utána következő helyiség egyik abla­kán résnyire elcsúszott a füg­göny. terítetlen asztal egyhar- mada látszik. Az asztalon ösz- szeroggyant sütőtökszeletek és egy nagy lábas. A benne ma­radt étel tetején penész. A padlón nincs szőnyeg. Az el­kopott hajódeszkák megvete­medtek, összetaposottak. A két égre nyíló ajtón ható­sági pecsét. Zárolták a lakást. Senki nem mehet be addig, amíg el nem készítik a hivata­los vagyonleltárt, amelynek alapján a gyámhatóság gon­doskodik a három életben ma­radt gyermek örökrészéről. Az udvaron, az olvadó hó fé­lig földbe mosott egy elnyűtt svájci sapkát. Lyukas kék fa­zék áll ki csálén a kásás hó­ból, nem messze tőle szakadt férfitrikó, amit nyilván felmo­sórongynak használtak, meg­rozsdásodott konzerves dobo­zok, elmosódott rágógumipapír, s egy sáros, vizes, szakadt mű­anyag retikül. Mintha nem három hete, hanem évek óta állna üresen a ház. — Pedig Mancika mamája küldte a dollárokat. A kerítés­re is küldött pénzt. Mégse csi­náltatták meg. Ezt a szomszédasszony mondja, aki ötvenéves lehet. Négy évvel ezelőtt költözött a faluba. — Bár ne jöttünk volna ide. De az uram azt mondta, ve­gyük meg ezt a házat, ne lak­junk mindig a máséban. Az uram kovács az állami gazda­ságban. Mindennap hazajár. Mi a saját erőnkből is rendbe tudtuk hozni a házunkat, ők meg a sok pénzből sem. — Zavarta ez önöket? — Nem ... Mindenki azt csi­nál a pénzével, amit akar. En nem törődtem velük. — Miért mondta, hogy bár ne jöttek volna ide? — Holtakról vagy jót, vagy semmit. — Mondjon valami jót. Mi­lyen volt Mancika? Milyen magas? Csinos? Csúnya? Megrántja a vállát. — Mint a legtöbb. Engem nem izgatott. A kúttal befeje­ződött köztünk minden. — Mi volt a kúttal? — Nézze meg. Ott van. Meg­győződhet róla. Takácsék és az ő telkük hatá­rának közepén van egy rogy- gyant kávájú, használaton kí­vüli kút. — Ezt ők csinálták. A kútban kevés a víz. Itt-ott csillan meg. Rossz bútordara­bok, rongyok, valami tollpár- naféle, edények darabjai áll­nak ki a vízből. — Mancika meg a férje do­bálta bele ezeket? >' — Én a rendőröknek sem mondtam semmit. — Kellett volna mondania? Idegesen megrántja a vállát. — Eddig se avatkoztam a mások ügyébe, nem kívánhatja tőlem senki, hogy most be­avatkozzam. Nem tudok sem­mit. Nem is akarok. Kérdez­zen mást, aki többet tud. Ne­kem családom van, azzal fog­lalkozom. A nagyobbik fiamat várom a kollégiumból. Láthat­ta, hogy a sütést hagytam ab­ba. Visszamegy a gyúrótáblához, hogy a csillagos-holdas for­mákkal kiszaggassa a tésztát. A szép svéd villany- tűzhely sütőjének üvegablakán át látni lehet, mikor sül kellő pirosra. A másik szomszédasszony­nál. Ez harminc körül lehet Er­re a fajtára azt szokták mon­dani, hogy életvidám. Közép- termetű, bögyös, szolgálat- kész és vendéglátó. Konyhája átmenet a nappali szoba és az étkező között. A villanytűz­hely zománcfedelén ugyan­olyan hímzésű terítő van, mint az. étkezőasztalon és a támla nélküli székeken. Férje kőműves. Szombaton és vasárnap mindig otthon van. Néhány hozzá hasonló asszonnyal barátkozik, dél­után összeülnek, kávét főznek és kézimunkáznak. — Tavaly még vállaltam MÚZEUMOK Ö onnan indultunk? Hol tartunk? Merre me­gyünk? Sokakat érdeklő és sokakat foglal­koztató kérdések ezek. A válaszadásban és az eligazodásban szemléltető segítséget nyújta­nak nekünk a múzeumok, amelyek nemcsak a le­tűnt korok emlékeinek őrzői, hanem napjaink ered­ményeinek tükörképei és egyben felvázolói is mind­annyiunk holnapjának. Ma kezdődik a megyében is a nyolcadik országos múzeumi hónap rendezvénysorozata. Múzeumaink egy hónapon át a szokásosnál gazdagabb anyaggal és sokszínűbb programmal várják az érdeklődőket. A megye tizenhat múzeuma. Mert ma már ennyi mú­zeummal büszkélkedhetünk. Negyedszázada Pest megye területén mindössze két városban: Vácott és Cegléden működött, megle­hetősen szerény keretek között múzeum Visegrádon és Pomázon pedig csupán gyűjtőhely alakult ki az értékes ásatási anyagból. Nagy utat tett meg Pest megye múzeumi kultú­rája az eltelt negyedszázad alatt. Nemcsak új mú­zeumok egész sora alakult meg ez idő alatt, hanem igen jelentős — némely esetben pedig világviszony­latban is említésre méltó — régészeti kutatás folyt a megyében. Ezek közül Közép-Európa legnagyobb méretű feltárása, a visegrádi ásatás emelkedik ki. Ezen kívül Alsónémedin, Üllőn, Nyáregyházán, Po­mázon, Vácott, Budakalászon és Szentendrén folytat­tak nagyszabású ásatásokat, jelenleg pedig Cegléd határában, illetve Aszódon folyik ilyen jellegű fel­tárómunka. Tizennégy új múzeum — negyedszázad alatt. Nagy eredmény. S közülük nem egy, mint például a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum vagy a zebe- gényi Szőnyi István Emlékmúzeum, országos hírre emelkedett. Nemcsak a bennük található műkincsek tették ezeket a múzeumokat ilyen rangossá, hanem a múzeumi munkához kapcsolódó népművelő tevé­kenységük is. S az eredmény: egy esztendő alatt százegy kiál­lítás és több mint háromszázezer látogató. Sokat­mondó számok. Most, amikor hazánk felszabadulásának huszon­ötödik évfordulójára készülünk, a múzeumi hónap eseményei és rendezvényei is híven tükrözik ezt. íme néhány a sok közül. Abony — Előzmények Abony katonai felszabadításához. Aszód — Aszód huszonöt éve. Cegléd — Az új élet megindítása. Nagykőrös — Visszaemlékezés az 1944—46-os esztendőkre. Nagy- tarcsa — A község története 1944-től napjainkig. Es így tovább. Kiállítások, előadások, ankétok és vetél­kedők keretében járulnak hozzá múzeumaink is a méltó ünnepléshez. Múzeumaink gazdag programja természetesen nem ér véget október utolsó napján. Sőt, éppen no­vemberben és decemberben — a megye felszaba­dulásának két hónapja alatt — tovább gyarapodnak majd a felszabadulás eseményeit idéző, az azóta meg­tett utat bemutató tárlatok, előadások és más múzeumi rendezvények. jt4 p. részest a tsz-ben, de idén már csak a tagoknak adtak. Az uram szokott benne segí­teni, de most a szabad szom­batokon, meg vasárnap ma­szekot vállal. Itt falun mindig akad munka. Nekem nem kell dolgoznom, csak azt, ami a ház körül adódik. Süteményt és almát tesz az asztalra. Alig várja, hogy be­szélhessen. Akármiről. Tizen­két éves kislányát így iga­zítja el: — Menj csak át a Zsuzsi­kához angyalom, nekünk most fontos dolgunk van. Egy forintot dug a kislány köténye zsebébe azzal, hogy vegyen magának csokit. Kis csalódottság suhan át az arcán, amikor arról ér­tesül, hogy a kút ügyében sze­retnék világosan látni. — Hát nem mondta el a Császárné? — De igen — lódítom —, csak olyantól is szeretném hallani, aki tárgyilagos, kívül áll, mint ön is. Egy érdekte­len tanú vallomására volna szükségem, hogy világosan lássak. Míg magyarázok, egyfoly­tában helyeslőén bólogat, mint akire ebben a kérdésben is számítani lehet. — Tehát a kútügy. Azt ugye tetszik tudni, hogy a Manci mikor ment férjhez? — Mikor? — Hát nyolc éve. Csak a két kisebbik gyerek volt az urától. Szóval, amikor Manci férjnez- ment a Józsihoz, a Császá­rék még nem laktak a falu­ban. Olyan jött-ment nép­ség, tetszik tudni. Egy öreg­asszonytól vették meg a há­zat. Azóta meghalt szegény. Szóval, a Manciék már ott laktak, és az a kút tulajdon­képpen az övéké volt. Már­mint a Manciéké. Még az öreg néni se húzott onnan vi­zet. A szomszédba járt. Pedig megengedték volna neki, mert Manci jószívű asszony volt, Is­merem gyerekkorából. A Csá­szárné meg se szó, se beszéd, odajárt a kútra. Ez se lett volna baj, mert Mancika egyáltalán nem törődött ve­le. Nagyon jóban voltak. Tet­szik tudni, amit Mancika anyukája küldött Ameriká­ból, azt mind a Császárné vette meg. Nem tudom, tet­szett-e látni azt a villanyre- zsót, meg hűtőszekrényt. Ma­gasabb, mint én vagyok. De amilyen áldott jó lélek volt a Mancika, úgy lehetett be­csapni. Potompénzért vett meg tőle mindent ' a Császár­né, aztán nagy haszonnal el­adta. Bevitte Z-be, ott meg­voltak ^ helyei. Sokat zsebre- vágott az! Amikor anyukája megküldte a kerítésre valót, persze, hogy lecsapott rá. Látta, milyen kerítést csinál­tattak Császárék? — Láttam. — Nahát. Szóval, hogy a kútra térjek. Mancika ugye nem sokat adott rá, a Császárné meg kimerette, az­tán felszámolta. Állítólag va­lami ezer forintot kért tőle. Ez lett volna a kútmerés- nek a fele. Úgy tudom, hogy éppen ■ nem volt pénze, es Császárné azt mondta, nem baj, szívesen hitelezi addig, amíg nem kap az anyukájá­tól. Mert hogy egyik szava­mat a másikba ne öltsem, a Józsi olyan ember volt, aki hol dolgozott, hol nem. Akkor éppen seholsem dolgozott. No aztán, lukas volt a vödör. Nem nagyon, de kicsit csur­góit belőle a víz. Erre Csá­szárné vett egy új vödröt, és azt is felszámolta. Erre Man­cika azt mondta, hogy mi­nek vett vödröt, nekik megfe­lelt a régi. Hát erre a Csá­szárné azt csinálta, hogy visz- szatette a kötélre a Mancikáék vödrét, és amikor ő húzott vi­zet. akkor az új vödröt kö­tötte föl. — Tehát ezen vesztek ösz- sze? — Jaj, tessék csak várni, még nem vagyok a végén. Mert jött a Bözsike néni, aki a Mancikát lánykorában ne­velte. — Ki az a Bözsike néni? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom