Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-28 / 250. szám
I I fi ttsil MEGYEI cJCttiap 1969. OKTÓBER 28., KEDD Emelővillás targoncavezetők országos versenye Az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet a Gépipari Tudományos Egyesülettel együttműködve az idén is megrendezi az emelővillás targoncavezetők országos versenyét. A mozgékony rakodógépek kezelői a targoncák pontos, balesetveszély-mentes kezelésében, üzemeltetésében mérik össze tudásukat. Az előfutamok november 20-án kezdődnek, a döntőre pedig december 3-án, a nemzetközi anyagmozgatási konferenciával egyidőben kerül sor a BNV területén. Hazánkban csaknem egymillió • ember foglalkozik anyagmozgatással, a termelő munkásállomány munkaidejének 20—40 százalékát ugyancsak anyagmozgatásra fordítja. Ezért is fontos ügy a rakodás, a szállítás gépesítése, s a nehéz munkát könnyítő berendezések hatékony kezelése. Az országban körülbelül 8000 emelővillás targonca működik. Ezek megfelelő kihasználása, minél szakszerűbb kezelése érdekében rendezik a versenyt. ŐSBALNA Egyedülálló régészeti-őslénytani leletre bukkantak a jugoszláv archeológusok Bosznia—Hercegovinában Donji Detlak falucska közelében. A lelet: egy ősbálna csontváza. Egyelőre a bálna hat hátcsigolyáját és néhány bordáját ásták ki. Szakértők szerint a bálna több millió éves, a föld- történet pliocén korszakában élt, amikor ezt a térséget a Pannon őstenger borította. NYÁR A HORTOBÁGYON Civis-kapzsiság és a szegény ember fája Az ország fában legszegényebb vidékén, a Hortobágy környékén befejezéshez közeledik az őszi erdőtelepítés. A munkáról és a tervekről Termann István, a hajdúsági állami Erdőgazdaság igazgatója a következőket, mondotta: . —Az egykori feljegyzések szerint őstölgyesek álltak a Hor- • tobágy Tisza-víz járta részein. s ezekből ma már csak az ohati „Kékvércsék erdeje!”, valamint a malomárok 30—40 tölgyfája maradt. , Hová lettek az erdők? El vitette a cívisek kapzsisága.-A felszabadulás után mindössze 33 hektár volt, az. erdősített terület a PFajdúságban. Negyedszázad alatt csakhem húszezer hektárral növekedett a beültetett terület, ennek ellenére még mindig csak 8,2 százalékos az erdősültség. A püspökladányi járásban Tetétlen és Sárrétudvar határában r— még ma is mindössze 0,4 százalék az erdő. Az idén is több százezer facsemetét ültettek el a megyében. Évente hatmillió forintot költenek erdőnkívüli fásításra. s folytatják a debreceni nagyerdőnek 1961-ben megkezdett rekonstrukcióját is. Valamikor a „szegény ember fája1’, az akác volt az uralkodó. ezen a tájon. Az új telepítésekben a gyorsan növő nyárfa dominál. Derecskén egymillió forintos beruházással öntözéses nyárfanevelő csemetekertet hoztak létre. Törzskönyvezik a gesztenyefákat 400 éves Hajós-fa Kőszeghegyálján az. ország egyik legnagyobb — Kőszegtől Bozsokig húzódó — szelídgesztenyésben gyakoriak a 400—500 éves faóriások. A legszebb formájú, törzsű, koronái ú, a legtöbb termést adó gesztenyefákat most törzskönyvezik. Ezek szolgáltatják majd a szaporítóanyagot az új telepítéseken. Bozsokon törzskönyvezték a több mint 400 éves Hajós-fát is, amely évenként mintegy 3—3,5 mázsa termést hoz. A helyi termelőszövetkezet a jövedelmező szántóföldi termelésre nem alkalmas területeken a tervek szerint 500 holdon telepít szelídgesztenyét. Ennek érdekében két csemetekertet hoztak létre. Az új telepítéssel együtt megkezdték a meglevő gesztenyések felújítását is. Hej, Nagyabonyban.. PERZSÁK A SZIVÁRVÁNYBAN Hej, Nagyabonyban — így kezdhetnénk mi is, idézve a csodaszép népdal első sorát, de aztán így folytathatnánk, aktualizálva — sok szép szőnyeg látszik. Nem is akármilyen, magyar perzsa. S azért látszik többnyire csak Abony- ban, mert javarésze külföldre kerül. Ezt mondták el tegnap Budapesten, a Mártírok útján működő Szivárvány Áruházban, ahol a sok szép termék .közül jó néhányat kiállított á Kézműipari Vállalat. Szerencsére olyanokat, amelyekből kapni is lehetett. Működik részlegük a fővárosban is, de a jelzett megyei település az egyik bázisa, köz-' pontja a szőnyegkészítésnek, ahol hatszázan munkálkodnak rajta. Mi a célja a kiállításnak? Az, hogy — eleget téve a követelményeknek — idehaza is meg lehessen vásárolni az eddig nehezen vagy egyáltalán el nem érhető lakástextíliát. További érdekesség, hogy nemcsak vállalatoktól, közü- letektől fogadnak el rendelést, de a méretet és mintát megadva, minden vásárló készíttethessen az ízlésének megfelelő szőnyeget. A kiállítás helyszínén nemcsak látni lehet, de vásárolni és rendelni Is. SZIGETVAR-ZAGRAB Plakettritkaság A zágrábi horvát nemzeti színház, amely a színházépület felújítása miatt hosszabb ideje nem tartott előadásokat, a közelmúltban nyitotta meg újra a kapuit. A horvát fővárosban ebből az alkalomból ünnepséget rendeztek és ehhez szerény, de értékes ajándékkal Szigetvár - városa is hozzájárult. Mozsgai József amatőr numizmatikus egy régi emlékérmet talált, amelyet — a felirat szerint — a zágrábi színház megnyitásának tiszteletére 1895 októberében adtak ki és rajta a színház egykorú képe látható. Az ajándékot Hugo Borenics eszéki zenetanárnak adták át, aki Szigetváron fordította magyarra Ivan Zajé: Zrínyioperájának szövegkönyvét, s ő juttatta el azt a zágrábi színház igazgatóságának. I A horvát színházi szakemberek körében nagy örömet keltett a magyar ajándék, mivel ilyen plakettel eddig nem rendelkeztek, sőt még létezéséről sem tudtak. A szigetvári emlékérmet a zágrábi horvát nemzeti színház házi múzeumában helyezték el. Óriás dokk A portugál, svéd és holland tulajdonban levő Lisnave portugál hajógyár bejelentette, hogy egymillió tonna kapacitású óriás szárazdokk építését tervez?. Az 520 méter hosszú és 90 méter széles dokk építése a tervek szerint, húsz hónapot vesz igénybe. US A-POLITI KA, GAZDASÁG, IDEOLÓGIA című tudományos, társadalmi, politikai folyóirat jelenik meg január 1-től havonta a Szovjetunióban, Másodszor is a szocialista brigád címért Az őszi napsugarak még néha melegítenek, de a vecsési VIZÉP udvarán nem ezek csalják az izzadságcseppeket a munkások arcára: Hatalmas gázkazánokat szerelnek, s mellettük szinte elvész az őket megalkotó ember. Itt találom a Ságvári szocialista brigád tagjait, a gázkazánok mestereit — ezt a címet isadományozhatnám1 nekik. Jól dolgoznak, bizonyítja, hogy a megrendelőktől eddig még nem érkezett panasz . a vecsési kazánokra. — Mi úgy vagyunk a gyárral, hogy nemcsak dolgozgatunk — mondja Nyúl István brigádvezető. — Becsületesen, lelkiismeretesen végezzük munkánkat. Ez érdekünk is, hisz az esetleges reklamációk hozzánk érkeznek visz- sza. Bemutatja a brigád tagjait: Hendl Imrét, Tóth Imrét, Garabon Jánost, Molnár Albertet, Soós Györgynét, Darányi Istvánt és Kiss Bélát. A Ságvári szocialista brigád tavaly alakult, s az idén április 4-én kapták meg a szocialista brigád kitüntető címet. — Brigádunknak csak az lehet a tagja, aki munkájával és emberi magatartásával bizonyítani tudja, hogy köztünk a helye. Most is vannak munkásaink, akik „próbaidejüket” töltik. A brigád valóban nemcsak az üzemben áll helyt, hanem üzemen kívül is. A brigádtagok Vecsésen és Gyálon laknak, 110 óra társadalmi munkát vállaltak, és segítenek egymásnak a fészekrakásban. — A brigád tagjai fiatalok.' Persze, hogy segítünk egymásnak, érjen életünk hamarabb révbe. Rendszeresen részt vesznek kulturális eseményeken, jelenleg már arra a Ki mit tud-ra készülnek, amit hazánk felszabadulásának tiszteletére rendeznek az üzemben. Míg a brigádvezetővel beszélgetek, a brigád tagjai serényen dolgoznak. Tervüket rendszeresen 110—115 százalékra teljesítik. Másodszor is szeretnék elnyerni a szocialista brigád címet. Szalontai Attila Roxolán férfisírok A bajai régészek évek óta „vallatják” a Madaras határában levő hun kori — roxolán — temetőt, amélynek kiterjedését 40 000 négyzetméterre becsülik. A madarasi temető sok meglepetést okozott a régészeknek. így többek között csak női és gyermeksírokra bukkantak, bármely irányban folytatták is a munkát. A napokban eljutottak a sírmező északnyugati széléhez. A 350. sir feltárása után itt találtak rá a roxolán férfiak első sírjairb. A harcosok maradványaival együtt szúró- és dobólándzsák kerültek felszínre, A fegyverek egyméteresek, illetve 30—40 centiméter hosszúak. Érdekes, hogy a korábban kiásott másfajta fegyvereket — hosszú, széles pengéjű kardokat — női sírok rejtegették. . A Ferencvárosi Házt betonozó-elemgyártó, vasbetonszerelő szakmunkásokat, férfi, női BETANÍTOTT és segédmunkásokat. \ KIEMELT BÉREZÉS. 44 órás munkahét, gyárba minden második szombat szabad. Vidékiek részére szállást biztosítunk. felUtazási hozzájárulást térítünk. veszünk JELENTKEZÉS személyesen: 43. sz. ÁÉV. 2. sz. HÁZGYÁRA BP. IX. GYÁLI ÚT 37. (13, 51-es villamossal.) ' t Holnap tízkor a minisztériumban HoCnap, Nyögve fordul a másik oldalára. A feje könnyű, akár egy léggömb, a gyomra meg súlyos, mintha nem is töltött káposztát, hanem ólom- galuskákat evett volna. Holnap... Mit akarnak tőle? Miért hivatják? A mérleghiány miatt? Vagy megint a csődbe jutott műanyagüzem? De az is lehet, hogy a menesztett közgazdásznő tett panaszt ellene? Miért ■ ütötte mindenbe az orrát? Egyedül magának köszönheti, hogy a vezetőség megvonta tőle a bizalmat. Talán, ha akkor kedvesebb lett volna, tett volna egyet s mást az érdekében, de ő akkor, is csak a gazdasági mechanizmust szajkózta. Kavarog a gyomra. A fene az egész esti bankettet. Persze, ha a gépjavító jobban végezné á munkáját, nem lett volna szükség a nagy eszem-iszomra. De kenni kell a kereket, hogy ne nyikorogjon. Hiába fordul a másik oldalára, mintha kaptárba dugta volna a fejét, zsong, zúg, zümmög. Mérleghiány, műanyagüzem, közgazdásznő, mechanizmus ... A gondolatai csak vergődnek, akár a szárnyaszegett madarak. A szoba félhomálya elsötétül, az ágy könnyű lesz, aztán zuhanni kezd, mint a lift, lefelémenetben. Vagy nem is zuhan, repül? A súlytalanság állapota lehet ilyen. Ni csak, egy angyal! Szemüveget visel, mint a közgazdásznő! Es csak egy lenge fátyol, semmi több. — Mit akar itt? Milyen zord a hangja! — itt? — bámulja guvadt szemmeJ. — Tulajdonképpen hol vagyok? — Tréfál? Ütőn a mennyország felé. — Azt látom — kacsint az angyalra, de az kezével zordul lefelé mutat. — Távozzon? A kemény hangra visszanyeri földi énjét: — Vezessen a főnöke elé! A közgazdász-angyal vállat von, meg sem rezdül a szeme. Megfordul, felszívódik, mint a köd, de az űr, amely nyomában támad, pillanat csupán. Már újra ott libeg előtte, alig karnyújtásnyira. Meg kellene simogatni, attól minden nő'megszelídül, csakhogy az angyal már nincs egyedül, öreg, szakállas ember az oldalán. Még soha nem látta, mégis olyan ismerős, ’ralán, ha a fehér karinget kétsoros öltönyre cserélné.., — Hivatott. Mit óhajt? — Bebocsátást... — A mennyországba? — hökken <./. öreg. — ön, aki materialista? Milyen jó, hogy annyit járt szemináriumra! ( — De dialektikus! Szent Habakuk _Hogy érti ezt? — szökik magasra a z öreg szemöldöke. — Add meg az istennek, ami az istené, a császárnak, ami a császáré — példálódzók. — Bizonyítson! — enyhül a szakállas hangja. — En kérem, templomban esküdtem! — jelenti ki most először büszkén, hogy megcselekedte. — De titokban, este tízkor — kot- nyeleskedik az angyal. — A lányomat is megkereszteltettem! — Egy másik megyében, ahol senki sem ismeri — tájékoztatja az öreget az angyal-közgazdász. , — De hittanra is jár! — erősködik. hogy jó pontot szerezzen, ám az angyal előtt semmi sem titok. — Az ország másik végén, a nagymamánál. — Mindez dicséretes, ha titokban cselekedte is — áll kz öreg az oldalára —, de. kevés ahhoz, hogy a belépőjét kiállíthassam. Ma már kevés ... Persze, ha lenne még valami... — Talán kérdezzen az elv ... pardon, az úr — nyájaskodik —, bár meg azt sem tudom, hogy kit tisztelhetek. — Habakuk — mormolja maga elé az öreg. — Szent Habakuk! — ámuldozik. — Es az angyal kartárs? — és nyújija a kezét, mert ég a vágytól, hogy megérinthesse, de csak a levegőbe csapol. — A közgazdászunk — mutatja oe az öreg. — A közgazdászuk? — ámuldozik. — Amióta odalenn bevezették az új mechanizmust, rákényszerültünk mi'i» néhány változtatásra. A régi erények már itt sem elégségesek! Szükségünk van szakemberekre, megítélendő a földi tetteket: ■ Mielőtt újra szóihoz jutna, az angyal ráripakodik. — Mit tud még felhozni érdemeiül? Csak tátog, mint a partra vetett hal, de Habakuk kisegíti közbeszólásával. — Ha jók az információim, ön elnök odalenn egy termelőszövetkezetben. — Igen, kérem. — Ki vezette a gazdaságot? — Én, kérem tisztelettel, csakis én! — jön meg a hangja. — Ezt tanúsíthatom! — bizonyítja az angyal is. — Ezek szerint a termelőszövetkezeti demokrácia... — faggatná tovább az öreg, de a szavába vág. — Az én vagyok, kérem, egyedül én Ha mindenki beleszólna a vezetésbe, nem boldogulnánk... — Biztos ebben? — vonja kérdőre az angyal, de áss- öreg leinti buzgóságát! v . — A mérleghiányról beszéljen — bíztatja. Egy pillanatra belesápad a milliós gondba, aztán mégis csak beismeri: — összehoztuk, kérem... — összehoztuk? — néz rá hitetlen- kedve az angyal. — Talán nem hiszi? — fortyan fel dühösen, de a következő pillanatban elbizonytalanodik. — Lehet, hogy amíg ide felérkéztem, valaki rendbe tette a dolgokat? — Abban ne reménykedjen — csúfon- dároskodik az angyal. — Aki rendbe tehette volna a szénáját, azt kirúgta. A vádba belesápad, de a tény megnyugtatja. . , — Hallotta, Habakuk úr, igazat mondtam. Most már beléphetek? Az öreg az angyal-közgazdásztól várja az ítéletet. — A butaság nem erény — lohasztja le reményeit az angyal. — Ha tudatosan csinálta volna, a javára írnánk. De a maga milliós hiánya hozzánemércés- ből, kiskirályoskodásbóíl ered. — Ezt csak azért mondja — robban ki belőle az indulat, de az angyal higgadtan leinti. — Rövid az emlékezete. Gondoljon csak a gyümölcstelepítésre. Hiába mondta a tagság, hogy az vadkáros terület, maga kötötte az ebet a karóhoz. Es hogy igazolja magát, még védőkerítést sem csináltatott. Tavaly pedig kiszántották a száz hold új telepítést... Vagy a baromfikombinát! Hiába intette a tagság, hogy a régi istálló alkalmatlan az ilyen nagy vállalkozásra, megcsináltatta, mert gyors pénzt akart, pótolandó a telepítéssel elveszített százezreket, csakhogy nem sok csirke került piacra onnan. Mint ahogy a műanyagüzam sem fiadzott úgy, ahogy a mérnök úr beadta magának ... — Sajnálom, kérem — tárja szét e karját az öreg Habakuk. Tiltakozni akar, de az angyal ellent- mondást nem tűrően mutat visszafelé, amerről érkezett. És újra zuhanni kezd, akár a lift, lefelémenetben. Kegyetlen fájdalom hasít a fejébe, megrázza, lassan megemeli. Csak most veszi észre, hogy a földön fekszik, ai agya előtt és nem az angyal verte fejbe, hanem az éjjeliszekrény sarkának koccanhatott a feje. Hogyan kerültem ide? — kérdezné önmagától, de a vekker csengője beléje fojtja a szót. Szentséges ég, hat óra, kap a fejéhez, amelyen jókora púp éktelenkedik. Ha nem siet, lekési a vonatot. Tízre várják a mihisztérium- oan. Csak azt tudná, miért? Prukner Pál /
