Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-03 / 229. szám

ft TEST HEGYEI <S£írlai> 1969. OKTÓBER 3., PÉNTEK Statisztika a balatoni nyárról A Központi Meteorológiai Intézet viharjelző obszervató­riumának szolgálata szeptem­ber 30-án befejezte munkáját. Ebből az alkalomból Böjti Bé­la, a siófoki obszervatórium vezetője összefoglalta az 1969- es idény tapasztalatait. El­mondta, hogy a meteorológu­sok szoros együttműködésben a balatoni vízrendészeti rév­kapitányság szerveivel, május 1-től látták el a veszélyjeiző szolgálatot. Ez idő alatt a kö­zelgő vihart jelző sárga ra­kétát 39, a közvetlen vihart jelző vörös rakétát 26 esetben lőtték fel. Az idei nyár néhány szél­sősége: a legerősebb szelet Keszthelyen mérték július 8- án és július 13-án, óránkénti sebessége elérte a 75, illetve a 85 kilóméért. A tó vizének hőmérséklete július 27-én 28 fokra emelkedett, ami az idei rekordot jelentette. A legme­legebb nyári nap Keszthelyen volt július 28-án: a levegő hő­mérséklete 34,7 fokra emelke­dett. A napfényes órák száma a Balaton térségében 1160, a lehullott csapadék mennyisége Keszthelyen 336, Siófokon 299 milliméter volt. A legalacso­nyabb hőmérsékletet szeptem­ber 21-én Keszthelyen mér- liék: 4,2 fokot., KÉT CARMEN Uelilu és Borisz Godunov Napjaink egyik legnépsze­rűbb amerikai mezzoszop­ránja, Regina Resnik október 7-én a Carmen címszerepé­ben mutatkozik be a magyar főváros közönségének. Ze- naida Pally, a bukaresti operaház mezzoszopránja ok­tóber 16-án a Carment, 18-án pedig a Sámson és Delila női főszerepét énekli. Hosszú idő után ismét Ma­gyarországra látogat Nicola Rossilemeni. A sokoldalú mű­vész (több folyóirat tudo­mányos munkatársa s önálló verskötete is napvilágot lá­tott) október 31-én a Borisz Godunov címszerepét alakít­ja. „Holló” a Kiskun Múzeumban Holló László, Debrecenben élő Kossuth-díjas festőművész korábban 28 ‘olajfestményét, most pedig 15 akvarelljét ajándékozta szülővárosának, Kiskunfélegyházának. Az. érté­kes HZlló-képekből állandó kiállítást rendez a Kiskun Mú­zeum. tárlatot a felújított, megszépült múzeum főépüle­tének egyik földszinti termé­ben nyitják meg október má­sodik felében a múzeumi hó­nap rendelvényeként. Gazdaság, tulajdon, hitel és jogalkotás A polgári jog anyaga a tár­sadalom vagyoni viszonyait és bizonyos — vagyoni viszo­nyokkal összefüggő — nem vagyoni (személyi) viszonyokat szabályoz. A polgári jog ha­gyományos területéről már régen levált, és önálló joggá különült el a munkajog, a csa­ládi jog és a termelőszövetke­zeti jog. A polgári jog terüle­tének egysége mellett érvelő tudósok a gazdasági (vagyis vállalati) jog koncepcióját azért utasítják el, mert a va­gyoni viszonyok szétszakítá­sát kifogásolják. Az ellen,tmon- idás abban van, hogy az elkü­lönülést a magyar polgári jo­gászok is elismerik, amikor úgy bírálják a gazdasági jog­elméletet, hogy az szerintük „túlhangsúlyozza a tulajdoni és csereviszonyokban való meglevő kettősséget”. Ha már elismerjük a társadalom alap­jára érvényes kettőséget, tehát a tulajdoni csereviszonyok kettősségét, • akkor a jogalko­tás, a jogrend nem zárkózhat el ennek konzekvenciái elől. Valójában kettősséget állapí­tanak meg a polgári jogászok egyes alapelvek érvényesülése tekintetében is Már ez is mu­tatja, hogy erőltetett, látszóla­gos egységgel állunk csak szemben. A vállalatok fokozott és a jövőben nyilván még tovább növekvő önállósága az állami irányítástól való rosszul értel­mezett függetlenséghez nem vezet, nem eredményezhet anarchiát. A gazdálkodás-min­déin területén fennmarad és szükséges a felügyelet és az irányítás, aminek jogi szabá­lyozása, egységes jogi' rende­zése sem nélkülözhető. Marx szerint a felügyelet és vezetés munlcája szükségképpen kiala­kul, ahol a közvetlen termelé­si folyamat társadalmilag kom­binált folyamat alakját ölti. Az új mechanizmus — he­lyesen — engedi érvényesülni a gazdasági érdekek ösztönző hatását, nem parancsolgat és a rendezettséget a jogi mód­szerek átfogóbb alkalmazásá­val éri el. A gazdaságirányítás­ban a jogi szabályozottság mi­nőségi változást hoz létre, s ennek kibontakozása, tökélete­sítése nem a polgári jog kere­tében megy végbe, hanem egy különálló jogágban, a vállalati jogban. Az új gazdasági mechaniz­mus nem változtatja az állam alapvető funkcióit, szerkeze­tét, s ami ezzel nem is állhat ellentmondásban: nem változ­tatja a szocialista jogtípust és jogtudomány egységét. Válto­zás szükséges azonban a jog­ágazatok egymáshoz való kap­csolatában, a jogrendszer ta­gozódásában. Másrészt az ala­pul szolgáló társadalmi viszo­nyok újfajta rendezettsége megköveteli, hogy annak jogi szabályozását új módon hajt­suk végre. Ez pedig nemcsak TRÓFEÁK Az őszi szarvasbőgés idején ezernyi külföldi vadász keresi fel az Országos Trófeabíráló Bi­zottságot. Az agancsokat és egyéb trófeákat pontozzák, majd diplomát adnak ki róla. (2.) új rendeleteket, törvényeket, idővel új alkotmányt igényel, hanem az egységes és lénye­gében változatlan jogrendben új tagozódást is. A reform egyik fő célja a társadalmi és egyéni érdek jobb összhangja a termelés­ben, az elosztásban és a fo­gyasztásban egyaránt. A köz­érdek és az egyéni érdek elté­réseit a régi közgazdasági fel­fogás nem tárta fel, meg sem oldhatta, s a jogi szabályozás nem felelt meg az élet realitá­sának, a gazdaságos többter­melés, a szükségletek növekvő színvonalú kielégítése követel­ményeinek, azaz, a szocializ­mus objektív törvényszerűsé­gével került összeütközésbe. Ezt az ellentmondást igyekszik feloldani az új gazdaságirányí­tás és annak jogi szabályozása. Az állami érdek azután a jog­politikában, a jogpolitikai. igény pedig a jogalkotási ak­tusokban, illetve jogalkalma­zásban fejlődik ki. A tulajdonjogi viszonyok, azaz ennek jogszabályi ren­dezettsége tudják befolyásolni a társadalom életét, s az új mechanizmusban a jog rend­szerének korszerűsítése pozití­van képes visszahatni az alap­ra. Ha e kérdés megoldása ké­sik, ez fékezően hat a termelé­si viszonyok óhajtott fejlődé­sére. Tulajdonkategóriák és szerződések Éveken át volt szokásban az a kategorizálás, hogy van kö­vetkezetesen szocialista (azaz állami), továbbá szövetkezeti szocialista tulajdoni szektor (csoporttulajdon), valamint magánszektor. Az első kettő­nek paralell fejlődésben kell majd összeolvadnia az összné­pi tulajdonban. A megosztás tartalmilag sohasem volt tel­jesen pontos, újabban külö­nösen nem bizonyul annak. Előbb volt szó az érdekről, mint közvetítőről a gazdaság és jog között. A társadalmi fejlődés oda vezetett — s ez az új gazdasági mechanizmus­ban nagyobbodó szterepet ka­pott —, hogy az egyén és a társadalom között közvetítő szerepet kapnak különböző „kiskollektívák”, amelyek a jog vizsgálódását igénylik. Az eddiginél sokkal nagyobb sze­repe van az egyén és az ál­lam között elhelyezkedő cso­portnak, amelyek tulajdo­nok kezelői és birtokosai kü­lönböző jogosultságokkal bír­nak és még többet követelnek. A szövetkezeti csoportérdek is másként vetődik fel a jövőben, mint eddig. Ez a csoportok ré­szére szélesebb körű jogokat követel és természetesen ezzel együtt, fokozott felelősséget keletkeztet. Mind a jogosult­ság, mind az anyagi felelősség szabályozása e téren még vá­rat magára, nem csupán egyes jogszabályoknak kell felisme­réseket tükrözniük, de — mint Eörsi professzor írja —, „az ebből folyó következtetések levonási befejezetté teszi a közjog és magánjog szétvá­lasztásának felszámolását”. Az új gazdasági mechaniz­musban a tulajdoni viszonyok jogi szabályozása tette lehető­vé a szerződési rendszer to­vábbfejlesztését. A szerződési rendszer problémái közül a leglényegesebb: a népgazdasá­gi terv és vállalati terv közötti kapcsolat megváltozása. Az a cél, hogy konkrét tevékeny­ségre vonatkozó elhatározások a vállalatok szintjén szülesse­nek meg. A népgazdasági terv és a vállalati terv között ad­minisztratív utasításos kapcso­lat nincs. A kapcsolat a nép- gazdasági terv és vállalati terv között nem jogi, parancsoló kapcsolat. Ez megmutatkozik a terv alapján kialakított fel­tételek motiváló hatásában. Viszont változatlan az, hogy a népgazdasági terv végső soron determinálja a szerződéses Jcapcsolatok egészét. A válla­lat feladatának értelmezése az új gazdasági mechanizmusban megváltozik. Működésének tárgyát továbbra is az alapító szerv határozza meg. Ennek szükségessége az, hogy a vállalat tevékenysége ne csússzon át alapvető fel­adatairól — teljesen idegen feladatokra. E két korlát kö- között azonban a vállalat sza­badon mozoghat, fő tevékeny­ségi körén belül, úgynevezett melléktevékenységet is foly­tathat. n. (Folytatjuk.) CALUREA 17j nt ú t rúff f/ *i *» tnelléktcrwnékból Az összetett műtrágyagyár­tás melléktermékeként kelet­kező mészsalétrom hasznosítá­sának módjait vizsgálta a Péti Nitrogénművek megbízásából a veszprémi Nehézvegyipar! Kutató Intézet A mészsalét­rom gyorsan ható, de alacsony — mindössze 15,5 százalékos — nitrogéntartalmú anyag, amelyet csak korlátozott mennyiségben tud felhasznál­ni a mezőgazdaság fejtrágyá­zásnál. A műtrágyagyártás ro­hamos fejlődésével a mellék- termék mennyisége jóval túl­haladja a szükségletet. A NEVIKI által korábban kidolgozott kettős műtrágya­gyártási technológiát kiegé­szítve, két eljárást bocsátottak az ipar rendelkezésére. Az egyik szerint a mészsalétromot pétisóvá alakítják át. Figye­lemre méltó az a variáció, amely szerint a mészsalétro­mot a magas, 46 százalékos nitrogéntartalmú karbamiddal kettős sóvá kötik össze. Az így kapott új műtrágya nagyhatá­sú, és a keszthelyi Agrártudo­mányi Főiskolán végzett kísér­letek szerint kiválóan haszno­sítható a mezőgazdaság vala­mennyi területén. A növény- termesztési tanszék tapaszta­latai szerint a Calurea nevű új nitrogénműtrágya a hazánk­ban eddig ismerteknél kedve­zőbben hat a növények fejlő­désére. srtáné mindig elsődleges kötelességé­nek tartotta, hogy családon belül a gyomor megfelelő táplálékhoz jusson. Nem mintha ő maga túl nagyétkű len­ne, de örömét lelte a főzésben, igaz, sok ideje nem jutott rá. Férjével együtt dolgozott a gyárban, ál­landó délelőttös beosztásban. Részben szeren­csének számított, részben sok bosszúság for­rása lett, a délutánra kiürült hentesüzletek, a piaci, kofák megcsappant és hervadozó árui ingerültté tették Bertánét — valljuk be, jo­gosan. Emiatt legtöbbet a férje szenvedett, lévén szakszervezeti vezetőségi tag üzemében. Berta az üzemi munka mellett szenvedélye­sen politizált, a nap alatt történő események mindegyike érdekelte, s bár alig múlt har­mincöt éves, alkalomadtán órákon át tudott beszélni a nemzetközi eseményekről. Véré­ben volt a politika, még ha nem is dicseked­hetett Deák Ferenc-i ősökkel. Elmondhatjuk, hogy szenvedélye odahaza sem veszített hevességéből, s a napi pro és kontra adagok, vagyis a vitatkozások, sűrűvé, hevítették a kétszoba összkomfortos, szoli­dan berendezettélakás levegőjét. Olykor még a tizenkét éves Lacika is be­lekotyogott a családi parlament pergő vitái­ba, az árak és bérek roppant szövevényes berkeiben feltűnő jártasságát bizonyítva ér­velt: — Mert tessék, csak elképzelni, édesapa — mondta —, tíz forint zsebpénzt kapok ha­vonta, ez harminc felé osztva napi harminc- három fillér, hát arányban áll ez a munkám­mal? A Kovács Bandi kevesebbet termel, hár­mas az átlaga, mégis húsz forintot kap ha­vonta! — Viszont a Szántó Miki — érvelt Berta — ötös tanuló és ugyanannyi zsebpénzt kap, mint te, négyes. — És mi ebből a tanulság? — tette csípőre kezeit Bertáné —, az, hogy abszolút igazság nincs, és nem is lesz soha. Nos, ezen az abszolút igazságon kaptak ösz- sze, miután Lacika kimenti játszani. Mert Ber­ta vigyázott, hogy a túl messzire hajított poli­tikai bumeráng nehogy kárt okozzon a gyerek gondolatvilágában. íme, láthatjuk, valóban politikus elme, még ha Bertáné asszony néha más véleményen is van élete párjáról. S ez a más vélemény most is ott buzog benne, fel­tartóztathatatlanul tálalja az ebéd mellé: — Szóval, szerinted igazság, hogy hónapról hónapra ugyanazok kapják a prémiumot meg a jutalmat? A mi üzemünkben is mindig há­rom asszony neve kerül a táblára, mindig ők az elsők, a legnagyobb órabérük van, és... na, ez a te igazságod, szerinted úgy jó, ahogy van. Az üzemvezetők, igazgatók soha nem té­vedhetnek, a normások a kötelességteljesítés abszolút bajnokai. Nekem az a gyanúm, hogy az üzemünkben előre legyártották tíz évre a megjutalmazandók listáját, s míg a nyomtat­vány tart, a többi törülheti a szemét. ízlett a bableves? Berta pillanatnyi dühében — mert hiszen abszurdumokat állít ez az asszony —, legszí­vesebben azt mondaná, hogy nem. Persze, ez lenne a legnagyobb sértés felesége számára, de kanálnyi levessel lenyeli a nemet. Kár olajat önteni a tűzre, a jó politikus az olajat inkább a háborgás csillapítására használja, márpedig Bertáné önérzettengere emeletes hullámokat ver. Berta olykor szereti ezt a háborgást, életre, valónak tartja, néha kérke­dik is a szaktársak előtt: „Harcias asszo­nyom van, nem aludttej típus, ami a szivén, az a száján”. Most azonban, mintha túllőne a célon, igen, ez a helyes kifejezés, valaki megbánthatta, az arcára telepedett pirosság nem a konyha és a nyár melege, ez belső tűz. — Ha szabad kérdenem — teszi le a kana­lat Berta —, az a három asszony mennyivel termel többet nálad? Azaz, várj, a tervvel hogy állsz? * ' • — Kérdezed, mintha nem tudnád. Százon felül teljesítek. A kiemelt kolléganőim pedig, egy, maximum két százalékkal hagynak el. — Tehát mindig többet dolgoznak? * — Frászt. Én is dolgozok annyit, csak ők többre mennek, mert több segítséget kapnak. ,— Miért? — Mondd, csinos vagyok én? Bertát meghökkenti a váratlan kérdés. A bableves minőségét puhatolózó, az igen, azt érti, de ez? Csak nincs valami baja az asz- szonynak? Esetleg napszúrás, vagy... — Mit kérdeztél? — Jól hallottad, csinos vagyok? Semmi kétség, tudatvazar, te jó isten! Soha, varszorítóért. Hétköznapi rapszódia de soha ilyen kérdéssel nem fordult hozzá, mi ütött belé? — Nekem mindenesetre igen — feleli. S ezzel igazat is mond, igenis, csinos a felesége, bár a hajában hellyel-közzel ősz szálak jelzik a harmincöt esztendőt, különben ... — Ne félj, nem bolondultam meg — mond­ja Bertáné —, csak éppen... Ha tudni aka­rod, a három asszonyka, úgy látszik, nagyobb hatással van a bennünket kisegítő férfiakra, mint például én, meg a többiek. — Azt akarod mondani ... — Igen, azt, hogy egyre jobban előtérbe ke­rül a csinos pofi, a fiatalság, a mosolygó cse­vegés ... — Nevetséges vagy, ez abszurdum, hát te­het arról valaki, hogy fiatal, esetleg szebb, kedvesebben tud beszélni?! A saját nemed­ről vonod le a konzekvenciát ezzel a lehetet­len és szerintem alaptalan váddal! — Tessék, a túróstészta, tettem rá bőven tepertőt, de edd, mert kihűl. — Elment az étvágyam. Olyan problémát tálalsz elém, hogy már nem merek enni. A csinos pofikák megülték a gyomrom. — Egyszer ennek is szerepelnie kell az ét­lapon, azért csak egyél Ami a saját neme­met illeti; szóval sem mondtam, hogy a csi­nos pofikák rosszak, vagy rosszra csábítják a szaktárcáidat, csupán mint jól megfigyelt tényt említettem. Egészen röviden és tömpren; a nőt nézitek sokszor, és nem a munkatársat! — Kicsoda? És miért beszélsz többesszám­ban? Beleveszel engem is? — Kicsit igen, mert ahogy hallom, te is szí­vesebben segítesz a fiatalabbaknak. — Például? — Mondjuk, Brábnénak. Szóval, innen fúj a szél! Berta szurkálja a túróstésztát, lám-lám, rohan a pletyka, ki tudja, hol áll meg, kit mikor talál el. Neki az ebédje mellé pottyant, és mekkora kerülővel! Pompás és súlyos körítés, és micsoda diplo­mata a felesége! Ha nem lenné igaz az a bizonyos csinos pofikák elmélet, talán még * örülne is a csendes féltékenykedésnek, mert mi egyéb? Az igazság, persze, igazság marad, tény, hogy Bráknéval szívesebben vált né­hány szót, mint mondjuk, az ötven felé bal­lagó Dozánnéval. De hát ez természetes, vagy mégsem? , — Nos, igazam van? — Ami a Bráknét illeti — mondja Beáta —, talán igen, de... —Nehogy a közel-keleti válságnál kezd ne­kem .... — Ugyan, szóval... hát hogy is mondjam, szóval... — Azt akarod mondani: erre nincs orvos­ság? — Távol áll tőlem ez a gondolat. De ... — A dedezésedet már hallottam! — Ne idegeskedj! Mindenre akad magya­rázat, erre is. Ha az ügy politikai oldalát néz­zük, sérti az üzem nődolgozóinak egyenlőségj elven alapuló... , — Nem a szakszervezetben vagy, drágám. Azt mondd meg, mit csináljunk, mi, kevésbé csinosak és fiatalok, hogy férfinemed gyöngy­szemei egyenlően nyújtsák segítő kezeiket a nők felé? Ez itt a kérdés! — Majd arra is válaszolok. Tisztázni kel­lene először a művezetőre vagy az igazgatóra aggatott jelzőid igazságosságát. Ezt hogy ér­ted? — Bodóné is másról kezdett beszélni, ami­kor a lúd árát kérték. Hagyjuk az igazgatót más alkalomra, meg a művezetőket. — Az igazgatót nem hagyom bántani, so­kat tesz a gyárért, hogy úgy mondjam, pénzes nadrágba bújtatta. — Jó, jó, azért nem muszáj megsértődni. Mi sem panaszkodunk rá, csak erről is kel­lene tudnia. — Majd felvetem a problémát a legköze­lebbi szakszervezeti taggyűlésen. — Ne vesd fel, ez nem labda. — így mondjuk, különben nagyon jó volt a túróstészta. A tepertőt honnan vetted? — Nem a bizományiból, gondolhatod. Tény­leg ízlett? — Hát tud valaki nálad jobban főzni? — Talán Brákné, vagy tévednék? ... Berta cigarettára gyújt. Jólesik ilyenkor, ebéd után a dohány füstje, elősegíti az emész­tést. És van mit emészteni! Ami pedig a csi­nos pofikákat illeti, holnap Dozánnénak segít, két hete rimánkodik azért a nyavalyás csa­Holdi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom