Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
« PESJ HEGYEI K^iívlap 1369. OKTOBER 26.. VASÁRNAP ANDEKSEN-VÁROS Andersen világhírű mese- író hazájának Dániának fővárosában Koppenhágában egy kicsi várost építettek. Miniatűr méretekben nemcsak gyárakat, iskolákat, de repülőtereket is „építettek”. A törpék pici városkája utcáin és terein törpe fákat lehet elültetni, és a kicsi utcákon autók nyargalnak. Beckett A Svéd Akadémia — mint közöltük —, az ír származású, Párizsban élő dráma- és regényírónak, Samuel Beckett- nek ítélte az ez évi irodalmi Nobel-díjat. E magas irodalmi díj egy igen ellentmondásos életművet jutalmaz, az antidráma egyik mintadarabjának megalkotóját, az abszurd színház elveinek legkövetkezetesebb megvalósítóját tünteti ki. Beckett egyfelől tevékeny részvevője volt a francia ellenállási mozgalomnak, ugyanakkor azzal a darabjával ért el világsikert — s váltott ki viharos vitákat —, amely minden emberi törekvés teljes céltalanságát példázza (Godoí-ra várva, 1952). 1963-ban aláírta azt a nyilatkozatot — 47 más drámaíróval együtt —, amely megtiltja művei előadását bármely, a színesbőrűekkel szemben megkülönböztetést alkalmazó állam színházában. Ugyanakkor az emberi életről alkotott reménytelen kép drámáiban tovább sötétül. A Go- dot-ra várva után a Végjátékban az ember az allegorikus várakozás állapotát is feladva tovább halad á szellemi, sőt fizikai megsemmisülés felé, hogy az „Azok a szép napokéban (1963) a nézők a lemeztelenített színpadon az utolsó ember utolsó óráit éljék át. Hazánkban — egyidejűleg legjelentősebbnek tartott drámája Tháliá színiiázbeli bemutatójával — a Nagyvilág című folyóiratban jelentős vita zajlott a Godot-drámáról, s arról, miként lehet egyszerre jelentős, sok vonatkozásban értékes alkotás, amely szemléletében annyira kérdéses, vagy egyenesen elfogadhatatlan? Már.e viták során rámutattak: nem indokolt Beckett drámáinak „felrázó” hatásáról beszélni, minthogy a visszás komikum, amelybe szánandó alakjait helyezi, elidegeníti e „hősöktől” a nézőket, emberi helyzetük nem válthat ki igazi katarzist. Beckett — bár könyörtelenül pőrére vetkőzteti világát — nem titkolja nosztalgiáját, megértését, amely emberileg elszigetelt alakjaihoz fűzi. Ebből táplálkozik alakjainak groteszk költőisége. A Nobel-díj indokolása is ezt a költőiséget értékeli, amely szerint Beckett a Nobel-díjat „írásművészetéért kapta, amely... a modern ember nyomorúságából meríti magasztosságát”. Beckett a polgári dráma jellegzetes képviselőjeként „általános emberi” problémaként ábrázolja azt, ami tulajdonképpen a tőkés civilizáció széthullása, menthetetlenül ellentmondásosnak tünteti fel korunkat, amely nemcsak el- léntmondások halmazata, hanem az azt feloldó, értelmes cselekvésé is. Botorkáló, bénulásba hulló „hőseinek” világa egy világ pusztulását szimbolizálja, annál erősebb kontraszként emlékeztetve a világot fenntartó, cselekvő emberiségre. M—É Kattan a bilincs. A nyomozás eredménnyel jár, a bűnöző pályafutása befejeződik, a rendőrség őrizetbe, előzetes letartóztatásba veszi. Megkezdődnek a kihallgatások, a bizonyítékok szorgalmas gyűjtése, mielőtt a bűnügy aktája az ügyészségre, majd a bíróságra kerüL A bűnüldözéssel foglalkozók mindennapi feladata, munkája ez. Egynapos kőrútunkon — a legfrissebb ügyek iránt érdeklődve — öt járási rendőrkapitányság munkájába kaptunk bepillantást. Kopott nadrág, piszkos színű zakó. Aki e holmik viselőjének mondhatja magát, 25 éves fiatalember. A nagykátai kapitányság fogdájában tölti le éppen a 30 napi elzárást — közveszélyes munkakerülésért. — Köszönöm, jól érzem magam itt — válaszol a kérdésre Gulyás Gábor, és ezt el is lehet hinni. Még a fogda is A betörésnél talált ujjlenyomat ettől az ujjtól származik ... jobb, mint a földek, ahol két hónapon át bújkált, lopott almán és szőlőn tartva fenn magát. Néhány hónapja egy fiatal kátai nővel Balatonlellére utazott, aztán egykettőre elváltak, s akkor úgy érezte, számára csak a csavargás maradt. No meg a lopás. Innen egy deszka, onnan egy óra, s reggelire, ebédre, vacsorára gyümölcs. Gyalogút Balatonról Nagykátára, kóborlás a határban, majd egy rajtavesztett szerszámlopás, rendőrség. Ennyi a krónika. S amiről már Gál István alhadnagy beszél: a büntetésen kívül a meggyőző szó is fontos itt. Huszonöt évvel még lehet újra kezdeni... — Garázdaság, lopás, betörés — Erős János őrnagy, a Ceglédi Városi és Járási Rendőrkapitányság vezetője, sorolja a most aktuális bűnügyeket. Befejeződött már a vizsgálat K. S. ügyében, aki szeRaktárkészletünkből megvételre ajánlunk nagy mennyiségben különböző alkatrészeket RS—09 traktorhoz, valamint SZK—3 és —4 kombájnhoz 30-50»/.- OS ÁRENGEDMÉNY. Az 1970. évre is áthúzódó részletfizetési kedvezmény! MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VALLALAT MONORI 2. SZ. ÁLLOMÁSA, Anyaggazdálkodás, Budapest XVII., Pesti u. 5—7. Telefon: 343—945, 280—286, 480—342. mérmetlenségével idős hölgyeket botránkoztatott meg a temetőben, s akit éppen aznap ítélt el ezért a bíróság 8 hónapi börtönre. — Fiatalkorú betörőbandát lepleztünk le, s állítunk rövidesen a bíróság elé — a Nagykőrösi Városi és Járási Rendőrkapitányságon ezzel a hírrel fogad Bertalics Lajos százados, bűnügyi alosztályvezető. A 15— 17 éves fiatalok együttesen, illetve a két főkolompos, a 16 éves Cs. István és B. Gyula kettesben követte el a legkülönbözőbb bűntetteket. Loptak magánházból kitömött fácánokat, feltörtek üzleteket a piactéren, ismerősüktől „szereztek” zsebrádiót, tőrt, bőröndöt, loptak motorokat — egyszóval gondoskodtak a vádirat hosszú terjedelméről. A Cifrakertnél kiraboltak egy részeg hajtót, aki annyit ivott, hogy leesett a bakról. Elvették pénzét, óráját, majd udvariasan felsegítették a kocsira ... Egy éjszaka a két fővezér az állami gazdaságból elkötött két lovat, amelyeket felnyergelve egy erdőben rejtették el. A nyomozók végül is lebuktatták az egész társaságot, így egy ideig e két jómadár sem hódolhat kedvenc hobbyjának, a lovaglásnak... A másik friss ügy A Budai Járási Rendőrkapitányságon egy gyors és sikeres nyomozás eredményéről számolhatott be Farkas Sándor rendőr százados, a bűnügyi osztály vezetője. Az besétált a DKV főbejáratán anélkül, hogy bárki érdeklődött volna: mi járatban van errefelé? Ezután már senkitől sem zavartatva működhetett lakáskulcsával kinyitotta az egyik lakókocsi soproni zárját, táskáját megpakolta három rádió adó-vevő készülékkel, telepekkel, zseblámpával és egy akkumulátortöltővel Majd átvetette magát a kerítésen és hazament. Nem ke vésbé érdekes, hogy a lopást hosszabb idő után vették csak észre az ott dolgozók, mint amennyi idő alatt a rendőrség elfogta a tettest A fiatalember most velünk szemben ül, minden elfogódottság nélkül meséli történe tét. — Miért lopta el ezeket a tárgyakat? — Egy rádiót akartam ősz szeszerelni... Ugyanis nagyon szeretem a barkácsolást., — Legutóbb ígéretet tett: sosem fog többé lopni. És most? — Üjra megígérem ... — Szitnyai — (Foto: Urbán) HONNAN VAN BÁTORSÁGUK?! Október 20-án délelőtt tíz percen belül kétszer voltam szemtanúja, amint a villamoskalauz (ellenőr? indító? kocsikísérő? — ki tudja?) sípjával indulást jelzett a vezetőnek — aki szót is fogadott nyomban — noha a kocsira még nem szálltak fel az utasok. Terhes mama, idős asszony csüngött a lépcsőn, rémülten keresve támaszt, fogódzót. Az utasok reklamációjára a tettes „szimultánban” veszekedett mindenkivel. Csak tudnám, honnan van bátorsága?!... Rendelet írja elő, hogy a fagyasztott húst olcsóbban kell árusítani a frissnél. Továbbá, hogy a húsboltokban — jól látható helyen — táblán kell feltüntetni, ha a hús fagyasztott. Mostanában fagyasztott húst sokszor láttam a hentesüzletekben, de a táblát — alig. Az ember ilyenkor óhatatlanul arra gondol: biztos friss hús árban mérik a fagyasztottat. Csak tudnám, honnan van bátorságuk?!... Két rendőrségi hír: „Október 6-án a X. kerületi Jászberényi úton Csepeli István, 38 éves géplakatos, személy- gépkocsijával a kijelölt gyalogátkelőhelyen halálra gázolta Koncz Sándorné, 21 éves tápiósülyi lakost...” „Szabó János, 39 éves túrái lakos, a Középület Építő Vállalat tehergépkocsi-vezetője szeptember 25-én, Budapesten, a VII. kerületi Dohány utca és Wesselényi utca kereszteződésénél nem adta meg az elsőbbséget a járdasziget és a járda között haladó Pap Sándor, 97 éves nyugdíjasnak és elgázolta ...” Honnan van bátorságuk? !... Budapesten az év első nyolc hónapjában a halálos balesetek száma az előző év azonos időszakához képest 47 százalékkal emelkedett. E nyolc hónap alatt 418 gázolás történt — a zebrán! Ebből 279 a járművezetők hibájából. Honnan van bátorságuk? I.. i Mindössze néhány hete lépett életbe az a rendelet, amelynek megszületéséért huszonöt évig harcolt a sajtó és a közvélemény, nevezetesen : ezentúl becsomagolva kell árusítani a kenyeret Először Pestlőrincen fedeztem fel, egy-két hete, hogy az egyik, Vörös Hadsereg úti KÖZÉRT-ben már csak az alját takarják papírba az egykilós fehérkenyérnek. Aztán ugyanezt láttam Albertfalván. Néhány nappal később magam is olyan kenyeret kaptam Zuglóban, amelyet füzetlapnyi fecniben nyújtott át a kiszolgáló. Reklamációmra a boltvezető éles szavakkal és egy megvetően elém dobott, gyűrött, barna csomagolópapírral válaszolt Csak tudnám, honnan van bátorsága?!... Ámbár, ha jól meggondolom, azt hiszem, tudom. A szabálysértők, az írott és íratlan törvények megszegői, az embertelenek, basáskodók, kiskirályok éltetője, táptalaja: a közöny. Az a közöny — vagy gyávaság? kényelemszeretet? — amivel a közvélemény tudomásul veszi a történteket. Tudomásul veszi, hogy becsapták, hogy megalázták, hogy megrövidítették, hogy megsértették. A kocsit lecsengető indítót — ha nem történt baleset — nem lehet megbüntetni. Minden kisstílű csaló mellé nem juthat egy-egy rendőr. A basáskodó boltvezető „bűnére” nincs paragrafus a Btk-ban. Ezeknek az embereknek a megregulá- zása, fékentartása — társadalmi feladat; nem a bűnüldöző szerveké, hanem a közvéleményé. össze kell fognunk ellenük. Hogy ne legyen bátorságukl — Szeretem a barkácsolást — mondja kihallgatásakor P. László. ügy főszereplője 17 éves fiatalember: P. László. Segédmunkásként a Dunai Kőolajipari Vállalatnál dolgozott, ahonnan nemrég több mint 10 ezer forint értékű szerszámot, fúrógépet, villanymotort lo pott, amiért csakhamar megkapja büntetését. Egy újabb bűntettével együtt. Legutóbbi lopásának története főleg azoknak tanulságos, akiket megkárosított. A fiatalember a múlt hét vasárnapján indult újabb „beszerző” körútra. Ak. tatáskával kezében nyugodtan Toronydarus A toronydaru belülről — mintha az égig érne. Sötét henger. Valahol nagyon távol, nagyon magasan szűrődik be a fény. Bírom-e addig? Bal kéz, jobb láb ... jobb kéz, bal láb. Ujjaim görcsösen tapadnak az ujjnyi vastag vashuzalhoz — ez a lépcső. Kétszer derékszögbe hajlított acélhuzalok sora. Függőlegesen az ég felé. A lépcsővas néhol kilazult, inog, rázkódik, csörömpöl. A daru váza, az üres henger felerősíti a hangokat. Tompán, röviden kong, mint a temetési harangszó. Bírom-e? A fénykévéből itt már erős derengés lett. Tisztán látni az oldalfalat. Szürke, mint a sírkövek. Milyen magasan lehetek ... ? Ha innen zuhannék ... Erősödik a fény. Görcsösödnek az izmok, hogy parancsoljak nekik? Csak néhány lépcső már... Nem bírok markolni. Még! Még! Vakító fény vág a szemembe. Az államnál egy taposópedál. Mint a gépkocsiké, amivel az iramot gyorsítják. Most mibe kapaszkodjak? Alattam sémi! Kék ég. Ilyen az ég? Ilyen közeli, ilyen hatalmas, ilyen rettentő? S ez a zöld! Valahol mélyen zöld tenger hullámzik. Fák zöldje ez, az életé. Fáradt, barnába hajló zöld. az ősz zöldje. Nem tudom befogni a képet. Sok ez a szemnek — teljesen valószerűtlen. Alattam a semmi! Dől. zuhan velem a daru. Bele a csodálatos képbe. Be- húnyom a szemem. Csak a szív dobbanása és a lihegés van velem. Ez erősödne mennydörgéssé? Nem. Az acél csattog és nyüszít. A darus kúszik felfelé, ezért sivalkodik az acélváz. Itt van. . Lehajtja a kis csapóajtót, „talaj” van a lábunk alatt. Megint a kék ég! Lehajtja kis székét, mögé állok. Erős felsőtestét garbó fedi. Feketénél feketébb ez a kötött ing. Nem olyan, mint a kirakatban. — Milyen magasan gyünk? — Huszonnyolc méter. — Többnek hittem. Milyen daru ez? — Ügyes és üzembiztos. III/1-es Rapid, az NDK-ban készült. Megremeg a daru, teljes hosszában. Kerekei nyugodtan gördülnek a földi síneken. Itt a haladást nem érzékelheted. Csak a remegést. — Maga nem fél? — Amikor kezdtem, két hétig minden éjjel felborult velem ... Akkorát csattant... csupa izzadtság volt a takaróm ... Most már az a furcsa, ha lentről kezelem a gépet. Hat év alatt mit ne lehetne megszokni? De most is fárasztó. Ha lemegyek, csak megfogózkodom, megrázkódom ... Eddig remegett, most dűlön- gőzik a daru. Leng velünk a huszonnyolc méter. Pedig csak egy csavar fordult eL Négy van belőlük: jobbra- balra, előre-hátra, fel-le, közelebb-távolabb mozgatják a gépet s a terhet. Egy gomb: a duda. Egy taposópedál: á lábfék, az erős szél ellen. Mindezek ura: két kéz. Az épülő ház felett függ a vasszerkezet. Kicsit lejjebb ereszkedik, két ember a helyére illeszti a jövendő épület elemét. Most jobbra fordul a gém. Sötét, mély gödörből emeli ki a konténerbe rakott törmeléket. Jobbra-bal- ra, fel-le. Sokszor, megszá- molhatatlanul. Ez a munka. A rázkódás-remegés nem szűnik, de már nem figyelsz oda. A munkára összpontosítasz. — Előre végig kell gondolni az egész menetet: mit, honnan, hová, hogyan emeljek. Koncentrálni kell. — Mi kell még a szakmához? — Térérzék. Az a legfontosabb. És jó szem, jó reflex. Meg pihenés, legalább nyolc óra alvás. Időközönként orvosi vizsgálat... — A szakma rossza? — A csend. Az egyedüllét. Nincs kihez szólni. Alig várom a munka végét, otthon a feleségemmel állandóan beszélgetünk. Egész este. Hogy miről? Hát, most kaptunk egy szövetkezeti lakást Arról. Meg a bútorokról: hogyan rendezzük be. Igen, itt is szoktam erről gondolkozni. De csak akkor, ha nincs munka. Akkor nem lehet másra gondolni. Nem szabad. Emberek fölött forgok Nekem nem eshet bajom, a daru biztos, nem borulhat fel. A kezem sem lehet bizonytalan. A darus mellett néhány tankönyv és újság. — Harmadéves vagyok a gépipari technikumban. Ha van egy kis szabadidőm, előveszem, olvasgatom. Ha végeztem? Szeretném a felsőfokút is elvégezni. Nem, nem a fizetésért. Arra most sem panaszkodhatok. 2300 az alap... Nem is a beosztás. Itt maradok, mert szeretem. De jó, ha okosodik az ember. — Mit lehet ezen szeretni? — Egy fordulással látom az egész várost. Belátok a házakba is. Hiába vannak a falak. A környéken minden házhoz én adtam fel a falat. Mit gondol, hány ember helvett dolgozom én a daruval? Egy fél várost felemelek. — Nagyon inog. Ilyen lehet a tengeri betegség? — Ez most sima munka. Kéttonás tehernél 60—70 centi kilengése is van. Persze, ha valaki nem bírja ... Nekem már az a furcsa, ha a földön járok. Lentről kiáltok: — A nevét meg se kérdeztem. ö is kiált, de nem értem. A daru acélváza felerősíti a hangokat, s elnyeli a nevet. A gödöllői János utcai új ház lakói sem fogják tudni. Paládi József /