Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

« PESJ HEGYEI K^iívlap 1369. OKTOBER 26.. VASÁRNAP ANDEKSEN-VÁROS Andersen világhírű mese- író hazájának Dániának fő­városában Koppenhágában egy kicsi várost építettek. Miniatűr méretekben nem­csak gyárakat, iskolákat, de repülőtereket is „építettek”. A törpék pici városkája utcáin és terein törpe fákat lehet elültetni, és a kicsi utcákon autók nyargalnak. Beckett A Svéd Akadémia — mint közöltük —, az ír származású, Párizsban élő dráma- és re­gényírónak, Samuel Beckett- nek ítélte az ez évi irodalmi Nobel-díjat. E magas irodal­mi díj egy igen ellentmondá­sos életművet jutalmaz, az antidráma egyik mintadarab­jának megalkotóját, az ab­szurd színház elveinek legkö­vetkezetesebb megvalósítóját tünteti ki. Beckett egyfelől tevékeny részvevője volt a francia el­lenállási mozgalomnak, ugyanakkor azzal a darabjá­val ért el világsikert — s vál­tott ki viharos vitákat —, amely minden emberi törek­vés teljes céltalanságát pél­dázza (Godoí-ra várva, 1952). 1963-ban aláírta azt a nyi­latkozatot — 47 más dráma­íróval együtt —, amely meg­tiltja művei előadását bár­mely, a színesbőrűekkel szem­ben megkülönböztetést alkal­mazó állam színházában. Ugyanakkor az emberi életről alkotott reménytelen kép drá­máiban tovább sötétül. A Go- dot-ra várva után a Végjáték­ban az ember az allegorikus várakozás állapotát is fel­adva tovább halad á szellemi, sőt fizikai megsemmisülés fe­lé, hogy az „Azok a szép na­pokéban (1963) a nézők a le­meztelenített színpadon az utolsó ember utolsó óráit él­jék át. Hazánkban — egyidejűleg legjelentősebbnek tartott drá­mája Tháliá színiiázbeli be­mutatójával — a Nagyvilág című folyóiratban jelentős vi­ta zajlott a Godot-drámáról, s arról, miként lehet egyszerre jelentős, sok vonatkozásban értékes alkotás, amely szem­léletében annyira kérdéses, vagy egyenesen elfogadhatat­lan? Már.e viták során rá­mutattak: nem indokolt Be­ckett drámáinak „felrázó” ha­tásáról beszélni, minthogy a visszás komikum, amelybe szánandó alakjait helyezi, el­idegeníti e „hősöktől” a néző­ket, emberi helyzetük nem válthat ki igazi katarzist. Beckett — bár könyörtele­nül pőrére vetkőzteti világát — nem titkolja nosztalgiáját, megértését, amely emberileg elszigetelt alakjaihoz fűzi. Ebből táplálkozik alakjainak groteszk költőisége. A Nobel-díj indokolása is ezt a költőiséget értékeli, amely szerint Beckett a No­bel-díjat „írásművészetéért kapta, amely... a modern ember nyomorúságából meríti magasztosságát”. Beckett a polgári dráma jel­legzetes képviselőjeként „álta­lános emberi” problémaként ábrázolja azt, ami tulajdon­képpen a tőkés civilizáció széthullása, menthetetlenül ellentmondásosnak tünteti fel korunkat, amely nemcsak el- léntmondások halmazata, ha­nem az azt feloldó, értelmes cselekvésé is. Botorkáló, bé­nulásba hulló „hőseinek” vi­lága egy világ pusztulását szimbolizálja, annál erősebb kontraszként emlékeztetve a világot fenntartó, cselekvő emberiségre. M—É Kattan a bilincs. A nyomozás eredménnyel jár, a bűnöző pályafutása befejeződik, a rendőrség őrizetbe, előzetes letar­tóztatásba veszi. Megkezdődnek a kihallgatások, a bizonyíté­kok szorgalmas gyűjtése, mielőtt a bűnügy aktája az ügyész­ségre, majd a bíróságra kerüL A bűnüldözéssel foglalkozók mindennapi feladata, munkája ez. Egynapos kőrútunkon — a legfrissebb ügyek iránt érdek­lődve — öt járási rendőrkapitányság munkájába kaptunk be­pillantást. Kopott nadrág, piszkos színű zakó. Aki e hol­mik viselőjének mondhatja magát, 25 éves fiatalember. A nagykátai kapitányság fogdá­jában tölti le éppen a 30 napi elzárást — közveszélyes mun­kakerülésért. — Köszönöm, jól érzem ma­gam itt — válaszol a kérdésre Gulyás Gábor, és ezt el is le­het hinni. Még a fogda is A betörésnél talált ujjle­nyomat ettől az ujjtól szár­mazik ... jobb, mint a földek, ahol két hónapon át bújkált, lopott al­mán és szőlőn tartva fenn ma­gát. Néhány hónapja egy fia­tal kátai nővel Balatonlellére utazott, aztán egykettőre el­váltak, s akkor úgy érezte, számára csak a csavargás ma­radt. No meg a lopás. Innen egy deszka, onnan egy óra, s reggelire, ebédre, vacsorára gyümölcs. Gyalogút Balaton­ról Nagykátára, kóborlás a határban, majd egy rajtavesz­tett szerszámlopás, rendőrség. Ennyi a krónika. S amiről már Gál István alhadnagy be­szél: a büntetésen kívül a meggyőző szó is fontos itt. Hu­szonöt évvel még lehet újra kezdeni... — Garázdaság, lopás, betö­rés — Erős János őrnagy, a Ceglédi Városi és Járási Rend­őrkapitányság vezetője, sorol­ja a most aktuális bűnügye­ket. Befejeződött már a vizs­gálat K. S. ügyében, aki sze­Raktárkészletünkből megvételre ajánlunk nagy mennyiségben különböző alkatrészeket RS—09 traktorhoz, valamint SZK—3 és —4 kombájnhoz 30-50»/.- OS ÁRENGEDMÉNY. Az 1970. évre is áthúzódó részletfizetési kedvezmény! MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VALLALAT MONORI 2. SZ. ÁLLOMÁSA, Anyaggazdálkodás, Budapest XVII., Pesti u. 5—7. Telefon: 343—945, 280—286, 480—342. mérmetlenségével idős hölgye­ket botránkoztatott meg a te­metőben, s akit éppen aznap ítélt el ezért a bíróság 8 hóna­pi börtönre. — Fiatalkorú betörőbandát lepleztünk le, s állítunk rövi­desen a bíróság elé — a Nagy­kőrösi Városi és Járási Rend­őrkapitányságon ezzel a hírrel fogad Bertalics Lajos százados, bűnügyi alosztályvezető. A 15— 17 éves fiatalok együttesen, il­letve a két főkolompos, a 16 éves Cs. István és B. Gyula kettesben követte el a legkü­lönbözőbb bűntetteket. Loptak magánházból kitömött fácáno­kat, feltörtek üzleteket a piactéren, ismerősüktől „sze­reztek” zsebrádiót, tőrt, bőrön­döt, loptak motorokat — egy­szóval gondoskodtak a vádirat hosszú terjedelméről. A Cifra­kertnél kiraboltak egy részeg hajtót, aki annyit ivott, hogy leesett a bakról. Elvették pén­zét, óráját, majd udvariasan felsegítették a kocsira ... Egy éjszaka a két fővezér az álla­mi gazdaságból elkötött két lovat, amelyeket felnyergelve egy erdőben rejtették el. A nyomozók végül is lebuktat­ták az egész társaságot, így egy ideig e két jómadár sem hódolhat kedvenc hobbyjának, a lovaglásnak... A másik friss ügy A Budai Járási Rendőrkapi­tányságon egy gyors és sike­res nyomozás eredményéről számolhatott be Farkas Sán­dor rendőr százados, a bűn­ügyi osztály vezetője. Az besétált a DKV főbejáratán anélkül, hogy bárki érdeklő­dött volna: mi járatban van errefelé? Ezután már senkitől sem zavartatva működhetett lakáskulcsával kinyitotta az egyik lakókocsi soproni zár­ját, táskáját megpakolta há­rom rádió adó-vevő készülék­kel, telepekkel, zseblámpával és egy akkumulátortöltővel Majd átvetette magát a kerí­tésen és hazament. Nem ke vésbé érdekes, hogy a lopást hosszabb idő után vették csak észre az ott dolgozók, mint amennyi idő alatt a rendőrség elfogta a tettest A fiatalember most velünk szemben ül, minden elfogó­dottság nélkül meséli történe tét. — Miért lopta el ezeket a tárgyakat? — Egy rádiót akartam ősz szeszerelni... Ugyanis na­gyon szeretem a barkácsolást., — Legutóbb ígéretet tett: so­sem fog többé lopni. És most? — Üjra megígérem ... — Szitnyai — (Foto: Urbán) HONNAN VAN BÁTORSÁGUK?! Október 20-án délelőtt tíz percen belül kétszer voltam szemtanúja, amint a villamos­kalauz (ellenőr? indító? ko­csikísérő? — ki tudja?) síp­jával indulást jelzett a ve­zetőnek — aki szót is foga­dott nyomban — noha a kocsira még nem szálltak fel az utasok. Terhes mama, idős asszony csüngött a lépcsőn, rémülten keresve támaszt, fo­gódzót. Az utasok reklamá­ciójára a tettes „szimultán­ban” veszekedett mindenkivel. Csak tudnám, honnan van bátorsága?!... Rendelet írja elő, hogy a fagyasztott húst olcsóbban kell árusítani a frissnél. To­vábbá, hogy a húsboltokban — jól látható helyen — táb­lán kell feltüntetni, ha a hús fagyasztott. Mostanában fa­gyasztott húst sokszor lát­tam a hentesüzletekben, de a táblát — alig. Az ember ilyenkor óhatatlanul arra gondol: biztos friss hús ár­ban mérik a fagyasztottat. Csak tudnám, honnan van bátorságuk?!... Két rendőrségi hír: „Októ­ber 6-án a X. kerületi Jász­berényi úton Csepeli István, 38 éves géplakatos, személy- gépkocsijával a kijelölt gya­logátkelőhelyen halálra gá­zolta Koncz Sándorné, 21 éves tápiósülyi lakost...” „Szabó János, 39 éves túrái lakos, a Középület Építő Vál­lalat tehergépkocsi-vezetője szeptember 25-én, Budapes­ten, a VII. kerületi Dohány utca és Wesselényi utca kereszteződésénél nem adta meg az elsőbbséget a járda­sziget és a járda között ha­ladó Pap Sándor, 97 éves nyugdíjasnak és elgázolta ...” Honnan van bátorságuk? !... Budapesten az év első nyolc hónapjában a halálos bal­esetek száma az előző év azo­nos időszakához képest 47 szá­zalékkal emelkedett. E nyolc hónap alatt 418 gázolás tör­tént — a zebrán! Ebből 279 a járművezetők hibájából. Honnan van bátorságuk? I.. i Mindössze néhány hete lé­pett életbe az a rendelet, amelynek megszületéséért hu­szonöt évig harcolt a sajtó és a közvélemény, nevezete­sen : ezentúl becsomagolva kell árusítani a kenyeret Először Pestlőrincen fedez­tem fel, egy-két hete, hogy az egyik, Vörös Hadsereg úti KÖZÉRT-ben már csak az alját takarják papírba az egykilós fehérkenyérnek. Az­tán ugyanezt láttam Albert­falván. Néhány nappal ké­sőbb magam is olyan kenye­ret kaptam Zuglóban, ame­lyet füzetlapnyi fecniben nyújtott át a kiszolgáló. Rek­lamációmra a boltvezető éles szavakkal és egy megvetően elém dobott, gyűrött, barna csomagolópapírral válaszolt Csak tudnám, honnan van bátorsága?!... Ámbár, ha jól meggondo­lom, azt hiszem, tudom. A szabálysértők, az írott és írat­lan törvények megszegői, az embertelenek, basáskodók, kiskirályok éltetője, táptalaja: a közöny. Az a közöny — vagy gyávaság? kényelemsze­retet? — amivel a közvéle­mény tudomásul veszi a tör­ténteket. Tudomásul veszi, hogy becsapták, hogy meg­alázták, hogy megrövidítet­ték, hogy megsértették. A kocsit lecsengető indí­tót — ha nem történt bal­eset — nem lehet megbün­tetni. Minden kisstílű csaló mellé nem juthat egy-egy rendőr. A basáskodó boltve­zető „bűnére” nincs paragra­fus a Btk-ban. Ezeknek az embereknek a megregulá- zása, fékentartása — társa­dalmi feladat; nem a bűnül­döző szerveké, hanem a közvé­leményé. össze kell fognunk ellenük. Hogy ne legyen bátorságukl — Szeretem a barkácsolást — mondja kihallgatásakor P. László. ügy főszereplője 17 éves fia­talember: P. László. Segéd­munkásként a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál dolgozott, ahonnan nemrég több mint 10 ezer forint értékű szerszámot, fúrógépet, villanymotort lo pott, amiért csakhamar meg­kapja büntetését. Egy újabb bűntettével együtt. Legutóbbi lopásának története főleg azoknak tanulságos, akiket megkárosított. A fiatalember a múlt hét vasárnapján indult újabb „beszerző” körútra. Ak. tatáskával kezében nyugodtan Toronydarus A toronydaru belül­ről — mintha az égig érne. Sötét henger. Valahol nagyon távol, nagyon magasan szű­rődik be a fény. Bírom-e ad­dig? Bal kéz, jobb láb ... jobb kéz, bal láb. Ujjaim görcsösen tapadnak az ujjnyi vastag vashuzalhoz — ez a lépcső. Kétszer derékszögbe hajlított acélhuzalok sora. Függőlegesen az ég felé. A lépcsővas néhol kilazult, inog, rázkódik, csörömpöl. A daru váza, az üres henger felerősíti a hangokat. Tom­pán, röviden kong, mint a temetési harangszó. Bírom-e? A fénykévéből itt már erős derengés lett. Tisztán látni az oldalfalat. Szürke, mint a sír­kövek. Milyen magasan le­hetek ... ? Ha innen zuhan­nék ... Erősödik a fény. Gör­csösödnek az izmok, hogy parancsoljak nekik? Csak né­hány lépcső már... Nem bírok markolni. Még! Még! Vakító fény vág a szemem­be. Az államnál egy taposó­pedál. Mint a gépkocsiké, amivel az iramot gyorsítják. Most mibe kapaszkodjak? Alattam sémi! Kék ég. Ilyen az ég? Ilyen közeli, ilyen hatalmas, ilyen rettentő? S ez a zöld! Vala­hol mélyen zöld tenger hul­lámzik. Fák zöldje ez, az életé. Fáradt, barnába hajló zöld. az ősz zöldje. Nem tu­dom befogni a képet. Sok ez a szemnek — teljesen való­szerűtlen. Alattam a semmi! Dől. zuhan velem a daru. Bele a csodálatos képbe. Be- húnyom a szemem. Csak a szív dobbanása és a lihegés van velem. Ez erősödne mennydörgéssé? Nem. Az acél csattog és nyüszít. A darus kúszik felfelé, ezért sivalkodik az acélváz. Itt van. . Lehajtja a kis csapóajtót, „talaj” van a lábunk alatt. Megint a kék ég! Lehajtja kis székét, mögé állok. Erős fel­sőtestét garbó fedi. Feke­ténél feketébb ez a kötött ing. Nem olyan, mint a kira­katban. — Milyen magasan gyünk? — Huszonnyolc méter. — Többnek hittem. Milyen daru ez? — Ügyes és üzembiztos. III/1-es Rapid, az NDK-ban készült. Megremeg a daru, teljes hosszában. Kerekei nyugod­tan gördülnek a földi síne­ken. Itt a haladást nem ér­zékelheted. Csak a remegést. — Maga nem fél? — Amikor kezdtem, két hé­tig minden éjjel felborult ve­lem ... Akkorát csattant... csupa izzadtság volt a taka­róm ... Most már az a furcsa, ha lentről kezelem a gépet. Hat év alatt mit ne lehetne megszokni? De most is fá­rasztó. Ha lemegyek, csak megfogózkodom, megrázkó­dom ... Eddig remegett, most dűlön- gőzik a daru. Leng velünk a huszonnyolc méter. Pedig csak egy csavar fordult eL Négy van belőlük: jobbra- balra, előre-hátra, fel-le, kö­zelebb-távolabb mozgatják a gépet s a terhet. Egy gomb: a duda. Egy taposópedál: á lábfék, az erős szél ellen. Mindezek ura: két kéz. Az épülő ház felett függ a vasszerkezet. Kicsit lejjebb ereszkedik, két ember a he­lyére illeszti a jövendő épü­let elemét. Most jobbra for­dul a gém. Sötét, mély gödör­ből emeli ki a konténerbe ra­kott törmeléket. Jobbra-bal- ra, fel-le. Sokszor, megszá- molhatatlanul. Ez a munka. A rázkódás-remegés nem szűnik, de már nem figyelsz oda. A munkára összpontosí­tasz. — Előre végig kell gondol­ni az egész menetet: mit, hon­nan, hová, hogyan emeljek. Koncentrálni kell. — Mi kell még a szakmá­hoz? — Térérzék. Az a legfon­tosabb. És jó szem, jó ref­lex. Meg pihenés, legalább nyolc óra alvás. Időközönként orvosi vizsgálat... — A szakma rossza? — A csend. Az egyedüllét. Nincs kihez szólni. Alig vá­rom a munka végét, otthon a feleségemmel állandóan beszélgetünk. Egész este. Hogy miről? Hát, most kap­tunk egy szövetkezeti lakást Arról. Meg a bútorokról: ho­gyan rendezzük be. Igen, itt is szoktam erről gondolkoz­ni. De csak akkor, ha nincs munka. Akkor nem lehet másra gondolni. Nem szabad. Emberek fölött forgok Ne­kem nem eshet bajom, a daru biztos, nem borulhat fel. A kezem sem lehet bizony­talan. A darus mellett néhány tankönyv és újság. — Harmadéves vagyok a gépipari technikumban. Ha van egy kis szabadidőm, elő­veszem, olvasgatom. Ha vé­geztem? Szeretném a felső­fokút is elvégezni. Nem, nem a fizetésért. Arra most sem panaszkodhatok. 2300 az alap... Nem is a beosztás. Itt maradok, mert szeretem. De jó, ha okosodik az ember. — Mit lehet ezen szeretni? — Egy fordulással látom az egész várost. Belátok a há­zakba is. Hiába vannak a fa­lak. A környéken minden házhoz én adtam fel a falat. Mit gondol, hány ember he­lvett dolgozom én a daruval? Egy fél várost felemelek. — Nagyon inog. Ilyen lehet a tengeri betegség? — Ez most sima munka. Kéttonás tehernél 60—70 centi kilengése is van. Per­sze, ha valaki nem bírja ... Nekem már az a furcsa, ha a földön járok. Lentről kiáltok: — A nevét meg se kérdez­tem. ö is kiált, de nem értem. A daru acélváza felerősíti a hangokat, s elnyeli a nevet. A gödöllői János utcai új ház lakói sem fogják tudni. Paládi József /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom