Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

2 V/flWflP 1969. OKTÓBER 26., VASÄRNAP Márkás visszhang Washingtonban a Nemzet­közi Valuta Alap jóváhagyta a német márka új paritását A valutaalap igazgatótanácsa rö­vid közleményt adott ki, amelyben tudomásul veszi, hogy a nyugatnémet pénzegy­ség aranyparitása vasárnap éjféltől 1 nyugatnémet márká­ra számítva 0,242.806 gramm finomarany a korábbi 0,222.168 finomarannyal szemben. Ame­rikai pénznemben számolva az új paritás 27,324 cent nyugat­német márkánként az eddigi 25,000 centtel szemben. A Nemzetközi Valuta Alap által tudomásul vett árfo­lyamnövekedés 9,2896 százalé­kos változásnak felel meg, a külföldiek számára ennyivel drágul meg a márka. Az 1961- ben végrehajtott 5 százalékos félértékelés s a külföldiek ál­tal vásárolt márkára vonatko­zott A márkáért viszont 8,5 százalékkal adnak több kül­földi valutát, a belföldiek szá­mára tehát ennyivel nőtt az átváltási árfolyam. Karl Blessing, a nyugatné­met szövetségi bank elnöke pénteken este televíziós nyi­latkozatban kommentálta a kormány döntését. Kifejezte meggyőződését, hogy a márka felértékelése 1970 második fe­lében már éreztetni fogja ha­tását és stabilizálja az árakat — az elkövetkező hónapokban azonban még lehet áremelke­désekre számítani. A közvélemény első reagá­lása viszont pozitív volt az NSZK-ban. A nyugatnémet szakszervezetek üdvözölték a lépésit, amely véget vet az ár­emelkedésnek. A márka felértékelését va­lamennyi nyugati fővárosban megelégedéssel fogadták. Üdvözlik azt a tényt, hogy a bonni döntés — legalább is rövid távon — véget vet a nemzetközi pénzügyi rend­szerben uralkodó feszültség­nek. Az egyedüli meglepetés, ha egyáltalán annak lehet ne­vezni — az a tény, hogy a 9,29 százalékos, illetve 8,5 százalékos módosítás valami­vel magasabb annál, áffu’ ' a szabad piacon kialakult ok­tóberben, áimikor a márka ár­folyamát a kínálat és a keres­let határozta meg. Az enyhén a várakozás fölötti árfolyam ellenére azonban az erős va­luták, a holland forint és a svájci frank nem követték a márkát a felértékelésben. A belga frank helyzete még két- i legnagyobb vásárló és szállí- séges. I tó. Washingtonban azt szeret­A megelégedés különösen nék, hogy Belgium és Hollan- élénk Franciaországban, dia kövesse a márka példá­amelynek számára az NSZK a I ját. A finn minisztereinek átutazóban a Ferihegyi repülőtéren (Folytatás az 1. oldalról.) I beérkeznek a válaszok, s utá , ..................... , , na ki lehet terjeszteni az elő beke megszilarditasa szamara készítő eszmecseréket, a korábbiaknál jobb feltételek alakultak ki. Az eddigi jelek arra utalnak, hogy a kezde­ményezés sikeres. Helsinkiből történt elutazásomig 22 or­szágból érkezett pozitív vá­lasz, vagyis olyan állásfogla­lás, amelyben támogatják az európai biztonsági értekezlet összehívását, s nem kétséges, hogy még sok további kedve­ző válasz várható. Az eddigi válaszokban nem merült fel kifogás az ellen, hogy a konferencia színhelye Helsinki legyen. Ügy vélem, hogy a tanácskozást az orszá­gok két- és több oldalú meg­beszéléseivel, vitáival lehet a leghatékonyabban előkészíte­ni, mert így a felek kölcsönö­sen tisztázhatják álláspontju­kat. Már az eddigi eszmecse­rék is, a finn kormányhoz ér­kezett válaszok is kifejezésre juttatták, hogy mily módon juthatunk közelebb a konfe­renciához a különböző orszá­gok véleménye szerint. A ta­nácskozás összehívásának leg­főbb feltétele éppen az, hogy semmiféle feltételt ne szab­junk meg előre. Sok vélemény szerint a megbeszéléseket a könnyebben megoldható kér­désekkel kell kezdeni, s a ne­hezebbeket, bonyolultabbakat a végére hagyni. A gazdasági, a.műszaki-tudományos együtt­működés bővítése, az ezekkel kapcsolatos újabb megállapo­dások például elősegíthetik a biztonsági kérdésekre vonat­kozó megoldásokat is. Az- európai -biztonsági.. érte~- 'kéziét létrehozása ‘ és sikeré szempontjából az is rendkívül fontos, hogy azt igen alaposan készítsük elő. Ma még természetesen nem lehet meg­mondani, hogy a tanácskozás­ra mikor kerülhet sor, a finn kormány mindenesetre arra számít, hogy az ősz folyamán Zátopek A Rudé Právo pénteken ter­jedelmes cikket közöl, amely­ben megállapítja: az Emil Zátopek sokszoros olimpiai bajnok ügyében lefolytatott pártvizsgálat során kiderült: „nem érti meg szocialista társadalmunk fejlődésének el­vi kérdését és a marxizmus— leninizmus, a proletár nem­zetköziség elvein alapuló vé­delmének biztosítását”. A cikk leszögezi: a párt­szervek arra a következtetésre jutottak, hogy Emil Zátopek ilyen körülmények között nem lehet a Csehszlovák Kommunista Párt tagja, és kizárták a pártból. A cikk kifejti, hogy ilyen ismert és népszerű ember, aki évek óta a párt tagja volt, az 1968 január utáni helyzet­ben hatékonyan előmozdíthat­ta volna a párt vonalának megvalósítását. Ehelyett „Zá­topek megengedte, hogy a jobboldali erők személyével visszaéljenek, tevékenységé­vel állandóan megnehezítette a társadalom nyugodt fejlő­dését és konszolidációját, részt vett minden válságos helyzet­ben, amelyet társadalmunk át­élt, és maga is elősegítette fe­szült helyzetek és kaotikus hangulatok létrehozását”. A cikk szemére veti Zato- peknek, hogy a Kétezer szó című ellenforradalmi pamflet aláírói közé tartozott, Smrkovskytól kért tanácsot és „egész sor olyan cselek­ményt követett el, amelyek nemcsak egy kommunista kö­telességeivel ellenkeznek, ha­nem az állam törvényeivel és rendeletéivel is”. Zátopek terhére * rój a a cikk azt is, hogy „elárulta a cseh­szlovák néphadsereg egész sor belső intézkedését”. „Ha Zátopek nem vált be, mint kommunista, azért nem törhetünk pálcát fölötte, mint csehszlovák állampolgár fö­lött. Kiváló sporteredményei örökké szerepelnek a cseh­szlovák sport évkönyveiben” — írja a Rudé Právo. Befeje­zésül felteszi a kérdést, va­jon tudja-e majd Zátopek összpontosítani akaraterejét, amelynek révén kiváló sport­eredményeit elérte, arra, hogy leküzd je politikai hibáit és ká­ros nézeteit. Önkritika: Lemaradás a kelet-európai piacokon Hétfőn magyar műszaki és tudományos napok kezdődnek Bécsben A kelet-európai piacokon — így a magyar piacon is — Ausztriát az a veszély fenye­geti, hogy a nyugat-európai országok, s különösképpen a Közös Piac tagjai utolérik, le­hagyják és kiszorítják. A Ke­let-Európába irányuló osztrák export 1960—1968. között pél­dául — jelentékenyen — 90 százalékkal nőtt, de a nyu­gatnémet, francia és olasz ki­vitel fejlődési aránya (114, 152 és 218 százalék) még ezt is meghaladta. Ez a téma foglalkoztatta az osztrák kereskedelmi és ipar­kamara kereskedelempolitikai bizottságának ülését, amelyen Mayergunthof elnök kijelen­tette: a délkelet-európai orszá­gok reformálják gazdaságu­kat, s a reformokat követelő változó feltételek megkövete­lik, hogy az osztrák exportő­rök szorosabb kapcsolatba ke­rüljenek a keleti piac sorsát végül is eldöntő fogyasztók­kal. Ha Ausztria újabb expan­ziót akar elérni ezekben az országokban és az árucsere- kereskedelem alapján működő ellenszállítások (magyarul ez az árukliring — a szerk.) ipa­ri fékjét lazítani akarja, ak­kor az osztrák vállalatoknak dinamikusabban kellene tevé- kenykedniuK, konzekvense bb piackutatást kellene végez­niük. Be kell végre látni, hogy Ausztriának mindinkább ne­hezebb tartani pozícióját a ke­let-európai piacokon, mert nyugat-európai versenytársai — de Japán is — részben a nagyvonalú hitelfeltételekkel fokozatosan tért hódítanak. A kereskedelempolitikai bi­zottság ülésén folytatták — az utóbbi időben hangsúlyossá vált — vitát a multilaterális devizaelszámolásról és a to­vábbi liberalizációról. Közös nevezőre azonban most sem jutottak a vitapartnerek. A kamara kereskedelempoli­tikai osztályvezetője, Glissner ugyanakkor kiemelte: a régi bilaterális módszer idejét- múlta, fokozatosan tovább kell liberalizálni a keleti áruk im­portját. Éppen ezért az oszt­rák kamara erőteljesen támo­gat minden olyan tanácsko­zást és megbeszélést, amely a kelet-európai országokkal és Ausztriába irányuló keleti áruk importjának bővítését, a harmadik országokba irányuló közös keleti-osztrák exportot, vagy a keleti-osztrák ipari kooperáció fejlesztését szol­gálja. Az osztrák kereskedelmi és iparkamara rendkívül aktív közreműködésével egyébként éppen most készítették elő a hétfőn megnyíló bécsi „Ma­gyar műszaki és tudományos napok”-at, amelynek előadás- sorozata a magyar—osztrák ipari kooperáció sok új lehe­tőségére — s ezzel a magyar export strukturális bővítésé­nek perspektíváira hívja fel majd a figyelmet. A Forte fortisszimói Lapzártakor érkezett: Szovjet-amerikai tárgyalások kezdődnek november 17-én Helsinkiben A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya — megerősítve korábban lét­rejött megállapodását, amely­nek értelmében tárgyalásokat kezdenek a stratégiai fegy­verkezési hajsza megállítása céljából —, megegyezett, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések előzetes megvitatása céljá­ból a Szovjetunió és az Egyesült Államok külön ki­nevezett képviselői 1969. no­vember 17-én összeülnek Hel­sinkiben. Szovjet űrhájésok Disney-országban Beregovoj és Feoktyisztov, az Egyesült Államokban tar­tózkodó két szovjet űrhajós, körútja során Houstonból pén­teken a kaliforniai Anaheim- be érkezett, és részt vett az amerikai űrhajózási intézet évi rendes ülésén. Majd megtekin­tették Kalifornia egyik neve­zetességét, „Disney-országot”. Beregovoj és Feoktyisztov új­ságíróknak elmondották, hogy jól érzik magukat, az embe­rek mindenütt melegen és szí­vélyesen fogadják őket. NYUGAT-BERLIN Bíróság előtt a repülőgép-eltérítők Nyugat-Berlinben szomba­ton bejelenlették, hogy a len­gyel repülőgép egy héttel ez­előtti eltérítésével vádolt két fiatalembert Nyugat-Berlin francia övezetének katonai bírósága elé állítják. Mint emlékezetes, a két fiatalem­ber a lengyel légitársaság gé­pének pilótáját arra kénysze­rítette, hogy az eredeti úticél helyett Nyugat-Berlinben szálljon le. TEGNAP ünnepelte 88. szü­letésnapját Pablo Picasso, a világhírű festő. (Folytatás az 1. oldalról.) variálása ugyanakkor le­hetőséget ad a különböző tónusok előállítására is. A hír örvendetes', hiszen az utóbbi időben egy-egy külföl­di film minősége jelentősen romlott, s a hazai ipar nem tudta pótolni a magas érzé­kenységű változatot. Az eddigi laboratóriumi eredmények meglepően jók, a fotóriporte­rek dolgoznak most vele, s adnak pontos szakmai véle­ményt. Piacra kerül jövőre a szí­nes Forte papír új változata. Az eddigi felhasználók nem voltak elégedetlenek, de a gyár jól tudja, hogy tökélete­sebb színvisszaadásra kell tö­rekednie. Ezért jelentkezik rö­videsen az új színessel. S végül néhány szó több százezer forint megtakarításá­ról. A filmgyártásnál alkalma­zott ezüst gazdaságosabb fel- használásával, azzal, hogy nem hagynak veszendőbe menni semmit, ............... , több százezer forintot ta­karítanak meg. Ez s a jelzett újdonságok ko­rábbi kivitelezése a jubileumi versenynek köszönhető. Vagy ahogy ott mondják: ezek a Forte fortisszimói. T. Gy. 21 — Nem figyelmeztette Man­cikát? — Próbáltam segíteni, ami­kor még eljárogatott hozzám, de nem hallgatott rám. Sőt, egyszer meg is haragudott, azt is mondta, hogy ne szól­jak bele az ő dolgába. Már nem tudom pontosan, hogy mi volt, de sajnáltam sze­gényt és a magam tapaszta­latából szerettem volna el­mondani neki egyet-mást.' Mert az ember megöregszik, mire annyi tapasztalatot szed össze, hogy tudja, mit kellett volna csinálni fiatal korá­ban ... Akkor már nem akart rám hallgatni... Hiszen mondtam, hogy később még a gyerekeket is eltiltotta ... A többi dolgot hallomásból tu­dom. Néha átjött hozzám, ha nem volt pénze, mert úgy látszik, hogy az anyja tudha­tott valamit arról, ami itthon folyik, nem küldött annyit, vagy talán csak ritkábban ... Az is lehet, hogy ők költöttek többet, mint azelőtt... Ter­mészeteden én mindig kisegí­tettem. Hogy hányszor ivott hitelben Józsi is! — Mi baja volt Manciká­nak? — A szívével lehetett vala­mi, ahogy hallom ... — Idegosztályon is volt. — Tudom, de csak hallo­másbál. Talán az orvos töb­bet tudna mondani... Ok­vetlen keresse meg, egy idő­ben sokat járt hozzájuk. Itt ment el az ablak alatt, az udvarból odlalátni hozzájuk. Az ősszel egyszer kihívatták, aztán nem engedték be ... De ezt én már csak hallomásból tudom. Az orvossal kell be­szélnie ... — Kapcsolatban van Man­cika édesanyjával? — Én írtam meg neki az egészet, szegény nagyon össze van törve. Azt írta, hogy ha­zajön az unokáért, de hát nem hiszem, hogy jobb lenne nekik, ha elvinné. A kis Piri­vel beszélgettem róla, neki nincs kedve kimenni, meg tán nem is engednék őket... Egy biztos, ha nálam hagy­ják a kislányt, én gondosko­dom róla. Babucit nem tudom vállalni, mert ragaszkodik ahhoz, hogy a Józsikával le­gyen, ő pedig kicsi még, csin­talan is, én meg nem vagyok már olyan fiatal, meg hát a fiúgyerekekhez nem is értek annyira ... No és három gye­reket már nem tudnék vál­lalni ... — Elment a temetésre? — Én csináltattam meg a fejfákat, meg a koporsókat is... Ott volt az egész falu ... So­kan haragudtak szegény Man­cikára, hogy a kicsit is magá­val vitte. Józsinak szerencsé­je, hogy akkor éppen letartóz­tatásban volt, mert a tömeg talán agyon is veri, úgy fel volt háborodva. Pedig hát nem sokat tehet róla... — Komolyan gondolja? — Komolyan. Hiszen látta, hogy milyen? — Láttam. — Csak sajnálni lehet. — Csak...? Nem vagyok benne biztos. ★ Az orvos a szomszéd falu­ban lakik. Fiatal ember. Szép és fiatal a felesége is. Két gyerekük van. Egyik kétéves forma, a másik talán négy le­het. Saját házukban laknak, ami kívülről inkább egy régi­módi kúriának tűnik, belülről azonban ultramodern. Az anyós vezeti a háztartást, a lánya segít neki és a férjének is. Védőnői képesítése van, férje mellett asszisztensként szere­pel hivatalosan, de ellátja a házi betegápolónő munkakörét is. Nagy a körzet, három falu tartozik hozzájuk, ha nem osz­tanák meg a munkát, nem tudnák ellátni a betegeket, így is alig van szabad idejük maguk továbbképzésére, szó­rakozásra pedig még annyi sem. Természetesen autójuk van, de így is ritkán jutnak be a megyeszékhelyre, pedig sze­retik a színházat, hangver­senyre még kevesebb alkal­muk van, noha mind a ketten kedvelik a komoly zenét. A rádió, a tévé és kitűnő lemez- játszókészülékük, sok szép hanglemezzel pótolja valame­lyest a kulturális centrumok és a kis falu közötti távolsá­got. A körzeti orvos szívideges­ségre utaló panaszokkal ke­zelte Takács Józséfnét. Két évvel ezelőtt szakrendelésre utalta, onnét kórházba került, valóban a megyei idegosztály­ra Semmi kóros elváltozást nem állapítottak meg, csak nagyfokú idegkimerültséget. Később ismét kórházba fellett volna mennie, de csak a szakrendelésen jelent meg. Mindezt elmondta a rendőrsé­gen is, akkor volt alkalma be­pillantani a kóranyagába. A szakorvos mániás depresszió gyanúja miatt javasolta kór­házi kivizsgálását. — Közelebbről nem isme­rem őket, hiszen magam is csak három éve telepedtem le, de tapasztaltam, hogy sürgős ideggyógyászati kezelésre lett volna szüksége. Az esemény előtt egy hónappal kellett vol­na beadnunk a kicsinek a Sa- bin-cseppeket, s mivel az anyja nem jelent meg vele az egészségházban, a védőnővel együtt felkerestük a lakásán. Nem volt hajlantfó beengedni bennünket. — Miért? — Csak tenyérnyire nyitot­ta ki az ajtót. Közölte velünk, hogy most beteg a gyerek és a járásra akarja vinni, privát orvoshoz. Mindjárt be is zárta az ajtót. Akkor én ezt jelen­tettem a felettes hatóságom­nak, itt a levelem másolata, de intézkedésre már nem ke­rült sor... — Valóban beteg volt a ki­csi? — Nem tudom, mert nem láttam. Egyébként az utóbbi időben volt más furcsa is az asszony magatartásában. Má­soktól hallottam, hogy ben­nem nem bízik, azért jár be a megyére, privát orvoshoz. Nem tudom, mi rendíthette meg bennem a bizalmát, tud­tommal maximális lelkiisme­retességgel jártam el vele szemben, sőt egyszer a tanács­elnök kifejezett kérésére még szabálytalanságot is elkövet­tem a férje érdekében. Ugyan­is nem ment munkába és el­bocsátották volna, ha nem igazolja a hiányzást. Emléke­zetem szerint az elnök azt mondta, hogy előző nap leitita magát és még reggel sem volt józan, s mivel négy gyerekről volt szó, akiknek enniük kell akkor is, ha az apjuk iszik, igazoltam a betegnapját. Az asszony jött el az igazolásért Érdeklődtem tőle, hogy van, milyen a közérzete, és akkor nem panaszkodott ugyan, de láttam, hogy nincs rendben. Nem akartam tolakodni, ne­hogy félreértse. Ne higgye azt, hogy kórházba erőltetem. Tudtam, hogy attól nagyon fél. Érdekes, hogy a kicsit ak­kor is magával hozta. Talán csak egyszer jött el hozzám a kicsi nélkül... Nem, nem, még egyszer. Jó késő volt már, a tévét is kikapcsoltuk, talán csak én, voltam ébren, amikor csengetnek és lélek­szakadva jön a Takács, hogy a felesége rosszul van. Kikér­dezem, hogy miben nyilvánul meg a rosszulléte és elmondja a jellegzetes szívidegességi tü­neteket. Megnyugtattam, hogy mindjárt kész leszek, csak in­jekciót, tűt, fecskendőt csoma­golok be. Akkor mondja, hogy nem kell elmennem, mert itt a felesége, kint a taxiban. Be tud jönni? Azt mondja, hogy igen. Szóltam, hozza be, amíg felszívom az injekciót. Ke­zemben a tele fecskendővel várok. Egyszercsak autóbúgást hallok kintről. Úgy látszik, hogy elküldték a taxit. Várok öt percet, tizét. Kimegyek, hát senki nincs a kapu előtt. Más­nap találkozom Takáccsal kérdezem, hogy mi van, miért nem jöttek vissza? Azt mond­ja, hogy a felesége nem akart, mert hátha nem jó injekciót adok neki. Taxival mentek be a járásra valamelyik kollégá­hoz. Emlékszem, nemrég az állatorvos panaszkodott, hogy fél disznót elásatott a földbe. (Folytatjuk.) SZÖLŐOSZLOP­KiÁRUSÍTÁS A kerítésoszlopnak alkalmas 230x15x10 cm-es szőlőoszlop darabja 69 Ft helyett 40 Ft. VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ betonáru üzeme, Vác (a Gumigyár mellett) Betonozémunkára FÉRFI MUNKAERŐT FELVESZÜNK. Kereseti lehetőség: 2200—2800 Ft. • VÁC ÉS VIDÉKE Afi ÉSZ betonáru üzeme, Vác (a Gumigyár mellett)

Next

/
Oldalképek
Tartalom