Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

«ECV tJCíriap 1969. OKTÓBER 24., PÉNTEK Bach-dzsessz ' A novemberi zenei műsor egyik érdekessége a trieszti Orchestra Jazz Sebastian Bach” november 10-i mű­sora, amelyet az Erkel Szín­házban hallhat majd a közön­ség. A zenekar méltán meg­lepetést keltő elnevezése két ellentétesnek látszó zenei vi­lágot kapcsol össze. A 12 tagú együttes arra vállalkozott ugyanis, hogy a nagy barokk mester műveit szaxofonon és fafúvókon szólaltatja meg, dzsesszdob és gitár akkordok­kal és ritmussal. Bach mu­zsikája — melodikus tiszta­sága és ritmikus vibrációja folytán — a trieszti művé­szek szerint közeli rokon­ságban áll a modern dzsessz- ímpro vizáéi ókkal. KŐSZEG Hősök tornya Felújították Kőszeg törté­nelmi belvárosában a hősök tornyát. A műemlékekben gazdag üdülőváros mai vá­rosképét uraló építményt 1932-ben emelték eklektikus Stílusban, a török ostrom négyszáz éves. évfordulójára. A középkorban e helyen állt a város déli kaputornya. Bolt­ívei alatt emléket állítottak Kőszeg vára hős védőinek, és az első világháborúban el­esetteknek. Ugyanitt helyezte el a város a jakobinus moz­galomban részt vett helyi ér­telmiségiek emléktábláját. Az emberré válás újabb emléke Rudabányán A rudabányai Vilmos kül­színi fejtés dolgozói a vas­érctörzseket borító vastag földréteg letakarítása közben gyakrap bukkannak több mil­lió évvel ezelőtt élt állatok csontmaradványaira. A geoló­gusok szerint ezen a vidéken a felső-pannon korban lagu- nás, mocsaras .édesvizű bel­tenger húzódott, ahová a kö­zeli hegyekről inni jártak az állatok. Az erdős, meredek partról azonban sok állat a mocsárba csúszhatott és az idők folyamán csontjukat a víz széthordta. A külszíni bánya meg­nyitása óta a csontmarad­ványokból mintegy har­minc fajta gerinces ős­állatot azonosítottak. A legértékesebb leletre 1967- ben bukkant Hernyák Gábor geológus. A vasérctörzsek fe­ledt húzódó vékony lignitré­teg tetején az emberéhez ha­sonló állkapocstöredéket ta­lált négy foggal. A régészeti vizsgálat során kiderült, hogy hazánkban egyedülálló és vi­lágviszonylatban is ritka le­letről van szó, amely az em­berré válás korából szárma­zik. Az állkapcsot mintegy 7 —8 millió évesre becsülik. A világon eddig csak Afrikában és Indiában találtak hasonló maradványokat. Az elmúlt hetekben újabb „meglepetés” érte a rudabá- nyaiakat. A hegy egykori me­redek partjának közelében húzódó vékony lignittelepbe ágyazva egy teljesen ép női áll­kapcsot fedeztek fel, amelyben az őrlő- és met­szőfogak is megmaradtak. Az állkapcsot — amely min­den valószínűség szerint az emberré válás időszakából származik — óvatosan ki­emelték évmilliós temetőjé­ből és a Magyar Állami Föld­tani Intézet őslénytani osztá­lyára szállították azonosításra. Bozót helyett park A BUDAI VÁR TÖVÉBEN A Fővárosi Kertészeti Vál­lalat még ősszel, ai hideg be­állta előtt elkészül a Hunfalvy E$y élet — a Fehértóért Csütörtökön töl­tötte be 75. élet­évét dr. Beretzk Péter Európa-hí- rű szegedi ornito­lógus, a biológiai tudományok kan­didátusa, nyugal­mazott főorvos. Nevéhez fűző­dik a fehértói re­zervátum megte­remtése. ö figyelt flel a harmincas évek elején, a Sze­geddel határos „vadvízország” páratlan értékes madárvilágára. Kezdeményezé­sére nyilvánítot­ták 1935-ben ter­mészetvédelmi te­rületté a Fehér­tavat. Azóta ál­landó tudományos ellenőrzés alatt tartja a rezervá­ciót, ahol 250 ma­dárfajt figyelt meg Olyan, ha­zánkban ritka madarakkal gya­rapította a szege­di és országos gyűjteményein­ket, mint az éne­kes hattyú, a je­ges sirály, a peli­kán, a csigaforga­tó. Dr. Beretzk Pé­ter ma is fáradha­tatlanul dolgozik és 75. születés­napját a fehértói rezervátumban töltötte, figyelve a madarak őszi vo­nulását. Megnyitották a nemzetközi vadásznapokat Csütörtökön a tisztiklub nyári helyiségében megnyi­tották első nemzetközi vadásznapokat. A háromna­pos eseményre 22 országból 100 külföldi vendég érkezett, közöttük neves vadászati ku­tatók, vadgazdák és vadászok. A megnyitón ott volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány elnökhelyettese, Földes László és dr. Soós Gábor me­zőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterhelyettesek és dr. Vallus Pál, a Magyar Vadá­szok Országos Szövetségének elnöke, a Nemzetközi Vadász Szövetség alelnöke. Eljött a nemzetközi vadász napokra dr. J. G. Van Maasdijk, a Nemzetközi Vadászati Tanács (CIC) alelnöke is. Fehér Lajos, a kormány el­nökhelyettese megnyitó beszé­dében rámutatott: a magyar vadállomány nemzeti kincs­nek számít, megvédése és gyarapítása az elméleti és gyakorlati szakemberek kö­zös érdeke. Hangsúlyozta: egyre nagyobb szükség van a vadászok nemzetközi össze­fogására. A kapcsolatok szo­rosabbra fűzéséhez jó alkal­mat kínál az 1971. évi Buda­pesti Vadászati Világkiállítás. Ezután megkezdődtek a nemzetközi vadásznapok elő­adásai. Dr. J. G. Van Maas­dijk, a CIC-alelnöke arról tartott előadást, hogy az euró­pai vándormadarak védelmé­re nemzetközi együttműködést és szabályozást kell kialakíta­ni. A vadásznapok délutáni programját Földes László mi­niszterhelyettesnek, az 1971. évi vadászati világkiállítás kormány-f őmegbízott j ának előadása vezette'be. A termé­szet és az ember kapcsolatát elemezte. utcai park építésével, hogy 1970. április 4-én akkor is megnyithassák a parkot, ha a tél a szokottnál hosszabb ideig tart. Az Ostrom utca, Hunfalvy utca és a várfal által határolt részein eddig elvadult bozót uralkodott A csaknem tízezer négyzetméteres területen 1800 köbméter termőföldet terítet­tek szét. Az árnyas dombolda­lon és a vár támfala alatt pa­dokkal, napozó székekkel ellá­tott pihenőket, játszótereket, labdázót és betonozott lelátót alakítanak ki. A támfal alól« csobogóval mesterséges patakot indíta­nak, partját vízinövényekkel ültetik be. A területen levő öreg fák már most is árnyékot adnak, de telepítenek újakat is. A GÖRÖG katonai rezsim enyhítette a beätfrizura vise­lésére kimondott tilalmat, s ezután a középiskolai diákok ésszerű mértékben megnö­veszthetik „sörényüket”. Az iskolákban mindeddig a 3 centis haj volt a kötelező divat. JAPÁNBAN 2 416 598 ház­tartás — a háztartások tíz százaléka — rendelkezik . szí­nes televíziós vevőkészülék­kel. i Vasárnapi festők Két, harmincon inneni, te­hát „fiatalemberrel” beszél­getek Dabason, Varga Lász­lóval, a művelődési ház mun­katársával, és Fegyó Béla gyáli iskolaigazgató-helyettes­sel, a Nagy István képzőmű­vészeti csoport vezetőivel. Ve­zetőivel? Mikor a csoport megalakításakor tagjai el­határozták, elvetnek min­denfajta adminisztrációs ter­het, eldöntötték azt is, nem jelölnek ki vezetőket. Csak tisztségviselőket, akik a napi ügyeket intézik. A két fia­talember sem vezető tehát, csupán tágja a csoport tiszt­ségviselői tanácsának... A járási művelődési központ irodájában ülünk. Abban az omladozó kultúrházban, amelynek lehetőségei a szűknél is szűkebbek: nincsenek hagyományok, nagy a tanyavilág, nincs a közel­ben város, a lakosság zöme bejáró munkás. Mégis, az utóbbi években egy sor jó kezdeményezés született itt: az^ elsők között indítottak műszaki szakkört, nyári gyermekklubot; a kultúrház a gimnazisták bevonásával széles körű felmérést végzett a bejáró munkásság műve­lődési igényeiről, lehetőségei­ről; most wurlitzeres, han­gulatos ifjúsági klub fo­gadja a fiatalságot... Hogy csinálják? — a választ a több­féle kezdeményezés közül az egyikben, a képzőművészeti csoport tevékenységében pró­bálom megkeresni. Mikor kezdődött? Életrehí- vásában a járás vezetői is közreműködtek: — Régóta festek, s tavaly kiállításom volt szülőfalum­ban, Ráckevén. Megnyitásá­ra egy szombat délután el­jött a Dabasi Járási Ta­nács elnökhelyettese, és meg­hívta képeimet a Dél-Pest megyei festők Dabason ren­dezett tárlatára. A bemuta­tót az idén februárban ren­dezték meg, három járás, többnyire amatőr festői sze­repeltek azon. És elmondha­tom, nagyon meghatott a meleg fogadtatás, amelyben a megnyitón részesültünk. Más­hol rhár arra is volt példa, hogy elhányódtak az ember kiállított képei, itt meg ko­nyak, feketekávé... és a bemutatott képekből — a képzőművészeti lektorátus ál­tal megállapított értékben — sokat vásároltak a járási és községi tanácsok, termelő- szövetkezetek — beszéli el Fe­gyó Béla. Amikor azonban vagy két VARGA LÁSZLÓ: KOVÁCSMÜHELY hónapja egy talai mellett eszpresszó asz­szalvétapapírra jegyzetelvén az alapító oklevelet (... „Cso­portunkat önmagunk hoztuk létre, és így alapító okleve­lünket is önmagunk adomá­nyozzuk önmagunknak...”) a tagság — három járás te­rületéről való tanárok, az­után egy óvónő, ötvösművész, rendőrnyomozó, formatervező, dekoratőr — köréből felvetet­te valaki, hogy teremtsenek képeladási fórumot is, a több­ség azt határozottan eluta­sította. Elvetettek a vezetőség, az adminisztratív irányítás, a ke­reskedelmi célok gondolatát: ennyi nem után önkéntelenül kínálkozik a kérdés: akkor mit igen? A válasz szerény, már- már határozatlan. Nagy Ist­vánról, a felszabadulás után oly sokáig méltatlanul elfele­dett festőről esik benne szó — a két világháború között ha­sonló dolgok megfogalmazásá­ra vállalkozott a képzőművé­szet nyelvén, mint amelyeket Bartók, Kodály mondott el ze­nében: falvaknak, tájaknak, népnek feltérképezésére — akiről csoportjuk nevét vet­te. Mert az Alföldet úgy sen­kinek sem sikerül... az Al­földet, amely nekik is ottho­nuk. Sajátos vidék ez a Dabas környéki, az omladozó, oszlo­pos, 'tympanonos régi kőhá­zakkal, amelyekhez nyaranta építészhallgatók serege rán- dul le, rittkás erdeivel, rejtőz­ködő lápok különleges flórá­jával ... Nagy István s az al­földi táj után, hirtelen vágás­sal, a francia „vasárnapi fes­tők” évekkel ezelőtti, műcsar­nokbeli kiállításáról esik szó: hogy ezek a francia munkások, diákok, értelmiségiek, köznapi emberek az amatőr látást, ki­elő­fejezést mennyire saját nyűkre fordították.,. Megalakulásuk után külön­ben támadt egy kis adminisztratív bonyodalom. Ugyanis mivel a Dél-Pest me-' gyei képzőművészeti stúdió Cegléden székel, papíron, szer­vezetileg a ceglédi központhoz kellene tartozniuk. De mivel Dabasról Ceglédre több órás utazással lehet csak eljutni vo­naton, e kérdés körülményes fészegetése, enyhén szólva...' Mindenesetre, bár nem ké­peznek centrumot, s nem tar­toznak központhoz — hadd in­cselkedjünk: vagy tán épp azért? — újból tevékenyked­nek. A napokban két tagjuk fotókiállítást rendez, novem­berben két másik bemutatót festményeiből, decemberben pedig tárlatot az egész cso­port. (A felszabadulási em­lékpályázatra a három járás 20 ezer forintos képzőművé­szeti díjazást szavazott meg.) Tevékenykednek, tervezget­nek. „Jól érezzük magunkat egymás között!” Eszközeik is amatőrök — pláne, mióta 30 forintról 90-re drágult egy tubus olaj festék. A hagyományos tus, akvarell mellett egyikük zománcfesték­kel, másikuk Walkid falfes­tékkel vagy sza Imamozaikkal kísérletezik.... S ez amatőr eszközökről szólván, hadd adjunk egy — nagyképűnek, vállveregetőnek tán nem ható — tanácsot. Elő­adásmódjukban se feledkezze­nek meg az amatőrségről! Má­sok által kidolgozott-kijárt irányzatok, kimagasló művész­egyéniségek vagy középszerű hivatásosak követése helyett merjenek csak önmaguk, va­sárnapi festők, „köznapi em­berek”, ezáltal egyéniek len­ni! Padányi Anna (19) Igaz, hogy számára már akkor meghalt, amikor meg­tudta, hogy megnősült. Ez két évvel elszakadásuk után tör­tént meg. Hogy mit csinál, kit vett el, nem kereste soha. Sápi László felkavarta a kis család életét. Ugyanis ház- tűznézőbe jött. Már Ameriká­ból azzal indult el, hogy meg­kéri egykori menyasszonya kezét. Felesége ugyanis két évvel ezelőtt meghalt. Egész életében lelkiismeretfurda- lást érzett amiatt, hogy ked­vesét cserbenhagyta. Tudott róla, hogy Mancinak két gye­reke is van, de azt nem, hogy egyiknek ő az apja. Ezt egyéb­ként már csak Amerikába visszatérve tudta meg. A nagyanyává lett Margit nem árulta el, a kicsi pedig nem tudta. Mancika első pillanattól kezdve gyanakvással fogadta a kopaszodó, idegenes kiejtéssel beszélő férfit. Megszokták a maguk kis világát, igaz, hogy sok munkával, de szépen gya­rapodtak. Anyjának mind ke­vesebb napszámot kellett vál­lalnia, mert a lányok után ka­pott tartásdíjat, az ő keresetét és kis földjük hasznát, ügye­sen beosztották. Néha még csurrant­Bözsi nénitől is cseppent valami. A férfi rengeteg ajándékkal érkezett. Ruhákat, játékokat hozott a gyerekeknek, eleinte csak esténként járogatott át, később már egész napokat ná­luk töltött. Kapált a kertben, ágyásokat csinált a virágok­nak, kicseréltette a cserepet a háztetőn, villanytűzhelyet, háztartási gépeket vett, csem­pét rakatott a konyha falára. Mancika növekvő ellensé­geskedéssel figyelte, hogyan települ be hozzájuk napról napra erőszakosabban, mint sajátítja ki mellőlük anyját, sőt a gyerekeket is. A két kis­lány ugyanis estéről estére az­zal fogadta, hogy Laci bácsi­tól ezt kaptak, Laci bácsi így mondta. Különösen a kis Piri leikébe fészkelte be magát az «öreg. Kissé nevetségesnek tar­totta, hogy anyja ezzel az ide­gen férfival eljárogat hazul­ról, mind többet törődik ma­gával, szinte úgy viselkedik, mint valami fiatal lány, pedig már negyvenöt éves. Akármelyik pillanatban ér­kezett haza, vagy ott találta a férfit, vagy róla beszélt a csa­lád. Ha éppen ném volt náluk, akkor is maguk között érezte, mert otthagyta a nyomát any­ja révedező mosolyában, a gyerekek játékaiban, az ud­varra ültetett virágokban. Több, mint egy hónap telt el így, amikor anyja azt kér­dezte tőle: — Mit szólnál ahhoz, kislá­nyom, ha kimennénk Ameri­kába? Ellenségesen válaszolt: — Én nem megyek. — Laci bácsi elvenne fele­ségül ... Azért jött... — Ha anyuka akar, menjen hozzá. Mi nem megyünk. Azt várta, hogy anyja erre lemond a férj h^zmenésről, de csalódott. — Jaj, kislányom, hát ki se­gít neked itthon, ha én elme­gyek? Ott meg mindenünk meglenne, nem kellene hajta­nunk magunkat... ö gazdag ember, ahogy mondja, van ne­ki valgmi kiskert-tervező iro­dája, hiszen láthatod, nálunk is milyen szépen megcsinálta az udvart... — Nem bánom én, anyu­kám, akármilyen gazdag, én nem megyek el. Ha anyuka akar, felőlem ... Majd megle­szünk valahogy a gyerekek­kel ... — Hiszen csak miattatok tenném... — Megvagyunk mi így is; — Neki nincs gyereke, szí­vesen vállalna benneteket is, és milyen jó lenné... Mancika hajthatatlan ma­radt. Este zavarban volt, mert Sápi László tőle kérte meg az anyja kezét. — Ezt tessék elintézni anyu­kával ... Elintézte. Egy hétig az egész ház a fe- jetetején állt. A szomszédasz- szonyok, de még Bözsi néni is az esküvőre készültek. Annyiszor hallotta Mancika, hogy anyja megcsinálta az egész család szerencséjét, hogy lassan már maga is kezdte el­hinni, hogy így van. A falu, amely eddig közömbös volt iránta, most érdeklődni kez­dett. Olyanok, akik csak kö­szönőviszonyban voltak ' vele, megállították, szívélyesen kér­dezgették, hogy, mint történt, igaz-e, hogy ők is elmennek, valóban milliomos-e az öreg Sápi, megcsodálták ruháját, kertjüket, dicsérték a férfi ügyességét A furcsa esküvőt a tanács­házán tartották meg, Böglyös Imre volt az anyakönyvvezető, az egyik tanú Bözsi néni, a másik Sápi László unoka­bátyja. Csak a szűk család, az unokák, Mancika és a férfi kö­zeli rokonai vettek részt. A la­kodalmon viszont száznál is többen. A költségeket termé­szetesen Sápi László viselte, így Bözsi néni, aki a konyhát irányította, gazdag lakodalmi ebédet állíthatott össze. Még olyanok is vendégek voltak, akik azelőtt tudomást sem vet­tek a család létezéséről. Volt cigányzene, a bútoroktól meg­szabadult nagy szobában mag­netofon szólt a fiataloknak, a sátor alatt az idősebbek jár­ták a csárdást. Mancika is táncolt. A gyerekek is. Sápi László egy hétig ma­radt még. Erre az időre Man­cika az egyik szobába költö­zött a gyerekekkel, a másikat anyja és az új férj foglalta el. A férfi egy hét múlva üzleti ügyei miatt elutazott azzal, hogy felesége utána megy, amint útlevelét megkapja. Néhány hét telt el, aztán Sápi Lászlónét kikísérte az; ál­lomásra lánya, két unokája, Bözsi néni és néhány rokon, ismerős. A búcsúzkodásnál mindenki sírt. Az anya azt mondta lányának: — Hidd el, kislányom, érte­tek tettem. Most már azt is megmondom neked, hogy az apádhoz mentem feleségül. Talán így jobban megértesz engem ... Valamikor nagyon szerettem... Ne haragudj rá... Viseld gondját a gyere­keknek. Elment a vonat. A gyerekek örültek, hogy nagymama- Amerikába megy, és ahonnét majd sok mindent küld, Man­cika sírt. Ettől kezdve új életrend alakult ki náluk. Mancika este megfőzött a gyerekeknek, reg­gel vonatra ült, és munkába ment a bölcsődébe. Babuci is­kola előtt átvitte a szomszéd­ba Pirikét, iskola után érte ment. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom