Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

4 1969. OKTOBER 22., SZERDA Egy mondat mögött Amit elvégzett q jobb kéz, elrontotta a bal | Hobby * A sokarcú doki hSzűkebb hazánk — Cegléd •— fejlesztése-szépítése csak a lakosság javaslatainak figye­lembe vételével, a városi ha­tóságok és a társadalmi szer­vezetek összehangolt munká­jával oldható meg” — állapí­totta meg a Hazafias Népfront vezetősége. Ilyet és hasonlót tömegével olvasni a tájékoz­tatókban, jelentésekben. Az­után felsorolásokat láthatunk. Itt például ezt: társadalmi munkában 500 zászlót készí­tettünk. Olvasása nem vált ki különösebb emóciót a kívül­állóból Holott... Kísérjük nyo­mon ezt az egyetlen mon­datot. Hány ember összehangolt aka­ratára, munkájára volt szük­ség, amíg Kiss András titkár papírra vethette ezt a monda­tot. Évek óta hiányolták az em­berek, évfordulókon, ünnepsé­geken: silány a város díszí­tése. Ceglédről jóindulattal sem lehetett azt állítani, hogy a „város lobogódíszbe öltö­zött”. Az egészen takarékos számítások szerint is 30 ezer forint kellett volna erre a cél­ja. Harmincezer forint viszont már nagy pénz, különösen ott, ahol még annyi a megoldani való. Csakhogy... Jött a 25. évforduló, a felszabadulási verseny. Az igazi lokálpatrióták nem szeretnék, ha a vá­ros bármiben is lema­radna. így történt, hogy a tanács 250 nemzeti színű és ugyanannyi piros lobogóhoz való anyagot vásárolt. Utána kopogtatott a varrodák, gyárak ajtaján — a népfront kezével. A Május 1 Ruhagyár, a Háziipari Szövet­kezet, a Vegyi és Kézműipari Vállalat, a Nívó Ktsz mind részt vállalt a varrásból. A rudat, a felszereléshez való anyagot a Faipari Ktsz vállal­ta, Vincze József asztalos kis­iparos rudakat gyártott. A 370 oszlopra szerelhető bilincset áz ŰTGÉP-vállalat engedélyé­vel Détári István készítette el munkahelyén. Az íparitanuló- intézet bejelentette: megfelelő alkalomkor a zászlók kitűzé­sét magukra vállalják. Hasonló módon érték el, hogy az üzemek, intézmények fejlődéséről szóló fotókat mél­tóan mutassák be. Több mint harminc helyi üzem tett eleget a nép­front felhívásának, és nagyméretű, művészi kivi­telű fényképen ábrázolta egy- egy műhelyét, munkafolyama­tukat. A 75 fotót szakszerűen kasírozni kellett. A hozzávaló kartont a tanács vásárolta, Lencsés Gábor KISZ-tag pe­dig a munkáját adta. A kép­aláírást a gimnázium, a köz- gazdasági gimnázium és az iparitanuló-intézet munkakö­zössége végezte el. Végül a Faipari Ktsz — társadalmi munkában — tartós, szép ke­retet adott. A felszabadulási verseny másik, már eddig sikert elért akciója a fásítás, a virágülte­tés. A tanács, a népfront és főleg a nőtanács tagjai utcá­ról utcára, házról házra jár­tak és sorra gyűjtötték a cse- metefa-igényeket. Az elosz­tásnál hasznosan és jól tevé­kenykedett az idén alakult vá- rosszépítési bizottság. Ez volt a belépőjük. A nyáron — szerény becs­lés szerint — félmillió vi­rágtő díszítette Cegléd ut­cáit. Nagy kár, hogy amit elvégzett a jobb kéz, elrontotta a bal: hiába ültették tele virággal a Hámán Kató úti, és a Mészá­ros Lajos utcai iskolák park- sávjait, mert a téli tüzelőt hegyként borították a virág­ágyásokra. Nemcsak anyagi kár ez, hanem csúnya látvány is. Kedvét szegi a társadalmi munkásoknak. Az utcában lakó iskolások vállalják a kiültetett virágok és fák gondozását. Közösen lépjenek fel a vandálok ellen, mert gyakori, hogy a suhan- cok, néha még a tiszteskorú felnőttek is megrongálják a padokat, lecsavarják a sze­méttartókat, vagy kitördelik a kis fákat. Hamarjában ennyi életet, eseményt tudtunk megmutatni egyetlen, sablonná merevedett mondat mögött. Négy, valamennyi művelő- déssel-olvasással összefüggő kérdés szerepelt a könyvbarát bizottság tegnapi megbeszélé­sén. Tájékoztatták a megjelente­ket a KISZ-olvasónapló pá­lyázat szervezéséről, az MSZBT jubilemi olvasómoz­galom további feladatairól. Megállapították, hogy sürgős intézkedésre van szükség, mert a pályázati feltételek között megjelölt könyvekhez nem mindenütt lehet hozzá­jutni. Az október 15-én kezdődött és december 31-ig tartó őszi megyei könyvhetekre annál kiválóbb a felkészülés. A me­gye területén mindenütt, még a kistanyai boltokban is bő­séges a választék. Sok kötetet ez idő alatt vagy esetenként 50 százalékos kedvezménnyel árusítanak. Több éves tapasz­talat, hogy ősszel az Erzsébet, Katalin névnapokon, Mikulás­kor ugyancsak megnő az ér­deklődés a szépirodalom iránt. A megyei könyvtár szintén kiveszi részét felszabadulá­sunk évfordulójából. Ez al­kalomra nemesveretű irodal­mi műsort álh'tottak össze, amelynek főpróbája meghívott közönség jelenlétében október TAMÁSI 10 ezer tv-káva Tízmillió forintos költség­gel televízió-káva gyártó üze­met épít a Tolna megyei Ta­másiban a helyi Vegyesipari Ktsz. Az Orion gyár fióktele­pének szomszédságában el­helyezkedő üzemet a jövő év első felében adják át rendel­tetésének. A tervek szerint évente 10 000 tv-kávát szállít majd az Orionnak. PUSZTAFALU Ősi temetkezési szertartás Borsod megyében — külö­nösen a hegyközi tájon — még ma is vannak olyan kis települések, ahol elevenen él­nek a régi népi hagyományok. Ilyen a füzéri vár szomszéd­ságában levő, néhány száz lelket számláló Pusztafalu. A vasúttól távoleső, kis község­ben különösen érdekesek az ősi temetkezési szertartások. A halott családtagjai, rokonai és barátai a közeli erdőkből kivágott tölgyből díszes kop­jafát és két koporsóvivő fát készítenek. A sírt nemcsak a kopjafával jelölik meg, hanem a koporsót vivő fákat is a földbe szúrják. Ezek az úgy­nevezett lábfák, amelyekre a koszorúkat és a halott kedvenc tárgyait helyezik el. 28-án lesz a megyei könyv­tárban. Ezután húsz község* ben mutatják be mindig az illető község felszabadulása évfordulóján. Elsőnek no­vember 11-én Abonyban, 17-én Gödöllőn és 21-én Aszó­don. Többször hallottam, amikor a tévé-riporter feltette a kér­désit moszkvai tudósítónknak, Kulcsár Istvánnak: — Még arról mondj néháhy szót, hogyan fogadta az ese­ményt a moszkvai utca embe­re. Az obiigát kérdés akkor is elhangzott, amikor a bárom Szojuz űrhajó hét emberrel a fedélzetén keringett az űrben. Sőt, utánuk eredt az Inter- kozmosz 1, a szocialista orszá­gok szövetkezeti szputnyikja, az Ür-KGST első produktuma. Ez adta az ötletet, hogy megfigyeljem, hogyan reagál az eseményre a pesti utca em­bere, asszonya, gyereke. íme: EGY KÁRTYÁS: — Kicsit csalódtam. A Szo­juz 6-os, 7-es, 8-as után vár­tam a 9-est, 10-est, alsót, fel­sőt, királyt és ászt is. Az sem helyes, hogy hét embert küld­tek fel. így az egyik partiban négyen vannak, és ott az osz­tó soha nem játszhat... EGY HÄZASPÄR: — Persze a feleségét egyik sem vitte — zsémbeskedett az asszony. — Ha én űrhajós lehetnék... — sóhajtott a férfi. EGY FIATAL LÁNY: — Mit kezdhetnek ott sze­génykéim, hét élhetetlen férfi, egyetlen nő nélkül? EGY AGGÁLYOS: — A hétből néhányan min­dig rosszul járnak. Olvasom, hogy magyar idő szerint haj­nali 3 óra 30 perckor keltik őket. Igen ám, de más dolog ez annak, aki a Földnek azon a felén röpköd, ahol ilyenkor fényes délelőtt van. De milyen igazságtalanság éri azokat, akik a világ másik felén tartóz­kodnak, ahol ilyenkor éjfél 30 esztendővel ezelőtt, az akkor 9 esztendős kisfiú, Szentiványi Bandi, ha csak szerét ejthette, ott sündör- gött a zalai kisvároska taxi­állomásán. Jó barátságot kö­tött a sofőrökkel, akik apró pajtásukat megtanították jár­művük vezetésére. Aztán, aho­gyan teltek az évek, nem volt a nyárnak olyan hónap­ja, hogy Bandi gyerek mű­szaki ismereteit gyarapítva, ne dolgozott volna iskolai szünideje alatt a város ipa­rosainál. Apja ezekkel a sza­vakkal adta oda fiát a mes­tereknek: — Ha tud, segíteni a fiú, ad­jon neki csekélyke zsebpénzt mester uram. Ha nem, én fi­zetek érte, csak hadd ma­radjon itt, ismerje meg a munkát. Fiának pedig ezt mondta: — Bármi legyen is belőled, ha magad nem ismered meg a munkát, sohasem fogod tudni igazán megismerni a munkásokat, azok gondjait, bajait... így dolgozgátott Bandi nyaranta asztalos-, cipész-, lakatosmesterek mellett, au­tójavító műhelyekben. És édesapjának sohasem kellett fizetnie érte, a fiú kapott mindig zsebpénzt a mesterek­től. Aztán a kisfiúból felnőtt lett. Orvos ... Dr. Szentiványi And­rás tizedik esztendeje körzeti orvosa Iklad és Domony községeknek. A gyerekkori vonzalom a gépkocsik, a szerszámok, az olajszagú mű­helyek iránt nem múlott el nála ma „ sem. Megmaradt hobbynak. De aztán nem akármilyennek! Mert házának végéhez ra­gasztott garázsában nagy­szerű műhelyt rendezett be az évek során összegyűjtött szerszámokból, gépekből, ami­lyet szívesen vallana magá­nak egy autószerelő is. A falakon példás rendben so­van? És ráadásul reggeli tor­nát tartanak nekik. EGY SPORTOLÓ: — Nagy kunszt az a torna! Mondjuk azt vezénylik nekik, hogy helyben kell szökdécsel­ni. Egyet ugranak, aztán al- hatnak tovább, mert a súlyta­lanság állapotában a padló és a mennyezet között pattog­nak... EGY KERESKEDELMI UTA­ZÓ: — Vajon mennyi lehel a na­pidíj ? EGY BÜROKRATA: — Nem helyeslem, hogy egy ilyen komplex brigádhoz nem vittek egy adminisztrátort. Ki vezeti azt a sok túlórát? EGY DIÁK: — Könnyű nekik. Holnap nem iratnak velük számtandol­gozatot. EGY BABONÁS: Az oroszok is babonásak. Mert a 7-es bűvös szám. A vi­lág hét csodájáról beszélünk, heten vannak a gonoszok, 7 nap van egy hétben, 7 törpe a mesében, 7 feje van a sár­kánynak, a legenda szerint 7 nap alatt teremtették a vilá­got, hetedhétországra szól a jó lakodalom, de 7 szűk esztendő a szegénység, a csóró nemes hétszilvafás és a honfoglaló törzseknek 7 vezérük volt. A hetedik mennyországban érzi magát a hithű muzulmán, 7 fátyolt vet le magáról Salome, a jó nevű sztriptíz táncosnő, Schubertnek tulajdonképpen 7 szimfóniája volt, mert a nyol­cadik már befejezetlen. Foly­tathatnám, de minek? Erede­tibb lett volna, ha hatan vagy nyolcán vannak... A hét­szentségét! Amíg itt hetet-ha- vat összehordtam, addig el­ment az utolsó 7-es buszom. Ősz Ferenc rakoznak a szerszámok: fo­gók, kulcsok, kalapácsok, az autójavítás egyéb nélkülöz­hetetlen kellékei. Van itt esztergapad, fúrógép, vil­lanyköszörű, hegesztőappa- rát, kompresszor és ki győzné valamennyi tartalékát fel­sorolni az autójavítás kellé­keinek. A környéken/ tréfá­san úgy nevezik portáját, hogy ez az ikladi szerviz. Talán nem is túlzás ez az elnevezés, mert ha ideje en­gedi — javít is autókat. In­gyen, baráti alapon. Pénzt csak egyszer kért javításért. Ennek történetéről ő maga mesél: — Defektes kocsi gördült be hozzám, tulajdonosa se­gítségemet kérte. Sem pót­kereke, sem szerszáma nem volt az „úrvezetőnek”. Ami­kor rendbehoztam a kereket, megkérdezte tőlem: mivel tartozom? ötven forinttal, Vá­laszoltam. A tulajdonos cso­dálkozott, hogy fizetnie kell. Amikor átvettem tőle a pénzt, azt mondtam neki, hogy nem a defektjavítást fízettettém meg vele, azt ingyen is meg­csináltam volna, ez az 50 fo­rint a tandíj volt, hogy so­hase induljon többé útnak pótkerék és szerszámok nél­kül. Földszintes házának ren­delőjében a fogorvosi szék mögött — röntgenkészülék áll. Ez is saját készítmény — mondja. — Drága volt? — Nem, egy elektromérnök barátommal „bütyköltük” ösz- sze néhány évvel ezelőtt. Nem kérkedve, inkább sza- bódva mondja. Mintha csak röstelkedne miatta, hogy „csak” egy röntgenkészüléket ho.ztak össze. Az időközben hazaérkezett feleség, aki szintén orvos, a helybeli tnűszergyár üzemor­vosa, már beletörődött férje hobbyjaiba. — Mit tehetek — mondja. — Ha egyszer ez a mániája. — Haragszik érte? — Már nem, megszok­tam ... De amikor azt az esz­tergapadot megvette 2800 fo­rintért, három napig nem be­széltem a férjemmel. — Alkalmi vétel volt — szól közbe a férj. A feleség válasz nélkül hagyja, csak szúrós szemmel A Somló melletti Tüskevár határában, ahol a feltevések szerint egy római város állott, A HEURÉKA GUMIGYÁR Vác. Derecske dűlő 1. felvételre keres férfiakat betanított munkára, férfi segéd­munkásokat, lakatos szak­munkásokat, nyuqdíjas férfiakat és nőket, könnyű fizikai munkára. Havonta 2, illetve 3 szabad szombat. , Hetenként 44, illetve 42 órás munkaidő. A betanított munkások havi keresete: 2000 — 2500 Ft, a segédmunkások havi keresete: 1700-1800 Ft. A gyár könnyen meg­közelíthető a MAVAUT- központból induló helyi járatokkal. Váci és Vác környéki lakosoknak idő­megtakarítást jelent és Jó kereseti lehetőséget nyújt a GUMIGYÁR Jelentkezés mindennap reqqel 7 órától a MunkaUqyi osztályon. nézi, ám szája csücskében mosoly dereng. — Egy falusi orvos általá­ban nagyon elfoglalt ember. Mikor jut ideje kedvteléseire ? — Ha én helyettesítem — felel a férj helyett a feleség. — Csendesebb napjaimon, ■amikor „egészséges” a falu. — Tagadhatatlanul. A mű­helyben nem tud helyettesíte­ni a feleségem, a rendelőben igen. Délelőttönként rendelek, délután ellátom a fekvő bete­geket, az estéim rendszerint szabadok. — Mit szól a falu, különös hobbyjához? — Nem hiszem, hogy so­kat törődnek azzal az embe­rek. Gondolom, megszokták már... Persze azért, és e? már nem tréfa, elsősorban orvosuk vagyok és csak má­sodsorban gépkocsijavító. — Csak ez a hobbyja? — Hát... akad még néhány. — Például? — Szeretek vadászni. Igaz; nem nagy szenvedély, de mégis csak az... — Ezenkívül? — Az eszperantó... Tűrhe* tőén, talán jól is beszélem már a nyelvet. — Más nincs? — De igen... A főzés. Van­nak ételek, elsősorban a vad­húsok, amelyeket csak én készítek el a családnak. Olyankor tilos a bemenet a konyhába. Van 16 féle gom­bám, egy sor afrikai és rég: magyar fűszerem ... Tégelyeket mutat. Rajtuk a felirat: gyömbér, szerecsen­dió, tárkony, kakukkfű, sáf­rány, áfonya, boróka fenyő- mag... A feleséggel együtt már az időközben hazaérkezett nyol­cadikos fiú és a harmadikos kislány is mosolyog a jókedé- lyű orvos-édesapa szavain, kedvtelésein. Búcsúzóul, még megkockáz­tatok egy kérdést: — Nem lett volna teljesebb az élete, ha orvosi diploma helyett mérnöki diplomát szere2? Legyintve mondja: — Lehetetlen, sohasem vol­tam jó matématifcus... Jobb ez így... A barkácsolás jó idegnyugtató, gondolom, soha­sem íesz magas a vérnyomá­som. Zentai Ferenc a héten újabb értékes lelet ör­vendeztette meg a muzeológu­sokat. A község határában trak­torral szántó Lovas Lajos ekéje kicsorbult egy hatal­mas kőben. Amikor a traktoros közelebb­ről szemügyre vette az aka­dályt, kiderült, hogy újabb ré­gészeti lelet került elő. A hely­színre érkező szakemberek megállapították, hogy egy ké­sői római sírra bukkantak, amely körülbelül a IV. szá­zadból származik. A sírból egy szarkofág ke­rült elő, egy középkorú nő, egy 6—7 éves leányka és egy csecsemő csontvázá­val. A csontvázak mellett csont haj tűket és ékszereket talál­tak. Az ékszereket a veszprémi Bakonyi Múzeumban vették behatóbb vizsgálat alá, a szarkofágot pedig Tüskevárra, a Somló és vidéke helytörté­neti múzeumba szállítják. Hullámzó Balaton tetején... Fokozatosan korszerűbb úszó járművekkel cserélik fel a balatoni halászok kiöre­gedett hajóállományát. Az új halászhajó-típus mintapéldá­nyát már ki is próbálták a Magyar Hajó- és Darugyár ba­latonfüredi gyáregységében. • V ÁSÁROLJON háztartás* húsőrlőgépet 5-5s, 8-as, 10-es és 22-es méretben kapható a Q Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat boltjaiban — komáromi — Felszabadulásunk 25, évfordulójára A könyvbarát bizottság tervei k. m. _/ __ M it m a pesti utca embere Késő római sírra bukkant Lovas Lajos — traktorral

Next

/
Oldalképek
Tartalom