Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
<> 1969. OKTOBER 19., VASÄRNAP 5 amely végül jól sikerült, és ha a vége jó, minden jó. A hét közepén beültünk Dömötör elvtárs kocsijába, hogy szétnézzünk a megyében, hadd lássuk, mit ér a MÉK tartománya. Már az elején is leszögezhetjük — sokat. Még akkor is sok szép dolgot tapasztaltunk, ha az időnk szorított, es kevés helyre jutottunk el. a szerkesztőségből a mezőgazdasággal foglalkozó kollégát is. Most itt jól jön a szakértelme, kitűnően tolmácskodik Dömötör, Nagy Gábor és közöttem. Azelőtt itt csak káposztát, paprikát és uborkát tartósítottak, de csak kádban és kis hordóban, a hagyományos módszerekkel. Most az üzem zünk az inárcsi tsz tanyájára. Teljes a szüreti hangulat. Szőlővel megrakott kocsik érkeznek, szorgos emberek tüsténkednek, osztrák automata prés sajtolja a szőlőt, mérjük a mustot, kicsit gyenge a cukorfoktartalma, de azért jó tízestizenegyes bor lesz belőle. A tartósítóban jó ebéddel, zöldséggel kínáltak bennünket, belemartunk a hordóskáposztákba is, itt sem utasítjuk vissza a murcit, hiszen jó szívvel kínálják. Guttyán István villanyszerelő szakmunkás kezeli az osztrák automatát. Nemcsak a géphez, a musthoz, a borászathoz is ért, és ez jó dolog. Itt találjuk, és szíves házigazdaként adja a felvilágosítást Kuli ^Sándor üzemgazdász, a szomszédos kakucsi tsz elnökének fia. Apropó, Kakucs. Mielőtt elfelejtenénk, ez a szövetkezet is tagja annak a közös vállalkozásnak, amely az inárcsi, a szentmártonkátai, a farmosi és a MÉK-vállalat elképzeléséből született. És ezeknek a termelőszövetkezeteknek a szőlőjéből dolgoznak fel itt 4—5000 hektó bort. Ezt közösen értékesítik majd, palackozva is, nagyrészt a MÉK üzleteiben. A hangulat nagyszerű, a termés jó, örül mindenki. — Snha — Foto: Gábor mondania, mivel nem foglalkoznak. A lényeg: van földjük, gyáruk, üzletük, pénzük, eszük és bátorságuk. j-----------------------: nap, I Igazán kellemes min------------------------ denki j ól érzi magát, a kollégám is örül és én is, mert én csak „enni” tudom a mezőgazdaságot, érteni alig értek hozzá, jelent úgy is mint vevő, úgy is mint eladó, ma már száz boltja van a megyében, és azokban mindent árulnak, amit a mezőgazdaság megtermel. És folytatjuk az utat, és az igazgató mesél, hiszen az újságíró „jóvátételben” járt itt, megkövetni a MÉK-et a sok elmarasztaló cikkért, a sikertelen randevúkért. Megérkehatatlan mennyiségű üvegek, ez a jelen. És már épül a szárító, tervezik a kapacitást bővíteni, ez a jövő. Van, persze, bizonyíték mindháromra több is, de talán ez is mutat valamit az üzemből. Útközben is, itt is és ahova még mentünk, azt az egyszerű tényt bizonyították az emberek, hogy ész és bátorság kell az élethez. Ahogy magamban naivul elképzeltem, ha egy emberre félmilliárdot bíznak, és e pénzből háromszázhetvenmillió forintért elad és vesz, többek között nagyon gyorsan romlandó zöldséget, nos, gondolom, az ilyen ember a félmilliárdból elhagy néhány nullát, és csak annyit mond, hogy hatszor hat harminchat, és akkor nem olyan ijesztőek a számok és nem remeg a keze, amikor aláírja a rendeléseket. Dömötör József igazgató nevet az ilyesmin, a világért sem hagyja él a számok mögül a nullákat, és mégsem remeg a keze. Ha valakinek jól jött az új mechanizmus, úgy a MÉK Vállalatnak, Dömötör József éknek jól jött. A több csatornás rendszerben megtalálták a helyükét. Ma olyan dolgokat tehetnek, amelyről azelőtt álmodni sem merték. El akarja sorolni, hogy ma már mivel foglalkozik a vállalat, aztán rájön az igazgató, hogy könnyebb elpedig ez nem szép dolog, hiszen vidéki vagyok. De bármennyire falusi is az ember, szégyenszemre spárgát eddig csak a levesben láttam, és életemben először a földön most itt, Dabason. Mert a MÉK, mondanom sem kell, az új mechanizmusban mindenütt megOktóber, sőt október második fele--------------- és a higanys zál 20 fokot mutat, ismét itt a tavasz. Mit ér az élet ilyenkor az irodában? — Semmit, gyerünk Dömötör Józseffel, a MÉK igazgatójával, a szabadba. Egy nehéz, többszörösen sikertelen- randevú volt ez, Dabason, a tartósítóüzemben szimpatikus fiatalember fogad bennünket, Nagy Gábor üzemvezető főmérnök. Miután vegyész, úgy fúj itt nekünk mindent, mintha mi is vele egy karon végeztünk volna. Még istennek hála, hogy az indulásnál egy kissé előretekintő voltam, és bevettük a kocsiba mindenféleképpen rangoso- dott. Ügy is, hogy sokat termelnek, úgy is, hogy korszerűen tartósítanak, szakemberek segédletével, üvegben. És mert sterilizálva rakják el az árut, az itteni készítmények fogyasztható időtartama gyakorlatilag időtlen.---------------------- a kapuI Érdekes üzem, | ban, mint .—------------------- említettem, a vezető mérnök fogadott bennünket, és ki tudná megmondani, mennyi asszony. Ök még a hagyományos módszerrel, de már fehér gumicsizmában, hatalmas kádakban taposták a káposztát. Az üzemben éppen az az érdekes, hogy furcsa frigyben ölelkezik a múlt és a jelen, sőt a jövő is. Szerelmi háromszög a tartósítóüzemben. Az asszonyok káposztát taposnak, a gőzt két kimustrált mozdony kazánja termeli, az áru jó része ma is fagöngyölegben várja a szállítást, ez a múlt. A sterilizálóüzem és üvegek, megszámlálVendégségben a MEK-nél
