Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

A PEST MEGVf! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1969. OKTÓBER 17., PÉNTEK Hiányzó magnók és hangszórók nyomában Kevés az alkatrész a GELKA-szervizben Amikor a dr. Zilai István vezette ellenőrző csoport a NEB megbízásából vizsgálatot tartott két kijelölt helyen — a váci GELKA-szervízben 40 készülék, a dunakeszi javító- részlegben három készülék várt a javításra, alkatrész- hiány miatt. A részlegvezetők elmondták, hogy a javító- és az alkatrészellátó egységeknél különösen az utóbbi időben gyakran akadályozza a mun­kát az alkatrészhiány. Huzamosabb idő óta nem lehet kapni hangszó­rókat, magnómotort, mag­nóorsót, meghajtó gumit stb. Kiselejte­zett készülékek „kifosztása" átmenetileg javít a helyzeten, de nem jelent végleges meg­oldást. Mind a GELKA-szervíz, mind a R AVILL-bolit többször szóvátette a gondot, javasla­tot is tettek a megoldásra, de eddig eredménytelenül. A fő­téri bolt vezetője minden hét­főn és csütörtökön személye­sen utazik Budapestre, de nem sok eredménnyel. A közönség mérgelődik,, pa­naszos leveleket ír és nem érti meg, hogy. a sokféle típus ne­hezíti a beszerzést. A vizsgált javítórészlegek vezetői szerint megkönnyítené az alkatrészek beszerzését, ha a rendeléseket a hely­színi igények alapján ál­lítanák össze és a termelővállalatokat idő­ben tájékoztatnák. A népi ellenőrzés több ja­vaslatot dolgozott ki. A többi között javasolta, hogy a köz­pont a váci GELKA 260 ezer forintos átlagos raktárkészle­tét 400 ezer forintra emelje fel. — papp — MIRŐL ÍR A HÍRADÓ? A Cement- és Mészművek Vácott készülő vállalati lapja vezércikkben számol be arról, hogy a DCM Kun Béla nevét viselő, háromszoros szocialista brigádja jubileumi versenyt kezdeményezett a 25. évfordu­ló tiszteletére. A váci gyár* üzemi tűzoltócsapata Hejőcsa­UJ PA VILON Hírlappavilon nyílt Dunake­szin, a községi tanácsházával szemben. — Reggel hat órától este hét óráig várjuk a vásárlókat — mondja Geszler Tibor —, és • naponta mintegy 1200 újságot adunk el. — Melyik lapokat szeretik a legjobban az olvpsók? — A napilapok közül a Pest megyei Hírlap és az Esti Hír­lap vezet, de sok fogy a képes újságokból is. — Mi hiányzik a boltból? — Az okmánybélyeg. Itt, szemben a tanácsházával, az ügyes-bajos dolgaikat intéző dunakeszieknak szükségük lenne rá, a postahivatal ugyanis egy kilométerre van, most oda kell menni az ille­tékbélyegért. Jó lenne közös megoldást találni, olyat, ami a posta és a vevők érdekét — egyaránt szolgálná. s—ny Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak, akik szeretett édes­anyám temetésén részt vettek, együttérzésüket és részvétüket nyilvánították, hálás köszönetét mond Mébold László és család­ja. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondok köszönetét a rokonok­nak, Ismerősöknek, különösen a Forte ^yár és a nyomda dolgo­zóinak, s mindazoknak, akik szeretett nővérem, Zrínyi Ilonka temetésén részt vettek, sírjára koszorút helyeztek és fájdal­mamat enyhítették. Tóth József A Vác Járási Ügyvédi Munkaközösség dunakeszi kirendeltsége megkezdte a Dunakeszi Gyártelepen, a Fillér utca 41. I. em 4. sz. alatt (OTP-házsor). FÉLFOGADÁS hétköznap 16-tól 18 óráig, szombaton 9-től 12-ig. bán — nagyon erős mezőny­ben — harmadik helyet ért el. Oláh Ágnes, a CEMÜ munka­társa figyelemre méltó cikket írt A hivatali nyelvről címmel. Dr. Félegyházi Gyula tájé­koztatást ad a lakásépítés vál­lalati támogatásának első eredményeiről, a nagyvállalati szakszervezeti bizottság pedig a Cementipari Kulturális Szemle előkészületeiről szá­mol be a Híradó októberi szá­mában. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Horváth ' Mihály és Németh Julianna: Julianna, Rali István és Pintér Erzsé­bet: Tünde, Tasnádi László és Rácz Éva: László, Tóth János és Krajcsek Teréz: János, Ba­yer László és Kettler Anna: Attila, Helembai. József és Ja­kab Mária: Agnes, Borsányi István és Letfusz Amália: Zsolt, Doma József és Váradi Ilona: Zoltán, Hetes István és Tóth Erzsébet: Krisztina, Mezei Sándor és Lakatos Éva: Krisztina, Tóth István és Hauzman Erzsébet: Mihály, Takács Farkas és Euksz Ilona: Attila, Szántai Ferenc és Bar- ta Etelka: Tímea, Cserepka András és Könczöl Margit: Csilla nevű gyermeke. Házasságot kötött: Forgács István Szabó Zsuzsannával, Borissza Lajos Hlavatti Erzsé­bettel, Zafcár István Csáki Rózával, Varga Sándor Gom- bik Erzsébettel és Veres Fe­renc Busái Edittel. Meghalt: Székely Sándor (Bartók Béla u. 1.), Zrínyi Ilona (Burgundia u. 1.), Bra- nyiczki László (Lenin út 73.) és Boros Borbála (Vak Boty- tyán tér 1.). Ma ülést tart a fúrási tanács Ma délelőtt kilenc órakor ülést tart a járási tanács. Meghallgatják az építési és közlekedési osztály munkájá­ról szóló tájékoztatót, majd az interpellációk és bejelentések után a tanácsülés megvitatja Dunakeszinek azt a kérését, hogy nyilvánítsák nagyköz­séggé. Ejehvt 900 .sstízalvkkai tnbb ? Mirkó Ferenc Vác, Botond utca 23. szám alatti lakos pa­naszos levelet írt a népi el­lenőrzési bizottsághoz. A Szé­chenyi utcai Ezercifckiboltban lámpahorgonyt vásárolt. A nyugdíjas Mirkó felháborod­va írta, hogy 900 százalékos felárat fizetett, mert a 70 fil­léres darabár helyett hét fo­rintot számoltak. A boltvezető elismerte a tévedést és arra hivatkozott, hogy a fiatal, ta­pasztalatlan eladó elnézte az árjegyzéket. A három hor­gonyt vásárló panaszosnak a NEB intézkedésére visszafizet­ték a 18 forint 90 fillér kü- lönbözetet. (-Ő) A vácbottyániföldeken A juharleyelek élénk bíbor­ra változtak már, zörög a ku­koricaszár és a szélnek must íze van. Ősz van, de a leesen- desülő természetben az ember zajai megint hangosabbak lettek, kiáltások és a határ­ban zakatoló gépek hangja árulkodik arról, hogy a kinti munka ismét szorgossá vált. — Igen, sürgős a munka — mondja szomorúan Muka Ist­ván, a vácbottyáni termelő­szövetkezet elnöke — de baj­ban is vagyunk. Hét erőgé­pünk van, és bizony gyakran csak négy-öt dolgozik. Mi az oka? Egy gépre csak egy em­ber jut, és ha vele bármi is történik, a gép is áll. Pedig most .igen­csak iparkodni kellene, mert a 240 hold őszi kálászost szeret­nénk gyorsan, elvetni. Tudja — folytatja az elnök — nem is a régi, elhasznált gépekkel van sok bajunk, hanem az újakkal. Fél éve vettünk egy UE •ííO-es magyar erőgépet, de többet állt a műhelyben, mint a határban, ügy terveztük, hogy az őszibarackos minden munkáját azzal végezzük, ám ez a tervünk dugába dőlt. A gép nem jó hírverője a Vö­rös Csillag Traktorgyárnak. Az egyik meghajtó tengelye úgy elkopott, mintha nem is acélból, hanem akácfából lett volna! A garanciális javítás­ról már beszélni sem érde­mes. A Budapesti Gépjavító Állomás szerelői vágy • tízszer kimosták a gép adagolóját és képzelje — mégsem javult meg! A garanciát viszont megvonták, mert már mi akartuk megjavítani, ez pedig tilos. — Ennyi baj mellett mivel vigasztalódnak? — kérdezem. — Tagságunk nagyon szor­galmas nép, pedig már jócs­kán letelt a „garanciális” ide- j jük — mosoiyodik el. Fiatal embert csak a gé­peken látni és egy-két kertészünk van, i akinek még\ minden foga ép. j De a szorgalom sok mindent pótol, azt hiszem, erre jó bi- i zonyíték a 45—50 mázsás hol- | dankénti kukoricatermés. Ez! bizony a mi földjeinken re­kordnak számít! Talán ezzel sikerül pótolni az őszibarack okozta kétszázezer forintos be-_ vételi hiányunkat. Hiába tér-, inett két vagonnal több a ter­vezettnél, erre ráfizettünk... A vácbottyáni határt járva, szemmel látható a szorgalmas munka. Az eddig elvetett föl­dek gondosan elmunkálva várják a jótékony őszi esőt, és mire az is megjön, talán min-, den gép barázdába állhat. — csankó — r Áruház épül a Rókus kertjében Göcsejben jártak Zalai tapasztalatcsere A Magyar Urbanisztikai Társaság több tanács vezetőjét meghívta, hogy vegyen részt háromnapos Zala megyei ta­pasztalatcserén. Köztük volt Tari Kálmán, a Váci Városi Tanács vb-elnökhelyettese. A vendégek megtekintették Zalaegerszeget, Nagykanizsát, majd ellátogattak Göcsejbe. Sok hasznos tapasztalatot ho­zott mindenki a Dunántúlról, ami mindenütt megkönnyíti a városfejlesztési tervek kialakí­tását. Reggeli versenyfutás A Főt-, Kisalag-, Dunakeszi­ről bejáró dolgozók nevében egy különleges „edzésről” szá­molhatok be. Hat óra után két-három autóbusz viszi a dolgozókat munkahelyükre. Az első járat rendszerint nem áll meg mindenütt — számolva azzal, hogy majd az utána kö­vetkező felszedi az utasokat. De a második kocsira az alagi hídtól nem lehet felszállni, mert erről a kocsiról átmegy a kalauz a harmadik kocsira. így tehát a harmadik járat túlterhelt. A kocsik nem a buszmegállóban állnak meg, hanem előtte vagy utána. A megállóban várakozók széles tábora — mintegy testedzés­képpen —, „ki er oda hatna- rabb?”-ot játszik. Mire azon­ban a buszhoz érnek, becsu­kódnak a bűvös ajtók, és sze­rencséjük van a „tolakodók­nak”, ha nem szorulnak az aj­tó közé. Aki érvényes menetjeggyel j „felszökik” a kalauz nélküli I kocsira, arra lesújt a vezető haragja: leszállítja a buszról, megmagyarázva, hogy a kocsi kalauz nélküli, azaz, nem ér­vényes az érvényes bérletjegy, mert nincs, aki kezelje. Most már csak egy kérdés adódik: ki tehet erről? Java­solnám, amíg nincsen más megoldás — hogy közös meg­állapodással egy megbízott utas kezelje a jegyeket, vagy ami még praktikusabb: legyen mindenkinek egy jegykezelő­szerkentyűje. Nyári Ferenc utas A Széchenyi utca mentén, a Rókus-kápolna kertjében markológép tépi gyökerestül a fákat, tisztítja a terepet. — A TÖVÁLL Pest megye legnagyobb ruházati áruházá­nak építését kezdte itt meg — tájékoztatott Varga József, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője. — Az áruház 1877 négyzet- méteren terül majd el, az építkezés 11 millió forintba kerül, amihez a város másfél millióval járul hozzá. — Ha ez az áruház elké-< szül, mód nyílik az üzletháló­zat szakosítására, más üzletek bővítésére. Akkor sor kerülhet a Széchenyi utca nagy élel­miszerboltjának, a 10-esnek bővítésére is. A jelenlegi cipő­bolttal együtt már kielégítheti az igényeket. A Dunakanyar áruház helyére a tervek sze­rint műszaki bolt kerül. Kép, szöveg: Törnek János örömmel olvastuk a Duna­keszi 201-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet II/G osztá­lyának versenyfelhívását (fel- szabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére) az iskola tanulói­hoz. A diákok vállalták, hogy va­lamennyien részt vesznek az iskola tanulmányi és szakmai versenyein, megszervezik, hogy se félévben, se év osztályukban bukott tanuló ne legyen. Az egy diákra eső hiányzást 15 óra alá csökken­tik, vigyáznak arra is, hogy saját hibájukból az oktatási évben ne legyen baleset. A diákok nem termelnek selejtet, és a munka melleit még a szórakozásra is gondol­nak: színházba mennek a tan­évben ötször. VÁCI APRÓHIRDETÉSEK Vízügyi Építő Vállalat 15. sz. Építésvezetősége 3 helyiségből álló iro­dabérletet keres. Be­loiannisz u. 14. Eladó 470 ro shordó. Stromfeld Reményi literes bo- Felsőgöd, A. u. 12. Használt ablakok tok­kal eladók. Deákvár, Botond u 20. ________ T v-bárszekrény és egy elektromos sza- lagfürész-forrasztó el­adó. Vác, Tragor Ig­nác u. 5. ______ J apán tranzisztoros kismagnó • mikrofonnal 1500-ért eladó, Damja­nich u 65. (15-től). 2 süldő eladó, vár. Nógrádi Mébold. Deák- u. 17. Parkettázást vállalok, közül etek részére is. Vác, Deákvár, Bács­kai u. 41. Tóth. Magánjáró 600-as s/Á- lagxűr észgép eladó. Vác, Sej.ee, A. épület 3. Gyuricza. _________ L ajosteiepen, a Domb utcában 200 n.-öles te­lek eladó. Érdeklődni lehet: Vác, Rigó u. 9., emelet (deákvári OTP-lakótelep)._______ E lcserélném szoba, konyhád kamrás, mellékhelyiséges, ál­lattartásra is alkal­mas felsővárosi la­kásomat DCM lakóte­lepi vagy Április 4. téri lakásért. Ajánla­tokat ,.Kőkapu” jel­igére kérek a váci hirdetőbe._____________ H ázhelyek eladók, 180 n.-öltől, n.-ölenként 180 Ft-os áron. Érdek­lődés a helyszínen: Népek bartásága útja 82. (KISZ-házaknál, Cserje u. végén) Lo- tharidesz Istvánnál. Beköltözhető házrész eladó. Érdeklődés te­lefonon: Vác 522. üres albérleti szobát keresek fürdőszoba­használattal. Leválasz­tás is érdekel. „Ta­nárnő’ jeligére a vá­ci hirdetőbe. Betegápolót keresek idős, beteg házaspár mellé. Cím: Kőhalmi Károlyné. Vác, Ady Endre sétány 17. I. sz„ Szociális Otthon takarítónői állást hir­det: azonnali belépés, a fizetés 1200 Ft, a munkaidő reggel 7-3- ig. Jelentkezés: Vác, Burgundia u. 9. Másodállást vállalok, adminisztrációs mun­kakörben fél 5 után­ra. Vác, Galamb u. 10. sz. A kocsiablak nyit­va volt, és a ragyogó üvegtáblák alatt, a rohanás ellenére is, beférközött a mézszí­nű ősz. Aranyfények vilióztak fejünk fe­lett és ez lassan az álom határáig csalo­gatott bennünket. Kesernyés illatok szöktek be, érezni le­hetett a vadgesztenye erős szagát és a vasúi töltésén a halódó őszi füvek ízét. Ringatott a kocsi, puhán hintáztattak a rugók, s mintha nem is sínen vágtatott volna a vonat, ha­nem egy csendes és széltől sem háborí­tott fénylő vizen. Egy nagy, őszi vizen, két széles vadgesztenye- sor között. Ügy érez­tem, amikor váltók fölött csattogtak a kerekek — hogy egy nagy kikötő marad el Útközben mellettem, egy állo­mása életemnek, az eddigi rohanás egy része. Tudom, csak az ősz tette ezt. Az őszi ízek és illatok adják mindig a nosztalgiát. Meg az, hogy életem, elfutó ifjúságom is kicsit hasonlít e vo­nat útjához, csak a cél nem olyan ismert, mint ebben az uta­zásban. Nézem rohanás közben is a tájat, s az nem akar elma­radni. Igaz, az Alföl­dön megy a vonal errefelé nem olyan változatos a vidék, mint a Dunakanyar mellett. Ám egyhan­gúságában is annyi szépség van, ameny­nyit csak egy veröfé- nyes ősz adhat an­nak, aki ezt észreve­szi és magában rend­re tudja rakni. Az alföldi táj ölel át minden szépségé­vel és Abqny után furcsa íze támad a levegőnek is. Közele­dik a Tisza. Érdekes, más ez a levegő, mint a Dunáé. Kicsit mélyebb, kicsit ke- sernyésebb, nem olyan sokízű. Köny- nyebben kiismerhető, nem olyan összetett, de édes, és az őszi mustok íze is érezhe­tő benne. Es most ér­zem, itt a Tisza mel­lett a régi szüretek emlékét, annak a na­gyon régi ősznek, mikor a ritkán el­szórt szőlöskertek közé felcsapott a Ti­sza halszagú szele és elnyomta felettünk a kesernyés birsalma illatát. Álomba ringat a vonat ütemes hintáz- tatása és mielőtt a teljes sötétség ölelne ál, valahonnan mély­ről. a megnevezhe- tetlenből egy régi verssor csendül meg bennem: fut a vonat, zakatol,/ föiéje az ősz hajol,/ elmarad a messziség,/ erdő, fo­lyó és az ég./ Es úgy aludtam el, hogy nem tudtam meg: én írtam-e eze­ket a sorokat, vagy valaki más — vagy talán senki sem írta meg, csak az őszi ve­rőfényben ragyog­nak, mint a lassan, aranysárgán vonuló felhők. Csankó Lajos Egy iskolai versenyről

Next

/
Oldalképek
Tartalom