Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

L PEST megyei 1969. OKTOBER 17., PÉNTEK Ez történt a világban Új csehszlovák kormányprogram Az Egyesült Államokban tartott nagyszabású háborúelle- ■es kampányhoz, szolidaritásuk jeléül, a Dél-Vietnamban har­coló 198. amerikai gyalogoshadosztály katonái is csatlakoztak: fekete karszalaggal jelentek meg a szolgálatban. A prágai vár spanyol ter­mében, a csehszlovák szövet­ségi gyűlés most folyó ülés­szakán csütörtökön Oldrich Cemik miniszterelnök ismer­tette kormánya programját, részletesen elemezte az 1968 janüárja utáni fejlődés sajá­tosságait, s ismertette az 1969 április utáni helyzetet, a konszolidációs folyamat ed­digi eredményeit. Ebben a szituációban nagy feladatokat kell megoldania a csehszlovák kormánynak, a párt politikai koncepciójá­nak szellemében. A kormány a gazdasági életet tekinti leg­fontosabb működési területé­nek és most dolgozza ki az 1970—75-ös időszak népgaz­dasági tervét, amelyben a dol­gozók életszínvonalának eme­lését, a gazdaságirányítás tö­kéletesítését tűzik ki cé­lul. Szó van az új csehszlovák kormányprogramban az is­kolai oktatásnak a marxis­ta—leninista alapokra helye­zéséről, a szocialista rendszer demokratikus fejlesztéséről, az állami apparátus tekinté­lyének helyreállításáról és Hegesztés az űrben (Folytatás az 1. oldalról.) zett berendezések működését, folytatta a tudományos és mű­szaki kísérleteket, vizsgálato­kat. A napi programnak megfe­lelően az űrhajósok megebé­deltek. A rádióösszeköttetés során a parancsnokok közöl­ték, hogy valamennyi űrhajós kitűnően érzi magát, hangula­tuk bizakodó. A Szojuz—6 űr­hajó repülésének befejezése alkalmából a Szojuz—7 és a Szojuz—8 parancsnokai jókí­vánságukat fejezték ki Geor_ gij Sonyinnak és Valerij Ku- bászovnak, a sikeres földre- szálláshoz. A Szojuz—7 és Szojuz—8 folytatja űrrepülését Találkozás a hői szabadságharcos lányokkal (Folytatás az 1. oldalról.) Kien 20 éves szabadságharcos leánnyal, aki féllábát áldozta népe szabadságáért. A két fia­tal leány történetét az év ele­jén Máté György örökítette meg a Népszabadság és az Or­szág-Világ hasábjain, s ennek nyomán vállalt fölöttük véd­nökséget a kerület népe, vala­mint'a kerületi párt- és KISZ­bizottság. Budapestre hozatták őket, és a gondos ápolás, a mindenütt tapasztalt szeretet ma már visszaadta életkedvü­ket, mint erről a küldöttség­nek személyesen beszámoltak. Tran Buu Kiem a küldöttség és a dél-vietnami nép nevében köszönte meg az V. kerületiek testvéri magatartását, a két nép szolidaritásának ragyogó példáját. Azonnali szállításra ELADASRA KÍNÁLUNK 20 tonna hidegen vont acélcsövet (fekete, 0 16x1 mm) 6G00G db műanyag végelzárót (20 mm-es. 20-as cső végeire alkalmas) 350CÜ db műanyagtalpat (sátorvázak végeihez) Anyagbeszerzők szives érdeklődését kéri a GYÁU VAS ÉS VEGYES KTSZ Áruforgalmi osztálya (Knáb Mária) Telefon: Gyál 2. sokminden egyébről. A prog­ramnyilatkozat külpolitikai részéből kitűnik, hogy a cseh­szlovák külpolitikának vál­tozatlanul a többi szocialista országgal fenntartott barát­ság és szoros szövetség az alapja. Lényeges a kormány- nyilatkozatnak az a megálla­pítása is, amely szerint a szö­vetséges csapatok 1968 au­gusztusi akcióját nem „Cseh­szlovákia megszállásának” mi­nősítik, hanem „a szocialista Csehszlovákia sorsáért érzett indokolt aggodalom megnyil­vánulásának”. A jobboldali, tekintélyes Fi­garo című párizsi napilap ve­zércikkben foglalkozik Schu­mann francia külügyminiszter most lezajlott moszkvai útjá- val. Meglehet, a nagytőkések­hez oly közelálló lap örömte- len állapítja meg a tényt, hogy a Pompidou-rezsim külpoliti­kai tekintetben a De Gaulle-i utat folytatja, hiszen a Szov­jetunióval változatlanul jó vi­szonyt tartanak. (Schumann látogatását most Giscard D’Estaing pénzügyminiszter moszkvai útja követte, meg­egyezés történt, hogy Pom­pidou 1970-ben látogat el Moszkvába, míg Párizs 1971- ben fogadja Brezsnyevet, Ko­szigint és Podgornijt stb.) A lap talán azt is fájlalja, hogy a Washingtonnali fennál­ló kapcsolatok terén viszont' Pompidou mindössze arra szo­rítkozott, hogy folytassa azt, amit elődje elkezdett Nixon párizsi látogatásakor — de to­vább ment. Ismételjük: lehet­séges, hogy a tőkés jobboldal szócsöve, a Figaro elégedetlen mindezzel. Az azonban bizo­nyos, hogy a francia nép több­sége elégedett, ha Franciaor­szág igyekszik továbbra is fenntartani egyfelől az ÜSÁ- tól való függetlenségét, másfe­lől a Szovjetunióval és a szo­cialista országokkal kialakult jó viszonyt. ÚJABB FORTAS-ÜGY? Vihar az amerikai főbíró milliója körül Häynsworth bíró (amint éppen állóhoz kapja a kezét) Thurmond szenátor oldalán ... Az amerikai legfelsőbb bíróság — létszámhiánnyal kezdte most októberben az őszi ülésszakot. Egy főbírói poszt betöltetlen ma­radt, és a kinevezés körüli bot­rányfelhők felszakadásával Nixon elnök újabb hideg zuhanyra szá­llíthat. Politikai időjóslót Az Egyesült Államokban a fő-v bírók kinevezése«, az elnök jogkö­re, de a jóváhagyás a szenátus kiváltsága. Ezért, esztendeje so­kan politikai időjóslást olvastak ki abból a tényből, hogy a hon­atyák heteken át megtagadták a jóváhagyást Johnson elnöktől, amikor régi barátját, Abe Fortast nevezte ki egy megüresedett leg­felső bírósági posztra. Nem le­hetetlen, hogy most, amikor Nixon elnök szeretné megszerez­ni a szenátus áldását a maga jelöltje, Clement Haynsworth számára, megismétlődik a tavalyi história. Ha így lesz, Richard Nixon további tanulságokat von­hat le az elnök iránti bizalom ál­lapotáról a szenátusban. A Haynsw'orth-ügy különös ér­dekessége, hogy nemcsak „nagy- politikai” szinten, hanem részle­teiben is kísértetiesen hasonlít a Fortas-botrányra. Dióhéjban talán elég, ha annyira emlékeztetünk, hogy Abe Fortasnak végül idén májusban le kellett mondania a nehezen szerzett főbírói posztról, mert kipattant egy korábbi kor­rupciós ügye. Nixon elnök az ő helyére szemelte ki Clement Haynsworthot, így hát az egész amerikai sajtó érthető kajánság- gal figyeli, hogyan kezd Fortas utódja körül egy — „fortasi” mé­retű „összeférhetetlenségi” ügy kibontakozni. ítélkezik a részvényes. Már az is szemet szúrt, hogy röviddel Haynsworth nevének for­galomba kerülése után kipattant: a főbíró-jelölt az utóbbi húsz év­ben mellékesen V millió. dolláros magánvagyonra tett szert. Ugyan miből? — kezdte firtatni a szená­tus jogi bizottsága. Eközben buk­kant arra a két, látszólag jelen­téktelen ügyre is, amelyből a most egyre kövérebben dagadó botrány kisarjadt. Az elsőben még „csak” pénz­ről van szó, a másodikban már — politikáról is. Kiderüli, ugyanis, hogy fellebbvitéfí bíróként tárgyal­ta a Brunswick Corporation ügyét — és közben 16 ezer dol­lár értékben megvásárolta a cég 1000 részvényét. Hogy, hogy nem: Haynsworth bíró (vagy Hayns­w’orth részvényes?) a Brunswick Corporation javára döntött... A másik ügy annyival pikán- sabb volt, hogy itt — az ismét részvényesként érdekelt — Hayns­worth bíró döntését utóbb a leg­felsőbb bíróság megváltoztatta. Itt már politika is volt a dolog­ban: a pert ugyanis egy szakszer­vezet indította. A panasz, amelyet a bíró elutasított, az volt, hogy több déli textilgyárban egysze­rűen nem engedték meg a szak- szervezet működését. Az AFL- CIO nagy amerikai szakszervezeti központ most erre az esetre hi­vatkozva tiltakozik Haynsworth főbírói kinevezése ellen. Az 56 éves Clement Haynsworth azonban nemcsak munkásellenes őskonzervatív hírében áll. Eddig a legsötétebb Délen, Dél-Karoli­nában teljesített szolgálatot, és ki­nevezéséről a néger polgárjogi mozgalom vezetőinek az a véle­ményük, hogy fölér a színesbőrű lakosság elleni kihívással. Harapófogóban: az elnök Az amerikai belpolitikai élet furcsasága, hogy ha nincs az „összeférhetetlenségi” ügy, még­hozzá éppen a Fortas-botrány után, talán ki sem pattan, hogy milyen politikai kártyajáték ered­ménye Haynsworth feltűnése a washingtoni látóhatáron. A főbí­ró-jelöltről a Fehér Ház körüli bennfentesek elmondják, hogy nem személyével, hanem déli mi­voltával érdemelte ki Mitchell igazságügymjniszter figyelmét, aki a kinevezést Nixonnak aján­lotta. Az a hír járja, hogy a ta­valyi elnökválasztások előtt Nixon titokban találkozott Thurmond úél-karolinai szenátorral és a po­litikai Dél több ismert vezetőjé­vel, akikkel megegyezett, hogy választási támogatásuk fejében Thurmond szenátor emberét jelöli majd főbírónak, ha időszerűvé vá­lik. Ha igaz e titkos megállapodás híre, akkor a Fehér Ház harapó­fogóba manőverezte magát. Egy­részt: nem vonhatja vissza Hayns­worth kinevezését, aki Thurmond Dél-Karolinájából való, mert a visszavonás azzal a veszéllyel járna, hogy elveszíti déli támoga­tóit a jövőre esedékes részleges választásokon. Márpedig az elnök­nek, aki a törvényhozásban amúgyis kisebbségben van, ez nem mindegy. Ha viszont ragasz­kodik a kinevezéshez és Hayns- worh máris lejáratott személyé­hez, azzal nemcsak az ellenzék­ben, hanem saját pártján belül is újabb támadási felületet nyújt bírálóinak. • Nem csoda, ha jő darabig el­tart még, amíg sikerül majd megszüntetni a létszámhiányt az amerikai legfelsőbb bíróságon-. S. P. (13) — Persze hogy nem, mert akkor volt éppen vizsgálati fogságban — jegyzi megSzár- nyasné. — Különben sem mentem volna el. — Miért? — Mert ezt csinálta velem! Azért. Megöli a gyerekemet. Hogy rám terelje a gyanút. Még be is üzentet velem, hogy szabadnapot vegyek ki. Az­tán meg elküld konzervért és pont abban az időben csinál­ja az egészet! — A kicsi órákkal előbb halt meg. Maga nem vett ész­re semmit? Azt mondják, hogy reggel, amikor bent volt a járáson és telefonált a mun­kahelyére, vett Is valami cso­koládéfélét a kicsinek. Maga adta oda neki? — Azt már nem tudom, de megette a gyerek. Láttam. Ott totyogott a konyhában, meg a szobában. AztÉm az anyja lefektette. Amikor a konzervért mentem, akkor már aludt. — Szerette a feleségét? — Hát... nem olyan asz- szony volt... — Szóval, nem szerette? Kivörösödik, vastag nyakán az erek megfeszülnek, vize­nyős szeme összeszűkül. — Hagyjanak engem ezzel. A rendőrség sem tudott rám bizonyítani semmit. Nem be­szélek. Bözsi néni békítőleg szól közbe. — Ne idegeskedjen, Józsi. Ez nem rendőrség, ez csak olyan baráti beszélgetés, ön­tök még egy pohárral, nyu­godjon meg és válaszoljon. Nem akarja magát itt senki bántani.-— Nem is hagyom magam! Ahogy leküldi torkán a bort, valamennyire megenyhül. Fe­jét felkapja, mintha kihallga­táson lenne, várja a kérdése­ket. — Ez volt az első házassá­ga? — Ez. Bár ne lett volna! Amit én szenvedtem, azt nem lehet leírni... Bözsi néni most majdnem taktikai hibát követ el, de idő­ben megtalálom a lábát és jelzem, ne mondjon .ellent, hagyjon mindent rá. Annyira használ, hogy néhány perc múlva a férfi úgy meghatódik, hogy folynak a könnyei. — Elvette tőlem a legkisebb gyereket. Az életemet tette tönkre. Földöhfutó lettem ... Azt mondják, hogy még a ház se lesz az enyém. Hát miért éltem? Miért gürcöltem? Kap­hattam volna rendesebb asz- szonyt is. Volt nekem meny­asszonyom, de elmarta tő­lem ... — Ezt a fejéhez is szokta vágni? Maszatos arcát nagy, gyűrött zsebkendővel törölgeti, hüppög, szipog, lehet, hogy mindazt, amit elmond, hiszi is, de való­színűbb, hogy a bor dolgozik benne, s azért sikerül ez a nagy színjáték. Bözsi néni nem állja szó nélkül: t — Azt mondják, hogy van most egy menyecskéje. Igaz, Józsi? — Na és? — gyűri zsebébe, az elmajszolt zsebkendőt — Bözsi néni szerint most már egész életemben gyászoljak? telem” meg vele. Nem ellen­kezik. Egészen természetesnek fogja fel. Állva lehajtja a és megköszöni. Ez jólesett — állapítja Akkor üljön le ■— muta­tok a székére —, és mondja el, miért vannak haragban a na­gyobbik lánnyal? Leül, de nyomban felpattan a helyéről, kivörösödik, he- beg-dadog, nem bírja elvá­lasztani egymástól a szavakat. — Azzal a;.. — Ki ne mondja, amit akar! — inti rendre Bözsi néni. — Vagy tisztességesen beszél, vagy inkább ne szóljon egy szót se. — Az volt az oka minden­nek! Az a... Jó, jó, nem mon­lenne. dóm ki, de akkor is az! Elhi­— Azért csak ne kezelje tette az anyjával, hogy én őve­Végtére férfi vagyok, nem le­hetek asszony nélküL — Az igaz., De azért kime­hetne egyszer a temetőbe. — Soha! Nekem már semmi közöm sincsen hozzá. — A fiának volt az any­. f ja... — Ellenem nevelte azt is. Nem vagyok rá se kiváncsi. Ez a kis Piri, ez nem a gye­rekem, mégis jobb hozzám az összesnél. Mintha a lányom úgy, Józsi. Már megmondtam, hogy nem kell csókolgatni. Ez aztán tényleg nem a maga dolga. Rám van bízva, én va­gyok érte felelős. Nem bánom, ha néha meglátogatja, de mi­nél ritkábban és legalább annyiszor nézzen rá a saját gyerekére is, ahányszor erre. A férfi türelmetlenül keres­géli a kancsót — Nem adok többet. Józsi — rázza fejét az asszőny. — Azt tetszik hinni, hogy nem fizetem meg? — Nem kell, hogy fizessen. Nem adok. Látom, hogy elég volt. nincs szükségem bot­rányra. — Akkor elmegyek — mondja és dacosan feláll. — Nem tartom vissza, Józsi. Nem tudom elképzelni, hogy közlékenyebb lenne jó­zan állapotban. Valószínű, hogy még ennyit sem monda­na. Nehéz észjárású, ingerlé­keny alkat, akinek a hangu­latára sohasem lehet számíta­ni. Intek az asszonynak, hogy kínálja fel az én boromat, hát­ha hajlandó még valamit mondani. Bözsi néni ki is hangsúlyozza, hogy én „tisz­le...! Ha nem lenne más nő, akkor se! Az csinálta a? egé­szet! Azért kellett a sok kon­zerv! Elhitette vele, hogy én meg akarom mérgezni, csak­hogy feleségül vehessem azt a rüfkét! Én?! Aki folyton csak arra vigyáztam, hogy ne jár­jon úgy, mint az anyja! Fuj! Ezt az indulatkitörést már csak egy utolsó pohár borral lehet levezetni. Legalábbis er­re gondol az asszony, amikor tölt neki. de állva marad, je­lezve. hogy tovább nincs rá szükség. — Menjen most szépen ha­za. Eléri még a tizes buszt? — Biciklin megyek. Azenyi- men! Nem azén a kis szemét- piszok .. Jól van, nem mon­dom ki! De gondolni lehet? Mert gondolom ...} Még hogy az anyjáé volta bicikli?! A sa­ját keresetemből vettem...! Megdolgoztam azért! — Jól van. ne kiabáljon, ké­ső van már .. — A tartozásomat pedig majd megfizetem. Nem mara­dok adós! — Jó! van. nem tartozik semmivel (Folytatjuk.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom