Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
1969. OKTÓBER 12., VASÁRNAP PEST MEGYEI ^úrim» 3 HETI KOMMENTÁR Kamara A szónak történelmi múltat idéző, ódon csengése van. Kamara, kamarások... Am a szavak jelentése — ha ezt olykor nehezen akarjuk észrevenni, akkor is — koronként változik. Változott a kamaráé is, bár hosszú éveken át úgy tűnt, mintha csupán régről ittfelejtett valami lenne, s nem hasznos eszköz gazdaság és külföld kapcsolatának ápolásában. A Magyar Kereskedelmi Kamara, mely a héten tartotta közgyűlését, megújhodásának idejét éli. A gazdasági reform hatásaként a múlt évtől kezdődően egyre fokozódó szerepet vállalt és töltött be a különböző szervezetek külkereskedelmi tevékenységének érdekképviseleteként. Hazánknak 65 országgal van államközi, kormányközi szerződése kereskedelmi kapcsolatokra, illetve műszaki, tudományos együttműködésre. S a mérleg másik serpenyője: a kamarának ma már 267 tagja van, melyek többsége termelővállalat. A kettő közötti hasznos és szükséges kapcsok egyike a kamara, mely vállalt szerepénél fogva közreműködik a tagvállalatoknál fölmerülő problémák ésszerű rendezésében a kormányzati szervezetek tájékoztatójaként, s hasznos szolgálatokat tesz a vállalati és népgazdasági érdekek esetleges összeütközésének tisztázásakor is. A kamara szerepének növekedését igazolja, hogy ezentúl a külkereskedelmi miniszter a kamara képviselőit bevonja az államközi tárgyalásokba, s a miniszteri utasítások kidolgozásakor fölhasználja a kamara által gyűjtött tapasztalatokat, a kamara tagvállalatainak véleményét. A különböző szakmai csoportok, melyek már túljutottak a megszervezés stádiumán, jelzői azoknak az új utaknak, melyeket a megújhodott kamara járni kíván. Mert sokféle ilyen új út kínálkozik, közöttük a szocialista országok hasonló kamaráival létesítendő közös tagozatok, elsősorban a határokon átnyúló kooperáció bővítésére, tökéletesítésére. Nem csupán életképes, de vitalitástól feszülő szervezet tehát a Magyar Kereskedelmi Kamara, s a szervezeti formában jejlő energiák fölhasználására újabb és újabb területek kínálkoznak. Így például a kormányzati szervezetek igénylik a kamara közreműködését a külkapcsolatokat érintő gazdaságpolitikai döntések kidolgozásában, előkészítésében, a vállalatok külkereskedelmi tevékenységének, annak jövedelmezőségének elemzésében, a jövőbeni teendők meghatározásában, s így tovább. A gazdasági élet rugalmasságának növekedése, a kevesebb merev kötöttséggel kialakított kapcsolatok nemcsak lehetővé tették, de egyenesen megkövetelték a kamara megújhodását. Jó példája ez annak, miként találkozik forma és tartalom, hogyan születhet újjá egy régi szervezet, melyet sokszor tekintettek feleslegesnek, s mely egyre inkább nélkülözhetetlen lesz. Ez a tanulság azonban már túlmutat a példán. Azt igazolja, hogy nincsenek végérvényesen eldöntött szervezeti formák az élet egyetlen területén sem, hogy ami tegnap fölöslegesnek tűnt, az ma nagyon fontos lehet. A jó eszközök, jó formák megtalálása a feladatok végrehajtásához nem könnyű, de mint a kamara példája mutatja, sokféle haszonnal jár. A kamara olyan feladatokat végez, melyeket csakis ő végezhet, más szervezet nem lenne képes rá. S az élet más területein is szép számmal akadnak feladatok, amelyek végrehajtásához meg kellene találni a szükséges formákat s eszközöket. A kamara példája ösztönzés arra, hogy érdemes keresni ezeket. Krónikás MŰGYŰJTŐ Már nyomdában van a Képcsarnok Vállalat gondozásában decembertől negyedévenként megjelenő folyóirat, a Műgyűjtő” — amely a művészetbarátok régi igényét kielégítő sajtótermék lesz. Hatvannégy oldalon jelenik meg — famentes műnyomó papíron — fekete-fehér nyomással, színes képanyaggal. Érdekessége: minden példányhoz fóliázott diafelvételeket mellékelnek műanyag tasakban, hogy az olvasók a mai képzőművészet legjelentősebb alkotásait plasztikusan is megismerhessék. Tartalmában sokrétűnek ígérkezik a folyóirat: profilja felöleli a magyar festészet, szobrászat, kisplasztika, kerámia- és iparművészet minden műfaját. A hazai történéseken kívül a külföld képzőművészetének magyar vonatkozású eseményeiről is hírt ad. Az itthoni várható tárlatok naptára önálló rovatot jelent majd a „Műgyűjtő”-ben. Emellett riportok, műtermi interjúk, a legfontosabb közgyűjteményekről és a legrangosabb magángyűjteményekről szóló beszámolók sokasítják a művészetbarátok információs forrásait. A lakáskultúra sem hiányzik a folyóiratból. Lesz ezenkívül kritikai szemle, olvasói rovat, a televízió képző- művészeti adásaival foglalkozó sorozat is a „Műgyűjtő” hasábjain. Hírlapárusi forgalomba nem kerül a folyóirat, előfizetés útján terjesztik — a Képcsarnok budapesti és vidéki szalonjaiban (illetőleg a Budapest, V. kerületi Aulich utca 3. szám alatti szerkesztőségben) lehet előfizetni. November 16-ig veszik fel az előjegyzéseket. Egyelőre 7500 példányban jelenik meg a folyóirat. Ameny- nyiben az érdeklődés úgy kívánja, nagyobb tételben küldik majd a művészeti boltokba, az előfizetőkhöz. Fémmunkás sikerek AFOR-fülke szériában Szállók, paloták, üdülők A fémmunkás vállalat házi sikerének lehettünk tanúi tegnap, amely egyúttal országos siker is. Gulyás György vezérigazgató elmondta, milyen eredménnyel járt a Moszkvában megrendezett építőipari kiállítás, amelyen a magyarok bemutatták többek között az alumínium alkalmazását. Ebben érdekelt a vállalat, amely például az alumínium nyílászáró szerkezeteket, modern ajtókat, ablakokat készíti. Munkájuk benne van a KGST-palotában is. A mostani moszkvai kiállítás olyan sikeres volt, hogy a vállalatnak aranydiplomát, több dolgozójának különböző fokozatú kitüntetést nyújtottak át. A sikereket jól mutatja, hogy többek között egy 10 és egy 5 ezer személyes szálló, egy 32 emeletes épület, egy üdülő a Lihacsov autóház kultúrpalotájának építési, illetve rekonstrukciós munkáival bízták meg őket. Emellett több száz, úgynevezett ÁFOR-fülkét, a benzinkutaknál látható építményt, s több száz hidrogló- bus elkészítését kell vállalniuk a közeljövőben. Mindemellett eleget tesznek itthoni kötelezettségeiknek is, amelyeket a két megyei kórház építésénél, s a Duna Szálló zárószerkezeteinek felszerelésével is vállaltak. T. Gy. Vendéglátó napok a Dunakanyarban (Tudósítónktól) Az október 7—31 között rendezett idei vendéglátó napok első eseménye volt a gödöllői Pálma eszpresszóban rendezett cukrászati bemutató és verseny. Ennek méltó folytatása volt Vácott, a Duna cukrászdában megrendezett hét végi édességtárlat. Ízléses elhelyezésben, két hatalmas asztalon, hetvennél több tortaköltemény s más cukrászati remek bizonyította a szakma jeleseinek ügyességét. Pénteken és szombaton több százan nézték, vásárolták a gesztenyés alagutat, a négerfánkot, a hagyományos rigó- jancsit, s más klasszikus csemegéket. Nagymaroson svábbált rendeztek, a Pokol-csárdában házi disznótorossal várták a szigetre tévedőket. A Dunakanyar Vendéglátóipari Vállalat igazgatósága még sok gödöllői, aszódi, váci és dunakeszi meglepetést tartogat a következő három hétben a nagyközönség számára. (p. r.) „Ebben a versenyben nem less vesztes/” Interjú dr. Bíró Ferenccel, az MSZMP Pest megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetőjével Az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából felhívással fordult a Magyar Népköztársaság népéhez. A felhívás többek között a jubileumi szocialista munkaversenyről is szólott... A jubileumi versenyre való felhívás nálunk, Pest megyében, a megyén belül a mezőgazdasági üzemekben is nagy visszhangra talált. Milyen tanulságokat lehet levonni az edigi versenymozgalmakból, mit várhatunk a jubileumi versenytől, hogyan fejlesszék tovább megyénk mezőgazdasági üzemeiben a nemes hagyományokat, mire kell törekedni a jubileumi verseny folytatásakor, ezekre és több más fontos kérdésre kaptunk választ dr. Biró Ferenc elvtárstól, az MSZMP Pest megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetőjétől. KÉRDÉS: Pest megyében az elmúlt évben, a KMP és a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére indult munkaverseny. Hogyan illeszkedett a korábbi szocialista versenyekhez ez a versenymozgalom, hozott-e valami újat? VÁLASZ: Lényeges változás a termelőszövetkezeti versenymozgalom irányításában következett be, ugyanis ezt a funkciót a tanácsoktól a tsz- szövetségek vették át. A KMP megalakulásának és a Tanácsköztársaság • kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet versenyfelhívást tett közzé, amelyhez 88 tsz csatlakozott. Állami gazdaságaink—és-ter- melőszövetkezeteírílf’-rk' áz 'ór- szágos termelési versenybe kapcsolódva — jó eredményeket értek el. A „kiváló vállalat” címet a herceghalmi, a gödöllői állami gazdaság és a gödöllői erdőgazdaság nyerte el. Jó gazdasági eredményei elismeréséül elismerő oklevelet kapott a Cifrakerti Állami Gazdaság. A kitüntetésre felterjesztett szövetkezetek közül sajnos egy sem érte el azt a pontszámot, ami elégséges lett volna a „kiváló szövetkezeti gazdaság” címre, de ennek az volt az oka, hogy az értékelés rendszerében hiányosságok voltak. A területi szövetségek versenyirányító gyakorlata is hiányzott. Az értékelési rendszer hiányosságaira felhívtuk a TOT figyelmét. KÉRDÉS: A megyei termelőszövetkezetek versenyét a megyei tanács vb külön is érGyorsabban, pontosabban az embernél Gyárainkban egyre több ügyes kis készüléket, célgépet látunk. Feladatuk: könnyíte ni, egyszerűsítem az embere' munkáját, vagy éppen helyettesíteni a hiányzókat. Az Ipari Műszergyár is munkaerőgondokkal küzd. Ezért is jelentős például ez a most bemutatandó készülék, amely a villanymotor hazát munkálja meg egyidőben több műveletet végezve, az embernél pontosabban és gyorsabban. Ezzel egymagában több munkást pótol. tékelte. Mi volt ennek az eredménye? VÁLASZ: Szövetségenként az első három helyezettet pénzjutalommal és oklevéllel tüntették ki. Szövetségi területenként legjobb eredményt értek el a dömsödi „Dózsa”, a dánszentmiklósi „Micsurin” és a püspökhatvani „Űj Barázda” Termelőszövetkezet, de a szövetségek további tsz-eket is jutalmaztak. A szocialista brigád cím elnyeréséért a megye mezőgazdasági üzemeiben 637 brigád 7788 taggal versenyzett. Ez maga szép eredmény és azt mutatja, hogy mezőgazdasági üzemeinkben is nagy kedvvel versenyeznek a dolgozók. KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön az elmúlt év versenymozgalmát? VÄLASZ: A verseny célkitűzései alapvetően helyesek voltak, a jobb, a termékenyebb munkára ösztönöztek. A versenycélok között egyre nagyobb számban szerepeltek a szakmai és politikai továbbképzéssel, a kulturális nevelő munkával, a szocialista együttélés normáinak erősítésével összefüggő felajánlások. Emellett azonban tapasztalható volt a korábbi években kialakult sablon. Más helyeken a vállalások nem igazodtak kellően a társadalmi és gazdasági feladatokhoz. A verseny értékelése nem volt folyamatos. A versenybizottságok nem tartottak szoros kapcsolatot a versenyző szövetkezetekkel. Esetenként formális volt a verseny évközi nyilvántartása is. Meg kell még említenem, hogy a viszonylag jó eredményt elérő szövetkezetek vezetői is főleg a bruttó jövedelem növelésére törekedtek, ami önmagában véve helyes dolog,..de sajnos,, „köbben „cAt hanyagolták a tagokkal való foglalkozást. A munkaver- senynek pedig ki kell terjednie a szövetkezeti demokrácia még jobb érvényesülésére, ösztönöznie kell a tagok véleménynyilvánítására, de a munkaversenyt fel lehet használni a falusi fiatalok előtt a nagyüzemi gazdálkodás propagálására is. A munkaverseny eredménye, annak jó hatása sokszor számadatokkal pontosan nem is fejezhető ki. Külön szeretném felhívni a figyelmet a szocialista brigádmozgalomra. A szocialista brigádoknak a mezőgazdasági üzemekben is növekvő jelentőségük van. Gyarapszik azoknak a szövetkezeti tagoknak, dolgozóknak a száma, akik bekapcsolódnak a versenymozgalomnak ebbe a formájába. A szocialista bri- gádmozgalomnak nagy jelentősége van a tagok nevelésében, öntudatuk formálásában, ezért sokkal több figyelmet érdemel tevékenységük. A gazdasági vezetők sok helyen csak a pártszervezet feladatának tartják a szocialista brigád- mozgalommal való törődést, holott elsősorban a gazdasági vezetők feladata ez, mint ahogyan a munkaverseny szervezése, irányítása és segítése is. KÉRDÉS: Az 1969. évi versenyt az elmúlt év tanulságai alapján szervezték meg. Miként értékelhetők az eddigi tapasztalatok? VÁLASZ: Az év elején a megyei tanács és a területi szövetségek vezetőivel megbeszéltük a hazánk felszabadulása 25. évfordulójának méltó megünneplését célzó jubileumi verseny szervezésével kapcsolatos feladatokat. Kezdeményezésünkre a MEDOSZ megyebizottsági ülésén, a szövetkezetek területi szövetségeinek elnökségi ülésein is értékelték a versenymozgalom tapasztalatait és határozatot hoztak a munka jobb megszervezésére és végrehajtására. E megbeszéléseket követően az üzemek nagy részében a pártszervezetek, a vezető testületek foglalkoztak a versenyszervezés helyi feladataival, majd a szocialista brigádvezetők megyei értekezlete összegezte a tapasztalatokat. A különböző fórumokon lezajlott viták, megbeszélések jó ha- | tással voltak a. versenymozgalom fellendülésére. Az éves termelési verseny, a szocialista brigádmozgalom kiterjedése mellett, a nyári betakarítási munka jobb megszervezésére külön verseny bontakozott ki a kombájnosok körében. Jansik Pál, a ceglédi Vörös Csillag Tsz szakmunkása versenyre hívta, a megye kom- bájnosait. A felhívás jó eredménnyel járt, a gabona betakarítását sikerült időben elvégezni. KÉRDÉS: Melyek az első félév tapasztalatai? VÁLASZ: Az elmúlt évhez viszonyítva 63-mal több termelőüzem nevezett az országos termelési versenybe, és 167- tel több brigád-küzd a szocialista cím elnyeréséért. A szocialista brigádmozgalom erősödése mellett egyre több a szocialista műhely címért küzdő kollektívák száma. Ebben az évben 51 műhely kollektívája tett versenyfelajánlást az előző évi 24-gyel szemben, KÉRDÉS: Vannák-e negatív tapasztalatok is? VÁLASZ: A kezdeti eredmények mellett több olyan tényező van, ami fékezi a versenymozgalomban rejlő lehetőségek kihasználását. A tsz-ek egy része még mindig nem kapcsolódott be a versenymozgalomba. Vezetőik úgy ítélik meg szövetkezetük helyzetét, hogy „úgysem tudnánk helyezést elérni” s ezért inkább nem neveznek a versenybe. Akadnak üzemi vezetők, akik a versennyel való foglalkozásban csak a többlet- munkát látják, a verseny pozitív hatását, eredményeit pedig lebecsülik. Hangsúlyozni szükséges, hogy ebben a versenyben még a helyezést el pem érő gazdaságok is csak nyerhetnek.. Ebben a versenyben nincs vesztes és veszteség. Hiba még, hogy nincs rendszeres és folyamatos versenyértékelés és az eredmények nyilvános publikálása sem megoldott. KÉRDÉS: Az MSZMP Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a felhívása nyilván serkentőleg hatott a megyei versenymozgalomra is. Mit tud erről Bíró elvtárs mondani? VÁLASZ: Az országos termelési verseny tulajdonképpen a jubileumi munkaverseny része. A jubileumi verseny a felhívástól kezdődött és tart az 1970-es évben is. A párt és a Hazafias Népfront felhívása megyénkben is nagy visszhangra talált. Számos termelőszövetkezet tagjai kérik, hogy azok is kapcsolódjanak be a versenymozgalomba, akik eddig távol tartották magukat tőle. Arra kell törekedni, hogy a jubileumi versenyfelhívás után tovább szélesedjen a mezőgazdasági üzemek versenymozgalma. A szocialista brigádmozgalom mellett fordítsanak figyelmet az egyéb kollektívák, az üzemrészek, műhelyek, üzemegységek, vagy területek, de még az egyének közötti ver- ’senymozgaknakra is. A választott versenybizottságok széleskörűen szervezzék a munkaversenyt és ne csak az értékelésben adjanak segítséget, hanem folyamatosan nyújtsanak a mezőgazdasági üzemeknek a szervezésben is támogatást és tisztázzák a felmerülő problémákat. A tsz- szövetségek tekintsék szívügyüknek a versenyt, de tekintsék maguk a mezőgazda- sági üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek is. A jubileumi munkaverseny eredményeképpen érjenek el jobb gazdasági eredményeket, formálják tovább a tsz- tagok szocialista tudatát, változtassák meg szemléletüket. A jubileumi munkaverseny így válik gyümölcsöző mozgalommá — mondotta befejezésül dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője. Szűts I. Dénes
